Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

ti Sirámok és kampányok helyett -mindennapos munka Mikor úgy szűk négy esz­tendővel ezelőtt először men­tem a salgótarjáni öblösüveg­gyár, a még régi épületben levő KISZ-irodájába, szentül azt hittem, eltévedtem, vala­miféle munkahelyi kaszinónak véltem, ahol a fiatalok mun­ka közben néhány percre ösz- szejönnek, beszélgetnek, kó- lázgatnak. nevetgélnek... Ké­sőbb, töbször ottjárva, már egyre inkább „mozgalmi jelle­get” öltött a helyiség. Legutóbb ..csak” lelkesen dolgozgató-tervezgető fiata­lokkal találkoztam, a kong­resszusi előkészületek nagy lázában. Persze időközben ketten is távoztak a titkári székből, ugyanakkor nőtt a taglétszám és javult a moz­galmi munka. Jelenleg 11 alapszervezet működik köze] két és fél száz fővel. EGYÜTT — MERT KÖZÖS ÜGY Nem a KISZ-titkár hibája, hanem a pártbizottság és a titkár erénye, hogy az utób­biak legalább olyan jól isme­rik a gyárban dolgozó fiata­lok munkáját, problémáit és eredményeit, mint a 15 tagú KISZ-bizottság. Érthető hát, ha most, a kongresszus előtt a fölkészülés is együttes mun­ka. — Közös ügyük — jegyzi meg Krätschmer Lajos- a pártbizottság titkára. — Nem­régiben az alapszervezeti párttitkárok előtt ismertette a kongresszusi tennivalókat Smirer Jóska, a KISZ-titkár. Elmondta, mit kér és vár a helyi alapszervezetektől, hogy zökkenőmentes legyen a föl­készülés. — Tudom, nem könnyű do­log néhány mondatban érté­kelni egy szervezet munkáját, mégis: hogyan ítéli meg az el­múlt öt év mozgalmi tevé­kenységét? — őszintén szólva, én a rendszeres, a nagy látványos­ságtól mentes, de ugyanakkor a tartalmas, úgy mondanám. a mindennapi munkavégzés híve vagyok — válaszolt a titkár. — Különösen amikor idejöttem, de még utána is egy ideig azt tapasztaltam, hogy a KISZ-munkában a rit­ka, de ,.nagynak” tűnő, kam­pányjellegű akciók dominál­nak. Mi, a párt részéről igye­keztünk a folyamatos mozgal­mi munkát szorgalmazni. Most. úgy érzem egyre jobban közelít ehhez a jelenlegi tes­tület, mindamellett, hogy még korántsem mondható el tel­jes megnyugvással az. hogy lehetőségeik maximálisan ki­használtak. TERET AZ ALKOTÖKEDVÜEKNEK Két-három évvel ezelőtt a meghirdetett Alkotó ifjúság pályázaton alig 15—20 pálya­munkát számlálhattak a ren­dezők. az idén pedig hasonló­an a tavalyihoz a 30 részt­vevő csaknem hetven alkotást készített. — Vezetők és munkások, fiatalok és idősebbek egyaránt érzik, hogy közös érdekünk a szüntelen újítás, frissítés — mondja Pintér Lászlóné okta­tási előadó, a pályázat fő szervezője. — A munkahelyi vezetők segítik, bíztatják a pályamunkák elkészítésére a fiatalokat, míg a KISZ a moz­gósításban. a lebonyolításban szorgoskodott. Rendhagyó volt az idén az értékelés: a szakmai zsűri mellett az alkotók is minősí­tettek, és a kettő együttes vé­leménye alapján rangsorolták a pályamunkákat. Mi a véle­ménye erről a megoldásról a legtöbb pályamunkát készítő Kafka Istvánnénak? — Szerintem nagyszerű öt­let volt — feleli. — Mi körül­belül a pályázatok 80—90 szá­zalékánál egyöntetűen véle­kedtünk, s nagyjából meg­egyezett a két zsűri ítélete is. .Miért pályázunk? Azt hiszem, ez egy kiváló lehetőség arra. hogy megmérhessük fantázi­ánkat, ötleteinket, egyáltalán Eredményesen végezték munkájukat a Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat balassagyarmati gyáregy­ségének szakemberei az elmúlt esztendőben: 453 millió fo­rintos termelési értéküket 488 millió, forintra teljesítették. Az idén is kedvező helyzetre számítanak. Sertésből nyolc­vanezer, szarvasmarhából 7500 darab feldolgozását terve­zik. Energiatakarékos habsamott Az észak-csehországi Decin új anyagból készült tégla hő­kerámiagyárában 3200 tonna __ . e vi ‘“Ijesitmenyu gyartosza- , . lagot helyeztek üzembe hab- a korábbi samottétól, rd ­samott téglák előállítására. Az kalmazása energiatakarékos. fölmérjük: mire vagyunk ké­pesek, hiszen ezen darabok legjobbjait az üzletekben, a kirakatban is viszontláthat­juk.., vagyis nem önmagunk­nak dolgozunk. ELSŐ HELYEN: AZ ÉRDEKKÉPVISELET — A legfontosabbnak az ér­dekek megfelelő érvényre jut­tatását érzem— hangsúlyoz­za többször is beszélgetésünk során a KISZ-titkár, Smirer József. — Ehhez azonban jól kell ismernünk az emberek, a fiatalok élet- és munkakö­rülményeit. a véleményeket... időt és energiát kell „áldozni” a közvetlen beszélgetésekre, a vitákra, hogy tisztába le­gyünk reális lehetőségeink­kel. Ezeknek a személyes be­szélgetéseknek nagyon gyak­ran egy-egy jó kezdeménye­zés, ötlet fölkarolása az ered­ménye. Gond van viszont az ifjú­sági bridokkal, legalábbis ami a számszerűséget illeti. Ám valami más van a sta­tisztika mögött, ahogyan azt a munkaverseny-felelős Som- kuti Nándor megmagyarázza. — Valóban lesújtónak tűnik az adat — mondja. — A gyár 119 brigádja közül mindösz- sze hét viseli az ifjúsági cí­met... Még 1979-ban tizenöt kollektíva volt. De az az igaz­ság, hogy a fiatalok részvéte­léről ugyanakkor nem szólha­tunk rosszallólag, hiszen más, nem ifjúsági brigádokban ott vannak, becsülettel dolgoznak, csak éppen a nevük elé nem biggyesztik oda az ifjúsági jelzőt. — Talán csak nem szégyel­lik? Vagy ezáltal hátrányo­sabb helyzetbe kerülnek? — Majdnem erről van szó, ugyanis az elismerési rend­szer alapján, voltaképpen ke­vesebb juttatást kaphatnak. Például a vállalat kiváló if­júsági brigádja, személyen­ként 1000—1000 forintos pénz­jutalmat kaphat, míg a válla­lat kiváló felnőttbrigádjának .tagjai 1500—1500 forintot. Meg aztán bizonyos címek elérése­kor is adódnak ilyen gondok, s úgy tűnik ez is befolyásolja őket a münkaversenyre való benevezéskor. E hetekben zajlanak az öb­lösüveggyárban a KlSZ-alap- szervezetek beszámoló taggyű­lései. A tizenegy közösség nincs könnyű helyzetben, szo­kás ilyenkor mondani. Azonban ez a kijelentés, efféle sirám­felhanggal egyáltalán nem hangzott el beszélgetésünk so­rán. Helyette a teendőkről esett szó, amelyekből néhá­nyat fölvillantottunk. Remél­hetően. á jövőben mindezek megvalósításáról is beszámol­hatunk. T. L. Réteggondok Társadalmunkban minden ember valamely osztály, vagy réteg sajátos életét éli, függet­lenül attól, hogy tudatában van-e vagy sem. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az életkori rétegződés szerint más és más erények, gondok jellemzik az embere­ket. Pártunk tudatos társadalomformáló po­litikájából fakad, hogy mindennapos építő­munkánk során többek között, nem 'hagyjuk figyelmen kívül az értelmiség alkotó szelle­mi erjét, a nők és idősek sajátos szociális gondjait, az ifjúság örökké változó arcula­tát, lendületét. A tíz éve született nagy jelentőségű ifjúság- politikai határozatában az MSZMP Központi Bizottsága széles körű elemzésre alapozva értékelte addig elért eredményeinket, a tár­sadalmi környezet és az Ifjúság egymásra- hatását. A továbbfejlődés érdekében megfo­galmazta a közös összefogást igénylő felada­tokat. Az 1970. februárban megjelent KB-határo- zatot nagyhorderejű állami, gazdasági intéz­kedések követték. Az ifjúsági törvény egy­értelművé tette a végrehajtás módját, stra­tégiáját. Rendelkezett egy ennek megfelelő eszközrendszer létrehozásáról, működtetésé­ről. Az állami és politikai szervezetek mel­lett életre keltek az ifjúsági bizottságok, az Ifjúsági parlamentek. Az MSZMP KB 1974. április 1-én az úttörőszövetség további fel­adatait fogalmazta meg. A KISZ KB ugyan­ezen év áprilisában szinte átszervezte a moz­galom életét. A SZOT „Egy üzem — egy intézmény” mozgalmat Indított. Nagy lendü­lettel beindult az ifjúsági klubmozgalom, a pályaválasztási tanácsadás. 1972-től ifjúsági kutatócsoport végez állandó folyamatos vizs­gálatokat. Kétségtelen, hogy a felsorolt szervezetek je­lentős eredményeket tudnak felmutatni. Ezek azonban többnyire elszigetelődő, nem kel­lően összehangolt, egymást nem eléggé erő­sítő eredmények. A különböző korosztályok­ra, csoportokra ható tevékenységek a mai napig még nem forrottak össze, egymást jól kisegítő, kiegészítő ^egységes rendszerré. A FELNŐTTEK ÉS GYERMEKEK KAPCSOLATA Az ifjúságpolitikai határozatot követő években, úgy tűnt, mintha a gyermekeket kifelejtettük volna az ifjúsági rétegből, vagy legalábbis külön kezelendőknek tartottuk őket. A településfejlesztéskor mindenre fi­gyeltünk, de leghamarabb a gyermekek szó­rakozását, pihenését szolgáló létesítményekről mondtunk le. A képzőművészeti alkotások­ban „nem sikk” a gyermekélet ábrázolása.' A vásárolható játékok kínálata hosszú éve­kig alig változott. A gyermekruházati cikkek egy része évek óta hiánycikk. Mindezek a jelenségek köthetők gazdasági kérdésekhez is, de jó részük szemléletbeli gondokra ve­zethető vissza. A nevelés terén sem alakult ki még a jó munkamegosztás, a közös teher­viselés. A bölcsődében, óvodában, sőt az általános iskola alsóbb osztályaiban a szülői gondoskodás, az otthoni ráhatás meghatáro­zóbb. Az életkor haladtával a mindennapos együttlét a szülőkkel egyre ritkább, előtér­be kerül az iskola, az úttörőcsapat, továb­bá a sport- és a művészeti körök, a baráti közösségek befolyása. Hogy a szülők megfe­lelő részt vállaljanak az említett szervezetek tevékenységében, nevelő munkájában, ez mind a gyermekek számára, mind a felnőtt­társadalom számára nélkülözhetetlen. Hiszen az új generáció megismerésének alapja a gyermekkel való együttlét, a közös alkotás. Nagyobb figyelmet kellene fordítanunk a gyermekeink nevelésén fáradozó pedagógu­sok, úttörővezetők, KISZ-vezetők munkájának összehangolására. „Sok üresjárattól” mente­nénk meg önmagunkat, ha nem osztozkod­nánk a fő felelősök keresésében, s az egy- másramutogatás helyett a sajátos feladatok teljesítésében lépnénk gyorsabban. A TIZENÉVESEK ÉS AZ ÁTMENET Legnagyobb adósságunkat a fiatalok kor] szerinti rétegeződésén belül a „tinik” neve­lésében látom, Az általános iskolában több­nyire szabályozott és kötelező életformát fel­váltja egy állandó-felelősségteljes választás, a kötetlenség lehetőségének csábítása, az ön­megvalósítás, az önszervezés képességének próbája, Az ebben a korban szerzett élmé­nyek egy életre meghatározzák a társadalmi beállítódottságukat, Az első szerelem, az első önálló szakmai eredmények, az élet első ön­állóan ‘elszenvedett pofonjai, az alkatilag helytelenül választott életút csalódásainak elviselésében sokkal több szülői törődést, tár­sadalmi segítséget, figyelmet várnak el a tizenévesek. Ebben az úttörőszövetség és a KISZ is többet tehet, Évek óta gond a két szervezet közötti át­menet zökkenőmentes megoldása. Ügy gon­dolom, a KISZ X. kongresszusának egyik fontos feladata lesz az egységes ifjúsági moz­galmi munka kidolgozása. Ennek fontosságát bizonyítja, hogy a 14—18 évesek között a mozgalmi nevelő munka a leggyengébb lánc­szem politikai tevékenységének sorában. Az úttörőszövetség programjai játékos nevelő módszereinek hatása a harmadikosok és he­tedikesek közötti korosztályban eredményes. A KISZ-szervezetek akcióprogramjai viszont a munkahelyeken, az egyetemeken, a főis­kolákon erőteljesebbek. A tinik sokrétű önszerveződési formája — rock-slepp, a csövesek stb, — a védettség, a mozgalmaink jóirányú befolyásoltságának hiányában alakul így. Ezért sürgetően vál­toztatni kell azon a kényelmes állásponton, hogy a felnőtt-társadalom úgysem érti meg magát a „tinikkel”, hogy nem illik beleolvad­ni társaságukba, hogy nincs közös téma, hogy e korosztály zárkózott és hozzáférhe­tetlen. HÜSZON FELÜL Az ifjúság említésekor legtöbbször ez a korosztály jut eszünkbe, ök a munkahelyek üdvöskéi, a pártépítés utánpótlása. A köz­életben, a vezetői feladatokra való felkészí­tésben rájuk számítunk elsősorban. E korosz­tály felkészítésére, élet- és munkakörülmé­nyeinek javítására társadalmunk rendkívül nagy figyelmet fordított. Ez nem véletlen, hi­szen ők már közvetlenül visszahatnak társa­dalmunk" fejlődésére. A korosztály minden­napos gondjai — a társadalmával együtt — azonban újjátermelődnek. Többségük kisebb baráti körökbe szerveződve (4—5 család) szűk szférában tölti szabad Idejét. Mozgásterük erő­sén családra orientált. Köti ebben őket az apró gyermekek nevelése, a gyermekintéz- mányi hálózat (több műszakos, vagy heti óvo- 3a) helyenkénti fejletlensége; a nagy család (szülők, nagyszülők) együttlétének befolyásai. AZ IFJÚSÁG ÚJRATERMELŐDIK A harmincévesek már az új generációt ne­velők közé tartoznak. Érdeméé azon gondolkodnunk, hogy a kü­lönböző korosztályok sajátos gondjait milyen fórumok értékelik. Hogy nevélő munkánk során kell-e stratégia, eszközrendszer, vagy pedig a jelenlegiek működését tegyük tartalmasabbakká, összehangoltabbakká. Fi­gyelve a pártszervezeteknek, a tömegszerve­zeteknek, az állami és ifjúsági szervezetek­nek a fiatal korosztályokkal foglalkozó elem­zéseit, munkáit, úgy vélem, kevés figyelmet és időt szentelünk jelen ifjúságunk különbö­ző korosztályainak összehangolt, hatásos for­málására. Pedig már régen tudjuk, hogy „a gyermek nevelését születése előtt húsz évvel kell kezdeni!” Cinkóczi Sándor Már nem találjuk munka­helyén a nézsai Május 1. Ter­melőszövetkezet irodáján Pá- gyor Józsefnét. mert munka­ideje leteltével kislányáért si­etett az óvodába. Hiába sza­ladtuk utána körbe a falut, ő a „kertek alatt” megelőzött bennünket. Amikor kaput nyitott, halkan szabadkozott: — Rólam akarnak írni? Nem vagyok én olyan érde­kes ember! Aztán a szülői ház egyik szobájában letelepedünk, és a községi népfrontbizottslg' munkájáról kezdünk beszél­getni — Lassan öt esztendeje,1 hogy beválasztottak a testü­letbe. Mindig is nyüzsgő faj­ta voltam. Éveken át a falu KISZ-alapszervezetében dol­goztam, valahogy nekem ez volt a természetes, a mozgal­mi munka. Nyilván ott figyel­tek föl rám. Ennek ellenére, meglepett, hogy tavaly . de­cemberben, a Hazafias Nép­front megyei küldöttgyűlése engem is delegált a hetedik kongresszusra. Négy éve volt az esküvő­jük — a férj a rétsági TÖ- VALL-nál dolgozik, — az­tán hamarosan- megszaporo­dott a család, de Págyorné a kicsi mellett töltött három év alatt sem tétlenkedett. Ha úgy hozta a munka sora, rá lehetett számítani. Járta a fa­Kongresszusi küldött „Ismerem az lu házait, okos szóval érvelt, ott volt a gyűléseken, föl­emelte a szavát a köz érde­kében. — A mi bizottságunknak is az a vállalt feladata, hogy se­gítséget adjon a helyi gon­dok orvoslásához. Ismerem la­kóhelyemen az embereket, úgy gondolom szót is értek velük. Az igazság az, hogy a jól cél érdekében nem nehéz őket megmozgatni. — Nézsán és környékén so­kan beszélik a szlovák nyel­vet. — Törődünk is vele! — pillant föl a fiatalasszony. — Népfrontbizottságunknak tag­ja az a pedagógus, aki a gye­rekeknek játékos foglalkozá­sokat tart, mind az öt isko­lában oktatják a nyelvet. Sőt! Már az óvodában elkezdődik a rendszeres tanulás. A könyv­tárakban sok szlovák könyv akad, többen olvassák a Lu4 dove Novinyt, — Gyakran szerveznek tár­sadalmi munkát. — Talán nem eleget, ha többet tennénk, már előbb tartanánk. Van azonban.olyas­mi, amihez nem elegendő a társadalmi munka. Régi vá­embereket..." gyünk egy művelődési ház, eddig azonban nem teljesült. Én már láttam terveket a község egyik régi épületének átalakításába. Ha elkészül, nem panaszkodhatunk többet, mert az olyan lesz... néz el valahová. Ránksötétedik, amikor be­toppan a férj. — Bizottsági ülés, gyűlés, szervezési feladatok. Néha alig látom a feleségem — mosolyog a megtermett fiatal­ember. — Ha tudok, persze én is segítek egy-egy ötlettel, no meg olyankor enyém a lá­nyunk gondja. — Mit szeretne elmondani a kongresszuson, ha szót kap­na? — fordulok az asszony­hoz. — Termelőszövetkezeti dol­gozó vagyok, magam is fia­tal. Azt mondanám el legszí­vesebben, hogy a mezőgazda­ság várja a fiatalokat. Az én szövetkezetem például — jó néhány ipari vállalattal szem­ben — harmincezer forinttal hozzájárul a lakásépítéshez. Segítenek a fuvarozásban, ami szintén nem kis dolog. Aztán hagyják tanulni, sőt küldik az embert. Egyszóval azt szeretném elmondani, hogy a ma mezőgazdasága sokban különbözik már a ré­gitől, s, hogy itt is többet vál­lalhatnánk mi, fiatalok. Látnivaló, kicsit útban va­gyunk, a férj és feleség reg­gel óta nem találkozott. In­dulunk. — Még nem szedtem ösz- sze a gondolataimat, a kong­resszusra — mondja a kapu­ban a fiatalasszony. — De márciusra szóról szóra tudni fogom, mit is kell mondanom. —h— NÓGRÁD - 1981. február 18., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents