Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-18 / 91. szám
A város részeként Közösség a domboldalon Erős, biztos alapokkal kapaszkodnak a házak a felfutó dombokon, egymásba ölelkeznek a zöldbehajló kertek, keskeny út kanyarog a falu tetejére. Ahonnan csodálatos kilátás nyílik a lustán elnyúló völgyekre, s valahol a távolban felsejlik a lüktető város. Itt fenn kora délutáni csend honol. Tíz kilométerre Salgótarjántól, annak részeként, szerény hétköznapjait éli Rónafalu, az egykori bányásztelepülés. Csaknem háromszáz ember otthona — az őslakók fiái, unokái vertek itt tanyát. Szeretik a dombra épült települést, ragaszkodásuk kitartásuk mély gyökerekből táplálkozik. Nap mint nap küzd itt az ember a természettel,^ amely a kirándulónak szemet gyönyörködtető, ám az itt élőnek ezernyi gátat szab az építkezésben, a környezet szépítésében. Mert a rónafalui ember azt tartja: nem a városba kell menekülni, hanem a város légkörét kell ide ..kihozni”. S, hogy ez nem csupán szólam, mi sein bizonyítja jobban, mint az, hogy a fiatalok sem vágynak el a faluból, aki mehetett volna Salgótarjánban, az is megmaradt. Mi hát a kis közösség motorja, mozgató ereje? Minden embernek jut valami feladat, megbízatás. Ki a pártban, ki a népfrontban, . vöröskeresztes mozgalomban, KISZ-ben munkálkodik ugyanazon célokért. Van olyan is, aki valamennyinek tagja. Így aztán, ha egy-egy megmozdulás, társadalmi munkáról van szó, könnyű a mozgósítás. Mert a feladatot az emberek sajátjuknak érzik. A fő'fő irányító, a vezér —, ahogy a lakók tájékoztatnak — Kadlót Gábor bácsi, a városkörzet) népfrontbizottság titkára. 73 Miféle milliók repkedtek? Gebin helyett szerződéses üzemeltetés Sűrűn jelennek meg mostanában közlemények a lapokban: különböző kereskedelmi, de főként vendéglátó-vállalatok teszik közzé azoknak az üzleteknek a listáját, amelyeket bérbe vagy szerződéses üzemeltetésbe kívánnak adni. A televízió riportfilmet közölt nyilvános versenytárgyalásról, ahol a • boltokra pályázók licitáltak; millió forintok röpködtek a levegőben, s az nyert, aki nagyobb összeget mondott. A néző csak bámult: ennyi pénzük van egyeseknek? És egyáltalán, mi történik itt? Kiárusítják a szocializmust? Mi is történik valójában? A gyökerek a múltba nyúlnak, Az államosításkor 90 200 bolt és vendéglátóhely volt az országban, négy évvel később, 1952-ben már csak 33 000. Amint nőtt az eladható áru mennyisége, úgy sikerült az üzletek számát mintegy 65 000- re feltornázni. Ám mióta a gazdaság minden szférájában hatékonyságra kell törekedni, újra sorra zártak be a vállalatok kisebb üzleteket, mivel ráfizetésesek voltak. A lakosság emiatt joggal háborog: bár mind több az áruház, az önkiszolgáló ABC, a kis boltok nélkülözhetetlenek. Különösen ott, ahol nincs más a közelben. De ahol van, ott sem érdemes egy kiló kenyérért vagy tíz deka vajért körbejárni az önkiszolgálót. Az első ellentmondás tehát az, hogy a kis üzletek a vállalatok számára kevéssé kifizetődőli, a fogyasztók számára viszont szükségesek. A vállalat fizet — a gebines keres Ezzel szorosan összefügg a második nagy ellentmondás, amely a gebinnel kapcsolatos. Tudnivaló, hogy a kis vendéglátóhelyek és boltok túlnyomó többsége úgynevezett gebines rendszerben működik, amely rendszernek az a lényege, hogy a boltvezető nem számol el tételesen a vállalattal, nem rögzíti pénztárgépben a forgalmat. Ezt a rendszert az adminisztráció csökkentése érdekében kellett bevezetni még az ötvenes években. A gebin, különösen a vendéglátásban, köztudottan kincsesbánya. Nem véletlen, hogy nyugalomba vonult élsportolók és más neves személyek kaptak afféle jutalomként gebint. Hol a meggazdagodás lehetősége? Valamivel kisebb ételés italadagok kiszolgálása és az így létrejövő többlethasznot egyszerűen ki lehet emelni a pénztárból. (A nem gebines, az úgynevezett szoros elszámolású üzletekben erre nincs lehetőség,-legfeljebb hús, vagy pálinka formájában lehet hazavinni, amit a vendégen „megtakarítottak”.} Eddig még csak hagyján. Az igazi baj ott kezdődik, amikor a gebines úgynevezett idegen árut forgalmaz, olyat, amit nem hivatalos úton szerzétt be, amelyről nincs bizonylata. Ha a gebines naponta csak egy kiló kávét, csak egy de- mizson pálinkát vesz meg az élelmiszerboltban vagy a zug- főzdében, és azt a haszonkulccsal megemelt áron értékesíti a vendéglőben, már csinos vagyonra tesz szert. Távolról sem az az egyetlen baj, hogy meggazdagszik. A vállalatot lopja meg, amelyik fizeti a bolt minden költségét az energiától a munkabérig, a hűtőgépektől a mosatási számláig. S ebben az állam által finanszírozott üzletben a haszon a gebines zsebét üti. Legalábbis részben. Márcsak ezért is ráfizetésesek a vállalatok számára a kis gebines vendéglátóhelyek. Tehát ha a gebin ráfizetéses, ugyanakkor a kis üzletekre, vendéglőkre szükség van, akkor valamit tenni kell. Az egyik lehetőség a gebines üzleteket szoros elszámoltatá- súakká alakítani. Csakhogy ez nagyon sokba kerülne. Növekedne az adminisztráció, a vállalati központok leterheltsége, és csupán a pénztárgépek beszerzésére másfél milliárd forintot kellene fordítani. Szükséges lenne még a szoros elszámoláshoz vagy 15—20 000 újabb dolgozó, és akkor is ott lennénk, ahol a part szakad: fennmaradnának a régi gondok, nőne a ráfizetés. Önállóság és kockázatvállalás A kormány nem ezt az utat választotta, hanem lehetőséget íyújtott a kis üzletek és ven- légiátóhelyek szerződéses üze- neltetésére. Olyan boltvezetőiét keresnek, akik vállalják a kockázatot — a saját pénzűiét is kockáztatják — és a jövedelem reményében .önállóan .udnak a rendelkezésükre bo- ;sájtott eszközökkel gazdálkodni. Aki szerződéses boltot rezet, az bárhol vásárolhat árut, akár a saját kertjében termettet is árusíthatja. A forgalommal, a költségekkel nem kell elszámolnia, csupán azt az összeget kell a vállalatnak befizetnie, amelyet elvállalt. S itt visszatérhetünk a riportfilmhez, amelyen milliókat licitáltak a pályázók. Ezek a milliók nem a, saját pénzük, hanem az az összeg, amelynek 3 vagy 5 évre történő befizetését vállalják. S az nyer a versenypályázaton, aki a magasabb forgalom reményében magasabb befizetést vállal. Lényegében erre vonatkozik a szerződés, amelyet a boltvezető köt a vállalattal. A boltvezető megbukhat, ha nem sikerül a vállalt forgalmat elérnie, a vállalt összeget befizetnie. S. zs. évesen, aktív ’ mozgalmi múlttal a háta mögött, még ma is kiveszi a részét a település szépítéséből. Nem csak irányít, de a lapátot is megfogja, ha vízelvezető árkot, járdát épít a lakosság. S még mennyi kezdeményezés fűződik a nevéhez! A csendes kis ház teraszán, saját termésű feketeribizli bor társaságában —, amely Gábor bácsi szerint orvosság — beszélgetünk múltról és jelenről. Kanyarodunk visszafelé az emlékek útján, s ami számomra történelem, az a 73 éves embernek küzdelmes valóság. Megsárgult papír kerül az asztalra. „Megbízólevél. A Magyar Függetlenségi Népfront Nógrád-Hont megyei Népi Bizottsága megbízta Kadlót