Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-19 / 66. szám

Budapesten az Iraki Köztársaság első miniszterelnök-helyettese Rakodás a Progressziói Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének meghí­vására hivatalos látogatásra szerdán Budapestre érkezett Taha Jassin Ramadhan, az Iraki Forradalmi Parancs­noki Tanács tagja, az Iraki Köztársaság első miniszter­elnök-helyettese. A Ferihegyi repülőtéren Lá­zár György és állami életünk más vezető képviselői köszön­tötték az iraki vendéget, s a kíséretében levő személyisé­geket. Jelen volt Gonda Lajos, a Magyar Népköztársaság bagdadi, és Ismail Hammudi Hussain, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövete. Taha Jassin Ramadhan dél­után a Hősök terén megkoszo­rúzta a Magyar Hősök emlék­művét; ezt követően a Parla­mentben megkezdődtek a hi­vatalos megbeszélések. A magyar tárgyalócsopor­tot Lázár György vezeti; tag­jai: Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Hoós János orszá­gos tervhivatali államtitkár, Garai Róbert külügyminisz­ter-helyettes és Gonda Lajos. Az iraki tárgyalócsoportot Taha Jassin Ramadhan veze­ti; tagjai: Hassan Ali, a for­radalmi parancsnoki tanács tagja, a magyar—iraki gazda­sági együttműködési állan­dó bizottság iraki tagozatának elnöke, kereskedelmi minisz­Homályos határozat A Közös Piac tíz külügymi­nisztere szerdára virradóra homályos értelmű határoza­tot hozott a Szovjetunió ellen tavaly januárban meghirde­tett gabona-eladási tilalom fenntartásáról. A határozat szerint a külügyminiszterek tudomásul vették, hogy a Kö­zös Piac gabonafeleslegekkel rendelkezik, és megbízták az európai közösségek bizottsá­gát, hogy találjon „megfelelő megoldást” e problémára. A britek és a nyugatnémetek vé­leményével ellentétben a fran­cia küldöttség ennek alapján úgy véli, hogy Franciaország — a szokásos kereskedelmi kap­csolatok keretében — eladhat mintegy 600 ezer tonna gabo­nát a Szovjetuniónak. A külügyminiszteri értekez­let másik témájában sem ju­tottak dűlőre. Az NSZK kül­ügyminiszter-helyettesének sürgetése ellenére nem sike­rült rendezni Franciaország és Nagy-Britannia halászati vitáját. Klaus von Dohnanyi szerint ez a legközelebbi, Hol­landiába tervezett közöspíaci csúcsértekezlet sikerét veszé­lyezteti, és akadályozza Kana­da és az EGK halászati egyez­ményének megkötését is. (MTI) Közel-keleti jelentés Washingtonban kedden hi­vatalosan bejelentették, hogy az Egyesült Államok leszállít­ja Szaúd-Arábiának a kért felderítő repülőgépeket. To­vábbra is vita tárgya ugyan­akkor, hogy a legkorszerűbb, légi felderítő és előrejelző rendszerfel ellátott Awacs- okat kapja-e meg Szaúd-Ará- bia, vagy a kevésbé bonyo­lult „Hawkeye” típusú repülő­gépeket. A hírt bejelentő amerikai szóvivő azt hangsúlyozta, hogy a repülőgépek „tisztán védel­mi jellegűek”. ☆ Ugyancsak kedden Jelentet­te egy szaúd-arábiai lap, hogy az Egyesült Államoktól vásá­rolt „F—15” típusú repülő­gépek első köteléke áprilisban kerül leszállításra. Mint korábban jelentettük, Izrael élesen tiltakozott mind­két repülőgéptípus leszállítása ellen. Kamal Hasszán Ali egyipto­mi külügyminiszter kedden kéthetes nyugat-európai kőr­útjának első állomására, Osló­ba érkezett. Háromnapos nor­végjai látogatása során Ali tárgyal Gro Harlem Brundt- land miniszterelnökkel és Knut Frydenlunk külügymi­niszterrel. Az egyiptomi külügyminisz­ter diplomáciai források sze­rint a közel-keleti helyzetről, s mindenekelőtt a Sínal-félszi- getre Jövő tavasszal küldendő „nemzetközi” katonai erő ügyéről tárgyal majd vendég­látóival. Mint Ismeretes, az izraeli kivonulás után a „békefenn­tartó” szerepet „nemzetközi erőre” bízza a Camp David-i különalku. ENSZ-erŐk kikül­désére nem számíthat a kér­désről tárgyaló Egyesült Ál­lamok, Egyiptom és Izrael ugyanis a világszervezet ily’ módon az egyiptomi—izraeli különbékét szentesítené. * A TASZSZ hírügynökség ezzel kapcsolatos kommentár­jában arról ír, hogy az Egye­sült Államok a „nemzetközi békefenntartó erők” küldeté­sének ürügyén állandó közel- keleti katonai jelenlétének ki­építését tervezi. Rámutat arra, hogy az amerikai tervek sze­rint a 2000—3000 főre terve­zett erők legnagyobb köteléke az Egyesült Államokból ér­kezne. (MTI) Kutatás és fejlesztés a gyárban (Folytatás az 1. oldalról.) kai Vállalatnál, ahol két li­cencet is vásároltak, hogy megteremtsék a számítástech­nikai berendezések gyártását. A vállalat fejlesztési intézeté­nek 600 munkatársa a licenc továbbfejlesztésére összponto­sította erejét, ami az önálló kutatással teljesen egyenérté­kű feladat. Napjainkban már az alapgépek második és har­madik generációját gyártják, párosítva a saját fejlesztésű display-rendszerekkel. S a li- cencből újra licenc lehet: a Videoton miniszámítógápeinek és a korábbi típusokhoz ké­pest háromszor gyorsabb sor- nyomtatónak a gyártási eljárá­sát visszavásárolta az eredeti licencadó francia és egyesült államokbeli cég. A Dunai Vasmű példája az önálló kutatás, a kooperáció és a licencvásárlás együttes ha­tását bizonyítja. A vasműben negyventagú kutatási osztály foglalkozik az acélgyártás és a hengerlési technológia kor­szerűsítésével. Ám néhány részfeladat megoldásához ku­tatóintézethez fordulnak. Az MTA műszaki fizikai kutató­intéztével és az izotópintézet­tel közösen dolgozták ki egy svéd kéntelenítési eljárás ho­nosítását, amit aztán a Miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem munkatársaival a vasműi Martin-acélmű technológiájára alkalmaztak. A vasműi kuta­tók ezt az eljárást, immár ön­állóan még tovább fejlesztet­ték, s kidolgozták a csapolás közbeni kéntelenítést. E?t az eljárást végül nemcsak hogy visszavásárolta az eredeti li- cencgazda svéd cég, de a tech­nológia európai betanításával Is megbízta a Dunai Vasmű­vet. 2 NÖGRÁD - 1981. március 19., csütörtök tér, dr. Taha Ibrahim al-Ab- dullah tervezési miniszter, Ahmad Hussain al-Samarrae külügyminiszter-helyettes és Ismail Hammudi Hussain. Az eszmecserén a felek köl­csönösen tájékoztatták egy­mást országaik belső helyzeté­ről. Áttekintették a nemzetkö­zi élet időszerű kérdéseit, megkülönböztetett figyelmet fordítva a közel- és közép-ke­leti térségben kialakult hely­zetre. Méltatták a kétoldalú kapcsolatok fejlődését, s ele­mezték az együttműködés erő­sítésének további lehetősé­geit. (MTI) Méhes Laios moszkvai tárgyalásai Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, aki Moszkvá­ban részt vett a KGST-tagorszá- gok és Jugoszlávia atomener­getikai-gépgyártási együttmű­ködését koordináló kormány­közi bizottság IV. ülésén, ta­lálkozott Alekszej Antonov- val, Leonyid Kosztandovval és Nyikolaj Talizinnel, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyetteseivel. Megbe­szélést folytatott velük a ma­gyar-szovjet gazdasági és ipari együttműködés néhány Időszerű kérdéséről. Ugyancsak találkozott Viktor Poljakov gépkocsiipari miniszterrel. A megbeszéléseken részt vettdr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. Fazekas Judit, az MTI tudó­sítója jelenti: Az űrállomás újabb műsze­reinek ellenőrzésével és a Progressz—12-n a világűrbe juttatott „darabáru” kirako­dásával foglalkozott szerdán Vlagyimir Kovaljonok és Viktor Szavinih. A két űrha­jós emellett folytatta a ked­den megkezdett biológiai kí­sérleteket is: a Földről ma­gukkal hozott magvakat ültet­tek el különböző táptalajok­ba. A már több mint 3,5 éve működő űrállomáson felmerü­lő karbantartási • munkák el­végzéséhez az űrhajósok nagy segítséget kaptak elődeiktől, akik egyrészt átadták nekik tapasztalataikat, másrészt rendkívül hasznos tanácsokkal látták el a világűrben hasz­nálható szerszámok kidolgozá­sával folgalkozó szakembere­ket. Így most Kovaljonok és Szavinih az első űrfúrót is magával vihette a Szál jut—6- ra. A'közönséges földi fúrók­ra szinte nem is hasonlító be­rendezés önmagától hatol be a különböző anyagokba, nincs szükség az űrhajósok erőfe­szítésére, s a fúrás során ke­letkező forgácsokat egy ötle­tes alkatrész nem engedi szét­szóródni az állomás levegőjé­ben. A következő napokban Vik­tor Szavinih bőségesen kama­toztathatja majd eredeti fog­lalkozása tapasztalatait: a tervek szerint hamarosan meg­kezdi az űrállomás optikai be­rendezéseinek átvizsgálását. A földi szakemberek arra kí­váncsiak, okozott-e a súlyta­lanság valamiféle változást a kezdettől fogva a Szaljut—6- on működő, illetve azóta oda­szállított optikai berendezé­sek működésében, elsősorban pontosságukban. Az természe­tesen tudományos és anyagi szempontból is értelmetlen lett volna, hogy a berendezé­seket visszahozzák a Földre, és itt vizsgálják meg, az űr­állomás új fedélzeti mérnö­kének képzettsége és tapasz­talatai azonban most megold­ják e problémát. (MTI) Hadgyakorlat Franciaországban Nyolc nyugati ország rész­vételével kedden Franciaor­szágban légihadgyakorlat keződött. Katonai források szerint a NATO integrált ka­tonai szervezetéből 1960-ban kivált Franciaország kérte a nyugati szövetségeseket, hogy bocsássanak rendelkezésre olyan gépeket, amelyek egy Franciaország elleni légitáma­dást szimulálnának, míg a gyakorlat alatt a franciák a védekező fél szerepét gyako­rolják. A légi gyakorlatban Belgium F— 16-os harci gé­pekkel vesz részt. Belgium az első európai ország, amely­nek F—16-os van a birtoká­ban. (MTI) Alap, pillérekkel Az enyhülési folyamat bizonyos lényeges vonulatai to­vábbra is léteznek és a magyar diplomácia mindent megtesz azért, hogy ez így legyen. Üjabb örvendetes adalék ehhez dr. Mark Rudolph MacGuigan kanadai külügyminiszter ma­gyarországi látogatása. * Alapállásunkhoz híven mindig elégtétellel nyugtázzuk, ha kapcsolataink skálája szélesedik, intenzitása erősödik. Ez­úttal is ez történt. Először látogatott hazánkba a távoli or­szág külügyminisztere. E látogatás mérlegét megvonva ki­jelenthetjük: tartalma és hangulata olyan volt, amilyennek — meggyőződésünk szerint — egy ilyen eszmecserének len­nie kell. Kölcsönös jószándéktól vezérelve, közös érdekek alapján, azt kerestük, ami összeköthet bennünket. Kanada és Magyarország messze van egymástól. Társa­dalmi berendezkedésünk éppoly lényegesen különbözik, mint a nemzetközi kérdések némelyikéről vallott véleményünk. Ez mégsem akadályozhatta — és nem is akadályozta — meg, hogy a megbeszélés mindkét részről egyértelműen hasznos­nak, eredményesnek minősüljön. Ahogy ilyenkor lenni szo­kott, a megbeszéléseken mind kétoldalú, mind egyetemes kérdéseket érintettek. Ami kifejezetten a magyar—kanadai kapcsolatokat il­leti, előbbre léptünk az országaink közötti konzuli megálla­podás előkészítésében, amely a többi között rendezi majd a kettős állampolgárság kérdését. A megbeszéléseken bebizo­nyosodott, hogy ilyen sok szempontból különböző országok­nak lehetnek — és vannak — közös gazdasági tennivalói. Kölcsönös érdek a lehetőségek jobb felmérése és kihasználá­sa. Megfogalmazódtak bizonyos konkrét elképzelések: a két fél közötti acélipari együttműködés és kanadai közreműkö­dés a recski rézlelőhely kiaknázásában. A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban senki nem szá­míthatott arra, hogy a magyar és a kanadai tárgyalófél a nemzetközi élet minden fejleményének megítélésében egyet­ért. Ez már csak azért is képtelenség lenne, mert országaink más-más politikai és katonai szövetséghez tartoznak. A kü­lönbségek azonban nem akadályozták meg a legfontosabbat: azt. hogy a felek egyetértsenek a békés rendezés, a konstruk­tív megközelítés szükségességében. Ez pedig már olyan alap, amire építeni lehet. Harmat Endre Hollandia -— tulipán nélkül (2.) A lakásfoglalók Munkában a lakásfoglalók. Kértem egy napot. Amszter­damba érkezésem előtt hu­szonnégy órával ugyanis tö­megtüntetés zajlott le szállo­dánk, az American Hotel előtti téren. Sok ezer fiatal vonult föl táblákkal, transzparensek­kel, jelszavakkal, s a hatóság óriási erőt, kétezer roham­rendőrt vetelt be páncélozott járművekkel, könnygázbom­bákkal. Erődemonstráció volt ez a javából. Az újságokban láttam az összetűzés képeit. Ezek a lányok és fiúk tálán türelmesebbek lennének, ha csakugyan nem volna lakás, ha a gazdasági nehézségek szo­rítanák őket átmenetileg fa­házikókba, barakkokba, elha­gyott ipari épületekbe, agradh- tok szúette hajóinak kénysze­rű „lakosztályaiba”. Csakhogy* az emeletes házak lakásainak sokasága üresen tátong, s a spekuláció, az üzletelés szinte lerombolhatatlan gátat emel otthonteremtésük elé. Először optikai csalódásnak véltem, azután kiderült: csak­ugyan „hajladoznak” a házak Amszterdamban. A grachtok (csatornák) mentén mintha fá- radtan-roskadozva köszöntenék az idegent a jellegzetes és iga­zán szép épületek. Hol oldalra, hol előre vagy hátra dőlnek, kétségbeesetten kapaszkodva az egykori tengermederbe. Hatvan százalékuk segítséget — felújítást — követel. És nemcsak a hajladozó épületek állnak üresen, hanem azok is, amelyek még hosszú ideig ott­hont adhatnának. Tulajdono­saik szándékosan hanyagolják el őket, hiszen a telkek ma már többet érnek, mint a há­zak; kivárják.1 segítik hát, hogy „lerobbanjanak”, miközben la­kásínség van. A fiatalok meg­szállják — erőszakosan elfog­lalják — e házakat. Jogtala­nul, a törvény megszegése árán. A retorzió nem várat sokáig magára. Láttam több olyan három-négyemeletes házat, amelyet csak azért vertek szét, azért szedték ki ablakaikat, s döntötték le a tűzfalat, hogy lakhatatlanná tegyék* . azaz „megkíméljék” a lakásfoglalók­tól. Drága pénzen irodaépüle­teket emelnek majd a helyü­kön. Lehet-e csodálkozni azon, hogy a fiatalok vagy tíz év óta és egyre gyakrabban igyekez­nek kitörni a korlátok közül? Egyik reggel sétálni indul­tam az „üvegesek” utcájában. Nem így hívják, Vijzel Straat a neve, amely az American Hoteltől a grachtok világába, a belvárosba vezet. A keskeny utca jobb oldalán éjjel csak­nem minden kirakatot bezúz­tak. Hamarosan kiderült: a tö­rök légitársaság kirakata csak­úgy „betörött”, mint az egyik afrikaié, s a cipőszaküzlet sem maradt sértetlen — csakúgy. mint a Hollandiában oly híres és közkedvelt gyertyák arze­nálját kínáló üzleté. Tüntetés, felháborodás, tiltakozás jelei ezek; a lakásfoglalók „ujjle­nyomatai”. Ellentétes véleményeket hal. tok A jobboldali1 újság nyil­vánvalóan azt írja: „A fiata­lok mindent lerombolnak”. A haladóbbak a kormányt és a tulajdonosokat, a spekulációt marasztalják el. Betörték a bankok kirakatüvegeit is. mert szerintük — és ki vonhatná kétségbe — a lakásspekuláció­hoz ugyancsak hozzájárul a banktőke. A kormány háborog, a rendőrség közbeszól. Amszterdam városi tanácsán részletes adatokkal szolgáltak. Ügy mondták: túl sok a múlt századi szép, de komfort nél­küli ház, amelyet gyorsan, nem kellő alapokra (14—16 méteres faoszlopokra) építettek. Nagy részüket le kell bontani, s a facölöpöket kicserélni betonra. Nőtt a lakosság száma is, és a lakásigénylők zöme — a hi­vatalos tájékoztatás szerint — a volt gyarmatokról beáram­lók, s a bevándorolt munká­sok közül kerül ki. A feszült­ségek okai közé sorolták to­vábbá az urbanizáció jelensé­geit, a válások számának nö­vekedését, a fiatalok megnö­vekedett igényét. Mindez vi­lágjelenség. A belvárosi el­avult házakban csak „ala­csony” bért kérhet a tulajdo­nos, érdeke hát, hogy üresen maradjanak, tönkremenjenek. A telek többet ér! Azt mond­ták: a tanács megérti a lakás- foglalók álláspontját, de hát nekik mégis csak a magántu­lajdont kell védeniük. És mi­csoda ellentmondás! A polgár- mester egyúttal a rendőrség vezetője is. neki kell elrendel­nie a beavatkozást a lakásfog­lalókkal szemben — ugyanak­kor ő a felelős a lakáskérdés megoldásáért. Bíróságra ad­hatnák az ügyet, de nem is­merik a lakásfoglalók nevét. (Sokszor a házszámokat is lecserélik, hogy ne igazodjon el a hatóság!) Űj rendeletet hoznak hát: ma már a fény­kép általi azonosítás is meg­felel bizonyítékként. És ma­gyarázkodnak. De a tény tény marad: 55 ezer lakáskereső van csak Amszterdamban; arra azonban nem kapok választ, hogy mennyi az üres ház, a lakatlan lakás. Mondják: senki sem alszik a nyílt utcán. De hogy hol, azt aligha tudják. Próbálkozik a tanács. A 600 gulden (szoroz­zuk meg tizennéggyel) alatti bérű lakásokkal részben a tanács rendelkezik oly mó­don, hogy kijelöli a bérlőt. A tulajdonos azonban elutasítja a jelölteket: háromból csak egyet kell elfogadnia (hatszáz gul­den alatt!). Mi van a többi lakással? Aki jogtalanul be­költözik, azt kilakoltatja a rendőrség. Menjen oda, ahon­nan jött... 1980-at a spekuláció elleni évnek nyilvánították Hollan­diában. 1981 a bankok speku­lációja elleni év. Ám ki tudja, milyen eredményt ér el a szán­dék, s a tömegek egyre hatá­rozottabb föllépése? Jávori Béla (Következik: 3. A szakszerve­zet kaput nyit) González az NSZK-ban Felipe González, a Spanyol Szocialista Munkáspárt fő­titkára kedden Bonnba uta­zott. A tervek szerint talál­kozik Schmidt kancellárral. Genscher külügyminiszterrel és Willy Brandttal, a Szocia­lista Internacionálé elnöké­vel. González Bonnból Pá­rizsba utazik tovább, ahol elő­adást tart a dél-európai or­szágok szocialista pártjainak biztonsági és leszerelési kon­ferenciáján, továbbá találko­zik a francia szocialisták el­nökjelöltjével, Francois Mit- terrandnal. Az amerikai kormány több mint kétes magatartást tanú­sított a spanyolországi pucs- csal kapcsolatban. Reagan kezdeti álláspontja hideg zu- lanyként érte a spanyol de­mokrácia híveit — jelentette ki szerdán bonni sajtóérte­kezletén Felipe González, a spanyol szocialisták vezetője. González a nap folyamán megbeszélést folytatott Willy Brandt szociáldemokrata párt­elnökkel, Hans-Jürgen Wisch- newski elnökhelyettessel és a kormányzó SPD több kép­viselőjével. ' am

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents