Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-03 / 28. szám
Szí r m me es visszája Azóta is visszahívnak. Kezdjük azonnal a visszájával! Idézzünk fel néhány sort Brnyiczki Pál felsőpetényi nyugdíjas hozzánk intézett leveléből: „Micsoda öröm és boldogság aa egy nyugdíjasnak. ha egykori munkahelye pár szál virággal, vagy egy pohár borral köszönti. Én a dunántúli ásványbánya felsőpetényi üzeménél dolgoztam. Kétszeres kiváló dolgozó kitüntetésem is van. Sajnos, ebben az üzemben, ha valaki nyugdíjba megy, többé a nevét sem ismerik. Nem juta nyugdíjasoknak ünnepségre, kedves szóra. Az ember csak addig van, amíg dolgozik.” lm az Idézet, melynek ol- vastakor az ember valóban elgondolkodik azon; miért van, hogy az egyik munkahely mindent megtesz azért, hogy egykori dolgozóival tartsa a kapcsolatot, míg másutt nem törődnek a nyugdíjasokkal? Talán anyagi megfontolásból? Netán a vezetők szemléletében van a hiba? Vagy egyszerűen csak figyelmetlenségről van szó? Bárhogyan is legyen, egy a lényeg; az ember akkor is ember, ha már nyugdíjas. S több évtizedes munkával a háta mögött, megérdemli, sőt elvárja, hogy megkeressék, meghívják egykori munkahelyére. Hogy tanácsait kérjék. Beszélgessenek vele. És a színe? A pásztói Építő-Szerelő és Szolgáltató Ipari Szövetkezet jobbágyi telepén találkoztunk a jó példával (bár a megye legtöbb üzemében akad ilyen.) A szövetkezet elnöke elmondta, hogy nyugdíjasaikkal élő a kapcsolat, gyakoriak a közös ünnepségek. jutalmazások. Decemberben felajánlották a nyugdíjasoknak azt is, hogy aki kedvet érez régi szakmája folytatásához, az segíthet a lakáskarbantartó tevékenységben. Akár úgy Is, hogy otthon dolgozik. Ezenkívül portai, éjjeliőri szolgálatra is szívesen várják az időseket. Ottjártunkkor éppen egy ilyen „visszajáró nyugdíjas” teljesített szolgálatot a portán. Pintér Ferencné, Veronka néni 11 esztendőt töltött a szövetkezetben. Ahogy mondani szokták, a fakanál mellől csöppent a kollektíva munkájába. — Négy gyereket felneveltem. -Azt sem tudtam mi az élet, csak Itt a szövetkezetben jöttem rá. hogy aki közösségben él, azt megbecsülik, s megismeri a világot. Küldtek engem a Szovjetunióba, Hajdúszoboszlóra. Két éve mentem nyugdíjba, de azóta is visszahívnak portásnak, taka- rítgatnl, és járunk nyaralni, kirándulni. Együtt dolgozunk, együtt ünnepelünk. Nagyon sokat törődnek az öregekkel a szövetkezetben. Csak köszönni tudjuk, hogy nem hagynak magunkra. Nem feledkeznek meg rólunk. * NYUGDÍJASOK magazinja Csendes nyugalmú hangulatban... Dominócsata közben Színe és visszája. Avagy reméljük a jó példa ragadós. S ahol eddig nem élteik vele, ott is megszívlelik! Güstrowi öregek Az NDK-beli Güstrow 16 749 lakosából 5500 nyugdí- |as. Közülük ezren 80 éven Eelüliek. Az NDK-ban 74 év i nők és 69 év a férfiak átlagéletkora. Ebben az országsán általában nem él együtt ;öbb nemzedék. Különösen a városokban a fiatalok korán ilhagyják a szülői házat. Emiatt és a fentebb említett át- agéletkor következménye- tént az idősek zöme egyedül Több mint egy íve második thona van 27 Idős güstrowi em- írnek. A mecklenburgl járási ékhelyen berendezték a veterá- >k napközijét, amely héttőtől intekig várja a látogatókat. A indégek átlagéletkora 80 év. a göregebb 89 éves. A veteránokat ggelenként kisbusz visz) a nap- Szibe A kellemes helyiségekben )vé és friss zsemle várja őket. I aztán van idejük, hogy élbe- élgessenek a tegnapról és a máról. Néhányan már szoros barátságot kötöttek. A meghittséget és a szerető gondoskodást érzik maguk körül. A figyelmes gondozónő nem csak az ebédet, banem mindjárt a gyógyszereket is felszolgálja, amelyeket az orvos ír fel a rendszeres vizit alkalmával. Lehet Ingyenesen mosatni, fürödni és gyógytomáznl. Házhoz megy a fodrász is. Aki akar, csatlakozhat a munkaterápiásokhoz és például gombfüleket készíthet a kárpitozott bútorokhoz. Mindenki kedve szerint veszi igénybe a lehetőségeket. Ez természetesen az ebéd utáni alvásra is vonatkozik. Délután már a kívánság szerint összeállított vacsorát Is magukkal vihetik. Amikor tt kisbusz újra megáll velük a házuk előtt, a búcsúnál a másnapi viszontlátás reménye és öröme is kifejezésre jut. A napközit egyébként több güstrowi üzem és dolgozó közreműködésével hozták tető alá. A hatezer önkéntes társadalmi munkás jelentősen csökkentette az állami kiadásokat. Szürke palástba öltözött a reggel, csípős hideggel fújta be az ébredező Pásztót. Mintha megállt volna a nagyközség vérkeringése — alig jártak az utcán. A nagy, fekete kendőbe burkolt kis öregasz- szony magányosan igyekezett uticélja felé- óvatosra fogva lépteit a csúszós út miatt. Mellészegődtünk, szélesre tártuk előte az ódon fakaput, hogy bekísérjük a pásztói Idősek otthonába.. A .kellemes meleget árasztó szobákban gyülekeztek az idős emberek. Az egyik asztalnál dominóztak, mások a tízórait — kakaót és kiflit — eszegették. S ahogy mind sűrűbben nyílt az ajtó, úgy telt meg élettel, csendes nyugalmú hangulattal a szépen berendezett szoba. Az otthon vezetője Tóth Gyuláné mindenkihez intézett egy kedves szót, simogató mosolyt. Nagykendőbe bugyo- lált utitársunkat, Klárika nénit a kályha mellé ültette- belekukkantott a dominócsatába. — Tíz esztendővel ezelőtt alakult meg az otthon Pász- tón, 30—35 idős embert fogad naponta. Arra törekszünk, hogy ne unatkozzék senki. Van magnó- lemezjátszó, tévét is nézhet, akinek kedve tartja. A nénik közül sokan kézimunkáznak, térítőkét hímeznek. Teljen az idő valamivel. Mindent megteszünk, hogy jól érezzék magukat, rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állnak védenceink. Mi adjuk be nekik a gyógyszert, a betegeket meglátogatjuk, ebédet viszünk nekik. Van fürdőszobánk is. hetente egyszer mindenki megfürödhet. A nagyközségi üzemek brigádjai, az iskolások gyakori vendégeink. Apró ajándékokkal, műsorral színesítik az öregek napjait. De rájuk is fér egy kis felüTízőrai dülés. Mert a legtöbb öreg szivében hordja élete tragédiáját, keserűségét. ' Akiknek senkijük nincs- nyűgödtabbak, de akik gyerekeket neveltek fel „elvesztett unokáik” után sóhajtoznak, azoknak bizony gyakran könnyes a szemük. Vidám kis csoport a domi- nózóké. Közéjük ülünk, beszélgetünk. Parties Istvánná egy éve jár az otthonba, amely sokkal vidámabb az igazi otthonánál. Mert itt nincs vő, veszekedés, csak kedves, megnyugtató szó. Kulbert János feleségével együtt látogatja a közösséget. Senkijük nincs, itt kiegyensúlyozottan telnek napjaik. Nyáron a kiskertben munkálkodnak, a legkedvesebb időtöltésük. Bab- nigg Gyula alapító tagnak szá- mít az azóta elhalt édesanyjával együtt. — Nagyon hálásak vagyunk, hogy így gondoskodnak rólunk. Jobb megoldást nem is tudnék elképzelni. Ellátnak bennünket mindennel. Ebédet hoznak, kávét főznek, bizony amikor elérkezik a négy-öt óra, senkinek sem akaródzik hazamenni a rideg, üresen ásítozó lakásba. Jolánka néni, az aranykezű himzőasszony elpityere- dik. Siratja a két éve eltemetett fiát, 74 évesen magára szakadt, bár van három .testvére. Akik nem törődnek vele. Azt mondja, a himzésbe öli bánatát, de megfogadta, hogy a kis vagyonkáját senki másra, csak az otthonra hagyja. Megkávéznak* az idős emberek, asztalokhoz rendeződnek ki-ki a megszokott beszélgetőpartneréhez húzódik. Klárika néni kipirult arccal élvezi a kályha melegét. Az a jó- hogy még csak, reggel van. Messze a hazamenetel ideje! Panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyet egy állítólagos jó szomszéd, jóakaró küldött, hogy felemelje szavát egy 92 éves öregasz- szony érdekében. Idézet a levélből: „Zagyva- pálfalva városrészben él egy 92 éves öregasszony úgy, mintha nem is etfben az országban élne. A néni sehonnan semmit nem kap. Jövedelemmel nem rendelkezik. Nyugdíja nincs, azt lehet mondani! hogy kegyelemkenyéren él.” A levélíró továbbá tájékoztat, hogy van ugyan a néninek három gyereke, de azok közül kettő beteges, így a harmadik a nyugdíjas lánya 1500 forintos havi jövedelméből tartja fenn magát és az édesanyját. Nem lehetne-e, Kegyelemkenyéren? hogy az idős néni havonta pár száz fortnt segélyt kapjon? — teszi fel a kérdést a levélíró, majd közli az öregasszony nevét és pontos címét. Bár névtelen levelekre nem szoktunk reagálni, ezúttal a néni sorsa feletti aggodalmunkban mégis a panasz nyomába eredtünk. Autónk a megadott címen, egy több szobás kertes, garázsos családi ház előtt állt meg. Talán rossz helyen járunk? Itt, ebben a házban nyomorog a néni a nyugdíjas lányával? A hátsó udvarban álló takaros kis konyhába invitál F. A.-né, az eltartó. Ott üldögél édesanyja K. M.-né Is, Tőle, a sorsa felől nem sokat tudunk meg, a 92 esztendő mély nyomokat hagyott testi és szellemi frisseségén. Lánya annál bőbeszédűbb; — Ügy igaz, ahogy a levélíró tájékoztatta magukat. 1500 forintból élünk az anyámmal A tanácson többször elutasították a segélykérelmünket, Azt mondták, három gyerek el tudja tartani az anyját. Pedig szegényke úgy szeretné, ha egy kis saját pénzzel rendelkezne, ami csak az övé! Több kérdés tolul fel bennünk hirtelen: Nem tudják k írta a levelet? F. A.-nénak nincs keresőképes férje? Hogyan tellett ekkora portára, a csekély nyugdíjból? Minek a szinte magatehetetlen néninek saját pénz? Hol, mire költené el? Csípős válaszokat kapunk; — A levelet írta, aki írta. Van férjem. A síküveggyárban dolgozik (megbecsült, jól fizetett munkás hírében áll.) Minek a pénz anyámnak, no minek? Tudom azt tartják, ha ekkora házra tellett eltarthatom az anyámat is. De a házból. meg a garázsból tartsam el? időközben hazaérkezik n férj is Sajnálkozik az öregasszony felett, aki kegyelemkenyéren él. Aztán hirtelen, véletlenszerűen az is kipattan, hogy a levelet ők írták. Hangos szóváltás közepette távozunk a szépen gondozott portáról. A 92 éves öregasz- szony mindvégig magába roskadtan üldögél. Mint aki nem fogja fel, miről van szó Tűnődünk. A néni valóban úgy él. mintha nem is ebben az országban, nem is a családja körében élne? Kegye lemkenyéren megtűrt valaki. anyagi hasznot nem hozo , nyűg? A saját családjában, a saját lányánál Jól megalapozott anyagi környezetben!' Nem, itt nem elsősorban a szociális segély hiányzik. Inkább a szeretet, az qregek iránt ér::et' humanitás! így is lehet! Vidám asszonyok klubja Igencsak estébe hajlott már, amikor megérkeztünk a salgótarjáni ifjúsági-művelődési ház idősebbek klubjába. Ahol. talán a környezet tette, Igencsak fiatalos, vidám hangulatot találtunk. 15—20 nyugdíjas korú asszonyság ülte körül a süteménnyel, tár- sasjájékokkal tarkított asztalt. Azonnal szembetűnt, hogy jól összeszokott, egymást jelbeszédből»-is megértő közösségre találtunk. Zajlott a terefe- re, főzési receptek cseréltek gazdát, majd a klub vezetője, Győrvári Jánosné csendre intette a hangoskodó társaságot. Részben a vendégek tájékoztatására, meg az önnön számvetésre is, ismertette a klub eddigi tevékenységét, a végzett munkát; — Két évvel ezelőtt született meg a gondolat a telepen élő hasonló korú asszonyok körében; miért csak az utcán, a boltokban találkozunk. beszélgetünk? Alakítsunk klubot, kérjünk menedéket az ifjúsági-művelődési házban ötletünket támogatták, s azóta is együtt vagyunk. Az elmúlt évben kirándulásokat Szerveztünk, filmvetítésen vettünk részt, orvosi előadásokat hallgattunk. egyik asszonytársunknál szalonnasütésen, bográcsos főzésen jeleskedtünk. A nőnapot Budapesten ünnepeltük. meglátogattuk az Országházat, egyéb nevezetességekét. A síküveggyár szakszervezeti bizottsága — mivel a legtöbb asszonyunk innen került nyugdíjba — nagyon sok támogatást ad programjainkhoz. Két esetben voltunk egy-egy» hetes üdülésen a gyár üdülőjében, Zsóriban áztatgattuk magunkat... — Azt is mondd el, hogy szánkótúrán is voltunk, hogy Szlovákiába utaztunk, hogy Bécsbe készülünk — szól közbe Baloghné, az egyik klubtárs. És sorolják, sorolják, mi pedig csak a fejünket kapkodjuk a gazdag program hallatán. Szó, mi szó, ilyen tevékeny, mozgalmas idősek klubjával még nem találkoztunk.' A fiatalok is megirigyelhetnék őket. — Ha a házban vagyunk,’ beszélgetünk, vitatkozunk. Néha előveszem a citerámat, nemrégiben vásároltam ezer ■ forintért, akkor aztán éjfélig Is elénekelgetnénk, eltáncolnánk — mondja Szerencsi Istvánná. Tehát így is lehet. De ml kell hozzá, hogy ilyen legyen? Egymás szavába vágva válaszolnak az asszonyok: — Ambíció, kedv, energia, jó társaság, no és ilyen agilis, mozgékony klubvezető minta miénk! Győrváriné elhárítja magától a dicsőséget; — Ha ti nem támogatnátok minden ötletet, a fele sem sikerülne. Fontos, hogy a Gorkij telepen élő asszonyoknak minden sikerül. Alig várják a nétfő délutánokat, hogy ismét találkozhassanak, hogy ismertessék egymással új terveiket, elképzeléseiket, amely mindig hasznos, kellemes kikapcsolódást nyújt számukra. Kedves idős o vasóink! Köszönjük a Nyugdíjasok mi gazinja oldallal kapcsolati elismerő soraikat, megszívli lendő megjegyzéseket! Ari kérjük önöket, hegy további is írják meg véleményüké javaslataikat az oldallal kai csolatban, adjanak új ötlet) két, hogy ml az, amiről önti szívesen olvasnának, hallani nak e hasábokon. Várjuk ti hát leveleiket, a legközeleb! megjelenésig! ' Az oldalt írta: Kiss Mária KöGRÁD - 1981. február 3., kedd
