Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-11 / 85. szám
Villáminterjú Kőrengeti ábránd a tavaszi szünetről Az elmúlt hét végén arról beszélgettem a szécsényi gyermekekkel, hogy ki, mivel tölti ezt a hetet, azaz a tavaszi szünetet. — Nagy volt a hajtás, alaposan kipihenem magam. Sokat olvasok és játszom —magyarázta Borik Zsuzsanna. — Horváth Józsefné tanár • nénivel mi, napközisek, Rá- róspusztára megyünk kirándulni — mondta Atovics Laci. — Mi pedig kerékpártúrát szerveztünk Hollókőre — tette hozzá Ocsovai Rita. — A 6/c osztály Micsinay Tiborné tanár nénivel, osztály- főnökünkkel, a Kőkapuhoz megyünk kirándulni — így Gordos Márti. — Én meglátogatom a nagymamámat Romhány ban, majd Békésre megyünk a rokonainkhoz — tájékoztatott Kollár Tünde. — Olvasok, tévézek, sportolok, játszom. Erőt gyűjtök az év végi hajrához — fogalmazott Görög Édua. — Végre nem kell korán kelni, kipihenhetem magam — bölcselkedett Halász Attila. — Kerékpározom, focizom a srácokkal, és jó lenne, ha ezen a héten jobban harapnának a halak — summázta véleményét és óhaját Micsinai Tamás. — Megígértem az anyunak, hogy segítek a tavaszi nagy- takarításban. Aztán a nagymamámhoz megyek — válaszolta Pásztor Jutka. — A barátnőmmel elmegyünk ibolyázni. Hét végén pedig az apuékkai Jászárok- szállásra — nyilatkozta a tavaszi programjáról GéczI Än- na-Mária. — A napközi a tavaszi szünetben ia üzemel. Felmérést végeztünk, főleg az alsó osztályosok jelentkeztek. Az ő számukra színes programot állítunk össze. Játék, vetélkedő, tévénézés, mesemozi, séta, kirándulás szerepel a programban — tájékoztatott Antal Józsefné igazgatóhelyettes. — A klub nyitva áll a gyermekek előtt. A különböző játékokat rendelkezésükre bocsátjuk — mondta Balogh Ferenc, a művelődési ház igazgatója. — Mi is szívesen fogadjuk a gyermekeket, akár csoportosan, akár egyénileg — így Fasching Károlyné, a könyvtár vezetője. — Szenográdi — Készülődés az érettségire A középiskolások végzős diákjainak mind nappali, mind levelező tagozaton már a második félév elején el kellett dönteni, csak a négy év elvégzéséről szóló végbizonyítványt szeretnék megkapni, vagy érettségire jelentkeznek. A tavalyihoz hasonló ebben az évben is szinte százszázalékos a jelentkezés aránya. Nógrád megye gimnáziumaiban legtöbb végzős a Bolyaiban (126) és a Balassiban (124), Kisterenyén 47, a Madáchiban 29 és a pásztói Mik- száthban 23 gimnazista készül az érettségire. Idén először történelemből újra kötelező lett a szóbeli vizsga mindenki számára. Folynak az előkészítők erre. A fakultatív tárgyakból (még a régi szisztéma alapján választható gyakorlatból) az írásbelit megelőzően vizsgáznak. A balassagyarmati Balassiban nevelési alapismeretekből, gép- és gyorsírásból, Kisterenyén gépjárművezetésből és gépírásból, a Bolyaiban népművelési-szervezési ismeretekből, Pásztón kémiai anyagvizsgálatból. Ez segítség lehet azoknak, akik nem tanulnak tovább, vagy nem sikerül elsőre a felvételük. több az esélyük az elhelyezkedésre. munkavállalásra. Az írásbelik május 18—24. között, a szóbelik június 10—26. között lesznek a nappalin, a jelentkezésedet a megye ezekben a napokban összegzi és küldi fel a minisztériumba. Négyéves tanulmányaik zárására készülődnek már a dolgozók gimnáziumainak diákjai is. Balassagyarmaton 72, Salgótarjánban 68, Pásztón 20, Szécsényben 18 fő végez idén. A szakközépiskolákban ösz- szesen 477 tanuló jelentkezett érettségire. Legtöbben a Stromfeldből, 122-en, azt követi a közgazdasági 99, a Szántó 94, a Madách építőipari 71 jelölttel. A korábbi évekhez hasonlóan idén is a szakközépiskolások többféle módon tehetnek érettségit. Az egyetemeken, főiskolákon továbbtanulni szándékozók a gimnazistákkal közös érettségit tesznek egyes tantárgyakból, két iskolában lesz egyesített érettségi (egyben szakmunkásvizsga is) — a gépipariban és a szécsényi mezőgazdaságiban. Itt kibővített vizsgabizottság előtt adnak számot tudásukról. Szintén két intézményben (a Madách és a Stromfeld) kiemelt érettségit tesznek szak- rhai tárgyakból a szakirányba továbbmenők — ez egyben felvételi vizsgát jelent. A TV műsorából 15.25: „Szerelném, ha vadalmafa lennék” Otthon a lakótelepen őlomszínű, lusta fellegek nyújtogatják lábukat az égen. Az előbb még esett, most is szinte minden pillanatban lehet rá számítani. A gyerekeket azonban csöppet sem zavarja, vidáman szaladgálnak a parkban, kapaszkodnak a játszótéri hintákra, csúszómászó eszközökre. Az Április 4-e-lakótelep Balassagyarmat legfiatalabb lakótelepeinek egyike. Kialakítása jó tíz esztendeje .kezdődött, s építése az idén fejeződik be megszokott, hagyományos formájában. Itt ugyanis — ellentétben a Lenin-, a Kun Béla-, a Nógrádi Sándor-lakótelepekkel —, kizárólag kétszintes házak találhatók, bejáratuk előtt kis virágoskertekkel, hátul veteményesekkel. Ebben az évben még átadnak egy-két ilyen házat, de aztán pár évre abbamarad a lakótelep fejlesztése. Az új tervek már magasabb, több szintes házakról szólnak. A lakótelepre könnyen kitalálni. Ha az érdeklődő eljutott a szügyi út melletti ABC-áruházhoz és a mellette levő Márka eszpresszóhoz, nyert ügye van. Mögöttük már az Április 4-e-lakótelep házai láthatók. Az áruházban kora délelőtti csöndesség, csupán néhány idős ember, általános iskolás korú kislány válogat az áruk között. .Loksa Istvánné üzletvezető az irodában számlákkal bíbelődik. Persze most ideje van rá, máskor, műszakváltás idején, amikor jönnek haza a gyárakból a nők, férfiak, közel sem ilyen csendes, nyugodt az üzlet. — Általában másfél millió a havi forgalmunk — magyarázza a fekete, filigrán termetű asszony. — Hét végeken tőkehúst, friss baromfit is árusítunk. Kapni nálunk, azt lehet mondani mindent, csak sajnos, néha nem kapjuk meg időben az árut. Ezért aztán nemcsak az emberek bosszankodnak. Az itt lakók főként két dologra panaszkodnak: a cukrászsütemények árusításának a megszüntetésére (megfelelő hűtőpult hiánya miatt) és a péksütemények szűkös választékára. A sütőipar ennnek a boltnak rendszerint gyengébb minőséget ad más, belvárosi üzleteknél. — Hatodik éve, amióta megnyílt ez az ABC-áruház, vagyok a vezetője — mondja az asszony. — A telepen főként fiatal munkások laknak, harminc év körüliek. Ügy tapasztalom, a többség kedveli a boltot, a személyzettel jó kapcsolata van. Érdemes volt ezt az áruházat ideépíteni, nagy könnyebbség az embereknek. Nekünk pedig az lenne, ha végre telefont kapnánk, s nem kellene átszaladgálni az úton, a szembeni postára. Loksa Istvánné férjével, 21 éves hivatásos vadász fiával és 17 éves fodrásztanuló lányával él novembertől ezen a lakótelepen. — A benzinkút melletti lakótelepről, a Leninről jöttünk ide. Szövetkezeti lakást kaptunk. parányi kerttel, amelyben a legszükségesebb konyhai növények megteremnek. Nagyszerűen érezzük itt magunkat. Faluról kerültem be a városba, megértheti... Az áruházat és a presszót is a balassagyarmati ÁFÉSZ üzemelteti, ' igyekezve mindkét helyen korszerű, kulturált körülményeket teremteni. A társas élet szempontjából az eszpresszónak fontos szerepe van, hiszen a lakótelepen a párthelyiségen kívül más közösségi létesítmény nincsen. Nincs mozi, könyvtár, kultúrterem — az efféle szolgáltatásokért a belvárosba kell menni. — Nem probléma —, mondja Hugyecz István felszolgáló. — A helyijárat itt áll meg előttünk a kanyarban, a távolsági buszok pedig innen balra, egy kicsit feljebb. Elég gyakori a bejutási lehetőség. Persze, a főutca gyalog sincsen túlságosan messze. 15— 20 perc alatt el lehet érni. Ennyi sétára meg manapság még szüksége is van a szervezetnek. A kétszintes házak környékén csend honol. Az embereket bekergette az eső, a legtöbben pedig még a munkahelyükön, vagy úton vannak. Az ajtók előtt iskolából hazatért gyerkőcök ácsorog- nak, kismamák» sietnek el a járdán. Bajnócziéknál csaknem teljes a létszám. Az asszonny a. földhivatal előadója, gyesen tartózkodik otthon a kétéves Árpáddal, a férj mozdonyvezető, letöltötte szolgálatát. Aki hiányzik, a kislány, az általános iskola második osztályába jár. Az ajtón tábla: „A héten takarít”. — Mindig annak a családnak az ajtaján található —, magyarázza Bajnóczi János* né —, aki éppen soros a lépcsőház takarításában. — Mióta laknak az Április 4-e-lakótelepen? — Hetedik éve... — Munkáslakás-akció keretében jutottunk ehhez az OTP-lakáshoz —, veszi át a szót a férj. — A két gyerekre is kaptunk kedvezményt, úgyhogy összesen 120 ezer forintot engedett el az állam. — Nemrégiben vettünk egy Wartburgot —, mondja az asszony. — Azzal járjuk az országot. Azt hiszem, végre révben vagyunk. A két és fél szobás lakás erkélyes, tágas, világos. A falakon tapéta, a melegről olajkályha gondoskodik. Nemigen szomszédéinak, de a telepen mindenkivel jó, köszö- nő-beszélő viszonyban vannak. Életük színtere nem kizárólag a négy fal, hanem a kert, a szabadtér. — Otthonosan érezzük itt. magunkat — mondja a szemüveges fiatalasszony. — Ez a lakótelep nem olyan zsúfolt, mint a többi, kielégíti az igényeinket. Szerényen, házi keretek között, itt is lehet művelődni, szórakozni. Ha pedig nagyban akarja az ember mindezt, akkor fogja magát és bemegy a városba. Nem megerőltető. — És a férj mennyire elégedett? — Apnyira, amennyire a feleségem. Szerintem Balassagyarmaton ez a legjobb, a legkénnyelmesebb lakótelep. Az Április 4-e-lakótelepről két ellentétes véleményt hallani, talán nem is olyan furcsa módon, mindkettőt a máshol élőktől. Némelyek azt mondják, ez a hely Balassagyarmat Rózsadombja, má-. sok szerint préri, ahonnan csak a nyúlketrecek hiányoznak. Hogy mi szülte, szüli ezt a vélekedést, pontosan nem tudom, csupán sejtem a mögötte meghúzódó érzelmeket. Az igazság azonban az, hogy mindkettő túloz, a valóság sokkal prózaibb. Az Április 4-e-lakótelep se nem préri, se nem Rózsadomb, egyszerűen olyan lakónegyed. amelyik nyugalmat, kényelmet ad az ittenieknek, vagyis az otthon érzetét nyújtja. A kőrengeti ábránd itt valósággá vált. Sulyok László Útónján) Lőj a sült fókára! A sült fóka európai környezetben pontosan olyan mértékben abszurd, képtelen ötlet, mint a vízből kifogott turistacipő (csuka) panírozása, kisütése és elfogyasztása. A sült fóka mégis létezik, létezhet mérsékelt égövi természeti környezetben, sőt, éppen itt létezhet igazán! A sült fókával először egy nagyon meleg ■— inkább trópust idéző — nyári napon találkoztam a budapesti állatkertben évekkel ezelőtt. A fóka köztudottan hidegégövi állat, szereti a vizet és a halat, amelyet élve fogyaszt. a legszívesebben. Azon a nyári vasárnapon keserves ugatásféle hívta fel a látogatók figyelmét a fókára. A fóka egy szárazra Vetett, fulladozó halhoz hasonlított, és amennyire visz- szaemlékszem a jelenetre — már egyedül volt. A többiek alighanem nem bírták a tartós napozást és sorra kipusztultak mellőle. Ez az egy még sült a napon, „lábainál” a medencében valamiféle pos- ványos folyadék gőzölgőit, amelyben egy aligátor nagyon jól eléldegélt volna, nem úgy a fóka, ..aki” szemünk láttára fokozatosan megsült ... A végét nem vártam meg. Azóta mindenféle elkerülhető (mégis létező, sőt, gyarapo- dó-szaporodó-elburjánzó) képtelenség, ésszerűtlenség, nemtörődömségből kinövő balfácánéig, önzésből keletkező „szokásjog”, műveletle nségböl kitenyésző jelenség ,sült fóka” számomra. A legfontosabb a ráció lenne, de gyakorta éppen ez hiányzik. A fókát is lehet olyan helyzetbe hozni, hogy rabságban, a tőle teljességgel idegen környezetben is elviselhetően érezze magát. Nem úgy az ember, aki szabad önmegvalósításai között találkozik az ész- szerűtlenséggel, s maga is létrehozója az élet valamennyi területén önnön csapdáinak. Túl sok a példa ahhoz, hogy igazán választani lehetne ... Egyetlen taneset azért mindenképpen idekívánkozik kizárólag a tisztánlátás érdekében (azok számára, akik a konkrétumokat kedvelik). Március idusán, tizenötödikén, a Salgótarjánból induló személyvonat, a reggeli szerelvény valamennyi kocsija olyan mértékben volt szeny- nyezett, hogy komoly ruhakárosodás nélkül senki nem vállalhatta a leülést a mocsoktól ragadó műbőrrel bevont padokra. Voltak jó néhányan, akik végigállták az utat — mondjuk Pásztóig. ahol aznap megyei kulturális versenyre gyűlt össze vagy ötszáz fiatal. A sült fóka ebben az esetben az volt, ahogy az utas az üresen hagyott ülés mellett álldogált. Ülés, amelyre nem ajánlatos leülni, tábla, amelyet nem lehet komolyan venni, hiába véd(védne) felbecsülhetetlen természeti értéket Nemti határában az erdészet és a lakosság közös munkájával kialakított, rendben tartott, nagyon szép autóspihenő szélén. Még nem „jött ki” az a mindem évben ismétlődő rendelet, amely bizonyos időszakokban a kijelölt helyeken is tiltja a tűzgyújtást (túl száraz minden, azért), de a tábla szövege már erre figyelmeztetett. Volt. aki fittyet hányt a feliratra, s mint később kiderült — ő volt a jólértesült. Az autós házaspár vidáman gyűjtögette a száraz ágakat, készítette a gyufát,' s amikor' mégis szót emelt valaki a tiltó szöveg érdekében — a jelenlevő erdészre hivatkozott. Igazuk .volt. A rendelet még „nem született meg” akkor. De. amikor már érvényben volt, amikor már minden híradás végén hallhattuk a rádióban — nos, akkor eltűnt a tábla! Fellobbannak viszont a tüzek, mindennapra jut egy-egy híradás az erdők pusztulásáról. Egyet lehet érteni azzal a javaslattal, hogy hetente egyszer közöljük, közöljék az összesített adatokat. Minek minden tüzet külön megírni? Akkor így festené a dolog: heti erdővesztesé- günk ennyi, meg ennyi hektár. „Aztán kapa”. Felejtsük el. Amíg van mit elhamvasztani és elfelejteni. Sült fóka a fogalmak körében is létezik. Ilyen a „jót, vagy semmit” igény, vagy ami még cifrább, — „a jóról is inkább semmit” nézet. Ezekkel a krónikás találkozik hébe-hóba, de akkor aztán hosszú időre megmarad benne a döbbenet, úgy is mondhatnánk —; „teljesen kiborul”, ha nem vigyáz magára és kedves egészségére. Valaqai a gyakorlat körül nem stimmel. Mert különben mi oka lehetne például a palotási művelődési élet egyik irányítójának arra, hogy csak félve, fene tudja mitől ódzkodva beszéljen a jóról, az eredményről. Miért érzi elengedhetetlenül fontosnak, hogy amikor a hasznos palotási jelenségekről szót váltunk — az alanyokat a tanács jelölje ki?! De hiszen itt minden rendben; telepszerű lakásépítés. fiatal szakemberek letelepítése. új Kisvendéglő, jól prosperáló művelődési ház korszerű szem4 NÓGRÁD — 1981. április 11., szombat lélettel, nyitottsággal, újszerű sportolási lehetőségele (úszás, kajakozás, lovaglás) — teljes értékű élet, vagy teljesebbre törekvés legalább. Miért ne dicsérhetnénk egymást? Mitől félünk, kitől tartunk, mi van az elhallgatások mögött? Alighanem a „fókaság”, amely ott is óvatosságra int ahol erre semmi szükség. Egy másik ilyen eset. Szépen megkérnek — miután többször pontosan megállapodtunk már! —, hogy mostanában mégse írjak riportot a kohászok ifjúsági klubjáról. „Majd, ha jobban megy, majd ha elfogadták az új tervet, majd, ha . . .” Hol váltak el a dolgok? Miért nem lehet a,.problémás szakaszról” is gyakrabban szólni? Miért csak a dicsőséges célbaérés az érdekes, miért nem eszköz a megvalósításában maga a sajtó, amely amúgy sem más, mint eszköz (a megvalósításban). Miért válik reprezentatív lehetőséggé a kinyomtatott szó: gondolat, szándék és indulat nélkül? Miért nem lehet gyakrabban ,.fegyvertársa” a krónikás az élettel így, vagy úgy birkózó vezetőnek, vezetett- nek? Miért csak a szalagátvágásra, az avatásra érkezik meghívó gyakorta, miért nem az építésre, a közös cselekvés-' re, a tisztánlátás, nyíltan szólás hétköznapjaira? Van sült fóka éppen elég. Feltehetően egynapi idegen- forgalmi programra csábít egy meglehetősen újkeletű színes, képekkel szó szerint' „kidíszített” kiadvány' Észak-Magyar- országra. Nógrád is jócskán érdekelt — ezért tüzetesebben megnézi az ember. Aszongya a szöveg egy helyen: „ha teheti, tekintse meg Salgó és Szerencs várának romjait”. Nem tehetem. Nem látok el a sal- gói romoktól a szerencsi romokig. Fordítva sem megy. így együtt semmiképpen nem vállalhatom. Ezt beláthatja a programfüzet kiadója és készítője. De mi van akkor, ha valaki komolyan veszi ezt? A tájékoztatót, amely egyetlen és nyomón félretájékoztat? Akkor bőg a sült fóka. De van tovább is. A diósgyőri vár alatt hollókői asszonyok sétálnak , ■ összefogódzkodva (montázs), a hollókői templom előtt meg búzakévékből rakott keresztek halmaza, máshol meg egyszerre két irányba is lezúdul az a vízesés, amely a valóságban egy úttal is beéri. De a java mégis csak ez lehet: „vendég legyen a talpán, aki a Szépasszony • völgyében józan tud maradni ... Borral locsolják még a sült fókát is. T. Tat aki László
