Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
Áz SZKP XXVI. kongresszusa (VI.) Negyedmiliiárd ember nevében Több mint 17 millió tagja van a Szovjetunió Kommunista Pártjának, de nemcsak ennyien várják most a párt XXVI. kongresszusát. A felkészülés az egész ország ügye. Tanúsítja ezt — egyebek között — a kongresszus tiszteletére indított munkaverseny. A pártalapszervezetek megtartották a beszárpoló és vezetőségválasztó taggyűléseiket. Ezeket követték a _ járási, a városi, a területi pártkonferenciák, majd mindegyik köztársaságban a kommunista párt kongresszusa. Kialakult azoknak a névsora, akik a párttagság képviseletében ott lesznek a Kreml kongresz- szusi palotájában. A taggyűlések, pártértekezletek átgondolt, felelősségteljes vitát, eszmecserét hóztak. Több mint hárommillió konkrét javaslat született. Ezek jórésze ugyanhelyi problémák megoldására Irányul, de nem kis számban hangzottak el olyan vélemények, amelyek az országos kérdések eldöntéséhez adnak tanácsot. Sok fiatal ember került a pártbizottságokba, a vezetőségekbe. ORSZÁGOS ESZMECSERE A párttagság vitája azonban csak része az országos eszmecserének. Műhely- és üzemi gyűléseket is rendeztek. Tárgyaltak a tervről a szak- szervezetek, a Komszomol- szervezetek, a sajtó, a rádió és a televízió is helyt adott a javaslatoknak. A felszólalók többsége arra törekedett, hogy feltárja a munkát nehezítő tényezőket, javasolja a megoldás módját. Gyakran alig lehet megkülönböztétni, melyik javaslat érkezett tudóstól, vagy munkástól, gazdasági vezetőtől, vagy kolhozparaszttól, mérnöktől, vagy nyugdíjastól. Az országos eszmecsere legfőbb tanulsága, hogy a (mil- liók magukénak érzik a tervet. Ezt mutatja a hatalmas, az egész országot átfogó kongresszusi munkaverseny, amelybe már több mint százmillióan kapcsolódtak be. A felajánlások, a kezdeményezések általában a terv feladatainak megoldására irányulnak. Figyelemre méltó, hogy a kezdeményezésekben, a vállalásokban most már korántsem csupán mennyiségi mutatókról, határidő előtti teljesítésről van szó. Legalább ilyen súlyt kaptak a gazdaságosság növelésére, az anyagtakarékosságra, a minőségi előírás maradéktalan teljesítésére, a szállítási határidő megtartására vonatkozó kötelezettségvállalások. Az új termelési eljárások, tudományos eredmények gyors gyakorlati alkalmazása, a hatékonyság növelése ugyancsak visszatérő eleme a felajánlásoknak. HATEZER KÜLDÖTT Az országos vita, a kongresszusi munkaverseny azt tanúsítja, hogy a párt kongresszusát az egész ország magáénak érzi. Részt kér és kap mindenki a feladatok kijelöléséből és megvalósításából. Az a mintegy hatezer küldött, aki február 23-án helyet foglal a Kreml kongresszusi palotájában, nemcsak a szovjet kommunisták 17 milliós seregét, hanem a Szovjetunió 260 milliós népét képviseli majd. Kis Csaba — Vége — A vóros vonzásában — Kazár Kínál és csalogat a falu A RÖVIDEBB utat választjuk. Néhány kilométer csupán Salgótarjántól Kazár, de az erdőn át kanyargó kátyúkkal telített baktatón lassan fogynak a kilométerek. A látyány azonban kárpótol, a tél jellegzetes vonásai, a fehér szín minden árnyalatában pompázik, aztán legurulunk és felbukkan a fálu. A település, ahová egyetlen kérdéssel indultunk: mit jelent a megyeszékhely, a vá- ris vonzáskörzetében élni ? Salamon Ferenc, tanácselnök és Simon Istvánná, a végrehajtó bizottság titkáfa készséges partnerek abban, hogy keressük a válaszokat. Az első mutató, a népesség alakulása. Olyan ez, mint a barométer, pontosan jelez. *— Tíz esztendeje Kazáron, s a közigazgatásilag idetartozó Mizserfán, Mátraszelén 3807 fő volt a lakosság, tavaly 3622 — mondja a tanácselnök. Precízen előkeresi az 1970-es és a tavalyi nép- számlálás hivatalos adatait. — Elköltöznek? — Nem ez a jellemző — válaszol Simonná. —. Inkább kiöregednek. Előfordul, hogy a helyben élők közül néhány család a megyeszékhelyre költözik, de a két kezemen meg lehet számolni, hányán voltak az elmúlt években... Tehát a kazáriak jól érzik magukat Kazáron. A falu délelőtti csendjét éli. A patak vékony jegén néhány lurkó csúszkál, az utcán el-el- robog néha egy-egy személy- gépkocsi. A Kazáron átmenő forgalom nem nagy. — Nem lehet panaszunk a közlekedésre. Kényelmes, pontos a munkásszállítás, menetrendszerint indulnak a járatok, s elég sűrűn — jegyzi meg a tanács elnöke. Meséli, az egyik Salgótarjánba költözött panaszkodott neki, hogy a Kemerovo -lakótelepről gyakran később jut el a BRG-be, mint annak előtte. Kazárról. Ha már a buszok szóba kerültek, sorba vesszük az ellátás különböző területeit is. — Kereskedelem! — veszi át a szót a vébétltkár. — Csak Kazáron négy bolt található. Van ÁFÉSZ-nek, élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnak. Az alapvető élelmiszerellátás megoldott. — Hús, húskészítmények? A hónapok óta folyó munkaversenyben sok millió dolgozó vett részt — Nem hallani panaszt.' Persze minden azért nem kapható a faluban. A múltkor valaki azért kesergett, miért nem árulnak kalapácsot is. Mert neki éppen az kellett volna. SZÓBA JÖN, hogy a városkörnyéki településeknek amolyan szűrő szerepet is be kell (vagy kellene} tölteniük. Kazárnak — más települések mellett — jók a lehetőségei a megyeszékhely bizonyos „tehermentesítésére”. A közös tanács vezetői mondják, egyre gyakrabban jelentkeznek érdeklődők építési telek iránt, vagy felkínált házakra vevőként. Lehetnek is vonzóak a szépen rendezett utcák, amelynek házaiban — 75—80 százalékban — benne a vezetékes Ivóvíz. Az utakat is többnyire rendbe hozták, négy utcácska kivételével szilárd burkolattal rendelkeznek. Ha minden sikerül, a hatodik ötéves tervben ez a négy is megújul. A járda pedig — a főutat leszámítva — több mint az út. A kazáriak persze nem várnak mindig kivitelező felvonulására. Hozzáfognak, csinálják maguknak. Évente kikerekedik ebből 1—2 millió forint értékű társadalmi munka, csaknem annyi, amennyi a tanácsnak fejlesztésre rendelkezésre áll, néha még talán több is. így dupláznak a kazáriak. — Haladjunk tovább! Három körzeti orvosi rendelő, műszerekkel felszerelve — mondja Salamon Ferenc. — Két körzeti orvos látja el a betegeket... — Kazár néhány dologban előbbre tart, mint Salgótarján? Mosolyognak az összevetésen, mígnem Simon Istvánná mégis keres még egy érvet a felvetés jogosságához. — Nálunk nemhogy minden óvodai igényt képesek vagyunk kielégíteni, hanem még „toboroznunk” is kell... — mondja. Negyven üres hely a hetvenöt személyes óvodában. Törik a fejüket, mit tegyenek. Partnert keresnek mostanában, salgótarjáni gyárat autóbusszal, s munkásaik negyven óvodáskorú gyermekével. . — Ha nem sikerül? — Akkor Meglehet, Kazáron lesz az első olyan óvoda megyénkben, amelynek saját tornaterme lesz! Az iskola sem zsúfolt. Sőt,' szaktantermeket alakítottak ki, a személyi feltételek is kedvezőek. A tanárok zömmel innen indultak főiskolára, egyetemre, s aztán tértek vissza Kazárra, mások pedig letelepedtek s eszükben sincs arrébb állni, vagy éppen Salgótarjánba költözni.' Lehet valami nyugtató, csábító a levegőben, vagy talán a „kínálat” kielégítő? — Nem mindenben — szól a tanácselnök. — Vannak művelődési házaink, ifjúsági klubjaink, fenntartásukhoz hozzájárul termelőszövetkezet, a Váci Kötöttárugyár helyi telepe — egyébként e két gazdasági egység fő támasza a tanácsi tervek megvalósításának — mégsem vagyunk elégedettek. Nem nyújtanak eleget, nem hívogatják az embert, a szabad idő eltöltéséhez kevés ötletet nyújtanak ... Nagy számolgatásba kezdünk. A kazáriak mennyiből költekezhetnek a hatodik ötéves tervben. Biztosat nem tudnak, de annyit igen, hogy kevesebből, mint az elmúlt ciklusban. Legfőbb vágyuk, hogy a falu öregjeinek napközi otthont teremtsenek. Kiszemeltek hozzá átalakításra,’ felújításra alkalmas épületet. Hogy jön-e hozzá támogatás? Abban is, de főként saját erejükben bíznak. Megpróbálunk mérleget vonni. Mi a hátránya a város vonzáskörzetében élni,' mi az előnye. Hátrány, mondják, hogy a falvak az elmúlt jó néhány évben messze elmaradtak a fejlesztési lehetőségekben a városok mögött, s ez akkor Is igaz, ha Kazár ez alól egy-két dologban kivétel. Előny? A közeli munkahely, az ellátási igények gyorsabb, választékosabb kielégítésének lehetősége, a kultúra • közelsége, amennyiben többet nyújt a város (sok kazárinak van színház- bérlete, ide pedig gyárak művészeti csoportjai látogatnak rendszeresen).., S HOGY KAZÄR lehet-e vonzó, csalogató? Ebbén optimisták: alakítják az újabb házhelyeket! M. Szabó Gyula Új takarmányüzem A Vientiane tartományban tést. A tervek szerint a mos- létesülő agrár-ipari zónában tani ötéves tervidőszak vé- átadtak egy új nagy kapacitá- géig _ 1985-ig — .a takar- sú takarmányüzemet. Ez a gyár látja majd el jó minőmánygyártás volumene több ségű takarmánnyal a dina- 20 százalékkal nő 1980mikusan fejlődő állattenyész- hoz képest iiiiniiimuiinmi.'iiiiiiiniiiimiHiiiiiiiiii>iiiiiiimiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiui N éhány napra a lakásába kényszerült az üzemvezető. Elkapta őt a nátha, se’ látott, se’ hallott, csak zúgott a feje, ömlött róla a veríték. Az orvosa betegállományba is parancsolta.' Tiltakozott, de hiába, Szabó doktor hajthatatlan maradt, a betegnek otthon a helye. Lukács Bélára nehéz napok vártak. Az otthoniét jobban nyomasztotta, mint a nátha. Hallotta a gépek zúgását, elképzelte a hideghengerműben dolgozó embereket, ő meg itt nyög. De közeledett az oktatás napja is. Szemináriumon tanít, oda sem mehet? Arcán volt a betegség nyoma, de azt mondta az orvosának: — Még betegebbé válók, ha otthon maradok... Azóta már munkába lépett és lassan kiheveri az influenzát. Nem volt szokás nálunk engedni a betegségnek, ha csak lehetett. Apja, a vala-J mikori acélgyári barakkos, hetekig távol volt a kálkápol- nai otthontól, de fia nem emlékezett, hogy valaha is beteg lett volna az öreg. Igaz, Lukács Bélát már taníttatták szülei és vegyipari technikusi oklevéllal zsebében kellett választania Fűzfő vagy Tarján között. Ide a hegyek közé vezetett az útja, amerre az apja Fűzfő helyett Tarján... járt. így lett Lukács Béla a kohászati üzemek hideghengermű csomagolójának üzemvezetője. Aztán még pártoktatója is. Ahogyan nevezik őt: a propagandista. Azt szokta mondani, ha szó esik erről: — A kettő nem választható el egymástól... Valamikor régen, amikor még fiatalon a gyárba került az üzemvezető, az öreg Dudás Ferenc volt a párttitkára. Lukács Béla nem könnyen ellágyuló ember, de erről a titkárról olyan melegen tud szólni, hogy csak azok tudnak így, akik őszintén tisztelnek valakit. Dudás Ferenc már nyugdíjas, de szelleme ott él közöttük. AZ öreg volt az, aki arra biztatta Lukács Bélát, hogy a technikusi oklevél még nem minden, tanuljon tovább. Kiérezhette, hogy a fiatal technikusban sok minden van még. A politikai tudományok felé terelgette őt. Azt mondta neki, hogy a politikai tudomány nélkülözhetetlen egy vezető embernek. Lukács Béla őszintén mondta: — így lettem én propagandista... És olyan propagandista, aki ezt a tudományát a minde.n- napi munkájában hasznosítja. *A korábbi időben volt egy pártcsoport-értekezlet a hideghengerműben, közelebbről Lukács Béla üzemében. Nehéz körülmények között dolgozhatnak ott, mert olyan elemi erővel tört fel az emberekből az indulat, a rossz munkakörülményeik miatt, hogy félő volt, nem képesek lefékezni a panaszok áradatát. Lukács Béla tudta, hogy sok igazat takar a panaszkodás. Nem tudják az üzemben meghonosítani az embereket a nehéz munka körülményei miatt. Jönnek, mennek az üzemből. Sok az igazolatlan munkakiesés. És ilyenkor, amikor így izzik a hangulat, Lukács Bélának mindig az eszébe villan az öreg Dudás Feri bácsi. Következetesnek kell maradni az elhatározásokhoz, szokta mondani az öreg, Lukács Béla pedig ezt így kiegészítve: „Nem lesüly- lyedni, hanem felemelni az embereket”. A pártcsoport- ülés idején az üzemvezető szemében feszültség volt, hangjából ez viszont nem tűnt ki, csak határozottabb volt. — A körülmények nem változtathatnak meg minket, hanem mi a körülményeket... Tudta ő, ez azzal jár, a napnak nem múlhat el órája, hogy ne beszéljen az emberekkel kötelességük teljesítéséről. És megy közéjük, mint üzemvezető, de beszél velük, mint propagandista. Elmondta, az a legfőbb törekvése, hogy ott nevelje az embereket, ahol dolgoznak a kedv- derítő cselekvés érdekében. Azt mondja erről: — Örömet okoz, ha látom eredményét törekvésemnek — megigazította szemüvegét, rendezgette gondolatait is és még annyit mondott. — A rendszeres szeminárium, az más... Azt mondta Bogár Gyula, az alapszervezet párttitkára, hogy Lukács Béla pártoktatómunkájának nagy értéke van a hengerműben. Különösen arról beszélt, amikor a frissen érkezett embereket tanítja. Talán ennek is tudható, hogy az emberek közül kevesebben fordítanak hátat az üzemnek, mint maradnak. A türelme nagy ereje Lukács Bélának. Ügy foglalkozik az emberekkel, hogy mozgásra készteti a gondolatukat. A párttitkár, Bogár Gyuszi megerősítette, hogy Lukács Bélát tulajdonképpen ez teszi igazi propagandistává. U át maradhatott nyuga** lomban otthon, különösen amikor már érezte, hogy túl van a betegség nehezén? Most ’pedig, mint üzemvezetőnek is, de propagandistának is méginkább ott a helye a gyárban, mert készülődnek a folyamatos munka bevezetésére és erre magukat is, meg az embereket is fel kell készíteni. Mondják, hogy a főmérnök a nyugat-európai végeken jár piacot kutatva a termékeiknek. Nem képzelhető, hogy üres kézzel jön haza. Akkor aztán a hengerműnek hajrázni kell. De nem akárhogyan, hanem kifogástalanul. Erre pedig fel kell készíteni az embereket, amelyben a propagandista üzemve-* zetőre nagy feladat vár. Bobál Gyula Ipari hírek Vasipari hírek A Kim Csaek Vas- és Acélművek történetében egyedülálló termelési eredményekkel fejezték be az elmúlt évet a dolgozók: az év utolsó, negyedében a tervezettnél 20 százalékkal több nyersvasat, 25 százalékkal több acélt és 30 százalékkal több hengerelt acélt termeltek. Az eredmények nem elhanyagolható részesei a kemenceépítők, akik a kemencék korábbi működési idejét a másfélszeresére növelték. A vasúti teherszállítás gyorsítása A Kaecson Vasútközpont dolgozói vállalták, hogy a munka jó megszervezésével az idén tízezer tonnával több teherárüt továbbítanak, minit az elmúlt esztendőben. Kud- zsang megye vasutasai viszont úgy szervezik meg a szénszállítmányok rakodását az új esztendőben, hogy szerelvényenként másfél-két órával megrövidíthessék a rakodási -időt. A mozdonyvezetők a szállítási normát kívánják egy-másfélszeresére növelni. Textilgyári rekonstrukció Sikeresen folytatódik a phenjani textilkombinát rekonstrukciója. A cél: 1500 millió méter textília terme-, lése selejt nélkül. A megvalósítás érdekében azzal kezd-’ ték 1981-et, hogy csaknem félszáz újítási javaslat sorsa felől döntöttek, amelyek mindegyike a termelés ész- szerűsítésére vonatkozik. Korszerű gépeikkel több, jobb vinalon és őrlőn anyagot sz#» retnének készíteni.
