Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-06 / 31. szám

A király nyomdásza A pesti Trattner-nyomda A Trattner família híres nyomdászcsalád volt. Alapí­tója, János Tamás, 1717-ben született a Kőszeg melletti Gyimótfalván. Korán árvaság­ra jutva, Bécsújhelyen kita­nulta a nyomdászszakmát, az­után segédként dolgozott Bécsben 9 évig, majd 1748- ban megvásárolt egy kis nyomdát, és nekilátott fejlesz­tésének a rendkívül szeren­csés kezű üzletember. Mű­helyét többször bővítette, ré­szére külön házat építtetett, öt városban alapított nyom- dafiókat, 16 helyen könyvke­reskedést, két papírgyárat vett. betűöntő- és -metsző­műhelyt rendezett be. A hasz­not a művészi kivételnél fon­tosabbnak tartotta és szaba­dabb szellemű művet, amely- tbe a cenzúra beleköthetett, nem adott ki. Sikereihez hozzájárult, hogy elnyerte Mária Terézia jó­indulatát, könnyen kapott en­gedélyt új üzemek létesítésé- " re, kiváltságokat bizonyos fajta könyvek kiadására. A királynő ezüst betűkkel ellá­tott kis nyomdát rendezett be fia, a későbbi II. József szá­mára, s ebben Trattner a trónörököst megtanította a nyomdászat elemeire 1783-ban királyi engedély- lyel Pesten is alapított nyom­dát. Ezt azonban — úgy lát­szik — nem tartotta jó üzlet­nek, mert, noha nem volt adakozó természet, 1789-ben ajándékba adta keresztfiá­nak, Mátyás nevű rokona gyermekének, akit tiszteleté- . re ugyancsak János Tamásnak kereszteltek. A nyomdát a tulajdonos nagykorúságáig apja vezette. Trattner Mátyás jól képzett nyomdász volt, akit Íróink is sokra becsül­tek, különösen Batsányi. Ti­zenkét évig Párizsban tanult, majd a budai Egyetemi Nyom­da üzletvezetője lett. Fia mű­helyében évente átlag 10 könyvet adott ki, többek közt Szentjóbi Szabó László költe­ményeit, eredeti és fordított színdarabokat, színházi zseb­könyveket. Itt készült a Mer­kur von Ungarn és a kassai Magyar Museum is. A nyomda vezetését 1813- ban, nagykorúságát elérvén étvette ifjabb Tratmer Já­nos Tamás. Ö nem csak üzlet­nek, hanem hivatásnak érez­te a nyomtatást, könyvkiadást. Érzését a következőképpen fo­galmazta meg: „Egész életem­nek célja kedves hazámnak erőmhöz képest használni, s én azt másképp nem tehetem, mint ha, hasznos, szépen írott s gyönyörködtető munkákat saját költségemen nyomtatta­tok s ezáltal iparkodom ha­zai literatúránkat kedvesebbé, az olvasó közönséget számo­sabbá tennem, s végül tudó­sainkat és íróinkat munkák írására serkentem.” És ezek nem voltak üres szavak. Mindjárt működése elején sa­ját . költségére kiadott sok olyan művet, amelyre koráb­ban nem akadt vállalkozó, így Dayka Gábornak, Báróczi Sándornak Kis Jánosnak a munkáit, és a Bánk bánt . Barátjának, Helmeczy Mi­hálynak a tanácsára hozzáfo­gott Kazinczy összes munká­jának a megjelentetéséhez 20 (!) kötetben. Noha, 1814—16- ban csak a kilenc kötetből ál­ló első sorozat került ki saj­tója alól, ez a vállalkozás az akkori viszonyok közt így is példátlan. Íróink régi óhajának tett eleget, amikor elvállalta egy havonként megjelenő tudomá­nyos folyóirat kiadását saját költségén. A Tudományos Gyűjtemény — ezt a címet kapta a lap — a szerkesztő­nek évi 600 Ft, a munkatár­saknak ívenkint 4 ezüst Ft tiszteletdijat fizetett, ami ak­kor szokatlanul magas volt. ' A korra jellemző, hogy a ne­mesi származású írók egy ré­sze bántónak találta a tiszte­letdíj felajánlását, mert sze­rintük csak nemesi kötelessé­güket teljesítik az írással adó­zás és véráldozat helyett. A folyóirat első száma 1817- ben került ki a sajtó alól és 36 évig állt fenn. Szerkesztője a meginduláskor Fejér György történetíró. Szellemi irányítá­sát a pest-budai írók vállal­ták, támogatására Tudományos Egyesületet alapítottak és minden beérkező közleményt a tárgykörhöz leginkább értő tagnak adták elbírálás végett. A közölt tanulmányok többsé­gének tárgya a magyar törté­nelem, irodalom, nyelvészet volt, de helyet kaptak ter­mészettudományi, filozófiai értekezések is. Trattnernél sok egyéb fo­lyóiratot is nyomtak, így a Hasznos Mulatságokat, az If­júság Barátját, a Szépliteratu- rai Ajándékot, a Helikoni Kedvtöltést, az Aurora év­könyvet. Ez utóbbi kiadását az írók Trattner 1821-ben tar­tott farsangi vacsoráján hatá­rozták el. Nagyságára jellemző, hogy 1817—25. közt a Tudományos Gyűjtemény füzetein kívül 310 magyar, 259 latin, 127 né­met és 33 egyéb (francia, szlo­vák stb.) nyelvű kiadványt készített. Trattner sokat adott ki, szép tiszteletdíjakat fize­tett, de megvolt a józansága, ügyessége is, a nyomdára nem fizetett rá. Nem ment tönkre az irodalomért, de érdekében nála többet egy kiadó sem tett. A fiatal kiadó sokat bete­geskedett, korán halt meg 36 éves korában, 1824 március l-én. Elhunyta után újból Trattner Mátyás vette át a ve­zetést, de nem sokáig, mert 1828-ban ő is eltávozott az élők sorából. A vállalatot Mátyás veje, Károlyi István örökölte Károlyi ügyvéd volt, maga is írt epigrammákat cikkeket. ‘Kicsinyesebb volt mint sógora és apósa, de azért tudott áldozni is. Kü­lönösen Vörösmartynak fize­tett a szokásosnál jóval ma­gasabb tiszteletdíjakat. A család iránti tiszteletből felvette a Trattner—Károlyi nevet, a nyomdát és a kiadó- vállalatot is így nevezték. Károlyi Széchenyi híve volt, konzervatív gondolkozású em­ber, s ez meglátszik kiadvá­nyain is. Ilyenek a nyomdá­jában készült lapok is, a Nem­zeti Újság, a Világ, a Jelen­kor... Mint ügyvéd és városi tanácsos elérte, hogy a Ki­rályi és a Hétszemélyes Tábla, valamint Pest város és megye nála nyomatta minden kiad­ványát. Nagy gondot' fordított a technikai fejlesztésre, az el­ső gőzüzemű gyorssajtót ő ho­zatta Magyarországra. Alkal­mazottait ő fizette a legjob­ban. Hild Józseffel felépíttette a máig fennálló Trattner— Károlyi házat az Űri ((ma Pe­tőfi Sándor) és a Gránátos (ma Váróshéz) utca közt. Ez lett a város legnagyobb klasz- szicista stílusú épülete, két hatalmas udvarral. A közép­ső szárnyon kapott helyet a nyomda. ° • ­A szabadságharc után ha- nyatlani kezdett a Trattner— Károlyi-nyomda. Tulajdono­sa nem kezdett új vállalkozá­sokba, csak régi kiadványait nyomatta újra. Károlyi 1863- ban halt meg. Családja még pár évig vesződött a nyom­dával, majd 1807-ben potom pénzen, 16 000 Ft-ért eladta Bucsánszky Alajosnak. Vértessy Miklós Füstös csehók végnapjai Kevés pénzből is igényes ellátást Utálják a csomagológépet NINCS GONDJA konku­renciára a Börzsöny-vidéki Egyesült Áfész-nak: a rétsá­gi járásban 25 falu 27 ezer lakójának teljes ellátása ke­zében van. Maga e tény azon­ban egyáltalán nem teszi könnyűvé helyzetét. A járás székhelyén, de az aprófalvakban is napjában sokan ülnek autóbuszra: in­gáznak Balassagyarmatra, Vácra, aztán hazajövet vagy hozzák magukkal a vacsorára- valót, Vagy nem. S ha nem, akkor a kis falu még kisebb boltjától ugyanolyan ellátást várnak, mint amilyenhez a városban hozzászoktak. Nyár­időben hatalmasra duzzad az átmenőforgalom, ömlenek be a turisták, nyaralók, köztük fővárosiak is szép számmal, akik a Bánki-tó partján vagy Diósjenőn a pestihez hason­lóan öklömnyi barackot és szuperfriss zöldséget akar­nak venni. Ugyanakkor a járás üzletei elavult épületekben szolgál­ják ki vevőiket, s a pesti hű­tőjavító nemrégiben kimond­ta a szentenciát: a bolti hű­tők háromnegyed része javít­hatatlan. Demus István, az Áfész- igazgatóság elnöke alighanem szívesen elfogadna valamiféle varázspálcát, amivel csak su­hintani kéne egyet, s máris valamennyi' faluban tágas, korszerű önkiszolgáló bolt nő­ne ki a földből. Dehát ez csak szép álom. A reaalitás az, hogy a pénzük által meg­szabott léptekkel, folyamato­san kell az igényekhez emel­ni a járás kereskedelmi ellá­tását. — Az elmúlt év végén le­ültünk a KÖJÁL szakembe­reivel. és az épületek állaga, a higiénés viszonyok, a kör­nyezeti kultúra alapján kate­góriákba soroltuk a járás bolt­jait — kezdi a hétköznapi realitások sorolását Demus István. — Nem csupán elmé­leti jelentőségű a munka, bár a tisztán látás önmagában sem árt, hanem öt, illetve beru­házási igényeket is figyelem­be véve, tíz évre szóló prog­ramot ad nekünk. Egyes üz­leteink viszonylag jtis költ­séggel javíthatók, ezek kerül­nek előre a sorba. Mások már csak rekonstrukció árán, s vannak olyanok is, amikben már csak a bulldózer segít. Űj épületet emelni, falat bontani, átrakni viszontagsá­gos és drága mulatság. Et­től sokkal könnyebben kivi­hető az értékesítési formák korszerűsítése, s ez egymagá­ban véve is sokat segít az ellátás javításában. Egyálta­lán nem mindegy, hogy kis üzletben két-három eladó sza­ladgál minden egyes kért hol­miért, vagy leemelheti a ve­vő a polcról — netán előre­csomagolva — A kezdet kezdetén tart nálunk az előrecsomagolás — ismeri el a szövetkezet elnö­ke. — Magyarán szólva ez annyit jelent, hogy van egy csomagológépünk, amit sem­mire nem használnak az el­adók. Egyszerűen utálják. De ebben most már nem lesz pardon: először a romhányi új ABC-ben követeljük meg az előrecsomagolást, aztán jö­hetnek a többi, nagyobb üz­letek. Maga a gép nem drá­ga. Többet is tudunk venni, szervezés kérdése csupán, hogy dolgozzanak \vele. AKÁR OLCSÖ, akár nem, Rétságnak már múlhatatlan szüksége van egy méreteihez és igényéhez illő üzletházra. A mostani ötéves tervciklus­ban várhatóan meg is kapja. Több cég közös költségviselé­sével, valamint bankhitelből másfél ezer négyzetméter kö­rüli alapterülettel épül a be­vásárlóközpont, ahol az élel­miszerek mellett az iparcik­keket is meglelik a vevők. Nagyszerű ötlet valósulna meg, ha megtalálnák a mód­ját annak, hogy az épületben a romhányi építési kerámia­gyár bemutatóterme is helyet kapjon, csempékkel, komp­lett fürdőszobákkal. Ez, s a szintén Rétságon megépülő központi iparcíkkel.osztó-rak- tár igen nagyot lendít a já­rás kereskedelmén. S ami- szintén újdonság .a járásban: napokon belül meg- rendfelik a romhányi sütöde tervét. Jövőre már friss ke­nyér, péksütemény kerül a romhányiak és a közelben la­kók asztalára. A járás vendéglátásának reprezentatív gazdája a Bör­zsöny, 'melyet most, már — több egysége lévén — kombi­nátnak titulálnak. Bombaüz­letnek bizonyult a söröző megnyitása, az ízléssel (mi több, olcsón!) berendezett, „sörharapó” a jelek szerint máris kinőtte, magát.. A Bör­zsöny a maga III. osztályú áraival szinte mindenrp ké­pes, nem csoda, hogy híre a megyén túlra is eljutott. Nem igy a bánki Bárkáé: adottságainak mélyen alatta marad, amit nyújt. Jóllehet két fagylaltgépe van, mégis nyáron egyetlen deka fagyit nem adott el. Kihasználatlan a terasz. Ritka a rendezvény. Szegényes az ételválaszték, kevés az olcsó étel. A Bárka idényjellegű üzlet. Ennek meg­felelő, alkalmazkodó, lelemé­nyes házigazda kell a kor­mányzásához. A romhányi . vendéglőnek ezzel szemben adottságai sin­csenek. Minden szempontból elavult, Üj megoldáson kell gondolkodni. A nagyoroszi Drégelyvárból delikát vendég­lőt alakítottak ki. Csárda lesz belőle, s ritkaságszámba me­nő ételeket akarnak kínálni benne. (A rétsági Áfész évi 40 vagon nyulat vásárol fel, miért ne lehetne például nyúl- paprikás is?!) — A kisebb falvakban is azon igyekszünk, hogy a pisz­kos, füstös csellókból egyedi jellegű, helyi igényekhez al­kalmazkodó kifőzdéket, büfé­ket csináljunk, ahol egy-egy tál ételt, halat, kolbászt mi­egymást lehet enni. Viszony­lag kis költséggel kivihető el­gondolások ezek, és sokat emelnének a .környezeti kul­túrán is. Nézsám például a presszó egyik szögletében magyaros sarkot rendeztünk be, ahol meleg ételt fogyaszt­hat a vendég. Diósjenőn a Vén-diófa büfé részét választ­juk el az étteremtől, a Ha­vas kocsmát becsukjuk, he­lyette ugyanezen a néven rö­videsen bisztrót nyitunk. Ilyen megoldásokkal nagy beruhá­zások nélkül is új arculatot kap. igényes ebbé. válik_a .já­rás vendéglátó hálózata. s bár a járásban az ellátás az első, azért a gazda­ságosság sem elhanyagolható) szempont. Éppen ezért az idei évtől valamennyi egység­ben egyedi jövedelmezőség- számítást vezetnek be. Hogy ne csak azt lássák tisztán, hol mit tesznek a vevőért, vendégért, hanem azt is, hogy mennyiért. Szénái Márta ,1*</VXyWVV'VVV\X\/WVV'V/VAOX\/\»A/VV\í'\/>XV\y»/V''\AX\/V'»/V'V/V'V4rVV'\/\XVV'^^ Zöldút a háztáimak Hegművelik az udvarokat is Romániában mintegy 4,5 millió szövetkezeti tagnak van háztáji földje, 717 000 hektá­ron. Ehhez még hozzá kell számítani a domb- és hegyvi­dékek „nem szövetkezetesített övezeteit”.- A háztáji gazdálkodásról rendezett .bukaresti munkaér­tekezleten nyíltan szóltak ar­ról, hogy a jövőben több fi­gyelmet kell fordítani a kis parcellákban folyó termelés­re. A máéánszektorban ugyanis erősen megcsappant a szarvasmarha-állomány, sőt a háztájiból piacra kerülő termékek mennyisége sem ki­elégítő. A felhívásnak van foganat­ja. Sok helyütt a termelőszö­vetkezet serkenti a tagokat, hogy termesszenek a házMji területeken fóliasátrak alatt primőrparadicsomot, a tsz a fóliasátor megépítéséhez anyagot szerez. A fóliát szin­tén a tsz adja, a felvásárló vállalat pedig szerződésben garantálja a termés átvételét. A háztájiban több helyütt takarmánytermesztéssel is fog­lalkoznak. A szövetkezet se­gíti a tagokat a betakarított háztáji termány fuvarozásá­ban. a sürgősebb munka el­végzésére pedig gépet ad. Több szövetkezetben műtrágyával látják el a háztájit. • Zöldutat kapott a háztáji állattenyésztés, sőt a városok­ban — természetesen. ahol erre mód nyílik — lehetősé­get adnak az. állattartásra: különösen a baromfi- és ser­téstartásra. Lehetőséget nyúj­tanak arra, hogy a falvak minden lakosa — tehát az ott élő munkás is — foglalkozzék mezőgazdasággal, háztájival. Ebből a célból tervbe vették a nagyobb udvarok megmű­velését. A tsz a háztáji földért mi­nimális térítést kér. Az onnan származó termék viszont adó- mentességet élvez. A háztájit Romániában sem lehet kiadni bérmunkára. A cél, hogy minő intenzívebben vegyenek részt a művelésben a családtagok és a nyugdíjasok. Fiatal népfrontbizottság — fiatal küldötte Büszkeség tölti el a Ka- rancskesziben élőket, ha a lá­togató az óvoda felől kérde­zősködik. — Ott az út végén, az a modern, új épületsor — kapjuk mi is az eligazítást. Tény, hogy egy ilyen korszerű óvoda bármelyik városnak is dicsőségére válna. — Nem akarunk panaszkod­ni, hiszen rengeteg pénz, a község lakóinak nagyon sok társadalmi munkája fekszik az űj gyermekintézményben, el kell azonban mondanunk, hogy máris kinőttük a fala­kat. Több mint tíz olyan ké­relmünk van, melyet hely hi­ányában el kellett utasíta­nunk — mondják a bentiek, az óvoda dolgozói. — Talán a tíz nem olyan nagy szám, ha más óvodákhoz viszonyítunk, ám annak, akit érint mégis kellemetlen. A két tágas csoportszobában 74 gyerek tölti napjait szak­szerű irányítás, felügyelet mel­lett. Az egyik vegyes csoport vezetője Gecse Lászlóné, nem­régen tért vissza gyermekgon­dozási szabadságról. Szerény mosolyú, törékeny fiatalasz- szony, tele ambícióval, tenni- akarással. Jól tudja ezt róla a környezete is, ezért válasz­tották be a Hazafias Népfront községi bizottságába. De ho­gyan is kezdődött? — Marakodi-pusztán lakom, amely tudvalévőén igen kis település, sok idős, nyugdíjas emberrel. A fiatalok napköz­ben eljárnak dolgozni, csak az este veti őket haza. Marakodj Karancskeszihez tartozik, még­is felmerült az igény a lakos­ság körében: miért ne alakít­hatnánk ott, helyben népfront­bizottságot? Talán nincs hoz­zá elég erőnk, lendületünk? Nos, az eltelt két év bebizo­nyította, hogy van. A tízta­gú bizott.ság tagjai pedagógu­sok, fizikai tsz-dolgozók, fia­talok, idősebbek egyaránt ki­veszik a részüket a közösségi munkából. Kezdeményeznek, szerveznek, agitálnak. Jól moz­gatható emberek a marakodj­ak, főleg ha a lakóhelyük, kör­nyezetük szépítéséről van szó. És Gecse Lászlóné büszkén sorolja a rövid két esztendő eredményeit; ’kikövezték a buszmegállót, segítettek egy híd építésében, a népfrontosok szervező munkájának köszön­hető, hogy a község apraja- nagyja „beszállt” a játszótér kialakításába is. — S, bár azt tartják, hogy a marakodiak nehezen kimoz­díthatok a falujukból, azért ők is sok-sok társadalmi munka­órát vállaltak a karancskeszi ■óvoda építésénél. Persze a népfrontosok tevé­kenysége nem csupán az agi- tációból, a munka szervezésé­ből áll. Jó közösségi fórum a gondok, bajok megvitatására, az emberek összemelegítésére, a közösségi szellem kialakítá­sára. — Rendeztünk már öregek napját, Mikulás-estet a köz­ségben. Azt látni kellett volna, hogyan örültek az idős em­berek a kis műsornak, az aján­dékoknak, hogy belelendültek a beszélgetésbe, a szórako­zásba... Gecse Lászlóné véleménye szerint tehát jó ügyet szolgál­tak, amikor önállósították ma­gukat, bár — mondja elgon­dolkodva — a tapasztalatok még hiányoznak. A fiatal nép­frontbizottság újdonsült tagja­inak sokat kell tanulni, tájé­kozódni ahhoz, hogy teljes ér­tékű munkát végezzenek. — Számomra iskolának szá­mított a megyei küldöttérte­kezlet, életemben előszqj- vet­tem részt ilyen fórumon. Vé­gig feszülten figyeltem, jegy­zeteltem a felszólalásokat, a rutinos, régi népfrontosok be­számolóit. Ami a legjobban megkapott, a békéért, a há­ború elkerüléséért folytatott küzdelem, a népfrontmunkán belül. Talán azért izgat ez a kérdés annyira, mert óvónő vagyok, a jövő generációját nevelem. S nem mindegy szá­momra, hogy ezek az apró emberek, milyen világban él­nek, hogyan alakul a sorsuk. A közösségért, az embere­kért való aggódás, tenniakarás jellemzi Gecse Lászlóné min­den gondolatát. Akkor is, ami­kor a békéről beszél, meg ak­kor is, amikor szűkebb pátriá­ja, Marakodi-puszta építését, szépítését taglalja. Hogy klub­könyvtár kell a fiataloknak, hogy az évtizedek óta félké­szen álló, időrágta művelődési házat hasznosítani kellene va­lamilyen célra, hogy még több időt kell szakítani az.idős em­berekre... Gecse Lászlóné törékeny fia­talasszony, tele ambícióval, tenniakarással. Népfrontos- munkájában csupán a tapasz­talatokat hiányolja. Reméljük sikerül összegyűjtenie egy tarisznyáravalót a Hazafias Népfront VII. kongresszusán, ahol a megye küldötteként vesz részt. — ria — NÚCRÁD - 1981. február 6., péntek é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents