Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

Becsbe érkezett a szovjet kormány Nyikolaj Tyihonov, a Szov- vatalos szovjetunióbeli látoga- Jetunió Minisztertanácsának tása viszonzásaként érkezett elnöke hétfőn küldöttség élén Ausztriába, hétfőn hivatalában ötnapos hivatalos látogatásra felkeresi dr, Rudolf Kirch- Bécsbe érkezett. A magas Schläger szövetségi elnököt. A rangú vendéget a, bécs— hivatalos tárgyalások ma schwechati nemzetközi repü- kezdődnek, és várhatóan át- lőtéren dr. Bruno Kreisky nyúlnak a szerdai napra is. kancellár, valamint az osztrák Ezek középpontjában — mint kormány több más tagja üd- az osztrák fővárosban rámu- vri7ttite tatnak — a nemzetközi hely­* ' , zet áttekintésén túlmenően — A szovjet kormányfő, aki a kétoldalú kapcsolatok, .azon Kreisky kancellár 1978-as hi- belül is a gazdasági együtt­Olszowski a „Warszawa" gyár ben a felszólalók a többi kö­zött hangsúlyozták: fontos, hogy a párt vezetése előre lássa a politikai és gazdasági helyzet fejlődésének irányát, ne halogassa a legégetőbb, a továbbra is megoldatlan prob­lémák rendezését. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a Politikai Bizottság azon ülésein, amelyeken a legfontosabb kérdéseket tár­gyalják, ott legyenek a leg­nagyobb pártszervezetek- kép­viselői is. Válaszában Olszowski be­szélt a lengyel munkásmoz­galom 100. évfordulójának megünnepléséről, valamint jónak értékelte azt a javasla­tot, hogy a politikai bizott­ság mellett állítsák fel a munkás tanácsadók csoport­ját. (M.TI) Stefan Olszowski a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja részt vett a „Warsza­wa” gyár pártaktívájának ér­tekezletén. Felszólalásában a LEMP KB 9, plénumának leg­fontosabb eseményei között említette a pártkongresszus időpontjának kijelölését és azt a határozatot, hogy az összes pártszervezetben meg kell k°zdeni a beszámolási- válás ’’si kampányt. Ol­szowski ismertette az ország súlyos gazdasági helyzetét, va­lamint a válságból kivezető úttal kapcsolatos javaslato­kat, amelyeket jelenleg vizs­gál a párt yezetése. Rámutatott, hogy tovább kell haladni a szocialista meg­újulás útján, tovább kell szé­lesíteni a demokráciát és ez­zel egyidőben erős államot és pártaktiváján 0 pártnak előre kell látni erős pártot kell létrehozni. Olszowski hangsúlyozta, hogy meg kell büntetni az el­hajlásokért felelősöket: a po­litikai hibákért politikai jel­legű büntetést kell kiszabni, a törvénybe ütköző cselek­ményekért felelősökkel szem­ben pedig a törvény értelmé­ben kell eljárni. Olszowski az egyik legfon­tosabb feladatnak a gazdasá­gi reform megvalósítását ne­vezte. A konfliktusokat tár­gyalások és megegyezések út­ján kell rendezni, az egyen­rangúság alapján, fenyege­tések, a sztrájk fegyverének bevetése nélkül. Kijelentet­te: tovább kell szélesíteni az együttműködést a szocialista országokká!, a testvéri kom­munista pártokkal. Stefan Olszowski beszéde után vita kezdődött, amely­működés kérdéseinek megvi­tatása áll. A szovjet kormány­főt üdvözlő osztrák napilapok kiemelt jelentőséget tulajdo­nítanak annak a körülmény­nek, hogy Nyikplaj Tyihonov miniszterelnök első hivatalos külföldi útja a semleges Ausztria fővárosába, Bécsbe vezetett. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke a tervek sze­rint pénteken fejezi. be hiva­talos ausztriai látogatását. „Vörös brigád" főembere fogoly Milánóban hétfőn délelőtt elkezdődött a „Vörös brigá­dok” kulcsemberének tartott Mario Moretti kihallgatása. A szombaton elfogott terroristá­tól a kihallgatást folytató két vizsgálóbíró nem tudott meg semmit, mert nem volt haj­landó válaszolni kérdéseikre, „politikai fogolynak” nyilvá­nította magát. Az olasz sajtó szenzációként tárgyalja Moretti elfogását. Idézi Virginio Rognoni bel­ügyminiszter szavait, aki sze­rint „miniszterségének talán legszebb napja” volt Moretti elfogatásának napja. Megír­ják, hogy