Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-24 / 95. szám

Visszhang Lobogó tűz Szocialista brigádvezetfik klubja Nagybátonyban Kérdőjelek és fények , A KLUBMOZGALOMNAK HAGYOMÁNYAI vannak Nagybátonyban, a Bányász Művelődési Házban jelenleg hat klub működik, elsősorban a rétegigényeknek megfelelő­en. Legfiatalabb a szocialista brigádvezetőké, a múlt év de­cemberének közepén alakult. Nem új kezdeményezésről van szó, hiszen hasonló névvel ko­rábban is találkozhattunk, csak a klub akkor jobbéra papíron létezett, igen-igen alkalomsze­rűen szervezte meg összejö­veteleit. Ez múlt, ezt szeret­nék elfelejteni a klub mosta­ni szervezői és tagjai. A tapasztalat szerint siker­rel. — Havonta tartjuk a foglal­kozásokat, általában a hónap második keddjén — mondja Szerencsi Andrásné művelődé- siház-igazgató. — A program kötött, egy-egy előadás kap­csán beszélgetnek, vitatkoznak a résztvevők. Már eddig is több nagy sikerű előadást hall­gattunk meg, például a köz- biztonságról, a családvédelem­ről. A klub demokratikus, nyílt fórum, a témák kapcsán sza­badon, kötetlenül parázslik fel a vita. A meghívás a meghir­detett két órára szól. ám szükség szerint hosszabb idő­re, ugyanakkor akinek kedve tartja, közvetlenül a műszak befejezése után is elmehet a klubba. A terem nyitott aj­tókkal, bent sakkal és egyéb játékokkal, újságokkal vár. — Programunkat az alakuló összejövetel résztvevői java­solták és fogadták el — mond­ja Kálovits Géza klubvezető. — Az emberek akarták úgy, hogy kezdetben általános te­matika legyen, később szako- sodjunk, amikor már ismert­sége, tekintélye lesz a klub­nak. Ezt a döntést magam is helyesnek tartottam. Elértük, hogy kialakult a klub 18—20 emberből álló törzsmagja, mely igen érdeklődő. Nemrégiben Szabó szülész főorvos említet­te, hogy nem számított olyan nagy aktivitásra, mint ami­lyet mutattak a tagok. ízelítő a foglalkozások té­máiból: a művelődés szerep* és hatása, a kulturális válla­lások teljesítése, a szabad idő eltöltése, hazánk tájai, olva­sás, a vezetés kérdései. Való­ban sokoldalú program. A te­vékenységért a környék öt nagy bányaüzeméből válasz­tott személyek alkotta vezető­ség vállal felelősséget. Ezen­kívül a művelődési ház állan­dó, folyamatos kapcsolatban áll a versenyfelelősökkel, mű­velődési bizottságokkal, szb- kel, bár az együttműködés nem mindig és nem mindenütt olajozott. Magyarán szólva, az üzemi szervek, megbízottak az eddiginél sokkal szélesebb kö­rű, tudatosabb propagandát fejthetnének ki a brigádveze­tők klubja érdekében. Mert a foglalkozásokra többen is el­járhatnának, másrészt sokan vannak még olyanok — 133 brigád jöhet számításba ösz- szesen —, akik nem voltak egyetlen alkalommal sem. — Ezért érzem úgy — em­líti némi keserűséggel Szeren­csi Andrásné —, hogy a rá­fordított energia nem hozta még meg a kellő eredményt. Nálunk, a házban mindenki munkája benne van valami­lyen formában egy-egy talál­kozóban, az üzemeknél nem mindig tapasztaljuk. Szerin­tem 15—18 ember jár rend­szeresen, holott sokkal több jöhetne. Így vélekedik Laczkó Géza műszaki ellenőr is, a gépüzem Lovász József Szocialista Bri­gádjának helyettes vezetője, aki különben rendkívül örül a klub megalakulásának. — Nagyon nagy szükség van rá — magyarázza —, hiszen a brigád vállalások a legtöbb he­lyen ötletszerűek, nem voltak összefüggésben a művelődési ház lehetőségeivel, nem épül­tek programjaira. A foglalko­zások ezeket a hiányosságokat megszüntetik, a beszélgetés, az ismeretszerzés igényét elé­gítik ki az emberekben, újab­bakat ébresztenek. — A klub eddigi munkája áttörést jelent Nagybátonyban — fogalmazza meg gondolatát Kálovits Géza. — A korábbi­val ellentétben sikerült fo­lyamatos, tervszerű munkát kialakítani. Ősztől akár sza- kosodhatunk, azaz, valamilyen adott témát mélyebben meg­vizsgálhatunk. Sőt, áttérhe­tünk a kéthetenkénti találko­zásra. — Persze, ha az emberek­nek kedvük lesz hozzá — mondja a művelődést ház igazgatója. — És természete­sen a kötött foglalkozást min­dig szabadon választott, kö­tetlen találkozás követ. Nem akarjuk ugyanis az embereket korlátok közé szorítani, nem akarunk rájuk erőszakolni semmit. — Érdekes, az emberek min­dennapi dolgairól kell beszél­getnünk — szögezi le a klub­vezető. — Akkor számíthatunk a részvételre, aktivitásra,' ak­kor hatása lehet tevékenysé­günknek az üzemi életre is. A találkozóknak így van értelmük: ha a beszélgetések, viták tapasztalatai beépülnek a brigádok hétköznapi életébe, befolyásolják munkájukat, gondolkodásukat, magatartá­sukat. — A klubbal úgy vagyok, mint az újszülött a viccel — mondja Laczkó Géza. — Első örömömben. Minden héten a brigádgyűlésnél tágabb cso­portmegbeszélést tartunk, s itt elmesélem a klubfoglalkozás történeteit. Ez afféle élmény- beszámoló, s úgy vagyok vele, ha mér egy-két emberben új gondolatot ébreszt, megérte. Találkozásaink nem hiábava­lók. A szocialista brigádvezetők klubjának megszervezése a nagybátonyi Bánydfez Művelő­dési Ház idei programjában szerepelt. Mégis, már a múlt év végén megalakult. Mert a ház vezetői, dolgozói előrelá­tók voltak, biztonságra töre­kedtek. Nincs szükség kérész­életű fellángolásra, állandóan lobogó tűz kell. NAGYBÁTONYBAN MOST LOBOG A TŰZ. De, ha na­gyobb lángot akarunk látni, ahhoz lelkiismeretesebb mun­ka kell az üzemekben is. Hi­szen a tartalékok az emberben vannak . . . Sulyok László Anekdoták TABLAÜGYEK Egy nap Willi Bredel talál­kozott egy ismerősével, aki jó fogást kínáló horgászhely iránt érdeklődött tőle. Bredel el­magyarázta neki: „Amott, at­tól a háztól vezet egy kis út egy rétre. Ott lel van téve egy tábla azzal a felirattal: »Ma­gánterület-«. Ott átvágsz a réten addig a tábláig, amelyen az áll: »-Belépni tilos«. Onnan a mezőn keresztül eljutsz egy hídhoz, azon ki van Írva: »Il­letékteleneknek belépni tilos«. Attól jobbra áll egy tábla az­zal, hogy »Horgászni szigorú­an tilos!« Na, az egy príma horgászhely”. KICSI A BORS, DE ERŐS A Pen-klub egyik nyugat­németországi értekezlete al­kalmával Willi Bredelt be­mutatták egy rendkívül ma­gasra nőtt angol írónak, aki szeretett a más kárán szóra­kozni. A kis Bredel éppen ka­póra jött neki. Ügy tett, mint­ha távcsővel próbálná a mel­lette álló Bredelt megtalálni. Sajnálkozva mondta: „Már so­kat hallottam önről, de nem látom önt sehol”. Bredel ezt válaszolta: „Látni jól látom önt. hallani azonban még semmit sem hallottam önről”. 4 NÖGRAD - 1931. április 24., péntek B izonyára jelenség sadalmunkban többet beszélünk a vállalkozó szellemű magatartásról. Gaz­daságban, törvényszerű korlátúk pozitív-negatív té- hogy mai tár- nyeit sorakoztatták fel érve- egyre lésként, nem a bíráló írás gondolati igazát vitatták. A közművelődési koordináció, munkában, kulturális életben egyaránt a fejlődés kulcskér­désévé vált, hogy a világosan tömegpolitikai az ehhez kapcsolódó tervezési gyakorlatok kérdésében Pin­tér Károly tényeket hagy fi­gyelmen kívül a határozott megfogalmazott jó célok, hangú