Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-03 / 28. szám
Talonban a halra Önmagukat „feszítették" Bercelen Hránytoif a verseny Tizenkét nem dühös ember Cereden Tárgyalást fejez be éppen Ursinyi Nándor, az Ikladi Ipari Műszergyár berceli gyáregységének vezetője, s tárja szélesre szobája ajtaját az újonnan érkezők előtt. S alig, hogy megkezdenénk beszélgetésünket, már nézi óráját. Észreveszi odapillantásunkat, s mondja: — Így, esztendő kezdetekor mindig nagyon sok ügyet kell intézni, pontosítani. Akik ön előtt távoztak, az egyik legnagyobb megrendelőnk: a Hajdúsági Iparművek képviselői. Tavaly 52 ezer 500 motort szállítottunk nekik, s most próbáltunk zöldágra vergődni velük idei kívánalmaikat illetően. Mert erre az évre szinte még csak egyetlen tény a holtbiztos: hogy 250 millió forint értékű terméket kell gyártanunk, szemben az 1980- as, 190 milliós eredeti tervvel. — Nem tettek nagy lóra? Elmosolyodik a gyáregységvezető, s cigarettafüsttel álcázza nevetésre húzódó arcvonásait. — Nézze! — ütögeti szipkája végét a hamutartóhoz —, ha meg tudtuk tenni, hogy a fentebbi összeg helyett 215 milliót tettünk le az asztalra, képesek leszünk az idei, nagyon nagynak tűnő feladatok végrehajtására is. Mert az a kollektíva, amelyik meg tudja csinálni, hogy december 16-tól jugoszláv exportra a hónap végéig elkészít és kiszállít 9 ezer 700 darab automata mosógépbe való villanymotort, ami egyébként akkori, vadonatúj termék, szóval; még a kellő gyakorlat sem volt meg hozzá, az tűzön-vízen keresztülvisz és — valóra vált minden elképzelést. .. Hisz’ a múlt évben is hogy voltunk? Az eredeti tervre a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny felajánlásaival még „rátettünk” húszmilliót, s a végén Á korróziós kórok ellen A KGST-országokban a vas- és fémkohászati termékek mennyisége évente eléri a másfél milliárd tonnát. Ennek a terméktömegnek mintegy egyharmadát — a korrózió miatt — ki kell vonni a forgalomból. Még ha figyelembe vesszük is. hogy újra- olvasztással ennek nagyobb részét ismét használhatóvá teszik, a veszteség még mindig eléri a 10 százalékot. Hogy ez világjelenség, jól bizonyítja az az adat, hogy a nyugati országokban a korrózióból eredő károkat évente és az ország egy lakosra számítva száz dollárra becsülik. Lengyelországban például minden évben 60—70 milliárd zlotyra tehető az ilyen kár. A katowicei anyágtechnikai kutatóintézet munkatársai ezért hosszú idő óta kutatják, keresik annak a módját, hogyan lehet ezeket a veszteségeket a minimálisra csökkenteni. Sikerült megfelelő eljárást kikisérletezniök: alumíniumfürdőben helyezik el az öntöttvasat és az így keletkező vékony aluminium bevonat megóvja a fémtárgyat a kor- rodálástól. Az új eljárást — amely iránt világszerte nagy az érdeklődési — először a járműipar alkatrészeinél próbálták ki és az sikerrel vizsgázott ! Az „aluminiumfürdő” azonban nem csak a korrózió ellen nyújt védelmet, hanem a termék hőállóságát is jelentősen megnöveli, egészen 950 C°- ig! A szabadalom szerzői: prof. dr. Adam Gierek és dr. Lech Bajka katowicei tudósok, akik munkatársaikkal együtt 9 évig dolgoztak ezen az eljáráson. A két brigád közösen dolgozik. A tehergépkocsi javításában a fiatalok segítenek. még azt is tetéztük öttel. Jólesik visszaemlékezni azokra a decemberi napokra... Érdekes, megfoghatatlan hangulat volt a gyárban. Egyként lelkesedtek az emberek, s szinte számolták a már többletmunkadarabokat. Tudja, milyen sokat jelent a kedvvel végzett munka? — Persze — vetem közbe — mindez önmagában kevés lett volna az üdvösséghez. — Valóban. Számtalan tényezőnek kellett a kezünkre játszani, hogy az 1979-es 160 millióról így fel tudjuk tornászni magunkat, mégpedig úgy, hogy közben létszámot seri növeltünk. És ez már igazán jelenti a szakmai hozzáértést, a fegyelmezettséget, a szervezettséget, a jó anyag- ellátást és a versenyképességet. S igazolja, hogy még mindig vannak feltáratlan tartalékaink. Vaskos adatkötegben lapoz Ursinyi Nándor, s tényeket sorol. A múlt évben az előzőnél húsz százalékkal volt kevesebb a selejt és 69 százalékkal sikerült csökkenteni a veszteségidőt. 1979-ben 16 ezer túlórát használtak fel a terv teljesítéséhez, 1980-ban már csak 4500-at. És — amit külön hangsúlyoz — a múlt esztendőben minden tíznapos dekádprogramot teljesítettek. — Mi már elfelejtettük a hajrákat — mondja. — Az idei két dekád is úgy sikerült, ahogy elképzeltük, pedig minden nap a tavalyinál lényegesen nagyobb mennyiségű terméket kell gyártani. Hiszen, ha az idei tervet teljesíteni akarjuk, márpedig ez minden szándékunk, akkor a két műszak alatt egymilliós értéket kell előállítani. — Véli, ez mindig sikeredik? — ... Tavaly, olyan erőfelmérésképpen meglehetősen A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem közművelődési titkárságának szervezésében 22. alkalommal kerül sor ezekben a napokban a nem népművelő szakos főiskolai, egyetemi hallgatók fakultatív közéleti-közművelődési téli, gyakorlatára. Az elmúlt évekhez hasonlóan Nógrád megye iá lehetőséget biztosít a fiataloknak a tapasztalatszerzésre, a különböző témák vizsgálatára. Január 28 és február 6 között megyénk négy településén folynak az úgynevezett közhosszú időn keresztül próbáltuk, mire vagyunk képesek. A millió mindennap „ment”. És, tudom, nem ez a felső határ. — Nem megy a munka minőségének rovására? Ojabb papírlap kerül az asztalra.— Ez itt — teszi elém a gyáregységvezető — a minőségi ellenőrzési osztály múlt éves zárójelentése termékeinkről. összes szállításainknak 0,64 százaléka érkezett vissza javításra, de a meo megállapításai szerint ezek java szállítási sérülés. Mondjam, hogy egy NSZK-beli cégnek majdnem hetvenezer villany- motort szállítottunk, s csak köszönő szavakat kaptunk...?! Ez önmagában is jelent valamit. Persze, ezt a 0,64 százalékot is lehet csökkenteni, sőt hogy eredményeink még jobbak legyenek, kell is! Ez irányban tett intézkedéseinknek máris érezzük a foganatját. A berceli gyáregységben a múlt évben 18 új terméket vezettek be a gyártásba, idén, e rövid idő alatt is négy olyan, különböző típusú motor készül a szalagokon, melyeknek nullszériája alig három hete „futott le”. — Nagyon gyorsan kell alkalmazkodni a piaci igényekhez — bizonygatja Ursinyi Nándor. — Hiszen, ha csak a hűtő-, vagy a mosógépeket tekintjük is, szinte évről évre szembetűnők a változások. Űj, könnyebb, taftósabb anyagokkal kell kísérleteznünk, hogy a megrendelők igényeivel lépést tudjunk tartani. És ez önmagában nagy munka, ám — szükségszerű. Megértjük. Bercelen — úgy mondják —, jó néhány esztendeje új szelek fújnak. művelődési „terepgyakorlatok”. Salgótarjánban a gazdaságpolitika, környezetfejlesztés, életmódváltozás, Ma- gyarnándorban a művelődés- politika és az életmódváltozás, Balassagyarmaton és Hátságon pedig az ifjúságpolitika és az életmódváltozás áll a vizsgálódás középpontjában. A négy-öt fős munkacsoportok a gyakorlat végén írásban számolnak be tapasztalataikról- mely — nem utolsósorban — a megyei szakigazgatási szervek további munkájához ad segítséget. A gépműhely a falu szélén, a lakott terület végét jelző táblán túl van. Tőszomszédságában a tehenészeti telep, s utána már a ceredi termelő- szövetkezet földje kezdődik. A gépekkel zsúfolt műhelyudvaron csikorog a fagyos hó a cipőtalp alatt, ami ilyenkor megszokott dolog. Igaz, . ami igaz, a műhelyben — a Gagarin Szocialista Brigád második otthonában sincs túl nagy meleg. Sótér Kálmán, a brigád vezetője társaival együtt éppen egy Hamster típusú betakarítógépet szed szét elemeire. Valami kéztörlő alkalmatosságot keres a parolázás előtt, mert ugye más a munka és megint más az illehdőség... — Téli nagyjavítás? — kérdem. — Az, bár az utóbbi hónapokban végig folyamatos nagyjavítást végeztünk. Ilyen cudar őszi munkára nem emlékszem, mint a tavalyi volt. Tört, szakadt valamennyi gép, de azért, mindent megoldottunk. Körülnézve