Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-24 / 95. szám
Visszhang Lobogó tűz Szocialista brigádvezetfik klubja Nagybátonyban Kérdőjelek és fények , A KLUBMOZGALOMNAK HAGYOMÁNYAI vannak Nagybátonyban, a Bányász Művelődési Házban jelenleg hat klub működik, elsősorban a rétegigényeknek megfelelően. Legfiatalabb a szocialista brigádvezetőké, a múlt év decemberének közepén alakult. Nem új kezdeményezésről van szó, hiszen hasonló névvel korábban is találkozhattunk, csak a klub akkor jobbéra papíron létezett, igen-igen alkalomszerűen szervezte meg összejöveteleit. Ez múlt, ezt szeretnék elfelejteni a klub mostani szervezői és tagjai. A tapasztalat szerint sikerrel. — Havonta tartjuk a foglalkozásokat, általában a hónap második keddjén — mondja Szerencsi Andrásné művelődé- siház-igazgató. — A program kötött, egy-egy előadás kapcsán beszélgetnek, vitatkoznak a résztvevők. Már eddig is több nagy sikerű előadást hallgattunk meg, például a köz- biztonságról, a családvédelemről. A klub demokratikus, nyílt fórum, a témák kapcsán szabadon, kötetlenül parázslik fel a vita. A meghívás a meghirdetett két órára szól. ám szükség szerint hosszabb időre, ugyanakkor akinek kedve tartja, közvetlenül a műszak befejezése után is elmehet a klubba. A terem nyitott ajtókkal, bent sakkal és egyéb játékokkal, újságokkal vár. — Programunkat az alakuló összejövetel résztvevői javasolták és fogadták el — mondja Kálovits Géza klubvezető. — Az emberek akarták úgy, hogy kezdetben általános tematika legyen, később szako- sodjunk, amikor már ismertsége, tekintélye lesz a klubnak. Ezt a döntést magam is helyesnek tartottam. Elértük, hogy kialakult a klub 18—20 emberből álló törzsmagja, mely igen érdeklődő. Nemrégiben Szabó szülész főorvos említette, hogy nem számított olyan nagy aktivitásra, mint amilyet mutattak a tagok. ízelítő a foglalkozások témáiból: a művelődés szerep* és hatása, a kulturális vállalások teljesítése, a szabad idő eltöltése, hazánk tájai, olvasás, a vezetés kérdései. Valóban sokoldalú program. A tevékenységért a környék öt nagy bányaüzeméből választott személyek alkotta vezetőség vállal felelősséget. Ezenkívül a művelődési ház állandó, folyamatos kapcsolatban áll a versenyfelelősökkel, művelődési bizottságokkal, szb- kel, bár az együttműködés nem mindig és nem mindenütt olajozott. Magyarán szólva, az üzemi szervek, megbízottak az eddiginél sokkal szélesebb körű, tudatosabb propagandát fejthetnének ki a brigádvezetők klubja érdekében. Mert a foglalkozásokra többen is eljárhatnának, másrészt sokan vannak még olyanok — 133 brigád jöhet számításba ösz- szesen —, akik nem voltak egyetlen alkalommal sem. — Ezért érzem úgy — említi némi keserűséggel Szerencsi Andrásné —, hogy a ráfordított energia nem hozta még meg a kellő eredményt. Nálunk, a házban mindenki munkája benne van valamilyen formában egy-egy találkozóban, az üzemeknél nem mindig tapasztaljuk. Szerintem 15—18 ember jár rendszeresen, holott sokkal több jöhetne. Így vélekedik Laczkó Géza műszaki ellenőr is, a gépüzem Lovász József Szocialista Brigádjának helyettes vezetője, aki különben rendkívül örül a klub megalakulásának. — Nagyon nagy szükség van rá — magyarázza —, hiszen a brigád vállalások a legtöbb helyen ötletszerűek, nem voltak összefüggésben a művelődési ház lehetőségeivel, nem épültek programjaira. A foglalkozások ezeket a hiányosságokat megszüntetik, a beszélgetés, az