Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

Bemutatkozik a Naszály völgye Termelőszövetkezet Jó napot kívánok a NÖG- RÁD minden kedves olvasójá­nak. A nőtincsi Naszályvölgye Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet elnöke, dr. Mosonyi Imre vagyok. Szeretném Önöknek szövetkezünket be­mutatni. Kísérjenek el egy rövid képzeletbeli utazásra! Nos, Nyugat-Nógrádban va­gyunk, a Cserhát és a Bör­zsöny közötti dimbes-dombos vidéken, ami a szemnek szép, de a mezőgazdálkodásban igencsak gondokat okoz. Köz­pontunk ugyan Nőtincsen, eb­ben az országos forgalomtól teljesen kieső faluban van, de három másik település hatá­rában is megtalálhatók föld­jeink, gazdasági épületeink. Ha már a világ elkerül, akkor mi terményeinkkel és terméke­inkkel igyekszünk rábírni, hogy észrevegyen bennünket. Tehát Nőtincs. Elmondok Önöknek néhány fontos szám­adatot, ami ma szövetkezetün­ket jellemzi. A négy községet ölelő — Nőtincs, Felsőpetény, Ösagárd, Szendehely körüli — földekből 2936 hektár a mi területünk. Nem sok és nem is kevés. Akadnak nálunk jóval kedvezőbb adottságú és rosz- szabb helyzetű szövetkezetek is. Vegyük példának okáért a búzát. Az országos átlagter­més hektáronként tavaly meg­haladta a 47 mázsát, ez volt a legmagasabb hozam a magyar mezőgazdaság eddigi történeté­ben. A mi földjeinken az őszi búza 42 és fél mázsát ho­zott. Azt mondhatnák: kevés. Pedig nem az. Egyrészt, mert ilyen ,ió termést még nem ta­karítottunk be mi sem, más­részt, mert felénk néhol mos­tohák a talajviszonyok, nem épp a legkedvezőbbek a ga­bonatermesztésre. Egyébként mi kevesebbre számítottunk. A többlet viszont árbevételben is jelentkezett, ugyanis 5,7 mil­lió helyett 7,8 millió forintot kasszírozhattunk. Nem be­szélve arról, hogy önköltség­ben is sokat javultunk, mert 287 forint helyett 250-ért „ál­lítottunk” elő egy mázsa gabo­nát. Tavaszi árpából nem si­került ugyan a tervet hoz­nunk, viszont a termény mi­nősége jócskán pótolta azt, amit a kisebb hozam miatt veszthettünk volna. Nos, hogy a számhalmazt lezárjam egy időre, talán még annyit, hogy *n* A Globus Nyomdával kooperációban dobozok készülnek Kapáskúton. Félmillió forintos nyereséggel zárt a juhászati ágazat, a nyolcszáz anyajuh egyik lelkiismeretes gondozója Rádi And­rás. lem révén. De hogy enyhítsem ennek a mondatnak a hivata­losságát: a szövetkezet tagjai sokkal jobban, fegyelmezet­tebben dolgoztak, mint azelőtt. A talajelőkészítő munkákat időben, precízen elvégezték az ágazatban dolgozók. Ha itt jártak volna aratáskor, akkor láthatták volna, hogy milyen keményen' dolgoztak az embe­te pelyhes bárányokat láthat­nak. Beszéljünk másról. Pél­dául arról, hogy modern nagy­üzemi gazdálkodás nem kép­zelhető el megfelelő géppark nélkül. Mi igenis törekszünk arra, hogy mind korszerűbb gépekkel tegyük eredménye­sebbé a termelést. Az elmúlt évben 4 millió 700 ezer fo­rek a földeken. Megmutathat- rintot költöttünk erre a cél­tam volna, hogy lám azon a traktoron, meg azon a kom­bájnon alföldi — törökszent­miklósi — férfi ül, amaz meg ott a miéftk. A betakarítási munkák sikere érdekében ra. Többek között vettünk egy nagy teljesítményű kombájnt, vét, akik a jók között is a leg­jobbak voltak. Ä növénytermesztés és az állattenyésztés mellett kiegé­szítő tevékenységünk sem el­hanyagolható. Már Csak azért sem, mert teljes árbevételünk­nek mintegy negyven száza­lékát — 37 millió forintot — ezek a kisüzemek adják. Ot esztendővel ezelőtt ennek még a felét sem hozták. Megértet­tük azóta, hogy a biztonságos gazdálkodáshoz ma már elen­gedhetetlen a valóban „kiegé­szítő” kiegészítő ágazat. Javaslom tehát, hogy most menjünk el Kapáskútra, ahol a legnagyobb