bírálata hitelessége ér­okos tervek hatékony meg- dekében. S ezek a tények a valósítása érdekében tu- sokat emlegetett munkatervek dunk-e új eszközöket, új ma­gatartásokat, jelentősebb ak­tivitást mozgósítani. A kultu­tényei, s a gyakorlat szemmel látható tényei. Kezdjük az utóbbival. A közművelődési rális életre vonatkozóan azt munkában 1979-ben, de kü- gondolom, a sokat emlegetett lönösen 1980-ban megyénkben Stúdió ’80 adásban erről be- az intézmények korszerűsítési szélt Hernádi Gyula (és csa- törekvései, megújulási pata) még akkor is, ha olyan programok meghatározóan az szélső megfogalmazásban fo- integrációs törekvésekből, a galmazódtak a kérdések, hogy koordináció kiszélesítéséből, a áru-e a kultúra, van-e lehe- gazdagabb társadalmi kapcso- tőség kulturális magánvállal- latrendszerből táplálkoztak, s kozásra nálunk? Ezzel indította Kooperáció vagy konkurrencia című írá­sát a NÖGRÁD február 22-i aki ugyan nem elméleti kérdéseket a legjobb intézmények azt is elérték, hogy specializálódni tudtak. Saját arculatot te­remtettek annak érdekében, hogy a település lakossága a számában Pintér Károly^ Is, meghatározott, tudatosan ala­kultára- kított feltételek között leljen feszeget, valóságos otthonra az intéz- hanem elemi koordinációs ményben. Hadd soroljam a gyakorlati problémákat vet példákat: a balassagyarmati fel a közművelődés hétköz- integráció megvalósulása az napjaiból. Kérdőjeleket tesz épülő új kulturális központ­olyan gyakorlatok mellé, ban! A pásztói járás könyv- amelyek ma már nyilvánvaló- tár! integrációs kísérlete, ak, jelenlevők, szembehelyez amelynek első eredményeit olyan megközelítéseket, ame- épp a közelmúltban elemezte lyek még az ominózus Her­nádi-féle kérdésfeltevés hát­terében is erőszakoltak. A kooperáció és a konkur­igen pozitívan a Könyv és nevelés című szakkiadvány. A magyarnándori nyitottház- kísérlet országosan elismert eredményei, a palotásl nyi­rencia összehozása meditativ tott hóz ig€n d kapcso- kérdésparba azért értelmet- latokra épüU5 munkája. A Jó_ len mert a közművelődés zsef Atti] M , Művelődé. «i Központ lakóklubkísérleté­koordlnáció létkérdés, min­dennapos program, nélkülöz­hetetlen alapelv, addig a nek — a művelődési napok rendszerének, megyei szolgál-' tatásának sokrétű hasznosítá­konkurrencia teljesen perifé- saj jgen pozitív gyakorlata. rikus, a gyakorlatban alig észrevehetően jelentkező hu Az újonnan épült salgótarjá­ni múzeum koncertjei, a pász­szadrangú probléma, és az művelődési központ ját- egvilágon semmi értelme sincs szóprogramjai, az iskolagalé- szembea Ili tani a koordináció rt<fc| az üzemi kiáiiítóheiyek meglétével, vagy hiányával. Ettől van aztán, hogy Pintér Károly írásának nem érti az ember a gondolatmenetét. Mit akar mondani azzal, amit széles körítéssel leír: Jancső- val, Hernádival, pozitív-nega­tív példáival, tervegyeztetések vélt koordinációhiányávál, a népművelők érdekeltségével, vagy érdektelenségével, akul- túráiig programok minőségi gondjaival. Az nyilvánvalóan séget1 Ezek kiderül, Pintér Károly bírálni gyakórlatunk akar, csak bírálni, így gon­dolatmenetével nincs mit vi­tatkozni; maradhat az mecsere a jelenlevő kérdője­sokasodó tárlatai, a filmmű­vészeti nevelés új és új tár­sadalmi forgalmazási formái, a könyvtárakban megtartott emlékezetes tanórák. A KISZ, a Hazafias Népfront részvé­tele az Intézmények szakmai táborainak — az olvasó- és honismereti táborok — meg­szervezésében, lebonyolításá- Az intézmények újjá­szervezett társadalmi vezető­közművelődési legszembetű­nőbb tényei, amelyek mel­lett Pintér Károly szó nélkül elmegy sajátos gondolatmene­te érdekében. Mert mindezt amint én gyanítom, mindezt megtervezni még fél tucat in­tézmény: a Hazafias Népfront és sokan mások. Miért baj ez? A KISZ sajátos mozgalmi eszközeivel, a József Attila Megyei Művelődési Központ egy-egy kiállítással, a nép­front nagygyűléssel valósítja meg elképzelését. A gond nem az, hogy ez a tény hány mun­katervben szerepel, hanem az, ha a megvalósítás során azok sem egyeztetik megvalósítási gyakorlatuk konkrét tervét, akiknek erre lehetőségük van. A KISZ és a József Attila MMK esetében erre a kon­zultációra épp az intézmény tervtárgyaló értekezletén ke­rült sor. Hogyan is állunk az intéz­mények konkurenciájával? Ezen a téren Pintér Károly valószínű Salgótarján -sokin- tézményűségéből indul ki, mert aligha képzelhető el, hogy azt javasolná: egy-egy falu könyvtára és művelődési otthona versengjen a közön­ségért, egymást túllicitáló rendezvényekkel. Maradjunk Salgótarjánnál! A városi ta­nács kezdeményezésére a munkamegosztás, a profiliro- zás ésszerű körvonalai 1980- ban kialakultak, s talán a megyei művelődési központ­ban lesz szellemi kapacitás, szervezőerő, hogy 1981-ben ez a program kimunkáltan, szakmai biztosítékokkal való­suljon meg. ' Tudományos igénnyel dolgoznak ezen. Egyébként intézményeink programkínálatában az egy­mást felülmúlás, a versengés a közönség kegyeiért ebben a közelítésben nem játszhat szerepet. A városban megje­lenő műsorfüzet ajánlásait la­pozva egyszerűen belátható: nem mai gond a konkurren­cia veszélye, s még csak nem is a közeljövő problémája. S ha el is fogadjuk ennek ne­gatív sommázataként, hogy a program, a kínálat a város­ban szegényes, a minőség itt semmiképp nem mennyiségi alapozású, vagy konkurrencia kényszerűségű! A rendezvények minőségé­nél, a népművelők érdekelt­ségénél vagyunk! Igaza van Pintér Károlynak, intézmé­nyeinkben valóban nipcs köz­vetlen anyagi érdekeltség, s a bevételi terv teljesítése nem elsődleges tényező. De a nép­művelő egész munkája a mi­nőségért van, s nem egysze­rűen a közvetítésért. Tehát az érdekeltség szakmai, tar­talmi, erkölcsi! Azt fejezi ki, hogy képes-e az intézmény megfelelni a társadalom el­várásainak, vagy pusztán mechanikusan létezik, ha már egyszer megszervezték... Ez a vízválasztó! S Itt megint csak igen konkrétan lehet ítélkezni. Ez és ez az intéz­mény igen, ez nem. Ez a rendezvény igen, ez nem! Nagy általánosságban a kriti­kának nincs értelme: fölösle­ges leírnunk. ilyen summái minősítést, hogy közepes programok, hogy színvonalas vagy kevésbé színvonalas munka. A pontos tájékoztatás, a tényszerű elemzés érdekében közös célunk kell legyen a tiszta beszéd, a világos fo­galmazás. Annál is Inkább, mert a vállalkozóbb, kezde­ményezőbb magatartás — kö­zös társadalmi célunk —ösz­tönzése, elvárása nem tűri el az álminősítéseket. A tények mellőzését, a megalapozatlan általánosítást. Közművelődési intézményhálózatunk egy meg* újulási folyamat kezdetén van, ahol törvényszerűen je­len vannak még rossz beideg­ződések, álhagyományok, egyéni passziók, s kevésbé törvényszerűen a felületesség, az igénytelenség, a restség. U gyanakkor egy tucatnyi intézményben a kor­szerűsítés nyilvánvaló eredményei is megjelentek. Hogy ez a folyamat kitelje­sedhessék, abban igen nagy felelőssége van a sajtónak is, A megalapozatlan, értékbi­zonytalan kritika zavart