ismeretszerzés igényét elégítik ki az emberekben, újabbakat ébresztenek. — A klub eddigi munkája áttörést jelent Nagybátonyban — fogalmazza meg gondolatát Kálovits Géza. — A korábbival ellentétben sikerült folyamatos, tervszerű munkát kialakítani. Ősztől akár sza- kosodhatunk, azaz, valamilyen adott témát mélyebben megvizsgálhatunk. Sőt, áttérhetünk a kéthetenkénti találkozásra. — Persze, ha az embereknek kedvük lesz hozzá — mondja a művelődést ház igazgatója. — És természetesen a kötött foglalkozást mindig szabadon választott, kötetlen találkozás követ. Nem akarjuk ugyanis az embereket korlátok közé szorítani, nem akarunk rájuk erőszakolni semmit. — Érdekes, az emberek mindennapi dolgairól kell beszélgetnünk — szögezi le a klubvezető. — Akkor számíthatunk a részvételre, aktivitásra,' akkor hatása lehet tevékenységünknek az üzemi életre is. A találkozóknak így van értelmük: ha a beszélgetések, viták tapasztalatai beépülnek a brigádok hétköznapi életébe, befolyásolják munkájukat, gondolkodásukat, magatartásukat. — A klubbal úgy vagyok, mint az újszülött a viccel — mondja Laczkó Géza. — Első örömömben. Minden héten a brigádgyűlésnél tágabb csoportmegbeszélést tartunk, s itt elmesélem a klubfoglalkozás történeteit. Ez afféle élmény- beszámoló, s úgy vagyok vele, ha mér egy-két emberben új gondolatot ébreszt, megérte. Találkozásaink nem hiábavalók. A szocialista brigádvezetők klubjának megszervezése a nagybátonyi Bánydfez Művelődési Ház idei programjában szerepelt. Mégis, már a múlt év végén megalakult. Mert a ház vezetői, dolgozói előrelátók voltak, biztonságra törekedtek. Nincs szükség kérészéletű fellángolásra, állandóan lobogó tűz kell. NAGYBÁTONYBAN MOST LOBOG A TŰZ. De, ha nagyobb lángot akarunk látni, ahhoz lelkiismeretesebb munka kell az üzemekben is. Hiszen a tartalékok az emberben vannak . . . Sulyok László Anekdoták TABLAÜGYEK Egy nap Willi Bredel találkozott egy ismerősével, aki jó fogást kínáló horgászhely iránt érdeklődött tőle. Bredel elmagyarázta neki: „Amott, attól a háztól vezet egy kis út egy rétre. Ott lel van téve egy tábla azzal a felirattal: »Magánterület-«. Ott átvágsz a réten addig a tábláig, amelyen az áll: »-Belépni tilos«. Onnan a mezőn keresztül eljutsz egy hídhoz, azon ki van Írva: »Illetékteleneknek belépni tilos«. Attól jobbra áll egy tábla azzal, hogy »Horgászni szigorúan tilos!« Na, az egy príma horgászhely”. KICSI A BORS, DE ERŐS A Pen-klub egyik nyugatnémetországi értekezlete alkalmával Willi Bredelt bemutatták egy rendkívül magasra nőtt angol írónak, aki szeretett a más kárán szórakozni. A kis Bredel éppen kapóra jött neki. Ügy tett, mintha távcsővel próbálná a mellette álló Bredelt megtalálni. Sajnálkozva mondta: „Már sokat hallottam önről, de nem látom önt sehol”. Bredel ezt válaszolta: „Látni jól látom önt. hallani azonban még semmit sem hallottam önről”. 4 NÖGRAD - 1931. április 24., péntek B izonyára jelenség sadalmunkban többet beszélünk a vállalkozó szellemű magatartásról. Gazdaságban, törvényszerű korlátúk pozitív-negatív té- hogy mai tár- nyeit sorakoztatták fel érve- egyre lésként, nem a bíráló írás gondolati igazát vitatták. A közművelődési koordináció, munkában, kulturális életben egyaránt a fejlődés kulcskérdésévé vált, hogy a világosan tömegpolitikai az ehhez kapcsolódó tervezési gyakorlatok kérdésében Pintér Károly tényeket hagy figyelmen kívül a határozott megfogalmazott jó célok, hangú bírálata hitelessége érokos tervek hatékony meg- dekében. S ezek a tények a valósítása érdekében tu- sokat emlegetett munkatervek dunk-e új eszközöket, új magatartásokat, jelentősebb aktivitást mozgósítani. A kultutényei, s a gyakorlat szemmel látható tényei. Kezdjük az utóbbival. A közművelődési rális életre vonatkozóan azt munkában 1979-ben, de kü- gondolom, a sokat emlegetett lönösen 1980-ban megyénkben Stúdió ’80 adásban erről be- az intézmények korszerűsítési szélt Hernádi Gyula (és csa- törekvései, megújulási pata) még akkor is, ha olyan programok meghatározóan az szélső megfogalmazásban fo- integrációs törekvésekből, a galmazódtak a kérdések, hogy koordináció kiszélesítéséből, a áru-e a kultúra, van-e lehe- gazdagabb társadalmi kapcso- tőség kulturális magánvállal- latrendszerből táplálkoztak, s kozásra nálunk? Ezzel indította Kooperáció vagy konkurrencia című írását a NÖGRÁD február 22-i aki ugyan nem elméleti kérdéseket a legjobb intézmények azt is elérték, hogy specializálódni tudtak. Saját arculatot teremtettek annak érdekében, hogy a település lakossága a számában Pintér Károly^ Is, meghatározott, tudatosan alakultára- kított feltételek között leljen feszeget, valóságos otthonra az intéz- hanem elemi koordinációs ményben. Hadd soroljam a gyakorlati problémákat vet példákat: a balassagyarmati fel a közművelődés hétköz- integráció megvalósulása az napjaiból. Kérdőjeleket tesz épülő új kulturális központolyan gyakorlatok mellé, ban! A pásztói járás könyv- amelyek ma már nyilvánvaló- tár! integrációs kísérlete, ak, jelenlevők, szembehelyez amelynek első eredményeit olyan megközelítéseket, ame- épp a közelmúltban elemezte lyek még az ominózus Hernádi-féle kérdésfeltevés hátterében is erőszakoltak. A kooperáció és a konkurigen pozitívan a Könyv és nevelés című szakkiadvány. A magyarnándori nyitottház- kísérlet országosan elismert eredményei, a palotásl nyirencia összehozása meditativ tott hóz ig€n d kapcso- kérdésparba azért értelmet- latokra épüU5 munkája. A Jó_ len mert a közművelődés zsef Atti] M , Művelődé. «i Központ lakóklubkísérletékoordlnáció létkérdés, mindennapos program, nélkülözhetetlen alapelv, addig a nek — a művelődési napok rendszerének, megyei szolgál-' tatásának sokrétű hasznosítákonkurrencia teljesen perifé- saj jgen pozitív gyakorlata. rikus, a gyakorlatban alig észrevehetően jelentkező hu Az újonnan épült salgótarjáni múzeum koncertjei, a pászszadrangú probléma, és az művelődési központ ját- egvilágon semmi értelme sincs szóprogramjai, az iskolagalé- szembea Ili tani a koordináció rt<fc| az üzemi kiáiiítóheiyek meglétével, vagy hiányával. Ettől van aztán, hogy Pintér Károly írásának nem érti az ember a gondolatmenetét. Mit akar mondani azzal, amit széles körítéssel leír: Jancső- val, Hernádival, pozitív-negatív példáival, tervegyeztetések vélt koordinációhiányávál, a népművelők érdekeltségével, vagy érdektelenségével, akul- túráiig programok minőségi gondjaival. Az nyilvánvalóan séget1 Ezek kiderül, Pintér Károly bírálni gyakórlatunk akar, csak bírálni, így gondolatmenetével nincs mit vitatkozni; maradhat az mecsere a jelenlevő kérdőjesokasodó tárlatai, a filmművészeti nevelés új és új társadalmi forgalmazási formái, a könyvtárakban megtartott emlékezetes tanórák. A KISZ, a Hazafias Népfront részvétele az Intézmények szakmai táborainak — az olvasó- és honismereti táborok — megszervezésében, lebonyolításá- Az intézmények újjászervezett társadalmi vezetőközművelődési legszembetűnőbb tényei, amelyek mellett Pintér Károly szó nélkül elmegy sajátos gondolatmenete érdekében. Mert mindezt amint én gyanítom, mindezt megtervezni még fél tucat intézmény: a Hazafias Népfront és sokan mások. Miért baj ez? A KISZ sajátos mozgalmi eszközeivel, a József Attila Megyei Művelődési Központ egy-egy kiállítással, a népfront nagygyűléssel valósítja meg elképzelését. A gond nem az, hogy ez a tény hány munkatervben szerepel, hanem az, ha a megvalósítás során azok sem egyeztetik megvalósítási gyakorlatuk konkrét tervét, akiknek erre lehetőségük van. A KISZ és a József Attila MMK esetében erre a konzultációra épp az intézmény tervtárgyaló értekezletén került sor. Hogyan is állunk az intézmények konkurenciájával? Ezen a téren Pintér Károly valószínű Salgótarján -sokin- tézményűségéből indul ki, mert aligha képzelhető el, hogy azt javasolná: egy-egy falu könyvtára és művelődési otthona versengjen a közönségért, egymást túllicitáló rendezvényekkel. Maradjunk Salgótarjánnál! A városi tanács kezdeményezésére a munkamegosztás, a profiliro- zás ésszerű körvonalai 1980- ban kialakultak, s talán a megyei művelődési központban lesz szellemi kapacitás, szervezőerő, hogy 1981-ben ez a program kimunkáltan, szakmai biztosítékokkal valósuljon meg. ' Tudományos igénnyel dolgoznak ezen. Egyébként intézményeink programkínálatában az egymást felülmúlás, a versengés a közönség kegyeiért ebben a közelítésben nem játszhat szerepet. A városban megjelenő műsorfüzet ajánlásait lapozva egyszerűen belátható: nem mai gond a konkurrencia veszélye, s még csak nem is a közeljövő problémája. S ha el is fogadjuk ennek negatív sommázataként, hogy a program, a kínálat a városban szegényes, a minőség itt semmiképp nem mennyiségi alapozású, vagy konkurrencia kényszerűségű! A rendezvények minőségénél, a népművelők érdekeltségénél vagyunk! Igaza van Pintér Károlynak, intézményeinkben valóban nipcs közvetlen anyagi érdekeltség, s a bevételi terv teljesítése nem elsődleges tényező. De a népművelő egész munkája a minőségért van, s nem egyszerűen a közvetítésért. Tehát az érdekeltség szakmai, tartalmi, erkölcsi! Azt fejezi ki, hogy képes-e az intézmény megfelelni a társadalom elvárásainak, vagy pusztán mechanikusan létezik, ha már egyszer megszervezték... Ez a vízválasztó! S Itt megint csak igen konkrétan lehet ítélkezni. Ez és ez az intézmény igen, ez nem. Ez a rendezvény igen, ez nem! Nagy általánosságban a kritikának nincs értelme: fölösleges leírnunk. ilyen summái minősítést, hogy közepes programok, hogy színvonalas vagy kevésbé színvonalas munka. A pontos tájékoztatás, a tényszerű elemzés érdekében közös célunk kell legyen a tiszta beszéd, a világos fogalmazás. Annál is Inkább, mert a vállalkozóbb, kezdeményezőbb magatartás — közös társadalmi célunk —ösztönzése, elvárása nem tűri el az álminősítéseket. A tények mellőzését, a megalapozatlan általánosítást. Közművelődési intézményhálózatunk egy meg* újulási folyamat kezdetén van, ahol törvényszerűen jelen vannak még rossz beidegződések, álhagyományok, egyéni passziók, s kevésbé törvényszerűen a felületesség, az igénytelenség, a restség. U gyanakkor egy tucatnyi intézményben a korszerűsítés nyilvánvaló eredményei is megjelentek. Hogy ez a folyamat kiteljesedhessék, abban igen nagy felelőssége van a sajtónak is, A megalapozatlan, értékbizonytalan kritika zavart okoz. A közművelődési intézmények konkrét, világos, segítő szándékú visszajelzéseket várnak munkájuk minősítésekor. S ahogy mondani szokás: ez a minimum. Erdős István (Szerk. megjegyzése: A Kooperáció vagy konkurrencia című írásunkra érkezett válaszok közlését befejeztük. Álláspontunkat és a „visszhangokkal” kapcsolatos véleményünket szerkesztőségi cikkben adjuk közre.) leknél. A részleteknél. Igaz-e ieket a koordináció, az integ- Pinter Károly állítása, hogy a „közművelődési Intézmények idei munkaterveiben csak elráció minimumának, igen szerény kezdetének minősítevétve találkozunk a szándék ni, lehet vitatkozni a kezde- megvalósítására irányuló tő- ményezések értékeiről, ható rekvésekkel”, az anyagi, szel- ,* leml erőforrások integrációja korero’ tárgyilagos tajeterén. Vagy ahogy Pintér rátesz egy lapáttal néhány bekezdéssel árvább: a kívánatos integrációnak nyoma sincs az idei munkatervekben??? Gond-e az, hogy különböző intézmények, tömegszervezekoztatás, elemzés esetén nem lehet figyelmen kívül hagyni hatásukat. S ugyanez vonatkozik az intézményi munkatervekre is! A közművelődési intézmétek ugyanazokat a célokat nyék munkaterveiben mártervezik meg egy-egy neveié- már szinte a kötelező formu- si feladat végrehajtása érdé- la igényével van jelen a lekében, mint teszi ezt a József hetséges koordináció, integrá- Attila Megyei Művelődési ció megtervezése, megterem- Központ 1981. éves terve, s a tése. Példásan így van ez a KISZ megyei bizottság akció- József Attila Megyei Művelőprogramja? A szomszéd né- dési Központ, a múzeum, a pék, a szocialista országok megyei könyvtár, a levéltár életének bemutatására mind- éves tervében, a megyei mohét tervezet vállalkozik. Vpló- ziüzemi vállalat feladattervé- ban Igaz, hogy a pezsgő kul- ben. Így van a pásztói, rétsá- turális élet a közművelődési Bú balassagyarmati művelőintézmények konkurenciája désl központok tervében, így révén valósulhatna meg? van Magyarnándorban, Cere- Tényleg, elkényeztetettek, kö- den, Palotáson, Szécsényben, zömbösek volnánk a népmű- Diösjenőn, és így van egy sor velők programjaik sikerét 11- olyan község tervében is, ahol letően? sajnos egyelőre még valóban keveset tesznek a korszerű Négy kérdés látszik klkere- együttműködés érdekében, s kedni — koordináció, tervező- egyáltalán művelődési gya- si metódusok a koordináció korlátúk nem éri el az elfoérdekében, konkurrencia, minőségi munka igénye —, de nyilvánvaló, hogy mind igen szorosan összekapcsolódnak, s együtt csatlakoznak az egész társadalomban jelenlevő igényhez: hatékonyabban dolgozni, átgondoltabban kezdeményezni. A Pintér-Írást követő vitában szót kérő közművelődési intézményvezetők gadható szintet. Jó volna tud ni Pintér Károly milyen munkaterveket tanulmányozott sommás ítéletei megalapozására, mert vitázni, megítélni csak igen konkrétan lehet ebben a kérdésben ... Végre egy konkrétum: a KISZ akcióprogramja s a József Attila Megyei Művelődési Központ ugyanazt a célkiGáspár, Mátyus Imre) is így vélekedtek, mert saját gya(Gergely tűzést tartalmazza a baráti népek fed dón bemutatására — írja Pintér Károly. S EGY BARÁTSÁG ÉS EGY ÁRULÁS KOMÉDIÁJA Színes, zenés magyar film, készült a MAFILM Hunnia Filmstúdiójában. írt®: Fényképezte: TÓTH ZSUZSA RAGÁLY ELEMÉR Zene: Rendezte: PRESSER GÁBOR SÁNDOR PÁL Főszereplők: * GARAS DEZSŐ, KERN ANDRÁS, UDVAROS DOROTTYA Április 23-tól a Nógrád megyei mozik műsorán!