Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Mihail Rommra emlékezve

Amikor moszkvai lakásán, a hatvanas évek vége táján, beszélgethettem Mihail Romm- mal, még tele volt tervekkel. A fiatalokról akart - filmet készíteni. Európa ifjúságát akarta megszólaltam. Még nem tudta pontosan, mi lesz a mű formája, de alig lehetett kételkedni benne, hogy a Hétköznapi fasizmus alkotója — akkoriban vetítették nálunk ezt a nagyszerű dokumentumfilmjét — megtalálja a módját, hogy ilyen általánosan hangzó témáról is, — mint Európa ifjúsága a második világháború után — gondolat- gazdag, hatásos művet tud készíteni.

— Magukhoz is feltétlenül elmegyek — magyarázta lelkesen. — Mert amikor ott jártam, sétáltam a Duna- parton és a beszélgető, tanuló, szerelmesen egymáshoz simuló párok, magányosan sütké- rezők, vidáman játszadozók látványa lebilincselt. Feltétlenül benne lesz a filmben.

Sajnos nem lett benne. Film se lett. Az előkészületek elhúzódtak, s közben éppen hetvenedik évében váratlanul meghalt Mihail Romm.

Nem véletlenül lelkesedett hetvenévesen is az ifjúságért. Valóban ráillett a jelző: örökifjú. Bizonyára körülményei is hozzájárultak ehhez a sohasem száradó szellemi rugalmassághoz, de az életöröm forrása belülről fakadt. Mindig az érdekelte, ami új a világban és soha nem az; mi lesz vele, ha felcsap az új prófétájának. A távoli Szibériában, Irkutszkban született és szobrásznak készült. 1925- ben képzőművészeti diplomát is szerzett. Tervezett plakátokat, könyvborítókat, fordított franciából, színjátszott, aztán filmforgatókönyveket írt S mivel a filmművészet akkoriban éppen világméretű forradalmát élte, nem volt véletlen. hogy Romm végérvényesen a filmhez csatlakozott. Első rendezési lehetőségét éppen a nagy korszakváltás idején, 1933- ban kapta. Akkor már hangosfilmek is készültek a Szovjetunióban, de Romm az utolsó némafilmet forgatta Mou- passant Gömböce alapján.

Már ezt a művét is igen nagyra tartották, de igazi hírét, nevét, a Leninről szóló munkáival szerezte. (Lenin, Október — Lenin 1919). Az új, máig érdekes ezekben a munkákban az volt, hogy Lenin

Romm 1962-ben Budapesten

alakját — egy cseppet sem deheroizálva, egyáltalában nem „leszállítva” — emberközelben, a forradalom lázában, ám a hétköznapok egyszerűségével tudta a nézők elé állítani.

Alkotói pályáján ezután nehéz periódus következett. A háború alatt természetesen antifasiszta filmeket forgatott, majd a szigorodó esztétikai, gyártási körülmények között a régebbi sorsok történelmi példáit idézte fel.

A hatvanas évek újfilmes lendületét azután már jórészt ő inspirálta. Részben mint alkotóművész. Mindenekelőtt az 1961-ben készült Egy év kilenc napjával, amely a kor szovjet értelmiségének aktuális, társadalmi és egyéni gondjairól szólt. Aztán főiskolai tanárként is, akinek a keze alól kitűnő művészek kerültek ki, s ha kellett, teljes tekintélyével, egzisztenciájának kockázatával, felelősséget vállalt olyan tanítványaiért, illetve azok filmjéért, mint Csuhraj A negyvenegyedikje.

1965-ben készült a Hétköznapi fasizmus, amely új utat nyitott a történelmi dokumentumfilmben. Ironikusan tudott egybe láttatni különböző korokat, s a fasizmus természetrajzánál a gyökereket mutatta ki a kispolgár magatartásának bemutatásával. Aztán már csak a nagyszerű filmterv maradt az európai fiatalokról. S hány más kitűnő terv szállt még vele a sírba. Hiszen ma lenne nyolcvanesztendős.

b. I.

Eseményei« januártól decemberig

Bartók szellemi arculatát felmutatni

Beszélgetés dr. Kiss Kálmánnal

Január 3-án a New York-i

Carnegie Hallban Bartók- és Dohnányi-művekből álló koncerttel megkezdődött a Bar- tók-centenárium külföldi rendezvényeinek sorozata. Az ENSZ — elsősorban az UNESCO — kezdeményezésére emlékrendezvények zajlanak le az idén világszerte. A Magyarországon megalakult Bar- tók-emlékbizottság külügyi albizottságánál pedig 29 ország jelezte: megünnepli a jubileumot; mindenüvé magyar előadóművészeket, tudósokat hívtak meg. Emlékbizottság alakult a Szovjetunióban is a száz esztendeje született zeneköltő méltó megünneplésére; márciusban nagyszabású koncert, Bartók-emlékkiállítás, szobrának felavatása. A Melo- gyija hanglemezkiadó számos művét adja ki, a szovjet rádió és televízió több műsort szentel munkásságának. - Szófiában is lezajlott az eseménysor első estje: a Gyermekeknek című ciklus, és a Második vonósnégyes hangzott eL Mint egy rádióriportból értesülhettünk — még Honoluluban is Bartók emlékének áldoz az ottani szimfonikus zenekar.

Az idehaza a múlt év derekán megalakult Bartók-em- lékbizottság elnöksége: a magyar kulturális élet kiválóságai: elnöke Losonczi Pál, elnökhelyettese Pozsgay Imre, titkára dr. Tóth Dezső. Tagjai sorában B. Pásztory Ditta, ifj. Bartók Béla, Boldizsár Iván, Borsos Miklós, Denis Dille Bartók-kutató zenetudós és számtalan prominens művész és tudós foglal helyet. A centenárium eseményeinek lebonyolításában a társadalom legkülönfélébb rétegei vesznek részt.

Az emlékbizottság tájékoztatási és propagandaalblzott- ságának vezetője dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnök- helyettese.

— Századunk legnagyobb magyar zenei géniusza napjainkban már világnagyság, akinek alkotó egyénisége, tudományos tevékenysége, hitvallása, emberi tisztasága — szellemi arculatának egésze i a zenét értő, szerető világ példaképe. Ezt a sokrétű arcát kell felmutatnunk, oly módon, hogy maradandó emléket hagyjon a legkülönbözőbb korú, érdeklődési körű emberek sokaságában.

— Kérem, vázolja mindenekelőtt szükebb pátriájának, a rádiónak részvételét a centenáriumi programban.

— Ónálló rádiós- és tévésműsorok mellett számos nyilvános koncert közvetítésével, programok rögzítésével kapcsolódunk az eseménysorba. Az egész évre szóló program annyira átfogó, gazdag, hogy részletezését meg sem kísérlem. Két csúcspontja lesz: Bartók születésnapján, március 25-én, és szeptember 26-án, halálának 35. évfordulóján. A rádió bevezetőként sugározza az „Így láttam Bartókot” című sorozatot, amelyet ifj. Bartók Béla nyitott meg Hatalmas közönségsiker a Somfai László zenetudós és Kocsis Zoltán zongoraművész Bartókot értelmező, a tévé nyilvánossága előtt lezajló, elemző dialógusa. A Kossuth adó januártól decemberig 26 alkalommal sugározza a Népdalgyűjtő — úton Bartók nyomában című sorozatot. Tíz műsorban hallhatják Bartók ösz- szes zongorafelvételeit, októbertől december végéig, s ugyancsak az év végén közvetítjük Szabolcsi Bence professzor hatrészes előadását. Miért szeretem Bartókot? E kérdésre az első válaszoló Fe- rencsik János volt, majd Do- ráti Antal, Yehudi Menuhin, Mihály András. Solti György, Pierre Boulez, Leonard Bernstein, Ránki Dezső, Jevgenyij Nyeszterenko, Witold Lutos- iawski, s a Bartók vonósnégyes tagjai fejtik ki a zeneköltőhöz fűződő kapcsolatuk titkait. Sorra kerülnek Bartók- művek legszebb felvételei, női és gyermekkórusművei, kamara- és szimfonikus zenéje, zenekari művei, zongoraszólói. Bartók emberi, művészi értékének sajátosságait tárják elénk tizenkét részes dokumentumműsorunk felezetei

PÄKOLITZ ISTVÁN}

Áblakosvendég

A Illa-kik

alkony-igen

délre hús a vadHba-M.'

A házeretz

holdújultán

jégcsap-kecskeszakdllt ereszt

Hajnalonta

széncinege

pütykörészik ablakomban.

Karácsonykor

csipegethet

foszlós fonottkalácsomból.

Februárban nyolc alkalommal

hallható a harmadik műsorban a Dupla, vagy semmi; szintén népszerű-népszerűsítő program a Kocsis Zoltán szerkesztette Gyermekeknek sorozat is.

— A március 25-i eseményekről is ejtsen néhány szót.

— 18-án avatják fel Bartók utolsó hazájabeli otthonában, a II. Csalán utca 29-ben —, ahol 1932-től 1940-ig élt — a Bártók-emlékházat, és Varga Imre Bartók-szobrát. A többszintes villában rekonstruálják a zeneköltő egykori dolgozószobáját, itt kapnak helyet felbecsülhetetlen értékű kéziratai, könyvtára, maga gyűjtötte népi hangszerei, használati tárgyai; a nyolcvan férőhelyes koncertteremben pedig Bartók-kamarazenei, ifjúsági és közművelődési előadásokat tartanak a jövőben. 25-én felavatják Somogyi József Bartók-szobrát a budai Bartók Béla úton. Az ünnepi hangversenyen, a Zeneakadémián Ferencsik János vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart; a szólisták: Kocsis Zoltán és Ránki Dezső. A műsort természetesen közvetíti a rádió és a televízió.

— Az egyéb programokról is szeretnénk informálni az olvasókat.

— Talán valamit arról, hogy milyen széles spektrumú az a program, amely ezt az esztendőt átfogja —, s hogy menynyire mindent felölelő a bartóki életmű. Ezernél többen jelentkeztek a nem hivatásos fiatalokat toborzó —, s a Kulturális Minisztérium, a Magyar Rádió és Televízió, valamint a KISZ által meghirdetett — nem hivatásos országos népdaléneklési versenyre. Június végére tervezi a HajdúBihar megyei Tanács — hazai és külföldi meghívott énekkarok részvételével — a kétnapos Bartók-kórusfeszti'vált. Szeptemberben „Pro Musica’’ nemzetközi rádiósműsor-ver- seny színhelye lesz a stúdió, e hó végén tartják meg a nemzetközi Bartók-szimpozi- ont is a Magyar Tudományos Akadémia zenetudományi intézetének rendezésében, a budai vár kongresszusi központjában. Az előadógárda fele külföldi, a cél pedig a Bar- tók-életmű gondozásának, interpretálásának eredményei, s a további kutatások és egyéb feladatok jövőbeni meghatározása.

— Végül egy személyes kérdés: szereti ön Bartókotí

— Bartók népzene-feldolgozásain nőttem föl — és eljutottam oda, hogy a nehéznek tartott művei állnak szivemhez legközelebb; legkedveltebbek a Szonáta két zongorára és ütőhangszerre, és a Zene húros- és ütőhangszerekre és cselesztára. Kedvelem az ilyen koordináló munkát is.

A felsorolhatatlanul sok és sokféle megemlékezés fókusza: a március 25-i születésnapi rendezvények, az októberi zenei világhét, a júniusi debreceni Bartók-kórusfesz- tivál, a Pécsi nyár, s a szeptemberben induló Liszt—Bartók nemzetközi zongoraverseny lesz, (amelyre 400 érdeklődő jelentkezett a világ minden tájáról.) Mindez híven tükrözi azt a tényt, hogy az emigrációba kényszerült magyar géniusz végre igazán hazatalált.

Pérell Gabriella

DÓMJÁN GÁBOR?

JEGYZET

Naponta mát vertet kell {mi fogalmazni a módosulást gyönyörű ajándékait a napoknak Akár a gép, ha rárakódik a működés szennye öröme naponta percre, pillanatra gazdagabban gondolkodsz magadban —

I

gazán hálás lehetett

volna, hogy gondoskodnak róla, nem dugják szeretetházba, kórházba... S ki tudja, hova el nem lehet rejteni a hasonszőrű, magatehetetlen öregasszonyt, ö azonban nem volt hálás, terhes volt neki minden, még ez is, a gondoskodás.

— Viszontlátásra, Máli néni — hallotta az előszobából Julika éles, kellemetlenül fiatal hangját, a férj dörmőgé- sét, meg, ahogy az anya — Juli anyja — már odakint- ről sürgette őket:

— Elkések, nem értitek, hogy elkések... — dolgozni mentek. Az üresség hirtelen megrohanta a házat, mégse lehetett benne egészen biztos, hogy itt van. Gyanús neszek lapultak mindenütt ugrásra készen.

Az emeleti padló, az egész fagaléria megrecsegett. Szú rágott a gerendákban, az eresztékek kiszáradt hézagaiban ugrásra készülődve ült meg a por. Egyetlen lépés fölriasztott volna mindent. Ez a lépés azonban szerencsére egyre késett. Pedig a recsegés mintha azt ígérte volna, hogy mindjárt itt lesz. Aztán, amikor elhangzott és nem lett semmi következménye, már nem volt érdemes többé törődni vele. Talán az a sok apró változás, amit az idő okoz a fa rostjaiban és ami fönnakadva egy görcs, vagy egy szál gátján, összegyűl, egyenlítődött ki az imént, hirtelen legyőzve az eddig fékező erőket. Így figyelmeztet néha a nem-történés rejtett valójára egy-egy megmagyarázhatatlan hangzás, vagy mozzaOLÁH 3ÁNOS:

nat, amit nem értünk, s ami ezért jobban nyugtalanít száz megszokottnál.

Félt tőle, hogy Idő előtt hazajönnek és a lépéseikkel, a beszédükkel milyen durván föl tudnak bolygatni mindent, elöntik a lakást és véget vetnek ennek a süllyedésnek, ami most olyan akadálytalanul sodorja valami felé, hogy már-már kénytelen boldognak érezni magát. Szeretett volna mélyet lélegezni, de ez túl nagy erőfeszítést követelt tőle, ezért félúton abbahagyta, még a rekeszizom mozgása közben, a mellkasa már alig emelkedett meg. Jobb így, épp annyi levegőt véve csak, amennyi e félig- álom, félig-éberség megtartásához elegendő. Most végre nem érezte a betegséget. Mintha hirtelen, és önmaga számára is váratlanul megtalálta volna a helyét a világ mindig is idegennek mutatkozó tárgyai között, amit annyi évig hiába keresett, az most ölébe hullott. Nem volt szüksége másokra, hogy megerősítsék igazában. Nem ' is vágyott rá, hogy megélje az igazságszolgáltatás ítéletét, meghallja a szavát, elég volt neki, hogy önmagával legalább, ha ideig-óráig is, de békességre jutott. Tudatában volt mindannak, ami eddig nyomasztotta és bűnösnek érezte magát mindabban, ami- /

ben eddig bűnösnek érezta magát, de már nem tulajdonított annyi fontosságot ezeknek a dolgoknak, mint amikor még ezek irányították az életét. Kezdte azt hinni, sohase volt lehetősége másként cselekedni, mint ahogyan cselekedett. És hiába volt ez nyilvánvalóan hazugság, nem tudott szabadulni a gondolattól, beleragadt, mint a kutya bundájába a bogáncs, és minél jobban igyekezett lerázni, csak annál jobban belegubancolódott. Arra gondolt, hogy talán jó volna, ha mások is tudnának mindarról, ami vele most történik, de jobban örült neki, hogy már nincsen lehetősége megosztani másokkal a gondolatait és elviszi őket magával oda, ahova, most úgy érezte, végül is sikerült elindulnia.

Egy darabig megpróbálta a lélegzetét visszatartani, jobban mondva gondolt rá, hogy meg kéne próbálnia, de az ilyen hiú erőfeszítések a kigondolás pillanatában kisiklottak akarata szorításából és még szerencsésnek is érezhette magát, hogy nem kell többet vesződnie velük. Szomjas volt és éhes, de fájni legalább nem fájt semmije. Mégsem tudott fölkelni, hogy odamenjen a csaphoz, vizet vegyen, az evésről nem Is beszélve, egyszerűen nem volt kedve hozzá, az éjjeliszekréOZÄ

nyen álló kancsóból se volt mert amikor megjöttek, min- képes az állott vizet kitölteni, dig benéztek —, nem látta, ha pedig evvel is beérte volna, szóltak hozzá — egy-két szó

És tessék, itt volt. Pedig már végképp nem remélte. Olyan régen elveszítették egymást, hogy tényleg nem gondolhatott komolyan a viszontlátásra. Talán ezért nem készült föl kellően, pedig ahhoz, hogy akár csak megszólaljon, az összes maradék erejét össze kellett volna gyűjtenie, föl kellett volna áldoznia. Ha számot vethetett volel se tudta képzelni, hogy mindig akadt a tarsolyuk- na vele, bizony isten, nem

idáig jusson a cselekvés ezer bűnével kikövezett úton, hogy aztán a poharat a fel- gyöngyőző állott vízzel a szájához emelje. Ha valaki seban —, nem hallotta. ^ sajnálja, de a döntés itt, ezen

Csak a szél álmos búgására a ponton már nem reá volt

figyelt, ahogy átüzent a nap- bízva. A szavait se hallotta

fényes ablaküvegen, és gon- meg, pedig látta, hogy az

dolatban a nyomába eredt, üres, tátogó száj elejti őket,

gített volna, könnyebben hegyen át, völgybe le vitt az s a gyomrát is megremqgtetbqldogul biztosan a jelentke- útja, remény és bizakodás te a tudat, hogy nincsen, aki

zől szükségletekkel, és még- nélkül vágott neki, fáradtság összeszedegesse őket. se Így várta őket haza, nem nélkül viselte és csalódottság a segítőkészségükre gondolt, nélkül hagyta abba. Egyetlen hanem a durvaságukra. Tud- véget-nem-érő lüktetés fonata, hogy ellátják majd min- Ián függött. Még idekötötte dennel, gondolatban már ké- valami, de ez már nem volt szült a nem-kívánt erőfesz!- számottevő, akármi volt is.

E‘

tésekre, amit a jelenlétükkel akaratlanul is okoznak neki. És ez egy pillanatra megakasztotta igyekvésében.

Érezte, ahogyan mind méarc, nem lepődött meg, pedig minden emberi számítás szerint meg kellett volna

, , ___, Akart? Az is túl erős kifejed

unnák közé, de nem bánta. z^s hogy szeretett volna. Föl- Képzeleteben olyan sokszor ’

lejátszotta már, hogy maga sem tudott különbséget tenni az elképzelt és a valódi ajtócsapás között, így történ- babaruhák miatt! A hajamba hetett meg, hogy jó ideje azt mart, hogy fölvérzett a fe- hitte, itthon vannak, amikor jem. — Nem felejtett, — Pipedig még mindig egyedül volt. szók — ezt sziszegte a füS, amikor tényleg megérkeztek, lembe —, piszok, kitépem a akkor meg nem volt képes hajadat, ha nem adod ide. —

fölfogni a változást, hiszen a Hát testvér az ilyen? —, de

szeme csukva volt, a fülé- most nem bánta volna, ha

ben halk zsongás fészkelt még egyszer megcibálja.

ugyanúgy, mint annak élőikkor egy pillanatra elállt a lélegzete. Nem, nem kellett visszatartania, magától maradt abba. Nem bánta, hogy nincs ere- Amikor föléje hajolt az az ellenkezni, szinte jókedvűen hagyta szembe áramla- ni magával a sötétséget és kíváncsian olvasta az üresség jeleit, amik ugyanilyen akadálytalanul áramlottak bele a fülébe és szinte örömmel vette tudomásul, ha egyáltalán tudomásul vett még valamit, hogy ilyen magától értetődően sikerült elkerül- — Mennyit veszekedtünk a nie ezt a találkozást, amit

pedig, ha rajta múlik, biztosan nem került volna el. A távozást jelző ajtócsapásra még félig fölemelkedett, da talán csak azért, hogy annál mélyebben süppedjen vissz* teste makacs súlyától vonv* a párnák közé, a szalmazsák horpadásába.

rémlett előtte, de csak ennyi, mi lenne, ha...

te, ha kinyitották hogy benézzenek

az ajtót, hozzá —,

J NÓGRÁD - 1981. február 8., vasárnap