Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-10 / 34. szám
Hogyan tovább ? (Levél a fiatalokhoz) MflílKkfln ül össze a KISZ X. nuUsDun kongresszusa. Január 9-én látott napvilágot az ifjúsági szövetség hetilapjában, a Magyar Ifjúságban a KISZ Központi Bizottságának kongresszusi levele. A levél, amelyet a központi bizottsági ülésen vitairatnak neveztek, valójában a kongresszusi irányelveket hivatott pótolni. Irányelvek és levél? Nemcsak az elnevezésben, nemcsak a formában van különbség, hanem a dokumentum tartalma, is eltér a korábbiakétól. A fiatalokat, az ifjúsági szövetség tagjait leginkább foglalkoztató kérdéseket tartalmazza, sok esetben a vitázókra bízva a válaszadást. A kiindulási pont: hogyan tovább? Hogyan működjék, milyen programmal a KISZ a következő években? A levél természetesen tükrözi a központi bizottság állásfoglalását is, ám teljessé a fiatalok véleményével együtt válik. És nemcsak a KISZ-tagok észrevételeire számítanak, hiszen a KISZ-en kívüliek és az idősebb nemzedék javaslataira is érdemes odafigyelni. Márcsak azért is, mert a levél kérdéseihez az egész társadalomnak köze van. Például ahhoz, hogy miként alakul, fejlődik népgazdaságunk. A dokumentum szerint számottevő tartalékunk az emberi tényező. A mind nagyobb tudású, s mind jobban felkészült odaadással dolgozó ember. Vajon kiaknázzuk-e teljes mértékben ezt a tartalékunkat? Jobb munkára nevel-e mindenkit a család, az iskola, a munkahely? Annyit bízvást állíthatunk, hogy általában törekszik rá. Általában érvényesül a jobb munkáért — nagyobb megbecsülést elv. Az anyagi javak elosztásában is, az erkölcsi elismerésben is. Csakhogy negatív jelenségek is léteznek. Nincs meg mindenütt a tanulás - vonzereje. A szakmai előmenetelnek még nem mindenütt a nagyobb szakmai tudás az előfeltétele. A kívánatosnál kevesebb fiatal dolgozik vezető beosztásban, holott rátermettségét, hozzáértését bizonyította már. Vagy bizonyítaná, ha képességeinek megfelelő feladatokat oldhatna meg. A központi rendelkezések, az ifjúsági törvény előírásai ellenére még mindig gond a pályakezdők fogadása, nehezen találják helyüket, mert nem kapnak megfelelő segítséget. Fontos, hogy a fiatalok jól érezzék magukat munkahelyükön, hogy kedvvel, fegyelmezetten, lelkiismeretesen végezzék dolgukat. A munkavállalóknak mintegy negyven százaléka harminc éven aluli. Következésképpen anyagi javainknak legalább negyven százalékát a fiatalok termelik. Sőt, bizonyos iparágakban, a mezőgazdaság jól gépesített ágazataiban a fiatal szakemberek aránya még magasabb. Huszonévesek ismerik a legújabb technológiát, kezelik a nagy értékű gépeket. Korántsem mindegy, hogy milyen ambícióval. Korántsem mindegy, hogy munkájukért mit várhatnak cserében. Bizonyos, hogy a kongresszusi levélnek a legnagyobb érdeklődést keltő része a lakásról szóló lesz. A dokumentum egyértelműen megfogalmazza, hogy „a lakás: életszükséglet. .. Azt szeretnénk és minden illetékessel együtt azért dolgozunk, hogy becsületes munkával, takarékos életmóddal minden fiatal pár belátható időn belül elérhető célul tűzhesse ki az önálló otthon megteremtését. Ennek érdekében — számot vetve a lehetőségekkel — a KISZ megtette javaslatait... ” Tegyük mindjárt hozzá, hogy a javaslatokban sokak véleménye rejlik. És ezek a javaslatok tovább bővülhetnek, helyi kezdeményezésekkel, megoldásokkal. Természetszerűleg nem csak a lakásügyben. Az országos vitának szellemi hozadékát ugyanis csak részben igazolhatja vissza majd a kongresz- szus. A vitában sok olyan ötlet, javaslat hangozhat el, amely helyben hasznosítható, amely az ottani KISZ-szervezet tevékenységére lesz hatással. A megnövekedett szabad idő eltöltése például központilag aligha szabályozható. Alapelvet, kívánatos arányokat meghatározhat a KISZ kongresszusa. Meghatározhatja, hogy a művelődés, a sport, a szórakozás egyaránt legyen része a szabadidős-foglalatosságoknak. De hogy erre milyen lehetőségek kínálkoznak, milyen létesítmények hiányoznak, az helységenként változó, következésképpen a teendők is különböznek. Különböznek az ifjúsági rétegek szerint is, hiszen a KISZ-tagság érdeklődése, felkészültsége, érdeke nem mindenben azonos. Nyilván más foglalkoztatja a tizenéves diákokat, mint az ifjúmunkásokat, vagy a már családos értelmiségieket. A levél vitája ezt is tükrözni fogja, ha másban nem, abban bizonyosan, hogy melyik réteget, melyik témakör ragadja meg, miről van mondandója. Á követteiő bontakoországos párbeszéd, amelynek egyik célja, hogy a fiatalok valóban alakítsák az ifjúsági szövetség tevékenységét. Magukénak érezzék —, ha szükséges — bírálják, folytonos megújulását segítsék. Nem a vitatkozás a cél, a vita pusztán eszköz arra, hogy a több mint nyolcszázezer KISZ-tag vélemény legyen a X. kongresszus alapdokumentuma, a majdani beszámoló és határozat tartalma. M. D. Orvos a Isz-ben ígéretünkhöz híven most azok beszámolóját közöljük, akik részt vehettek a Salgótarjánban rendezett téli úttörőolimpia eseményein, mint úttörő-tudósítók. A három nap eseményeit ezúttal a pajtások „szemüvegén át” olvashatják mindazok, akik nem voltak jelen az olimpián. Pompás kezdeh „Salgótarján főtere ünnepi díszbe öltözött, a megyeszékhely nagy szeretettel fogadta a XVI. téli úttörő-olimpia résztvevőit. Az egyik legszebb pillanat a megnyitó ünnepély volt . . . Vidám zeneszóra vonultak be a csapatok, majd Kovács Tibor megyei úttörőelnök köszöntötte a jelenlevőket, s rövidesen fellobbant az olimpiai láng ... Az olimpiai zászló felvonása után valamennyien meghatva hallgattuk Bereczki Brigitta, a többszörös bajnok szavait: A versenyeken tudásom legjavát nyújtom : . három és fél száz versenyző mondta utána az eskü szövegét. Ezután Szűcs Istvánná, a Magyar Űttörők Szövetségének főtitkára meleg szavakkal beszélt az olimpiai eszméről, a versenyzésről . . . Kis szobatársunk, Marika, Szabolcs megyéből érkezett, most járt először Salgótarjánban, a kedves fogadtatás és megnyitó után azt mondta, sohasem fogom elfelejteni ezeket a perceket . . . Kádárkúti Enikő gye csapata az idén is aratott, érthető hát, ha minden «palócföldi« versenyzőt nagy tapsvihar fogadott . . . A záróünnepség után a résztvevők apraja-nagyja a színházteremben tolongott, a gálaműsor a salgótarjáni zeneiskola rövid hangversenyével kezdődött. Mi tagadás, nem aratott elsöprő sikert, félhangos megjegyzések röpködtek a levegőben: ez nekik gálaműsor? Hát bizony, akik a KISZ néptáncegyüttesének fergeteges, színpadrengető műsorára gondoltak, vagy rockkoncertre számítottak, csalódtak. A műsor a nógrádi úttörők és kisdobosok ajándéka volt. S nemcsak azért, mert «ajándék lónak ne nézd a fogát«, de szeretettel adták, fogadni is úgy illett volna . . . Akik végignézték a műsort, nívós programot láthattak, csak néhány szám: kanalasegyüttes, a Mártírok úti iskola énekkara, szlovák népi játékok, a2 etesi citerazenekar . . . Hétfőn reggel indultunk haza. S minden reményünk megvolt arra, hogy azt gondoljuk: nemcsak a győztesek voltak elégedettek” Mihalik Judit Egyéb levelekből Meglehetősen nehéz dolgunk van, hiszen csak néhány levélre utalhatunk. Köszönjük a balassagyarmati Dózsa György iskola VI. osztályosainak levelét, s Vizler István versikéjét az iskolában megtartott disznóölési „ünnepségről”. Egy rövid részlet: „... Kivették a máját, gyomrát, lapockáját, félretették, hogy majd feldolgozzák Ezután az osztály műsort adott nekünk a disznóölés történetét így megismerhettük”. A verseny helyszínéről „Rengeteg mondanivalóm van, de még egy regénybe sem férne bele, olyan jól éreztem magamat. Sok pajtással és megyei vezetővel megismerkedtem, beszélgettünk és csodálkoztak, hogy Nógrád megyében még úttörő-tudósítók is vannak, és még az újságban is helyet kapunk. Mi erre büszkék voltunk... 1981. január 31. reggel. Óriási robajra ébredtem. Leestem az ágyról, nem a legfényesebb ébresztő, de mit tehetek? Fölvettem a kabátomat, és álmosan rohantam reggelizni, majd irány a verseny színhelye! Kikutyagoltunk az óriás-műlesikláshoz, a versenyzők gyönyörűen jöttek lefelé, bár nem mindenkinek sikerült eszményien ..; Szorgalmasan jártuk a környéket, kérdezgettük a versenyzőket és a kívülállókat. Nagy meglepetésünkre ott voltak Mohai Krisztina nagyszülei is, s elmeséltek egyet, s mást az első helyezést elért unokáról. Aztán beszélgettünk rendezőkkel, sportvezetőkkel és sok-sok pajtással. Délutáni programként ellátogattunk a nyomdába, ahol megmutatták, hogyan készül az újság. Aztán hazamentünk, s «földolgoztuk« a délelőtt gyűjtött anyagokat . . . Uzsonna után még diszkó is volt... Este, szálláshelyünkre térve, mosakodás és fogmosás után egy bölcs mondással hunytuk le szemünket: ki korán kel, aranyat lel. Jött hát a vasárnap, de ennek krónikáját már átadom Jutkának”. Gálaest, búcsúzások r = A legtöbb ember úgy van azzal, ha fáj a feje, vagy rossz a közérzete, kinyitja a házipatikát, bekap egy-két szem ismert fájdalomcsillapítót, nyugtatót, aztán vagy használ, vagy nem. Legtöbben csak akkor fordulnak orvoshoz, ha már komolyra válik az állapotuk. így voltam ezzel jómagam is. Arra soha nem vettem a fáradságot, hogy beüljek a körzeti orvosi rendelőbe, részben mert kiesés a munkából, aztán meg nem kellemes az egész délelőtti várakozás sem. Most, mióta van már üzemorvosunk, rendszeres ellenőrzés alatt állok, megtudtam, hogy alacsony a vérnyomásom, gyógyszert is írtak fel rá — mondja G. Józsefné, a szurdok- püspöki tsz dolgozója. * Van már üzemorvosunk — jelentette ki büszkén a fenti fiatalasszony. Üzemorvosból még mindig hiány van a megyében — hangzik el gyakorta a megállapítás az egészségügyi fórumokon. Pedig igen nagy szükség lenne rájtik. Sok helyütt jól felszerelt rendelők várnak a jelentkezőkre. Az üzemorvosi állások nem tartoznak a legnépszerűbbek közé — nyilatkozta az üzemegészségügy főorvosasszonya. Hogy miért? A kialakult kép szerint egy üzemorvos tevékenysége kimerül a receptírásban, a vér- nyomásmérésben, szakmai fejlődése nem biztosított. Valóban így lenne? * Jó kezdeményezéssel találkoztunk a pásztói járásban, dr. Kovács Bertalan, a kórház igazgató főorvosa tájékoztatott, hogy három körség — Szurdokpüspöki, Palotás és Pásztó — termelőszövetkezeteiben üzemorvosi szolgálatot hoztak, létre, a helyi körzeti orvosok bevonásával. Ennek célja a mezőgazdasági dolgozók ellenőrzése, egészségi állapotuk felülvizsgálata, valamint az üzem jellegéből adódó káros hatások feltárása, a rejtett betegségek kiszűrése. Az orvosok munkája tehát sokrétű, változatos. Szurdokpüspöki körzeti orvosa dr. Smitnya László, 1969-től él és gyógyít 2400 főt számláló községben. Ez idő alatt sikerült jól megismernie pácienseit, nem csupán a rendelési idő alatt, de az ismeretterjesztő előadások során, az- egészségügyi kultúra növelését célzó beszélgetéseken is. Ismeri a fiatalok, idősebbek problémáit. Mégis, amikor megbízást kapott az üzemorvosi tevékenység ellátására, egy kis szorongást érzett. * — Egy év igen rövid idő ahhoz, hogy jelentős eredményekről tudjak beszámolni. Azzal kezdtem üzemorvosi munkámat, hogy végigjártam a tsz összes munkahelyét, ismerkedtem a körülményekkel. Voltam a majorban, a tanyán, a savanyítóüzemben. Tanulmányoztam az egyes munkafolyamatokat, az emberi szervezetre gyakorolt hatásukat. E rövid felmérés után következett a dolgozók „mikroszkóp alá” vétele. Kik, hol dolgoznak, milyen az egészségi állapotuk. Igyekeztem mindenkit a munkahelyén felkeresni. Mértem vérnyomást kombájn mellett, máktörés közben, a tehenészetben, a savanyítóüzemben. * Dr. Smitnya László hetente két délutánt tölt el a termelőszövetkezetben, s így hatszázzal növekedett a vizsgált páciensei száma. Egy kis szobát kapott a tsz-ben gyógyító célra, s amikor ide belép, mindig a jól felszerelt gyári rendelők jutnak az eszébe. — Nekem ugyanis csupán egy fonendoszkópom és egy vérnyomásmérőm van — mondja mosolyogva. Eddigi munkája során igen sok rejtett betegséget feltárt, jó néhány magas vérnyomást fedezett fel. Nem csak gyógyít, tanít is. Nőgyógyászati előadást tartott a savanyítóüzem asszonyai körében, sokat beszélgetett a növényvédelmi munkát végzőkkel a vegyszeres ártalmakról. A tsz vezetőivel jó a kapcsola-' ta, mindenben támogatják, a dolgozók pedig, ha közeledni látják, tréfásan megjegyezge- tik: — Nem kell nekünk a rendelőbe menni, hozzánk házhoz jön a doktor bácsi! — ria — Visszanézni a megtett útra, furcsa érzéssel tölti el az embert. így van ezzel Kalo- csay Géza, a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság nyugdíjas főkönyvelője is. Szorgalmas életút áll mögötte, hiszen csaknem negyvenhat évi munkaviszony után vonult nyugállományba. Figyelem az arcát, s a rajta tükröződő érzelmektől várok indíttatást a beszélgetéshez. Derűs a mosolya. Szabódik. — Igaz, „készültem” — mondja —, de mégis nehéz az embernek önmagáról, munkájáról beszélnie. Egyszerűsége, szerénysége készteti e szavakra. Meg aztán gondban is van, mit is emeljen ki élete gazdag „tarsolyából”. Lassan csörgedezni kezd a szó... — Kisbágyonban születtem. Nagyon fiatalon Jobbágyiban kezdtem dolgozni. Az állami gazdaságok egyik alapító tagjának számítok, hiszen 1949 óta — nyugdíjazásomig, 1980 szeptemberéig — ezen a területen dolgoztam. Kezdetben Hényelnuíztán voltam főkönyvelő, majd amikor Pásztóhoz csatolták, a Mátraaljai Állami Gazda„A reggeli ébresztő egy órával a szokottnál később volt, reggeliztünk, s a panorámaautóbusz máris Eresztvény felé robogott. . . Akik nem versenyeztek, azok a megyeszékhellyel ismerkedtek. Délután négy órakor már mindenki az olimpiai központban nyüzsgött, következett a finálé, az eredményhirdetés. Felharsant a zene, s az érmesek kipirult arccal, boldogan léptek a dobogóra. Nógrád meZsidai Erika a karancskeszi általános iskolából írt, levelében a VEGYÉPSZER, a salgótarjáni öblösüveggyár és még néhány üzem, intézmény segítségét köszöni meg iskolája nevében. Kiváló népi ellenőr % A jó munka Ságban ugyanebben a munkakörben kellett helytállnom. „A dolgok emberektől függenek” — mondják. Nem mindegy, hogy ki-ki mennyivel járul hozzá az eredményességhez. Kalocsay Géza közmegelégedéssel látta el munkáját. Szakmai felkészültsége, tapasztalata gyümölcsözően érvényesült a pásztói állami gazdaságban, a számviteli-pénzügyi rend megszervezésében. Munkatársaival szemben következetes, határozott volt, de önmagával szemben is magasra emelte a mércét. Voltak nehézségei, de mindig az az elv vezette, hogy csak közös munkával, összefogással, egymás munkájának megbecsülésével és támogatásával lehet közelebb jutni a közös célhoz. Egy nagy gazdaság főkönyvelőjének lenni .nem könnyű feladat. De, ha az ember komolyan veszi, amit csinál, s fiatalos lelkesedéssel vág neki minden újszerű elképzelésnek, akkor nem marad el a siker. A munkahelyén kapott számos elismerés is bizonyítja, becsülettel eleget tett a követelményeknek. Kalocsay Géza a megalakulás óta, 1958-tól tagja a népi ellenőrzésnek. A kezdeti időszakról így vall: — A NEB alakulásakor számvitelben, ellenőrzésben jártas emberekre volt szükség. Kialakult gyakorlatról nem beszélhetünk, így hát a népi ellenőrzés feladata, célja, munkája nem volt ismeretes a köztudatban. Akkorikötelez... ban —, mint minden ellenőrzéstől — a népi ellenőr tevékenységétől is idegenkedtek. Gondot jelentett számunkra a helyszín megközelítése és a vizsgálati időszak összehangolása is. — Hármunkra egy motorkerékpár jutott. Az első vizsgálat, amelynek én voltam a vezetője, emlékezetes maradt számomra. A járási NEB által kijelölt tsz-nél az állattenyésztés és a tejtermelés volt a vizsgálat tárgya. Hogy kellően meggyőződjünk a szakszerűségről, a takarmányozásról, már hajnalban ott voltunk az állatok etetésénél, a fejésnél... Belemelegedünk a beszélgetésbe. Kalocsay Géza elmondja, hogy a húsz évvel ezelőtti ellenőrzés és a mai között lényeges különbség van. Míg korábban az elkövetett hibákat és hiányosságokat keresték, addig a mai vizsgálatok célja á hibák megelőzése, a termelés segítése. De nem feledkeznek meg a szabálytalanságok feltárásáról sem. A vizsgált egységek szemléletében is változás következett be. Ma már tudják a vizsgálat célját, .elismerik fontosságát, segítő szándékát, magasabb szintjét és a vizsgált egységek is bekapcsolódnak a munkába. Tény viszont az is, hogy ma a vizsgálatokban részt vevők fel- készültsége, szakmai tudása is jóval magasabb fokú. — A népi ellenőrök emberi magatartásának meghatározó szerepe van, hiszen példaképül csak úgy szolgálhatnak, ha saját munkaterületükön is ügyelnek a rend és törvényesség betartására — mondja. Kalocsay Géza az évek során számos, komoly szaktudást igénylő vizsgálatban vett részt. Jelentős volt többek között a takarmánytermelést, -ellátást, -felhasználást, valamint a parlagterületek nagyságának alakulását, az energia felhasználását, az ÁFÉSZ mellett működő szakcsoportok tevékenységét érintő vizsgálat. A mezőgazdasági szakcsoport igyekszik jó munkát végezni. Bizonyítja ezt az is, hogy tagjai közül Mátravölgyi Béla, aki alapító tag is, Tari Gyula, Kárpáti István megkapták a KNEB elnökének elismerő emlékplakettjét. Kalocsay Géza a NEB-tőI nem ment nyugdíjba, mivel újabb öt évre megerősítették a megbízatásában. Munkáját kitüntetések bizonyítják. Az elismerésekről ezt mondja: — Nem szeretném a szerénytelenség látszatát kelteni. Mégis el kell mondanom, hogy örülök a kitüntetéseknek, mert annak a szakterületnek a megbecsülését látom benne, amelynek egyik munkása vagyok. Kalocsay Géza a jövőben is eleget tesz a reá háruló feladatoknak. Megnövekedett szabad ideje ezt még inkább lehetővé teszi. Vallja, hogy az ember életét igazán csak a munkával megküzdött eredmények szépítik meg. S ez nyugdíjaskorban kétszeresen is érvényes. A. L. NÓGRÁD - 1981. február 10., kedd 6
