Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
.FOGALOMZAVAR" Játékról — komolyan Idén is: Nyomozz velünk! Ügy illik, hogy hagyományainkhoz híven „hivatalosan” is végbúcsút mondjunk — immár harmadik alkalommal meghirdetett — salgótarjáni társasjátékunk felett. A „Nyomozz velünk” városi társasjáték szervező bizottsága és a NÖGRÁD szerkesztőség 1980. november 16-án hirdette meg „Fogalomzavar” című közös rejtvény játékot, mely az év végéig foglalkoztatta (szórakoztatta, vagy épp bosszantotta) lapunk olvasóit Voltaképp már a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központban megrendezett szilveszteri műsorban, illetve a NÖGRÁD január 4-i számában közöltük mindazt, ami leginkább érdekelhette játékunk résztvevőit. Közöltük a rejtvények megfejtéseit, és azt is, hogy összesen hányán vetélkedtek azért a fődijért, amit — szándékosan — mindvégig titokban tartottunk. (Most már elárulhatjuk, hogy a „titkolódzásra” valójában nem a fő- díj mibenléte, (a kétszemélyes túrasátor) hanem kíváncsiságunk késztetett bennünket. Összesen több mint négyezren vettek részt valamilyen formában a „nyomozásban”, anélkül, hogy tudták volna, „mire megy ki a játék”. Ügy véljük, ehhez nem szükséges kommentár). Engedtessék meg, hogy végezetül ismét felidézzük játékunk menetét, mégpedig epít- tal nem a rejtvények, hanem a társasjáték „városi” jellegét hangsúlyozandó. Célunk ugyanis három év óta változatlanul az; hogy a fiatal megyeszékhely városiasodását, — a játék sajátos lehetőségeivel — segítsük. Ez motiválta abbéli döntésünket is, hogy a tisztázandó fogalmak köréből Salgótarján testvérvárosait választottuk ki. Méginkább ezt célozta telefonos feladatunk, mikor egymáshoz kellett zarándokolniuk játékosainknak a belépőjegyekért. Reméljük — szándékunk szerint — születtek új ismeretségek, netán barátságok ennek során . . . Természetesen nemcsak salgótarjáni olvasóink kapcsolódtak be játékunkba. Számos levelet kaptunk a salgótarjáni, illetve a pásztói és balassagyarmati járás községeiből. Sőt, — számunkra is rejtélyes módon — Egerből és Budapestről is érkeztek megfejtések alapban közölt heti fejtörőkre. Ez azonban az éremnek csak az egyik cfc dala. A másik —, s ennek legalább annyira örültünk —, hogy Salgótarján üzemei, vállalatai, intézményei, társadalmi és tömegszervei szintén magukévá tették a játék gondolatát. és különböző formában részt vállaltak a feladatokból. Az első öt forduló során például öt intézmény — a József Attila Megyei Művelődési Közvont, a TIT salgótarjáni szervezete, a városi sportcsarnok, a salgótarjáni zeneiskola és a Nógrádi Sándor Múzeum — fogadta a „nyomozói igazolvánnyal” is rendelkező rejtvén vfejtőket. Sőt, az ott elrejtett — számokra vonatkozó — feladatok elkészítését is az intézmények munkatársai vállalták. Ugyanakkor a fordulók nyerteseinek díjait öt társadalmi és tömegszerv — a KISZ sal- gótariáni bizottsága, a Hazafias Népfront Nóqrád megyei Bizottsága, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, a Nógrád megyei ifjúsági bizottság és az MSZMP salgótarjáni bizottsága — ajánlotta fel. Mi több, a felajánló szervek képviselői személyesen vállalkoztak a díjak átadására. (Ha meggondoljuk, ez nem is volt mindig egyszerű feladat, mert a sorsolást követően, esetenként fél napba is beletelteit, míg „kinyomoztuk” a nyertesek tartózkodási helyét . . .) Még mindig a NÓGRÁD-ban közölt rejtvényeknél maradva, külön is köszönetét kell mondanunk a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozóinak — ezen belül is a NÖG- RÁD Szocialista Brigád tagjainak —, akik készséggel teljesítették néha bizony szokatlan kéréseinket. Köszönet illeti a posta dolgozóit is, akik — az ünnepi csúcsforgalom dacára — gyorsan j^s pontosan kézbesítették nem csak olvasóin# leveleit, hanem az általunk szétküldött szilveszteri belépőjegyeket is. Kivette részét a játékból a salgótarjáni távközlési üzem is, amely a „titkos” számot bocsátotta rendelkezésünkre. Január 4-i számunkban közöltük annak a további — több mint húsz — salgótarjáni üzemnek, vállalatnak, intézménynek a nevét, melyek szilveszteri társasjátékunkhoz ajánlottak fel értékes díjakat. Olvasóink közül többen kifogásolták, hogy nem hoztuk nyilvánosságra a szilveszteri műsor készítőinek és közreműködőinek nevét Nos, a műsor készítésében — a „Nyomozz velünk!" városi társasjáték szervező bi zottságának tagjai — mellett a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ munkatársai — Andrássy Ferenc, Bakos Géza, Gyöngyösi Éva, Kovács Márta, Petik Péter és Várady Zsolt — vettek részt A műsorban — rajtuk kívül — közreműködött; Szigetvári János rendőr alezredes, a Salgótar jáni járási-városi Rendőrkapitányság vezetője, Petress István, a Magyar Rádió riportere, Petress Zsuzsa, a Fővárosi Operettszínház művésze, dr. Kun András, a Salgótarjáni városi Tanács művelődési osztályának vezetője, Ko- larovszki Mária és Mlinár Pál, a Németh-fú- vósszextett, a Nógrád Táncegyüttes, valamint Csaba Péter, Bábel László, Krátky József, Máth Róbert, Orosz István, Vanó László, Veszprémi Erzsébet, Zagyvái Béla és még sokan mások ... (A Mupett-show figuráit Andrássy Ferenc, Bakos Géza, Gyöngyösi Éva és Kovács Márta elevenítettél: meg). Talán elnézik nekünk az olvasók, ha rejtvényjáték, illetve a szilveszteri műsor felett ezúttal nem gyakorlunk nyilvános önkritikát Erényeinek és hibáinak megítélése elsősorban egyébként is játszótársaink feladata. Kértük, és ez ütem is kérjük olvasóinkat, írják meg ötleteiket, véleményüket, javasló taikat a játékkal kapcsolatban! A minél sikeresebb folytatás érdekében a jövőben szeretnénk tovább bővíteni a „Nyomozz velünk!” városi társasjáték szervező bizottságának — meglehetősen szűkös — létszámát A szervező bizottság mindenesetre már február első heteiben összeül, hogy a friss tapasztalatok birtokában elkészítse idei rejtvényjátékunk tervezetét. Reméljük, addig számos ötletet kapunk olvasóinktól. A leveleket szerkesztőségünk elmére várjuk! (Címünk változatlan: 3101, Salgótarján, Palócz Imre tér 4. A borítékra kérjük ráírni: „Idén is: Nyomozz velünk!") Ezzel már azt is elárultuk, hógy ez év végén szintén szeretnénk nyomozásra invitálni olvasóinkat Á 75 éves Szent István bazilika A bazilika Budapest egykori külvárosai, így a Lipótváros is, a múlt század elejétől gyorsan benépesültek. A túlnyomóan katolikus vallású lakosok templomot igényeltek, s ezért a mai Szent István bazilika helyén 1817-ben Zitterbach János tervei alapján ideiglenes templomot építettek, és már 1845-ben gyűjtést kezdtek új, nagyméretű épület létesítésére. Felépítése 1849-ben egyszerre sürgős lett, mert a régi kis templom Hentzi bombáitól eltalálva leégett Az új templom tervezésével Hild Józsefet bízták meg, az egri és esztergomi székes- egyház építőjét Hild úgy vélte, hogy a kapott feladattal építészi pályafutását megkoronázza. Empire stílusú kupolás templomot tervezett, amely szépen beilleszkedett volna a Lipótváros hasonló stílusú házai közé. Az alapozást 1851-ben kezdték meg, de a munkát pénzhiány miatt többször abbahagyták. 1867-re a kupola belső bordáival 51 méter magasságig készen voltak, ekkor Hild váratlanul meghalt A munka folytatását Ybl Miklósra bízták, ő azonban leállította az építkezést, mert a kupola állapotát aggasztónak találta. A kupolát tartó vegyes kő- és téglafalazat egyelőtlenül ülepedett, s emiatt repedések keletkeztek. A kiváló építész szerint ezen toldozgatással, aládúcolással A templom belseje A fotó közélete nem lehetett segíteni, s a kupolának és tartófalainak teljes lebontását indítványozta. Megállapítását az illetékesek kételkedéssel fogadták és bizottságot küldtek a javaslat tanulmányozására. Mielőtt azonban döntés születhetett volna meg, 1878. január 21- én egy erős vihar súlyosan megrongálta az épületet. Ybl jelentette a fővárosnak, hogy a falak hamarosan ledőlnek és az építkezés közeléből mindenkit eltávolított. Ezzel megelőzte, hogy emberéiben kár essen, mert a következő nap délutánján hatalmas rázkód- tatással az egész épület ösz- szeomlott. Ybl ez után új tervet készített. Hild elgondolásából csak az alaprajzot és az oldalhomlokzatokat tartotta meg, az empire stílust olaszos neoreneszánsszá alakította át. Ennek alapján a bazilikát elsősorban az ő művének kell tekinteni. Terve megfelelt a budapestiek óhajának is, mert nem csak templomot akartak, hanem az egész főváros díszéül szolgáló monumentális épületet is. Az építkezéshez 1873-ban fogtak újra hozzá, de pénzhiány miatt továbbra is rendkívül lassan dolgoztak. Közmondássá lett: „‘Akkor váltja be ígéretét, ha készen lesz a bazilika”. A templomot ugyanis már elkészülte előtt ezen a néven emlegették, noha nem bazilika stílusú, de a bazilika, azaz királyi épület nevet szívesen adták más monumentális templomnak is. (Bazilikastílus: téglalap-alaprajz, a fő- hajónál alacsonyabb oldalhajók, az ablakok az oldalhajók fölötti falon helyezkednek el.) Anyáink, nagyanyáink világában becsülete volt a fotónak. A falakon díszelgett a megsárgult katonafénykép, a parádés esküvői felvétel, nem is beszélve a gyermekek portréiról. Különösségnek számított akkoriban az egyéni fotográfia. Olyasféle kegytárgynak, amelyet érdemes volt bekeretezni, közszemlére kitenni, akárcsak a festményeket. Persze, ezekben sem bővelkedtek a hajdani lakások, ha csak nem számítjuk ide a filléres színes nyomatokat és szentképeket Lehet, hogy egyféle esztétikai pótlékot jelentett a családi fotógaléria. A mai generációk életében köznapibb helye lett a fotónak. Nem divat a falakat fényképpel dekorálni, csupán a fiatalabbak lakóterében hemzsegnek a zenei és a sportcsillagok képei. Többnyire albumokba, fiókokba kerülnek a különféle jellegű alkalmi felvételek és ez így van rendjén. Elérhető, mindennapi eszközzé vált a fény- képező-masina, s ezzel párhuzamosan kultúránk egészében is meghatványozódott a dokumentumok, az álló- és mozgóképek mennyisége. A fotó társadalmi, szociológiai helyzete tehát szükségszerűen átalakult Ma már rangos fotóalbumok, sokszínű fotótárlatok jelzik a műfaj igazi lehetőségeit Néhány évtizede ritkaságnak számított az ilyen rendezvény, napjainkra viszont a fotóművészet az amatőr fotómozgalom beépült a szellemi élet vérkeringésébe. Más kérdés, hogy a művészi ágazat közéleti funkcionálása, társadalmi elismerése még közel sem megnyugtató. Többen panaszolják például, hogy valamiképpen gazdátlan ez a terület. Jóllehet, él és működik a Fotóművészek Szövetsége, szakmai sajtófórumok támogatják a fotókultúra ügyét ám a gyakorlat frontján megoldatlan problémák halmozódnak. A centralizált irányítás egyebek közt aligha tudja megnyugtatóan átfogni és támogatni az országos mezőnyt, így a vidéki fotósélet szükségszerű lépés- hátrányba került. Annál is inkább, mivel nincs még minden megyében szakmai szervezet amely egyfajta támaszt, orientálást biztosítana az alkotóknak. Valamivel talán kedvezőbb az amatőr fotómozgalom helyzete. Igaz, ezen a területen jóformán nem is beszélhetünk centralizált Irányításról, pél8 NÖGRÁD — 1981. január 11, vasárnap déul megoldatlan a fotókörök vezetőinek szakmai továbbképzése, de ettől függetlenül színes, eleven a fotósok közélete. Nézzük meg köizelebbről a fotó társadalmi presztízsét Hogyan funkcionálnak például a rangosabb, színvonalasabb művek a mindennapi életben? De hát ki gondol napjainkban fotóművészeti alkotások vásárlására? Melyik intézmény vagy szerv kulturális alapjában szerepelnek efféle tételek? Főként a festészetre és a hagyományos iparművészetre korlátozódnak az állami és magánvásárlások, mert a konvenciók ereje itt is érvényesül. Elismerjük ugyan a fotó művészi képességeit, semmi mással nem pótolható gazdag formanyelvét, de csak látványos és időleges közéleti szerepekben alkalmazzuk. Valamiképpen félünk a műfaj puritán szépségeitől, az optika varázslataitól, mintha méltatlan lenne az igényes emberi környezethez. Pedig szó sincs erről. Aki megfordult már egy- egy tervezőirodában, ahol nyilvánvaló, helyük van a különféle építészeti, köztéri felvételeknek, annak nem kell bizonygatni a fotóalkotások funkcionális és esztétikai erényeit (holott ezek is csak korrekt, ízléses képek). Kevés műfajban van ekkora alkalmazkodási hajlam, kevés mű- aíkotásféle tud olyan szervesen illeszkedni a modem környezethez, mint éppen a fotográfia. Különös ellentmondás, hogy a fotóművészeti alapvetés már évek óta iskolai tananyag, de a nevelési intézmények falain hiába keressük a tartalmas, szellemes fotókat. Es a fotómozgalom legjobb eredményeit sem kamatoztatjuk, márpedig a művelődési házakban, vagy a klubkönyvtárakban szükség lenne színvonalas, olcsó műalkotásokra is. Igaz, összességében megoldatlan még a fotóművészet legjobb darabjainak sokszorosítása, ám az általános érdektelenség nem is motiválja ezt a folyamatot. Joggal mondhatják persze néhányan: ne legyünk ezért elégedetlenek. Elvégre a magyar fotókultúrának nincsenek komoly hagyományai, mint a vizuális művészetek egynémelyikének. Már az is nagy dolog, hogy jelentős tömegbázisa lett ennek a műfajnak, s jóformán egyenrangú művészeti ágazatként funkcionál. Lefegyverező, meggyőző teljesítményeket mondhat magáénak fotóművészetünk, nincs mit szégyenkeznünk. sz. p. A templom céljára állandóan gyűjtöttek, 40 000 forint volt az évi állami támogatás és 1882-ben felvetődött a gondolat, hogy a szükséges összeg egy részét nyeremény- kölcsönnel szerezzék meg. 1886-ban a bazilika felépítéséi re, valamint a Mátyástemplom, a kassai és bártfal műemlék templomok restaurálására a műemléki bizottság 800 000 öt forint névértékű kötvényt bocsátott ki. Ennek hasznából a bazilika építésére közel 1 millió korona jutott (időközben áttértek a forintról a korona pénzegységre), adományokból összesen 576 000 korona folyt be, az állam 1 350 000 koronát adott, a költségek oroszlánrészét, több mint 5 millió koronát a főváros viselte. Mikor 1889-re az épület külseje nagyjából elkészült, Ybl elhunyt, anélkül, hogy a belső berendezésre tervet hagyott volna hátra. Az építés befejezését Kauser Józsefre bízták. Nagy volt a megdöbbenés, mikor Kauser közölte, hogy e célra még 1 300 000 korona szükséges. Bár ezt az összeget a fővárosi építkezési felügyelőség 1 millióra faragta le, ennek előteremtése sem bizonyult könnyű feladatnak. Ezért húzódott el a munka még 16 évig. összesen 54 esz-; tendőig tartott az építkezési Az ünnepélyes felszentelésre 75 éve került sor, 1905. november 19-én. A bazilika központi elrendezésű kupolás templom, alaprajza görög kereszt. Hossza 86 méter, szélessége 55, magassága 30 méter, alapterülete 4147 négyzetméter, 7000 ember fér el benne. Ybl olyan kupolát akart létrehozni, amely messze kimagaslik Pest háztengere fölé. E cél elérésére magasságát, amely 96 méter, a templombelsőhöz képest túl kellett méretezni. Nehogy azonban belülről kürtőszerűnek hasson, egy alacsonyáéi* belső kupolát is épített. A főhomlokzaton két karcsú torony közt széles ívvel egy oszlopcsarnok nyílik. Különösen sikerült a főbejárat ünnepi kiképzése. A fölötte levő timpanon szoborcsoportoza- tát, Magyarország nagyasz- szonyának és a magyar szenteknek képmásait, valamint a szentély és a kupola szobrait Fessler Leó tervezte. Belseje gazdag képzőművészeti remekekben, melyeket a korabeli legnevesebb művészek alkottak. A főoltár fölötti falat Benczúr Gyula által tervezett öt mozaikkép díszíti; ezek egyes részeit szimbolizálják. A bazilikában elhelyezett többi festmény és mozaik alkotói: Feszty, Árpád, Lotz Károly, Nádiéi József, Stettka Gyula, Roskovich Ignác, Székely Bertalan, Than Mór és id. Vastagh György, a szobroké: Damkó József, Fad. rusz János, Ferenczy Béni, Mayer Ede, Pátzay Pál, Sennyey Károly, Strobl Alajos és ifj. Vastag György. Kár, hogy a bazilika elhelyezése nem szerencsés: lenyűgözőnek szánt homlokzatai a környező szűk utcák miatt nehezen érvényesülnek. Szép volt az altemplom térhatása, de mikor 1944-ben a főváros levéltárát biztonsági okokból itt helyezték el, elválasztó falakkal részekre osztották. A levéltári anyag jelentős részét helyszűke miatt azóta is itt őrzik, noha az iratok az altemplom nedvessége miatt ki vannak téve a penész pusztításának. Budapest ostromakor a kupolán légvédelmi figyelőállást létesítettek és bizonyára ezért is irányítottak a bazilikára sok aknát. Ezek szerencsére nem okoztak helyrehozhatatlan pusztulást A károk helyreállításához 1947- ben fogtak hozzá. A munkások a kupola belső részén dolgoztak, mikor egy szakszerűtlenül végzett forrasztás nyomán tűz keletkezett, s a külső kupola leégett. A belső főkupola, s vele együtt a bazilika többi része a tűzoltók gyors munkája következtében sértetlen maradt. A főváros a kormánytól kapott 1 millió forintból azonnal megkezdte a helyre- állítást és újra vörösrézzel burkoltatta be a házak fölé magasló kupolát. Vértesy Miül*»