Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

Pósfai János KÁTERI G ubbasztva ült az ágyon, csöndbe burkolózva, mintha egyszól egye­dül lett volna a szobában. Ne­héz szagok ülték meg a tár­gyakat, a fehér ágyakon a fe­hér takarókat, a vasalt lábú asztalt, az egyetlen széket, amely félig kifordulva, mintha laműtét, amire évek óta ké­szül az ember, amit megter­vez, s amit százszor el lehet halasztani. Az orvosok szerint is oly’ ritka eset volt az övé, amivel szerencsére ritkán kell szembeszállniuk. A műtét itt nem tűrt halasztást, nemhogy napok, csak órák kérdése volt indulni akart volna. Megszív- a szükséges beavatkozás, ta tüdejét, torkába hasított a ápolónő lépett a szobá­fájdalom, s kezével bágyadt mozdulatot tett. Már csak gondolt az eszméletlenségre. Messziről vetődtek fel az emlékek mozaikjai, de már össze tudta rakni őket. El­múlt az az idő, amikor nem tudta: a nap jár, vagy a hold úszik az égen; nappali fény vagy éjszakai derengés für­deti az ablakokat. A mennye­zet bágyadtan tekintett le rá, vagy ő nézte bágyadtan még a mennyezetet, a fehér falakat? Jó lett volna biztosan tudni valamit. Katerinra gondolt. Ma el­jön, biztosan eljön. Harmadik napja gubbaszt ezen az ágyon; aléltan, puha szender- gésben, szenvedve vagy fe­ba. Odament hozzá, megkér­dezte, hogy érzi magát. Arcá­ba szökött a vér, a füzetért nyúlt, a ceruzát írásra fogva odapingálta az üres lapra: „Milyen nap van ma?” — Szerda — felelte az ápoló­nő. „Akkor ma látogatás is van?” — írta sebesen. — Van bizony — mondta a nővér — és magához is jön majd valaki. Egészen biztos, hogy jön valaki. „Katerin” — gondolta, s már mozdult a keze, hogy le­írja a nevét, de aztán még­sem. Teát kért, de azt Is csak mutogatta, s amikor szájába Valamit mondanom kell — mondta Katerin és ott tar­totta arcát a beteg arca fö­lött. Megvárta, hogy a kéz mozdulata megadja a bizta­tást, újra megcsókolta a cse­repes ajkat, s csak akkor folytatta: — Egy aranyos kis­fiút fogok szülni neked. Szétfröccsent akkor az a pillanat. Az idő atomjaira hullott, s azóta sem tud el­számolni vele. Meddig ülhetett még Katerin az ágya mellett? Neki a megdöbbenést, Kate- rinnek a megbántást zúdította be kettejük világának abla­kán. „Katerin ugye tréfálsz?” — véste ákom-bákom betűkkel a papírra. ! — Nem tréfálok, de más­képpen képzeltem el ezt a pillanatot. Azt ígérted, hogy a feleséged leszek. Azt re­méltük, hogy együtt leszünk boldogok — suttogta Katerin, s látnia kellett, hogy valami döbbenetes fal terpeszkedik közéjük. „Ne tedd ezt velem” — köz vetített a ceruza. — Te tetted velem — mond­ta a lány, és egy kicsit bele­pirult. — De én egy cseppet sem szégyellem „Majd csinálunk valamit, csinálnunk kell valamit”. — Méggyógyulsz és mindent megbeszélünk. „Katerin nem' szabad vár­nod egyetlen napot sem” — zizegte a papír. „Még ma ke­ress fel valakit”. — Mire gondolsz? — csat­tan a lányhangja. „Nekem van megtakarított pénzem. Még mindennek ele­jét lehet venni” — íródott két­ségbeesve az ellenkezés. Katerin azonban asszony akart lenni, anyai ösztöne élesen világított a bizonyta­lanságnak ebben a sötét, meg­magyarázhatatlan szövevé tényleg akarta. De hogyan ír- ja az álom arftely napok óta J“ban könyörtelenül köz . . vet‘tett „Katerin, hallgass rám, Ne­kem olyan betegségem van, amit örökölni lehet. Ne mondd el senkinek, de így van. Az orvosoktól tudom. Ide írom a címét annak, aki segíthet. Hidd el, csak ez az egy meg­lejtve a szenvedés kínjait. Ma ért a folyadék, mintha már jól van már, a láza elpárol­gott, csak a torkából kiált még a kín, miközben der­medt hangszálai némaságra kárhoztatják. Az éjjeliszekré­nem érezte volna a sebet, jólesett a citromos lé . lefelé áramlása, hűségesen pislogott az ápolónőre, aki akkor már az ablaknál fekvő beteggel le­nyen kockás blokkfüzet, mel- velezett. Nem gondolt rá, de lette egy ceruza. Ha akarna tudata melyén érezte, meny­valamit. csak le kell írni, a nyit köszönhet ennek a fehér nővér jön, hogy teljesítse kf- köpenyes, nesztelen, léptű vánságait. Mit kívánjon? Vizet inna, ápolónőnek, aki az éjszakai derengésből is fel-feltűnik és mindig ott áll a betegágyak­nál, amikor szükség van rá. A nők, igen a nők. Életünk teát erőltethet a szájába. Csípős, fűszeres . , . .... ételeket enne, nyúlós pépeket ™agai, férfiletezésunk so., kap, hogy csillapítsa felger­jedt étvágyát. Ocsmány tes­tiség, miért is gyalázod így meg az embert? Kifutottak agyából a gondolatok és el­ültek valahol a semmiben. akik kimentenek bennünket fájdalmainkból, s akiket le- tlprunk örömeinkben. Hanyatt dőlt az ágyon, feje belesüppedt a párnába és nem vette észre, hogy a vi­Katerin. Hát igen: Katerint gwfS a^ébmn^effefvát szorító^ . nyleg akarta. De hogyan ír- ja az arhely napok óta ja fel a kockás irkalapra ? Ha kiszámíthatatlan időben ér­felírná, mit tehetne érte ez a kezik, majd tűnik el a semmi­puha tekintetű, simogató ke- ben> a gézszag nyomában. ”■ "Spí.”“»“' 1— «-fc KW ■<»»<*> rinra nővér? — Óhajt valamit? — kér­dezi, amikor ellibben ágya ják az arcát. A kéz puhasága még félig az álomé volt, de a szem gyönyörűsége, a látás beteljesült öröme már a való­meííett, s egy mozdulattal iga- ságé. Katerin ült az ágya mel- oldás lehet...” zít a párnán, vagy a takarón, lett, azon a széken, amely né- . hány perce, vagy néhány órá- h A ennyire fájhattak Ka­„Óhajtok. Igenis óhajtok! ja még elindulni látszott ,a |V| termnek a hazugság Katerint akarom!” Leírhatná asztal és az ágy között. I ökölcsapásai? Nem füzetbe, de ezzel még nem . . kérdezte meg tőle. Meg sem ' ' ■’ égető ki- Katerin. kiáltotta vol- . kérdezhette volna, mert a távolinak na’ de ráparancsolt a seb faj-- j^ny eitQnt az ágya mellől, el J-’-~ " " ’"‘a szobából, el az életéből. Ka­terint sohasem látta többé. Egyszer ugyán mintha meg­jutnT11közelebb"Z ég?tő“kí- -Katerin! - kiáltotta vol- JErfÄSTvoi^“ méri a J"■ tivolinak na- de ráparancsolt a seb fáj- * vansaghoz. , hn„ dalma, s inkább csak a keze tunt minden, " lendült ki a bágyadt nyuga­zongott. Meg kellen gy - jómból, s találkozott Kateriné­val. ráznia Katerint. De hogyan? És miért? Vagy minek? Nem is úgy hívták a lányt, csak ő keresztelte el Katerinnek. Az — Jól vagy? — suttogta a lány. — Túl vagy már min­igazi neve Katalin volt, de azt denen? — kérdezte gyöngé­nem szerette. „Parasztlányok neve ez, meg kell szabadul­nom tőle” — mondta a lány, és tetszett neki a Katerin. Hiába idézett neki nagy hí­rességeket, ’fejedelemasszonyt, meg cárnőt, aki Katalin volt, neki nem tetszett. Felragyog­va ujjongott: hadd legyen Ka­terin! Elégedetten hordta a franciás hangzású nevet, mint a hamis csillogó ékszert, azt hitte, ez áll jól neki. Az ablak előtti ágyon meg­moccant a másik beteg. Moz­dult az ajka, hangszálai fel- ingerlődtek,. s fizetnie Kel­lett érte, mert pokolian be- lesajdult a heg a torkán. Hiá­ba, nem segíthet. A fiú a sa­rokban már tud beszélni, de ő meg alszik, oldalra billent kamaszfeje alig látszik ki a takaró alól. E kkor jutott eszébe, •högy nappal van már. Elmúlt a dél, s ha lát­ni lehetne az eget, valahol a napból is megláthatna vala­mit. A kora délutánok nehéz csendje honolt a szobán, a kórházon, a városon, az egész világon. Kimetélt torokkal, ‘ sajgó sebbel gubbasztott az ágyon, s mardosta a kívánság: rettenetesen akar valamit. Katerint akarta! A lányt sze­rette volna látni, akitől úa' vált el, hogy nem tudtak el válni egymástól; üzent neki de ki tudja, továbbították-; üzenetét, s ha továbbították pontosan mondták-e el, mi tör­tént vele, hova vitték? Nem volt ez egy egyszerű mandu­den és ráhajolva puhán meg- csókplta a férfi ajkát. A füzetért nyúlt, beleírta, hogy most már jól van. Hagy­ta, hogy Katerin beszéljen, csak néha görbültek írásra bütykös ujjai, hogy egy-egy suta válasstal próbálja egyen­súlyban tartani ezt a kibil­lent párbeszédet. Egyszer egy nagy lendülettel átfirkálta a füzet lapját, s hangsúlyt ad­va annak, ami mindkettőjük Számára egyértelműnek lát­szott, csupa nagy betűvel ezt írta: „őrülten, szeretlek és nagyon hiányzol!” — Te is nekem — .suttogta Katerin a párás szavakat — nem is hiszed el, mennyire aggódtam érted, hogy druk­koltam, szorítottam neked. Ugye hétfőn volt a műtét? Ugye a délelőtti órákban kö­töztek le a műtőasztal szoros szíjaival? Ugye elmúlt már a nap, amikor, igazán magadhoz tértél? Én veled voltam min­dig, én akkor is, azóta is, most is veled vagyok. És azért mondom el mindezt neked, hogy minél előbb gyógyult, legyél, hogy .minél előbb újra velem lehess. Megszorította a lány kezét, majd magához vonta, hogy ■ó szagú száját rátapassza cse- . opes ajkára. így voltak só­iig, nem törődve azzal, hogy Uogatók és betegek szuszog­lak körülöttük, hogy az ide felgyorsult tempóban görge: ti feléjük az elválás paran­csát. Jó volt így. Szikrája sem maradt a fizikai fájdalomnak. villant volna előtte karcsún arányosan, szépen, mintha őt látta volna azzal a nőgyó­gyásszal, akit ajánlott neki. De hogy ő volt-e, nem tudott róla megbizonyosodni. Az évek feltornyosultak, az idő betapasztotta az emlékezés réseit, amelyen elcsordogált az ifjúsága... Farkas András: Anya gyermekével. Pék Pál: Szél jár utánam Kövek zuhognak, seb a sebre hajnaltól estig. Rontani szél jár utánam át a házon, lépcsőkön bukdos. Pusztulásom be kéne mégis vallani. ír Seregük értem fakó népem — S lángom latolva nem tudok kötéllel, késsel összezárva tükörbe köpni, a szavára, hiába fosztott, vadított. Mert velem nőtt és el nem enged. Magával biztat! S meglapul, keserűn csak, ki visszaválthat a csönddel-beírt magasságnak — Miatta bénít ez a súly. Hisz kilobban még otthontalan szavamból tisztán a világ! S hol öncsonkító virágzás nyit, majd fölemel a szabadságig s e földdel békít, a fiát! Zelei Miklós: Csak rád gondolok már a menetrendírók fölöslegesek nekem talán nélkülem is elpusztul amit látnék anélkül hogy odautaznék csak kiténfergek a pályaudvarokra megvannak-e még csak fröccsözöm a repülőtéren képzelet piramisából kibontott hamuvá hulló látvány emlék tökéletes múmiái nem volna szebb mint elröpülni az Idő fölött kihajolni fölé néha bevárni menetrendet kellene írni Dómján Gábor: NÉNÉMNEK És szépek a nők, és szép a március, szépek a föld kislányos kontyai. Szép vagy te is a föld alatt. Nyugodtan öleli egy szalag a temetőt; ha máshogy nem tiéd, hát leolvad hozzád. Figyelem a jelent, hogy emlékezzem majd rá.J Magamért, érted nézem az arcokat, nyugodt vagyok, ellopakodtam magamtól, . háttérbe vonulva, ecsetvonásként elvékonyulva, mint a hó e faluvégi freskón, nézem a tavaszt. Ötven éve született Szabó István Olyan csendben írta be ma­gát a maradandóságba, aho­gyan élt. Szabó István 1981. március 7-én lenne ötvenéves, ha 1976-ban — tragikusan ko­rán — nem távozik közülünk. Aki az életrajz külső té­nyeit figyeli, akár gyors si­kerre is gyanakodhatna: első kötete, A lázadó 1956-ban je­lenik meg, s rá egy évre Jó­zsef Attila-díjjal jutalmazzák A varázslat kertje 1963-ban jön ki, s egy év múlva újabb József Attila-díjat kap. Csak­hogy emögött az író életfor­maváltásából és a szinte má- nikus műgondból eredő po­koljárása áll — hogy csak két tényezőt említsünk azok kö­zül. melyek haláláig végigkí­sérték. Az indulás is már-már le­gendás. Bár — saját vallomá­sa szerint — tízévesen is írt, de ezeket a próbálkozásait mélyen titkolta osztálytársai elöl, tartva a kicsúfolástól, 1952-ben viszont a keszthelyi múzeum előcsarnokában egy szerény, komoly parasztfiú egy paksaméta kéziratot nyújt át Jankovich B'erenc írónak, aki csak hónapok múlva tud be­letekinteni az írásokba, ám rögtön észreveszi: tehetség bontogatja szárnyait. így Sza­bó István igazi debütálása nem is A lázadó című novel­la megjelenése az Oj Hang egyik 1954-es számában, ha­nem a felolvasás Jankovich Ferenc baráti körében. S a se­matikus irodalom papírízű áradását megtörő 1955-ös Em­beravatás című antológiának így lesz egyik erős egyénisége Szabó István. Időközben egyébként — idősebb írópárt­fogói jóvoltából — Budapest­re kerül, bölcsészhallgatónak. Előadások helyett a könyvtárt bújja, elmaradását hozza be, olvasáséhségét csillanítja. Csakhamar abba is hagyja az egyetemet, hogy végleg az írásnak éljeij. Mit is tudott ez a fiatal no­vellista? A kisparaszti múlt élményeit hozta szülőfalujá­ból, a Keszthelyhez közeli Cserszegtomajból. önéletírásá­ban fogalmaz így: „Apámnak öt hold földje volt, meg egy kis szőleje. Nem éltünk bő­ségben, de nem is nyomorog­tunk. Gyerekkorom tisztes sze­génységben telt el”. Ebbe a kisparaszti világba tör be a negyvenes évek végén, az öt­venes években az új, amit ma a falu szocialista átalakulásá­nak mondunk. Meglazulnak a korábbi kötelékek, a „csendes forradalom” hatására drámai átalakulások mennek végbe — az emberekben is. Szabó Ist­ván kettős kötöttséggel tudja ábrázolni ezeket a drámákat: a gyermekkor tündéri élmé­nyei s származása révén kö­tődik ehhez a világhoz, ugyan­akkor elkötelezettje az új­nak. Ismét az önéletrajzból idézve: „Egy ideig otthon ver­gődtem, de a kisparaszti küsz­ködésben nem láttam jövőt”. Mindezt a hagyományos no­vellisztikát folytatva írja meg. A hatvanas években elbi­zonytalanodik. Leveleinek ta­núsága szerint az irodalom útkeresése, de elsősorban az új irodalmi divatok hatására úgy érzi, korszerűtlenné vált, nincs szükség arra, amit tud, amit művel. S bár a városi té­mák is feltűnnek novelláiban, igazi világa az, amit évtized­del korábban kezdett megírni. A felszabadulás utáni ma­gyar irodalom legjavát fel­vonultató „30 év” sorozatban kiadott válogatott novelláskö- tete negyvenhat írást tartal­maz. Bizonyítékaként a már említett tökéletességigénynek — s annak is, mi megiratlant vihetett magával a korai ha­lálba. m. 1. NóGRAD — 1981. március 8., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents