Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
AZ IDŐSZERŰ HASEK Népszínházi Svejk KÉT EGYMÁST követi színházi évadban is láthatták — illetve láthatják — a cseh Jaroslav Hasek Svejk című regényének színpadi változa- tát a nógrádiak. Múlt évben a szolnoki színház művészei Ve* rebes István feldolgozásában és Szurdi Miklós rendezésében játszották a salgótarjáni megyei művelődési központban, a jelen színházi szezon második felében pedig a Népszínház színészei járják a Svejkkel az országot, ezúttal a legkorábbinak számító Bu- rian-féle adaptációban, Csongrádi Mária elképzelései szerint. Ügy látszik Hasek és halhatatlan műve, hőse divatba jött, újra időszerű. Aktualitását könnyű felfedezni. Elég csak rendszeresen a tévéhíradót, a tévé külpolitikai fórumokat, riportfilmeket nézni, a napilapok első oldalait olvasgatni hozzá. Nincs egyetlen nap, hogy ne hallanánk helyi háborúk újabb eseményeiről, erőszakos cselekedetekről, s tudva tudjuk, hogy a nemzetközi téren a hetvenes évek közepén csúcsosodott enyhülési folyamat, békés egymás mellett élési politika az utóbbi időben — enyhén szólva — megmerevedett, s a két világrendszer kapcsolatát inkább a feszültség jellemzi, mint a türelmes meghallgatás. A Svejk háborús komédia az első világháború idejéről, egyben hatásos torztükre a mindenkori militarizmusnak, a fizikai erőszaknak, az emberi barbárságnak és ostobaságnak. Iróniája pontos és kíméletlen, szelleme tiszta és humánus. A címszereplő figurája nem véletlenül válhatott szimbólummá: az embernek azt az örök vágyát testesíti meg. hogy mindig felülemelkedjen a helyzeten, leküzdje a nehézségeket, a leglehetetlenebb, a legvégsőbb helyzetekből is kive- rekedje magát. A Burian-féle feldolgozás, azaz a népszínházi Svejk híven követi nyomon a regény cselekményvonalát, avatott színpadi érzékkel válogatja ki az események sokaságából a legjellemzőbbeket, a színházban leginkább megjeleníthető- ket. A jelenetek két gondolati csomópont köré vonhatók:hogyan keveredik bele az ember a másik ember (végső soron saját maga) csapdájába, s hogyan viselkedik ebben a háborús légkörben, lényegében a front, a halál közvetlen szomszédságában? A szolnoki előadás a regénynek csupán egy (fő) alapelemét ragadja kn innen a cím is: Az út.,, —miként jut el a „derék” katona a frontra, milyen önvédelmi reflexek mozgatják cselekedeteit? Burián hangvétele ironikusan komikus, Verebes Istváné tragikomikus. A két adaptáció — és természetesen a két előadás — között sokkal inkább a különbözőségek a meghatározóak, semmint a hasonlóságok. A népszínházi Svejk változatos helyzetek pontos rajza, sziporkázó ötletekkel, az ízlés határain belül maradó harsánysággal, célját elérő mulattatással. A szolnoki Svejk helyzetei — mivel a regény terjedelmének kisebb hányadát dolgozza fel — egysí- kúbbak, de mélyebbek. Har- sányságnak nyoma sincs, de mulattatásnak sem. Elsőrendű célja az elgondolkodtatás — ezért, bár narancsot adnak ők is a nézőnek, nem olyan zamatos, mint amelyik a gyerekeknek ízlik, hanem a kubai narancshoz hasonlatos. Elnézést kérek az olvasótól e profán hasonlatért, de a két előadás közötti különbséget ezzel tudóm a legpontosabban érzékeltetni. MELYIK ELŐADÁS tetszett jobban? Minthogy más-más anyagból alakultak, ezt a kérdést fölöslegesnek érzem megválaszolni, Mind a két produkció a maga nemében alaposan végiggondolt, a lehetőségeket messzemenőkig kiaknázó, színésznek, közönségnek örömet szerző. A szolnoki Svejk annak idején siker volt, nem kíván különleges jóstehetséget kimondani: sikere lesz a vidéket járó népszínházi Svejk- nek is. Csongrádi Mária az utóbbi években rendezői megújulásának korszakát éli. Több évtizedes pályájához képest meglehetősen kevés munkáját láttam, de azt teljes felelősséggel kijelenthetem, hogy az elmúlt öt év legjobb rendezése ez a mostani. Teljesen azonosult a darabbal, első percétől az utolsóig együtt él vele, aprólékos műgonddal dolgozza ki minden jelenetét. Ezúttal — a Pázmán lovagra kevésbé mondhattuk — harmonikusan ötvözi a hagyományos és modern élemeket a játékban, jól vezeti színészeit, akik el is tudnak játszani minden figurát. Nyerges Ferenc a címszerepben joviális, túlzásoktól mentes kisember, aki azért mehet környezetének agyára, mert szó szerint vesz mindent és aszerint is cselekszik. Ez a Svejk nem ravasz, nem tudatos bajkeverő, hanem ösztönös és ízig-vérig katona — tehát derék. S ebben található éppen az előadás gondolati lényege: ha valamennyien ilyen derék katonák volnánk, nem lenne háború, hiszen nem lehetne kikkel végigcsinálni. Igen népes szereplőgárda működött közre a sikerben. Fő rész illeti benne Koldus Nagy László Katz tiszteletesét, Harangozó György betegét, verklisét, Grúz Anikó rikkancsát Somfai Éva bárónéját, Kóti Kati Müllernéjét. RIMANÓCZY YVONNE jelmezei — megszokhattuk — ízlésesek, jól illeszkednek a sze replők jelleméhez, az előadás korához, hangulatához. Meg Itpőbb — bár nem kívánom Wegenast Róbert korábbi mun káinak értékeit elvitatni — a díszletek nagyszerűsége. We genast megtalálta a lehetőleg jobb formát a kis színpadokhoz: a helyszíneket néhány könnyen mozdítható, átrendezhető, kifejező tárgy jellemzi, az arany Prágát pedig, Hasek és Svejk csodálatos városát egy selyemszerű függöny a Hradzsinnal. Vonzó és sejtelmes, kedvünk lenne a valóságban is megtekinteni. Sulyok László Kameraközeiben Á szürke eminenciás — Wallon, meg kell védelmeznie a trónt!... Cselekedjék belátása szerint — utasítja Ferenc József főkamarását. A televízió pasaréti műtermében forgatják Hollós Korvin Lajos műve alapján készülő tv-játékot, „Szürke eminenciás” címmel, Hajdúfy Miklós rendezésében. A tévéjáték jól ismert történelmi eseményt dolgoz fel, Rudolf, osztrák trónörökös és szerelmesének állítólagos szerelmi öngyilkosságát, — mondja a címszerepet játszó Szabó Sándor a stúdióban. — Ki ez a Wallon, akit Szabó Sándor alakít? — Wallon, Metternich herceg birodalmát irányító öreg politikus, aki játékosan kezében tartja a császárt, és gyerekkora óta ő irányítja a trónörököst is. Ám Wallon úgy látja, hogy az ifjú Rudolf felnőttként már • veszélyezteti a császárságot, a birodalom létét, mert összeesküvést készít elő, s forradalmat akar csinálni. — Hogy jutott el idáig Ferenc József császár fia? — Amellett, hogy sokat ol- vastott, nem neki való könyveket, például Heinét, állandó érintkezésben állt egy sor liberális alakkal, az ellenzékiekkel és elvei, ideái alapján kézbe akarta ragadni a hatalmat, hogy egy másik Ausztriát hozzon létre. Wal- lonnak azonban tudomására jut az összeesküvés és felgöngyölíti a mozgalmat... A történelem szerint Rudolf és szerelme „szerelmi öngyilkosságot” követtek el Ebben a játékban azonban sejtetni engedik, hogy Wallon ölette meg őket. — Mi a véleménye a szír nésznek a darabról, és a szerepről? — Hollós Korvin Lajossal nem ez az első találkozásom. Még az 1951—52-es években játsztottam Hunyadi című drámájának főszerepét. Rendkívül komoly, elmélyült írónak tartottam. Személyesen is ismertem őt, annak idején, Özvegye nem is olyan régen küldte el nekem az író egyik, legutóbbi kiadott könyvét. Azt írta „Kérem fogadja el ezt Lajos emlékére”. Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan itt találkozom szellemi örökségével, a televízió stúdiójában. Ezért boldog vagyok, hogy játszthatom ebben a tévéjátékban, s újra emlékezhetem erre a szép, baráti kapcsolatra, arra, hogy az író mennyire szerette a színészeket, majdhogynem alázattal, szerényen együtt dolgozva velünk. A szürke eminenciás remek figura a színész számára, háttérben mozgató, erő, egy rendkívül nagy diplomata, akinek egyetlen konzervatív célja van: a birodalom fenntartása! Mindenképpen a politika művésze volt. — Van-e magyar vonatkozása a játéknak? — Tudomásom szerint nlpcs. Ami legfontosabb ebben a műben: az örök politikai harc, amely mindenhol és mindenütt bekövetkezhet. Általános érvényű, politikai munkának tartom. A nyelvezete is nagyon szép. És én valóban nagy-nagy élvezettel alakítom, játszom ezt a figurát. sz. b. TV-MÜSOROK Az a tény, hogy 1981-et az ENSZ a rokkantak nemzetközi évének nyilvánította, élénk visszhangot keltett Csehszlovákiában, is, ahol — szocialista ország lévén — a sérültekről, rokkantakról való gondoskodás egyébként is elválaszthatatlan része az él- Jam egészségügyi és szociálpolitikájának. Az egészségileg károsult állampolgárok segítségére siet számos kezdeményezéssel a csehszlovák televízió is, amely ebben az évben — egyelőre kísérletként — új programmal jelentkezik siketekés nagyothallók számára. Az Echo” című adás — a rok*- kantak szövetségének közreműködésével készülő magazinszerű műsor — a fonetikus kommentárt feliratok és jelbeszédet alkalmazó „tolmácsok” segítségével teszi érthetővé a halláskárosult nézők számára. Új helyen a kisterenyei könyvtár Kedvcsináló levél a lakosoknak Megyénk egyik legnagyobb járása a salgótarjáni, mely 52 települést foglal magába, körülbelül 55—57 ezer lakossal. Az ő könyvtári ellátásukat hivatott biztosítani, szakmailag irányítani a kisterenyei járási-nagyközségi könyvtár, amely egy esztendeje költözött új falak közé. Régi kívánság teljesült ezzel. Vitathatatlan, hogy a jelenlegi működési feltételek lényegesen kedvezőbbek a korábbinál. Az intézmény a kultúr- ház mellett kapott helyet, nagy, világos ablakai, új bútorai esztétikus környezetet teremtenek a látogatók, a helyben olvasni kívánók számára. A kisterenyei járási-nagyközségi könyvtár ak elmúlt évben nem teljesítette tervét. A központi településen 29-el kevesebben, összesen 821-en iratkoztak be olvasónak, Szúpatakon 8-cal kevesebben. Ugyanakkor a tervezettnél 17- tel több az olvasók száma a bányatelepen, 12-vel Rákóczi- telepen. A központi és a fiók- könyvtárak eredményeinek összesítésével kapjuk a köz- igazgatási egyséé olvasóinak létszámát, az 1102 főt, amely végül is 8-cal marad el a tervezettől. A járásban alapoA múlt évben 8607 olvasója volt a salgótarjáni járás könyvtárainak. A tervteljesítés elmaradását azzal indokolják — fő vonásaiban helyesen —, hogy a májusi költözés miatt három hetes zár- vatartásra kényszerült a járási könyvtár, a vezetésben személyi változás történt, a kölcsönzőbe új dolgozók kerültek, két személyt pedig helyettesítenek. Jól látják ugyanakkor, hogy az idei esztendőben kiegyensúlyozottabb, átgondoltabb, szívósabb munkára van szükség, hiszen csak ez hozhatja meg a felügyeleti és irányító szervek által is kívánt eredményeket. A kapcsolatok rendezésére, elmélyítésére ezért már a múlt évben tettek kísérletet. Az olvasók megtartása érdekében visszahívó leveleket küldtek az új helyre való költözés után, s több kedvcsináló levelet postáztak a még be nem iratkozott lakóknak is. Együttműködési szerződést kötöttek a Salgótarjáni Kohászati Üzemek helyi gyáregysége szocialista brigádjaival, az általános iskolával és a gimnáziummal. Fokozott figyelemmel fordultak a könyvtárosok a könyvtárközi kölcsönzésben rejlő lehetőségek kiaknátavaly tartott hatvan könyvtári rendezvények a többsége — például a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház galériájában megrendezett gyer- mekrajz-kiállítás, a Könyv és ifjúság járási irodalmi vetélkedő, a mezőgazdasági könyvhónap és ünnepi könyvhét járási megnyitói — eredményesen szolgálta az olvasóvá nevelést, sokakban ébresztette fel a könyv, az irodalom iránti érdeklődést., A salgótarjáni járás olvasóival Jobbágy Károly, Janikovszky Éva és As- perján György költő-író találkozott. Az idei fő törekvések, minthogy a problémák a megye közművelődési könyvtárhálózatáéval megegyezőek, vagy hasonlóak, a többi járási könyvtáréval többé-kevésbé azonosak. A különbségek elsősorban a megoldásokhoz vezető formák és módszerek között, a mennyiségi mutatókban és időpontokban jelentkeznek. Alapvető a hálózat ellátásának korszerűsítése, a könyvtár hatókörének bővítése, a könyvtárhasználat intenzívebbé tétele, a módszertani tevékenység fejlesztése. A tervteljesítéshez — a változások éve után — biztosítottak a fel. tételek. safeto az eltérés, csaknem ezer. zására, azok propagálásáraz' A (ok) Eltévedt vándorok, tapasztalt utazók Barangolás betűországban Van egy ország, ahová az útlevél és vízum megszerzése tanuláshoz kötött — ám ha megszerzi az ember gyereke a „jogosítványt”, az egész világot bejárhatja. Betűországról van szó és az olvasni tudás képessége a „dokument” — ha ez birtokunkban van, valóban gyerekjáték megismerni a világot. D« hát ki nem tanul meg olvasni? — első osztályos követelmény, és addig azért mindenki eljut — vethetik fel. Nem ilyen egyszerű. Az olvasási készség több a betűk felismerésénél, egymáshoz fűzésénél. Érteni is kell a jelek egymásutánját — a hangos értő olvasás az alsó tagozatos tanulmányok végére alakul ki, már akkoriban sokan a néma értő olvasást is készség szintjén tudják. Sokan, de nem elegen — pedig ez az alapja a tanulásnak, a szöveges anyagok megértésének, elsajátításának. Olvasni jó! — e mondást sok könyvbarát vallja. Akik nem osztják e meggyőződést, nemcsak az érdeklődés hiánya miatt teszik: gyakran nem tudnak jól olvasni és ez a hiányosság teszi gyötrelemmé a betűk birodalmának bejárását. Közrejátszik természetesen sok esetben a kényelmesség is: diafilmen, meselemezen, a televízióban dramaNÖGRÁD - 1981« március 19., csütörtök Március 19., csütörtök. 21.15: Kortársunk Cseres Tibor. tizálva és házunk tájét érintve: a lapokban képregény formában (pl. az Egri csillagok), is megjelenítik a kötelező olvasmányokat. Így kevesebb energiával, kisebb befektetéssel hamarabb „kivégzík” a kötelező penzumokat a diákok. Több tanítóval, magyar szakos tanárral, szülővel beszélgettem az utóbbi időben erről az izgalmas kérdéskörről. Formálódóban van még az anyanyelvi oktatásnak az új tantervek szerinti gyakorlata — de bármilyen lelkesen tanítják is, azt sokant elmondták, csökkent a hangos értő olvasás gyakorlásának lehetősége, a „néma” felé kell haladni, ám a kettő sokaknál összefügg és elválaszthatatlan a betűk, a könyvek szerete- tétől. Lázai Bertalan, az Endre- falvai Általános Iskola igazgatója nem magyar szakos, de jól látja az olvasással kapcsolatos gondokat. Tantestületükben elemezték az ebből fakadó feladatokat is. Az alábbi részletek az öt évre szóló komplex iskolai munkatervükből valók. „A tantervi , követelményeket általában teljesítik, de egy részük a minimumszintet is csak igen nagy nehézségek árán és következetes, sok időt rabló nevelői segítséggel éri el. A legtöbb problémát az anyanyelv és a matematika okozza. Olvasási készség- szintjük alacsony, az olvasás üteme lassú, az értő-néma olvasás nem megfelelő. Mindezekkel összefüggésben a megtanulandó anyagrészek (magyar irodalom, történelem, földrajz, élővilág) elsajátítása is sok időt vesz igénybe és nagyon nehezen megy... a felsorolt fogyatékosságok pótlása alapvető! A beszéd- és olvasási készség fejlesztése, főként a gyengébb tanulók ol- vastatásával és azzal, hogy ne elégedjenek meg az egyszavas válaszokkal.. — Gyerekeink közül több mint százan könyvtári tagok. Az iskolának is egész jó — mintegy 2500 kötetes — könyvtára van. Pedagógusaink közűi hárman a közművelődési könyvtárakban — a székhelyközségben és társközségekben — könyvtárosi munkát végeznek. Ügy érzem, nem le; hetünk mégsem elégedettek,’ kevés az előrelépés. Nagy munka az igényesség felkeltése — ha mér megvannak az alapok — ez nem csupán a gyerekeken múlik, a szülőket is meg kell győzni, hogy buzdítsák az olvasásra gyereküket, vegyenek több kqnyvet számukra. A szülő szava fontos, nagyobb a hatása. És ha jobban válogatnának a tévéműsorok között (mit nézhet a gyerek, mit nem) — több idő maradna az olvasásra! Beszélünk olvasóvá nevelésről — közben a tizenévesek többsége a kötelezőkön kívül alig olvas valamit, könyvtárba járni nem sikkes, csak a felsőfokú iskolákba készülők rendszeres látogatók. Nemrég egy „pár hónapos” ifjú házaspárnál jártam, megcsodálhattam ízléses, modern bútorukat — még dolgozóasztal is lenyitható a szekrénysorból. Ücsörgés közben volt időm megszámolni: harminc darab könyv hevert lazán a polcokon. Az egyiket levettem — az Ady-centenárium idején kiadott verseskötet volt — amikor a fiatalasszony megszólalt: „Azt érettségizős koromban kaptam, jutalomkönyvként. Beszéltük már a férjemmel, hogy venni kellene néhány könyvet, van hely...” Mindketten érettségiztek, nem ^is voltak a legrosszabb diákok. Valahogy a rendszeres olvasás szokása, öröme kimaradt az életükből. Vajon miért? És milyen lehet azoknál a helyzet, akik a tanulással is jobban hadilábon álltak? Hamis a kérdésfeltevés, hiszen ismerek jómagam * is sok olyan munkást, aki gyerekkorától a könyvek barátja — a tanulásban nem jeleskedett, de olvasni mindig szeretett; valaki megszerettette vele. De olyan esetről i|hallottam, hogy szaffinunkáskép- zőben csiszolta egy megszállott magyartanár diákjai olvasási készségét, és feloldódott többek görcsös magatartása a könyvekkel szemben. Ez nem maradt nyom nélkül a tanulásban sem. Meggyőződésem. hogy az önművelésre nevelés alapjaihoz szorosan hozzátartozik az olvasni tudás — filmek, televízió, előr a legfontosabb „tudáshordo- adások mellett a könyv ma is zó”. Csak minél többen hozzáférjenek! &, Kiss Magdolna
