Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-21 / 68. szám

Czyrek és Genscher beszéde Á lengyel— tárgyalásokról Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: hozzátette: országa fenntartja azt a javaslatot, hogy a konfe­renciát Varsóban tartsák meg. A lengyel helyzetről szólva rámutatott: az ország társa­dalmi-politikai életének meg­Varsóban pénteken folyta­tódtak a lengyel—nyugatnémet tárgyalások a nemzetközi helyzetről és a két ország kapcsolatairól. A megbeszélések első for­dulója után, csütörtökön este Józef Czyrek lengyel külügy­miniszter vacsorát adott a nyugatnémet tárgyaló küldött­ség vezetője, Hans-Dietrich Genscher tiszteletére. A talál­kozón a két külügyminiszter együttműködéssel” beszédet mondott. Czyrek emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet a feszültség fokozó­dása, s az olyan tendenciák erősödése jellemzi, amelyek ellentétesek a Helsinkiben is rögzített enyhülési és együtt­működési politika irányvonalá­val. A feszültség fokozódásá­nak fő forrása a Varsói Szer­ződés fölötti katonai fölény megszerzésére irányuló törek­vés. Ez veszélyezteti az erő- egyensúly, a nemzetközi biz­tonság alapját. Ha ez a hely­zet nem változik, kontinensün­kön veszélybe kerülhetnek az családegyesítésről öt évvel ez­előtt kötött megállapodás vég­rehajtásáról. Kifejtette az NSZK kormá­nyának azt az álláspontját, hogy a belügyekbe való be újítását, a szocialista demok- »nem avatkozás elvét a hel- rácia megerősítését, a stabili- sinki záróokmányt aláíró vá­zádét célzó program alapja lamennyi államnak tiszteletben a szocialista államrend, s az kell tartani, s ezzel kapcsolat- a külpolitika, amely „eltéphe- ban a bonni kormány „hagyo­tetlenül kapcsolódik össze a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való szö­vetséggel, baráti, sokoldalú „Ezért, meggyőződésünk sze­rint, nem csak a lengyel ál­lamérdekeket, hanem az eny­hülésre, a nemzetközi bizton­ság erősítésére irányuló poli­tikát is veszélyeztetik azok a számítások, amelyek Lengyel- ország destabilizálásával, a fejlődés szocialista útjáról való letérítésével kapcsola­tosak.” A lengyel—nyugatnémet kapcsolatokat Czyrek — úgy kell alakítani, hogy azok jól szolgálják az európai békét és együttműkö­dést. Hangoztatta, hogy teljes mányosan tartózkodó” politi­kájáról beszélt. „A be nem avatkozás azonban nem jelen­ti a gazdasági segítség megta­gadását. Az NSZK kész ilyen segítséget nyújtani, ha Len­gyelország úgy kívánja” — mondotta. Genscher hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni mindazt, amit a hetvenes évek során sikerült elérni a kelet—nyu­gati kapcsolatokban, és kí­vánatos e politika folytatása „az egyre bonyolultabbá váló időszakokban is”. A nyugatnémet külügymi- mondotta niszter úgy értékelte a madri­enyhülési és együttműködési mértékben és következetesen politika vívmányai. Czyrek ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az SZKP XXVI. kongresszusán Leonyid Brezs- nyev által előterjesztett új szovjet békekezdeményezések esélyt teremtenek arra, hogy építő párbeszéd és előrehala­dás történjék az Európa és a világ szempontjából kulcsfon­tosságú kérdésekben. „Re­di találkozót, mint „Kelet és Nyugat képviselőinek jelenle­gi, egyetlen széles körű fóru­mát”, ahol „hasznos vita ala­kult ki a helsinki záróokmány meg kell valósítani a két eddigi megvalósításáról, va­ország kapcsolatait rendező, több mint tíz évvel ezelőtt alá­írt alapszerződést, amely már eddig is sok fontos eredményt hozott. Ez utóbbiakkal kap­csolatban méltatta Schmidt nyugatnémet kancellár és Genscher külügyminiszter személyes érdemeit. Válaszbeszédét Genscher a méljük, hogy Nyugat-Európa lengyel—nyugatnémet alap- — így az NSZK —, s az Egye- szerződés jelentőségének mél­yült Államok megfelelően ér- tatásával kezdte. Mint hang- tékeli e nagy jelentőségű kéz- súlyozta, a szerződés révén deményezéseket, és építő mó- szilárdabbá váltak, javultak dón járul hozzá az enyhülés a politikai kapcsolatok, a és a leszerelés ügyéhez”. gazdasági kapcsolatok pedig A kelet—nyugati kapcsola- szorosakká váltak. Lengyel­tok javításában csakis az ország a második helyen’ áll enyhülés körülményei között az NSZK-nak a kelet-európaj történhet haladás, s csak ak- országokkal folytatott keres- megállapodni azokról a kere- kor, ha elismerik és tisztelet- kedelmében. Genscher hangoz- tekről, amelyek között kőnk­ben tartják a második világ- tatta: a Német Szövetségi rét tárgyalások kezdődhet - háború után az európai föld- Köztársaság „határozott szán- nek ezekről a kérdésekről. A részen kialakult politikai és déka, hogy szilárd partnerként bécsi haderőcsökkentési tár­területi realitásokat. A lengyel működjék együt Lengyelor- gyalásokkal kapcsolatban a külügyminiszter hangsúlyoz- szággal a jelenlegi gazdasági ta, hogy országa nagy jelentő- nehézségek leküzdésében”, séget tulajdonít a politikai Kitért a kulturális kapcsola- enyhülés katonai enyhüléssel tok bővülésére, s arra, hogy való kiegészítésének, s arra a két nép „közlebb került egy- törekszik, hogy a madridi ta- máshoz”, lálkozó elvezessen a katonai Genscher a továbbiakban enyhülési és leszerelési konfe- szólt a Lengyelországban élő rencia összehívásához. Czyrek németek áttelepüléséről, a lamint a Kelet és a Nyugat előtt álló problémákról”. Genscher szerint most min­denekelőtt „az emberi kapcso­latok, az információcsere ja­vítására, s arra van szükség, hogy pontosan meghatároz­zuk: mivel foglalkozzék a ter­vezett európai leszerelési kon­ferencia”. „Közelebb vitt minket eh­hez a célhoz a Szovjetuniónak Leonyid Brezsnyev által ki­nyilvánított készsége arra, hogy egész európai területére hajlandó kiterjeszteni a bi­zalomépítő intézkedéseket” — mondotta Genscher —, majd azt a reményét hangoz­tatta, hogy Madridban sikerül Nyugat által vitatott létszám­adatok tisztázását sürgette. Szólt a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korláto­zásának szükségességéről, majd végezetül kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság „a béke megőrzését tekinti fő feladatának”. Salvodori jelentés Egyházak tiltakozása az amerikai beavatkozás miatt Az Egyesült Államok tizen­egy protestáns és ortodox egy­háza és vallási közössége mint­egy 17 millió hívő nevében bejelentette tiltakozását a Sal­vador belügyeibe való ameri­kai beavatkozás és a salvado- ri jutnának juttatott ameri­kai fegyverszállítmányok mi­att — vált ismeréssé csütörtö­kön amerikai egyházi körök­ből. , Arturo Rivera Y Damas, San Salvador ügyvezető érseke a latin-amerikai püspöki ta­nács (CÉLAM) Santiago de Chilében folyó 18. ülésszakán Forradalmi Demokratikus Front szóvivője az AP hír- ügynökségnek adott nyilatko­zatában alaposan eltúlzottnak minősítette ezt a számot, , ki­jelentve, hogy ezekkel a meg­hamisított adatokkal akarja a Reagan-kormányzat igazolni salvadori beavatkozását, a katonai segélyeket. (Ismere­tes, hogy március 6-i sajtó- értekezletén Reagan elnök ép­pen ezt a hatezres számot em­lítette, kijelentette: ez bizo­nyítja, hogy amikor az Egye­sült Államok katonai tanács­adókat és fegyvereket ad a kijelentette, hogy a salvadori salvadori juntának, ezzel „az kérdést „politikai eszközökkel emberi jogokat támogató erő- és nem fegyverek segítségé- ket seg£ti”). vei kell megoldani”. Az ér- ( sek emlékeztetett arra, hogy a ^ hazafiak és a salvadori kor­mány közötti fegyveres ösz- szecsapásoknak az elmúlt év­ben 12 000, az új évben is már 3000 halálos áldozata van. Egyházi körökből vált isme­retessé, hogy az elmúlt 14 hónap folyamán a Salvador­ban dúló erőszakhullám kö­vetkeztében 147 tanár vesztet­te életét. A washingtoni külügymi­nisztérium egy csütörtökön nyilvánosságra hozott doku­mentumban azt állította, hogy a hazafiak» a múlt évben 6000 kormánykatonát öltek meg. A Shafic Handal, a Salvadori Kommunista Párt főtitkára küldöttség élén szerdán Bej­rútba érkezett, ahol a Demok­ratikus Front Palesztina Fel­szabadításáért (FDLP) szerve­zet vezetői fogadták — jelen­tette a Libanoni Kommunista Párt napilapja. Hándal meg­beszéléseket folytatott a LKP vezetőivel és Georges Haui főtitkárral. A találkozón fog­lalkoztak Izraelnek a dél-liba­noni területek elleni agresszi­ójával, valamint a salvadori helyzettel. (MTI) NÓGRAD - 1981. március 21., szombat Tiltakozás Több fekete-afrikai vezető tiltakozásába ütközik a Reagan- kormányzatnak az a törekvése, hogy meg kívánja változtatni az amerikai kongresszus által 1976-ban hozott törvényt, amely megtiltja az Egyesült Álla­moknak az angolai lázadó szer­vezetek támogatását. Shehu Shagari nigériai elnök londoni hivatalos látogatásán csütörtökön kijelentette: „rend­kívül súlyos helyzetet idézne elő, ha az Egyesült Államok valóban segítené a lázadó an­golai szervezeteket... ha ezt megtenné, ez kihívás lenne nem csak Angola, hanem egész Afrika ellen is”. Azzal vádolta a nyugati hatalmakat, hogy összejátszanak a dél-afrikai fajüldöző rezsimmel. (MTI) Mr. Pipes tételei Vajon egy kormánytisztvi­selő — kényes, fontos pozíció­ban — képviseli a kormány­zatot vagy sem? A kérdés korántsem költői, amelyre nem szokás választ várni. El­lenkezőleg, a lehető legkonk­rétabb. Mégpedig a Pipes-ügy kapcsán. Richard Pipes, a washing­toni Fehér Ház nemzetbizton­sági részlegének vezető szov­jetszakértője a minap nem átallotta azt követelni a Szovjetuniótól, hogy „rendsze­rét változtassa meg”, más­különben „a háború elkerül­hetetlen”. Vagyis Mr. Pipes tétele szerint amennyiben Moszkva nem mond le jelen­legi társadalmi és gazdasági rendszerének építéséről, s ar­ról a politikáról, amely száz­milliók szemében egyértelmű, az enyhülés és a leszerelés vívmányainak védelmével, akkor majd fegyverrel bír­ják rá álláspontjának megvál­toztatására. Különben is, a jeles tisztviselő szerint az enyhülési politika már a múlté. S hogy még egy bak­lövéssel tetézze kirohanását a Szovjetunió ellen, Pipes ala­posan megdorgálta az NSZK külügyminiszterét is. Genscher ugyanis — Pipes szerint — „nyomást akar gyakorolni” az amerikai kormányra az új külpolitikai irányvonal meg­változtatása céljából. Jókora botrányt kavartak a kijelentések. A Fehér Ház szó­vivője elhatárolta a kormányt Pipes szavaitól, Haig külügy­miniszter pedig sebtében le­velet írt Bonnba, hogy bocsá­natot kérjen kollégájától. Persze nyilatkozatokkal és mosakodólevéllel aligha le­het pontot tenni a feltűnő ügy végére. Jó lenne, ha egyszer már a hivatalos Washington is félreérthetetlenül kinyilvání­taná szándékát: hajlandó-e az enyhülés, a leszerelés ügyé­ben együttműködni a világ nagyobbik felével vagy sem? Ahhoz ugyanis nem férhet kétség, hogy — bizonyos elté­rő álláspontok és részkérdé­sekben fennálló nézetkülönb­ségek ellenére — áz emberi­ség túlnyomó többsége el akarja kerülni a harmadik vi­lágháborút, ki akar térni a nukleáris katasztrófa elől. Richard Pipes a kisebbség­hez tartozik. Azokhoz, akik szeretnék „a háború elkerül­hetetlenségének” tételét rá­kényszeríteni az emberiségre. Olyan csoportosulás tagja, amely a világ dolgait az ame­rikaiak szája íze szerint óhajt­ja rendezni. Nem csoda, hogy józanabb washingtoni körök­ben akadt, aki egyszerűen os­tobának minősítette Pipes né­zeteit, s jószerivel magát a szakértőt is. Ezzel persze sem­mi nincs elintézve. Pipes és a vele azonos nézeteket vallók — sajnos, maga az amerikai külügyminiszter: Alekszander Haig is, legutóbb a képvise­lőházban — továbbra is ra­gaszkodnak Washington „új politikai irányvonalához”. Ami nem egyéb, mint szovjetelle­nes kirohanásokkal tarkított gorombáskodások. Mint ilye­nek, aligha alkalmasak a vi­lág gondSainak közös erőfeszí­téseken alapuló, tárgyalásos megoldására, a kelet—nyugati kapcsolatok ápolására és köl­csönös előnyökön nyugvó gyarapítására. Gyapay Dénes Hollandia — íulipán nélkül (4.) Európa kapujában Rotterdam kikötője a leg­nagyobb a világon; itt bonyo­lítják le a tengeri kereskede­lem egynegyedét. A kikötő­igazgatóság jachtjáról nézve a méretek nagysága, a pezsgő forgalom lenyűgözte az em­bert. Kilátástalanul sflfűn hullott a hó, de fél óra sem telt el. és sziporkázó napsütés öntötte el a kikötőt? felhő sem maradt az égen, s ha hűvös is volt, olyan tiszta, áttetsző lett a levegő, mint nálunk nyár közepén — zápor után. (Azt mondják: Hollandiában az év 365 napjából 280 csapa­dékos.) Kristálytiszta levegőben lát­hattam hát a tengerek kikö­tőinek világelsőjét. Az „El Maza”, az igazgatóság jachtja kecses manőverekkel húzott el az óriás óceánjárók, hatalmas uszályok és az őket vontató hajók mellett; ügyesen forgo­lódott a beágazó csatornák dokkjai előtt, ahol megállás nélkül pezsgett az élet. Daruk százai, ezrei nyúltak a magas­ba, s a speciális kotróhajók egész nap megállás nélkül dol­goztak, tisztították a medret a lerakódott iszaptól. Város­közeiben 10—12, kint 26 méter mély a meder; 300 ezer ton­nás tankhajókat is fogadni I tudnak, s egyszer egy 480 ezer tonnás hajó is kikötött — igaz, nem volt teljesen meg­rakva. .. A látvány csodálatos volt, de a számok (ha unalmasak és fárasztóak is néha) többet mondanak a méretekről. Rot­terdam nemzetközi kikötője 300 hajózási útvonallal és 13 ezer menetrendszerű járattal áll kapcsolatban. Harminckét kilométer hosszú, nem számít­va a tömérdek leágazást, a mesterséges szigeteket. Évente átlag 30 ezer óceánjáró és 20 ezer belföldi hajó vet- hor­gonyt a rakodó-, a hajóépítő és javítódokkok mentén, meg­közelítően 300 millió tonna áruval. S ha ezeket a számo­kat megjegyeztük, már az sem feltűnő, hogy 14 ezer kikötői munkás tevékenykedik Euró­pa kapujában. Először a térképen, azután a valóságban néztem a parto­kat. A térkép sárga foltokkal, a valóság magasba nyúló, ezüstös tornyokkal, kémények­kel jelzi a petrokémiai tele­peket. A Shell, az Esso, a Chovron, a British Petroleum, a Gulf Oil hatalmas ipartele­pei, olajfinomítói csővezeté­ken fogadják a tankhajók ter­hét, évente 141 millió tonna kőolajat. Félelmetes monstrum mel­lett haladtunk el; vendéglá­tóink készségesen mesélték a katasztrófa történetét. A Mon­rovia nevű, valamikor libériái zászló alatt hajózó 225 ezer ' tonnás tankhajó évekig állta az óceánok viharát. Itt a ki­kötőben érte a vég: mintha éles késsel szelték volna, úgy vált ketté a hatalmas hajó­test. Ahogy szinte a víz szí­néről fölnéztem rá, kiégett felhőkarcolónak tetszett. Rosz- szul rakták meg, csak a hajó egyik felével törődtek, s a másik sértetten, óriási robaj­jal vált le. A Monroviát — végül már ócskavasként — jugoszláv és spanyol hajósok vették meg... A történetet szerény kis epi­zódnak szántam — a számok és adatok oldásaként — Eu­rópa hatalmas kikötőjének vi­lágából. Izgalmasabb talán a fejlődés, az áruszállítás világ­szerte elkerülhetetlen és cél­szerű korszerűsítése, amelynek nem is akármilyen nyomai fe­dezhetők föl Rotterdam kikö­tőjében. Évente 1,2 millió konténert emelnek magasba a parti, s az úszódaruk, tartal­muk 17,6 millió tonna. A kon­téner itt is forradalmasította az árurakodást. Az óriásdaruk percenként két darab négy­száz tonnás konténert emel­nek ki a vízi járművekből, vagy „adagolnak” a hajótest­be. Dicsekedtek egy újdonság­gal is: a darabonként 800 ton­nás, úgynevezett CB úszókon­ténerekről van szó. Ezeket a nyílt tengeren horgonyzó ha­jókról emelik le, s a vízen vontatják be őket a dokkok­hoz, vasúti kocsikhoz, raktá­rakhoz. .. ☆ Üti beszámolóm végéhez értem. Sok mindenről írtam, legizgalmasabb élményeimet vetettem papírra. Szándékom az volt, hogy bemutassam:mi­lyen Hollandia — tulipán nél­kül. Pedig volt tulipán, szél­malmokat is láttam az út mentén és a skanzenokba gyűjtve. Ám rajtuk kívül sok más volt még, amiért érde­mes figyelni Hollandiára. Jávori Béla — Vége — Rendkívüli állapot a Közép-afrikai Köztársaságban Alig huszonnégy órával meg-' 38,1 százalékával szemben). választása után kihirdette a rendkívüli állapotot és felosz­latta a kormányt David Dac- ko, a Közép-afrikai Köztársa­ság elnöke — jelentették a bangui rádióra hivatkozva a hírügynökségek. Azt követően, hogy a leg­felsőbb bíróság a március 15- én megtartott első választási forduló alapján csütörtökön győztesnek hirdette ki a fran­ciák támogatását élvező David Dackót (Dacko a szavazatok 50,2 százalékét kapta legfőbb riválisának, Ange Patassenak. a közép-afrikai népi felsza- badítási mozgalom jelöltjének Pénteken reggel, amint meg­szűnt az éjszakára elrendelt kijárási tilalom hatálya, fő­leg fiatalokból álló tömegek tüntettek Dacko ellen. A rend­őrség könnygázzal és gumibo­tokkal támadt az elnöki pa­lota és a Banguiban állomá­sozó francia ejtőernyősök fő­hadiszállása felé vonuló tün­tetőkre és szétoszlatta őket. Az összecsapásokban több. mint hatvanan megsebesültek Dacko a hadseregnek ren­delte alá a rendőrséget és uta­sította a fegyveres testületeket, hogy szükség esetén lőfegyve­rüket használják. (MTI) Elutazott Taha Jassin Ramadhan Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titká­ra pénteken a Központi Bi­zottság székházában fogadta Taha Jassin Ramadhant, az Iraki Forradalmi Parancsno­ki Tanács tagját, az Iraki Köztársaság első miniszterel­nök-helyettesét, aki Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hiva­talos látogatáson tartózkodik hazánkban A szívélyes lég­körű találkozón részt vett Lá­zár György. Jelen volt Gonda Lajos hazánk bagdadi és Is­mail Hammudi Hussain, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövete A Parlament delegációster- mében Lázár György és Taha Jassin Ramadhan jelenlétében aláírták a magyar—iraki gaz­dasági együttműködési állan­dó vegyes bizottságnak az Iraki Köztársaság első minisz­terelnök-helyettese látogatá­sával egyidejűleg megtartott, 7. üléséről készült jegyzőköny­vét. Hivatalos látogatását befe­jezve délután elutazott Buda­pestről Taha Jassin Ramad­han. Az első miniszterelnök­helyettessel együtt elutaztak kíséretének személyiségei, köztük Hassan Ali, az Iraki Forradalmi Parancsnoki Ta­nács tagja, a magyar—iraki gazdasági együttműködési ál­landó vegyes bizottság társ­elnöke, kereskedelmi minisz­ter, dr. Taha Ibrahim al- Abdullah tervezési miniszter, Ahmad Hussain al-Samarfae külügyminiszter-helyettes. Az Iraki Köztársaság, első miniszterelnök-helyettesét a Feri hegyi repülőtéren Lázár György, valamint Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­ter, Hoós János országos terv­hivatali államtitkár és Garai Róbert külügyminiszter-he­lyettes búcsúztatta. Jelen volt Gonda Lajos és Ismail Ham­mudi Hussain. ☆ A tárgyalások befejeztével közleményt adtak ki. A látogatás befejeztével Ta­ha Jassin Ramadhan, az Ira­ki Köztársaság Forradalmi Parancsnoki Tanácsának tag­ja, az Iraki Köztársaság első miniszterelnök-helyettese ira­ki látogatásra hívta meg Lá­zár Györgyöt, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökét, aki a meghívást elfogadta. A látogatás- idő­pontját később határozzák meg. (MTI) Letartóztatások Man purban Az indiai parlament alsóhá­za megvizsgálta a Manipur szö­vetségi államban kialakult helyzetet. A képviselők hang­súlyozták, hogy ez az észak­keleti állam továbbra is a kü­lönböző szakadár csoportok fel­forgató tevékenységének szín­tere maradt. Az ülésen felszó­laló Jogendra Makvana bel­ügyi államminiszter közölte, hogy tavaly Manipurban a biztonsági erők 195 szélsősé­gest letartóztattak, 29 bandi­tát megöltek, 130 pedig önként megadta magát a hatóságok­nak. A képviselők felhívással fordultak az ország népéhez: határozottan utasítsa el a sza- kadárok és a mögöttük állók kí­sérleteit, védje meg India füg­getlenségét és területi épségét. f

Next

/
Thumbnails
Contents