Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-03 / 79. szám
Szivárvány a dombok fölött Igaza lehet Czinke Ferencnek. ö mondta néhány nappal ezelőtt Gacs Gábor és halnia András kiállításának megnyitóján Hátságon, hogy a művészsors ilyen. Ott a domb fölött a szivárvány elindul érte, aztán,■ hogy a csúcsra jutott, hopp, átszökött a szemközti dombra a pára és a nap csodálatos játéka. Nincs megállás, percnyi pihenő, csak a tovább. Minden igazi alkotó ember a tökéletesre törekszik, ám mert pontosan tudja, hogy a tökéletes megfoghatatlan, csak közelíthető, hát vállalnia kell ezt a gyötrelmes hegymászást, Nap mint nap, óráról órára. Gács Gábor grafikus, ha- luja András szobrász. Mindketten a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközép- iskola művésztanárai. Tanítványaiknak ama bizonyos hegymászás tudományát adják át immár lassan két évtizede. Az esztergomi születésű haluja Andrást, több szál köti megyénkhez. Nem csak azért, mert lakóhelye sokáig Nézsa volt, hanem mert meg is szerette ezt a vidéket. Nógrádban, szorosabb pátriájában három munkáját állította 'föl az elmúlt évek során. Ügy hírlik, hamarosan — remélhetőleg már a nyárra — műterem-' hez jut Bánkon. Tőle tudom, nagyon várja. Már csak azért is, mert haluja András tulajdonképpen fémekkel dolgozik. Nemrég azonban fölfedezte magának a romhányi követ, amiből úgy véli, hogy egészen csodálatos dolgokat lehet „művelni”. Minden bizonnyal így lesz. Romhányhoz pedig igen közel esik Bánk... Kész a vázlata annak a több méteres kompozíciónak, amit a tóra tervezett. A csillogó vízfelület fölé emelkedő madárfigura nem mindennapi látvány lesz, ha elkészül... Ballagás Pályázati felhívás A Dialóg Filmstúdió adott lehetőséget a 33 éves Almási Tamás szamára első nagyjátékfilmjének elkészítésére. A Ballagás — címe is sejteti — érettségi előtt álló középiskolásokról szól, akik a vizsgák előtti utolsó ünnepélyen, a szalagavató bálon fellázadnak a szüleik nyújtotta konszolidált életforma béklyói és a tanári kar szigora ellen, s 12 pontban fogalmazzák meg követeléseiket. A diákok célja, végső soron, hogy változtatásokkal demokratikusabbá, az eszményekhez közelebbivé tegyék az iskolai életet és a társadalmi gyakorlatot. Tervüket sikerül-e valósággá váltani? Almási Tamás rendező és Máriássy Ferenc operatőr filmje érzékenyen nyúl a ma fiatalságát foglalkoztató kérdésekhez, s felelősséggel igyekszik választ adni a problémákra. A főszerepeket amatőrök játsszák, mellettük csak néhány színész — például Takács Kati, Temessy Hédi, Mentes József — jut feladathoz. A filmben elhangzik az Edda Művek és a Neoton Família Don Quijote című száma is. A Ballagást március végén mutatták be a salgótarjáni November 7. Filmszínházban, áprilisban me- gyeszerte vetítik. , A TV műsorából 1981. április 3., péntek. 21.45: Folytassa nővér. Angol film. a marxizmus—leninizmus esti egyetemre Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1981—82-es tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus esti egyetem következő tagozataira és tanfolyamaira: a hároméves általános tagozatra Salgótarjánban, Balassagyarmaton. Pásztón és Szécsényben; a hároméves szakosított tagozaton filozófia szakra Salgótarjánban, politikai gazdaságtan szakra Salgótarjánban és Balassagyarmaton, magyar munkásmozgalom története szakra Salgótarjánban; a továbbképző tagozatra, amelyen kétéves és egyéves tanfolyamok kezdődnek. Kétéves tanfolyam szerveződik a pártélet és a pártirányftás kérdéseiből Salgótarjánban és Balassagyarmaton. Egyéves tanfolyam indul gazdaságpolitikából