Gábort, hogy az 1949. május 15-i országgyűlési képviselő-választáson Róna község körzetében, mint a népfront tagja bizalmiként működjék.” — Ekkor jegyeztem el magam a mozgalommal, s azóta is csinálom. Voltam a zagyvarónai tanácson vb-elnökhe- lyettes, aztán itt, Rónafaluban kirendeltségvezető 15 évig. A népfront titkárává 1976-ban választottak. Ekkor fogant meg benne a nagy terv: házat kellene építeni a művelődés, a közös ösz- szejövetelek számára. Mert nagyot fordult ám a világ. A fiatalok közül egyre többen végeztek főiskolát, maradásukhoz az igényeiknek megfelelő ’ környezetre van szükség! A lakók az ötletet elfogadták, pénz is került a társadalmi munkavégzés jutalma, és elkezdődött az építkezés, öreg, fiatal együtt rakta a téglát. Ma már a falu büszkesége a népfrontklub, a KISZ-helyiség, amelyben színestévé, lemezjátszó is jutott. — Azt tartom én kedves, hogy az embereket nem elküldeni, hanem hívni, marasztalni kell. Megkedvelték a falubeliek a klubot, soksok rendezvénynek ad helyet. Rónafalu ma már Salgótarján része, peremkerülete. Hej, milyen vonakodás volt először emiatt — mondja Gábor bácsi. — Féltek az emberek, hogy kevés jut majd a közös kasszából. Győzködtük, bátorítottuk őket. Ma már látják, nem vakvilágba beszéltünk, valóban sok támogatást kapunk a városi tanácstól. Ügy hiszem a tanácstagunk is méltón képviseli ügyes-bajos dolgainkat. Számtalan kitüntetés, elismerő oklevél bizonyítja, hogy a város tanácsán, a városi népfrontbizottságon is felfigyeltek a rónafaluiak szorgalmára, településükhöz való ragaszkodásra. Felszabadulásunk 36. évfordulója tiszteletére megkapták a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést — ez most számukra a legszebben csillogó elismerés. Kadlót Gábor ismét, már ki tudja hányadszor kiváló társadalmi munkás lett. S amikor a felesége korholni kezdi, hogy mikor hagyja már abba ezt az örökös mozgolódást, szerényen elmosolyodik. — Aki egyszer elkezdte, az már nem tudja abbahagyni. km Hétfői betegekről — szombaton Táppénztől nem gyógyul a beteg A megyei Madzsar József Kórház-Rendelőintézet szakorvosi rendelőjében az elmúlt esztendőben 774 ezer vizsgálatot végeztek. Ez a szám nem a tényleges betegforgalmat tükrözi, hiszen egy-egy beteget az állapotának megfelelően több szakorvos is megvizsgált. Tény azonban,__ hogy a rendelőintézet zsúfoltsága évről évre emelkedik:' egyes szak- rendeléseken hosszú a várakozási idő, a nagy forgalom megfeszített munkát kíván az orvosoktól. (A megyei rendelőintézetben a végzett felmérések alapján reggel 8—10 óra között a legnagyobb a betegforgalom, annak ellenére, hogy a szakrendeléseken a délutáni órákban, sőt egyes helyeken [például fogászat, nőgyógyászati este hatig-hétig is van rendelés.) Az idő: reggel fél nyolc. Tumultus a 6-os autóbuszon. Óriási tolongás, zűrzavar. Gyereksírás, idős ember jajsóhaja. Igyekszünk mindannyian. A megyei szakorvosi rendelőbe. Kinek itt fáj, kinek ott szúr. Van, aki a körzeti orvosa véleményét megerősítendő vagy megcáfolandó indult szakorvoshoz, a „több szem többet lát” elv alapján. Megérkezünk.-Az utak szétválnak. Egyesek a kartono- zóba sietnek, beállnak a kígyózó sor végére. Mások a büfét ostromolják: „hajnalban indult a vidéki járat, reggelizni sem volt időm” — felkiáltással. A liftkezelő sem tétlenkedik. Hányszor teszi meg az utat naponta a három emelet között? A koránkelők lassan elfogy- nagy a földszintről, ki-ki megy az útjára. Csupán a szanaszét szórt autóbuszjegyek, csomagolópapírok, cigarettavégeit jelzik, hogy az első csoport már túljutott a nehezén. De újabb autóbusz, újabb tömeg érkezik..., s kezdődik minden elölről. A nagy forgalom a déli órákban csappan valamelyest. ☆ (Dr. Fábián Zoltán, a rendelőintézet igazgatója: — Az lenne az ideális, ha a betegvisszarendelést maradéktalanul meg tudnánk valósítani az arra kijelölt osztályokon. Sajnos ez a forma ma még nem általános. Arra szeretnénk kérni a betegeket, hogy a visszarendelés időpontját mindig tartsák be!) Fogászaton, reumatológián békésen, nyugodtan üldögélő betegekre bukkanunk. F. Jánosné: — Gyógytornára járok, már negyedik alkalommal vagyok itt. Idegeskedésre nincs okom a várakozás miatt, mert a kezelés időpontját a gyógytornász jelölte meg. így egy-két órán beiül. — a kezelés idejétől függően — végzek. K. Róbert: — Nagyon jó dolognak tartom a beteg-visz- szarendeléses rendszert, mert így az orvos is, beteg is sokkal nyugodtabb. Nem beszélve arról, hogy jóval több idő jut a tényleges vizsgálatra, kezelésre. ■jV Vita a kartonozóban. Beutalóval vagy anélkül? A beteg erősködik. A kartonozó dolgozója is. Elkerülhető lenne a vita. ha a betegek jobban odafigyelnének a kifüggesztett tájékoztatóra, vágy a hangosbemondóra, amely közli, hogy melyik szakrendelésre mehetnek a páciensek beutaló nélkül. Sőt! Arra is felhívják a figyelmet, hogy előző leleteit, vizsgálati eredményeit mindenki vigye magával! ☆ (Felmérés készült a megyei rendelőintézetben a betegforgalom és a táppénzes helyzet alakulásáról. A számadatok tanúsága szerint a hétfői nap a legzsúfoltabb, ilyenkor kérik legtöbben a táppénzbe vételt is. A vizsgált hétfőn . 1750 ember fordult meg a rendelőben — narr» számítva a kísérőket. Sokaknak táppénzes papír sem kellett, csupán egy napra orvosi igazolás. Ugyancsak forgalmas a csütörtök, hét vége előtt megugrik a betegszám. Érdekes módon szombaton elenyésző a spontán bejövő betegek száma.) Dr. Fábián Zoltán: — Nagy felelősség az orvos számára a táppénzbe vétel jogosságának eldöntése. A beteg aktív pihenése, az előírt utasítások betartása egyik feltétele a gyógyulásnak. De a táppénzes állománytól' a beteg nem gyógyul meg, ha nem követi az előírt életmódot, ha közben „agyonmaszekolja” magát. Az orvosok általában felismerik az álbetegeket, megakadályozzák a táppénzzel való visszaélést. Ez év áprilisától változások történtek a táppénzbevételi jogkörben is. A sebészeti, baleseti sebészeti eseteket a városban leadtuk a körzeti és üzemorvosi rendelőknek. A szakmai ellenőrzést természetesen továbbra is biztosítjuk. ☆ A nagy betegforgalom az intézőt tisztán tartását is befolyásolja. Sok az elszórt szemét, hulladék, a betegek nem ügyelnek a környezet rendjének megtartására. Alagsor. Gyermekrendelés és ügyelet. Felszabdalt bőrülések, a vandalizmus jelei. Nem feltételezhető, hogy a beteg gyerekek követték el.' Indokolatlan kártevés. Az igazgató főorvos kérése: — Ügyeljünk a rendre, tisztaságra, a kulturált környezet megóvására! Mindannyiunk érdeke, hogy a gyógyítás háza,’ ahol naponta százak' és százak fordulnak meg, méltó legyen a nevéhez, fnéltó a benne zajló megfeszített, jelentőségteljes munkához. Kiss Mária Az óceán elektromosságot termel Hawaii mellett a Mini-Otec nevű tengeren úszó generátort, amely az óceán vizének segítségével termel elektromos energiát, nemrég helyezték üzembe. A kísérleti üzem az óceán felszínén levő meleg és a 650 méteres mélységben levő hideg víz közti különbséget használja fel működéséhez. A meleg víz kondenzálja és gőzzé alakítja át az üzemeltetéshez használt ammóniát, amely turbinát működtet. A gőzt a következő fázisban a hideg víz ismét folyadékká változtatja. Tehát egy zárt ciklusról van szó, amelyben az ammóniát állandóan újra felhasználja az üzem. A kísérleti üzemet a termelt elektromos energia kb. 65 százaléka tartja működésben, a maradékot egyelőre akkumulátorok feltöltésére használják. Ez a kísérleti üzemnél 15 kW. A közelmúltban nyílt meg Salgótarjánban, a Beszterce- lakótelepen a Wográd megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat cs a VILLÉRT Vállalat közös üzemeltetésű szakboltja, ahol különféle villamossági berendezéseket és szerelési anya- gakot vásárolhatnak a vevők. — báb —* Hétköznapi dolgok A téma, amelyekről itt szó lesz, mindahány salgótarjáni tapasztalás, így szükségtelen újólag ismételni. Tej Az április eleji nemzeti ünnep második napján futkostak az emberek a vásártéri bisztrótól a Kőváron át a Nemzetiig — és vissza. Tejet ezen a napon reggel 9-kor már egy gyűszűnyit sem kaphattak. Nemhogy zacskósat, de még dobozos, tartósítottat sem, amit pedig, minden különösebb reszkír nélkül, nyugodtan raktározhatnának az ünnepi tej-, kenyérszolgáltatásra kötelezett vendéglátó- helyek. Nem kutattam, mi volt az ellátási zavar oka, immár úgyis eső után köpönyeg. De: közeleg, illetve immár itt a kétnapos húsvét, s ámbár ilyenkór inkább „tartalmasabb” folyadékok a kedveltebbek, mégsem árt a makacs lejivókra is gondolni. Talán még idejében szólunk. Torna Naponta elnézem utcánkban a kisiskolásokat, ahogyan reggeli futásukat végzik a Gagarin iskolától le, a Pécskő utcán, majd a 11-es számú háznál egy rövid lépcsősoron vissza. Hasznos dolog a testedzésnek ez a rendszeres iskolai penzuma. Már tudniillik, az ifjú szervezetnek. Szuszognak, zihálnak is a kisemberkék, s, ahogy ravaszabbá válnak, ahol lehet, rövidítik az utat. Ennek legegyszerűbb módja átvágni a frissen zöldülő. parkokon, melyek zsenge sövénykoszorúja viszont szenvedő és pusztuló áldozat. Iskoláink — tudtommal — nagy figyelmet fordítanak nevelőmunkájukban a környezet- és általában a természetvédelemre. Kisdobos-, úttörő- őrsök védnökséget vállalnak lakótelepek, játszóterek, parkok érdekében. Nem ártana tehát jobban odafigyelni e vállalásokra, jobb fegyelmező munkával, több nevelői határozottsággal megteremteni az iskolai testedzés és a környezetvédelem békés egymás mellett élését. Lépcső Akár többről is szó eshetnék, de ezúttal a Palócz Imre téri garzonházat említem. A lakók között igen sok az idős, mozgássérült ember, bottal, mankóval járó. Ezért is különösen feltűnő a térről felvezető lépcső kriminálisán rossz állapota. A töredezett grádicsok, ■ márványlapok kivált sötétedéstől balesetveszélyt tartogatnak. Most, a város tavaszi tatarozása idején talán az itteni tennivalókra is gondolhatnának az illetékesek. Kis pénzért nagy szolgálat!' Villanyrendőr A főtér sarkán, a Centrurr előtt átkelésre várakozik a; ember. A villanyrendőr pirosból már zöldre kapcsolt de az átkelők agyában másodpercekig késlekedik v „kapcsolás”. A szabad jelzré olyar sápadt, hogy szinte kiveh**tet- len; szemerőltető odafigyelésre van szükség. Aztán átkelőben rájövök nem a szememmel van különösebb baj, hanem a lámpával.^ A borítóüveget vastag por- és piszokréteg üli. Fényerő legyen a „talpán”, amely képes áttörni rajta. Eszembe jut a közismert színestévé-reklám szövege: Látja? Nem látja? Na, látja! (b. t.) NÖGRÁD — 1981. április 18., szombat