a műhelyben, nemigen lehet látni a korszerű technikát, amelyek segítenék a munkát. Egy nagy hegesztőkészülék képviseli a modern műszaki felszerelést. Az is van vagy tízéves, így ránézésre. — Hát igen — mondja a zömök testalkatú szemüveges brigádvezető. — Bizonyára akadnak jobban felszerelt műhelyek is, de az sem mindegy, hogy itt mi van — bök a homloka felé. A Gagarin tagjainak többsége középkorú, 10—20 éves gyakorlattal és több szaifcmá- val rendelkezik. — Gyere csak ide Barna! — kiált Sótér Kálmán az egyik mellettünk levő férfinek. Nem azért kiált, mintha az illető messze volna, hanem mert egy jókora — népszavának becézett kalapáccsal ügyködik egy elgörbült adapteren. — Hány szakmája van? — kérdem Fülöp Barnát. — Három. Mezőgazdasági gépszerelő, autószerelő és kovács — mondja, majd csodálkozásomra meghúzza a vállát — Itt csak univerzális szakemberek boldogulnak. Kevesen vagyunk, ha nem tudunk mindent magunk elvégezni, napestig állhatnának a gépek. — Mióta brigádtag? — Megalakulása óta, már nyolc éve. — Tizenkettőn vagyunk a Gagarinban — veszi át a szót Sótér Kálmán — mert különváltak a fiatalok, ök is alakítottak egy brigádot. — Nem fértek össze? — Nem volt kivel versenyezni. Most már van. Náluk a fiatalos lendület, a bizonyítani akarás, nálunk a nagyobb szakmai gyakorlat, a megfontoltság. — Ezek nem egyenlő esélyek. — Ne féltse őket! Sokat tudnak. Ha megakadnak valamiben, segítünk nekik. Bár az utóbbi időben már megállnak a saját lábukon is. Mint például Kovács László, aki éppen egy IFA tehergépkocsi javítását végzi, ö a fiatalokból álló Diesel brigád tagja és „civilben” tartálykocsit vezet. Ezúttal csak kisegít. A kettévált szocialista brigád azért egységes maradt. Közösen és külön-külön is teljesítették múlt évi terveiket, vállalásaikat Erről így vall Cene Gáliért műhelyvezető. — Derekasan helytálltak a betakarítás idején is. Ha kellett gépre ültek, ha úgy adódott vasárnap is dolgoztak, vagy késő éjszakáig bent maradtak túlórázni. A Gagarin brigád tagjai végezték a tavaly elkészült'forrólevegős terményszárító karbantartását is és ezzel sem vallottak szégyent. Tegnap például három gépet javítottak. Még mielőtt befejezték volna a munkát, már érdeklődtek, mi lesz a következő tennivalójuk. — Csak az alkatrészellátás lenne jobb — sóhajt Sótér Kálmán. — Átálltunk az NDK gyártmányú gépekre, s ezekhez akadozik az ellátás. — De azért ezt is sikerült megoldani ? — Újítunk, házilag barkácsolunk. Ez az egyetlen — bár távolról sem kielégítő — megoldás. Túlságosan időigényes. Nehéz körülmények között végzik fontos munkájukat. Nélkülük nem lenne szántás, vetés, betakarítás, mégsem dicsekszenek. Csendben, pontosan, gyorsan dolgoznak. Az egész termelőszövetkezet hasznára. Odakint ropog a fagyos hó. Rajta többen kuporognak egy nagy erőgép alatt, amely nem fér- be a kis műhelybe. Kemény kezek markolják a dermesztőén hideg szerszámokat. A gépnek menni kell. Z. T. >iiaitiiiiuttiinb**i>iiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBiia iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiliiifliiiiiiiiiiiiiiiiiaiaaiiaiaiiiiiiiiitftiiiiiiiaiaiaiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiaMiaMatiiiiiiBiaaiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiaiiiiiiiaiiijiaaMiiiiiiiaMaua/ Karácsony György Egyetemi hallgatók téli gyakorlaton Lassan, vagy gyorsan? Azt mondja a fejlesztő mérnök, kétszer is vigyázzak, mielőtt a műszaki fejlesztés fontosságáról írok: Nehogy kelepcébe essek és erénynek fogjam föl a kényszerűséget! Mostanság sokszor elhangzik különféle fórumokon és íróasztalok mögül, hogy mérsékeltebb növekedési ütem vár a gazdaságra, és ez talán még jó is, mert visszafogott tempó mellett nagyobb lehetőség nyílik az ésszerűbb műszaki fejlesztésre. „Lassúbb iramnál — úgymond — komótosan körülnézhet az ember, rendezheti sorait, kétszer is meggondolhatja, mit, hova tegyen”. LÉPÉST TARTANI Ez így logikusan hangzik, csakhogy ennek az ellenkezője is igaz. Vagy talán rohanó tempó mellett nincs ugyanakkora esély a termékeny gazdálkodásra, a szellemi-anyagi erők okos felhasználására? Miért ne volna, mondja. a fejlesztő mérnök, a műszaki fejlesztés sikere végül is nem a tempón, hanem a gazdaság mindenkori életképességén múlik. Nehogy azt higvje valaki, hogy a mérsékelt tempó már eleve megalapozza a sikeres műszaki fejlesztést, s, hogy a reális terv egyúttal mindenkor ideális terv is. Lehet ez a terv kényszerű is. Igaz, a népgazdasági lehetőségek ismerete a gondolkodás középpontjába kényszeríti a műszaki fejlesztés elismerését. Annak felismrését, hogy műszaki fejlesztés nélkül képtelenség lépést tartani a világgal. Néha már úgy tűnik, mintha a technika teljesen külön utat járna, s gazdasági fellendüléstől, recessziótól, válságtól függetlenül halad a maga útján, s nap -nap után újjal, korszerűbbel lepi meg a világot. Fellendülés idején azért, mert van pénz, recesz- szió idején' meg éppen az erőforráshiány okán; hiszen kevesebb ráfordítással kell ugyanazt az 'értéket letenni a társadalom asztalára. Így'aztán egyetlen ipari ország sem teheti meg. hogy a mérsékelt növekedési ütemre hivatkozva ne törődjék a kutatással, fejlesztéssel. A JÖVÖ TERMÉKEI Azt. hogy milyen lesz a 80- as évek világgazdasága, milyen meglepetéseket tartogat a világpiac senki se tudja. Egy azonban biztos: a gazdasági visszaesést mindenütt felváltja majd egy fellendülési folyamat, S a ma még csak kutató- és fejlesztőintézetekben ismert tulajdonság holnap már a piacon kínálja magát termék formájában. Az is bizonyos, hogy fölértékelődnek az anyag- és energiatakarékos gyártási technológiák, s teret hódít a miniatürizálás és az elektronika alkalmazása. Ilyen helyzetben kell a magyar népgazdaságnak lépést tartania a világgal. Ugyanakkor az is igaz: a világ egyetlen országa sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elaprózza műszaki, fejlesztő-, kutatóapparátusa erejét. Hazánk különösen nem. De minden országban akad olyan terület, ahol a hagyományok, az anyagi és szellemi erőforrások alapján minden esély megvan ,a korszerű termelés kialakítására. Ilyen terület nálunk egyebek között az elektronika, amely, ha több éves késéssel is, de végre méltó helyet kapott a kiemelt fejlesztési programok között. Az ésszerű szelekció, a kutató-fejlesztő tevékenység súlypontozása előfeltétele a sikeres műszaki fejlesztésnek. . VERSENY A VILÁGPIACON S nemcsak korszerű, eladható termékekről van szó. A világpiacon voltaképpen ma már nem is annyira az egyes terméket, mint a háttérben meghúzódó termelési rendszerek versenyeznek. Ez a legtöbb magyar termék esetében tapasztalható, hiszen — a többnyire követő jellegű műszaki fejlesztési politikánk miatt — termékeink döntő része akkor kerül világpiacra, amikor már nem az újdonságáért veszik. A magyar termékek versenyre kényszerülnek hasonló külföldi termékekkel, s a verseny kimenetelét a minőség mellett a magas termelékenység, az alacsony önköltség, vagy éppen a rövid szállítási határidő dönti el. Ezért nem csak a korszerű termék előállításához szükséges műveleteket, hanem az egész gyártási rendszert, iparági folyamatot kell a lehető ’legmagasabb szintre és szervezettségre emelni. A műszaki fejlesztésben is szakítani kell a termékközpontúság elvével, s fölcserélni a fejlesztés, a gyártás, sőt az értékesítés folyamatának, egységével. A műszaki-fejlesztés fogalmába tehát voltaképpen a korszerű, szervezett gazdaság valamennyi tényezője beletartozik. Közismert, hogy a most kezdődött ötéves terv fő célja, a külgazdasági egyensúly megteremtése. Ám előfordulhat, hogy egy-egy műszaki, fejlesztési döntés elhatározásánál nem a világpiaci körülményekből, hanem a távlati érdekekből ésszerű kiindulni. Hiszen a mérsékeltebb növekedési ütem ellenére is hosz- szabb időszakra csakis a nagyobb növekedés, a gyorsabb fejlődés lehet az ország célja. m. g. NÓGRÁD - 1981. február 3., kedd 3
