Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

Kézilabda Mérlegen a női csapatok (II.) Imád nyerni Kati, a példakép S. Pásztói SE Lassan, de folyamatosan csúszik lefelé a csapat. 1978- ban első, 1979-ben második, ezúttal pedig csak a har­madik helyen kötöttek ki a pásztóiak. Az igazsághoz tar­tozik, hogy az együttes ré­gebbi, rutinos játékosai ke­vés alkalommal léptek pályá­ra. A baj azonban nemcsak az, hogy az idősebb kézilab­dázók hiányoznak, hanem ál­talában kevés a játékosuk. Kilenc alkalommal csere nél­kül jelent meg a csapat a mérkőzésen, ebből háromszor hazai pályán, sőt egy ízben hiányos létszámmal álltak ki. A korábbi években igen jó­képességűnek megismert együttes mintha komolytala­nul vette volna az elmúlt baj­nokságot. Több van a csapat­ban. Ezt bizonyítja, hogy a Bgy. SE-t egyedül ők győzték le, és egy alkalommal nyer­tek az STC ellen is. Az el­múlt év tehát kevésbé volt eredményes, mint az ezt meg- előzőek. S ez főleg a szakosz­tály munkájának tudható be, hiszen ha a játékosok egyéni képességeit nézzük, mindjárt kitűnik egy-két tehetség. Első helyen kell említeni Horváth Ildikót, aki 69 dobott góljá­val az előkelő 2. helyet fog­lalja el a góllövőlistán. Volt mérkőzés — St. Síküveggyár — amikor egymaga 17 góllal terhelte az ellenfél hálóját. A hetedik helyet szerezte meg a tavalyi legeredményesebb já­tékos, Borbás Erika 59 gól­jával. Rajtuk kívül is meg­említhető Kürti Ilona, aki 20 11 — 9 251—191 22 zömmel csak az őszi fordu­lókban szerepelt csapatában, mégis 33 gólt ért el, vala­mint a 21 gólos Balogh Ju­dit. Viszont olyan jó képessé­gű játékosok, mint Szalai Mó­nika, Bangó Erzsébet, Fös­4. Nb. Bányász Mint ismeretes, egy ideig a Nb. Bányász női csapata nem szerepelt a megyei bajnokság­ban. 1978-ban indultak újból. Nos az azóta eltelt három bajnokság közül a 80-as ke­vésbé sikeres volt számukra, hiszen 1978-ban és 1979-ben egyaránt dobogósok voltak. Most tetemes, hat pontos hát­ránnyal a 2. Pásztó mögött a 4. helyen végeztek. Főleg a ta­vaszi fordulókban gyengélked­tek. Mindössze két győzelem és egy döntetlen „fémjelez­te” játékukat. Az őszi szezon már sokkal jobban sikerült: öt győzelem és egy döntetlen a mérleg. Visszatekintve az elmúlt bajnokságra kicsit rapszodi- kusnak tűnik a csapat baj­noki szereplése. A tavaszi sze­zonban például mindkét al­kalommal vereséget szenved­tek az Ecsegtől, míg ősszel ugyanezt a csapatot mindkét esetben legyőzték. Vagy a Pásztó ellenében a tavaszi el­ső találkozón diadalmaskod­tak, viszont utána háromszor vereséget szenvedtek. Nagyon ingadozó volt tehát a bajnoki szereplésük. A játékosok egyé­nileg is elmaradtak kissé a várakozástól, s önmaguktól is. Fordulat Örhalomban Egy evvel ezelőtt az őrhalmi labdarúgócsapat a balassagyarmati já­rás A csoportjában nagyon kevés örömet okozott szurko­lóinak. A bőrlabda szerelme­sei az1 „alsóházban” tanyáztak. Az őszi szezon befejezésével a harmadik helyen álltak, de a sorrend hátulról értendő. A tavaszi fordulókban aztán egy­re feljebb és feljebb kapasz­kodtak a tabellán. Az 1980/ 81-es bajnoki év első félide­jének a végén ők vezetik a mezőnyt. Csernyik István, az egyesü­let elnöke az elmúlt szezon rövid értékelésével kezdte a beszélgetésünket — Szegény embert még az iSg is húzza. Nagy Mihály, az egyik legtehetségesebb játé­kosunk a Bgy. SE-hez igazolt. A mindenáron való győzelem hevében a játékosok sokszor elveszítették a fejüket. A ki­osztott sárga és piros lapok csak nehezítették a helyzetün­ket. A téli szünetben rendez­tük sorainkat, s a tavaszi szezonra Nagy Mihály is visz- szajött. Nem kellett különösebb jós­nak lenni ahhoz, hogy valaki egy évvel ezelőtt kijelentse: az őrhalmi labdarúgócsapat rövidesen kilábal a hullám­völgyből. Elég volt csupán az ifjúsági tabellára pillantást vetni, amelynek az élén az őr­halmi „csikó-csapat” állt — Az őszi szezont felfrissí­tett gárdával kezdtük. Az NB II-ben történt új intézke­dés hatását mi áldásosán érez­tük! Így kerülhetett hozzánk Balassagyarmatról pár fiatal, tehetséges focista. Az ifistáink közül a legjobbak bizalmat kaptak. Az új játékosok jól megértették egymást a régi „harcosokkal”. A csapat átla­gos életkora 23 év. A játé­kosok elszántságával, akarat­erejével nincs baj. A gyerekek rendszeresen részt vesznek az edzéseken, még akkor is, ha esetleg több vasárnapon át nem jutnak „szóhoz”. Ez ilyen kisközségben, mint a miénk, nagy dolog. — Milyen célt tűzött a ve­zetőség a csapat elé? — Nem titkoljuk, hogy.sze­retnénk a bajnokságot meg­A NŰCRÁD - 1981. j< nyerni, bot, az osztályozom is sikeresen szerepelni. A köz­ségünknek még nem volt a megyei I. osztályban játszó labdarúgócsapata. Most meg­van rá a reális lehetőség. — A megyei bajnokságban való szereplés jóval több anyagi kiadással jár. — Mi ezzel tisztában va­gyunk. A termelőszövetkezettől megkapjuk az utazáshoz az autóbuszt. A lehetőségekhez képest a tanács is segít ben­nünket. A csapat jobb sze­replése már most „feldobta” a falu lakosságát Viszont tény: jelenleg kevés a pár­tolótagok száma. Körültekin­tő szervezéssel ezen változtat­ni akarunk. Ami pedig a pá­lya állapotát, öltözőt és egyéb kiegészítő létesítményt illeti, megfelel a megyei I. osztály­nak. — Eddig csak a labdarú­gásról esett szó. — Egy ilyen kisközségben a labdarúgás meghatározója lehet az egész sportkör te­vékenységének. A járás által kiírt különböző tömegsport­rendezvényeken, tornákon mindig részt veszünk. Helyi tömegsport-megmozdulásokat is szervezünk. A járási és megyei spartakiád versenye­ken több csapatunk és ver­senyzőnk eredményesen szere­pelt. Arra nem gondolhatunk, hogy más sportágakban szak­osztályokat tartsunk fenn. Balassagyarmat néhány ki­lométerre van hozzánk, s a sportolni vágyó tehetséges fiatalokat odairányítjuk. Feladatunk: a tömegsport he­lyi rendezvényeinek a számát emelni. Ebben a munkában a KISZ-szervezettel közösen ténykedünk. — Faluhelyen gondot jelent a nők sportjának biztosítása; a lányok bevonása az egyesü­let életébe. Mi a tapasztalat Örhalomban ? — Nálunk is hasonló a hely­zet. A nők köréből csak egy- egy alkalmi csapatot tudunk összehozni. Most készülünk a vezetőségválasztó közgyűlés­re. A testület által elfogadott feladati részben többek között ez is szerepel. sz. f. át 11., vasárnap vény Tünde csak hébe-hóba jelentek meg a mérkőzéseken. Ez nagy hátrányt jelentett az együttesnek. Van tehát fela­dat a szakosztály előtt a kö­vetkező bajnokságig, hogy a negatívumokat elemezzék, és megoldást találjanak az egy­ségesebb csapat kialakítására. 20 7 2 11 225—259 16 Pedig vannak jó képességű kézilabdázók az együttesben. Ilyen többe': között Szakács Teodóra, aki már a tavalyi bajnokságban észrevétette ma­gát. Ezúttal 50 gólt szerzett — csapatában a legtöbbet —, ezzel nem került a tíz leg­eredményesebb góllövő közé, de játéka így is dicséretes. Pádár Katalin 42 góllal követi őt, majd a tehetséges Liska Lívia (31) és Kotroczó Zsu­zsanna (30) következik. Meg kell még említeni Macső Ist- vánnét, aki kényszerű szünet után állt ismét csatasorba és 20 góllal segítette csapatát. Ugyanennyit ért el Szőke Ju­dit is. Nem kell külön kommen­tár a csapat sportszerűségét illetően, hiszen az utolsó hely önmagáért beszél. Női mér­kőzésen szokatlanul sok sza­bálytalanságot követtek el a Bányász-lányok. Sőt az egész mezőnyből tőlük történt vég­leges kiállítás — az ellenfél bántalmazásáért. Egy kicsit jobb öszefogással, több ön­tudattal ez a gárda sokkal többet, eredményesebbet tud­na nyújtani, mint az elmúlt bajnoki idényben. — S — (Folytatjuk) Mai sportműsor ASZTALITENISZ Városi-járási egyéni bajnok­ság. Salgótarján, 8 óra, váro­si sportcsarnok. KOSÁRLABDA NB II-es Keleti csoport, fér- firá játszás: STC—Kiskun­félegyháza, Salgótarján, gép­ipari technikum, 11 óra. A mérkőzés után sietett, mert tudta, hogy várom. Csapzottan, s kicsit leverten érkezett az Öl­tözőből, s ezen nem csodálkoz­tam, hiszen alig negyedórával ezelőtt veszítettek Karancs Ku­pa-mérkőzésen a KSC csapata ellen. — Még mindig rettentően fáj­nak a vereségek — ült le a vá­rosi sportcsarnok nézőterén Mis- kolczy Katalin, az STC kosár­labdázóinak csapatakapitánya. - Bár számítottunk a kecskemé­tiek sikerére, mégis nehezen tu­dom túltenni magam a balsike­ren. — Ügy tudom, a tornán a rá­játszásra való felkészülés volt az elsődleges cél. — Igen, ez így van. Decem­ber közepe óta nem voltak edzé­seink, csak január 3-án találkoz­tunk. Sajnos, nehezen lendülök formába. Talán én érzem legin­kább az edzéshiányt. — Ismert, rutinos, NB l-et megjárt játékos. Kérem, mond­jon valamit a pályafutásárólI — Salgótarjánban nőttem fel, gyerekkoromban a kézilabda is érdekelt. Már akkor is meglehe­tősen erős alkatú voltam, s a serdülőválogatottba is eljutot­tam. Aztán „szakmát" változtat­tam, megérintett a kosárlabda varázsa. A közgazdasági szak- középiskolába jártam, s ott ez volt a legnépszerűbb sportág. Érettségi után a fővárosba ke­rültem. Megkerestek ugyanis a BEAC vezetői, hívtak és én igent mondtam, öt évig játszottam a budapesti E betűsök színeiben, aztán 1977 tavaszán visszatér­tem az STC-hez. — Mi hozta vissza Salgótar­jánba? — Mondjam azt, hogy vissza­vágytam? Sok minden köt Sal­gótarjánhoz. Itt nőttem fel, itt vannak a barátaim, s ráadásul amikor átigazoltam a BEAC-hoz, ígéretet tettem, hogy a Stécé NB ll-be kerülésekor visszaté­rek. Nos, az STC bekerült... Aztán még valami. Akkor, ami­kor visszajöttem még éltek a szüleim. Sajnos, betegesek voltak, valakinek gondozni kellett őket. — Ügy érzi megtalálta a he­lyét? — Ha a munkahelyre gon­dol, akkor igen. Az SKO ke­reskedelmi igazgatóságán dol­gozom, mint titkárnő. Tudom, ez még nem karrier, de jól érzem magam, szeretem a mun­kám. Ez nagyon fontos az em­ber közéletéhez. Ami a játékot illeti, ott már akadnak problé­máim. Elégedetlen vagyok el­sősorban önmagommal. Úgy ér­zem, ősszel többet is nyújthat­tam volna. Igaz, edzésgondokkal küzdöttünk, nem állt mindig te­rem a rendelkezésünkre. Aztán itt vannak a fiatalok. Sok-sok tehetségünk lenne, ha jobban szeretnék a játékot. Néhányuk- ból hiányzik a felelősségtudat és az akaraterő. Ezek nélkül pedig sehol sem lehet eredményt el­érni.- Csak nem generációs prob­lémákat érez?- Huszonnyolc esztendőmmel én vagyok a legidősebb a csa­patban, s az előbbieket nem a korom mondatja velem. Egysze­rűen szeretem, ha valaki teljesi­ti amit vállalt. Számomra nehe­zen megemészthető, hogy discó- ba megy némelyik társam, edzés helyett. Félreértés ne essék, nem vagyok a zene és a fiata­lok ellensége. Sífelvonó — tanulságokkal A történet 1971-ben kezdődött Salgótarján környéke pompás lehetősége­ket kínál természeti adottságaival a város és a megye lakóinak a téli sportok űzésére. Az eresztvényi lankák már ebben az időben is a havas hét végeken százakat csaltak ki ott­honukból. Az utazási irodák tanúsíthatják, hogy az ország számos tájáról már a nyár közepén kértek szálláshelyeket visszatérő vendégek a téli szezonra. A helyi sísport is újjászületőben volt Ez adta az ötletet — a sportolók és a rendszeres testedzés igénye — az SKSE lelkes síbarátainak, hogy Ereszt- vényben sífelvonót létesítsenek. Úttörő vállalkozásnak számított. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemeken kívül a ‘ kezde­ményezés felkarolására nem akadt ajánlkozó. Társadalmi munkában született egy terv, hat esztendő kellett a terület kisajátításához, míg végre 1977 őszén elkészült a létesítmény A különböző hatóságok megadták hozzájárulá­sukat az üzemeléshez. Egyetlen dolog ma­radt figyelmen kívül: nem kérték a megyei tanács építési, közlekedési, és vízügyi osz­tályának jóváhagyását. Így használatbavéte­li engedély nélkül, de a sízők nagy örömé­re — működött a felvonó. Évről évre nép­szerűbb lett. Híre a megye határain túl is eljutott, de elkerült — 1978-ban — a megyei hatósághoz is, amely összehívta az érdekel­teket. Kiderült, hogy a már működő felvonó terve hiányos, a kivitelezés nem a műszaki dokumentáció szerint történt, s olyan hibák­ra bukkantak, mint a hajtómű megoldatlan fékezése, a balesetveszélyes oszlopgörgők, nincs melegedőfülke... A végleges használatbavételi engedélyhez több mint egy tucat rajzot, igazolást kértek, de mindezek ellenére 1980. április 30-ig ide­iglenesen engedélyezték a felvonó üzemelé­sét, s a hibák kijavításának határidejét ok­tóber elsejével szabták meg. Elkezdődött a hercehurca. Az' üzemeltető STC anyagiak hiányában az egyesületet tá­mogató vállalatok segítségét kérte. Sokáig nem történt semmi. Végül lehullott az első hó. A felvonóhoz szokott sízni vágyók óira rajzani kezdtek, s bosszankodva tapasztalták, néma a berendezést mozgásba hozó motor. Újságba nem való jelzők hangzottak elegve- sütetre, szakosztályra, tanácsra, hatóságokra. Ki-ki szókészletének és „jólinformáltságá- nak” megfelelően adott hangott nemtetszésé­nek. Szakértők vizsgálódtak. Helyszíni bejá­rás időpontjait tűzték ki, módosították, ha­lasztották. Végül a napokban — szerkesztő­ségünk közreműködésével — létrejött — egy előzetes szemle, amelynek végén az ille­tékesek úgy nyilatkoztak, hogy január 14-én ismét találkoznak, hivatalos formában. Eddig a történet! Az ember úgy gondolná, szerdán pont is kerülhet az ügy végére, ha nem merülnének fel a következő kérdések: Kié a sífelvonó? Ki és mikor gondoskodik a folyamatos üzemeltetéséről, fenntartásáról? Ki lesz a felelős üzemvezető? Mikor lesz végleges a használatbavételi engedély? Ki érzi végre magáénak a felvonót? A válasz nem a mi dolgunk! A leggondo­sabb „nyomozással” sem tudtuk kideríteni; ki tulajdona végül is a társadalmi összefo­gással épült létesítmény, amelynek kapcsán egyetlen vélemény megegyezik: szükség van rá! Enélkül aligha kapta volna Salgótarján az idei úttörő-olimpia rendezésének jogát. Má­sutt egy ilyen nagyszabású rendezvény ar­ra is lehetőséget nyújt, hogy a helyszín, a sportág maradandó létesítményekkel gyara­podjon. Olyanokkal, amelyek később is a közösség hasznát szolgálják. A tanulóifjúság közelgő nagy eseménye szűkebb pátriánkban úgy tűnik, arra sem volt (lesz) elegendő, hogy legalább sífelvonóügyben, idejében fújjon ébresztőt. Ha már az egyszeri esemény kedvéért nem is került előtérbe, az a forga­lom, amely az utóbbi szombat-vasárnapo­kon tapasztalható az eresztvényi sípályán (gyakori, hogy félezren élvezik a tél öröme­it), igazán megérdemelte volna a nagyobb törődést. Nem beszélve az idegenforgalmi szempontokról, valamint a helyben utóbbi években felnőtt tehetséges, országos bajnoki címekkel, válogatottsággal dicsekedhető sí­versenyzőkről. Nem másról van szó, mint az adottságok ésszerű kihasználásáról, hatvan-hetvenezer ember elérhető közelségében Nemrégiben a megyei tanács ülésén zajlott a vita arról, hogy indokolt-e Hollókőn, Diósjenőn hasonló téli sportobjektumok létrehozása, még annak ellenére is, ha az országos szervek támoga­tásával jár. Amikor a VI. ötéves terv elkép­zeléseinek kidolgozása során mind gyakrab­ban kerül szóba az ésszerű takarékosság, ak­kor meglevő értékeinkkel is gondosabban, jobban illik gazdálkodnunk, s mérlegelni az igényeket. A szerdán — kedvező döntés »setén — megszülető újabb ideiglenes engedély nem ie- lent végleges megoldást! kiss—szabó — A játékosokkal történt be­szélgetések során azt tapasz­taltam, tekintélye van társai kö­rében. — Többnyire hallgatnak rám játékostársaim. Talán rutinom­nak, s NB l-es múltamnak kö­szönhetem. — Szerintem jelene is tisztele­tet parancsol, hiszen ön a lég- ponterűsebb kosárlabdázónő az STC-ben. Jelentős érdemei van­nak abban, hogy az 5. helyen fejezték be a bajnokságot és a legjobb nyolc együttes társa­ságában kezdhetik a rájátszást. — Tényleg sok pontot érekei, s ebben 180 centiméteres ma­gasságom is segítségemre van. Emellett elég jó a gömbérzékem és imádok játszani. Megpróbá­lom edzőnk, Szan/as öcsi bácsi mellett én is fanatizálni a lányo­kat. Ha sikerül, könnyen elkap­juk a ritmust, gyorsan gördül­nek a támadások. Ha nem, ak­kor erőlködünk. Ilyenkor jön a kapitányi feladat: felrázni a csapatot. Csak az a baj, hogy van eset, amikor önmagamat is nehéz átlendíteni a holtponton. — Hallottam, fiatalokkal is foglalkozik. — Középfokú edzői képesítés­sel rendelkezem, s immár két esztendeje vezetem a serdülők edzéseit. Igyekszem tudatosan készülni az edzősködésre, mert visszavonulásom után sem aka­rok elszakadni á játéktól. Kö­rülbelül• 25-30 gyerek jár hoz­zám edzésre, s az a legnagyobb gondom, hogy mérkőzéslehető­ségeket biztosítsak nekik. Saj­nos, nem megfelelő a serdülő- bajnokság, ezért szerveznénk több alkalmi találkozót. Viszont örö­möm is akad. Nem egy tanítvá­nyom mutatkozott már be a fel­nőttek között. Ezzel lassan éri is kezdem megízlelni az edzői munka buktatóit és ünnepnapja­it. Hogy mire akarom megtaní­tani játékosaimat? Először is emberségre, mert minden más csak ezután következik! A beszélgetés után még soká­ig visszhangzottak bennem Mis- kolczy Katalin mondatai, örül­tem, hogy sikerült megismernem egy olyan sportolót, aki komo­lyan veszi, amit csinál. Igazi közösségi, társaiért és tanítvá­nyaiért is felelősséget érző em­bert. Jó kezekben van az STC női kosárlaba-utánpótlása I (KISS) Sporthírek Egy remek barátságos mér­kőzésen az NSZK-ban túrázó Tatabánya Bányász férfi ké­zilabda-együttese 500 néző előtt 25—20 (10—9) arányban legyőzte a Hofweier csapatát. A két egykori BEK-ellenfél a 48. percig kiegyenlített erők küzdelmét hozta, a ma­gyarok azonban az utolsó 12 percben biztosabban értékesí­tették helyzeteiket, és tech- nikásabb játékukkal megér­demelten győztek. * Tavaszi EB-selejtezőbeli el­lenfelével, a finn válogatot­tal mérte össze tudását a ma­gyar férfi kosárlabda-váloga­tott a varsói tornán, a har­madik fordulóban. A finnek 82—80 (48—38) arányban győztek. Három forduló után Hel­sinki együttese, tehát a finn válogatott vezet 6 ponttal Varsó I. és Budapest csapatai előtt (5—5). A második for­duló eredményeiről nem érke­zett jelentés, az azonban biz­tos, hogy a magyar csapat nyert, hiszen három forduló után 5 ponttal szerepel a táb­lázaton. * A hastingsi sakkverseny 10. fordulójában Pintér József sötéttel játszott az angol Bel­lin ellen. Játszámájuk a 40. lépésben döntetlennel ért vé­get. A versenyben a svéd An- dersson vezet 6,5 ponttal. Pintér József 3,5 pontjával 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents