Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
Hass alkoss, gyorapftsf (\.) Az alap a teljesítmény Zárszámadásra készülve Együtt gyorsulva az idővel A népgazdaság hatodik ötéves terve csaknem három esztendős elemző munka eredménye, amely az összeállítás utolsó szakaszában társadalmi és parlamenti vitákban is érlelődött. A tervezők a párt irányelvei alapján lényegében három, az ország további boldogulását alapvetően meghatározó kérdéscsoportra adtak választ az új ötéves terv fejezeteiben. E három kérdéskör mögött tulajdonképpen három kihívás rejtezik, amelyekkel á magyar gazdaságnak a 70-es évek elejétől-kö- zepétől egyre inkább szembe kellett néznie. Nemcsak a világgazdasági korszakváltás kíván ugyanis a magyar gazdaságtól másfajta, új szemléletű magatartást a 80-as évek küszöbén, hanem még két. a változtatásokat erőteljesen sürgető folyamat is. Nevezetesen egy külső, nemzetközi méretű folyámat: új műszaki normáival kibontakozott tudományos-technikai forradalom. S a másik: egy belső, a hazai gazdaságban végbement fejlődés nyomán kialakult tendencia, az intenzív gazdálkodási szakaszra jellemző követelmények felerősödése. ELSŐ HELYEN A KÜLGAZDASÄGI EGYENSÜLY A korábbiakkal összevetve s VI. ötéves terv legfőbb új vonása az, hogy egy eredményesebb gazdálkodói magatartást akar kialakítani és azt általánossá tenni a magyar gazdaságban. A terv érvényesíti azt a felismerést is, hogy az eredményesebb gazdálkodói magatartás kibontakoztatása nem lehet csupán a vállalatok ügye, ennek érdekében nem lehet csak a „munka világában” cselekedni — ez átfogó társadalmi feladat. A hatékonyság fejlesztéséért a társadalmi tevékenység valamennyi területén cselekedni kell, az egészségügyben, az oktatásban, a helyi, a tanácsi munkában, a közigazgatásban. A terv ehhez teremt széles, körű, lehetőséget: a célok és az eszközök egyensúlyával és főként azzal, hogy a célok elérése csak akkor lehetséges, ha »a gazdálkodás, a cselekvés mindenütt új pályára áll. Ezt szolgálják a szabályzók, a hitelpolitika, az új árrendszer, a gazdaságirányítás szervezeti korszerűsítése, s számos .új rendelet. A terv, mint reális és világos munkaprogram a követelményeket és az azokból következő feladatokat ésszerű sorrendben rendezi a társadalom fő céljai és a gazdaság jelenlegi lehetőségei alapján. A teendők közül az első helyre a világgazdasági követelményekhez való igazodás, a külgazdasági egyensúly javítása került. Ez szolgálja ugyanis a társadalom legfőbb célját: az életszínvonal megőrzését és később további növelését. A terv a külgazdasági és a belső egyensúly javításának fő eszközeként a gazdálkodás hatékonyságának erőteljes fejlesztését jelöli- meg. tgy alakult ki a tervben a cél: az életszínvonal megőrzése, a feladat: az egyensúly javítása és az eszköz: a hatékony gazdálkodás kibontakoztatása, s e három egymásnak mindenben megfelelő összhangja. Az egyensúly javítása nem öncélú feladat. Amint a megtermelt nemzeti jövedelemnek kisebb, és egyre kisebb hányadát kell a külföldi hitelek törlesztésére fordítani, lehetővé válik az életszínvonalnak a korábbiakban megszokott ütemű emelése. Ezért van szükség arra, hogy a népgazdaság pénzügyi egyensúlya minél hamarabb ismét megszilárduljon. Ez a feladat azonban nem mehet az élet- színvonal rovására. MÉRSÉKELT fogyasztás A következő években a belföldi felhasználás növeléséhez külső forrással nem lehet számolni. Sőt: a nemzeti jövedelem növekményének jelentős hányadát kell éppen a külgazdasági egyensúly helyreállítására fordítani. Áz utóbbi két évben az egyensúly javulása főleg a belső felhasználás mérsékléséből származott: a beruházások csökkentéséből, az ésszerűbb készletgazdálkodásból. a szerényebb lakossági fogyasztásból. Ez azonban hosszabb távon nem járható út. A takarékosságban rejlő tartalékok gyorsan kiaknázhatok. A következő években tehát a fejlődést a gazdálkodás ésszerűsítésében rejlő tartós lehetőségekre, a minőségi követelmények teljesítésére kell építeni. A terv 1981—85 között a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növelését irányozza elő. A belföldi felhasználás ennél lassabban, öt év alatt 3—5 százalékkal emelkedhet, Ez fele, egyharmada az ötödik ötéves tervidőszakban elért növekedésnek. A mérsékeltebb növekedési ütem kedvez a differenciált fejlesztési gyakorlat kialakításának. A versenyképes termékek gyártásának bővítése az átlagost jóval meghaladhatja. Éppen az a legfőbb társadalmi-népgazdasági érdek, hogy a versenyképes termelés fejlődjön gyorsan, egyre inkább ebből származzék az ország bevételeinek nagyobb hányada. Nehéz időszak következik ott. ahol még nem kezdték el az eredményesebb munkához szükséges változtatásokat. A hatékonyság javításához ugyanis most nem lehet a dolog könnyebbik felét megragadva eljutni: nincs mód arra, hogy látványos beruházásokkal korszerűsítsék a termelőberendezéseket, cseréljék a gyártmányokat. Erre csak azok a termelőegységek gondolhatnak — azok is korlátok között —, amelyek már ma is versenyképes, gazdaságosan exportálható termékeket gyártanak. Ezeknek van hitelük, fedezetük az állami kölcsönök felvételéhez. A vállalatok jelentős hányadánál azonban a hatékonyság javításához nincs más út, mint a belső tartalékok, a gazdálkodás minőségi tényezőinek kihasználása. A műszaki fejlesztés finanszírozásához szükséges saját anyagi erő előteremtéséhez is ja- vítaniok kell a minőséget, az anyag- és energiagazdálkodást, nem pazarolható tovább a munkaerő, a munkaidő, fejleszteni kell a piaci munkát, következetesen csökkenteni a ráfordításokat, s mindezzel, továbbá apróbb-nagyobb műszaki fejlesztési intézkedésekkel, rekonstrukciókkal, pótlólagos automatizálással. Azaz javítani a teljesítőképességet, a teljesítményt, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást. A TERMELÉS KÖZÉPPONTJÁBA Erre a gondolatmenetre épül a terv, ezt kell. a vállalati tervezés középpontjába állítani. A VI. . ötéves terv reális, pontos, átfogó programot ad. S mintát is egyben: hogyan kell körültekintő munkaprogramot készíteni a további fejlődéshez. A hatodik ötéves terv akkor teljesíthető, ha a tervben számolt teljesítménynövekedést nemcsak egyes helyeken kiugróan túlteljesítve, hanem általában, országos átlagban sikerül elérni. Ez a teljesítmény — hatékonyság és a nemzetközi versenyképesség javítása — mindenütt és mindenkitől reálisan el is várható. (Következik: II. A fejlesztés lehetőségei) Gerencsér Ferenc —' A leltárfeldolgozás folyamatban van, dolgozunk az idei terveken, készülünk a szocialista brigádok tevékenységének értékelésére. Munkahelyi tanácskozások, küldött- gyűlés, majd február 14-én zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlés — sorolja Tamási János, a berceli Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke a kövekező hetek meglehetősen zsúfolt programját. Majd így folytatja — A demokratikus fórumokat most kell végigjárni, mert ha a tervet elfogadták, a vitának nincs többet helye, akkor már csak a tettek beszélhetnek. A terv az törvény, azzal már csak egyet lehet tenni: megvalósítani. Nos, Bercelen az utóbbi években — az egyesülések óta — eszerint az elv szerint dolgoznak, s ez visszatükröződik az eredményeken is. Több mint 900 hektár átlagában öt tonnás búzatermés, 222 hektáron 4 tonnát termett hektáronként az őszi árpa, de terven felül hozott a napraforgó, a mustár is. — Ezek rekordhozamok a termelőszövetkezet eddigi életében. Véleménye szerint, lehet ezeket az eredményeket stabilizálni? — Ez a célunk a következő években. Sőt, egyes növényféleségeknél még nagyobb termésre számítunk. Ennek érdekében tovább folytatjuk a már megkezdett szerkezetváltást, amelynek során tovább szűkítjük a termesztett növények körét. Hogy a mennyiség mellett milyen fontos szerepet kap a minőség, azt jól szemlélteti, hogy az elmúlt évben 240 tonna vetőmagot értékesítettek 12 millió forint értékben. — Az elért színvonalból nem engedünk, ez alapfeltétele az eredményes gazdálkodásnak. A jövőben csak gabona, olajos növények és málna termesztésével kívánunk foglalkozni, a takarmánynövények mellett. Ez utóbbi területen kell a munkánkon legtöbbet javítani. Ezt egész egyszerűen úgy fogalmaztuk meg, hogy a takarmánynövények termesztését az árunövények termesztésének színvonalára kell emelni. A silókukoricával, a lucernával ugyanúgy foglalkozni kell, mint a gabonával, biztosítani a műtrágyát, a megfelelő agrotechnikát, mert a termőterület további növelésére nincs lehetőség. Év elejétől valamennyi ágazatnak külön gazdája van Bercelen, s ezzel megszűnt az eddigi kerületi rendszer —, amely felett elmúlt az idő — és átadta helyét a főágazati irányítási rendszernek. — Ettől is sokat várunk — mondja Tamási János. — Rugalmasságot, gyorsabb alkalmazkodóképességet, a követelményekhez jobban igazodó munkaszervezést, az átfedések elkerülését. — Mit ért ezen? — A szakvezetés eddig is jó irányban haladt, de néha kitérőkkel. Ahhoz lehetne hasonlítani, amikor több ember egy irányba szalad, csak közben lökdösi egymást. Ami ugye — ezt mondani sem kell — késlelteti a célbaérke- zést és ráadásul enefgiapazar- lással jár. Nos. ezt szeretnénk elkerülni. Az állattenyésztésben is hasonló céltudatos módosításokkal igyekeznek adottságaikhoz jobban közelíteni. Ez évtől megkezdik a szakosodást a szarvasmarha-tenyésztésben, a hústermelést — Mi kényszeríti erre a termelőszövetkezetet? — Lényegében ez is a szerkezetváltásunk szerves része. A véleményünk az, hogy a jelenlegi hétszázas tehénállomány megfelelő színvonalú takarmányellátását nem tudjuk biztosítani. Ezért három év alatt, évi százzal csökkentjük a tejelő tehénállományt és megkezdjük az intenzív marhahizlalást. a hústípusú keresztezéssel. — Nem lesz emiatt számottevő csökkenés a tejtermelésben? — Nem. A szakosított telep 380 tejelő tehene képes arra a szintű tejtermélésre, amelyre jelenleg a hétszáz. A tehe- nenkénti 5000 literes" tejhozam a következő években elérhető a tenyésztői munka javításával. Bercelen nyugodtan készülhetnek a közelgő zárszámadásra. A fegyelmezett, kitartó és céltudatos munka ezúttal is, — mint már annyiszor — meghozta gyümölcsét., Ez az eredményes év itt azonban csak arra elegendő, hogy tovább törekedjenek a még jobb eredményekre, még bátrabban kezdeményezzenek a gazdálkodás, a munka- és üzem- szervezés minden területén. A tavalyi 73 millió forintos árbevételt a tervek szerint az idén 80 millióra növelik, s ez arra utal. hogy nem kívánnak a múlt évi babérokon pihenni. Z. T. Tavaly a IY. negyedévben kezdték el a MOT-klíma hűtő-, fűtő-, illetve légkondicionáló berendezés gyártását a FÜTÖBER nagybátonyi gyárában. Ez idáig mintegy negyven készült el, s a tervek szerint az I. negyedévben további negyven berendezés gyártására kerül sor. A képen Gazsó Pál és Zenzer Vilmos lakatos a MOT-klímába kerülő ventillátort szereli (báb—) Fűtőből mentősnek Aki a segítőket hordja ZÖRÖG, CSATTOG, erőlködik már ez a kisbusz, szinte minden porcikájén érezni: „ő” bizony mindennap becsülettel megdolgozik a kenyérért. Mondom is a sofőrnek, —. Hát, bizony, mi nem csak flaszteron megyünk. Az úttalan utak erősen megviselnek mindkettőnket. Engem és a kocsit is. Két bányamentő fogódzik az előttem levő ülés vascsövébe. Félálmukban is ref- lex-szerűen markolják leeséstől félve, mert — igaz, a közlekedési szabályokat betartva —, néhol nyaktörő iramban dől kanyarból kanyarba a ZSUK. — Sietőseh hajt — szólalok meg újra én. — Ez már , a megszokás. Tudja nálunk, bányamentőknél nem órára, hanem mindig óra előtt néhány perccel kell a helyszínre érkezni... És ha nem értené a megfogalmazást, akkor ez annyit jelent, hogy mielőbb, a legrövidebb időn belül kell ott lennünk, ahová a veszélyhelyzet szólított. Le-!ebicsaklik a két bányamentő feje. Borostás arcukon s főként ernyedtizmú tartásukon látszik: igen fáradtak. — Nem csoda — néz rájuk Smbó Balázs, a gyors tempójú gépjármű vezetője: — egyfolytában tíz egynéhány órát lógtak a Gagarin hőerőmű szénbunkerében. Biztosítókötélen. A víz és a fagy méteres vastagon odaragasztotta a szenet az adagoló betonfalára, s ha ezt nem távolítják el. iszonyú nagy gondok adódhattak volna. — És ehhez bányamentők kellettek? — A legveszélyesebb feladatok megoldása, foglalkozásukból adódóan, mindig rájuK vár. Legyen bár az bányabeli mentés, vagy olyan „civil' munka, amelynek elvégzéséhez különleges képzettség kell. Szabó Balázs, a Nógrádi Szénbányák mentőrészlegének gépkocsivezetője még csak tizenegyedik esztendejét tölti ebben a „szerepkörben”, de látott, részese volt már anv- nyi, másokból borzalmas érzelmeket kiváltó történésnek, amelyek talán’ csak háborút megjártakat nem ráznának meg. S hitte volna a hajdani kazánfűtő — ez az egyik szakmája —, hogy majdan őrült iramban száguldva szedi össze a tartalék bányámén,- tőraj embereit, mert a szükség úgy kívánja? — ... Bevonulás előtt — mondja szemét le nem véve az útról — Mizserfán voltam kazánfűtő, de aztán megszereztem a jogosítványt és leszerelés után a bányánál már ebben a munkakörben helyezkedtem el. Pontosan emlékszem: 1970. május negyedikén kerültem a bányamentőkhöz, s azóta percnyi megszakítás nélkül dolgozom a kemény embereknél. Látom a visszapillantó tükörből: az ő szeme is karikás, vörös a kialvatlanságtól. — Mennyit aludt mostanában? Kitérő és kategorikus a válasz: — Azt a minimumot, ami szükséges ahhoz, hogy egyál talán volán mögé ülhessek. — Szóval, nem sokat. — Nem. De ennyi idő alatt hozzászoktam már, hogy a legváratlanabb időpontban riasszanak. így a szervezetem is alkalmazkodott ahhoz, hogy akármikor, bármilyen helyzetben nagyjából ki tudjam pihenni magam. Fékez a vasúti átjáró előtt és a két bányamentő előredől. Felkapják fejüket, kitekintenek az ablakon, majd mintha mi sem történt volna, szenderülnek ismét félálomba — Sokat kibírnak ezek az emberek — int vissza fejével Szabó Balázs. — Miért? Maga nem? — Hát.. . volt már olyan, hogy néha három hét alaTt csak az ágyban láttam a két gyerekemet. És korholt a feleségem is. hogy nemigen törődök velük. Pedig, dehogy nem! Csak hát ez a bánya- mentősködés ezzel jár; egyfajta örökös bizonytalansággal. Több mint félmillió kilométert vezetett már le — természetesen — balesetmentesen Szabó. És hogyan. — A múltkoriban, amikor még nem fagyott át ennyire a föld, külső munkára, a fenyvespusztai fúráshoz vittem segítségként bányamentőket. Utat építettek a berendezésnek embereink, nagyon nehéz körülmények között. Egyik oldalon olyan tizenöt méteres szakadék, másfelől a hegy. És itt kezdett el csúszni visszafelé, behúzott fékkel a kocsi. — Volt pánik? — ... Itt a fegyelmezettség olyan követelmény, mint má- sütt a helyes technológia betartása. Legfeljebb elsápadtunk, amikor sikerült megfogni a járművet a meredély szélén. Felnevet, s félkézzel cigarettára gyújt. Aztán elkomo- rodik: — Sok csúnya dolgot is láttam már. Két évvel ezelőtt a nagyrédei hűtőházhoz riasztottak, ahol csak a mi I mentőkészülékeinkkel lehetett bemenni a hegesztéstől felrobbant csarnokba. Három fiatalt mentettünk volna ki, s hiába volt áz őrült tempó: ketten azonnal, az egyik, aki a liftben ragadt, később hált meg... Szénné égett,- Össze- roncsolódott emberek látványát nagyon nehéz elfelejteni. — És mégis kitart itt? — Ilyen megértő, egymásra utalt csapatban jó dolgozni. A minden pillanatban ugrásra kész emberek szótlan keménysége, fegyelmezettségük, egymáshoz való viszonyuk szinte plusz energiát ad. Kazáron áll meg a kocsi, s az egyik bányamentő, a fiatalabb leszáll. Kezet fog, becsapja az ajtót, de a lemezen át is hallatszik szava: — REMÉLEM, ÉJSZAKA nem jössz értem, Balázs! A sofőr megnyugtatóan int ki neki, majd visszafordul: — Én is szívesen aludnék egyszer huszonnégy órán keresztül. Fáradtan 'nyomja el a cigarettacsikket és — irány a jégtől csúszós szerpentin. Karácsony György NÓGRÁD — 1981. január 13., kedd 3