okoz. A közművelődési intézmények konkrét, világos, segítő szán­dékú visszajelzéseket várnak munkájuk minősítésekor. S ahogy mondani szokás: ez a minimum. Erdős István (Szerk. megjegyzése: A Kooperáció vagy konkurrencia cí­mű írásunkra érkezett válaszok közlését befejeztük. Állás­pontunkat és a „visszhangokkal” kapcsolatos véleményün­ket szerkesztőségi cikkben adjuk közre.) leknél. A részleteknél. Igaz-e ieket a koordináció, az integ- Pinter Károly állítása, hogy a „közművelődési Intézmények idei munkaterveiben csak el­ráció minimumának, igen szerény kezdetének minősíte­vétve találkozunk a szándék ni, lehet vitatkozni a kezde- megvalósítására irányuló tő- ményezések értékeiről, ható rekvésekkel”, az anyagi, szel- ,* leml erőforrások integrációja korero’ tárgyilagos taje­terén. Vagy ahogy Pintér rá­tesz egy lapáttal néhány be­kezdéssel árvább: a kívánatos integrációnak nyoma sincs az idei munkatervekben??? Gond-e az, hogy különböző intézmények, tömegszerveze­koztatás, elemzés esetén nem lehet figyelmen kívül hagyni hatásukat. S ugyanez vonat­kozik az intézményi munka­tervekre is! A közművelődési intézmé­tek ugyanazokat a célokat nyék munkaterveiben már­tervezik meg egy-egy neveié- már szinte a kötelező formu- si feladat végrehajtása érdé- la igényével van jelen a le­kében, mint teszi ezt a József hetséges koordináció, integrá- Attila Megyei Művelődési ció megtervezése, megterem- Központ 1981. éves terve, s a tése. Példásan így van ez a KISZ megyei bizottság akció- József Attila Megyei Művelő­programja? A szomszéd né- dési Központ, a múzeum, a pék, a szocialista országok megyei könyvtár, a levéltár életének bemutatására mind- éves tervében, a megyei mo­hét tervezet vállalkozik. Vpló- ziüzemi vállalat feladattervé- ban Igaz, hogy a pezsgő kul- ben. Így van a pásztói, rétsá- turális élet a közművelődési Bú balassagyarmati művelő­intézmények konkurenciája désl központok tervében, így révén valósulhatna meg? van Magyarnándorban, Cere- Tényleg, elkényeztetettek, kö- den, Palotáson, Szécsényben, zömbösek volnánk a népmű- Diösjenőn, és így van egy sor velők programjaik sikerét 11- olyan község tervében is, ahol letően? sajnos egyelőre még valóban keveset tesznek a korszerű Négy kérdés látszik klkere- együttműködés érdekében, s kedni — koordináció, tervező- egyáltalán művelődési gya- si metódusok a koordináció korlátúk nem éri el az elfo­érdekében, konkurrencia, mi­nőségi munka igénye —, de nyilvánvaló, hogy mind igen szorosan összekapcsolódnak, s együtt csatlakoznak az egész társadalomban jelenlevő igényhez: hatékonyabban dol­gozni, átgondoltabban kezde­ményezni. A Pintér-Írást követő vitá­ban szót kérő közművelődési intézményvezetők gadható szintet. Jó volna tud ni Pintér Károly milyen munkaterveket tanulmányo­zott sommás ítéletei megala­pozására, mert vitázni, meg­ítélni csak igen konkrétan le­het ebben a kérdésben ... Végre egy konkrétum: a KISZ akcióprogramja s a Jó­zsef Attila Megyei Művelődé­si Központ ugyanazt a célki­Gáspár, Mátyus Imre) is így vélekedtek, mert saját gya­(Gergely tűzést tartalmazza a baráti népek fed dón bemutatására — írja Pintér Károly. S EGY BARÁTSÁG ÉS EGY ÁRULÁS KOMÉDIÁJA Színes, zenés magyar film, készült a MAFILM Hunnia Filmstúdiójában. írt®: Fényképezte: TÓTH ZSUZSA RAGÁLY ELEMÉR Zene: Rendezte: PRESSER GÁBOR SÁNDOR PÁL Főszereplők: * GARAS DEZSŐ, KERN ANDRÁS, UDVAROS DOROTTYA Április 23-tól a Nógrád megyei mozik műsorán!

Next

/
Thumbnails
Contents