Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Jeles napok Ú i év i népszokások Boldog új évet” — hall­juk és mondjuk magunk is ilyenkor, december utolsó és január első napjaiban. Szilveszter napján már ko­ra délután trombitálástól hangos az utca, az éjfél kö­rüli órákban a járdákat és az úttestet ellepi a nyüzsgő zajongó tömeg. Színes for­gatag, duda- és trombita­szó, álarcok, maskarák min­denfelé. Az otthonokban és a szórakozóhelyeken terített asztalok, vidám, baráti tár­saságok, tánc, zene és hang­zavar. Búcsúztatjuk az ó- évet, abban a reményben, hogy a következő esztendő szebb, jobb és boldogabb lesz. A legújabb kori óévbú­csúztató szokásoknak sok­kal gazdagabb és változato­sabb formáját találjuk meg a néphagyományokban. Az év kezdetét jelölő nap min­den népnél szimbolikus jelentésű, és egy sor sze­rencsevarázsló, jósló és go­noszűző hiedelemmel tár, amelyeknek egy része még a mai szilveszteréji szoká­sokban is tovább él, bár eredeti jelentése, szerepe már elhomályosult Már a pogány Róma la­kói is kicsapongásokkal ün­nepelték meg az év kezde­tét, és jókívánságokkal, bő­séges ajándékozással vél­ték biztosítani maguknak az elkövetkezendő esztendő sikerét. Magyarországon a középkori oklevelek tanúsá­ga szerint szokásban volt az újévi ajándékozás, városa­ink kötelesek voltak ajándé­kot adni a királynak. Má­tyás király korától ismere­tes a kastélyos uradalmak „sztrénázása”, mikoris a bel­ső cselédek, alkalmazottak, bérlők, foglalkozásuk szer­számaival felvonultak uruk köszöntésére, aki aztán aján­dékokkal viszonozta a kö­szöntést Országszerte elterjedt szokás volt a „kongózás”, „csengetés”, „nyájfordítáe”, vagy „szűzgulyahajtás”. A vidékenként különböző el­nevezéssel illetett szokás cél­ja nagyjából azonos volt el­űzni a jószágról a gonosz hatalmakat, illetve a pász­torok megajándékozása. Szilveszter napján sötéte­déskor összegyűltek a fa­lubeli béresek, pásztorok, le­gények. hangos, ostorpat- tintgatásokkal, kolompok- kal. csengőkkel, dudákkal, ócska edényekkel éktelen lármát csaptak. Estig tartott ez a füleket próbára tevő zaj, majd elindultak házról házra, újévet köszönteni, kántálni. Az ablakok alá állva énekeltek: Oj esztendő, vígságszerző most kezd újulni, Üjulása víg örömet most kezd hirdetni Alsó kék ég, felső szép ég, dicsérd Uradat, Urad áldjad; menny, föld, tenger, te megtartódat. Aztán egyikük kántáló hangon a következő ver­set mondta: Adjon az Isten, bort, búzái borockot kurtafarkú malacot, csutorába feneket bort bele öleget, hadd ihassunk öiöget! A köszöntőket almával, dióval, pénzzel, kaláccsal, ajándékozták meg. Újév reggelén is folytatódtak a jókívánságok, a legények sorra vették a lányos háza­kat, a gazdák a rokonokat, ismerősöket, helyenként re­gősök is jártak, hogy egész­séget, gazdagságot, jó ter­mést, a lányoknak pedig jó férjet kívánjanak. Sok helyütt maskarába beöl­tözve, dramatizált formá­ban adták elő jókívánsá­gaikat. A néphit szerint ami az év első ‘napján történik, az ismétlődik meg a jövendő év során. Ezért az emberek igyekeztek az egész napot kellemesen eltölteni, vidá­man, bőségesen enni, inni, és a kellemetlenségeket el­kerülni. Azt tartották sze­rencsésnek, ha újév napján a ház első látogatója férfi volt, az asszony viszont sze­rencsétlenséget hozott. Me- zőcsáton az a hiedelem élt, hogy amilyen nemű látogató tér be elsőnek a házba, olyan nemű borjút fog el­leni a tehén. Általában mo­sott ruha nem lóghatott új­év napján a házban vagy az udvaron, mert az a jószág elhullását, vagy a család egy tagjának halálát jelen­tette. A teregetett ruha a népi képzeletben talán a jószág kiterített bőrére asz- szociált. A hagyományok szabták meg az újévi étrendet is. Szárnyas állatot nem ettek, mert az „elröpíti”, vagy „el­kaparja” a szerencsét An­nál bőségesebben fogyasztot­ták a malacot és a disznó- húst — igaz közeli még az András-napi disznóvágás —, mert a sertés szapora jó­szág és „a házhoz túrja a szerencsét”. Sok helyen, pél­Szilveszteri alakoskodó játék kecskeszereplőyel Egyházasko- •záron 1951-ben. (Diószegi Vilmos felvétele) dául Túrán, a disznóhúshoz édeskáposzta járt, hogy „édes” legyen az újév. A kocsonya mellett hagyomá­nyos étel még a lencse, és a bab, amelyek a néphit sze- hint a pénzt szimbolizálják. Több helyen máig is szo­kásban vannak a jövő ki- fürkészését szolgáló prakti­kák. A jóslások az időjá­rásra, a természetre, egész­ségre, halálra, de leginkább az eladó lány férjhezme- netelére vonatkoznak. Az utóbbiak közül a legismer­tebbek: ólomöntés, galuska­vagy gombócfőzés, kerítés- karó-számlálás, papírcsil- lagvágás, szöszrázás, disznó- ólrugdosás. A múlt század­ban a Bereg megyei Lónyán úgy vélték, ha az újévi ko­ponyába főtt csontokat az udvarról a kutya elviszi, a ssontot kitevő lány még ab­ban az évben férjhez megy. Ormánsági szokás, hogy dió­héjba égő gyertyát helyez­nek, és az ingatag alkot­mányt vízen úsztatják. Ha a láng kialszik, vagy a gyer­tya felborul, a készítője meg fog halni. Ha két dióhéj- „csónak” találkozik — s az egyiket lány, a másikat fiú készítette — házasság lesz belőle. Közel száz éve jegyezték fel először* hogy az év utol­só napján Hajdúszoboszlón égő szalmacsóvákat hajigál- tak, lángoló nyilakat lőttek ki a törökök kiűzésének em­lékére. Talán ebből a ha­gyományból ered, hogy új lakótelepeink toronyházai­nak ablakaiból, erkélyei­ről — legújabb szokás sze­rint — összekötözött· csil­lagszórókat. petárdákat do­bálnak le. bár nyilvánvaló­an nem a törökökön nyert diadal emlékére, hanem azért, hogv hangulatosabbá tegyék az óév húr«>'iz«4tását. László Katalin Keresztúry Dezső: Újévi hajnal Fölrebben egy csapat sirály: a hajnalhozó Napba száll, mely lassan emelkedik a lengő láthatár fölé, s bár még párák fedik a világ már az övé. Fölhajnallanak frissen újévi gondjaink. Bár alakulna minden navfémies kívánságaink szerint! I Gamle Bv — az arhusiskanzen A múlt mesterségei A skanzen — skandináv foga­lom. Az első sza­badtéri múzeum alapítása Artur Hazelius nevé­hez fűződik. A stockholmi skan­zent , 1891-ben lé­tesítették, azzal a céllal. hogy megőrizzék a múlt egy részét — régi épülete­ket, használati eszközöket, a vi­déki életforma tárgyi és törté­nelmi emlékeit. A stockholmi skanzen példá­jára számos más svéd, norvég, finn és dán városban epiteiies. skanzent — megmentve a fa­lusi épületeket. munkaesz­közöket. Később az egész világon elterjedt ez a fajta mentési munka — a kihalás­ra ítélt falusi épületeket kon­zerválták és új helyen. az eredeti formájában, az erede­ti anyag felhasználásával új­ból felépítették. Magyaror­szágon az utóbbi években kezdték a zalaegerszegi és a szentendrei skanzen építését. A XX. század azonban nemcsak a falusi életformát változtatta meg. Sorra eltün­teti a kisvárosok hajdani jel­legzetességeit. épületeit, kis­iparát, kistermelő műhelyeit. Dániában, a Jyland-félszi- get középső részén fekvő Ar hús vámosában a skanzen az 1600—1860-as évek kisváro­si életét mutatja be. S bái Dánia-szerte jól karban tar tott óvárosok őrzik a múli egy-egy darabját — az arhu· sí skanzen, a Gamle B} olyan hangulatos, minth« századokkal ezelőtti kisvá rosba csöppentünk volna. A város kellős közepén, a botanikus kert szomszédságá­ban. folyóparton, szűk utcák vezetik a látogatót. Betérhe­tünk a korhűen berendezett polgárházakba, a módos csa­ládok pompakedvelő beren­dezései, dísztárgyai, bútorai, az egyszerűbb emberek prak­tikus holmijai, viseletéi, mind-mind a múltról