volumenű ipari üzemünk, a gumiüzem műkö­dik. A kettes fő közlekedési út­ról is látszik az az épületsor, amelyiknek egyik felében a gumisok, a másikban pedig a dobozosok dolgoznak. A gu­miüzem dolgozói nem kisasz- szony-munkát végeznek, az már egyszer bizonyos, mint ahogy az is, hogy öt év alatt két és félszeresére növelték a a növénytermesztési ágazatunk ugyanis összefogtunk az alföl­tavalyi árbevétele megközelí­tette a 20 millió forintot és ez lényegesen több, mint ami- íe számítottunk. Pedig most az addig már megszokott ár- kiegészítéseket sem kaptuk. Hogyan sikerült jó ered­ményt elérnünk? A vezetőség úgy ítélte meg, hogy elsősor­ban a megjavult munkafegye­A Texan és King fajtájú te- n' '^galambok az egyik ház­táji gazdaságban. diekkel, nálunk úgyis később érik a gabona. Előbb lent jár­tak a mi gépeink, aztán meg ők jöttek segíteni. Hadd emel­jek ki mégis néhány nevet a becsülettel helytállók közül. Példát mutatott az aratásban Janecskó János, aztán Bogár Tibor és Teknős István, meg Dragos József kombájnos. Ha megkérdeznék őket, bizonyá­ra azt mondanák, hogy nem volt könnyű munka, de leg­alább két okból is megérte. A gabona időben a magtárakba került és az ő zsebük sem ma­radt üres. S ha már emlegettem a jó minőségű tavaszi árpát, a jó minőségben jelentős része volt Róka János raktárosnak, segí­tőjének Hébel Ferencnek és Kovács Ignác villanyszerelő­nek, akik megfejplöen kezelték a terményt. Két tehenészeti telepünk van, a borjakat itt Nőtincsen neveljük. Zverkó Istvánné, szövetkezetünk vezetőségének is tagja, nagy szakértelemmel gondozza a rábízott jószágokat. Elkalauzolnám most Önöket Felsőpeténybe. No, nem a másik tehenészeti telep kedvé­ért, annál érdekesebbet mu­tatok. Azt hiszen, nem min­dennap látnak rackajuhokat! Nekünk három is van. Igaz, ezek az állatok csak a kurió­zum miatt élnek itt a telepen, de ezt már halkan mondom, mert még rpéregbe jön Rádi András, az egyik juhászunk, aki egyébként kitűnő szakember. Zsíros Mihállyal, az ágazat­vezetővel együtt nem kis ré­sze van abban, hogy juhtartá- sunk nyereséges lett. Nyolc- száz anyajuhunk, a fésűs me- rinói fajtából való. Az igazi munka csak most vár juhá­szainkra, mert megpályáztuk a törzstenyészet címet. Ehhez három esztendőn át szigorú előírásoknak kell megfelelnie az állatállománynak. Épp ezekben a napokban kezd sza­porodni a nyáj, ha benéznek telenek lettek volna valahová eljárni a lakóhelyükről, mert ott kevés a munkalehetőség. Termelőszövetkezetünk mun­kát adott az asszonyoknak és ők kitűnően dolgoznak, egy budapesti cég számára végez­nek bérmunkát. Minden szom­batjuk szabad az itt dolgozók­nak, a keresetük is megfelelő. Jönnének többen, de nincs helyünk egyelőre. Szendehe­lyen már húszán vannak olyanok, akik otthon, háznál előkészítik a varrnivalót. Ezt a „kiadásos” rendszert bőví­teni fogjuk, hogy még több nőt vonhassunk be a munká­ba. Lakatosüzemünkhöz huszon­két ember tartozik, ők szere­lési munkákat vállanak, de különféle fémszerkezeteket is gyártanak. Takács István üzemvezetővel az élen, több mint harminc százalékkal lép­ték át az előre elképzelt ár­bevételi szintet. Ügy gondo­lom, ez nem kevés. összességében azt mondha­tom, hogy kiegészítő tevé­kenységünk messze megfelelt a várakozásnak, valóban se­gítette a jó eredményeket föl­mutató alaptevékenységet. Nos, sok mindenről beszél­tünk már, talán el is fárad­tak a képzeletbeli kalandozás­ban. Ezért javaslom hát, hogy pihenjünk meg egy percre a katalin-pusztai Birkacsárdá­nál. Kevesen tudják, hogy ez is szövetkezetünk túlajdona. Január elseje óta az üzletve­zető átvette a csárdát, bí­zunk benne, hogy jobb lesz a vendéglátás. Ha lovagolni tá­mad kedvük, a vendéglőtől néhány méternyire erre is le­hetőség nyílik és akinek meg­tetszik az itteni <élet, a mo­telban szállást is talál. Itt, a hangulatos étterem­ben, egy jó kávé vagy hideg sör mellett — kinek mi tetszik —, még néhány dolgot elmon­danék magunkról. Például azt, hogy nem félünk az új­donságoktól. Az ócsai Vörös Évente mintegy kilencezer pizsamát állítanak össze az asz- szonyok a termelőszövetkezet nőtincsi varrodájában. egy nyolcvan lóerős MTZ-t, hasznát vesszük a nagy bálá­zónak és a magtisztítónak is. S ha már a gépekről be­szélünk, semmiképpen sem feledkezhetek meg gépkocsik­ról és azok vezetőiről, ők ti­zenhatan az elmúlt esztendő­ben sokat ültek a „kaszlik- ban”. Maguk a teherautók sem sokat pihentek, hiszen a ter­vezettnél tízezer órával többet futottak. Erre csak úgy voltak képesek, hogy a gépkocsiveze­tők kiváló munkát végeztek, azt az időt, amit naponta kar­bantartás címén kifizetünk ne­kik, ők valóban munkával töl­tötték. A kisebb javításokat sokszor maguk végezték, ezzel rengeteg időt takarítottak meg, másrészt nem álltak fölöslege­sen a szállítójárművek. A gép­kocsivezetők közül is kiemel­ném Brinyicki Pál, Horbi az akiokba, néhány napos, szin- András és Varga István ne­nyereségességet. Ezt a kapás­kúti új üzemet nemrég indí­tottuk, tavaly több mint egy­millióért gépeket vásároltunk. Itt még számtalan lehetőség maradt kiaknázatlanul, amin az idén föltétlenül változtat­nunk kell. Üj piacokat kere­sünk, tovább bővítjük a gép­parkot a tisztes haszon re­ményében. A dobozüzemben csak nők­kel találkozhatnak. Harmin­cán vannak. A Globus Nyom­davállalattal kooperáltunk és így indíthattuk el 1979-ben ezt az üzemet is. Jól vizsgáz­tak első esztendejükben, hi­szen nyolc százalékkal teljesí­tették túl a tervüket. Kiválóan dolgoztak az el­múlt esztendőben a felsőpe­tényi és a nőtincsi varrodá­inkban azok az asszonyok, lá­nyok, akik egyébként kény­Október Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezettel közösen elhatároztuk egy galambte-' nyésztő és egy építőipari­szolgáltató gazdasági társaság létrehozását. A galambtenyész­tés gesztora az ócsai szövet­kezet, mi egy ötvenfős építő­ipari-szerelő részleget vettünk át. Ez év végéig meghárom­szorozzuk a létszámot, jövőre pedig elérjük a 250 főt. Ügy tervezzük, hogy ötven-hatvan milliós termelési érték mel­lett kb 10 milliós nyereséget hozhatnak. Területünkön egy­re több hívet szerez magának a galambtenyésztés. A tár­sulás kitűnő fajtájú — Texan és King — tenyészállatokat ad ki a háztáji gazdaságokba is és a keresztezésből szár­mazó húsgalambokat jó pén­zért fölvásárolja. Három év alatt száz hektáron szőlőt fo­gunk telepíteni. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet modellgazdaságaként szere­pelünk majd — ez már maga garancia —, de a Felsőbabád! Állami Gazdaság szakembe­reinek segítségét is elfogad­tuk és elfogadjuk telepítéskor. Van még jó néhány ter­vünk, apránként majd meg­valósítjuk azokat is. Egyelőre itt az új gazdasági év, leg­alább Olyan jó eredménnyel szeretnénk zárni, mint az idén. Nem mondom, szép volt ez a mostani három és fél milliós nyereség is. de azt hi­szem egyetlen tagunk sem bánja majd — velem együtt —, ha jövőre több lesz. Eh­hez persze még keményebben kell dolgoznunk, mint az idén, Megpróbáljuk. Köszönöm, hogy meghall­gattak. Személyesen nem hi­szem, hogy találkoznánk, mi szövetkezetiek és Önök az ol­vasók, de termékeinkkel min­den bizonnyal találkozni fog­nak. Kívánom, hogy azokkal sosem legyen gondjuk, mert az “azt jelenti, hogy jól dol­goztunk. • (X) A kiegészítő tevékenységet végzők közül a gumiüzem dolga zói hozták a legtöbb nyereséget.

Next

/
Thumbnails
Contents