Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
Vita a kongresszusi levélről A NŐGRÁD február 1-i számában vitairat jelent meg a KISZ kongresszusi leveléről, azzal a céllal, hogy az olvasók elé bocsássuk a levél mondandóját, s véleményeket, javaslatokat kérjünk annak kiegészítésére. A vitaindítóhoz beérkezett levelekből hetente adunk összeállítást, és várjuk az újabb véleményeket. Mozgalmi nevetés a fegyveres erőknél Az ifjúsági szervezettel Egerben ismerkedtem meg (annak idején: SZÍT), majd a fegyveres erők tagjaként 13 éven keresztül végeztem ifjúsági munkát. Mint parancsnok, az ifjúsági szervezet neveltjének tekintem magam. Munkám jelentősebb állomásai voltak: a DISZ II. kongresszusán való részvétel, a moszkvai fesztivál, melyek örökre emlékezetesek maradnak. A fegyveres erőknél működő KISZ-szervezetekheí is szól a KISZ Központi Bizottságának kongresszusi le~ vele. Véleményem szerint irányt mutató, elvi útmutatást adó levélről van szó, amely hosszabb időre határozza meg az ifjúsági szervezetek feladatait, köztük a fegyveres erőknél működő KlSZ-szer- vezetek feladatait is. A kongresszusi levél 5. pontja előtérbe állítja a hazafias és internacionalista szellemben való nevelést, a fegyelem, a katonai tudás, a bajtársias- ság, ezenkívül a szolgálati és életkörülmények, művelődési és szórakozási lehetőségek javítását. A fenti célkitűzésekkel, meghatározásokkal egyetértek, nálunk a fegyveres erőknél az ifjúsági szervezetnek ez a konkrét tennivalója és feladata. Mint szervezetileg önálló ifjúsági szervezetnek politikai célkitűzései elsősorban: a fiatalok eszmei, ideológiai nevelése, felkészítésük államhatárunk őrizetére, a szocialista versenymozgalomban vállalt kötelezettségek teljesítésére. Nálunk — eltérően a polgári KlSZ-szerve- zetektől — sajátos módon érvényesül a feladatokra va'ő mozgósítás, ellentétben olyan megállapításokkal és véleményekkel, hogy itt csak a katonai renddel, fegyelemmel, a szabályzat szerinti élettel, az államhatár őrizetével kell a KISZ-szervezeteknek foglalkozni. Kétségtelen, hogy a felsoroltakkal megkülönböztetett módon törődnek, de ez párosul a tudati felkészítéssel, hogy a fiatal tudja, értse is, mit, miért kell tennie. Ezen túl feladata a KlSZ-szervezetnek, hogy foglalkozzon a sorkatonák szabad idejének hasznos eltöltésével, az ifjúsági kluboknak minden lehetőség adott ahhoz, hogy a különböző igényeiket kielégítsék. Lényegesnek tartjuk a területi KISZ-szervezetekkel való szoros kapcsolattartást, melynek során a szervezeti életben, a különböző rendezvények előkészítésében, megtartásában aktívan részt vesznek, a sport- és egyéb klubok működéséhez segítséget nyújtanak. * Elmondhatom, hogy a polgári életből hozzánk bevonult fiatalok iskolai végzettsége vonatkozásában lényeges fejlődés tapasztalható, az elmúlt 10—15 évhez viszonyítva. A bevonult fiatalok 40 százaléka középiskolai, 3—4 százaléka főiskolai, egyetemi, a többi 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Ezzel szemben, sajnos alacsonyt nak tartjuk a szervezettségüket, a bevonultaknál százalékos arányban, körülbelül 35, maximum 40 százalékos. Még arról is szólnék, hogy van olyan helytelen szemlélet, melynek kapcsán elmondják: „...ha majd bevonulsz katonának, ott meglátod mi lesz”, „.. .ott majd megnevelnek, rád fér egy kis nevelés” stb. Ez nagyon helytelen, ugyanis mi csak folytatni tudjuk az iskolában, a családban megkezdett nevelést. Nagyon kérek mindenkit arra, hogy ne ezzel a szemlélettel, véleménnyel indítsák útra a fiatalokat a fegyveres erőkhöz. Az itt eltöltött első hetek után a fiatalok általában nagyon kellemesen csalódnak az elhangzottakkal szemben. * Végezetül: a fegyveres erőknél, így a határőrségnél eltöltött idő is —, amely most már 18 hónap — igen nagy áldozatvállalást jelent, de nem haszontalan a fiatalok életében, hiszen egy sor olyan értékkel gazdagodva térnek vissza a polgári életbe, amely egész életükre meghatározóvá válik. Ezen erkölcsi értékek megmutatkoznak a munkához való viszonyban, az állhatatosságban, a pontosságban, fegyelmezettségben, kezdeményezőkészségben, önállóságban, az emberekhez való viszonyban, a szeretetben, őszinteségben, tapintatban, figyelmességben, elvtársiasság- ban. Felsorolhatnánk egy sor olyan ismeretet, gyakorlati tapasztalatot, amelynek akárcsak megléte, még inkább folytatása és hasznosítása a polgári életben örömmel és megbecsüléssel jár. A leszerelés után a termelőmunkához visszatérve a fiatalok — tapasztaltaink szerint — odaadással, szorgalmasan, tudásukat, ismereteiket fejlesztve veszik ki . részüket a munkából melynek valamennyiünk által kitűzött célja a fejlett szocialista társadalom felépítése. Azt is hozzá kell tennem, hogy az esküben vállalt erkölcsi fogadalmuk egyben kötelezi is a leszerelt fiatalokat. Olyan tapasztalataim vannak, hogy a katonai szolgálatukat letöltött fiatalok aktívan részt vesznek a közéletben, legtöbbjük kitűnik szorgalmas, fegyelmezett munkájával. Dolgozó népünk elvárja a leszerelt katonáinktól, hogy a honvédelem társadalmi munkásainak sorába lépjenek, továbbra is gyarapítsák a munkásőrség sorait, valamint a határterületen maradva — vagy az ország különböző részein — lépjenek be az önkéntes határőrök és rendőrök népes táborába. Mi arra neveljük fiataljainkat, hogy visszatérve lakó- és munkahelyükre, legyenek továbbra is aktív tagjai a KISZ-nek. A magánéletükben is a példamutatás jellemezze őket. Legyenek büszkék arra, hogy a fegyveres erők tagjaiként teljesítettek szolgálatot. A kongresszusi levél — amely megfogalmazódik a fegyveres szolgálatot teljesítők kötelességeiben is — helyesen határozza meg az ifjúsági szervezetek feladatait, ebből adódóan a parancsnokok, politikai munkások és választott testületek tennivalóit. Mi egyetértünk az abban megfogalmazottakkal és arra törekszünk, hogy a KISZ X. kongresszusára méltóan felkészüljünk és az ott elfogadott határozatokat végrehajtva társadalmunk és dolgozó népünk ügyét szolgáljuk. Vincze Zoltán alezredes, a BM Határőrség balassagyarmati kerületének parancsnoka Pályázat alapján Magánlakás-építés korszerű blokkos, v alagútzsalus technológiával A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat a maga sajátos módján, lehetőségei figyelembevételével. az elkövetkezendő időszakban be kíván kapcsolódni a megye magánlakás-építkezésébe, tekintettel arra, hogy a mostani tervciklusban a lakásépítkezési programban előtérbe kerül ez az építkezési forma. Első lépésként március elsejével meghirdették a pályázatot a címben említett gondolat- és feladatkörben. Valójában házi tervpályázatról van szó. De nem szűkítik le a vállalat dolgozóira. A tervpályázat feltételeit megküldték a NÓGRÁDTERV, az AGROTERV dolgozóinak. a Madách Imre szakközépiskolának, és a munkába bevonják az aktívan működő magántervezőket is. A pályázat olyan terveket kér résztvevőitől, amelyek alkalmasak a PEVA-technoló- gia előnyeinek hasznosítására. Tipizálhatók, Nógrád, Heves és Pest megyében felhasználhatók. megfelelnek az ésszerűség követelményeinek, nem lépik túl a vállalat szállítási hatáskörét. A terveknek tükrözniük kell a korszerű magánlakásépítési követelményeket, igazodván a vállalati technológiához. Ezeknek nem csak földszintes házak építését, hanem többszintes sorházak, láncházak tető alá hozását is biztosítaniuk kell. A pályázatokat június 30-ig kell a vállalat központjába eljuttatni. A beküldött pályamunkákat a vállalat szakemberei, a NÓGRÁDTERV igazgatója. az OTP igazgatóhelyettese és Botka Miklós, a megyei tanács osztályvezetője zsűrizik. Az elfogadott pályamunkákat a vállalat vezetősége díjazza és megvásárolja. Ennek alapján dolgozza ki a különböző tervcsaládokat. A pályamunkák elbírálásánál fő követelményként szerepel a gazdaságosság, az új hőtechnikai szabályok előírásainak betartása, a lakók igényeinek kielégítése és a megragadó esztétikum. A vállalat vezetői a kidolgozott tervek alapján Salgótarjánban úgynevezett referenciaházakat építenek a Beszterce-lakótelepen. Az első kétszer hat lakás felépítésével kapcsolatban a városi tanács elnökével már szóban megegyezett a vállalat vezetősége. A konkrét tervcsaládok az év végéig elkészülnek. Ezután kerül sor a referenciaházak főépítésére. Március 8., vasárnap. 20.05: Derrick. Az ismeretien tényező. NSZK bűnügyi film. Kevés ötlet A megyében működő ipari szövetkezetek a legutóbbi öt év alatt keveset léptek előre az újításokban rejlő belső tartalékok kihasználásában. Ezért kiváltképp a könnyűipari és szolgáltatóipari szövetkezeteket illetheti elmarasztalás, körükben alig-alig akadt újításra megérett jő ötlet, ösz- szesen 167 újítást fogadtak el az öt év alatt az ipari szövetkezetekben, a bevezetett ötletek eredménye megközelíti a négy és fél millió forintot. Eszmei alapon 80 ezer. eredmény alapján 70 ezer forintot fizettek ki újítási díjként. Harmincöt országba külföldre Házi értékelés szerint tavaly az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyárának termékstruktúrájában nyolcvanhat százalékra bővült a tartósan versenyképesnek ígérkező gyártmányok aránya. Ebben az esztendőben az illetékesek ezt kilencven százalék felé szeretnék közelíteni. Tervüket a kivitelre jutó portékák mennyiségének növelésével hajtják végre. Az idei tőkésexport-bevétel előirányzata ugyanis fölötte van az ötvenmillió dollárnak. A szocialista országokba irányuló kiszállítás mennyisége is megközelítőleg tíz percenttel nő; ennek értéke az előzetes elképzelések szerint két és fél ezer rubel. A kivitelre szánt áruk gyarapítását a gyári termelés nyolc és fél százalékos rrieny- nyiségi növelésével teszik el-. érhetővé. Az export élénkítése — természetesen — hatékony üzleti tevékenységet követel. Érdemes az ésszerű keretek között szorosan együttműködni a külkereskedelmi vállalatok szakembereivel. így nyílik mód az eddigi, a világ minden táján, összesen harmincöt országban meglevő piacok közül a jól fizetők megőrzésére és további gyarapítására ebben az esztendőben. ! Városszépítő egyesület? Jó gondolat — mondta valaki boldogan egy salgótarjáni tanácskozáson, amelyen a városban élő alkotó értelmiség vett részt, s amelynek bizonyos formálisnak minősült „tartalmi tájékoztatásáról” annak idején megemlékeztünk. Spongyát rá! Beszéljünk inkább ma és persze holnap is arról, mit jelenthet ez — városszépítés? Reggel a rádióban pontos tájékoztató szól arról — milyen lesz, ha felépül a következő években a megyeszékhely még hiányzó úgynevezett nyugati városközponti része. Lakások, intézmények, kereskedelmi centrum, szabadtéri színpad, egy jó sodrású, nemzetközi jelentőségű út továbbépítése — minden kétséget kizáróan az építészeti értékeket is mutató városközpont kiegészítőiként jelennek majd meg. Felkerül az i-re a pont. A kérdéses tanácskozáson is éppen arról folyt a „vita”, — ha vitának lehet nevezni —, hogy mi legyen a jövő városépítőinek, s persze a lakosságnak is a feladata, ha már a rekonstrukció befejeződik. „A kis dolgokban kellene előrelépni, a meghatározó jelentőségű utcai tárgyak esztétikájában, azokban a városképet ma még zavaró összevisszaságban, amely nem csak a szemet bántja. Össze is zavarja a nagyobb vonalakban látható, egyébként igazán szép vráosképet... A váUrbánus szemmel A városkép — „elmozdul" ros díszítése, barátságosabbá, emberibbé, hangulatosabbá tétele lehet a feladat... És ehhez talán nem is kellenek súlyos milliók.. Persze mindez nem megy — nem csak városszépítő, bizottság! — hanem kellő figyelem (megkockáztatom: sokoldalú szakértelem) nélkül. Csupán szép szándék, mondott, írott, malaszt marad, ha maradt még valami abból a figyelemre méltó lendületből, amelyet a már említett tanácskozás tartalmasabb perceiben mutatott. De hol van annyi figyelem, és hol van annyi szakember, hol létezik olyan tanácsi dolgozó, beosztott, vagy osztályvezető, mérnök, vagy technikus, aki mindezt együtt figyelemmel, tudással, szakértelemmel, „ihlettel” bírná? Ha meggondoljuk, a mai tanácsi (mégiscsak a tanács a város hivatalosan elismert gazdája!) szakembernek; mindazoknak, akik a tesületek elé terjesztik a döntésre érett javaslatokat akár a legkisebb dolgokban is — egyszerre kellene hivatali embernek, tervező mérnöknek, művésznek, lennie, és ezzel korántsem teljes a felsorolás. NÓGRÁD — 1981. március 8., vasárnap I A városszépítő egyesület, olyan, amelyen talán már évszázada a legteljesebb, töretlen folytonossággal Sopronban fejti ki szó szerint áldásos tevékenységét — nos, egy ilyen „társulás” éppen segíthet a város gazdájának. A mindenért felelős tanácsnak. Legyen az Salgótarján, vagy Balassagyarmat, de lenne mit tenni a szépen urbanizálódó Szécsény hozzáértő: a szülőhelyért, lakóhelyért érdemben is tenni akaró pásztói, rétsági lokálpatriótáknak is. Akárcsak a ma meglehetősen vegyes képet mutató feliratok, házszámtáblák, utcaneveket feltüntető tárgyak, táblák esztétizálásában! A régi várossal, a földszintes Tar- jánnal például nemcsak a bontásra megérett utcasorok tűntek el. Eltűntek a valóságos tartalmat (eligazító információt) felmutatni a maiaknál jobban képes cégérek. Olyan „üzeneteket” is átadtak a járókelőnek azok a jelek, amelyek csak hosszú körmondatokban fejezhetők ki, s amelyekben akár a cég teljes története is benne foglaltatott, túl azon, hogy hangulata feltétlenül jobban illet, formai megjelenése nemkülönben — egy akkori városképhez. Éppen ez az egység hiányzik ma, amikor egyfelől ott állnak az égre törő betonkolosszusok a zölddel borított domboldalakkal övezet- ten, másfelől viszont bárgyúnak sem nevezhető ilyenolyan, egyéni „ízlést” örökítő (és sajnos átadó) reklámtáblák, barkácsolt fémvázakon hervadozó feliratok, az esetlegességet, az „átgondoltságot”, az összhangot teljességgel nélkülöző információk tarkítják nem kívánt mértékben és gyakorisággal az egyébként létezőén egységes városképet. Már ami a nagyobb vonalakat illeti... Persze az ilyen esetekben sem az a megoldás, hogy egy akármilyen jól szervezett, sok szakembert magába ötvöző bizottság, (még egy bizottság! — kiált fel az olvasó) létrejöjjön, csak azért, hogy legyen már egy ilyen is nekünk! Alighanem a szépészeti bizottság akkor éri el a célt, akkor szolgálja a szép városkép kialakítását, akkor segít egységet teremteni a diszharmóniában, ha szinte „észrevétlenül” működik. Ha mindenben, ami ezzel kapcsolatos — külön ülések nélkül vesz részt; ha ezt a folytonosságot, ezt a jelenvalóságot sikerül kialakítani .közösen. Ezzel is (feltehetően) egyetért mindenki. A megvalósítás azonban cseppet sem egyszerű feladat, de megkísérelni min-, denképpen érdemes. Nagy szerep juthat a városkép egységesebb kiformálásának közös munkájában a város falai között élő, művészeknek: képző- és iparművész-tehetségeknek, vagy akár a „kertművészeknek”, akik a táj, a környező természeti kincs csiszolására és nem gyökeres megváltoztatására vállalkozhatnak. Lebecsülni, „túlságosan kis ügynek” tekinteni ugyanis nem szabadna egyetlen fa vagy díszcserje elültetését, vagy ami még hosz- szabb időt követel a kijavításban — egyetlen fa indokolatlan kitépését sem! Különösen áll ez az utca tárgyi kultúráját meghatározó mindennemű és fajtájú látható objektumra — akár egy pádról, akár a meglehetősen sivár és cseppet sem esztétikus megjelenésű hulladékgyűjtőről, vagy mondjuk egy-egy tervezett tííszkútról legyen is sző! Aligha lehet komolyan venni azt a véleményt, amely lekicsinylőén beszél a kút megtervezéséről. „Nem művészi feladat” — mondja a művész, s beleesik abba a hiába, amely végül is saját képességeinek lebecsülését magával hozhatja. A kút tervezése nem elsősorban műszaki kérdés. Az igazán jó kút az, amelyik nem a maga tárgyi világát hirdeti hangosan — éppen ellenkezőleg: a víz természetes megjelenését segíti. Az ilyen meglehetősen ritka tünemény nemcsak Salgótarjánban, más városokban is. Pedig de sok üdeséget adhat a betonsivatag vándorának, az utcai járókelőnek, a városlakónak egy-egy jól sikerült és megfelelően kivitelezett, s ami talán még fontosabb, jól elhelyezett városi díszkút, vagy akárcsak egy ivókút! A kisebb-na- gyobb beugrók, beszögelések, a nagyobb terek, és persze a kisebbek is • szinte kínálják magukat — ide tegyetek egy jó vizű. szép esésű, levegőt, és lelket egyaránt frissítő kutat. .. Éppen a környezetében víztelen (tó, folyó hiánya) Salgótarján és a városközpont lehetne sokkal barátságosabb, szó szerint is ékesebb-díszesebb a jó kutak révén. Hogy milyen a jó kút? Lyka Károly szerint: „a jó kútnál a vizet illeti az első szó.” Az amelyik nem „vét a víz jelleme ellen”... Városépítés — városzépítés. Egymást erősítő fogalmak, ■ melyek jelentőségét kizárólag a gyakorlat adhatja meg T. Pataki László