Balassagyarmaton, magyar munkásmozgalom történetéből Salgótarjánban és Balassagyarmaton, a pártoktatás pedagógiájából Rétságon, a tömegpolitikai munka kérdéseiből Salgótarjánban és Pásztón. Az esti egyetem hallgatója az lehet, akit a pártszervezet és a munkahelyi vezetés javasol, és sikeres felvételi vizsgát tesz. Az általános tagozatras jelentkezőknek alapfokú, a szakosított és a továbbképző tagozatra jelentkezőknek középfokú politikai végzettséggel (illetve annak megfelelő Ismeretekkel) kell rendelkezniük. Az esti egyetem valamennyi tanfolyamára pártonkívüiiek is kérhetik felvételüket. A tanév szeptember l-től június 30-ig tart. Hetenként egy alkalommal minden tagozaton kötelező foglalkozás van. A jelentkezéshez szükséges kérdőívet és a felvételi vizsgakérdéseket a járási és városi pártbizottságokon szerezhetik be az érdeklődők. A kitöitött kérdőívet, az önéletrajzot, valamint két darab saját névre megcímzett, bélyeggel ellátott borítékot a munkahely szerint illetékes járási, illetve városi pártbizottsághoz kell eljuttatni 1981. április 18-ig. A felvételi vizsgák ideje 1981. május 11.— május 23-ig. Az eredményről a jelentkezők 1981. június 6-ig kapnak írásos értesítést. MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága Hallotta már? Régmúlt idők furcsaságai A török hódoltság korában a rend, a biztonság fenntartására városi mintára a falvakban is bevezették azt a rendfenntartó intézményt, amelynek az élén a parasztkapitány állt. A Nógrád vármegyében kiadott utasítás húsz pontban írta elő a paraszttisztek kötelességeit. „A parasztkapitány vagy hadnagy — mondja az utasítás — a káromkodóra első ízben huszonöt botot, másodikban ötven botot veressen, s ha harmadszor is káromkodáson fogják, akkor a bűnöst a vármegye tömlöcébe vitesse, s ott az ország törvénye szerint feje vétetik.” Ezt a Nógrád megyei rendelkezést országos méretekben hiba lenne ismét bevezetni, népesedéspolitikánk, minden eddigi eredménye odalenne. Különösen ifjúságunk sorai ritkulnának meg. Persze azért a „felbujtóknak”, mondjuk, a trágár mondatok, obszcén kifejezések tömegét terjesztő filmrendezőknek, sertt ártana a huszonöt bot. Sőt, nívódíj helyett ötven botot is kaphatnának. A rendező fejevételét pedig a minisztérium intézné hivatalból. ☆ III. György király idejében az egyik legelőkelőbb angol erotikus klub a Med- menhami apátság nevet viselte. A férfi tagok barátkámzsát, a nők apácaruhát hordtak, nyaranta több hetet töltöttek az „apátságban”, egy London mellett fekvő kastélyban. A kötelező erénygyakorlatokat előkelőén berendezett cellákban végezték el a párok. A hölgyta'gok kényelmét a gondos „apáturak” rnég azzal is szolgálták, hogy állandóan egy bábát tartottak készenlétben. Ma már lehetetlen kideríteni, mennyi dolga volt az ügyeletes bábának, de valószínű, az angol egészségügyi tárca történetében ez az első híradás a szervezett betegellátásról, a népesedéspolitikát segítő mentőszolgálat megszervezésérők ☆ A Világ című lap tudósítója 1841-ben adta hírül, hogy Makón „illumináit fiatalemberek nagyobb csoportja betört a színházba, ahol az Ősanya című színmű ötödik felvonását játszták. A garázdák fajtalan, buja beszédekkel a jelen volt nemes publikumot, főképp a hajadanokat bujái- kodásra szólították íqí, a színészeket szétkergették, ugráltak, kurjongattak,. majd buja szavakat kiáltozva, botrányok közt elvonultak.. Még ma is kissé megrökönyödve olvassuk, lám, hogyan randalíroztak a makói fiatalok a múlt században. Szerencsére 1981-et írunk, s a mai makói legényeknek már nincs lehetőségük pven garázdaság elkövetésére. Ugyanis a vidéki színházak névsorában hiába keressük Makó nevét. A. városban nincs önálló színtársulat. Valaki az elmúlt száznegyven év alatt, végleg szétkergette a színészeket. Gyanítom, a tettest nem az illumináit , fiatalemberek közt kell keresni. Az 1856-ban kiadott Beöt- hy-féle Pesti Arszlán, vagyis Díszes Társalkodó című illemtan a férfiaknak Széptevés címszó alatt ezt javasolja: „Ha valamelyik nőt sétájára kísérve megpillant egy nyíló virágot az útfélen, már legyen kész a bókjával; például, ha liliomot lát, azt mondja: az ön keze éppen olyan, mint e liliom; — ha rózsát lát: e rózsa az ön arcától kölcsönzé a színét! — ha epret lát: nagysád ajka épp oly eper...” Mi már nem bókolhatunk így séta közben egy nőnek. Először is az útfélen legtöbb helyen nem virág nyílik, ha- - nem gumiabroncs és papir- zsákba gyömöszölt háztartási szemét. Rózsára, eperre pláne ne nézzen a nagysád, mert rengeteg pénzbe kerül. Tavasszal az első eper kilójáért 250—300 forintot is elkérnek, s ki győzi ezt energiával, jobban mondva, pénzzel? ☆ A március 12-én, Gergely napján szokásos Gergely-já- rás hazánkban is nagy népszerűségnek örvendett régen a diákság körében. A középkorból származó diákvígasság résztvevői — jelmezekbe Öltözött. fakardot kötött iskolás fiúk — megbeszélt helyen gyülekeztek, s zászlókkal, bokrétákkal felszerelve elindultak, hogy házról názra járva iskolájuknak új tanulókat toborozzanak, tanítómesterüknek adományokat gyűjtsenek. Kiss György Mihály ■-n/\^\/>x\/\xv\xv\^v\x\A^v\xv'xv\-ny\^\/v^\/\xv\xvoxv\x’A^./vn/vn/vo/v'V\xv^n/\x\/vn/v\/\x^ — „A béna, nyomorék városban pezseg az élet" Egy szovjet tiszt rajzos naplója 1945-ről Részlet Kokorin rajzos naplójából. — örömmel jövök Bánkra dolgozni, a kövek közelébe. Talán nem is baj, ha az ember néha anyagot változtat, mert így új ötletekhez juthat. A kő más gondolkodást kíván, mint a fémek. A romhányi kő, a maga porózus szerkezetével nagy lehetőségeket kínál nekem és én ki akarom használni. Különös hangulatot adott a megnyitónak a meghatott közönség. Jobb szót nem találok rá, mert én láttam azokat az arcokat. A szobrász gyerekkori cimborái, iskolatársai, fiatalabbak, idősebbek. Sokuk első találkozása volt a művészettel. Rapcsányi hászló szokatlan tárlatvezetése föloldotta bennünk a feszültséget. Maguk az alkotók beszéltek képeikről, szobraikról, az ötletek megfoganta- tásának pillanatairól, a megvalósulás gyötrelmeiről. Nem, azt nem mondhatjuk, hogy élő klasszikusok- jial találkozik, aki a két művésszel kezet ráz. Egy grafikus és egy szobrász néhány szép munkáját tette elénk a posztamenseken, akasztotta látványul a falra. Szivárványt varázsolva hétköznapjaink dombjai fölé Háború dúlta, még alig eszmélő országunkban csak lassan, fokozatosan indult meg az élet. Mindent elölről kellett kezdenünk. Különös, elszomorító látványt nyújtott azokban a napokban Budapest. S mégis, a figyelmesen vizsgálódó szem az életnek, az élni akarásnak ezer és ezer jelét figyelhette meg. Kokorin, a szovjet katonatiszt a Vörös Hadsereg művészcsoportjával érkezett Magyarországra. Ez a társulat közvetlen a háború kitörése után alakult meg színészekből, zenészekből, képzőművészekből, hogy a harcoló katonákat szórakoztassa a fronton, a háború szüneteiben. Kokorin főhadnagynak akkoriban egyetlen teendője volt a romokban heverő országokban : rajzolni! De nem csak rajzolt, hanem háborús naplót is vezetett. Aztán, amikor eljött az ideje, visszautazott a hazájába, katonazsákjában a rajzmappával és a naplóval. Múltak az évek, Kokorin rajzairól, naplójáról, .mely úgy tűnt, végleg elveszett a szemünk elől, nem is tudhattunk, amíg egy szerencsés véletlen közbe nem szólt. A véletlen vagy pontosabban a véletlen felfedező Menczer Gusztáv volt, aki 1975-ben a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójával, Horváth Miklóssal járt kint Moszkvában. — Jubileumi kiállításra szánt anyagokért mentünk ki. Néhány olyan grafikát is kaptunk, amelyekre a főigazgató nem is számított. Feltűnő volt ennek az ismeretlen művésznek a munkája. Az egyik rajz még jól emlékszem rá, reve- rendás papot ábrázolt hátizsákkal. Az ismeretlen-rajzoló annak idején alaposan körülnézhetett nálunk. Sietve megérdeklődtük a címét, és felhívtam őt telefonon. A meglepődött Kokorin megígérte, hogy eljön szállodánkba, és hoz néhányat a régi rajzok közül. Meglepetésünkre egy naplót is mutatott. ;— A rajzos napló stílusa, közvetlensége rendkívül megragadott — meséli a felfedező. Azt kértem tőle, hadd vi hessem magammal Magyarországra. — Már kétszer volt szívinfarktusom — védekezett félig tréfásan, félig komolyan Kokorin. — S ha elveszne... Végül ráállt a kérésemre. Menczer Géza Budapestre érkezve lefordította a napló sző; vegét. A múzeumban pedig laponként lefényképezték az értékes i dokumentumokat, amely hamarosan visszakerült Moszkvába. Még azon az őszön önálló kiállítást rendeztek Kokorin naplója alapján készült rajzokból és a szövegből. Kokorint pedig feleségével együtt meghívták a kiállításra. Az eredeti napló vékony kis füzet gépírásos fordítása. Mit látott és jegyzett fel a szovjet grafikusművész, a Vörös Hadsereg katonája 1945 tavaszán? — Rendkívül jellemző Ko- korinra az a néhány sor, amivel Írását kezdi. — Vélekedik a felfedező és olvasni kezd: „Életemben legmeglepőbb érzés volt — írja —, amikor egy kis ország ismeretlen városának földjét először érintettem. Minden városnak van »illata« és én minden érzékemmel igyekeztem ezt megragadni.” — Nézzük tovább. „Budapest a romok és a kiégett roncsok városa és mégis gyönyörű maradt.” Órákon át nézzük a szétrombolt hidakat. Az ember, komolyan, sírva fakad.” „A béna, nyomorék városban pezseg az élet. Az emberek igen gyorsan alkalmazkodnak a körülményekhez.” „Ugyanaz a kíváncsiság, mosolygós tekintet, ha rajzolsz. Egy orosz tiszt. Ezenkívül németül is, angolul is beszél. Se- hogysem tudják egyeztetni ezt.” „Ezt a virágárusnőt egy kávéházbah rajzoltam. Végül odajött a pincérnő és letett elém egy szál rózsát. A virágáruslány küldte a rajzért.” A BORBÉLY „Réztányér az ajtó felett. Tudd, ha ide belépsz, megborotválnak, megnyírnak.” AZ ITALOK „Bor, Sör, Pálinka — Rendkívül fontos szavak.” — Ezt a naplót tükörnek tekinthetjük — néz fel az öszszecsukott füzetből Menczer Gusztáv, akinek szívügye lett ez az 1945-ös írás —. a felszabadulás utáni év tükre. — Kokorin a felszabadulás után nem jött többé Magyar- országra? — De igen, még a hivatalos meghívás előtt és erről az útjáról is készített egy újabb rajzos napiócskát. — Találkozott azóta a rajzolóval? — Ha Moszkvában járok, sohasem mulasztom el, hogy felkeressem vagy legalábbis felkeresem őt telefonon. Bevallom, minden alkalommal bizonyos szorongással keresem. Félek, hogy már nem pl. hiszen beteges és nem i* fiatal. Mit is mondhatnék még! Kokorin igazi művész. A pesti életét akarta lerajzolni. Azokban a nehéz napokban szeretettel közeledett hozzánk és olyannak ábrázolt bennünket, amilyenek valóban voltunk: romok között élő, megújulás után sóvárgó, eleven embereknek. Szémann 8CT» — h — 4 NÓGRÁD — 1981. április 3., péntek
