Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

Mohácsi Regős Ferenc Bartók az egész világé BARTÓK nemcsak a ma­gyaroké. Igényt tart művé­szetére az egész világ. Szüle­tésének századik évforduló­ján világszerte megemlékez­nek róla Kiállítások, hang­versenyek, ünnepségek, szín­házi produkciók, kórusfeszti­válok rendezésével tiszteleg­nek Európában, Afrikában és a tengerentúl is Bartók em­lékének. Sok rendzvényre ma­gyar előadóművészeket, kar­mestereket, zenekarokat is meghívtak. A Magyar Álla­mi Operaház, a Pécsi Balett, a Bartók vonósnégyes, a debreceni Kodály kórus, a győri leány kar, a Magyar Rádió és Televízió szimfo­nikus zenekara, az Éder vo­nósnégyes, a Tátrai-vonósné­gyes, a Kodály vonósnégyes, az Állami Hangversenyzene­kar, az Állami Bábszínház lép fel számos országban. Hangversenyezik Kocsis Zol­tán, Ligeti András, Fischer Annie, Rohmann Imre, Kiss Gyula, Fellegi Ádám, Ko­vács Dénes, Ránki Dezső. Ne­ves karmesterek, mint Fe- rencsik János, Lehel György, Kórodi András, Erdélyi Mik­lós, Fischer Iván, Fischer Ádám —."'hogy csak néhány rangos nevet említsünk. A világ számos országában bemutatják azokat a Bartók- kiállításokat, amelyeket Ma­gyarországon állítottak ösz- sze, s fotókkal, kéziratokkal, levelekkel, színpadképekkel, könyvekkel tették színessé. Kiállítás nyílik Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszlá­viában, Kubában, Lengyelor­szágban, az NDK-ban, Romá­niában, a Szovjetunióban, az NSZK-ban, az Amerikai Egyesült Államokban, Finn­országban, Svédországban, Norvégiában, • Dániában, Hol­landiában, Belgiumban, Ja­pánban, Ausztriában, Svájc­ban, Olaszországban, Spa­nyolországban, Ausztráliában és Kanadában. A prágai, a szófiai, a ber­lini, a varsói Magyar Inté­zetben hangversenyek lesz­nek, előadások hangzanak el Bartókról. Pozsonyban meg­koszorúzzák Bartek lakóhá­zát, a romániai Nagyszent- miklósön Bartók Béla szülő­házát és a Moszkvai Zene- akadémia előcsarnokában Bartók-szobrot avatnak. A Vajdasági Bartók Kultúr- egyesület és a Horvátországi Magyarok Szövetsége Bartók- kiállítást rendez. A SZÓFIAI Zenei Hetek, a Prágai Tavasz, az Enescu Fesztivál Bartók-művek meg­szólaltatásával, magyar ven­dégművészek szerepeltetésé­vel adózik a nagy zeneszer­zőnek. Moszkvában, a Nagy­színházban bemutatják Bar­tók két színpadi művét, A fából faragott királyfit és A kékszakállú herceg várát. Az NDK-ban tudományos kon­ferenciát • rendeznek április­ban Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából. A Krakkói Zeneművészeti Főiskolán tudományos ülés­szakot és emlékkoncertet ren­deznek. Az NSZK-beli Duisburg vá­ros szervezésében Észak-Raj- na—Vesztfália több városá­ban tartanak Bartók-fesztl- válokat, szimpozionokat, ze* nepedagógiai rendezvénye­ket.. Amerikában a texasi egyetem harminc koncert keretében Bartók összes mű­veinek előadását tervezi. Ha­sonló hangversenyeket ren­dez a michigani egyetem is. és Detroitban márciusban Bartók-fesztivál lesz, ahová ugyancsak meghívnak ma­gyar előadókat. Finnországban, a Bartók- ün népségek szervezésére em­lékbizottság alakult. Mi'kó András és Seregi László ta­nítja be A kékszakállú her­ceg vára és A csodálatos mandarin című Bartók-mű- veket Helsinkiben. A svéd Királyi Zeneakadémián elő­adássorozatot tartanak, a nor- végiai Bergenben konferenci­át, s Bartók-művek bemuta­tását tervezik a bergeni fesz­tiválon. A Belga—Magyar Ba­ráti Társaság decemberben tartja Bartók-estjét. A bécsi Collegium Hungaricum is’ hangversennyel adózott Bar­tók emlékének, csakúgy, mint a Római Magyar Akadémia. Mexikóban a Cerventino- fesztiválon a Magyar Állami Operaház Bartók három szín­padi művével ' lép fel, s ugyanitt szerepel a Bartók vonósnégyes is. ARGENTINA, Panama, Egyiptom. Ausztrália, Kuba, Kanada és csaknem minden európai ország megemlékezik az évfordulóról olyan hang­versenyekkel, színházi elő­adásokkal, amelyekre magyar művészeket is meghívtak. ál Kire hasonlítanak az emberek? Egy mester egyszer szín- E szavak miatt a bíróság — Mondjátok, ó bírák, mi­aranyból csinált egy szobrot, még szigorúbban büntette ért nem állítjátok bíróság elé Egy grammot sem tartott meg meg a mestert. Nemsokára az igazi tolvajokat? magának a nyersanyagból, azonban maguknak a vád- mégis azzal vádolták, hogy lóknak nyílt jó alkalmuk ar- lopott és átadták őt a bíró- ra, hogy ellopják a szobrot és ők éltek is ezzel az alkalom­mal, azután az értékes zsák­ságnak. — Tudom, hogy miért vá­A bírák nem válaszoltak, és ezért az emberek folytatták tovább: — Azért, mert most már ti is hasonlóak vagytok azokhoz, doltak engem hamisan — mányt elosztották maguk kö- akiket nem mertek elítélni... mondta vádlóinak a mester a bíróságon. — Hát akkor mondd meg <— követelték a vádlók. — Azért nem hisztek ne­kem és azért gondoljátok azt, hogy én loptam az aranyból, mert a helyemben közületek mindegyik szemrebbenés nél­kül ezt tette volna! — mond­ta nekik a mester, hogy véd­je magát. zott. Ekkor a nép, amely előtt semmi nem marad titokban, megkérdezte a bíráktól: Azóta így van: amilyenek a bírák, olyanok az emberek is. Ilrlsto Pelitev Az Egyesült Nemzetek kul- mét, hogy az afrikai orszá- Az európai és amerikai ál- turális, nevelésügyi és tudó- gok határai általában ellen- lamok közötti forgalomra az mányos szervezete, az ÜNES- őrizhetetlenek. Mivel az egy- UNESCO egy 1970-es konven- CO riadót fújt: harcot kell kori gyarmatosítók önkénye- cióját kell alkalmazni. Ez indítani az afrikai népek kul- sen húzták meg a határvona- a nemzetközi megállapodás turális örökségének a foszto- lakat, a mesterséges határ előírta, hogy a jelentős kul- gatása ellen, s általában is mindkét oldalán ugyanaz a turális értéket képviselő mű­véget kell vetni a nemzetek törzs él. A tettenért csempész tárgyak számára „útlevelet” kulturális értékeivel való mindig azzal védekezhet, hogy kell kiállítani. Ezeknek az ok­üzérkedésnek. a darab nem a határ túlsó Hiányoknak a segítségével Sajnos, a műkincseknek ki- oldaláról származik. Ilyen kö- könnyen megállapítható, hogy alakult egy illegális világpia- rülmények között törvényeket vajon törvényesen hagyta-e el ca: gazdag gyűjtők mesés ősz- tucatszámra hozhatnak, de a egy műtárgy azt az országot, szegeket fizetnek egy-egy rit- határok ellenőrizhetetlensége ahol készítették. Eddig 43 or- kaságért, még akkor is, ha a miatt ezek nem vezetnek ered- szág csatlakozott a konvenció- műkincs esetleg lopott. Nem- ményre. Célravezetőbb lehet hoz, csak az a baj, hogy ép- régiben állapította meg a mű- a műkereskedelem ellenőrző- pen a legtöbb műtárgyat im- zeumok nemzetközi tanácsa, se; de talán legsokatígérőbb: nem nézve hogy az afrikai műtárgyak ér- az afrikai tömegek felvilágo- P°rtáló tőkésországok téke ugrásszerűen emelkedik, sítása művészeti és kulturá- ismerték el magukra Nehezíti a műkincsek védel- lis kincseik értékéről. kötelezőnek az előírásokat. Csak tiszta forrásból" — Székely népdal, Bar­tók Cantatá Profanájá­nak bevezető motívuma Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia. Nem nevelte őket Semmi mesterségre, Csak erdőket járni, Csak vadat vadászni. És addig-addig Vadászgattak, addig: Szarvassá változtak Ott a nagy erdőben. És az ő szarvuk Ajtón be nem térhet, Csak betér az völgyekbe; A karcsú testük Gúnyában nem járhat, Csak járhat az lombok közt; A lábuk nem lép Tűzhely hamujába, Csak a puh« avarba; A szájuk többé Nem iszik pohárból, Csak tiszta forrásból. A z óra csörög neki Is. Ha nem is olyan ko­rán, mint másnak, de csörög. Épp’ olyan nehezére esik kikászálódnia a meleg takaró alól, mint mindenkinek, akit vekker ébreszt. Ha szerencséje van, koráb­Onagy Zoltán; Reggel Eridanusban titokban, csészék, szőnyegre sodort kis- kanál, dögöljek meg, ha nem leszek remete! Rohanás, hat­szor belepróbálja a kulcsot a zárba, nem megy, fordítva, apa, okoskodik a nagyfiú, már emeli kezét, hogy nyakon- vágja, eszed legyen, pajtás, főnöke meg morog, mondja halkan magának, ki­ban feleszmél, mert könnyebb ka új költségvetést csinál- nyitja fülét, ne egyszerre a rettenetes kolompolás első’ tak, egyre jobban belebuzdul- robbanjon bele a kolomp, köz- Tehát az asszony rohan, csap- nyitja az ajtót, belül ott a pillanatait úgy elviselni, hogy va a takarékosság új és még ben álma utolsó képére figyel, kod, kapkod, nem találja ezt, felesége kulcsa, az úristene már érzi a körötte moccanó újabb lehetőségeinek kibon- két stósz egymás mellett, két nem találja azt. szobát, kölyköket, asszonyát, tásába. Innen is egy forint, szürkés, darabos stósz, mind Szeme még nincs nyitva, hiá- onnan is egy forint, a vasár- forintokból. Harminckettő a kettő. Jajj, Uram! Lenyomja a prüccentőt. Ké­ső, már mindenki* ébren van, ba is lenne, tél van, télen napi leveshez csak negyven meg fél hatkor minek a nyi- deka hús, számold ki, ez ki- tott szem? lencvep forint havonta, a ká­. Előfordul, mint mással is, véhoz egyharmad zaccot ke- mintha rugó lökné ki az ágy- vernek, mert nem is a coffein kisebbik fia ordít, apa, mehe- ból, úgy kel, mintha szüzek itt a lényeg, csak a megszo- tek a te ágyatokba? Jöhetsz várnák fehér orgonával, át- kás, és a helyi járatra várva gombóc! Kel, s mert a másik tetsző ancugban. Ilyenkor már nem gyújt rá, mert ez is csak kölyök is mozog, beengedi det! nincs idő hosszabb ká- Neki kilenc perce van. Meg- romkodásra, a két fickó bal­rázza a nagyobbik fiát, erre lag a kapu félé, a kicsi ordít, a kicsi végre vetkőzni kezd, ijedtében. Mikorra a nagyra rácsatolja a hózentrágert, a kicsi éppen levetette éjszakai gönceit. A nagy a pulóvert, kabátot, sapkát, sálat egyedül felveszi, a kicsire pedig ő hú­valamiért megint megbúbolta a bátyó, nem kiált rájuk, még felébreszti az egész házat, a háziakat, akik csak nyolc után bújnak ki a takaró alól. Egy­szerre érnek a kapuhoz, ke­zével letörli a kicsi arcáról a előre lenyomja az óra prüc- megszokás, és egyébként is: őket, és betakarja a meleg san a ruhadarabokat. Közben zogatja simán és villámgyor- könnyeket, mondtam neked, centőjét, meg se nyekkenjen, egészségtelen üres bendőbe a paplannal. Nem vigyázva már törülközőt kanyarít a konyhai nikotin... És mint az este ki- hangra, bekészít a kávéfőző­lámpa búrájára, ne világít- derült, egymás mellett akar- be. maga .is farrrlerba bújik, vizet önt a lavórba, meglocsolgatja a két kölyök arcát, hideg, a son az emeletes ágyon alvó nak megöregedni, a látszathá- Leülnek, megisszák. Még kicsi ordít, seggére ver, dur­gyerekek szemébe, halkan borúk ellenére, takarékosan, mindketten szétszedi a kávéfőzőt, kiveri erejükkel, egészségükkel böl- Mindketten hálóköntösben, pihentek, arcuk ván megtörli - arcát, nincs idő kislánykodásra, kiáltja, a belőle a maradékot, halkan csen gazdálkodva, hogy ta- sima, nem néztek tévét, nem nagyfiú oldalazva magának tesz-vesz, megkeni vajjal a pasztalataikat unokáik is hasz- kenyeret, nem feledkezve meg nosíthassák. És mert az al­az első szeletről, amely a szomszéd hízójáé. A kölykök- nek egyébként sem lenne szí­ve adni. Persze, nem a disz­nókról van itt szó, csak a sze­letke kenyérről. Előfordul, mint mással Is, asszonya háromszor szól, orra alá nyomja a forró kávét, kedveskedő mosollyal elnézi morgását, ne adja Isten, még a káromkodását is. Az is elő­fordul, hogy azt mondja asz- szonyának, nem viszem a bérletből sajátjukba akarnak költözni, ha lesz, mert onnan senki ki nem rakhatja, ámbár volt példa ennek az ellenke­zőjére is. Igaz. De így, vagy úgy, ha egy forintra másik kerül, az már kettő, és ha nem issza meg ebéd után az üveg sörét, amely kocsmai áron nyolc, kettőt még főleg nem iszik meg, mert az meg tizenhat forint, és ez testvé­rek között is majdnem ötcen­nyúltak egymáshoz, minek annyiszor. Gyorsan vetkőzni, fickók! kiált a fickókra, akik ütik-rúgják egymást a paplan alatt.' Nem vetkőznek. Ne mondjam még egyszer! Nem törli, apa, megint nem mo­sunk fogat, dehogynem, csak esté gyerekek. Már rajtuk a kabát, gyorsan száraz kefével megdörzsöli a cipőket, hadd hogy ne hagyd magad, mi vagy te, kislány? Nagynak nem nyom oda, nincs idő semmire. Rohannak a megál­lóhoz. Mások is rohannak, ma­guk után nyúzva bebugyolált gyerekeiket, némelyiknek csukva a szeme. A mikor látja, még nem világít fönt a ka­nyarban, zsebébe nyúl, kikapar egy cigarettát, rá­gyújt Megköhögteti, köp ragyogjanak, ránéz a két fic- egy keményet. Apa, ne köp­mondja, maga kezével vetkőz- kora, akik azt se tudják, hogy ködj! mondja nagyfia. Oké, tis oszlop, két ilyenforma ősz kölyköket óvodába, alszom, al- lop pedig a duplája... szom és alszom. Ha ezt mond- Erre gondolva ébred. Ezzel ja reggel, akkor már hetek álmodott, sietve, mert az óra sik négy és fél percet. Ha így óta túlórázik, vagy fél éjsza- neki is csörög. Szép lassan történik, akkor nem marad teti őket. Asszonya már kap­kod, elkávézták az időt, ket­tőt harap a kenyérből, kor­tyint hozzá a hideg teából, már rohannia is kell, tegnap is egy perccel korábban jött a busz, és» elment az orra előtt, hat percet várnia kel­lett, így pedig amikor megér­kezik a szomszéd faluba, vagy végigrohanja az utat, vagy ké­járjanak apjuk kedvébe, egyik bukfenc, mondja. ’ A követke- a sapkát, másik a sálat tartja ző szívás, a következő köhö- kezében, ő is magára kapja a gés után nem köp. kabátot, hol az istenbe van a sálam! A cigaretta éppen kitart a busz érkezéséig. Századiknak Nyomás, fiúk! Még egyszer gyűri be magát, könyékkel Szétnéz, a szoba, mint a csa­tatér, a konyha még rosz- szabb, pizsamák, törülközők, megrágott kenyerek, kávés­helyet csinál, ne tiporják ösz- sze fiait. Világítanak a lám­pák, szól a csengő, kezdődik a nap. NÖGRÁD — 1981. március 15., vasárnap 9 UNESCO-riadó rajzai Műkincsek védelmében

Next

/
Thumbnails
Contents