Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

Miből építsünk? r JfALUNK A CSALÁDI és Ma úgy tűnik, hogy az el- egyharmad résznyi anyagból a kis társasházak jószerével téglából készülnek. Kísérlet­képpen áll már ugyan néhány házgyári panelos szerkezetű is belőlük, de számuk néhány tu­catnál többre nem tehető. A budapesti mintalakótelepen őszre megépül az első alagút­zsalus sorház; a Nyugat-ma­gyarországi Fagazdasági Kom­binát évek óta vásárokon, be­mutatókon hirdeti könnyű- szerkezetes paneljait; a tévé Felkínálom című műsora pe­dig a szövetszerkezetes építési móddal kívánja bővíteni a kínálatot. Vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen maka­csul tartja magát a hagyomá­nyos építési mód, vagy meg­fordítva a kérdést: miért nem terjednek a másféle techno­lógiák? Tanulmányt érdemel­ne a téma, most azonban szű­kítsük le a választ két épí­tési mód eddigi sorsának is­mertetésére. A könnyűszerkezetes, sze­relőtechnológiával összeál­lítható családi házak a világ számos országában, áruházi katalógusból választható, vá­sárolható termékek. Ezek az alap elkészítése után egy-két nap alatt készre szerelhetők, bebútorozhatók. Nálunk az építés iparosításának követke­ző fázisaként a közeljövő fel­adata e könnyű-szerelt (a szakemberek hívják így) épí­tési mód elterjesztése. A hozzá való paneleket a már említett Nyugat-magyaror­szági Fagazdasági Kombinát készíti. Az Általános Épület- tervező Vállalat nyolc alter­natívát' dolgozott ki a szer­kezetre. Valamennyi burkoló­anyaga a gyártó vállalat Be- tonyp márka nevű cementkö­tésű faforgács lapja, de példá­ul az ezek közé helyezett hő­szigetelő anyag és a vázszer­kezet már különböző az egyes változatoknál. terjesztés első gátja a forgal­mazás. A TÜZÉP-telepek ugyanis mai adottságaikkal nem igen alkalmasak ilyen termékek árusítására. (Talán elég a már említett katalógus­ból való rendelésre utalni, ami a szolgáltatás, a szállítás mellett a szakszerű összesze­relést is magában foglalja.) Márpedig az ilyesfajta kíná­lat hiánya nem kelti fel a vállalkozási kedvet. De en­nek megléte mellett is le kell számolni néhány meg­szokott dologgal. Így például a megrendelő nemigen ad­hatja bele az építésbe saját keze munkáját és megváltoz­nak a ház hőtechnikai jellem­zői is. A szakaszosan fűthető, hőtartó téglafalat felváltó — bár jó hőszigetelésű — köny- nyűszerkezet folyamatos fű­tést és megfelelő tájolást ki' ván. Miután a tömeggyártás még nincs, így az árakról ko­rai lenne beszélni. Minden­esetre az ipar törvénye az, hogy amit nagy sorozatban, gépekkel gyártanak, az ol­csóbb az egyedi kézi munká­val készültnél. Az elterjedést nyilván segítené, ha így len­ne nálunk is e terméknél. A MÁSIK ÉPÍTÉSI mód a szövetszerkezetes. Erről már nem lehet elmondani ugyan­azt, amit a könnyű-szereltről, tudniillik ez nem terjedt el a világon. Az igaz, hogy sok • helyütt kísérleteznek vele, de széles körben sehol sem alkalmazzák. Miért? Az acél- háló-merevítésű, nedvszívó lapok közé öntött hígbeton- szerkezet annyira másként vi­selkedik az eddig használt szerkezetekhez képest, hogy a tervezés során többféle szem­pontból is gondosan méretez­ni kell, a kivitelezés pedig újra csak nagyfokú precizi­tást kíván. Van viszont egy nagy előnye, az anyagtakaré­kos volta. (Becslések szerint készülhet el a házszerkezet.) Itt azonban álljunk meg egy pillanatra és fussuk át e technológia hazai útját. Sámsondi Kiss Béla építész­mérnök a 30-as években ké­szítette e technológiával a saját lakását, amely a mai napig is áll. Szabadalmán 1954-es dátum szerepel, de azóta jó néhány újabb szaba­dalmi bejegyzés is történt. Az ÉVM szintén finanszírozott ilyen jellegű fejlesztéseket. A közbenső állomások felsorolá­sa helyett álljon itt a vég­eredmény: a Barcsi Szövetke­zeti Közös Vállalat a helyi tanács által biztosított telken 60 lakás felépítését vállalta. Kapcsolatba léptek a pécsi tervezővállalattal, de a meg­oldatlan részletproblémák mi­att a Budapesti Műszaki Egye­tem épületszerkezetek tan­székéhez kellett fordulniuk. Ha felépül idén ez a 60 la­kás, akkor majd a szövetke­zet gazdaságosságát, időigényét is elemezni lehet. E TECHNOLÓGIÁVAL te- hát az a gond, hogy kiforrat­lan. Épp ezért nem véletlen, hogy az eddig megépült há­zakat mérnökök készítették (nem utolsósorban a preci­zitás miatt is). Ma még úgy tűnik, hogy a kalákamunká­ban téglát téglára rakó — amúgy elég durva — techno­lógia helyettesítésére a szö­vetszerkezet nem alkalmas. Marad hát a Felkínálom című tévéműsor alapgondolata: a választékbővítés. A választást viszont ma és itt többnyire az építtetők zsebe határozza meg. Ebbe pedig sok minden bele­értendő: az utánjárás kálvá­riája ugyanúgy, mint a saját kezűleg vagy kalákában el­végezhető munka, vagy a be­költözés utáni bővítés lehető­sége is. Németh K. Géza r Újabb típusú gyermekkocsi A Fémbútoripari Szövetke­zet rétsági üzemének dolgo­zói az első negyedévben a programnak megfelelően ol* dottók meg termelési felada­taikat. A hagyományos ter­mékek gyártásánál erőteljes iramot diktáltak, aminek eredményeként az előírt tő* késexporttervüket jelentősen túlteljesítették. A tőkéspiacok­ra kempingasztalokat, -széke­ket és Balaton széket szál­lítottak. Ez utóbbi teljesen új tech­nológiával készül, s ma már annyira begyakorolták magu­kat a dolgozók, hogy napon­ta több mint 800-at állítanak össze. Ezt a terméket Svédor­szágba szállítják. A megren­delő 75 ezret kért ebből a ter­mékből. Beleszámítva a ta­valyi szállításokat is, március végéig 35 ezer 400 darabot gyártottak és szállítottak a kí­vánt helyre, Az elvégzett termelés azon­ban kevés volt ahhoz, hogy az első negyedévben teljesít­sék termelési értéktervüket, mert az említett termékek nem képviseltek olyan magas bevételi lehetőséget, mint amennyit a program mara­déktalan teljesítése megköve­telt. A lemaradás pótlására a ha­gyományos termékek tervsze­rű, pontos gyártása mellett már hozzákezdtek a magasabb termelési értéket képviselő újabb típusú Dasti 5. gyer­mekkocsi előállításához. A hozzá szükséges alkatrészek az első negyed év végén beér­keztek. A tervek szerint a svéd megrendelő kívánságát május végére teljes egészében telje­sítik. Erre az időre a lemara­dásból is jelentős értéket tör- lesztenek. t. k. Küldöttértekezletek után Érdemes volt rójuk figyelni. Tolnai Éva Minden hozzászólásnak — még a leggyengébbnek is — van valami sajátos íze. Ha azonban rangsorolni kellene őket, akkor bizonyára mag­vas mondandó alapján áll­na össze a lista. Mi most há­romcsipetnyi hozzászólást emelünk ki, valamennyit ér­demes továbbgondolni. Járá­si, városi KlSZ-küldöttérte- kezleten hangzottak el. így tette föl a kérdést a ba­lassagyarmati járási küldött- értekezleten a magyarnándo- ri KISZ titkára, Tolnai Éva. Persze, ő csak azokat a szü­lőket idézte, akik ósdi szem­léletükkel erőszakkal tartják vissza a fiatalokat a mozga­lomtól, ha kell „kocsiáron” is. — Ilyen is van? — kérdez­tük a tanácskozás szüneté­ben Évát. Kocsi vagy a KISZ? — Sajnos. Igaz, nem túl nagy számban, de hazudnék, ha azt mondanám, jelenték­telen számunkra ez a hatás. Van közöttünk több olyan fi­atal, aki bármikor szívesen részt vállal a mozgalom' te­endőiből de a tagságot nem vállalja, mert a szülei akkor mindenféle támogatást, segít­séget megvonnak tőle. Nem­régiben például a Művészet és ifjúság járási és megyei bemutatójára nem Jöhetett el velünk egy kitűnő citerásunk, mert az igen vallásos szülők nem engedték el. Legtöbben attól félnek, ha a gyerekük esküvőjére kerül sor, akkor nem mehetnek majd el a templomba. Pedig nem va­gyunk ennyire merevek. Nem értem őket, mért zárkóznak el ennyire a mozgalomtól, a párbeszédtől? Nem hiszem, hogy sokat kellene gondolkodni a vála­szon, ha az ember nem tud­Gordos János ná, néha nem is olyan egy­szerű a felelet. Van aki köze­lebbről ismeri a körülménye­ket. Például Gordos Jancsi, aki a 217-es Ipari Szakmun­kásképző Intézetből jött a ba­lassagyarmati városi küldött- értekezletre. Végzős. Mérce: , a tisztességes munka — Vannak rossz tapaszta­lataink. Szakmai gyakorlaton a város különböző üzemei­ben dolgozunk és hát nem mindenütt egyforma a mun­kafegyelem. Bizony néhol, nem veszik jónéven ha mi szakmunkástanulók nem húz­zuk meg kezdéskor a pálin­kásüveget, vagy este nem té­rünk be az iszogatós szakik­kal egy krigli sörre. No, ez nem általános, de azért fi­gyelnünk kell az ilyen jelen­ségekre, és meg kell előznünk ezeket. — Mit lehet tenni? Ha nem iszol, nem károm­kodsz, akkor nem fogad be esetleg a brigád, mert ki­lógsz a sorból, ha viszont megteszed, akkor magaddal „veszel” össze. — Mit mond­jak, nem könnyű. Én becsü­letesen akarok dolgozni és ehhez semmi szükségem a pá­linkára, meg a káromkodás­ra. Mondogatják, néhol ko­molyan is veszik, hogy hétfőn a fű sem nő, pénteken meg már a pihenésre készülünk. Nekünk, fiataloknak ezt a sítlust nem szabad átvennünk. — Tehát? — Tehát vállalnunk kell az ellenállást, még akkor is, ha ebből zűrök támadnak. Tud­niillik a tisztességesen elvég­zett munka az egyetlen igazi Ínérce ebben az országban, szerencsére. Velünk ezt tanít­ják, erre nevelnek. Tisztelet azoknak, akik ta­Oláh Lajosné nítják és dicséret azoknak! akik jól megtanulják ezt * leckét. Kitüntetett titkár Oláh Lajosné, a Vád Kö­töttárugyár kazári gyáregysé­gének KISZ-munkáját irá­nyítja: a bizottság titkára­ként. 1977-ben bízták meg e fontos feladattal. Civilben az üzem előkészítő csoportvezeJ tője. A csinos, energikus fi­atalasszony másodiknak ka­pott szót a tanácskozásom. Minden szavára érdemes volt odafigyelni. Nagy felelősség­gel, pátosszal beszélt a KISZ belső életéről, a nevelőmun­káról. és az érdekvédelmi te­vékenységről. Jogos kritikával illette azt a helytelen gyakor­latot, amelynek következté­ben a szocialista munka ver­senyben a „felnőtt” és az if­júsági brigádok anyagi elis­merése között különbségek keletkeztek. Hangsúlyozta, azt is, hogy a vezetőknek jobban meg kell becsülnie az alapszervezeti tisztségviselő­ket... 1978-tól tagja a KISZ megyei bizottságának. Megvá­lasztásával kapcsolatban ju­tott eszébe: a három évvel ezelőtti járási és megyei kül­döttértekezletre nagyon szíve­sen emlékszik vissza. Jelen-; tős állomásai voltak a já­rás és a megye ifjúsági moz­galmának. És még hozzátet­te: a mai küldöttgyűlés is. Volt véleménye a kongresz- szusi levélről. Röviden: je­lentős gondolatébresztő, el­sősorban a fiataloknak, de a* idősebbeknek is. Néhány per­ces beszélgetésünk után mon­dotta az egyik járási KISZ- vezető, hogy Oláhné Balázs Anna április 4-én- Kiváló if­júsági vezető kitüntetést ka­pott. Megérdemelte! . . T. L. Népi hímzések A színpompás bolgár népvi­seletek századok óta a nép ízlésének, esztétikai érzékének tanúi. Ezek a hímzett csipkés ruhaneműk m« jelentős he­lyet foglalnak el a bolgár ex­portlistán. A népművészek szövetsége, a bolgár művésze­ti alap és a népművészeti szakszövetkezetek gazdag vá­lasztékot kínálnak ebből a külföldön egyre inkább kere­sett áruból. A bolgár népművészet a mai művészet ihietője is. Sza- mokovi és szófiai népi hím­zések elemeit felhasználva bő­vítette például az elmúlt években mintaválasztékát az egyik francia textilgyár. A hímzések díszítőelemei az antik kor itt élt népeinek geocentrikus szemléletéről is árulkodnak. A legszebb ing- htmzések például asztrológiai jeleket tartalmaznak, mások viszont a néphit szerint má­gikus erővel rendelkező ha­talmak jelképeit. A múltról az utókorra ha­gyott legszebb darabokat nem­csak múzeumokban őrzik, dí­szei azok a mai ember ott­honának is. «••Ilf lllllltllltlllllllfllllllllllllllllllltlttlllllllllllllf Ifllllf IlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIICIllllIflIllllllllllllllllllllllllllllIflIlllllllIflIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll IIIIVIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIf lllÜIVIIIIIIIIIIIIIIIIIlIfllllllf llf IIIIJ|f!IIIIIIIIIII||llltlllt||(IIi!IUIIIIIVlfatlflIll*ll A REGGELI KÖD MÉG ott szitál a lőtér felett. Höm- pölygését a napsugár már megtöri. S mire elkövetkezik a reggeli hét óra, megérkezik a salgótarjáni zászlóalj má­sodik százada, a munkásőrök már verő napfényben sorakoz­nak fel. Krechnyák Gyula századparancsnok a lőtérpa- rancsot ismerteti a fegyelme­zett munkásőrök előtt. Per­cek eltelte után beindul egy hatalmas gépezet. Mindenki ismeri, tudja a feladatát. Ma mér a megye munkás­őrei előtt nyílt titok, hogy a salgótarjáni városi zászló­alj személyi állománya éppen a testület megalakulása 25. évfordulója tiszteletére kez­deményezett szocialista ver­senymozgalomban a területi parancsnokság legjobb egysé­ge cím elnyerésére törekszik. Járjuk a korszerűen fel­szerelt lőteret. Kísérőm Tóth Zoltán zászlóaljparancsnok- helyettes. — A most esküt tett mun­kásőreink géppisztollyal isko- la-lőgyakorlatot hajtanak végre. Ez előkészítője a fela­dat végrehajtásának, hiszen az alaki begyakorlás után az éles lőgyakorlat végrehajtására kerül sor. Ma géppisztollyal, golyószóróval lőnek az elv­társaink, de kézigránátdó- básra Is sor kerül. Akad idő arra is, hogy Ta­kács László 31 éves vasöntö­déi meóssal. mint új munkás­őrrel szót váltsunk. Fegyverropogástól hangos a völgy Munkásőrök között a lőtéren — Mindig Is szerettem a fegyvert. Katonatiszti pályát választottam, sajnos családi körülményeim áthúzták szá­mításomat. A katonai szolgá­lat letelte után tíz évvel is­mét izgalommal várom az éles­lövészet első sorozatát. De bizonyos jó érzés is vegyül bennem. Látom az akadályt, percekig nézem, hogyan haj­tom majd végre a parancsot, s tudom, hogy azt az akadályt le kell küzdenem! 1974-től va­gyok tagja a pártnak. Ezt konkrét pártmegbízatásnak tartom. Jó érzés együtt lenni az elvtársakkal. Pedig a lőtér veszélyes üzem! Helyén az orvos, a mentő­autó. Fegyvensopogástól han­gos a völgy. Igazi harci zaj a hegyek között. Ágyúdörgést, bombarobbanást, golyószóró kerepelését idézi a magnósza­lag. A felerősített hangszóró pedig csak növeli a fegyverek ropogását. Ifjú Balya István is kiadja a parancsot: Lövők! Előttünk a harcmező, rejtőzködő, el­lenséges felderítők, diverziós csoportok tagjai. Felbukkaná­suk és tűzzel biztosított rö­vid előre szökkenésük várha­tó! Feladat: meghatározni a felbukkanó cél távolságát, irányzékot állítani, célpontot megválasztani, pontos, rövid sorozattűzzel megsemmisíteni. Harchoz! — hangzik a pa­rancs. A munkásőrök elfog­lalják helyüket. Ropognak a géppisztolyok, a golyószórók. Üjabb parancsok, s következik az értékelés. — A kiváló lövőket dicsé­retben részesítem — mondja Balya István. — A dolgozó népet szolgá­lom — hangzik a munkás­őrök válasza szinte egymás után. Varga Pál, az öblösüveg­gyárból alapító tagja a mun­kásőrségnek. Most is kiválóra „ment”. — Persze nem így kezdtük. Még a Sebaj-telepen, Karancs- Iapujtőn teljesen kezdetleges volt a kiképzésünk. De a szív akkor is segített. Tudtuk, mit miért kell tennünk. Ezen a korszerűen berendezett lőtéren már minden más. Jól érzem magam itt. Izgalom? Aligha van. A rutin, a tapasztalat sok mindenben átsegít. Öröm, amikor lebukik az alak... Most a fiatalok segítését tar­tom egyik igen fontos felada­tomnak. Mert az is öröm, ha nem csak én, hanem a fiatal, új munkásőr elvtársam is ki­válót lő... Meglátogatta a lövészeten levő munkásőröket Cziprok Zoltán, a salgótarjáni városi pártbizottság csoportvezetője, Péter Balázs, a munkásőrség megyei parancsnoka. A lő- eredmény egyre biztatóbb. Mind gyakrabban hangzik el, hogy kiváló. De maga a har­ci zaj is erősödik. Gyakorib­bak a robbanások, hosszab­bak a sorozatok. — Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy a társadalmi parancsnoki állo­mány magas fokú szakmai fel- készültségről adott számot. A mesterségbeli tudás, a nagy­szerű fegyverek lehetővé tet­ték, hogy jó hatásfokkal hajt­sák végre munkásőr elvtár­saink a feladatokat. A mun­kásőrök fegyelmezettsége — ami a megjelenésben, öltözet­ben. az aktivitásban is kifeje­ződött, megnyugvással tölti el a hivatásos tiszti állományt. A salgótarjáni munkásőrök , a harcerő lőgyakorlatot kiváló eredménnyel hajtották végre. A jól felszerelt lőtér lehető­vé teszi, hogy ésszerűen tud­junk gazdálkodni az ember idejével, magával az emberrel és anyaggal. Itt csak egy pa­rancs van, a tüzelésre, a töb­bit mindenki parancs nélkül is tudja. És ez nagyszerű. Eb­ből fakad aztán az, hogy a hivatásos munkásőrök nagy tisztelettel néznek a társadal­mi parancsnokokra, akiket egyenlő partnernek is tekin­tenek a munkában, az életben egyaránt — summázta véle­ményét Péter Balázs megyei parancsnok. — Mi valóban nem titkol-' juk céljainkat. Az idén sze­retnénk elérni a területi pa­rancsnokság legjobb egysége címet — mondja Godó János zászlóaljparancsnok. — Szo­cialista versenymozgalmunk is ezt a célt szolgálja. Azt, hogy elősegítse a harckiképzés eredményességét, a szolgálati feladatok fegyelmezett ellátá­sát, ösztönözzön a munkásőrök munkahelyi példamutatására és járuljon házzá a szocialista emberre jellemző erkölcsi tu­lajdonságok fejlesztéséhez. Ügy érzem, hogy a most vé­get ért lőgyakorlat első lépés céljaink eléréséhez. A zász­lóalj egységszinten is kiváló eredményt ért el. A NAP MAR LEBUKÖ­BAN van a lőtér felett. Min­denki elégedetten summázza: megtette, amit tőle vártak. Jó úton haladnak céljaik elérése felé... Somogyvári László NÖGRÁD — 1981. április 15-, szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents