Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

Ha a hegy nem megy Mohamedhez... Minden közmondás, szólásmondás, vagy hasonlat kissé sántítani szokott. Talán ez is, de fogadjuk el. Miről is van szó? A televízió nemrégen propagálta Nádor Tamás 33x10 c. könyvét, amely 33 beszélgetés 10 kérdéssorozatban. Ér­dekelt a téma és igen kíváncsivá tett. Felkerestem a balas­sagyarmati Madách Imre városi-járási könyvtárunkat, hogy kölcsönvegyem a friss könyvet. „Még nem kaptuk meg’’ — hangzott a válasz. De a derék „közművelődés katonája”, a könyvtáros, észrevétlenül feljegyezte a keresett könyvet. A mínkp postát kaptam és értesítettek, hogy a művet — miu­tán megérkezett és katalogizálták —, 3 napig fenntartják ré­szemre, érte mehetek. Jóleső érzéssel és köszönettel fejezem be e rövidke írás címsorát: ... Mohamed megy a hegyhez. — sós — Válaszol az illetékes Forgalmi felülvizsgálaf Rétságon Az 1980. november 28-án megjelent „Ingatag remény-’ című cikkre a következő vá­laszt adjuk — írja a KPM közúti igazgatóság igazgató- helyettes főmérnöke, Szakos Pál. „A KPM közúti igazgató­ság felelős a gondjaira bízott országos közúthálózaton az állami költségvetés által ren­delkezésre bocsátott pénz­ügyi lehetőségek leghatéko­nyabb felhasználása mellett a gazdaságos és biztonságos köz­lekedési körülmények biztosí­tásáért. A 960 km-es útháló­zat több mint egyharmada — 343 km — a 2-es sz. út rét­sági szakaszához hasonlóan la­kott területen halad. Munkánk során kiemelten foglalkozunk a közlekedés emberi oldalával, így a bal­eseteket előidéző okok vizs­gálatával, illetve megszünteté­sével. Ezen tevékenységünket a közlekedésrendészettel szo­ros együttműködésben foly­tatjuk. Az elmúlt időszakban évi 8—10 millió forintot for­dítottunk forgalomtechnikai tevékenységre, melynek kap­csán a jól látható fényvissza­verő jelzőtáblák kihelyezésén túl a burkolatjelek festésé­re évi 3—3,5 millió forintot költöttünk. A cikk által felvetettekre külön megvizsgáltuk Rétság átkelési szakasz baleseti hely­zetét, és az alábbiakat álla­pítottuk meg: A megyében az országos közúthálózat lakott területi szakaszán 1978-ban 58, 1979- ben 56 gyalogosbaleset tör­tént. A 2-es sz. főközlekedési úton 1978-ban négy, 1979-ben öt gyalogosbaleset fordult elő. Rétság területén 1978—80 között évi 2—2 gyalogos­baleset történt, valamennyi nappal. Ezek közül négy a gyalogos hibájából — hirte­len, körültekintés nélküli jármű elé lépés — követke­zett be, mint az utóbbi tragi- gus baleset is, ahol a helyszí- nelési jegyzőkönyv szerint a gyalogos egyenesen nekisza­ladt a nyerges teherautó há­tuljának. Mindez a gyalogo­sok figyelmetlen, fegyelmezet­len közlekedésére hívja fel a figyelmet. Az egyre növekvő motorizáció nem enged meg sietést, figyelmetlenséget — ha kell, igenis várakozzunk percekig az átkelésre! Tájékoztatásul közöljük,’ hogy 1980. október 10-én az érdekelt szervekkel közös for­galmi felülvizsgálatot tar­tottunk, melyen döntés szü­letett két gyalogátkelőhely 1981-ben történő felfestésére. Ezek természetesen csak a rajtuk közlekedőknek nyújt­hatnak védelmet az egyéb helyen utat keresztezőknek továbbra is a figyelmes, kö­rültekintő közlekedés jelent­heti a biztonságot! Megkérdeztük Emelkedik-e a nyugdíjas CSÉB-fagok életbiztosítási összege? Az Állami Biztosítónál kap­tuk a tájékoztatást, miszerint január 1-től — változatlan díj mellett — felemelték a nyugdíjas CSÉB-tagok élet- biztosítási összegét. Sokan emlékszünk még arra a né­hány év előtti televíziómű­sorra, amelyben egy nyugdí­jas panaszolta: úgy érzi, ő már kevesebbet ér, mert amíg aktív dolgozó volt, 40-es CSÉB- biztosításának életbiztosítási összege 30.000 forint volt, egy héttel nyugdíjazása után már csak 9000 forint. Hát ennyit csökken a nyugdíjas értéke? Az esetnek nagy vissz­hangja volt. Hogyan is állunk hát ezzel a kérdéssel? Való­ban kevesebbet ér a nyug­díjas? Egyszerű számítások alapján megállapíthatjuk, hogy a dol­gozó. aki mondjuk 40 éves korában CSÉB 40-es biztosí­tást kötött, nyugdíjazásig 9 600 forintot fizetett be. Ezért az összegért az ÁB a már jól ismert kockázatok — élet-, balesetbiztosítás, ápolási térítés — anyagi fedezetét vál­lalja. Tehát nyugdíjban a 9 000 forintos életbiztosítás semmiképpen sem igazságta­lan, mivel a biztosítási konst­rukció más részeivel, koc­kázatván ilásokkal összhang­ban álló térítés. Az ÁB a tár­sadalmi igények optimális ki­elégítésére törekedve január elsejétől felmelte a már nyug­díjas CSÉB-tagok életbiztosí­tási összegét. Ez az összeg a CSÉB-biztosítási formák függ­vényében emelkedik. A leg­szembetűnőbb változás azok­nál a biztosításoknál tapasz­talható, amelyet régebben kö­töttek meg és a CSÉB-tagnak — mint nyugdíjasnak — már nem állt módjában, hogy kor­szerűbb, nagyobb szolgálta­tást nyújtó módozatba lépjen át. A nyugdíjas CSÉB-tagok életbiztosítási összege 1981. január elsejétől: 15 forint havidíjas biztosításnál 20 forint havidíjas biztosításnál 25 forint havidíjas biztosításnál 30 forint havidíjas biztosításnál 40 forint havidíjas biztosításnál 50 forint havidíjas biztosításnál 80 forint havidíjas biztosításnál 3 000 helyett 7 000 Ft, 4 500 helyett 8 000 Ft, 6 000 helyett 9 000 Ft, 7 500 helyett 10 000 Ft, 9 000 helyett 12 000 Ft, 12 000 helyett 14 000 Ft, 18 000 helyett 20 000 Ft. Köszönik a figyelmességet! Az ünnepek után több ol- vasóriktól érkezett kérésnek teszünk eleget az alábbi rövid levelek közlésével: — Salgótarján városi Vö­röskereszt szervezete min­den fekvő beteg nyugdíjasnak karácsony előtt édességcso­maggal kedveskedett. Ezt a kedvességet, figyelmességet, amely nagyon jólesett nekik, köszönjük. Búzás Mihályné S.-tarján, Z.-pál£alva — Nagyon hálás köszönetét mondok a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat vezető­ségének, párt- és szakszerve­zeti bizottságának, mert a nyugdíjasaikat sem felejtették el. Az 1980-as esztendő vé­gén is gondoltak nyugdíjasaik­ra, hogy az ő ünnepüket is kellemessé tegyék. Vincze Mihályné Salgótarján Spagina Géza Salgótarján Eletet mentf aki vért ad Harc az életért Nagylócon Aktívák iutalmazása Az előző évekhez hasonlóan az elmúlt év végén a salgó­tarjáni MÁV-csomópont szak- szervezeti bizottsága 54 bizal­mit, bizalmihelyettest és több tisztségviselőt 1980-ban végzett jó munkáját elismerve tárgy- jutalomban részesített. Az ak­tivisták munkáját Lukács Ist­ván, a bizottság titkára kö­szönte meg és adta át az szb tárgyjutalmait Ezt hirdették a házak falára kitűzött plakátok faluszerte Nagylócon. A véradás szinte már ünnepszámba megy a mi községünkben. A legutóbbi al­kalommal is sokan gyülekez­tek mindazok, akik átérezték e nemes cselekedet hordere- jét. Jó példával járt elől or­vosunk, dr. Tóth Endre. A véradók közül nem maradt ki Balázs Nándorné, a ludány- halászi és nagylóci egyesült takarékszövetkezet elnöke mint töbszörös véradó. Fér­je Balázs Nándor, a kohásza­ti üzemek technikusa a gyár­ban szintén többszörös, kitün­tetett véradó. Én, szinte iri­gyelve néztem őket, mikor mondták, hogy megint adtak vért, hiszen pár éve még én is közéjük tartoztam. Téli hideg este. A. fázós em­berek behúzódnak a kellemes meleg lakásokba. Az óra el­ütötte az éjfélt. A falu nyu­govóra tért, még a kutyák A fórum nyomán ugatása sem verte fel a síri csendet. 0,30 órakor kegyetlen zörgetésre ébredtünk. Sies­sünk azonnal a szomszédba, ahol Mócsány Sándorból öm­lik a vér, eszméletlenül fek­szik, menjünk segíteni! Fér­jemmel együtt kötszerekkel ellátva rohantunk a 67 éves emberhez, hogy képességeink­hez mérten segítsünk. A be­tegnek éjjel álmában megpat­tan egy beteg visszér a lábá­ban és abból ömlött a vér. Férjem azonnal nyomókötést alkalmazva állította el a vér­zést, de mire odaértünk álla­pota már nagyon súlyos volt. A segélykérő telefon 0,30 órá­tól 3 óráig nem jelentkezett. Körzeti orvosunk, dr. Tóth Endre lakásán is zörgetve megtudtuk, hogy éppen a mi doktorunk van Szécsényben ügyeletén. De hiába csenget­te a felesége két telefonon is, az nem jelzett vissza. Kétség­be voltunk esve, hiszen tud­tuk, ha betegünk nem kap vért meghal, melynek jelei már eléggé mutatkoztak. Vé­gül is autót szerezve ment be a sógorom az ügyeletes orvo­sért, aki rögtön jött is, sze­rencsére. Látva a súlyos hely zetet mondta, hogy azonnai hívjuk a mentőket. S mivel sógoromék a szécsényi postát is útba ejtve elmondták, hogy már egy és fél órája hívjuk őket, maradjanak vonalban legalább most, mert rövidesen a mentőkért fogunk telefo­nálni. Hála dr. Tóth Endre gyor­saságának és orvosi beavat­kozásának, továbbá köszönet az ügyeletes mentőknek, akik szintén azonnal jöttek, így a beteget hajnali 3 órakor be­vitték a balassagyarmati kór­házba. Már jól van a beteg, és ki tudja nem-e a lánya és a veje által adott vér mentet­te meg. Rigó Istvánné nyugd. pedagógus, Nagylóc Ketten egyszerre Ketten vonultak nyugállo­mányba a közelmúltban a Pásztó gépesített mozgó pá­lyamesteri szakaszról. Csordás József váltólaka­tos, aki 1947-ben lépett a MÁV szolgálatába, a vasútnál több területen dolgozott. 1960-ban alakult meg a gépesített moz­gó pályamesteri szakasz és azóta is ezen a munkahelyen dolgozott. Szorgalmas, kitar­tó munkájáért megkapta a törzsgárda aranyfokozatával az igazgatói dicséretet is. Hosszú éveken át szakszerve­zeti, majd az utóbbi években pártbizalmiként végzett tár­sadalmi munkát. Többszörös véradásért is kitüntetésben ré­szesítették. Holecz Ferenc 1948-tól van, illetve volt nyugdíjazásáig a MÁV-nál, aki mindvégig a Hatvan—Salgótarján MÁV pályafenntartási főnökségnél mint pályamunkás dolgozott. Szorgalmas munkájáért dol­gozótársai több esetben meg­választották szakszervezeti bi­A kötelezettség elmulasztásáéit bércsökkentés A NŐGRÁD november 20-i számában az Olvasók fórumá­ban az „Ellenőr is jegyezte” címmel, Lantos Sándor Ka- rancsalja Szondy u. 5. alatti lakos szóvá tette, hogy no­vember 13-án a karancsaljai megállóban tartózkodó 20—25 utas reggel 5 órától 5.30 óráig nem tudott Salgótarjánba megállapítottuk, hogy a pa- nem mindig tett eleget. Velük nasz jogos. Szabályzatunk szemben elsősorban felvilágosí- előírja, hogy az autóbuszveze- tó-, nevelőeszközöket alkalmaz­tő minden olyan megállóban köteles megállni, amelyben a menetrend ezt előírja és utas kíván leszállni, vagy felszáll­ni. Ez alól a kötelezettség alól még akkor sem mentesül a gépkocsivezető, ha a megálló­tünk, ismétlődés esetén vi­szont adminisztratív úton való felelősségre vonásra is sor került. A november 13-i megállási kötelezettség el­mulasztásáért mind a négy autóbuszvezetőnél bércsök­zalminak, valamint a bizottság tagjának. Harmincéves vas­úti munkája elismeréseképpen a törzsgárda aranyfokozat, valamint négy ízben a Kiváló dolgozó kitüntetést is meg­kapta. Mindkettőjüket a nyugdíjba vonulás alkalmából Salgótar­ján—Hatvan pályafenntartási főnökség politikai, társadalmi és gazdasági vezetői meleg szavakkal köszöntötték. Em­lékül pedig átadták a kollé- gák, társadalmi szervek aján-; dékait. — sz — utazni, mert az autóbuszok helyhez megtelt autóbusszal-kenté»l alkalmaztunk. nem álltak meg a megálló­ban. Az ügyet kivizsgáltuk és érkezik. Már eddig is előfor­dult, hogy néhány autóbusz- vezető ezen kötelezettségnek A MÁV közli Nem volt lehetőség A NÖGRÁD-ban közölt „Akadoznak a szállítások” című cikkben foglalt szállítá­si problémákat vizsgáltuk, és a november 30-tól december 8-ig terjedő időszakra vonat­kozólag az alábbiakat állapí­tottuk meg: A kohászati üzemek kért 323 kocsit, kapott s rakott 102 ko­csit, a zománcipari művek kért 73 kocsit, kapott s rakott 27 kocsit. A szénbánya kért 32 600 tonna szénnek kocsit, kapott és rakott 28 085 tonna szenet. Sajnos az év végi megnő- vekedett szállítások, valamint Pasztán, a* Üvegipari Művek Szerszám- és Készülék Gyá­rában az idén is biztosítják a társüzemek részére az üveg­gyártáshoz szükséges berendezéseket, a termelési feltétele­ket elősegítő gépeket. Ezekben a napokban már elszállítás­ra vár az orosházi üveggyárnak az az új típusú hűtősza­lag. melyet februárban helyeznek üzembe a helyszínen. Ké­pünkön Széles Imre és Halász József lakatos csoportvezetők az átadás előtt ellenőrzik a korábbi típusnál nagyobb tel­jesítményű és fajlagosan kevesebb energiát használó beren­dezést. —kulcsár— Szabó Ferenc mérnököt a kérdéses időszakban bekö­vetkezett kedvezőtlen időjárás mellett az igényelt kocsikat csak a legnagyobb áldozatok árán tudtuk biztosítani. Mivel a teljes igény kielégítésére nem volt lehetőségünk, az igazgatóság egész területén arányos kocsiellátást valósí­tottunk meg, hogy üzemleál­lás sehol ne következzen be. A körülmények javulásával természetszerűleg a teljes igény kielégítése a célunk — írja a MÁV Budapesti Igaz­gatósága vasútigazgatója, Kiss Károly. Hozzá kell azonban tennem, Rokonát keresi hogy nagyon sok esetben az autóbuszon már fenn levő uta- JrAl sok követelik a gépkocsiveze- •Jze9earo' tőtől, hogy a további megál­lókban már ne álljanak meg (tetézik ezt azzal, hogy meg­állnak az autóbusz ajtajában és nem hajlandók hátramen­ni), mondván, hogy ez a „mi autóbuszunk”. Ez a helytelen A Hazafias Népfronthoz Sze- szemlélet, rosszul értelmezett gedről érekezett az alábbi ké- „hagyomány” is hozzájárul rés. Bizakodunk, hogy lapun- ahhoz, hogy a vonalak „utol- kát olvasva talán sikerül a só” községeiből utazók ném kérést teljesíteni, mindig tudnak felszállni az — Nagyon kérem, segítse- autóbuszokra — írja a Volán nek nekem Salgótarjánban 2. sz. Vállalat személyforgal- élő rokonom megkeresésében, mi üzemegységének üzem- Ugyanis lakcímük ismeretlen igazgatója, Miklós Ernő. Állami Biztosító Fizet és felvilágosít 1979-ben volt egy sajnála­tos balesetem a lábammal. Nem részletezem, de, amikor az ÁB-nál felvettük a 800 fo­rint baleseti segélyt, az egyik vezető azt mondta: „Egy év múlva találkozunk”. Akkor azt sem tudtam, hogy mit je­lent. A lábam rosszabbodott, viszont kevesen tudták, hogy egy év elteltével mit tehetek, hogy mégis anyagiakban vala­mi kártérítést kapjak. Az ÁB világosított fel újra, mely után a lábamra megkaptam egy elég jelentős összeget. Akkor egy véleményen voltunk, hogy inkább ne lett volna erre szük­ség. Majd hasonló eset tör­tént a feleségemmel is. Na­gyon kedves szavakkal vilá­gosítanak fel mindenkit, aki bármilyen üggyel fordul hoz­zájuk. Ezért csak javasolni tudom azoknak, akik esetleg még nem rendelkeznek sze­mély- vagy egyéb biztosítás­sal, hogy minél előbb kössék meg, hiszen soha nem tudja, senki, mikor éri baleset, és ilyen esetben jól jön egy kis segítség anyagiakban is. Bár soha ne legyen erre szüksége senkinek az életben! Mező Sándor, S.-tarján, Arany J. út 25. előttem, s szeretném velük a kapcsolatot levélben felvenni. Csak annyit tudok rokonom­ról, hogy Szabó Ferencnek hívják, foglalkozása pedig műszaki mérnök. Köszönöm segítségüket! Cseh Lajosné Szeged, Alsóvárosi Fekete földek 62. Kérést ’ovóbbítunk Sötétség Mátra- verebélyben Mátraverebély Sztahanov és Szabadság utcai lakosok ne­vében kérjük az ÉMÁSZ-t, hogy a már hosszú ideje rossz közvilágítási lámpákat javít­sák meg. Igaz, olyan utcai lámpák is vannak, hogy még villanykörte sincs benne, mely semmiképpen sem az ÉMÁSZ hibája. Valamikor biztosan tettek bele. Sajnos, utcánk egy-két legénye céltáblának használta. Éppen ezért a szü­lőket is kérjük, intsék gyer­meküket a jobbra. Ezúton is kérjük, javítsák meg utcánk­ban a közvilágítási lámpates­teket! Bakonyi Józscfné Mátraverebély összeállította: (Tóth Jolán NÓGRÁD — 1981. január 8., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents