Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-06 / 55. szám

Tököl. 1981 iiiféSt tizenéves«!« Hat évtized a munkásmozgalomban „Nemcsak tisztelni, ismerni is kell a múltat!" Hazánkban jelenleg tizenki- lencezren töltik ► szabadság- vesztésüket a büntetésvégre­hajtás különböző intézeteiben, Tökölön például azok, akik 14—18 éves korukban követ­tek el bűncselekményt. A fia­tal bűnözők száma a hetve­nes évek elején, a galerik el­terjedésekor volt a legna­gyobb. A büntetésüket jelen­leg töltő fiatalkorúak átlag- életkora 17—18 év, bűnlajst­romukon azonban gyilkosság, emberölési kísérlet, hatóság el- ' leni erőszak, rablás, garázda­ság, erőszakos nemi közösülés egyaránt fellelhető. Tetteik 65—70 százaléka erőszakos (vagyon ellen elkövetett) cse­lekmény ! Az intézet Több méter magas dróthá­lóval, betonkerítéssel, őrtor­nyokkal és rácsos kapukkal szegett terület Tököl határá­ban. Komor külseje csak sej­teti, a bejárat fölött feketéi- lő felirat — Fiatalkorúak börtöne és fogháza — pe­dig el is árulja rendelteté­sét. Belső útjain időnként sötét egyenruhában, rendezett sorokban egyszerre lépdel­ve vonulnak végig a rabok. A fogházra ítéltek átlagosan 12—14, a börtönre ítéltek 12— 24 hónapot töltenek el itt. Szabadságvesztésük ideje egy­hangúan ismétlődő, feszes na­pirend szerint telik. Kétheten­ként vagy havonta beszélőre mehetnek; ilyenkor lesütött szemmel kerülik hozzátartozó­ik kérdő pillantását. Az intézet nem ad „priuszt”, sót, azok, akik idekerülésük előtt 25—30 munkahelyet ván­doroltak végig egy-két év alatt, Tököl rácsai mögött munkakedvre, szaktudásra tehetnek szert. A munkára- nevelés műhelyei közé számít a nyomdai részlegen és a be­tonüzemen kívül a Csepel Au­tógyár is, ahol a büntetésüket töltő tököli fiatalok havi ke­resetük rriehé szakmunkás­bizonyítványt szerezhetnek. Hegesztőtanfolyam, kötelező általános iskola, kultúr- és sportfoglalkozások — a bör­tönélet humánus és hasznos velejárói egyúttal a társada­lomba való visszatérés előké­szítésének fontos eszközei is. A parancsnok Személyi igazolványának be­jegyzése szerint az Igazság­ügyi Minisztérium dolgozója. Ö azonban „smasszernek” vallja magát, mert a bünte­tésvégrehajtásban eltöltött két évtized megtanította ar­ra, hogy legjobb nevén nevez­ni a dolgokat Kardos Gyula ezredes munkájának igazi si­kere — furcsa paradoxon — az lenne, ha munkanélkülivé válna. Ettől azonban, véleke­dik, nem kell tartania, mert bár a közbiztonság általában jó, törvényszegők, bűnözők mindig akadnak. — Fiatalkorúakkal azért szeretek foglalkozni, mert az ő esetükben több remény van arra, hogy szabadulásuk után jó útra térnek. Am a legtöbb bajunk éppen az utógondozás­sal van. Hiába adjuk mi visz- sza az elítélteket szakmával, a kezükben, pallérozottabban és erősebb jellemmel a társa­dalomnak, ha megint ugyan­abba a környezetbe kerülnek vissza. Tudni kell, hogy az itt ülő fiatalok 90 százalékának a családja súlyosan alkoholista, 43 százalékuknál pedig nem a gyerek az első „sittes”... A három éve megjelent utógon­dozási törvény a bíróság ke­zébe tette a pártfogói felügye­let dolgát. A gyámhatóság a tanácsokhoz tartozik, az ifjú­ságvédelmisek a rendőrségen dolgoznak. Együttműködés? A kiszabadultak sorsáról alig tudunk meg valamit, hacsak visszaesőként be nem számol­nak róla... Becsléseink sze­rint az elítélt tizenévesek 40 százaléka a felnőttkor küszö­bét átlépve* is folytatja ko­rábbi életmódját, hat száza­lékuk pedig még a 21. év be­töltése előtt visszakerül a fia­talkorúak intézetébe. Az elítélték Megbánást tanúsító, vagy éppen dacos tekintetek, de­rékba tört életutak. 40 száza­lékukat a nagyvárosi élet „ter­meli ki”, további jelentős há- • nyaduk Szabolcs-Szatmárból és Zalából kerül rács mögé. Műveltségi szintjükre, elké­pesztő tájékozatlanságukra jellemző, hogy levélíráskor a nagybetű, tisztálkodáskor a fogkefe, evéskor a villa isme­retlen számukra... Száznegyvenöt centi magas, 14 éves gyereket kérdezett meg egyszer a nevelőtisztje: „Hát te miért kerültél ide?” A tökmáglegényke rezzenés­telen arccal válaszolt: „Ki­nyírtam a nagy fatert...” Né- hányan közüiük azt sem tud­ják, milyen társadalmi rend­ben élnek. Rézműves József a sógorá­val verekedett össze — em­berölési kíséletért négy év börtönt kapott A 18 éves Nagy Gyula lopáson vesztett rajta Hajdúhadházon, léta- vértesi társára 'ugyanezért szabtak ki szabadságvesztést Tettük felelevenítésekor nem működik élesen az emlékeze­tük, annál inkább tudják sza­badulásuk időpontját. — Harmincnégy hónapot ül­tem le eddig — számolja Réz­műves —, de két és fél hó­nap múlva szabadulok, mert aki jó magaviseletét tasúsít. annak elengedik a büntetés egy részét, minden évből há­rom hónapot. A nevelőtiszt Szekér Károly fiatal had­nagy, a BM tiszthelyettes-is­kolája után népművelés—pe­dagógia szakon szerzett diplo­mát. Pszichológusokkal, pe­dagógusokkal közösen végzik a legnehezebb makarenkói feladatot. — Nyolcezer kötetes könyv­tárunk van, igyekszünk oda­szoktatni az elítélteket. Értel­mi szintjükkel magyarázható, hogy elsősorban mesekönyve­ket, ifjúsági regényeket köl­csönöznek, de néhányan ugyanazokat a munkákat vi­szik ki, mint a kinti fiatalok. Hogy elolvassák-e? 40 száza­lékuk igen. Más meg csak ne­hezéknek használja a köny­vet: az otthonról kapott leve­leket simítja vele... X A szobafelelős elítélt vi- gyázzt vezényel, indulni ké­szülünk éppen a 10 fős zárká­ból, amikor valami visszaránt­ja a tekintetem. Az emeleti ágy aljára illesztett cipőtar­tóban lábbeli helyett könyvet tart benne, az egyik tizenéves. Szemmagasságban épp a vas­kos Dosztojevszkij-kötet cí­me: Bűn és bűnhődés. Nagy János KAZÄR utcáit végigteríti a frissen hullott hó, az óvato­san kacsázó autóbusz farát riszálva/ áll meg a Kossuth utca közepe táján, innen há­rompercnyi járásra lakik az idős veterán» a falubeliek ál­tal csak úgy említett: „Gyu­ri bácsi”. Ha legeket kellene sorol­ni. akadna bőven ilyen 'Sán­dor György hetvenöt eszten­dő:; életútjában. 1906, március 6-án ugyanazon a helyen, ahol ma lakik — látta meg a napvilágot, egy, talán mon­dani sem kell, kazári szegény' bányászcsalád gyermekeként. Tízen voltak testvérek, így érthető» ha már cseperedő kölyökként libapásztorkodott, csordákat őrzött, s még jó­formán gyermekkorban ment a bányába dolgozni. Hetente hatvan órát „húzott le” a föld alatt, az embertelen körül­mények között, s szinte a be­tevő falatért. Most» amikor ezeket az idő­ket idézi a jó egészségnek örvendő és ízes palócsággal megszólaló ’ Gyuri bácsi, nyo­ma sincs a szenvedéseknek, a hét és fél évtizednek. J~ Egészen közel a munkás- mozgalomhoz, a kommunis­tákhoz 1928-ban kerültem — eleveníti föl a történteket — Ogy kora ősszel, nagy titok­ban a kazári erdő egyik rej­tett tisztásán jöttünk össze, vagy 15—16-an, s a. Tőzsér Kis Jóska János nevű kom­munista tartott egy előadást, s ennek hatására döntöttünk többen úgy, hogy belépünk a kommunista sejtbe... Ettől kezdve mind a mai napig tart az elkötelezettsége, pedig különösen a harmin­cas-negyvenes években nehéz idők jártak azon a környé­ken. Többen külföldre mene­kültek, vagy elfordultak a mozgalomtól. Akadtak, akik csak átmenetileg szünetel­tették munkájukat, ám jó néhányan — ha szűk mozgás­térben is — tovább próbál­koztak kisebb-nagyobb akci­ókkal. — Gyakran csak egy-egy üzenetet kaptam — említi Sándor György —, hogy a tanácsház mögötti bokorban találom a röpcédulákat, ve­gyem magamhoz, és osszam szét... Volt közöttünk egy na­gyon eszes ember, a Kovács Paja István. Fölbíztatta a fi­atalokat, hogy hangoskodja­nak. mulatozzanak, csalják ide a csendőröket, mi addig a falu másik részén ragasz­tottuk a feliratokat, szétosz­tottuk a röpiratokat. LAPOZZUNK egy nagyot az „életkönyvben” egészen a fel­Árfolyamváltozások, módosítások a Pénzügyminisztérium és zókat is »érinti az intékedés: a magyar Nemzeti Bank va­sárnapi közleménye a konver­tibilis elszámolású valutákkal kapcsolatos árfolyamváltozá­sokról és ezzel összefüggő né-‘ hány intézkedésről adott hírt. — A legfontosabb tudniva­lók, változások? — Március 1-től emelke­dett valamennyi konvertibilis elszámolású valuta nem ke- serkedelmi forintárfolyama — közölte Hajdú Gyprgyné, az MNB főosztályvezető-helyet­tese. — Az emelkedés —mint a közölt táblázatból is látha­tó — valutánként eltérő mér­tékű, 11—18 százalék között mozog. Az eltérés abból szár­mazik, hogy a bank — 1980. január 1. óta folytatott gya­korlatának megfelelően — e hónapban is átvezette az ár­folyamokon azokat a változá­sokat. amelyek a pénzpiaco­kat az utóbbi hetekben jel­lemezték: a dollár jelentős erősödését, s az európai kon­vertibilis valuták gyengülé­sét. — Miként érinti az“lntézke- dés a magyar állampolgáro­kat? — Több forintot kapnak va­lutáinkért a külföldön dől,go­/•' .írv-flT ke‘yv‘|‘>oníU. ver dó’ ererdft művészek, s azok. akik külföldről nyugdíjat, ro­koni támogatást, szerzői jog- díjat stb. kapnak konvertibi­lis devizában. A külföldre uta­úgy tűnik, az árfolyamok eme­lése forintban többletkiadást jelent, ha azonban figyelem­be vesszük, hogy a többletva­lutára és a gépkocsival uta­zók üzemanyagköltségeihez eddig 40 százalék illetéket kel­lett fizetni és ez a magasabb illeték megszűnik (egységesen minden utazási valutavásár­lásra 10 százalék lesz), úgy az lényegében kiegyenlíti az ár­folyamok emelését. — Változnak-e a valutavá­sárlási lehetőségek? — Az árfolyamok emelése eleve szükségessé tette a va- lutavásariási forintkeretek emelését. Tekintettel a nyu­gati országokban továbbra is magas inflációra, némileg nö­veltük a vásárolható valuta­összegeket is. Így pl. 257 ezer líra helyett 289 ezret, 3838 schilling helyett 4282, 542' NSZK márka helyett 602 már­kát. 1252 francia frank helyett 1408 frankot vásárolhatnak a turistalevéllel utazók, s ezzel az eddigi 6700 Ft-os valuta­vásárlási keretük 8500 Ft-ra növekszik. A benzinárak folyamatos emelkedése szükségessé tette az üzemanyagköltség céljára vásárolható fizetőeszközök • keretének emelését; pl. a Spa­nyolországba személygépko­csival utazók 11 ezer Ft-ért (az utasok személyenként 3000 Ft-ért), az Olaszországba utazók 5700, illetve 1500 Ft-ért vásárolhatnak valutát. Ará­nyosan emelkedett az a fo­rintkeretösszeg is, amelyet a vasúton utazók menetjegy­vásárlására fordíthatnak (pl. Nagy-Brítannia 12 000, Olasz­ország 5800.) — Mit jelent mindez egy „turista”-családnak? — Vegyünk egy olyan pél­dát, amely eléggé általános­nak tekinthető. Ha egy házas­pár egy 14 éven aluli gyer­mekkel gépkocsival Olaszor­szágba utazik, úgy eddig ösz- szesen 745 ezer lírát vásárol­hatott, s erre 25 ezer forintot kellett fizetnie. Március 1-től, 874 ezer lírát vásárolhatnak, ami 29 ezer forintba kerül. Ez mind forintkiadásokban, mind valutaösszegben 17 szá­zalékos növekedést jelent, vagyis egy-egy líra ugyanany- nyi forintba kerül átlagosan, mint korábban. Ha vasúton teszik meg ezt- az utat, úgy ez kb. 3 száza­lékkal több kiadást jelent. Kö­zelebbi vagy távolabbi orszá- ’ .gokba utazóknál, „erősebb” vagy „gyengébb” valutát vá­sárlóknál az egy kocsiban ülő .személyek számától függően, kisebb eltérések is adódhat- nak, többletköltség azonban csak minimális mértékben je­lentkezhet. — Társasutazók, látogatók? — Az utazási irodáknak jo­gában áll ugyan az árfolyam- emelkedéseket az utasokra hárítani, de mivel kalkulációi! az úgynevezett szabadáras körbe tartoznak, nyilvánva­lóan mérlegelik majd, hogy éljenek-e ezzel a lehetőség­gel. Költőpénz céljára a tár3» sasutazások résztvevői több valutát vásárolhatnak, mint eddig; az első 3 napra fél­panziós ellátás e*tén 1200, tel­jes panziónál 900 Ft összegű valutát vehetnek, további idő­re pedig naponként 300, il­letve 200 Ft a keret. Ez egy 5 napos útnál 60, illetve 43 dollárnyi összeget jelent. A látogató-útlevéllel utazók az eddigi 1000 Ft. helyett 1300 Ft-ért vásárolhatnak va­lutát, ami pl. 81 márka he­lyett 92 márkát, 1210 jugosz­láv dinár helyett 1354 di­nár. — Egyéb változás? — A pénzügyminiszter ugyancsak március 1-i hatá­lyú rendelete ezentúl nem tesz különbséget az engedély nél­kül birtokban tartható és ki­vihető rubelelszámolású, Il­letve konvertibilis valuták forintösszege között, vagyis konvertibilis valutából — az eddigi 200 Ft helyett szemé­lyenként 400 Ft-nak megfele­lő valuta vihető ki, külön en­gedély nélkül külföldre, ami pl. a március 1-i árfolyamon 202 schillingnek, 28 NSZK márkának, vagy 13 dollárnak felel meg. T. P. Nem kereskedelmi (turista) középárfolyam változása Valuta: febr. 28-lg márc, 1-től Ft-ban 1 angol font 60,26 67,09 francia frank 5,3; 6,03 1 NSZK márka 12,3.5 14,07 1 000 olasz líra 26,00 29,37 1 osztrák schilling 1,74 1,98 1 USA dollár 25,00 29,57 szabadulásig, majd a széncsa­tákig. 1945 januárjában kez­dődött a pártszervezés a fa­luban, s 1947-től Sándor György a több mint hétszáz fős szervezet titkára volt. — Nem könnyű örökséget vettem át — jegyzi meg né* mi keserűséggel —. hiszen az előző titkár és néhány embe­re visszaélt helyzetével, élel­met, ruhaneműt vettek el a rászorulók elől, s ezzel alapo­san csorbították a párt te­kintélyét. Ezt kellett helyre­állítanunk, ami» azt hiszem sikerült is. A széncsaták? Kü­lön ' fejezetet érdemelnének. Tudvalevő, hogy nagyon kel­lett a fekete arany, s ennek ösztönzésére ruhát, élelmet kaptunk. Volt olyan időszak, amikor rendszeresen 25—28 mázsa szenet raktunk ki mű­szakonként... Az ötvenes évek közepén, betegsége miatt följött a fölei mélyéből, s felvigyázói mun­kakörben dolgozott» 1961. márciusában ment nyugdíjba. Persze, csupán „névlegesen”, hiszen az ÁFÉSZ-nél igazga­tósági tagként, a helyi nyug- díjas-alapszervezetnél cso­portbizalmiként tevékenyke­dett egészen az elmúlt esz­tendőig. És most? A felesége szól közbe: — Nagyon szereti a focit! Minden mérkőzésen kint van, meg aztán olvasgat, ismerő­sökkel beszélget. Ma már kevesen tudják a kazári futballrajongók közül» hogy 1922-ben az első bőrlab­dát Gyuri bácsi hozta be a faluba. Egy falusi mulatság pénzéből spórolták meg az árát, s így az akkori cafatok­ra rugdalt rongylabdát már eldobhatták. Dél felé jár az idő, odakint már vastagon áll a hó. Látom az öregen, menne havat se­perni, mert ugye, ha nagyon összegyűlik, nem könnyű utat törni benne. Még azért meg­kérdem: — Gyuri bácsi! A mai fi­atalok, véleménye szerint mennyire tisztelik és Ismerik a múltat» az itteni kommunis­ták régi harcait, fáradozásait? Kicsit töpreng, apró szem­öldökét összébb húzza, látni nem azon morfondírozik, hogy mondja-e vagy sem, hanem azon. miként fejezze ki ma­gát. — Azt hiszem a tisztelettel nincs baj — feleli —, azon­ban az ismeretekkel, az ak­kori valós helyzet megítélésé­vel már jócskán vannak gon­dok. Nem tudom, mi az oka ennek, de jóval többet és re­álisabban kellene látniuk azo­kat a történelmi időket, ame­lyeknek mi még élő tanúi vagyunk. REMÉLHETŐEN, még so­káig — ezt már csak magam­ban fűztem hozzá. Gyuri bácsi mozgalmi ténykedését több kitüntetés is elismerte, a többi között 1971-ben a Szocialista Hazáért Érdemren­det is megkapta. A mai gene­ráció, és különösen az ifjú­ság talán akkor fejezi ki a legnagyobb elismerését, ha jól megismeri és ezáltal tisz­teli múltunk eseményeit, an­nak szereplőit. S ez tisztes születésnapi „ajándék” Tanka László Az elmúlt esztendőben öt évre szóló kooperációs szerződést kötött különféle jelzőlámpák és kapcsolók gyártására az NSZK-beli Krönert-Elektro céggel az Írószer Szövetkezet salgótarjáni üzeme. A kooperációs szerződés keretében ta­valy jelzőlámpából 720 ezer, míg kapcsolóból 1,2 millió da­rab készült. A képen Szandai Bertalanná, a Nógrádi Sán­dor Szocialista Brigád vezetője kombinált, jelzőlámpákkal ellátott kapcsolót szerel. Folklóratlasz Az Arkady Kiadó nemrégK ben érdekes kiadvánnyal lepte meg az olvasókat. A szép kiállítású könyv egyedül­álló a maga nemében, és sok újat mond mind a szakembe­reknek, mind a népművészet szerelmeseinek. Címe: „A len­gyel népművészet és folklór atlasza”. Szerzői kiváló len­gyel folkloristák. Köztük is elsőnek említendő Marian Pokropek, a kiváló néprajztu­dós, a varsói egyetem tudomá­nyos munkatársa, aki már több könyvvel jelentkezett. A mű katalógusa 2500 helysé­get tartalmaz, népművészek egész sorát mutatja be, 4000 részletes címszava a néprajz számos területét öleli 'fel. to­vábbá 400 fotó- és 16 térkép­melléklete van. Újdonsága, hogy Marian Pokropek a könyv előszavában az olvasókhoz fordul, kérve, ha a megjelentekkel kap­csolatban megjegyzésük, ki­egészítésük lenne, mielőbb küldjék be a kiadóhoz, hogy az atlasz tervezett második kiadása még teljesebb képet adjon ezekről a kérdésekről, Erre — szerinte — annál is inkább szükség van, mert a most közreadott mű húsz év kutatómunkáját foglalja ma­gába, tehát könnyen lehet, hogy a legújabb eredménye­ket nem közli kimerítően. NÓGRÁD - 1981. március 6., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents