Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-13 / 61. szám
Hangszóró melleti BIORITMUSBAN • * i Emlékezés Kiss Lajos néprajztudósra Várható-e a jövőben is háromszázévenként egy olyan mélységű biológiai hullámvölgy az emberiség népességének alakulásában, mint amilyen például az Európát felerészben kiirtó egykori pestisjárvány volt; elfogadható-e realitásként az a tudományos „jóslat”, hogy az emberiség népessége a periodikus hirtelen növekedés (csökkenés) révén 2250-ben eléri lélekszám- ban a 25 (!) milliárdot,szemben a mai mintegy hárommil- liárddal és azt követően hirtelen kétmilliárdra zuhan visz- sza?! Mi lehet a valóságos szerepe a biológiának, mint tudomén/nak a társadalmi haladásban; független lehet-e a biológia mindattól, ami most és a Jövőben velünk-körülöt- tünk történik; beavatkozhat-e a biológia akár az ember születése természetesnek ismert rendjébe olyan módon, hogy • szükségnek is megfelelve „csecsemőgyárakat’’ létesít; vagy ami közelebbinek tűnik — eldöntheti-e az ember éppen a biológia eredményeire támaszkodva, hogy milyen nemű legyen a lombikban születendő gyerek; hogy a mesterséges fogamzásnak melyik — ma már jól ismert — változatát alkalmazza társadalmi szükség szerint nagyon nagy méretekben...? A rádió Bioritmus című rovata nem először jelentkezik hasonlóan izgalmas témákkal, és mindig a legkiválóbb hazai szakemberek részvételét is igénybe veszi, amiként ez történt a legutóbbi (hét eleji) műsor készítésénél is. Az ügy etikai és pszichológiai részleSzécsényi telt Is taglaló műsor már a második volt, amely a „biológiai pokolgép” feltételezett robbanásával (hirtelen népességnövekedés-pusztulás) és a várhatónak mondott, vagy éppenséggel vitatott katasztrófa elkerülésének biológiai-társa- dalmi módozataival foglalkozott. Szükség van-e szexualitásra? — ezzel az alcímmel tulajdonképpen egészen másra számított a hallgató, hiszen a kérdés olyan mértékben volt szónoki, amilyen mértékben egyáltalán lehetett! Aligha lehet szexualitásként kezelni a génbankok, génsebészet (az öröklés esetleges hátrányainak kivédése), a fogamzásgátlás (a férfiak bevonása is időszerű), vagy a biológiai tudomány térhódításának akármilyen izgalmas-érdekes kérdéseit. Egyed László műsorvezetőszerkesztő ezúttal (a sorozat nem ért véget, érdemes lesz valamennyit meghallgatni) Ádám György biológust, Buda Béla pszichiátert, Csaba György orvos-biológust, Gánti Tibor biokémikust, Kiszely György genetikust és Tóth Géza biológust hívta meg nem jól szerkesztett beszélgetésre — sokkal inkább érdemdús vitára. A hallgató is ezzel nyer többet. Valószínűnek tűnik, hogy egy eleve „elrendelt”, eleve meghatározott akármilyen pontos és fontos nagy igazság vitaszegény körüljárása az ismétlés (önmagukat ismétlés) unalmat és közömbösséget szülő veszélyeit rejti, és hozza is felszínre az előre agyonbeszélt és egyeztetett műsorok esetében. A hallfiatalok alkotásaiból Az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregysége ebédlője nemrégiben igazán hangulatos volt. Itt rendezte meg az üzemi KISZ-bi- zottság 34 pályázó 83 alkotását bemutató kiállítást, amelyet két hétig tekinthettek meg az érdeklődők. Hakkel Béla, a gyáregység KlSZ-bizottságá- nak titkára elmondta, hogy szakzsürt minősítette az alkotásokat. Az elméleti pályamunkákat benyújtó fiatalok versenyét Kovács László üzemmérnök nyerte meg, a gyártást korszerűsítő szakdolgozatával. Második helyezett Balázs Bertalan, a szerelde diszpécsere lett, szereléstechnológiai módosítást tartalmazó pályázatával, míg harmadik helyen — holtversenyben — Varga László, a tmk-üzemrész technikusa és Blaskó László teíhnológus végzett. Az Ő pályázatuk a sajtológépek tervszerű karbantartási rendszerének kidolgozásával, és a sajtolószerszámok tervezésével volt kapcsolatos. A gyakorlati pályamunkák kategóriájában , a szerszámműhely fiataljai érték el a legjobb eredményeket. Az el\ ső helyet Dancsok Sándor, a másodikat Döbrei Róbert és Gombár Géza, harmadikat Bujtor László szerszámkészítők által készített pályamunkák kapták. A képzőművészeti és szabadidős-alkotások a szécsényi gyáregység fiataljainak sokirányú tevékenységére, érdeklődésére, kedvtelésére utalnak. Első helyre Buttkai Gyula festményeit, másodikra öze Jánosné hímzéseit, harmadikra Bárány Gábor faragásait minősítette a zsűri. Könyvjutalomban részesítették Tóth Dénesnét, Juhász Lászlónét, Baranyi Andrásáét, Árva Erzsébetet, Laczkó Antalnét a szabad időben készített hímzéseikért, amellyel a palóc népi motívumok megőrzését, ismertetését segítik. A kiállításon a gyáregység által istápolt szécsényi II. Rákóczi Ferenc nevét viselő általános iskola úttörőinek munkái is helyet kaptak, összesen 23 tárgyat mutattak be. Az első öt helyezett pajtás könyvjutalmat kapott a gondosan elkészített pályamunkájáért. — rácz — S. Március 13. péntek: 20.25: Terefere — szórakoztató műsor 4 NOGRÁD — 1981. március 13., péntek gató nem tud közbeszólni. Pedig talán lenne véleménye, mondjuk arról — négy lány születése után a családban elfogadható lenne-e a szülők részéről egy önként vállalt művi, biológiai pontossággal beszabályozott és így mesterséges módon létrehozott (itt mégis ez a helyes kifejezés) fiú születése? Egyed László rádióvitája a tárgyuk iránt kellően elfogult szakemberekkel éppen a hallgató véleményét képviselik — többnyire. Talán nem más kérdés az sem, hogy mostanában — akár ez a műsor is bizonyíték erre — mintha túlságosan sok szó esne a biológiatudomány leg- újabbkori „hatalmáról”. Arról, amit a vita résztvevői közül valaki így említett: „a biológia bebizonyította, hogy nem ismer lehetetlent...” Kétségtelenül hatalmas eredményeket ért el az utóbbi évtizedekben éppen ez a tudományág, és igaz az is, hogy ma gyakorta a biológiára, mint tudományra, és mint a gyakorlatra viszonylag könnyen átültethető eszközre számítanak mindazokban a súlyos esetekben, amikor az emberi környezet, vagy az emberi egészség károsodásai más területek meggondolatlanságai révén veszélybe kerülnek! A rádiósorozat témáit hallgatva egyet lehet és egyet is kell érteni azzal — a biológia sem más, mint a társadalmi haladás része, attól függetlenül nem fejlődhet, de csak azért, hogy szinte „emberfeletti hatalmát” bizonyítsa, nem is tehet meg olyasmit, aminek nincs itt az ideje. Akkor sem, ha már most módjában lenne alapvető és nagyon széles rétegeket érintő beavatkozásokra akárcsak a népesség szaporodásában. Mindezzel együtt a jövő taglalása között ott szerepel a szinte fantasztikumba hajló kérdés: a környezet teljes el- szennyezése például a sugárzással bekövetkezik-e belátható időn belül — a válasz sem megnyugtató (nem csak a kérdés idegesítő!). Nem látszik a környezet folyamatos pusztításának érdembeli visz- szafogása, sem a folyamat visszafordítása. Sőt, már ma is sokkal rosszabbul állunk, mint gondolnánk. Nos, itt egyet kell érteni a jövőt fürkésző biológussal, ajd kimondja — ilyen esetben készen kell állnia a biológiának az üvegben, a lombikban előállítható egészséges ember létrehozására. Sokat várunk a biológiától? Divat lenne a biológia hatalmáról beszélni? A rádió Bioritmus műsorainak éppen az az érdeme, hogy miközben maga is a biológia népszerűsítését végzi — megmutatja a mentőövet is. De legalább a mentőöv tervrajzait... (T. Pataki) 1881. március 13-án Hódmezővásárhelyen született Kiss Lajos Kossuth-díjas néprajztudós. A ház a túlnyomóan paraszti lakosságú mezőváros Tarján városrészéhez tartozott, ahol agrárproletá- rok, kisbirtokosok éltek. A bankszolga apa és családjának élete nem sokban, legfeljebb a viszonylagos biztonságban tért el a környék lakóinak életszínvonalától, életmódjától. Érthető tehát, hogy Kiss Lajos gyermekkora ezzel a paraszti közösséggel teljes együttlélegzésben telt el. Az így szerzett tapasztalatok, közös élmények életre' szólóan meghatározók lettek Kiss Lajos számára, bár pályája nem vezetett egyenesen a néprajztudományhoz. Gimnáziumi tanulmányai után a jó hallású, hegedülni is tudó, élénk mozgású, derűs fiatalember a színművészetet választotta elsőként. Ugyanakkor azonban meleg és szoros barátság alakult ki közte és a Vásárhelyen élő képzőművészek között. Tornyai János hívja fel figyelmét a nép által használt tárgyak szépségére, esztétikai értékére. Majd ezt követően a budapesti Néprajzi Múzeumban tett látogatás és Győrffy Istvánnal, a magyar néprajz kiemelkedő egyéniségével történt találkozása adnak új irányt érdeklődésének és pályájának is. Fordulatot jelent életében az 1904-ben Vásárhelyen megrendezett ipari és mező- gazdasági kiállítás, melynek népművészeti tárgyakkal megtöltött hároim szobája képezte az ottani néprajzi múzeum alapját. Az ekkor, 1905- ben létrehozott múzeumnak lesz először díjtalan, majd szerény tiszteletdíjas őre, vezetője Kiss Lajos. A díjazás nagyon szerény ugyan, a kibontakozott gyűjtőtevékenység azonban rendkívül gazdag és eredményes. Néhány év alatt több mint ötezer tárggyal gyarapította a fiatal intézményt. A helyi megnem- értés és egzisztenciális okok késztették arra, hogy 1912- ben elfogadja a nyíregyházi múzeum által részére felajánlott állást. Józsa András mellett dolgozik hosz- szabb ideig, majd 1925-től 1948-ig az ottani múzeum igazgatói tisztét töltötte be. Bár elköltözött Hódmezővásárhelyről, de néprajzi munkásságában — amit régészeti ásatásai (Geszteréd, öfehértó stb.) mellett végzett, hű maradt szülővárosához. A nyíregyházi ivekben írja a 30-as évek végén kiadott Szegény ember élete és a 6zegény asszony élete című munkáit. Szabolcsi tevékenységének legnagyobb jelentőségű vállalkozása a „Régi Rétköz” cíKlss Lajos mű helytörténetet, néprajzot, sőt nyelvészetet is egybefoglaló monográfiája. Első között kapja 1948-ban a Kos- suth-díjat. Ezután kiadott munkáival is kötődik szülővárosához. Ezek sorban: a Vásárhelyi híres vásárok, a Vásárhelyi hétköznapok és a Vásárhelyi kistükör. Elmé- lyülten foglalkozott és hiteles, életteljes képét adja az általa oly jól ismert századelejei művészéletnek is. Bár mintegy másfél évi ottani munkálkodás után 1950-ben a Néprajzi Múzeumból ment nyugdíjba, a tőle megszokott alapossággal dolgozott tovább egészen 1965. február 6-án bekövetkezett haláláig. Végakarata szerint Hódmezővásárhelyen a szép nevű Kincses temetőben temették el. — Mint említettük, a néprajzi tárgyakat festőművész barátai hatására először esztétikai alapon közelítette meg. Első múzeumi gyűjtésének gerincét is a vásárhelyi fazekasság, hímzés és bútorművészet tárgyai képezték. Nem kerülte el azonban figyelmét már első jelentős kutatási témája, tudományos munkája (A hódmezővásárhelyi tálassá!:) kapcsán sem a tárgyakhoz kötődő élet, a tárgyakat készítő, használó ember. A szép butellák, bütykösök, tálak, tányérok, miskakancsók mögött észreveszi az azokhoz használt ólom és festék fazekast mérgező, pusztító voltát is. A „Szegény embér életében” monográfikus igénnyel, széles ívűén mutatja be a különböző foglalkozásokat. Nem kerüli el figyelmét és valóságlátását a mindennapi gondokkal küszködő napszárrtosok, agrárproletárok, a „nehezen élők” mellett a nem nagy számban ugyan, de szintén létező „könnyen élők” csoportja sem. Igaz, nem alkalmazta a néprajztudomány pontos, forrás- és adatközlő módszerét, megjelölését a feldolgozásnál, de hiszen arra tulajdonképpen nem is volt szüksége, mert ő maga, saját élrrtényei jelentették a forrást. Külösen a Szegény ember életében és a Szegény asszony életében érezzük azt a sajátos Kiss Lajos-i ötvözetet, melyben irodalom és tudomány, olvasmányosság és hitelesség, élet és társadalmi valóság, egyedi és általános ötvöződött egybe. Munkásságának a területe nem közvetlen, de távoli rokonságot tart példaképe, barátja, Győrffy István életművével. Fokozottan érdekelte a tárgyak élete. Vizsgálta, kutatta másodlagos, harmad- jago.s rendeltetés- és szerep- ‘váltásukat, egészen az utolsó használati lehetőségig. így követi nyomon a díszes, hímzett subát annak utolsó állomásáig, addig, amíg kutyafekvőhely válik belőle. Elvégezte és felhasználta azonban, ha a feladat úgy kívánta, a sokoldalú forrás- kutatást is (levéltár, szakirodalóm stb.) így jött létre a Régi Rétköz című, közel 40 íves munkája. Szívesen, örömmel és szeretettel foglalkozott a fiatal kutatókkal, adta át „dús élete kincsét”, mint arról oly melegen emlékezett meg mindig Ortutay Gyula. Ezért a segítőkész sze- retetéért, nyugalmas derűiéért nevezték szakmai körökben országosan „Atyának”. Ennek ellenére módszerét tovább vivő tanítványai nincsenek, egyszeVűen azért, mert sajátos, individuális teljesítménye nem másolható, nem utánozható. Szülővárosában nevét általános iskola, alakját köztéri márványszobor, életútját, munkásságát az általa is alapított múzeumban emlékszoba őrzi. Nyíregyházán, egykori munkahelyének falán--emléktáblával áldoznak munkásságának. Ez év tavaszán Nyíregyházán, és a Rétköz „fővárosban”,. Dombrádon emléküléssel, kiállítással, júniusban pedig a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűléssel, a szülőváros pedig még ugyancsak ez évben Emlékkönyv kiadásával teszi gazdaggá centenáriumát. Igaz, hogy életműve ismé- telhetetlen, egyszeri, ugyanakkor azonban Kiss Lajos kutatói etikája, tárgyszerete- te, lelkiismeretessége, humánus szemlélete mind olyan tulajdonságok, amelyek túl munkássága szakmai-tudományos jelentőségén, mind- annyiónk számára máig át- sugárzó értékek. Dömötör János Csöndesebb a berek Elhunyt Bárdosi Németh János Pécsett. A költő nevét az irodalmi és olvasói közvélemény számon tartja, jóllehet ő sohasem kapcsolódott be a gyorsan változó irodalmi divatok áramlataiba. A maga csendes, gyakorlatias módján múlhatatlanul sokat tett viszont a nyugati országrész irodalmi életének fellendítéséért, mégpedig olyan történelmi időben, a fasizmus uralomrajutása és tobzódása idején, amikor pedig ugyancsak sokan „megtévedtek” korabeli szellemi életünk jelesei közül is. Irodalomszervező, szerkesztői munkásságát mindenkor szolgálatnak tekintette. Az I960- as évek elején kiadott, frisseségében tehát jócskán megkopott Magyar Irodalmi Lexikon is megemlékezik erről, két mondatban. Eszerint: „Szombathelyen a Faludi Fe renc Társaságban (1932—43). Pécsett a Janus Pannonius Társaságban és mint a Sorsunk c. irodalmi folyóirat egyik szerkesztője (1943—47) jelentős irodalomszervező munkát végzett. (1936—37-ben Szombathelyen részt vett az hol' K'ö c. folyóirat szerkesztésé ben is.)" Életének legemléke zetesebb ideje volt ez, sajál szavaival a „férfikor dandárja, Szombathely és Pécs irodalmi életének küzdelmes, ám pezsgő szakasza, amely számára a tett örömén túl, irodalmi életünk jeleseinek barátságával is megajándékozta. Mint írja, Szombathelyen „Kosztolányival 1927-ben együtt léptünk dobogóra a Kultúrpalota nagytermében: ez volt első nyilvános szereplésem. 1932-ben a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnöke lettem. Költő és író barátaimmal az irodalmi élet (az irodalmi decentralizáció) lehetőségét teremtettük meg Szombathelyen és a nyugati határvidéken. Pódiumunkon... megszólalt■ az élő magyar irodalom..." így például az ő szervezésében járt a városban s lépett fel a pódiumra Kosztolányi Dezső, Dsida Jenő, Móricz Zsigmond, vagy Bajcsy- Zsilinszky Endre, Illés Gyula, Németh László, hogy csak néhényukat említsük. Az írott Kő pedig a maga idejében a Dunántúl egyetlen- irodalmi folyóirata volt s küzdött a! főváros és vidék mesterséges szétválasztása ellen unelynek nyomait — haza: rapitalista örökségként — úgyszólván napjainkig viseljük. De szóljunk Bárdosi Németh Jánosról, az íróról, a költőről is, akinek verseivel lapunk irodalmi mellékletében találkozhattak az olvasók. Szombathelyen született 1902. március 8-án. vasutas szülők gyermekeként. A hét testvér közül ő a legidősebb, gyermekkori nyarait Bárdoson töltötte, mesélő nagyapja társaságában (innen költői neve is). Előbb szülővárosában, 1943-tól pedig Pécsett élt, városi tisztviselőként nyugdíjaztatásáig, 1967-ig. 1 Első verseskötete öreg szilfa árnyékában címmel 1926-ban jelent meg. ösz- szesen mintegy tucat kötete látott napvilágot, versek, regények, tanulmányok. Békét- len szerelem című daljátékát, amelynek társszerzője, a Pécsi Nemzeti Színház mutatta be 1956-ban. Irodalomtörténeti jelentőséggel bír Utak és úti- társak című könyve, amelyet Szombathelyen adtak ki 1975- ben. s amely válogatott tanulmányait, visszaemlékezéseit tartalmazza. Ez a gyűjtemény ötven év terméséből válogat A lélek lángjai címmel a Magvető adta ki a költői életmű vet reprezentáló gyűjteményes kötetét 1974-ben. Nem érhette meg 79. születésnapját. Két kötete van előkészületben. A Szépirodalmi Kiadó pedig Magyar Múzsa című könyvének kiadására kötött vele szerződést, ez írókról, költőkről szólt volna. Idén februárban rádióműsorban vallott magáról, költészetéről, pályatársakról, a szülőföld iránti szeretetről. Mert hiszen mindig a „vasi berek”-ben tartozónak vallotta magát, öntudatosan ápolta a kapcsolatot a szű- kebb hazával. Ebben is példa lehet. Végül egy személyes megjegyzés. Azt írja 1975. április 8-án kelt levelében: „Kedves Barátom, köszönöm szép soraidat az Utak és útitársakról. Örülök, hogy a Vasi berekben Te is itthon vagy, (i címszó egy kuruc versből vett idézet), én a kötettel ismét ott jártam." A Kuruc nótából vett fejezetcím alatt költőkről, írókról emlékezik, a hajdani küzdelmekről lebbenti föl a fátylat. Bárdosi Németh János életének lángja , kialíldt. Tovább világítanak azonban csöndes és szelíd fénnyel „a lélek lángjai”, mert hiszen szükség van a közérthető, egyszerű beszédre, az értelem melengető sugarára. Nemcsak a „vasi berek”-ben, amely csöndesebb lett Bárdosi Németh János távozásával. Tóth Elemér