mesél­nek. A Dánia különböző részei­ből összegyűjtött épületek komplett várossá egyesültek itt. A főtéren áll a Gamle By ékszere, az 1507-ből való pol- gármqpterház. Közelében az iskola, a piactér, kúttal. A folyó malomkerekeket hajt, a malomban lisztet őrölnek. A Fehér Hattyú patika por­celán tégelyeivel, kémcsöve­ivel an, mint egy varázs-' konyl Az egykori hajóska- pitámáza megannyi tenge- részeemlékkel van tele. Ésépítettek itt 55 ipáros- műlu kihaló, vagy ma is virág szakmák hajdani szersíaival. Az egyik mű­helyár csak múzeum. a másin — bár főleg turis- taatteióként — most is dolgi a mester. A mézes- kalá kirakata szívet, pe- recehák a gyerekek hosz* szú a soha nem fogy el a pelől. A fazekas a tu- ristíszeme láttára koron- goljdényeit. A kötélverés,’ a szántás műhelytitkaiba is tátják a látógatót. A gyeöntő cégére csillárt forr amelyre természete­sen ertyák függeszkednek.' A .szövő műhelyében ott az n'tás évszáma: 1741. A pipzítő különleges fara- gotjű szívnivalókat kínál.' A nadia korhű bocskorai me fatalpú szandálokat is . A kádár miniatűr ho) jó ajándékoznivalók.' A iőzőmester friss italai keXsen üdítenek a múlt­bétán. Az üvegfúvó hoez- sziegzettel és gyors kéz- zeipörgeti-fújja a kecses keret. vázákat, üvegdí- ' sz< És, hogy micsoda fej- recat hordtak hajdanán —gcsodálhatjuk a kala- pcter modell jein. _ De mnyi érdekes látnivaló amyműves, a könyvkötő,' a ács, a szobafestő. az ass, a kosárfonó, vagy a klyártó-műhely a több- '■ séves szerszámokkal, és ■ tjdre fiatal mesterekkel, E babonás ügyességgel ' eítik fel a régvolt mód- - set, munkafogásokat. 1 M egy színes, széles- • V történelmi filmben ■ Jk magunk is... Kádár Márta A mékalácsosnál Áoáti Miklós: Bajkeverő oroszlánok Z ende Ádám és felesége, : Ilonka már hónapok j óta éltek lakótelepi la- 1 kásukban úgy, hogy nem : történt velük semmi. Se jó, se rossz. Felkeltek, Ilonka : tornázott, megreggeliztek, majd Zende vagy bement az intézetbe, vagy sem. Ha ösz- szevesztek, olyankor annyira gyűlölték egymást, hogy kénytelenek voltak mindig sietve kibékülni, mert „kü­lönben erkölcstelen volna a további együttélés”. Zende Adám kutatómérnöki állása is oka volt annak, hogy aránylag sokat voltak együtt otthon, no meg az is, hogy Ilonkának már ió ideje nem sikerült „képességéhez és képzettségéhez” illő állást ta­lálnia. x. Ettek, ittak, szeretkeztek a lakásban. Aztán egyszeresek elkezdtek vágyódni régi, el­hagyott barátaik után. Erre az estére végre bejelentke­A Központi Sajtószolgálat if 1980. évj novellapályázatán f díjnyertes alkotás. zett Máder Laci és a felesé­ge. Zendéék délután húst sü­töttek, takarítottak, megfü- rödtek, majdnem szeretkez­tek is, de közben Zende iro­nikus megjegyzése miatt va­lahogy elment a kedvük az egésztől. Beesteledett. „Mintha va­sárnaponként gyorsabban sö­tétedne...” — mondta, vagy inkább mormolta Zende. Ilonka gyorsan lecsapott a mondatra, ízekre szedte, be­bizonyította, hogy a mondat értelmetlen és fölösleges, és furcsamód, Zende számára úgy tetszett, mintha mindez rá, Zende Ádám kutatómér­nökre vonatkozna Ezt min­denesetre kikérte magának, valamint azt is, hogy vele, a családfenntartóval egy állás­talan laboráns liba így be­széljen. Ilonka berohant a szobájába, és jól hallhatóan sírvafakadt. Zende Adám ilyenkor ér­telmetlennek és fölöslegesnél érezte egész eddigi és továb bi életét, és még az is meg fordult a fejében, hogy eny nyi erővel akár Ilonka, nél­kül is élhetne. Rágyújtott, noha Ilonka már évek óta próbálta leszoktatni a ciga­rettáról, mind ez idáig kevés eredménnyel. Zende egy íz­ben teljes három hónapig nem dohányzott, az ételek ízét újra érezni kezdte, ha­rapni tudott volna a friss le­vegőből, de sajnos, egy ba­ráti borozgatás során rá­gyújtott. És másnaptól újra fújta a füstöt, rendületlenül. Ahogy most is.( Már nagyon várta Mádért és Ircsit, a fe­leségét. Talán ötöt-hatot szippant­hatott a cigarettából, ami­kor fölpattant Ilonka szobá­jának ajtaja és Ilonka hal­kan, de érthetően, sírástól és gyűlölettől maszatos arccal annyit mondott Zende Adám- пак: „És vedd tudomásul, hogy meg foglak csalni!” — „Kivel?” — kérdezett vissza Zende reflexszerű gyorsaság- : gal. „Máderral, ha érdekel, a ■ Máderral, a barátoddal!” ■ Ilonka újra magára csukta az ■ ajtót Zende ott maradt saját föl nem tett kérdéseinek há­lójában, némán, és tapintha- tóan ártatlanul. Odakinn harangoztak. „Hét óra...” — juttatta eszébe a harang, „lassan jönniük kell”. Csöngettek. Ilonka berohant a fürdőszobába, magával rán­gatva hosszú ruháját, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy rendbe hozza kisírt arcát, és hogy felöltözzön. „Szóval tet­szeni akar ez a kurva...” gondolta tovább a dolgot Zende, és ment ajtót nyitni. — Pontosak vagytok — mosolygott a barátjárá. Sze­rette ezt a behemót művész­embert, a Mádért. — Mint a halál — mondta Máder és nevetett Ircsi is mosolygott, de ő inkább el­bújt a mosolya mögé. Máder nevetése kitárulkozás volt ártatlanság, derűs otthonias- ság a világ dolgai közt. ír- esi egy kicsit elbújt Mádéi háta mögött is, alacsonyabt volt a szokásosnál, „de i kelleténél nem”, mondta mái régen Máder, és onnan kér­dezte: — És Ilonka? — A fürdőszobában. Reno : válja magát azt hiszem. — Még nincs rászorulva .. • — morogta Máder udvaria • san, mivel a fürdőszoba aj tájához elég közel álltak. Az tán beljebb nyomult a la- Gyerekek, üdvözlöm la­kásba, és egy fotelba dobta ikban az első igazi ven- magát. Zende kicsit féltette cet. Eddig csak a szere- Máder súlyától kedvenc bú- a díjbeszedők és a tordarabját, de fegyelmezte nők tette be ide a lá­magát. Igyatok, az egészségetek­— Képzeljétek! Voltunk az állatkertben! — Ircsi, ha Eeészséeetokr«. ■ - egyszer elkezdett lelkesedni,ta neUta p^ csak nehezen tudta abba-vo]t a kezében. p — És olyat láttunk, de Cgyan már, miért kell olyat... — ezt Máder tettevas"ak ekkora feneket hozzá, kevésbé lelkesen, d<® Iszunk és beszélge- annál ígéretesebben. “ Az,tan elmegyünk haza. — Mit? — kérdezte Ilonka Csináltam egy kis va- kihajolva a fürdőszobaajtónat · · · húst — Ilon- Bejött a szobába, lehuppan’2‘ern^rrnesen kendére san- a másik fotelba, Máder mel*^, hiszen a vacsorát nem lé — Mit láttatok? sinálta, ketten csinálták. ♦- »nVl·· Zende nem akart hábo- <JTaM 1 te’ 1 bbwt<odn1· Már visszaült, mi­jobban tudod... — biztatt t Ircsi Mádért. Máder jó nu sélő volt, csak kissé felülete- Egyszer Ilonkával a Különösen a leírásai voltarátokban jártunk. Talál- hézagosak. Szerette a törtk ott egy egészen kicsi neteit középen elkezdeni, itkertet. Medvék voltak 1 — Szóval, az állatkert .ιη€, őzek, szarvasok, mó­Szép, koraőszi délután, a k°k· Es az egyik ketrecben ' romon a hitvesem, az élet« oroszlánpár sütkérezett ' párja, életem legkisebb n- És? — kérdezte Máder. je. Biztosan melegük volt. . — Tudjuk. Az Ircsi. M>- Igen. De ez a két orosz­) mesélsz, vagy szerelmet v szerette egymást Egy- ( lasz? st átölelve bóbiskoltak a 7 _ Ki tud előre mindePon’ a mancsukat, a mell­. — Máder morgott, m*nagy szeretettel egymás Ilonka megzavarta. Morg‘al’a· hasára tették. így > aztán elhallgatott ” Ilonka Zende töltött a poharak“ Persze. A legérdekesebb fölállt, poharát magi v°“> dogy ez a két orosz- . emelte és kissé túlságo1 teljesen meztelen volt.- meghatottam de teljesen — Hülyék. Minden oros·»- élve saját megindultságát? meztelen — mondta Má*- mondta; r· 8 NÓGRÁD - 1981. január 1., csütörtöl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents