Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-04 / 29. szám
Gépteremmé lépett elő a folyosó Új típusok sorozatgyártása Diósjenőn A Viltesz ipari szövetkezet diósjenői telepén évente — több inás termék mellett — 120 ezer darab helyzetjelző lámpát készítenek az Ikarus gyárnak. A képen Dudás Ferencné a lámpa szerelése közben. Pártélet A bizalom címletei A SOK EGYÉB megállapítás és határozat között a tagság alig figyelt fel arra, hogy a XII. pártkongresszus — a taggyűlésekről, pártértekezletekről érkezett javaslatok alapján — a párttagdíjfizetés szabályozását a Központi Bizottság hatáskörébe utalta. Ma már beszélünk róla. A párttagsági díj — mivel a tagság hosszú évek óta rendszeresen és fegyelmezetten tesz eleget e forintokban kifejezhető kötelességének is — valóban nem olyan alapvető ügy, hogy a fizetés szabályozásának jogát a kongresszus' magának tartsa fenn. Van annyira fontos azonban, hogy fizetésének rendjét — a politikai munka és a szervezeti élet más szféráihoz hasonlóan — célszerű legyen a társadalmi-gazdasági élet változásaihoz, továbbá a kommunisták érettségéhez és a velük szemben támasztott mindenkori politikai, erkölcsi követelményekhez igazítani. Felhatalmazásával élve lényegében ezért módosította a Központi Bizottság — október 16-i határozatában — a tagdíjfizetés rendjét, elegendő időt hagyva a határozat megismerésére, végrehajtására is. Ezekben a napokban kell az irányító pártszerveknek e feladat elvégzésére felkészíteniük az alapszervezetek vezetőségeit és a pártcsoportbizalmiakat. A párttagokkal való személyes beszélgetésekre, a tagdíjak megállapítására februárban és márciusban kerül sor, majd a márciusi alapszervezeti taggyűlések lesznek hivatottak összegezni a tagdíjbesorolások tapasztalatait. Mi a lényege ennek a határozatnak? Ügy gondolom, hogy a kölcsönös bizalom. Természetesen az is fontos, — ami egyébként a pártonkívüliek számára sem érdektelen —, hogy a pártvezetés a tagdíj-kategóriák közötti különbségek mérséklésével — gazdasági nehézségeinkhez igazodva — a pártmunka költségeinek csökkentését is vállalta, hiszen e költségek túlnyomó részét mindig a tagdíjakból befolyt összeg fedezte, s ez az összeg most kevesebb lesz. És fontos az is, hogy áprilistól elsősorban a fizikai munkakörben dolgozó kommunisták fizetnek kevesebb tagdíjat, hiszen a túlóradíjból, a műszakpótlékból, a veszélyességi pótlékból mindenekelőtt ők részesülnek, márpedig a bérjellegű juttatások közül ezek azok a nyugdíjjárulékkal csökkentett pluszjövedelmek, amelyek után nem kell tagsági díjat fizetni. De a legfontosabb a bizalom. A Központi Bizottság és a tagság közötti kölcsönös bizalom, amelyet a tagdíjfizetés rendjének egy igen lényeges új eleme is kifejez, nevezetesen az, hogy a jövőben a tagdíj összegét nem adminisztratív úton, hanem a párttagok önkén tes^ keresetbevallósa alapján, velük egyetértésben kell megállapítani. Ez a bizalom egyúttal nagyobb önállóságot ad a párt- alapszervezeteknek, amelyeknek vezetőségei — adott esetekben, egy-egy párttag helyzetének ismeretében — a fokozatosság elvét kellő rugalmassággal maguk is érvényesíthetik, hiszen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy — kiugróan magas előző évi átlagkereset esetén. — a fizetendő tagdíj összege ne több, hanem csak egy kategóriával növekedjék. Ezért is állapított meg a pártvezetés a korábbi 13 helyett 22 tagdíjkategóriát, amelyek révén a tagdíj növekedésének mértéke — noha progresszív marad — a keresetnövekedéshez is arányosabban igazodhat, amennyiben a párt- szervezetek, a bizalmiak munkájára építve megfelelőképpen előkészítik. A PÁRTTAGOKAT a keresetek önkéntes bevallásának joga felelős pontosságra és őszinteségre kötelezi, olyasmire tehát, ami a politikai munkában egyébként sem nélkülözhető. A párttagbélyeg éppen azért a kölcsönös bizalom jelképe is, mert a tagsági díj korántsem jelképes, hanem — önként vállalva az elviselhető terhet — anyagi hozzájárulás is a párt működéséhez. A tagdíjfizetés persze ezután sem pusztán pénzügyi művelet: továbbra is nélkülözhetetlen része a párt- fegyelemnek, a párthoz való tartozás kifejezője. És ez a bizalmi kapcsolat független at- tói, hogy egy-egy párttagbélyeg címlete hatszáz, vagy éppenséggel egyetlen forint. Á. G. Az önállóság útján áj év, áj lépések Nem számít különlegességnek a Viltesz Autóvillamossági Felszereléseket Gyártó Ipari Szövetkezet diósjenői telepén az új gyártmány bevezetése. Jóllehet nem tiszavirág életűek az autóvillamossági cikkek (a korszerű változat megjelenése után is hosz- szú ideig használják még . a régebbi típust), mégis időről időre újabb típusokat fejlesztenek ki és készítenek elő sorozatgyártásra. Az idei esztendő is több új cikk szériagyártását hozza. — Régebbi típus kiváltására, új fajta, tehergépkocsikhoz használatos tefepfőkap- csoló sorozatgyártásához kezdünk hozzá — mondja erről Bohus Dezső telepvezető. — Egyelőre kétezer darabra szóló rendelésünk van. Nagyobb máris az igény az ugyancsak teherautóhoz való áramtalapí- tó kapcsolóra, eddig 25 ezer darabot kértek tőlünk.. Az új típusú elektromos indítókapcsoló nullszériája is elkészült már, az év első negyedében ötszázat gyártunk belőle. Később bizonyára többet. Ez a kapcsoló lényegében ugyanazt tudja, mint az előző, de felépítése, egyszerűbb, hibaforrások kiküszöbölését teszi lehetővé. Az új gyártmányokat nem elég kikísérletezni, felszerszá- mozni, meg kell azokat a piacon is ismertetni. A piaci bevezetést szolgálta már az őszi BNV. Jellemző e cikkek keresletére, hogy a kiállítást megtekintek ezzel a megjegyzéssel álltak meg a szövetkezet termékei előtt: ezek azok, amiket általában nem lehet kapni. — Való igaz, nem tudjuk ezeket a cikkeket korlátlan mennyiségben gyártani — ismeri el a telepvezető is. — Az elfogadott rendeléseket azonban becsülettel teljesítjük. Miután a három új gyártmány sorozatgyártása elől minden akadály elhárult, hozzáláttak a következő újdonság felszerszámozásához. Tehergépkocsik rendszámtáblájának megvilágítására szolgáló lámpatest lesz ez, mely a tábla láttatásán kívül még két követelménynek tesz eleget: helyzetet és irányt is jelez. Nullszériája a második fél évben elkészül, s az esztendő utolján kezdődhet a sorozatgyártás. Rendelési gondokkal idén sem kell küszködnie a diósjenői telepnek. A szövetkezet három nagy partnernek dolgozik, az Autókernek, a székesfehérvári és a budapesti IKARUS-nak , s az igények nem is mindegyikét tudja elfogadni. A szövetkezet elmúlt évi 132 millió forintos termelési értéke idén így is a 140 millió forint fölé emelkedik, s ez nagyobb követelmények elé állítja a diósjenői 100 fős kollektívát is. A diósjenői telep átszervezéssel, rekonstrukcióval alapozza meg a nagyobb és igényesebb feladatok elvégzését. Négy forgácsolóautomata érkezett a telepre, ezek beállításával teljesen automata forgácsolóműhelyt alakítanak ki. A sokat tudó masinákról nem csak több termék kerül majd le, de képesek lesznek 6—8 forgácsoló szakmunkás munkájának helyettesítésére is. — Számunkra ez utóbbi csaknem olyan fontos, mint a gépek műszaki értéke — teszi hozzá Bohus Dezső. — A faluban lakó szakmunkások nagy része ugyanjs ingázik, legtöbbjük Vácra. Autóbusz jön értük, csaknem háztól házig szállítja őket, nem különösebb könnyebbség hát számukra az itthoni munkaalkalom. Forgácsoló, sajtoló szakemberben egyébként sincs bőség a faluban, előttünk tehát nem a létszámbővítés, hanem a műszaki fejlesztés a járható út. A tejepen korábban a forgácsolás volt a legszűkebb keresztmetszet, ennek feloldását segítik az új automaták. Kaptak — ezenkívül három sajtológépet, helyüket alapozzák, márciusban munkához látnak. Átépítették a présműhelyt, gépteremmé léptették elő még a szomszédos folyosórészt is. Korszerűsítették a munkatermek fűtését, —'megújulva, modernebb körülmények között vágnak hát neki az idei évnek. Minderre már égető szükség volt. Szerény létszámával is 110 százalék felett teljesítette 80 ezer órás normaóratervét a diósjenői telep. Megállás nincs: idén újra mintegy egy- tizeddel többet, jobbat várnak a dolgozóktól. S ez nemcsak a hazai piac igénye, hanem exportérdekeltség is. A szövetkezet elmúlt évi termelési értékéből például több mint 32 millió forint értékű autóvillamossági cikket vásárolt meg külhoni vevő. Telep- lábkapcsolók, mechanikus te- lepfőkapcsolók, helyzetjelző lámpák indulnak minden olyan országba, ahol IKARUS- buszok futnak az utakon. S viszik szét a hírét nem csak az IKARUS-gyárban, hanem a Viltesz Szövetkezetnél, benne a diósjenői telepen dolgozók munkájának értékét is. Új név. Az új esztendő első napjaitól más néven vágott neki a VI. ötéves terv feladatainak végrehajtásához az addig a Lampart ZIM salgótarjáni gyára nevet viselt termelő- egység, a megyeszékhely egyik jelentős, nagy múlttal rendelkező ipari üzeme: 1981-től már mint Salgótarjáni Tűzhelygyár és Vasöntöde szerepel a hivatalos listákon. Természetesen a változásnak, amely az utóbbi években a hol sok gonddal küszködő, hol meg elfogadható eredményeket produkáló gyár életében végbementek, ez csupán egyik „végeredménye”. Hiszen az előzmény a Zománcipari Művek megszűnése, s ezzel egyidejűleg a tarjánialcnak újra önálló gazdálkodási egységgé „visszaalakulása” volt. Egyelőre még nem tudni, jeles eseményként könyve- lik-e majd el ezt a lépést a megyebeliek, ám jelentőségéhez kétség nem férhet: a több mint két és fél ezres kollektíva. bebizonyíthatja, .hogy képes lesz-e mankó, nélkül továbbhaladni azon a fellendülést jelző úton, amelyen egy-két éve elindultak, avagy sem. Hiszen önállóan úgy gazdálkodni, hogy célkitűzéseiket maradéktalanul — a saját, a megyei és a népgazdasági érdekekhez igazodva — kielégítsék, ahhoz már keményebb, következetesebb munka kell, mint egy nagy- vállalat ölében. Mindez, persze a tűzhelygyárban régóta tudott dolog. Ezért is munkálkodtak már hosszú idők óta azokon a terveken, amelyeket 1981-re már maguknak tűztek ki. S amelyek, bár roppant alapossággal, körültekintéssel készültek, mégis, bizonyos dolgokban, kénytelen-kelletlen viszik még tovább a múlt örökét; hosszú évek gondjait természetesen egycsapásra ■megszüntetni hiú ábránd is lenne. Így legfőbb akaratuk a szilárd talpon maradás, s a pozíciók további erősítése és a végső megnyugvást . eredményező fejlődés. Ennek szellemében határozták meg idei teendőiket, amelyek közül most csak néhány fontosabbat emelünk ki. Közülük elsődleges jelentőséggel bírnak a termelési feladatok. Idén, az eddig beérkezett igények szerint százháromezer gáz- és negyvenötezer hagyományos — fa- és szén- tüzelésű — tűzhelyet gyártanak Salgótarjánban a belföldi piac és a külföldi megrendelők igényeinek kielégítésére, várhatóan majdnem ki- lencszázöt millió forint értékben. Különösen fontos, hosz- szú, többoldalú tárgyalások, eredménye, hogy az eredeti negyvenezres elképzelés helyett negyvenötezer készüléket sikerül az idén nem rubel- elszámolású exportban értékesíteni. Természetesen — erre. is külön kész tervekkel rendelkeznek már — ha év közben a kereslet egyik-másik termékük iránt megnövekszik, a termelést ehhez igazítják. A gazdaságos, az igényekhez, az eladhatósághoz ' rugalmasan alkalmazkodó gyártmányok előállítása a fő cél. • Persze, a megvalósulásnak számos, jelentős összetevője van. Különösen a termelékenység javítására fordítanak nagy gondot az idén, hiszen ezen a területen még akkora tartalékkal rendelkeznek, amely lehetővé teszi a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányának két és fél százalékos növelését — 70,9 százalékra — és az elképzelések szerint harmincnégyezer munkaóra-megtakarítást is eredményez. Még annak ellenére is, hogy a vegyipari • gépgyártól a megszűnt Zománcipari Művek átadási ütemterve szerint különböző funkciókat és dokumentációkat át kell venni. A tűzhelygyárban idén még intenzívebben folytatódik az a szervezési. programmegvalósítás, amely néhány évvel ezelőtt már több-kevesebb sikerrel elkezdődött. Legfrissebb tennivalóik között szerepel a Maynard and Barry szervezőintézettel közösen végzendő munka, amely legfőképp az exporttermelés hatékonyságának, -gazdaságosságának növelését lenne hivatott megoldani. Az anyagbeszerzés-koordinálás, a termelés, a minőségellenőrzés, és a külpiaci értékesítés korszerűsítését más területek bevonásával is folytatják — jelentős erőfeszítésekkel. Hiszen tavaly húsz-, idén száznegyvenezer dollárt emészt fel e modernizálódási törekvés. A gyárban egyébként, ettől függetlenül, tizennégy új szabályzatot készítenek el a zavartalanabb . működés reményében. Idén tovább javítják a dolgozók élet- és munkakörülményeit, jelentős . összeget szánnak a bérek emelésére. Hiszen főként ez utóbbi okozta az évek óta tartó, nagyarányú létszámcsökkenést. (A gyári bérszínvonal nem érte el a negyvenegyezer forintot sem.) Az 1981-es tervbe belefoglalt sok irányú gondoskodás azonban feltételezi, sőt: megköveteli a pontos, gondos, fegyelmezett munkát. Hiszen csak így teheti meg botlás nélkül első lépéseit a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár az önállóság útján. — szencü — I Más helyzetben Manapság az ember százszor is meggondolja, hogy mire költse a pénzét, hát még egy nagyobb gazdálkodó egység, legyen az akár nagynevű világcég, vagy maga az állam. Kontinensünk, s talán a világ egyik legrangosabb autóbuszgyárában, az IKA- RUS-ban nemrégiben tartott munkásgyűlésen a vezérigazgató megszívlelendő dolgokat mondott. Talán jelképesnek fogható fel az is, hogy e szavak az elmúlt évek nagyarányú fejlesztései nyomán ' tízmilliókat felemésztő új szerelőcsarnokban hangzottak el. — ,.A jelenleg felmérhető lehetőségek alapján 1981-ben csökkent autóbuszértékesítéssel számolunk’* Érdemes idézni a további mondatokból is: —„Munkája közben gyárunk minden dolgozója gondoljon arra, hogy a piaci versenyben sokszor még a kiváló árut is nehéz eladni; s a vállalat -ddig megszerzett jó hírnevét csak rugalmassággal minőségjavítással és gazdaságos termeléssel tarthatja meg.” Valóban a gondos, figyelmes munka garancia a minőségre, a jó minőség pedig előfeltétele a jövedelmezőbb termelésnek és exportnak. Ez az amire az IKARUS-ban rájöttek. Ügy tűnik, mindenki csak a maga (s nem más) kárán tanul. A IKARUS példáján talán könnyebb választ keresni arra a mind gyakrabban felvetett kérdésre, hogy valóban kritikus év lesz-e 1981, a „kakas éve”? Hahinni lehet a távol-keleti jósoknak és a tanult gazdasági jövendőmondóknak, akkor valóban nehéz esztendő elé tekintünk. A feszültebbé vált nemzetközi helyzet és a világkereskedelem általános visszaesésé is meglehetősen pesszimista képet vetít elénk. A fejlődés ütemének stagnálása és lelassulása — mint tény — beleillik az általános képbe. Mit tehetünk mi azért,' hogy megőrizzük cseppet sem lebecsülendő vívmányainkat, és megalapozzuk a következő évek esetleg nagyobb ütemű fejlődését? Fel kellene végre ismerni mindenhol: elsősorban nem többet, hanem mást és jobbat kell produkálni. Az IKARUS-ban Immár rájöttek erre. A kormányzat olyan kereteket szabott a vállalati gazdálkodásnak, amelyek közül egyre nehezebb kibúvót találni, nincs „jótékony nagybácsi” a rosszul álló pénzügyek rendezésére. A gazdasági vezetés a korábbinál stabilabb, ugyanakkor rugalmasabb szabályzórendszerrel kívánja a főleg kívülről jött kényszerítő hatást az itthoni gyakorlatba átültetni. A szabályozórendszer idén életbe léptetett kiegészítéseivel, to- váhb nő a vállalatok önállósága. Mindenekelőtt az iparirányítás rendszere alakult át. Az Ipari Minisztérium kizárólag kormányzati, iparpolitikai elvi irányító funkciókat lát el, ugyanakkor felügyeleti szerepe megmaradt. Több országos hatáskörű szerv szerepe is megnőtt, minthogy átvették az ipari tárcától a kereskedelmi és az árügyek intézését. Az iparirányítás korszerűsítésével együtt a vállalati szervezet belső irányítási és érdekeltségi rendszere is fokozatosan átalakul. A tröszti, nagyvállalati formák felülvizsgálata. elkerülhetetlennek tűnő módosítása már az elmúlt évben megkezdődött, s az idén folytatódik remélve, hogy az önálló vállalatok jobban és rugalmasabban alkalmazkodhatnak a piachoz, és eredményesebben gazdálkodhatnak. Az export ösztönzése érdekében zöldutat kap a versengés nem csak a piacért, hanem a külkereskedelmi jog megszerzéséért is. Végtére is nem lesz köny- nyű ez az év, nemcsak az IKARUS-nak kell megbirkóznia az új világgazdasági helyzettel, és a sok tekintetben megváltozott belső feltételekkel. Sz. L. Karácsony György NÖGRÁD — 1981. február 4., szerda 3
