Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
Ámít kevesen ismernek Papirkapcsolotok Közművelődési intézmények és üzemek, vállalatok, szövetkezetek, esetleg más intézmények közötti közművelődési együttműködésről egyaránt beszámol mindkét érintett fél munkaterve. De, hogy pontosan mit takar a szerződés az nemcsak az olvasók előtt —, akik esetenként az újságban értesülnek ezek létrejöttéről —, de sokszor az érintett intézmények dolgozói előtt is talány. Hogy a szerződés tartalma nem jut el egy nagyobb üzem minden dolgozójához az még érthető, de azon már szerfelett csodálkoztunk, hogy néhány kisebb művelődési intézmény munkatársa is a „főnökhöz” tanácsolt — az együttműködések tartalmát megtudni. Nem mintha az együttműködési szerződések valamiféle titkos záradékot tartalmaznának. Ellenkezőleg! Jó néhány szerződést átböngészve, elvétve találkoztunk csak olyan kitétellel, amelyből kitűnne a vállalat vagy a művelődési intézmény sajátos profilja. Bizonyságul alább egy az egyben idézzük egy együttműködési szerződés érdemi részét, s csak azért nem tartjuk szükségesnek megnevezni az érintett feleket, mert ugyanabban a művelődési intézményben még vagy tucat hasonló szövegezésű szerződés tanúsítja, hogy... „A művelődési központ: — Vállalja ismeretterjesztő előadások biztositását az üzemegység igénye szerint (költségek fedezése, előadók biztosítása stb.) — Az üzemegység szocialista brigádjai részére biztosítja a társasélet feltételeit, ezen közösség számára rendszeres, tartalmas programot biztosít. — Megrendezi évente egy alkalommal a szocialista brigádok jutalomműsorát, ingyenes belépéssel. — Biztosítja az üzemegység dolgozói számára a rendszeres színház-, könnyű-, és komoly zenei hangversenyek látogatását (utóbbit ingyenesen), valamint szórakoztatórendezvényeket szervez az üzemegység igénye szerint. — Garantáltan biztosítja a havonként megjelenő műsorfüzetben az üzem kulturális programjának megjelentetését, propagandáját. — Az üzemegység rendezvényeinek a művelődési központban történő megtartását térítés nélkül biztosítja. — Előzetes kérés alapján műsort biztosít az üzemegység rendezvényeinek színvonalasabbá tétele érdekében. — Biztosítja díjmentesen az intézmény technikai eszközeinek használatát. A vállalat: — Segíti a művelődési központ rendezvényeinek propagandáját, a rendezvényre való mozgósítást, egy állandó és a művelődési központ felé megnevezett aktivistáján keresztül. — Biztosítja dolgozói számára a művelődési központ kiscsoportjainak látogatását. — Igényli az együttműködő partner szolgáltatásait. — Tárgyhó 10-ig bejelenti a művelődési központnak a következő havi kulturális igényeit, a nyomdai megjelentetés érdekében. — Évenként ..' 1... forinttal támogatja a művelődési központ szakmai tevékenységét a számára nyújtott kulturális szolgáltatások finanszírozására.” Talán felesleges megjegyeznünk, hogy a szerződés leglényegesebb eleme hiányzott az idézetből. Mert sajnálatos módon a pontozott vonalra kerülő összeg az egyetlen igazán stabil pontja az együttműködésnek. A közművelődési intézménynek nyújtott anyagi támogatás elegendő ahhoz, hogy a közművelődési határozat és törvény végrehajtását mindkét fél igazolja. A világért sem akarjuk ennek az anyagi támogatásnak a jelentőségét lebecsülni, csupán szeretnénk felhívni a figyelmet a szerződés többi pontjára is. A szerződésben rögzített — mégoly általánosan megfogalmazott — felajánlások ugyanis valóban jó lehetőséget biztosítanak, kivált az üzemek, vállalatok számára. S csak legritkább esetben a népművelők, a közművelődési intézményben dolgozók hibája, hogy ezek a lehetőségek kihasználatlanul maradnak... Gondoljuk csak meg! Egy- egy nagyobb közművelődési intézmény tucatnyi vállalattal, üzemmel stb áll szerződéses kapcsolatban. Ha a vállalt kötelezettségeknek mindkét fél maradéktalanul eleget tenne, akkor aligha panaszkodhatnának a népművelők, hogy rendezvényeik „félházzal” vagy éppen teljes érdektelenség közepette zajlanak. És akkor bizonyára a közművelődési intézmény valamennyi munkatársa tudná, mit is tartalmaz az együttműködési szerződés. Említhetnénk persze pozitív példákat is szép számmal, de félő, hogy azok is magukra vennék, akik erre érdemtelenek. Lenne viszont egy konkrét javaslatunk: a közművelődési intézményekkel kötött együttműködési szerződés egy példánya kerüljön ki az üzemek, vállalatok faliújságjára! Meglehet: akadna olyan öntudatos dolgozó, aki a „közös pénzből” nyújtott támogatás fejében aZ „ellenszolgáltatásra” is igényt tartana.... Pintér Károly Idén is meghirdették Néprajzi, helytörténeti, munkásmozgalom- történeti és tárgyi dokumentációs Idén is meghirdetik a néprajzi, helytörténeti, munkásmozgalom-történeti és tárgyi dokumentációs gyüjtőpályá- zatot, amelyet a Hazafias Népfront megyei bizottságával, a KISZ Nógrád megyei Bizottságával egyetértve adott ki a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága. A pályázaton, amely a honismereti tevékenység szerves részét jelenti, azok vehetnek részt, akik múzeumi gyűjtéssel, történetírással nem hivatásszerűen foglalkoznak. Egy pályázó több pályamunkát is beküldhet, dolgozatot munka- közösség, iskolai szakkör, klub, KISZ-szervezet, szocialista brigád is készíthet. A kutatók szakirodalmat elsősorban tájékozódási, gyűjtési és felgyűjtőpályázat dolgozási szempontok kialakítása miatt használhatnak, hangsúlyt a saját maguk által gyűjtött anyag közlésére kell fordítani. A megyei múzeumok munkatársai szakmai segítséget, konzultációs lehetőséget nyújtanak. Kérésük, hogy a megírandó pályamunkák címét, a kutatási területet és felmerülő problémákat közöljék az intézmények muzeológusaival. A kutatás engedélyezésére ugyanis szükség van. A pályamunkát két gépelt példányban kell beküldeni a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának ez év augusztus 31-ig, Salgótarjánba. Hagyományokhoz híven, a megyei pályázat eredményhirdetése az idei múzeumi és műemléki hónap megnyitó- ünnepségén lesz októberben. Egyébként, a pályázatnak felnőtt- és ifjúsági tagozata van. A megyei szinten díjazott pályamunkákat eljuttatják az országos verseny döntőjébe. A pályázati felhívást, amely tartalmazza a pályázatok témaköreit, valamint egyéb más felvilágosításokat a megyében levő múzeumokban kaphatják meg az érdeklődők. Itt jegyezzük meg, hogy a tavalyi jubileumi országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton a felnőtt-tagozat kategóriában második díjat nyert Nagy Zoltán: Virág Juli néni zabarl nótafa dalkészlete című pályamunkájával. Szovjetunió: Új irányzatok a gyermekirodalomban A szovjet gyermek- és ifjúsági könyvek igen nagy példányszámban jutnak el az olvasókhoz. Az országban hetven ifjúsági könyvkiadó működik, közöttük a legnagyobb a Gyetszkaja Lityeratúra. Évente háromezer gyermek- és ifjúsági kiadvány jelenik meg, mintegy 500 millió példányban. A szovjet hatalom évei alatt összesen tíz milliárd ifjúsági könyvet adtak ki. Napjainkban a gyermek- könyvtárak sűrű hálózata ellenére a szülők igyekszenek gyermekeiknek minél gazdagabb házikönyvtárat gyűjteni. Ennek jó alapját, képezi a rendkívül népszerű öt- venkotetes sorozat, a „Gyermek világirodalom”. A szovjet ifjúsági könyvkiadást olyan művek fémjelzik, mint Eduárd Uszpensz- kij „Géna, a krokodil” című műve, amelyet rövid időn belől kiadtak Svájcban, Finnországban, az NSZK-ban Törökországban, Japánban és Angliában, Anatolij Alekszin Gorkij-díjas ifjúsági író művei, vagy Agnyija Bartó gyermekköltő alkotásai. A költőnő munkásságáért Lenin-díjat kapott. Műveit a világ 76 nyelvére fordították le. s így csak a szovjet ifjúsági irodalom nagy öregje, a 87 nyelvre fordított Számú il Marsak előzi meg. Agnyija Bartó mondja: — Az ifjúsági irodalomban komoly változások mentek végbe az utóbbi években. A szerzők bátran foglalkoznak a korábban „tabunak” számító kérdésekkel is, mint például a szülő-gyermek kapcsolat szerencsétlen alakulása, vagy az iskolai nevelésben felmerülő gondok. Általános tapasztalat, hogy a kamaszok hamarabb érnek, mint régebben. Ezért számukra ma komolyabb. „felnőttebb” könyvekre van szükség, az ifjúsági írónak tehát jól kell ismernie azt a korosztályt, melynek írni akar. A neves költőnő szerint a szovjet gyermek- és ifjúsági könyvkiadás még magasabb színvonalú lehetne, ha abban több fiatal író venne részt Nagy segítséget jelentene az ifjúsági könyvkritika, amelyben egyelőre igen nagy a hiány. Iskolagondok Bereden Ordastól a tanteremhiányig Bezártak egy iskolát — Kiadó egy isko aí Némiképp olyan ez a történet mint az „állatorvosi ló”, amelyről köztudott, hogy a valóságban nem létezik — ellenben minden előforduló betegség megmutatható rajta. A berceli iskolagond — mire e sorok végére érünk már a megoldás is látszik! — ezzel szemben létezik. Olyannyira, hogy minden más községnél nehezebb helyzetbe hozta a gyorsan fejlődő község iskolás korú gyerekeit és pedagógusait, nem kis gondot okozva a helyi és a járási tanácsi vezetésnek sem.., Először Kárpáti Lászlótól, a berceli területi pártszervezet titkárától hallottam az újkeletű iskolagondról: Bercelena közeli múltban (mellesleg itt új iskola évszázada nem épült!) egyik napról a másikra bé kellett zárni az úgynevezett „alsós” iskolát. Életveszélyesnek mondta ki a szakvélemény. A gyerekek elhelyezése nem ment minden áldozat nélkül. A megoldást sürgősen keresni kellett, hiszen sokáig nem tartható helyzet alakult ki a községben. Az „iskolakastély” mely átmenetileg ad otthont a rászorulóknak tatási reform is életbe lépett; a szakrendszerű tanítás kiter- jesztése-alkalmazása mindmegannyi tényezőként hatott. Mindez semmiképpen nem fogható fel „berceli specialitásként”, miként az is teljesen megszokott és ismert, hogy a beköltözők, akár városról akár pedig nagyobb községről leMég az zéséhez. ajtónyílásra Is szükség Érdemes azonban kitérővel folytatni a történetet, mert Bércéi és a közeli Ordas-puszta viszonya ez esetben szó szerinti értelemben „iskolapéldája” annak — miként változik esetenként szinte követhetetlen dinamikával az élet falvainkban, községeinkben. Ordas-puszta még tíz évvel ezelőtt is virágzó kis település volt. Amolyan „külső bolygója” Bérceinek, ahol viszont éppen ezekben az években, évtizedben az erős hatású ipartelepítés-iparfejlesztés (ipari műszergyár) gyakorolt vonzóerőt az ordasiakra. A pusztai település az ötvenes években virágzó, elsősorban mezőgazdasági jellegű lakóhelyként volt ismert. Sok szép ház felépült és a villanyáram bevezetésével, a hatvanas években felépített szép iskolájával mindenképpen azt példázta — lehet ott élni, sőt, érdemes is! Később azonban elmaradt az útépítés, a termelőszövetkezet sem telepített oda olyan egységet, amely a helyben maradás értelmét erősítette volna, s ahogy Bércéi emelkedni kezdett az iparosodásban úgy vált egyre lakatlanabbá Ordaspuszta. Jelenleg egy „félcsalád” és egy idős ember otthona a település — tehát gyakorlatilag elnéptelenedett hely jő néhány éve. Amikor tíz alá süllyedt az iskolai létszám — már a rendelet szerint is — meg kellett szüntetni Ordason a tanítást, de hiszen közben a pedagógus is távozott, az okszerre hiányozzék egy négy! tantermes (mellesleg a leginkább iskolai körülmények éppen a bezárt épületben voltak) és ugyanakkor ugyanott, ha kicsit távolabb is — felesleges legyen egy meglehetősen jó karban levő iskola, amely mindenképpen a legfiatalabb mind közül. Tamási János, a berceli termelőszövetkezet elnöke még jól emlékszik azokra az időkre, amikor azon a szép tájon változatos élet zajlott — fogatok jártak, a határban emberek dolgoztak. Ma legfeljebb a szép táj és a csend vonzza oda a kirándulót, a turistát — de hiszen talán éppen itt a megoldás! Danie- lisz István iskolaigazgató és Lenegyel József berceli tanácselnök is erről szól szívesen. Hiszen mindenkinek fájna egy hasznosítható épület értelmetlen pusztulása. A megyei természetjárók érdeklődése az épület iránt — úgy tűnik megalapozott. És ehhez még hozzáadható az a körülmény, hogy a terület túraútvonal mentén húzódik, hogy a tanács, amiként ezt Manda Kálmán vb-titkár is említi — néhány évig még csak bérleti díjat sem kérne attól, aki a hasznosításra vállalkozna.. 1 De mi legyen a berceli gyerekekkel? Miként sikerült, ha átmenetileg is — elhelyezni őket? A Béke úti „százéves” iskolát többszöri renoválással, jelentős korszerűsítéssel „tartották életben”, Igaz, ötven négyzetméter ' alapterületű, jó természetes megvilágítású osztálytermei a legjobb feltételeket jelentették mindaddig, míg egy alaposan ellenőrzött szakmai vélemény nyomán „egyik óráról a másikra” be kellett zárni. A födémgerendák és az alap a gondok okozói, ezek miatt vált élet- veszélyessé az iskola. Így került hirtelen nehéz • helyzetbe a község, s így kerültek az alsótagozatosok részben a régi .,. . , „ . , kastély délelőtt kihasználattélyban (iskola ez is, a másik, jan napközijébe, valamint egy a,?CV. századbeli is!) szinte a gyakorlati oktatásra használt véletlen hozza össze a króm- helyiségbe, továbbá olyan kast a mai gondot jól ismerő, szaktanterembe, amelyet ebmegoldást kereső tanácséi- hen a helyzetben rendeltetésvan a gyermekek elhelye— képek: kulcsár — gyen szó — felépítik a maguk otthonait, áldozatok árán is elhagyva a régit. Bercelen ma számos emeletes házban találhatók meg az Ifjúság utcában az egykori ordasi családok. A berceli „fiatalabb” kasnökkel, a tanács vb-titkárával, a berceli termelőszövetkezet elnökével és természetesen az iskola igazgatójával, aki így vonja össze a gondok hirtelen nőtt halmazát: — Való igaz, a községben nem épült iskola, hiszen a váratlan hirtelenséggel bezárt alsós iskolánkat is vagy száz éve építették. Ugyanakkor a hatvanas években a lélekf- szám, a gyermeklétszám indokolttá tette, hogy Ordas új iskolát kapjon. A mai felemás helyzet, az ugyanis, hogy Bércéi jelenleg az amúgy is nehezen kialakított iskolaszerkezetével négy tanterem hiányával, nagy gyermeklétszámmal találja szembe magát — ugyanakkor a közeli Ordason üresen áll egy iskola — a gyorsan változó élet „produktuma”. Meg kell hagyni, nem mindennapi körülmény, hogy egyszerűen nem tudnak használni. Sőt, az egyik napközis csoportot is át kellett irányítani a fiatalabb kastélyban működő iskolába. A két műszakos oktatásra érthető okokból semmiképpen nem akartak áttérni még ideiglenesen sem. Most viszont igen nagy tűrőképességre, a megszokottnál is nagyobb áldozatra van szükség a pedagógusok és a gyerekek részéről egyaránt... A járási hivatal illetékesei a helyszínen megvizsgálták a berceli iskolagondot. A megoldás sem késik: a Béke úti iskola mielőbbi teljes felújításával számolnak. „Még ebben az évben szeretnénk tíjíu ott tanítani” — mondja az iskola igazgatója. Ezzel mindenki egyetért. T. Pataki László NÓGRÁD - 1981. március 29., vasárnap 7