bírói körökben Mo- rettit gyanúsítják Aldo Moro elrablásának és meggyilkolá­sának megszervezésével is. Az ügy politikai összefüggéseiről viszont hallgatnak a polgári lapok. A Corriere Della Sera grafikonon mutatta be olva­sóinak a „Vörös brigádok” terrorszervezet felépítését. Morettít a „stratégiai vezetés” és a „végrehajtó tanács” ösz- szekötőjeként tüntette fel. Ki­emelkedő szerepet tulajdoní­tott neki a terrorszervezet élén. Reagan a kórházi ágyon A lábadozó Reagan elnök állapotát vasárnap váltakoz­va emelkedő és süllyedő láz jellemezte, de javuló egészsé­gi állapotát jelzi, hogy fo­gadta George Bush alelriököt. Bush a Fehér Ház szóvivő­je szerint Alexander Háig külügyminiszter közel-keleti útjáról és a lengyelországi helyzetről tájékoztatta az el­nököt. A tízperces látogatás után Bush alelnök kijelentet­te: Reagan „teljes mértékben ura a helyzetnek”. A vasárnap reggeli rönt­genvizsgálat alvadt vércso­mókat és elhalt szövetdarab­kákat mutatott ki az elnök bal tüdejében, de nem talál­tak sem vérzésre, sem tüdő- gyulladás veszélyére utaló jeleket. „Stratégiai felderítés" A Werner International nevű amerikai munkaszervező vállalat egyik munkatársa dolgo­zik jelenleg a Páva Ruhagyár jánosaknai telepén. A munka célja: 25 százalékos termelé­kenységnövelés. Képünkön Ernst Warren, a szervező cég munkatársa, Hegyi Júlia szer­vező, Bodor Jánosné varrónő és Praveczki Ferencné szalagvezető. kép: kulcsár Tárnok a Dunán és a határon túlra Idén százmillió forint fölé emelkedik — a tervek szerint — a Balassagyarmati Fémipari Vállalat bányaiámüzemé- nek termelési értéke. Ugyanez a gyárrész tavaly még „csu­pán” hetvenötmillió forintnyi értéket állított elő: az idei ter­melésnövekedést a gyártmányuk iránti kereslet élénkülése teszi lehetővé. BEHOZAJAL HELYETT Vizsgálván az 1981-re szóló rendelések listáját, kitűnik, hogy a könnyű, bár viszony­lag drága bányatámok iránt kizárólag a dunántúli bánya- vállalatok érdeklődnek. A leg­nagyobb mennyiséget a tata­bányaiak igényelték: ezeregy­száz darabot; valamivel ke­vesebbet vásárolnak a me­csekiek: kereken ezret. Több száz darabot rendelt Dorog és Veszprém is. Jobbára ugyanezek a válla­latok érdeklődnek a bámya- támüzem másik két — az ösz- szes termelésnek mintegy egy­ötödnyi mennyiségét kitevő — gyártmányai iránt: a süveg­gerendák és a tartalék alkat­részek iránt. Érdemes meg­említeni, hogy tartalékalkat- rész-gyártással bizonyos mér­vű behozatalt is helyettesíte­nek. A mecseki bánya több ezer darab nyugatnémet tóm­mal dolgozik jelenleg; ezek kiszuperált darabjait már a gyarmati termékekkel cserélik ki. Foglalkoznak a gyáriak az­zal a gondolattal, hogy az önjáró frontbiztosító szerke­zetek hidraulikáját megpró­bálják — az általuk most használt anyagokból — előál­lítani, így is növelvén a kí­nálatot. Ezek az elképzelések azonban még kezdeti állapot­ban vannak. TELEX KARACHIBÚL Nagy erőfeszítéseket tesz a vállalat, hogy a bányatámok- kal külföldi piacokon is tért hódítson. Több sajtóorgánum­ban hirdetnek, számos kiállí­táson. vásáron, bemutatón megjelennek. A sikerek eléré­sét azonban nehezíti, hogy egy ismert nyugati vállalattal kell megbirkózniuk minden — dollárral fizető — vevőért. így tapogatózáson túl, még nem jutottak. Néhány telex futott be a hirdetések hatásá­ra. A kuriózum kedvéért ér­demes megemlíteni, hogy Skó­ciából, sőt Karachiból is ér­kezett jelzés. Tavaly részt vettek egy gö­rögországi bemutatón. Az oda kiszállított huszonkét támot adták el, így ez a kis mennyi­ség az első exportsiker. Idén most van folyamatban egy jugoszláviai bemutató. Egy bányában, használat közben szemléltetik a tárnokát szak­mai közönség előtt. Ebben az évben még szá­mos kiállításon és vásáron — 'többek közt Budapesten, Lip­csében és más európai váro­sokban — jelennek meg kor­szerű termékükkel. Átütő si­kerre — legalábbis a közvet­lenül belátható időben —még nem számítanak a gyarmati szakemberek. A szocialista piacon viszont már elértek említésre érdemes eredményt. Egy csehszlovák bányavállalattól kaptak meg­rendelést számottevő mennyi­ségre. Az év második felében hatszáz darab támot gyárta­nak és szállítanak a szomszé­dos országba. NÉGY ÉS FÉL EZER A kivitelre szánt mennyi­séggel és az év kezdete után eddig befutott pótrendelések­kel együtt összesen 4 ezer 600 darab alumínium támqt ál­lítanak elő a gyarmatiak. To­vábbi termékkorszerűsítéssel van esély, hogy a fontos ter­méket kül- és belföldön egy­aránt versenyképes színvona­lon tartsák, és a növekvő ke­resletet kielégítsék. Alighanem fogalmazási teli­találatnak minősíthető egy párizsi lapnak az a szóhasz­nálata. amely „nagyszabású stratégiai felderítés”-nek ne­vezi Haig amerikai külügymi­niszter összesen kilenc or­szágra kiterjedő monstre kör­útját. Az utazás a Közel-Ke­let kulcsországaival kezdődött, Izrael és Egyiptom mellett érinti Jordániát és Szaúd­Arábiát, 'majd Nyugat-Európa következik. Egy ország diplomáciájának vezetőjénél munkája bevett és fontos formája az utazás. Most, hogy Alexander Haig a Közel-Keleten tárgyal, sokan emlékezetükbe idézik egyik elődje, Kissinger ottani „in­gázásait”. Mégsem kockázatos az a megállapítás, hogy az Egyesült Államok jelenlegi külügyminiszterének ez a be­mutatkozó jellegű körútja nagy mértékben eltér szinte minden elődje hasonló láto­gatásaitól. Haig és környezete ugyanis n^m titkolja, hogy ez az uta­zás az egyértelmű szovjetel- lenesség jegyében történik, „a szovjet befolyás elleni politi­kái és katonai felzárkózást hi­vatott segíteni és meggyorsíta­ni”, és egyik legfőbb konkrét célja már a Carter-doktrína jegyében kiépített amerikai bázislánc megerősítése és ki- terjesztése. Az természetes, hogy minden ország külügy­minisztere igyekszik kormá­nya pozícióit erősíteni, de itt —, amint látjuk — többről van szó: Haig nyíltan az egyetemes hidegháború lobo­gója alatt utazik. Ha közvetlen összefüggés • nincs is a libanoni harcok fel­lángolása és Haig Közel-Ke­letre érkezése között, az egy­beesés majdnem jelképesnek tekinthető. Az Izrael által tá­mogatott jobboldali milíciák tevékenysége azért élénkülhe­tett meg, mert a „külpolitikai katonai hátország” az új ame­rikai kormányzat haladáselle­nes megnyilatkozásain „fel­buzdult” és Tel Avivból báto­rítás érkezett a Libanont évek óta polgárháborús zsák­utcába kényszerítő jobboldal részére. Az amerikai külügy­miniszter maga is ilyen érte­lemben tárgyalt a dél-libano­ni, valamint a bejrúti zöld vonal mentén kirobbant csa­tározásokról, a Sínai-félszige- ten felállítandó (jórészt ame­rikai) egységekről, az Izrael­ben, Egyiptomban, s a térség más országaiban létesítendő, illetve kibővítendő amerikai támaszpontokról és óriási fegy­verraktárakról. A közel-keleti Válság olyan fontos vonatkozásairól, mint a palesztin kérdés, a hírek sze­rint nem esett szó. Igaz, hogy az „csak” a valóságos rende­zést szolgálhatná — és nem az amerikai bázislánc tovább- épülését a térségben . . Harmat Énre Egy közhely szerint kétféle ember van. Egyik, aki vala­mely feladattal kapcsolatban eleve a mentségeket keresi: ezért, meg ezért nem tudta megoldani. A másik, aki a végrehajtás módjait, útjait ku­tatja, mert életfelfogása sze­rint lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Ez utóbbi típus körvonalai sejlenek föl, ha a Salgótarjáni Ruhagyár utóbbi éveinek históriáját próbáljuk taglalni. Az 1970, és 1980. közötti fej­lődést az erre vonatkozó szá­mok igen nagynak — majd­nem túl nagynak — mutat­ják. A ruházati termelés ará­nya — kizárólag a mennyiség gyarapításával — 16 százalék­ról 45 százalékra emelkedett úgy, hogy közben a vállalat egyéb termelése is nőtt. A szocialista országokba irányu­ló kivitel negyvenszeresére, a tőkésvilágba szánt export pe­dig hatvanszorosára növeke­dett az évtized alatt. Bűvészmutatvány — mond­ja a vizsgálódó, a szónak kis­sé rosszalló értelmére is gon­dolván. „Nagy ugrások” ugyanis csak zavaros vágyál­mokban’ fordulnak elő, a va­lóságban elvétve sem. A gyá­riak azonban nem kívánnak héroszként föltűnni: az 1970- es állapotok hallatlan kezdet­legességével, elmaradottságá­val indokolják a hétmérföldes csizmával való előrelépést. Egymás hegyére-hátára zsú­folván dolgoztak akkor a varrónők. Még többen, mint most! Szalagok kialakítására sem volt mód, nem, hogy kor­Régi igazságok egy nem régi gyár ürügyén szerű gyártási eljárások meg­honosítására. „Mérföldkőnek” nevezhet­nénk egy elcsépelt szóképpel 1976-ot a vállalat sorsában. A központi üzem akkor hurcol- ködott új épületbe, ahol jelen­leg is működik. Itt már lehe­tőség adódott szalagok kiala­kítására, hatásos • gyártásmó- dok alkalmazására. Ehhez a korábbitól hatszor nagyobb termelési terület állt rendel­kezésére a gyáriaknak. Mai ismereteink szerint aligha közömbös, hogy a gyár dolgozói közössége nem csu­pán „elvi síkon”, hanem köz­vetlenül is magáénak érezheti az üzemépületet. A huszonkét- millió forint beruházásból ti- zennégyroillió forint ’szárma­zott az 1973-as, 74-es és 75-ös részesedési alapból, vagyis az emberek saját zsebükre mondtak le a pénzről az új üzem, későbbi sikerek kedvé­ért, tehát hosszabb távon sa­ját jövőjükért is. 1976 más szempontból is ho­zott változást. Ekkor került a ruhagyár az akkor még javá­ban működő Könnyűipari Mi­nisztérium felügyelete alá. Ez a változás a gyáriak mai visz- szatekintése szerint üdvös volt: nagyobb szabadságot kí­nált a gazdálkodásban. A ko­rábbi fontoskodó felügyeletet szakszerű, friss tájékoztatáson alapuló irányítás váltotta föl. Tények bizonyítják, hogy a vállalat élt a több területen kínálkozó új lehetőségekkel. Folytatták a géppark korábban megkezdett kicserélését. A ter­melést könnyítő segédberen­dezéseket szereltek a korszerű gyorsvarrógépekre, és néhány célgépet vásároltak, többnyire nyugati piacról. Fejleszteni próbálták, a gyártási eljárásokat is az üzemben. 1980-tól a nagy darabszámban megrendelt ter­mékeket célszerű szalagszer­vezéssel és a termelékeny 3M módszerrel gyártják. Úgynevezett integrált munka­helyek kialakításával foglal­koznak. Ezeken különleges műveleteket végeznek varró­géppel és a rá fölszerelt cél­szerszámokkal, berendezések­kel — drága, s csak egyszer fölhasználható célgépeket he­lyettesítvén. Fontos megítélési alap, hogy ezekkel a változtatásokkal a gyár tényleges fejlődésre törekedett. Felelősséget érez­vén nemcsak a gyár, hanem az ország sorsáért is, nem éltek a szabályozó rendszer gyengesé­geiből, ficamaiból adódó lehe- tőségekkél; nem próbáltak cselekkel, ügyeskedésekkel „előbbre” jutni. Mint a fejle­mények igazolták: hosszú tá­von e munkastílus volt ész­szerű. ' Ma az .ésszerűségnek talán még nagyobb jelentősége-van, mint a korábbi évtizedekben volt. Aligha engedhetjük meg magunknak, hogy milliókat dobjunk ki az ablakon, mint, ahogy az korábban —, ha nem is gyakran, de a „kelleténél” többször — előfordult. Ebből a szempontból érde­mes vázlatosan megemlíteni a gyár egyik módszerét, amellyel gondoskodik arról, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. E módszer egy — régtől származó rossz hang­zással terhelt —'szóval foglal­ható össze: bérmunka. Ma ennek a szónak, lega­lábbis a könnyűiparban jó hangzása van. Jövedelmező te­vékenységet jelöl, de ez má­sik kérdés. Tanulásra ad lehe­tőséget — jószerint ingyen. Legföljebb az úgynevezett „ta­nulópénzt” kell megfizetni, ami a minőségi követelmé­nyekhez való alkalmazkodás­sal jár (bár hosszabb távon ez is megtérül); de nem kell dol­lárezrekért hívni tanácsadó­kat. Jönnek anélkül is a megrendelő cégek techniku­sai, akiktől akad egy-két el- lesnivaló. Molnár Pál NÓGRÁD - 1981. április 7., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents