Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

A hét három kérdése 1. Miért hívták össze idő ! előtt a NATO-tanácsot? ' A meteorológiai tavasz után a héten beköszöntött a csilla­gászati tavasz is, lassan-lassan enyhébbre fordul az idő. A világpolitikai kiimában azon­ban nem egészen ilyen folya­matok érvényesülnek. Wa­shington irányából különösen fagyos hullámok érzékelhető­ek. Az alkalom valójában ru­tinszerűnek volt mondható: a következő esztendő katonai és gazdasági segélyprogramjával kapcsolatban, a kongresszus­ban meghallgatták Haig kül­ügyminisztert. Az amerikai diplomácia új vezetője azon­ban elsősorban vádaskodásra és hisztériakeltésre használta fellépését. Elővette a „szovjet fenyegetés” régi lemezét s töb­bek között egy négyütemű had­műveletet tulajdonított Moszk­vának Közép-Amerika úgy­mond meghódítására. Több amerikai kommentátor úgy véli, hogy a külügyminiszter képtelen állításai mögött olyan szándékok is jelentkeznek, mint a rekordösszegű katonai ki­adások elfogadtatása, vala­mint a figyelem elterelé­se a költségvetés szociális­népjóléti fejezeteinek ala­pos megnyirbálásáról. Más kormánytisztviselők még messzebb mentek, Pipes, a nemzetbiztonsági főtanácsadó egyik magasrangú beosztottja egyenesen háborúval zsarolt. Olyannyira durván, hogy a Fe­hér Ház szóvivője hivatalosan elhatárolta magát a szélsőséges véleménytől s más öncáfola­tokban sem volt hiány. Washington magatartása mindenképpen visszatetsző és veszélyes, de különöképpen az a mostani Időszakban. Hiszen válaszra várnak az SZKP kongresszusán előterjesztett békejavaslatok, amelyeket Leo- nyid Brezsnyev levél formájá­ban is eljuttatott a legjelentő­sebb fejlett tőkésországok ve­zetőihez. Az atlanti szövetsé­gesekre és Japánra kétségkívül máris hatott az Egyesült Álla­mok felől érkező „hidegfront” sokkal óvatosabban és több fenntartással fogalmaznak, de szinte kivétel nélkül alapot látnak a szovjet indítványok­ban a párbeszéd megkezdésé­re. Természetesen nem akar­nak és nem tudnak Washing­ton ellenére cselekedni, de a korábbinál erőteljesebben ve­tődött fel a belső egyeztetés, a viták szükségessége. Ezért a szokásos június elejei időpont helyett az idén már május 4- re összehívták a NATO taná­csát, a soros színhelyre, az olasz fővárosba. Előrelátható­lag e római megbeszélésso­rozaton alakulhatnak ki a NATO-válasz elemei. (Bizo­nyos körvonalak már kibonta­koztak: az amerikaiak egyelő­re elutasítják a tárgyalásokat, illetve a tárgyalások elvi el­fogadása mellett lehetetlen fel­tételeket támasztanak — a NATO többsége, beleértve Pá­rizst és Bonpt hajlékonyabb álláspontra helyezkedik. Igaz, nehezen vonhatják ki magu­kat a nagy szövetséges be­folyása alólj. Az amerikai sajtó kedvelt fogásai közé tartozik, hogy rendszerint mérleget von az új elnök első Száz napját köve­tően. Reagan elnökségének va­lóban csak a kezdetén va­gyunk, jóllehet mozgalmas­ságban nincs hiány. Ez a száz nap éppen a római NATO-ta- nácskozás előestéjén jár le s ezúttal valóban módot nyújt majd az új amerikai kormány­zat politikájának megalapozot­tabb értékelésére. 2. Miért szaporodtak meg a dél-afrikai támadások a szomszéd országok ellen? A dél-afrikai repülőgépek és különleges osztagok a hé­ten három szomszédos ország­ba hatoltak be, jelentős anya­gi veszteséget okozva, embe­rek életét követelve. Angolá­ba, Mozartiinkba, sőt a Bots­wana Köztársaságba, a hajdani Becsuánföldre is. Az első ha­társértés esetében még „tévedés­re” hivatkoztak, azután nyíl­tan megfogalmazták a soroza­tos agressziók indokait. Angolát azért vették célba, mert a Cunene határfolyó má­sik oldalán elterülő Namíbiá­ból sokan átmenekültek Ango­lába a dél-afrikai gyarmatosí­tó elnyomás elől. Ezért bom­bázzák a menekülttáborokat és segítik azt a Savimbit, aki martalócaival fellép a népi Angola ellen, falvakat gyújt fel, gyilkos merényleteket hajt végre. Mozamblkot az idén már harmadszor támadják, mert a Dél-Aírikában betiltott ANC (Afrikai Nemzeti Kong­resszus) több vezetője ott él és dolgozik kényszerű emig­rációban. Botswana ugyan­csak menedéket nyújtott Dél- Afrlkából átszökött csalá­doknak. Dél-Afrika tehát nem elő­ször hajtott végre támadást független szomszéd országai el­len, de míg eddig igyekezett ezeket leplezni, most szinte nyíltan, tetszelegve vállalta a nemzetközi jogot sértő beha­tolásokat. A biztatás ehhez az óceánon túlról érkezett: az új amerikai kormányzat jel­szavát vették'át. Pretória is a „terrorizmus elleni harcról” beszél, amikor fellép azok el­len, akik tiltakoznak a gyar­matosítás és fajüldözés ellen, jogos felszabadítási küzdelmet folytatnak. Ráadásul éppen ezen a héten érkezett olyan hír Washingtonból, hogy Botha dél-afrikai miniszter- elnök meghívását fontolgat­ják. Ezt ugyan hivatalosan nem erősítették meg, de alig­ha keltene meglepetést az amerikai fővárosban dél-afri­kai látogatók megjelenése, ^kik különben oly’ gyakran tesznek hívatlan látogatásokat a szomszédságban... Mi történik Pakisztán­ban? Ziaul Hak, pakisztáni tá­bornok-elnök a legkézenfek­vőbb megoldást választotta: másokra mutogat, másokat vádol. Pedig az eltérített re­pülőgép hosszúra nyúlt drá­mája. valamint a kísérő je­lenségek — függetlenül attól, hogy a gépeltérítés, a túsz­szedés módszereit messze­menően el kell ítélni — fényt vethetett Pakisztán belső helyzetének ellentmondásai­Több, mint három és fél esz- [ tendeje katonai diktatúra j uralkodik az országban s egy- | re inkább fokozza a belső el­nyomást. Mindez oda vezetett, hogy februárban az addig egy­mással viszálykodó kilenc el­lenzéki csoport közös bizott­ságot állított fel és akcióegy­ségre lépett. Az elnök kettős taktikával válaszolt: egyrészt újabb letartóztatások követ­keztek, másrészt kormányát­alakítást határozott el, hogy egyes ellenzéki politikusokat miniszteri tárcával kenyerez- zen le. Ez utóbbi manőver nem sikerült, mire — a gép- eltérítést is ürügyként hasz­nálva — további terrorintéz­kedések következtek. Ami viszont még jobban összeko­vácsolja az ellenerőket: egy­mást követik a városi meg­mozdulások (diáktüntetések, sztrájkok, az ügyvédek, orvo­sok és újságírók tiltakozása), igaz, a falusi körzetekben vi­szonylagos csendről beszélhe­tünk. A belső nyugtalanság azért is szélesebb jelentőséget nyer­het, mert Pakisztán fontos helyet foglal el az amerikai tervekben. „Helyettesítő” ha­talomként, kicsit a császári Irán pótlására, hiszen Pa­kisztán közreműködésével pró­bálnak nyomást gyakorolni a térségre, beleértve Indiát is, több országban pedig — az Emirátusoktól Szaúd-Arábiá- ig — pakisztáni katonák tar­tózkodnak, vagy tárgyalások folynak az állomásoztatásról. Ám éppen az iráni tanulság lehet figyelmeztető: ilyen belpolitikai háttérrel veszé­lyes dolog nagyratörő terve­ket kovácsolni. Réti Ervin Karmai üzenete Az afgán naptár szerint március 21-én kezdődő 1360. év alkalmából Babrak Kar­mai, az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt KB főtitkára, állam- és kormányfő rádió- és televízióüzenetet intézett az ország lakosságához. Az üzenet rámutat: Afga­nisztán vezetése az elmúlt esz­tendőben Intézkedéseket ho­zott az ország hazafias erői­nek mozgósítására, hogy biz­tosítsák az országban a de­mokratikus törvényesség, a bizalom, a békés építőmunka és a nemzetiségek közötti együttműködés légkörét.- Si­került meghiúsítani Afganisz­tán ellenségeinek törekvését, akik a gazdasági, társadalmi és kulturális elnyomást kí­vánják visszahozni az ország­nak. Az újévi üzenet élesen el­ítéli az imperializmus és a re­akció erőinek, a kínai hege- monistéknak a kísérleteit, akik hadüzenet nélküli háborút folytatnak Afganisztán ellen. Számos kiképzőközpontot hoz­tak létre, ahol felforgató te­vékenységre képezik ki és fel- fegyverzik az ellenforradalmi bandákat. Az ország ellensé­gei az iszlám vallást is fel­használják céljaik elérésére. (MTI) NÓGRÁD - 1981. március 22., vasárnap Befejeződött a lipcsei vásár Szombat délután bezárta ka­puit a világ legjelentősebb szakvásárának számító lipcsei tavaszi vásár. A nemzetközi gazdasági seregszemlén 67 or­szág — köztük Magyarország — több mint 9 ezer kiállítója vett részt, s arra 100 országból érkeztek látogatók, elsősorban szakemberek. A vásár NDK-beli rendezői a mostani bemutatót a legsi­keresebb lipcsei vásárok közé sorolják. A Lipcsében most bemuta­tott magyar termékek — amint már jelentettük — 5 aranyér­met szerezték a vásáron, kö­zülük az egyiket a világhírű jénai Carl-Zeiss Kombináttal közösen. Uj elnök A nyugat-berlini CDU szombaii — a május 10-én megtartandó elő­rehozott parlamenti választások­nak szentelt — kongresszusán Richard von Weizsackert, a bon­ni szövetségi gyűlés Jelenlegi ke­reszténydemokrata alelnöké, meg­választotta a párt nyugat-berlini elnökévé. Weizsäcker — aki a CDU kormányzó-polgármester Jelöltje a szociáldemokrata Hans-Jochen Vo- gellal szemben a választásokon — ezzel hivatalosan Is átvette a ke­reszténydemokrata ellenzék ve­zetését a városban Peter Lorenz eddigi elnöktől, aki gyakorlatilag már hónapokkal ezelőtt megvált nyugat-berlini pártbeli posztjától. Hírek Salvadorból A Pentagon szívivője pén­teken este közölte, hogy a Salvadorban tartózkodó 54 amerikai tanácsadó közül 18-at júliusig visszahívnak, miután addigra „elvégzik feladatukat”. Szeptemberig a szóvivő sze­rint az amerikai katonai ki­képzők túlnyomó része el­hagyja a közép-amerikai or­szágot. A szóvivő kérdésekre adott válaszaiból azonban kitűnt, hogy nem a salvadori juntá­nak nyújtott katonai segítség megszüntetéséről van szó. A salvadori gerillavadászok ki­képzése az Egyesült Államok­ban és ,,panamai ámerikai is­kolákban folytatódik”. Clarence Long demokrata képviselő, aki néhány napot Salvadorban töltött, hogy az amerikai katonai beavatkozás várható következményeit vizs­gálja, hazatérve, sürgette a kormányt, hogy szüntesse meg azokat a kockázatokat, ame­lyek az amerikai katonai sze­mélyzet Salvadorba küldésé­vel járnak. ☆ Egy hónapig tartó fogság után a salvadori hatóságok pénteken szabadon bocsátot­ták Adolfo Arnaldo Majano ezredest, a junta volt tagját, akit azért tartottak őrizetben, mer élesen bírála a junta jobboldali politikáját. Maja- nót a repülőtérre kísérték, és feltették egy külföldre induló gépre. Hivatalosan nem kö­zölték, hogy melyik ország­ba távozott, de valószínűnek tartják, hogy úticélja Pana­ma. A 46 éves ezredes vezette az 1979 októberében lezajlott államcsínyt, amely megdöntöt­te Romero elnök uralmát. A junta úgynevezett mérsékelt szárnyához tartozott. Decem­berben lemondatták, s Mad­ridba „száműzték”: katonai attassénak nevezték ki. Ma­jano azonban illegalitásba vo­nult, s majdnem három hó­napig bujkált. Február 20-án tartóztatták le, miután a gua-' temalai hatóságok kiadták Salvadornak. Egy katonai bí­ró szabadon bocsátásával kap­csolatban csak annyit mon­dott, hogy nem találtak okot őrizetben tartására. , Megfigyelők felette megle­pőnek tartják Majano sza­badon bocsátását, mivel a jun-. ta az év elején még mindent megtett kézre kerítése érdeké­ben. Egyelőre nem ismere­tes, hogy milyen politikai szá­mítások rejlenek szabadon bo­csátása mögött. Shafic Handal, a Salvadori Kommunista Párt hivatalos libanoni látogatáson tartóz­kodó főtitkára szombaton Bej­rutban újságírók előtt felhívta a figyelmet az Egyesült Álla­mok salvadori katonai beavat­kozásának fenyegető veszélyé­re és elutasította a salvadori hazafiaknak nyújtott segítség ürügyén a Szovjetuniót ért vádakat. Handal kijelentette, hogy a közvetlen amerikai be­avatkozás nemcsak Salvadort, hanem más közép-amerikai i országot — így Nicaraguát is' — fenyegeti. A hazafiak fegy­vereivel kapcsolatban pedig hangsúlyozta, hogy azokat a kormánycsapatoktól vették el, és cáfolta, hogy idegen orszá­gok segítenék fegyvereikkel a hazafiakat. A Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítás! Front az­zal a kéréssel fordult a hon- durasi kormányhoz, hogy. te­gyen meg mindent a salvado­ri menekültek életének meg- kímélésére. A front jelentése megállapítja, hogy a héten, csupán a szerdai napon hét­ezer menekülő — főként öre­gek. asszonyok és gyerekek — lépte át a hondurasl határt. A határövezetben azonban, amelyet egyébként is állandó­an tűz alatt tart a salvadori légierő, hondurasi fegyvere­sek fogadják a menekülőket, kettőt közülük már meg is öltek és huszonegyet letartóz­tattak. Jaruzelski: Feszült helyzetben különösen szükséges Wojciech Jaruzelski hadsereg­tábornok, lengyel miniszterel­nök. A lengyel közvéleményt, s vele együtt a miniszterelnök által kért 90 nyugodt nap sor­sát érzékenyen érintette a csütörtöki bydgoszczi incidens. A helyzet már azt megelőző­en sem volt teljesen nyugodt: éppen Bydgoszczban a hét ele­je óta tartott több mint öt­ven egyéni paraszt ülősztrájk­ja az Egyesült Parasztpárt he­lyi központjában. Az ország másik részén, Opoléban a fa­ipari dolgozók hirdettek sztrájkkészültséget, Suwal- kiban egy középület átadását követelte a helyi Szolidaritás egészségügyi célokra, a leg­újabb radomi feszültség meg­oldásáról pedig épp, hogy megkezdődtek a tárgyalások. Mint ismeretes, pénteken a Szolidaritás országos vezetősé­ge a szakszervezet minden tagja számára sztrájkkészült­séget hirdetett, és bejelentet­te, hogy azonnali hatállyal ab­bahagy mindenfajta tárgya­lást a hatóságokkal. Bydgosz- czban a helyi vegyipari mű­vek párt- és társadalmi szer­vezetei közös határozatban kö­vetelték annak kiderítését, hogy kinek a döntésére al­kalmaztak rendőri erőt csü­törtökön a vajdasági tanács épületében, ugyanakkor teljes támogatásukról biztosították Jaruzelski miniszterelnököt, és azt a módot, ahogy a vi­tás kérdések rendezésére tö­rekszik. A szczecini Szolidaritás szer­vezet — amely szintén sztrájkkészültséget hirdetett, — ugyancsak megállapította, hógy a miniszterelnök tíz­pontos programja széles kö­rű társadalmi támogatásra ta­lált, a többi között a Szolida­ritás részéről is. Az autonóm szakszervezetek szövetsége szintén nyilatko­zatban követelte, hogy derít­sék ki és hozzák nyilvános­ságra, milyen körülmények között zajlott le a bydgoszczi incidens. Az autonóm szak- szervezetek egy része szintén tárgyalni sztrájkkészültséget hirdetett, szövetségük ugyanakkor hang­súlyozta, hogy folytatni kell a tárgyalásokat a vitatott kér­désekről. Pénteken este Jaruzelski miniszterelnök a kormányszó­vivője útján tudatta: ha va­laha, akkor éppen a mosta­ni feszült helyzetben van igazán szükség a szakszerve-' zetek és a különféle szintű ve­zetők közötti tárgyalásokra. A tárgyalások megszakítása csakis a problémák elhúzódá­sához vezet, amint azt az opolei példa is mutatja: a fa­ipari dolgozók Szolidaritás szervezetének képviselői és a szakminisztérium megbízottai pénteken megérkeztek Gorli- cébe, hogy megbeszéljék a vi­tás ügyeket, közben azonban elhangzott a szakszervezet or­szágos vezetésének felhívása, s ennek nyomán meg sem kezdődtek a tárgyalások. ☆ A lengyelországi Katowicé­ben pénteken teljes ülést tar­tott a Lengyel Egyesült Mun­káspárt vajdasági bizottsága. Jelen volt Tadeus Grabski, a Politikai Bizottság tagja, a LEMP KB titkára. A tanács­kozáson Andrzej Zabinski, a Politikai Bizottság tagja, a LEMP katowicei vajdasági bizottságának első titkára el­nökölt. A pártbizottság teljes ülésén meghatározták azokat a fel­adatokat, amelyeket a bányá­szok pártszervezeteinek keli elvégezniük az ország szén­szükségleteinek kielégítése ér­dekében. Annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben a szénki­termelés meghaladja a napi 620 ezer tonnát, már most nyilvánvaló, hogy az idei szén­mennyiség kevesebb lesz, mint amennyit a jelentősen csök­kentett terv előír. Emiatt a munkáskollektívákat meg kell győzni a szabad szombatokon végzendő önkéntes munka szükségességéről — állapítot­ták meg a tanácskozás részt­vevői. A vajdasági pártbizottság teljes ülésén hozott határozat mélységes aggodalmát fejezi ki az országban kialakult po­litikai helyzettel kapcsolatban. Határozottan tiltakozunk a né­pi állam rombolására irányu­ló szakadatlan kísérletek ellen — mutat rá a határozat. Elég­telennek tartjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek a lengyel nép alapvető létérde­kei, a nemzeti lét számára oly veszélyes tevékenység megfékezésére irányulnak. A határozat hitet tesz az ország szövetségi elkötelezett­sége, a Szovjetunióhoz és a Szovjetunió Kommunista Párt­jához fűződő barátság mel­lett. A dokumentum befejezésül’ kifejezésre juttatja a katowi­cei kommunisták ama meg­győződését, hogy a munkás- osztállyal, a nép hazafias erő­ivel együtt, az összehangolt és megalkuvás nélküli erőfeszí­tésekkel visszaverik Lengyel- ország ellenségeit, helyreállít­ják a rendet, ami a normális és nyugodt élet- és munkakö­rülményeket blztositja az or­szágban. <e (MTI) Űrhajósok szombati programja A nagytakarítás volt az egyik legfontosabb teendő szombaton az új szovjet űrex­pedíció számára. Vlagyimir Kovaljonok és Viktor Szavi- nih úgynevezett „nedves taka­rítást” végzett: nedves ruhá­val portalanították a berende­zések felületét, az űrállomás belsejét. A hét utolsó napjára valamivel könnyebb feladatot kaptak az űrhajósok, akiknek eddig nem volt még igaz pihe­nőnapjuk a Szaljuton. A hét vége programjához tartozik a beszélgetés a családdal: a Két­oldalú kapcsolatot rendszere­sen fenntartják az expedíció tagjai és családtagjaik között. Ilyenkor egyébként a földi Irá­nyító központ kikapcsolja sa­ját rádióvevő-berendezését, hogy biztosítsa a beszélgetés magánjellegét. A két űrhajós szombaton testedzéssel Is foglalkozott, s emellett elvégezte több tudo­mányos berendezés tizembe he­lyezését is a nemsokára meg­induló kutatómunkához. A ja­vítások már gyakorlatilag vé­get értek. A többi között a Szal- jut egyik televíziós kameráját is meg kellett javitaniok, ez azonban — az elektronikában és az optikában egyaránt szak­értő Szavinih számára — nem okozott ktilönösebb nehézséget. Az orvosi vizsgálatok sorában ezúttal az űrhajósok szívmű­ködését vizsgálták a földi or­vosok a telemetrikus műszerek segítségével: az eredmény tel­jesen kielégítő, a Szaljut sze­mélyzeté egészséges, átállt a tartós súlytalanságra. Kovaljonok és Szavinih már korábban elbúcsúzott a Prog­ress/—12 teherűrhajótól: a Progresszt lekapcsolták a Szal- jutról. Pénteken földi irányí­tással a teherűrhajót lefékez­ték, s az a megadott körzet­ben eljutott a légkör felső ré­tegébe és megsemmisüli.

Next

/
Thumbnails
Contents