Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

Nem tündöklő üstökösként Beszélgetés Márkus Lászlóval A Doktor úr című Heltai-színmüben Egy tv-játékban Dayka Margittal zőt? Vállalta a komikus jel­Rendhagyő módon, két je­lenet között- szokatlanul sok szabad idő áll rendelkezésére. Ma este a Meráni fiút adják, azért választottuk ezt az idő­pontot a beszélgetésre. Mit tud kezdeni a színész ezzel a nagyon is viszonylagos szü­nettel- hiszen alig néhány mé­terrel az öltözőjétől folyik az előadás, és itt bent az öltöző­ben is érzékelhető valami­féle fojtott feszültség. — Nemigen tudok mit csi­nálni. — vágja rá azonnal Márkus László. — Talán még soha nem volt ilyen szere­pem, hiszen rendszerint vé­gigjátszom az estéket, elejé­től végig fenn vagyok a szín­padon. s olyankor sokkal gyor­sabban telik az idő is. Ezért hoztam be magammal a kis televíziómat, az valamennyi­re leköt. Így is zavar a hosz- szú tétlenség, a szünet, ol­vasni semmiképpen sem tud­nék, annyira azért nem va­gyok nyugodt. — Elég gyakran van szín­padon. — Ebben a szezonban még nem volt premierem, viszont négy repertoárdarabban játszottam estéről estére. De­cember végéig 58 előadásom vcüt, ami nem kevés. — A jelenből ugorjunk visz- sza a múltba> a kezdetekhez. Márkus László annak idején milyen ambíciókkal vágott ne­ki a színpad világának? — Már gyermekkoromban is erősen lekötött a színház, az iskolában rossz tanuló vol­tam- ezt gyakran elmondom, semmi mással nem foglalkoz­tam, csakis a színházzal. Pes­ten, majd Kecskeméten jár­tam iskolába, de még le sem érettségiztem, amikor már Szegedre kerültem, Lehotay Árpád színházában inaskod- tam. Ö kezdett el tanítani, űtravalót adni erre a pályára. Két év múltán Pestre jöttem a Színművészeti Főiskolára. — Melyik színházban he­lyezkedett el? — Mindenképpen vidékre akartam menni. így kerültem Debrecenbe, ahol Téry Árpád, a színház akkori igazgatója ragyogó társulatot toborzott egybe. Olyan színészekkel játszhattam, mint Sós Imre. Görbe János. Simor Erzsi... — Milyen műfajban kez­dett? — Operett volt a vágyam. Így lettem a színház táncos­komikusa, nagyoperettek mel­lett azonban játszottam a Hamletben, az Éjjeli mene­dékhelyben, a Két úr szolgá­jában... Nagyon jól egyeztet­tem a különböző műfajokat. Remek lehetőség volt! A könnyű műfajt mindig is ked­veltem. Tíz éve hagytam ab­ba, mert már nem bírtam a terheket. — De még mennyire! Képes­séget éreztem magamban az ilyenfajta szerepek eljátszá­sára, nem véletlenül kezdtem ezzel a pályám, amellett, hogy drámai szerepeket is szí­vesen vállaltam. A vígjáté­kokban szereplő színész, a ko- mü'us, sokak szerint nem szí­nész! Régen is, most is, ki­csit lenézik a műfaj műve­lőit. Pedig az olyan színész, akinek nincs humora, nem le­het jó színész. Az igazi nagy színészek mind remek komé­diások voltak. A humort per­sze nem lehet megtanulni A színészetet mesterség szintjén él lehet sajátítani, de komi­kusvénára szert tenni... — Ismeri önmagát? — Nem szoktam magamat figyelni. Talán egyetlen szem előtt levő erényem az őszin­teség. Akinek ez a jellem­vonásom nem tetszik, az el­fordul tőlem. Eleinte ezért volt annyi ellenfelem, nem tettem féket a szavaimra, nem szabályoztam a visel­kedésemet. Fiatal, kezdő szí­nészként mindez egészen ma­gától értetődő volt. Hamis, vagy mesterkélt sohasem vol­tam. Lehetséges, hogy évek során lecsendesedett viharos temperamentumom és meg­fontoltabbá váltam. (De azért tudok kiabálni ma is, ha fel­bosszantanak.) —Vagyis kompromisszu­mot kötött? — Sokkal önzőbb vagyok, semhogy konfliktusaim le­gyenek bárkivel. Én csak jó hangulatban tudok dolgozni. Kiélezett helyzetekben inkább megalkuszom partnereimmel. — Sikeres színésznek tud­ja magát? — Azt állítják, sikeres va­gyok. De az ember ezt soha­sem tudhatja biztosan. Ha an­nak tekinti magát, a fejébe szállhat a dicsőség. Én más­ként látom magam. Minden újabb szerepem előtt izgulok, félek. Nagyfokú bizonytalan­ság vesz rajtam erőt. Én örü­lök ennek. Az önelégültség véget vetne minden további küzdelemnek, célnak. — Tool» évtizedes színész múlt all már ön mögött. — Egek! Jövőre lesz 30 éve, hogy színész lettem! Eleinte rósz káder voltam, de évek során mindez mögém került, hiszen közben kaptam egy Kossuth-díjat. és háromszor jutalmaztak a Jászai Mari- díjjal. Hogy mások hova so­rolnak be? Ez szubjektív do­log, nem is nagyon érdekel Mindig többet szeretnék el­érni. Annyi energia van ben­nem. Ez alkati dolog. Engem jókedvvel hoztak a világra. Persze. azért vannak rossz periódusaim is. Nincs tökéle­tesen kielégített, boldog em­ber. Hogy mi lesz velem öreg­ségemre! Hogy egyedül mara­dok! Én szolgája vagyok a színháznak. Nem tudom, hogy én cselekedtem-e jól. Halha­tatlanságra nem számíthatok. Néha bizony furdal a lelki­ismeret — senkim sincs és talán értelmetlen így. Viszont annyi mindent adok a köz­nek. Ha azt látom, hogy ezért szeretnek i — Valóban magányos? — Az ember úgyis egyedül marad, ha már nincs édes­anyja. Nekem viszont van és szoros kapcsolat van közöt­tünk. — A színház mellett mire jut még energiája? — Soha semmire' sincs időm. Ha tehetem olvasok, zenét hallgatok és pihenek, fekszem az ágyon és nem gondolok semmire. Hiszen ál­landóan dolgozom, kivéve nyáron. Akkor szabad akarok lenni. Az idén először vállal­tam Gyulán szerepet Jancsó Miklós mellett. Nem bántam meg... Igyekszem jól gazdál­kodni az idővel. A rádió nem foglalkoztat. Marad tehát a televíziózás, amit szeretek. Szívesen dolgozom jó hangula­tú rendezőkkel. — És a film? — Valaha azt hittem, job­ban sikeredik a kapcsolatom a filmezéssel, de az ott ka­pott szerepek nullák. Kivé­telt jelentenek a Fábry Zol­tán rendezte filmek, főleg az ötödik pecsét. Nem baj. A televíziónál nagyobb publici­tást már aligha kaphat az ember. — A színész jár-e színház­ba? — Érdekelt a színház egy ideig. De ma már kényelmes vagyok. — Otthon ott van a tv-készülék, amit imádok, mindent megnézek. Abszolút visszavonult életet élek. csak szűk baráti körrel érintkezem. Ez is hozzátartozik az önfe­gyelmezéshez. Azt hiszem, harmincéves színházi múlt­tal is jól tartom magam. — Bizonyos idő eltelte után a színész visszanéz... — Én mindent vállalok, ami mögöttem van. A fiatal­kori botlásaimat is. Ma is boldogan csinálom azt, amit 35 éve elkezdtem. Energiám töretlen. Lehetséges, hogy er­re születtem, úgy vélem leg­jobb tudásom szerint tet­tem, amit tennem kellett. Nem tündöklő üstökösként tűntem fel, de apróbb- nagyobb szerepeken át értem el oda, ahová egyszerre csak eljutottam. Én nem hiszek a gyors felfelé ívelésekben. Na­gyon meg kell alapozni ezt a pályát. Ezt tudom ajánlani a kezdő színészeknek is. Éljék bele magukat ebbe a gondo­latba. Mindent vállalniuk kell, mint ahogy én is vállaltam. Kevés olyan szerep volt, amit nem szerettem, de igyekeztem megszeretni azokat is, hogy mindig örömmel menjek be a színházba. NŰCRÁD — 1981. február 1., vasárnap Bartók-év a televízióban „ZENÉT szereztem, s zenét szerzek, amíg csak élek; ez a zene aztán álljon helyt magá­ért és beszéljen magáért, ... nincs szüksége az én segítsé­gemre.”. Bartók Béla szavai ezek, aki jól tudta: a mű a lényeges, az emberből az al­kotás maradandó, ez a halha­tatlan. Az idézet egy szerény kis füzetből való, amelyet a Ma­gyar Televízió jelentetett meg, s amely a Bartók-évforduló te­levíziós műsorait tartalmazza. A programfüzet naptárában az első műsor 1981. január 1-i, az utolsó december 26-1 dá­tummal jelzett. Bizonyítva ez­zel a televíziónak azt a szán­dékát, hogy nem Bartók- kampányt szervez, hanem a képernyőn eddig is jelentkező Bartók-műveket ezúttal még jobb előadásban, minél több ember számára kívánja hoz­záférhetővé tenni. — A Bartókhoz való közelí­tés különböző fokán álló né­zők mindegyikének szeretnénk örömet szerezni — mondja Szekeresné Kelemen Magda, a tv zenei főosztályának osztály- vezetője. — A kicsinyeknek például a Gyermekeknek cí­mű Bartók-mű előadásával. Ez a ciklus magyar és szlovák népdalokból áll. Kocsis Zoltán válogatott belőlük, előadóik pedig gyerekek! — Kocsis Zoltán, Ránk! De­zső előadóként is sóikat sze­repel az év folyamán. — Amikor tavaly leültünk ezekről a műsorokról beszél­getni, kiderült, hogy évek óta nem csináltak velük új tévé­felvételt. De nemcsak ezért örültünk, hogy vállalták több zongoramű előadását. Ez a két fiatal művész tökéletesen be­szél azon a zenei anyanyelven, amely Bartók előadásához szükséges. Volt olyan eset, hogy egyszerre három műsort is felvettünk: olyan jókedvvel dolgoztak, hogy nemegyszer mást is eljátszottak, ráadást is adtak — ami televíziós felvé­telnél ismeretlen fogalom volt — Az idén bemutatásra ke­rül A kékszakállú herceg vá­ra, de megismétli a tévé Bar­tók másik két színpadi művét is. — Az évforduló ürügyén sort kerítettünk néhány fontos alapmű televíziós felvételére is. Elsősorban a színpadi mű­vek kínálkoznak televíziós fel­dolgozásra: A fából faragott ■kirányfi című táncjáték Sere­gi László koreográfiájával, Horváth Ádám rendezésében és A csodálatos mandarin Eck Imre koreográfiájában és Szi­netár Miklós rendezésében már régebben elkészült, ezeket az idén felújításban mutatjuk be. Űj, nagyszabású produkció A kékszakállú herceg vára, amely Sass Sylvia és Kováts Kolos részvételével ugyancsak Szine- tár Miklós rendezésében kerül képernyőre. A fertőrákos! kő­fejtő adja meg a mű meghök­kentően természetes, bartóki hangulatú környezetét. A Lon­don Symphony Orchestre működik közre, vezényel Solti György. — Törekszik-e a televízió a teljes bartóki életmű televízi­ós változatának felvételére? — Nem minden Bartók-mű igényli a képernyőt, sőt majd­nem azt mondtam, hogy nem mindegyik viseli el. A koncer­teken csak k'S. igazán értő kö­zönségnek játszott vonósné­gyesek a képernyőn is csak rétegműsorként szerepelhetné­nek. Inkább törekszünk az alapművek felvételén túl né­hány fontos koncert közvetí­tésére és az életpálya bemu­tatására. — A színpadi /"műveken túl mi tekinthető alapműnek? — Elsősorban a Cantata Profana! A Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfo­nikus zenekara előadásában, két fiatal szólista. Gulyás Dé­nes és Miller Lajos közremű­ködésével olyan kiváló mű született, hogy a két fiatal énekes már végigénekelte a felvétel óta Európát, most ép­pen New Yorkba hívta meg őket Dóráid Antal. — A jubileumi év legtöbb közreműködője magyar ... — ...és nem azért, mert min­den szentnek maga felé hajlik a keze! A művek legjobb elő­adóit kerestük meg és ezek vagy magyar énekesek, pianis­ták, karmesterek, vagy éppen magyar származásúak, mint Doráti Antal, Solti György. — Mj várható a dokumen­tumok terén? — Sok felújítás. Bartökné Pásztory Ditta, if j. Bartók Bé­la visszaemlékezései mellett egy sorozat a pályatársak em­lékeiből; azok beszélnek Bar­tókról, akik műveit bemutat­ták vagy akiknek a művek ajánlása szólt. Bemutatásra kerül a Bartók nyomában a Szovjetunióban című film. Ke­vesen tudnak ugyanis Bartók Bélának a második világhá­ború idején ilyen irányú kap­csolatairól. Bartók ugyanis nagy sikerű koncertkörúton járta be a Szovjetuniót. A szerkesztő, Ruitner Sándor megkeresett magyar emigrán­sokat, akik ezeken részt vet­tek, zenészeket, akik játszot­tak vele, több dokumentum kerül itt először publikálásra: nyilatkozatai, levelek, cikkek, egy orosz népdalgyűjtemény, amelyet akkor kért el, s el­látott saját jegyzeteivel. A má­sik. szintén kooprodukciós al­kotás a kanadai CBC Tv-vel közösen készült és címe: Bar­tók Concerto — a zenekari mű tételeire komponálta meg a rendező, Curtus Davis. — Az évforduló tiszteletére rendezett koncerteket közve­títi-e a televízió? — Két olyan pólusa lesz az évnek, amikor sűrűsödnek a Bartók-programok. ez a tava­szi időszakban a születési év­forduló és az őszi zenei hetek eseménysora. Természetesen közvetítjük az ünnepi hang­versenyt március 25-én. ame­lyet Ferencsik János vezényel. Októberben pedig a zenei he­teken például a Hegedűver­senyt, melynek szólistája Ye­hudi Menuhin lesz. — A programfüzetben ez áll: a Nemzetközi Zened Köz­pont Budapesten rendezett ülésszaka. Mit jelent ez? — Az IMZ-ben eddig is je­lentős szerepet vállalt Ma­gyarország. (Az egyik alelnök például a rádió szerkesztője: Meixner Mihály.). Meghívtuk a központ tagországait, hogy vegyenek részt személyesen is egy bemutatón, amelynek té­mája Bartók élete és művei a televízióban. (Három kategó­ria: Bartók-zeneművek színpa­di és koncertszerű előadása, . dokumentumfilm és egyéb ka­tegória.) — Mit láthatnak ebből a té­vénézők? — Az ilyen jellegű bemuta­tók mindig rendelkeznek kul­turális csere, illetve üzleti ol­dallal is. Ha jelentős, jó al­kotással találkozunk, termé­szetesen megvesszük a magyar nézők számára. — Ezek a műsorok már nem a jubileumi évben láthatók,.. — Mindenki számára szeret­nénk hozzáférhetővé tenni Bar­tók zenéjét, de nem akarjuk túladagolni! Terveink szerint az év Bartók-műsorai mind­össze 2100 percet tesznek ki, éppen annyit, amennyi tavaly a karmesterverseny három­heti közvetítéseinek időtarta­ma volt. Bízom abban, ami­ben Bartók is bízott, hogy ez a zene helytáll magáért. Aki megszereti, az utánamegy, megkeresi rádióban, lemezen, koncerten... Torday Aliz Ungvári Tamás: Silbiger Boriska és a világháború Nálunk a családban tilos volt a jóslás, s ha valame­lyikünk a holnapot szóba hoz­ta, apám mordult rá zordul: „Nem vagy te Silbiger Boris­ka”. A kijelentés néha azzal a bölcs mondással is párosult, hogy „nem kell előleget ven­ni a nyomorra!” — ám mint­hogy az utóbbi intésben nem szerepelt tulajdonnév, gyak­rabban elfelejtettem a tartal­mát. mint Silbiger Boriskát. Boriska persze egyetlen lexikonban sincs benne. Apám meghalt már, anyám meg csak annyit mond, hogy a leghíre­sebb jósnő volt a harmincas években. Egy idősebb barátom még arra is emlékezett, hogy hírét az az eset kürtölte szét országszerte, amikor megjósol­ja az abesszin—olasz háborút, így már könnyebb volt utá­nanézni. Meg is találtam 1934. decemberi jóslatát mintegy tucatnyi hírlapban: Olaszor­szág, jövendölte Boriska, Eu­rópát érintő konfliktusba sod­ródik egy másik ((feltehetően cirill betűs!) országgal. 1935-re Budapest már elfe­ledte Silbiger Boriska jós­latának tartalmát — csak a borús fenyegetésre emlékezett. Hogy Abesszíniára története­sen az analfabétizmus és nem a cirill ábécé használata volt a jellemző, azt kevesen em­legették. Silbiger Boriska jós­lata — vélték — lényegében bevált. S a pesti szépasszo­nyok helyett újságírók adták egymásnak a kilincset Boris- kánál. 1935 decemberében, Luca napján, a híres vívó­bajnok, Petschauer Attila ko­pogtatott be a lakásába (1928 Amsterdam, 1932 Los Ange­les: az olimpiai kardcsapat tagja stb., stb). Tulajdonképpen tisztesség­telen, ha a jóslatot szembe­sítjük azzal a jövendővel, amiből már múlt lett. Lám, épp a tisztesség nevében bo­csátotta meg Budapest Silbi­ger Borískának, hogy egy olyan apróságban tévedett, mint, hogy melyik államot támadja meg Olaszország. Petschauer csupa bizalommal látogat el Boriskához: mi lesz 1937-ben? „— 1937-ig nem lesz béke. — Nagy ég, Boriska, mi lesz Európánkkal? — Franciaországban forra­dalmat látok... Magyaror­szágnak is lesz valami kelle­metlensége. — No, no... szóval lesz vi­lági'ibrnú? — Csak azt mondhatom, amit látok. — Pardon!’... Kedves Bo­riska, kegyed szerint mikorra várhatjuk' a békét? — Azt mondtam, hogy 1937. márciustól ötven évig, egé­szen a nyolcvanas évekig bé­ke lesz.” Ezek után nem csodálom, hogy Silbiger Boriskát elfe­lejtették. Voltaképpen ebből a jóslatából nem sok vált be. Franciaországban nem volt forradalom. Az 50 éves békét is megzavarta a második vi­lágháború. Van azonban egyet­len mozzanata a jóslatnak, ami bármilyen szerény fogal­mazásban kockáztatta is meg Silbiger Boriska: teljességgel valóra vált Magyarországnak is lesz va­lami kellemetlensége. Ez a legkevesebb, amit a dologról, akár jóslás formá­jában, mondani lehetett. Ami pedig Petschauer Atti-' lát illeti: 1943. január 30-áij Silbiger Boriska békéjének hatodik évében, Davidovkán, munkaszolgálatban pusztult el. Szémann Béla

Next

/
Thumbnails
Contents