Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
Hét évtized története Napbarnított, edzett, kemény arccal, az őszinte örömtől melegen csillogó szemmel fogad. A szerény kis kertes ház mellé épített hófehér falú. ragyogóan tiszta kis konyha lócájára telepszünk. A világéletében , tevékenykedő, örökösen dolgozó ember életritmusát az utóbbi időben egyre gyakrabban megszakítja a makacskodó ideggyulladás lábában, egyre több idő jut a nehéz, küzdelemes és mozgalmas évtizedek vissza- idézésére. December harmincad i kától immáron hét évtizedet fog át az emlékezés hullámzó, ismétlődő és úi képeket előhozó képessége. Bris- tván József, a Kisterenyén élő illegális kommunista, volt partizán betöltötte 70. életévét. Nemes egyszerűséggel beszél sorsáról, idézi életének sorsdöntő, nagy eseményeit. Megelevenedik az egykori cselédgyerek sorsa báró Soly- mosy birtokán. Apja meghalt az I. világháború frontján. 10 éves korától anyjával tartotta el három lánytestvérét. A falu bojtárjából a depótulajdonos mindenese lett Még nem volt 15 éves, amikor hét tehenet gondozott kilenc évig volt gulyás, majd kocsis, később gat- terkezelő ugyanott. A mozgalommal 1932 tavaszán kötötte össze sorsát. Jordan Popov: Domonkos Ferenccel —, aki akkor bányász volt —, együtt jártak a leventébe. A közös együttlétnek, együvétarto- zásnak egy sokkal nemesebb, veszélyesebb változatát is megvalósították. A helyi pártsejtben Domonkos Ferenc összekötője lett, felada-. túl a báró cselédei közt folytatott szervező- és röplapterjesztő munkát kapta. Még ez év őszén — árulás következtében — az egész sejt lebukott. A salgótarjáni medencéből 44 kommunistát vittek el megvasalva. Megkötve verték, gyötörték, alázták őket, hogy „köpjenek”. A pestvidéki, majd a kőbányai fogház zárkái következtek. Ezután bizonytalanná vált a megélhetése. Megbélyegzett ember lett, alkalmi munkából biztosította maga, s hozzátartozói megélhetését. Állandó zaklatások, házkutatások közepette élt, a felszabadulásig csendőri felügye- lett alatt állt. 1937-ben nősült. Felesége, aki eddig hallgatta férje visz- szaemlékezéseit, átvette a szót. Elmondta, milyen nehéz, s keserves választás előtt állt. Nem győzte hallgatni : „Olyan szép lány vagy, he meni ahhoz a megbélyegzett, csúnya legényhez!” Az öreg elnevette magát: — Hát bizony, amikor hazajöttem a börtönből, csak ennyit mondtam neki: kopasz vagyok, kellek, vagy nem? Azóta hűségben, egymást megbecsülve, mérhetetlenül sokat dolgozva élték le közös életüket, nevelték fel lányukat, fiukat. A II. világháború pokla 1942-ben ragadta el. A győri 16. gyalogezredben kapta a kiképzést, majd1 irány a front első vonala. Két évvel később megsebesült, hazaengedték egészségügyi szabadságra. Ekkorra már a Tisza vonalánál álltak a szovjet csapatok. Veszélyek és nehézségek árán ugyan, de sikerült kivárni érkezésüket. Rögtön fegyvert fogott, néhány társával elkezdte a párt szervezését. Magától értetődően sodorta az átalakítás. mindent elsöprő hulláma. Tagja lett a földosztó bizottságnak, ő maga is 10 holdat kapott. Elsárgult, kis lapocsoka, 1948. augusztus 13-án keltezték a Földművelésügyi Minisztériumban, mely igazolja: Bris- tyán József jogosult a 151. számú mintagazdajelvény, viselésére. Egy évvel később, újabb megbízatást kapott: az elhagyatott földeket . kellett felmérnie, s hozzálátni a kis- terenyei állami gazdaságszervezéséhez 1950. május elsejétől az új gazdaság brigádvezetője lett. Egy évtizeddel később került a bányához. előbb föld alatti munkás, majd körfűrészkezelőként került nyugdíjba. Munkája elvégzése mellett mindig ott tett eleget a párt, a mozgalom adta feladatoknak, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá. Dolgozott párttitkárként, vezetőségi tagként, bizalmiként. Tulajdonosa a Magyar Partizán Emlékéremnek, a Munka Érdemrendnek, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek. Ma a község II. pártalapszervezeté- nek tagja, lankadatlan figyelemmel kíséri a körülötte zajló életet, a pártrendezvények nem csak hallgató résztvevője. hanem megfontolt véleményével segíti az alap- szervezet munkáját, a köz javának előmozdítását. Az utóbbi igazságról személyesen volt alkalmam meggyőződni. Szeretem hallgatni ezt a nem bőbeszédű, minden szavával sokat mondó öreget.. S, ahogy az utóbbi évek történetéhez ért mintha elakadt volna szava, s a szokottnál jobban csillogott szeme. Azt mondta, a kezében elmaradhatatlan cigaretta végre nézve: — Erős ez a Munkás... Vasv talán a visszaidézett évtizedek küzdelmének, küszködésének sora idézte elő? O. L. Hogyan szépítsük meg házunk udvarát? ' Házunkban minden nagyszerű: az udvar, a lakók, a lakóbizottság és különösen annak elnöke, Arcsarov remek ember. . Nálunk minden nagyszerű. Ez az Arcsarov egyszer ösz- ízehívott bennünket, és így szólt: — Kedves lakótársak, egy Itissé rendeznünk kellene ezt az udvart. Például miért ne létesíthetnénk virágágyakat, ahol gladióluszok vagy rózsák pompáznának? Képzeljék el, milyen gyönyörű lenne, és mennyi örömet szerezne mindenkinek! — Helyes, helyes! — har- santak az egyetértő kiáltások. — Köszönöm — mondta Arcsarov — egyetlen pillanatig sem kételkedtem abban, hogy támogatják a jó ötletet. Egy pillanatra elhallgatott, és arca gondterhelt kifejezést öltött. — De, kedves barátaim, vegyük fontolóra azt a körülményt, hogy vajon ki ápolná a mi virágainkat. Nálunk mindenki elfoglalt, egész nap dolgozik. Attól félek, hogy a gyerekek három nap alatt széttaposnák a virágokat. Inkább szereljünk fel védőtetőt az egész udvar fölé, állítsunk alá padokat, asztalokat. Aztán az egészet futtassuk be szőlővel. Képzeljék el. milyen szemet gyönyörködtető lesz! Mert nálunk a fiatal anyák'és az idős nyugdijasok- nem tudnak leülni az udvarban, hogy pihenjenek egy kicsit. Mit szólnak ehhez az ötlethez? — Helyes, helyes! — har- sant több hang. Elnökünk derűsen elmosolyodott és bólintott: — Örülök, kedves barátaim, hogy helyeslik tervemet. Jólesik, amikor az ember köny- nyűszerrel közös nyelvet talál másokkal. De vizsgáljuk meg ezt a tervet kritikusabb szemmel: hiszen ez a kontár módra összetákolt tető, meg az a néhány hevenyészett asztal egyáltalán nem lenne udvarunk legkülönb dísze. Nemrég ért véget a gyermekév, és ez a körülmény, kedves lakótársak, új tervet sugall nekem. A védőtető helyett inkább építsünk közösén az udvarban homokozókat és hintákat a kis lurkók számára. Képzeljék el, mekkora örömet szereznek majd ezek! — Helyes, helyes! — hallatszottak az egybegyűltek kiáltásai. — De ez még nem minden, kedves lakótársak — folytatta Arcsarov. — Az udvar közepén mesterséges dombocskát építünk kis vízeséssel és titokzatos, sötét barlanggal. Ilyet még senki sem csinált! — Helyes, helyes! — rikoltották valamennyien. — Persze, hogy helyes — bólintott elégedetten Arcsarov. — De tegyék kezüket a szívükre és kérdezzék meg önmaguktól: nem lesz ez túlbuzgóság részünkről? Nem tűnik majd ez a terv túlságosan szerénytelennek? Ráadásul, mint tudják, jelenleg mindenütt széles körben terjed a természetvédelmi mozgalom, és én arra a felfogásra hajlok, talán mégis jobb volna, ha meghagynánk udvarunkat a maga ökológiai természetességében? — Helyes, helyes! — Tisztelt lakótársak — komorodott el Arcsarov — magatartásuk kissé zavarba ejt. Azt javasoltam, létesítsünk virágoskertet — és önök beleegyeztek. Azután virágoskert helyett védőtetőt, meg asztalokat javasoltam — és önök ebbe is belegyeztek. A dombocskába, meg a vízesésbe is beleegyeztek. És most ugyanilyen lelkesen beleegyeztek abba, hogy ne legyen se domb, se vízesés. Hogyan értsem ezt? — Hát akkor csináljunk autóparkolót az egész udvarból! — hallatszott egy hang. Erre az egybegyűltek nemcsak egy emberként helyest kiáltottak, hanem még tapsoltak is. És ebben maradták. Fordította: Gellért György Kisbútorból “ nagy tételek A Balassagyarmati Építőipari Szövetkezet jó minőségben, határidőre teljesítette vállalt munkáit. Az építőipari tevékenység mellett a keresett kisbútorok gyártásában is jeleskednek. A nemrégen épült árugyártó üzemükben sorozatban készülnek az ágynemű tartók, a cipőtároló szekrények, idén a zárt előszobaszekrény sikerére számítanak. A megyei igényeket a balassagyarmati bútorboltban és a salgótarjáni Lakberendezési Áruházban elégítik ld, de a közeljövőben Szécsényben, Rétságon is kaphatók lesznek termékeik. A szegedi ipari vásáron elnyerték a közönség díját, így érthető, hogy a Skála—COOP, a Centrum Áruházak is a legérdeklődőbb vevők közé léptek elő.- kj Különleges ragadozó tengeri múzeumban Különleges példánnyal, egy mélytengeri „fantom” cápával gazdagodott a kalinyin- grádi Atlanti-óceáni Halászati Kutató Intézet múzeuma. Eddig mindössze egyetlen példányt sikerült foglyul ejteni, mintegy 80 évvel ezelőtt a Japán-tengeren. Az esemény szenzációnak számított, hiszen korábban csak a paleontológusok leleteiből ismerték ezt a fajt ŰlNiEPRONTÁ KÖZÉRZET — az utóbbi Időben rangot, ha úgy tetszik, akkor hivatalos elismerést nyert ez a szó, a kistelepülésekkel együtt emlegetve. Nem is olyan régen még csak (okkal) dühös közírók írásai sürgették a változást, s a hosszú évek alatt csaknem visszhang- talan kórus végre meghallgatásra talált. Bizonyság is van erre, méghozzá sokatmondó : törvényi erővel bíró. Igaz, meglehetősen olcsó fogás most citálni a minap elfogadott VI. ötéves tervet, de a közérzet kapcsán, beszédesebb bizdnyítékot keresve sem találni. Miről is van szó? Arról,, hogy népgazdasági tervünk is hangsúlyozza: az alapellátás zavartalanabb megteremtésével, a szolgáltatások javításával — magyarán: a közérzet jobbá tételével — fokozni kell a kisebb települések népességmegtartó szerepét. Mi tagadás, az év fordulóján talán a kelletténél is többször emlegettük e nevezetes törvényhelyet. Bár ne lett volna rá szükség. Különösen a folytatás miatt, ami rendre így hangzott: éppen itt az ideje a változtatásnak, ugyanis most is „jól” kezdődik az esztendő... A mostoha közérzet bizonyítékai közül elsőként idézzük a vendéglátást, s ha sokakban visszatetszést kelt is, az italt. AzaZj az ital hiányát. A falu egyetlen, konkurencia nélküli italboltjában hetek óta nincs üdítő ital; legalább ennyi ideje nem láttak egyetlen üveg sört sgm; a kocsmáros kizárólag két- háromféle röviditalt • adhat, azok sem a népszerűbbek közül valók. Borból — az Ínséges idők után — szilveszter napján végre került egyetlen fajta. Mi tagadás, itt bizony nem dorbézolhattak az óévet búcsúztatók. De még ennél is szebb, hogy ez az össznépi elvonókúra tartósnak bizonyul., Már karácsony előtt kezdődött. Nem minden következmény nélkül. A kocsmárost már senki meg nem rója a korábbi záróra miatt, mi a francnak is ülne az üres teremben — magában. E sorok írója pe.- dig azt a — előbb vagy utóbb, de mindenképpen bekövetkező — pillanatot várja, amikor azt olvashatja: „nem teljesült a vendéglátóipari egység forgalmi terve”. Ja. kérem, ilyen kínálat mellett az ellenkezője lenne a csoda! De- bánja a fene a szövetkezet tervteliesítését, sokkal jobban érdekel a felpaprikázott emberek' közérzete, és érd ekel (ne) * az ellátásért felelős — és ezért fizetést húzó — szakemberek lelkiisme- rete. A szomorkás kocsmahivatalról talán többet is beszéltünk, mint illenék, de a szilveszteri és évfordulói hangulatát vesztett műintézmény arról regél: falura minden jó, ott minden mindegy. A semmi is elég. Az ellátásért felelős szakember talán úgy vélekedik, hogy faluhelyen koccintsanak a sajátjukkal az új esztendőre? Teheti is mindezt meglehetősen nagy lelkinyugalommal, amíg büntetlenül lehetnek üresek a polcok. SOKKAL NAGYOBB BAJ, HOGY ENNI IS KELL. Magunknak is, vendégeinket is illik kínálni, ehhez pedig meg kell főzni az ételt. Ha * van mivel. . Ahol pedig nem hagyták üzemképes állapotban az asztalsparhelteket — biztos, ami biztos alapon! — ott bizony meglehetősen nagy tortúra az ételkészítés, a sütés és főzés. Immár hetek óta. Az elkoptatott színjáték szerint ugyanis: gáz van — mert nincs gáz! Karácsony előtt hoztak utoljára. Pirulva válaszolok a pesti vendégeknek, hogy miért a szomszédból hozzuk a tepsi disznótorost, de nem értik az istennek sem. közben pedig megfigyelhetek egy népvándorlást. Odalátok ugyanis a cseretelepre: megfordul ott látogató kiskocsival, kerékpárral, személyautóval a harmadik faluból is. Szomorú vigasz ez dohogásom jogossága mellett: nem egyedi esetről, nem egyetlen telep hiányosságairól van szó. Aztán annak is tanúja vagyok, amikor egy személygépkocsi csomagtartójából előkerül egy tele palack. Ügy néznek rá a népek, mint akik nem akar- nak hinni a szemüknek. A boldog gáztulajdonos pedig megjegyzi: Szécsényből sikerült szerezni. Jó étvágyat az ételhez, ami ezen a gázon fő! Igaz, a húst pároló kalória talán többe kerül, mint maga a hús — negyven kilométernyi autózás rezsije terheli. A FALUSI NÉPNEK más sem jár? A világosság — példának okáért — ugyancsak hetek óta „hiánycikk”. Persze. szerencsésen kooperál egymással vendéglátó és áramszolgáltató: lerészegedni nemigen lehet a kocsmában. a józan ember meg nehezebben töri kezét-lábát-nyakát a sötétben, Ügy látszik ezen változtatni sem lehet (?). mert hiába a bejelentés is, itt úgysem csinálják meg a közvilágítást. Jómagam hetek óta zseblámpával kózlekedek. s eszembe jut egy ötlet: ebben a vállalkozóknak kedvező világban lehetne nyitni egy zseblámpakölcsönzőt. Bizonyára megérné, az induláshoz szükséges tőkét pedig hitelezhetné az áramszolgáltató. Ha már világosságot nem teremt Az idős asszony egy este sírva kért az utcán: ez már életveszélyes, piszokság, szólj te, írj te — akkor majd megcsinálják, mint máskor is. Sajnálom, semmi konkrét, vállalatnak címzett panaszt nem enjelek. A glosszámra megkapnám, azt, amit máskor is: „oktalanul” froclizok egy makulátlan intézményt; meg miért nem megyek el én villany- szerelőnek. Egyébként is ... a közelmúltban egész oldalas cikket olvastam arról, hogy az áram- szolgáltató kiváló munkát végez, s lassan inkább hiszek a dicshimnuszoknak, mint a saját szememnek. Ja, egy apróság. az egész oldalas dicséret alatt ott volt a jel: (X). Drága, mégis „olcsó” népszerűsítés. A dicséret valójában öndicséret, az áramszolgáltató fizetett, hirdetésében az jelenik meg. amit akar. Ki tudja, hasznosabb lett volna ezen az áron villanykörtét venni... Még egy ilyen öntömjénezés és azt is elhisszük, hogy a hetek óta sötét utcák nem is olyan sötétek. Főleg telehold idején. Bár ez idő tájt az égi lámpás is éppen fogyóban van. Pech. ÖSSZEJÖTT MOST MINDEN s rákényszerítettek, hogy ne igyunk; hogy módjával, spórolva együnk; hogy ne csavarogjunk az ünnep sötét éjszakájában. Maradjunk otthon tévézni, netán olvasni. Olvasnám is a kedvenc napilapomat..., de ennek ünnepi számát meg a posta nem hozta. „Jól” indult hát ez az esztendő. Csak abban reménykedhetünk, hogy a bosszúságok véletlenszerűen karoltak egymásba, az esztendő öregedésével pedig jobb lesz a közérzetünk is. Igaz, ehhez nem kell nagy kunszt. Elég, ha egy picivel jobb lesz az alapellátás; vagy .. . nem kell a szomszéd csi- kósoarheltjén főzni; vagy.... világosság lesz az utcán; vagy ... időben megérkezik az újság. Teljesüljön bármelyik „óhaj.” egyedül, az mór forrása a jobb közérzetnek. Hogy egyszerre is igényelhetnénk valamennyit? Leírni is alig merem. Elvégre, elmúlt a szilveszteri komolyta- lankodósok ideje — április elseje meg haj, de messze van. Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1981. január 6., kedd Ö V
