Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-28 / 23. szám

Túlbiztosítás helyett Sok, vagy kevés a jogszabály? Ahány né­zőpont, annyiféle válasz adható erre a kér­désre. Egy biztos: az elmúlt években egy nagy kodifikációs hullámot éltünk át- Az országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács jóformán egész magas szintű jog­anyagunkat megújította. Vezető államférfi­ak — köztük az igazságügyi miniszter, a té­ma felelős gazdája is — többször nyilatkoz­tak úgy, hogy most már végre levonulóban van a nagy jogszabályalkotási hullám, • s a figyelmet ezentúl inkább a hatályos jogsza­bályok megismertetésére és végrehajtásának ellenőrzésére kell fordítani. Egyetértünk ezzel a véleménnyel, mint ahogy örömmel üdvözöljük az Igazságügyi Minisztériumnak azt a törekvését is, hogy rendszeresen felülvizsgálja az alacsonyabb szintű jogszabályok — például miniszteri rendeletek, utasítások, államtitkári rendelke­zések — hatályosságát, indokoltságát. Kor­mányhatározat kötelezi a minisztériumot ar­ra. hogy kétévenként rendet tegyen —. ter­mészetesen az érintett tárcával egyetértés­ben — az alacsony szintű jogszabályok, a különféle utasítások, körlevelek dzsungelé­ben. , Mert, hogy sok területen olyan dzsungel van, amelyben még a jogászoknak sem köny- nyű eligazodnia — az nem vitás." Előfordul, hogy ugyanazt a kérdést több rendelkezés, iránymutatás is szabályozza, s nem ritka, hogy ezek ellentmondanak egymásnak. Az­tán arra is adódott már példa, hogy mire az emberek, az ügyintézők megismerkedtek egy rendelkezéssel, addigra már annak a módosítását is módosították. Aligha szükséges magyarázgatni, hogy ez az áldatlan helyzet mennyire nem kedvez a jogalkalmazás, az ügyintézés törvényességé­nek, s mennyire ellentétben áll az oly sok­szor hangoztatott egyszerűsítési, korszerűsí­tési törekvésekkel. A helyzet megváltoztatásában először is kialakulásának okait kell megtalálni. Az egyik ilyen ok abban a szemléletben kere­sendő, amely szerint egy bármiféle jogsza­bály, körlevél, vagy utasítás kiadására jogo­sult szerv, vagy személy fontosságát, irányí­tó munkájának színvonalát az is meghatá­rozza, hány efféle rendelkezést ad ki, lát el kézjegyével. Minél többet, annál Jobban dol­gozik, annál eredményesebben adminisztrál­ja magát­Csakhogy a valóságban éppen fordított a helyzet. Mai körülményeink között éppen az vezet, irányít jól, aki minél ritkábban, csak végső esetben él a közvetlen írásos utasít- gatás adminisztratív eszközével- Gyakran tapasztalni, hogy az irányító szerv vagy személy olyankor is a jogi szabályozás, a rendeletalkotás eszközéhez nyúl, amikor a feladat megoldása elsősorban közgazdasági, szervezési intézkedésekkel lenne lehetséges. Mivel a dolog az utóbbi módon sikerül, ki­ad egy utasítást, amit sok esetben — a fel­tételek hiánya miatt — nem is lehet, vég­rehajtani. Az irányító azonban részben ez­zel is elérte a célját, hiszen áz utasítás ki­adásával fedezi magát a felettesei előtt. („Én kiadtam az utasítást, nem tehetek ró­la, hogy nem hajtották végre.”) S itt jutunk el gondolatmenetünkben a túlbiztosítási szemlélethez, amely — bár az elmúlt években valamit javult a helyzet — még mindig erősen tartja hadállásait. „In­kább hármat, mint egyet se” — sugallja ez a szemlélet, ha a különféle utasítások, irány­elvek, állásfoglalások kiadása kerül szóba. Minden részletkérdés megoldására írásos ren­delkezéseket tart szükségesnek kiadni az alárendelt szervekhez, — olykor ugyanab­ban a témában többet is — teljesen gúzsba kötve ezzel az ügyintézők önállóságát, de ezzel együtt korlátozva a felelősségét is- Az effajta szemlélet meghaladottságát az élet napról napra igazolja. A tanácsi munka köréből véve a példát: nincs két egyforma ügy. képtelenség tehát az ügyintézést séma közé szorítani. Az ügyintézőknek lehetősé­get kell adni az önállóságra, amivel ter­mészetesen óhatatlanul együtt jár a dönté­sekért vállalt felelősség is. Az államigazgatás egyszerűsítése, korsze­rűsítése —, s így van ez az élét más terü­letein is — csak úgy képzelhető el, ha köz­ben a tanácsok mindennapi munkájára ■ vo­natkozó előírások, jogszabályok is egyszerű­södnek, korszerűsödnek. S így válhat az ügyintézés is gyorsabbá, hatékonyabbá. A túlbiztosítási szemlélet megszüntetésére soha nem voltak még olyan kedvezőek a fel­tételek, mint éppen napjainkban. A párt, az országgyűlés és a kormány egyaránt egyér­telműen megfogalmazta a fentiekben jelzett helyzet tarthatatlanságát és megfelelő intéz­kedések is születtek a változtatásra. Most már . csak az a kérdés, hogy sikerül-e min­den esetben ezt a káros, bürokratikus szem­léletet tetten érni és meghátrálásra szorítani. d. a. Centrum Áruházak a megyékben Közelebb a vevőhöz A kereskedelemben fontos szerepet töltenek be az áru­házak. Országunkban az egyik legnagyobb kiterjedésű üzlethálózata a Centrum Áru­házaknak van. Dr. Honfy Ti- bornét, a Centrum Áruházak kereskedelmi igazgatónőjét megkérdeztük: — Milyen volt a múlt évi forgalom a vidéki Centrum Áruházakban, és mi újat terveznek ez évre? — Áruházaink 1980-ban túl­teljesítették tervüket: több mint tizenötmilliárd forintos forgalmat bonyolítottak le. Ebben az évben üzletpoliti­kánk alapvetően nem válto­zik, de új elgondolásaink ter­mészetesen vannak. Ennek megfelelően fő célunk, hogy kielégítsük a legkülönbözőbb rétegigényeket; ehhez olcsó és nagy tömegű árucikkel ren­delkezzünk, választékunkat pe­dig új termelők bevonásával bővítsük. Széles körű piacku­tatást végzünk vásárlóink kö­zött és azokat a termékeket rendeljük meg, amelyekre a vevőknek valóban szükségük van. Az idén felülvizsgáljuk áruházaink profilját és az igé­nyekhez igazítjuk. „Közelebb a vásárlóhoz” jelszóval pe­dig növeljük a kihelyezett árusításokat, — fizetésnapo­kon gyárak, kultúrotthonok, úttörőházak —, amellyel saját eladóterünket „kiszélesítjük” azzal, hogy vásárlóink helyé­be visszük árucikkeinket. — Egyre több új áruház nyílik nagyvárosainkban pl. a SKÁLA-Coop. Mit tesznek azért, hogy ennek ellenére megmaradjanak a vevők, és a forgalmat növeljék? — Úgy irányítjuk üzletpoli­tikánkat, hogy ellensúlyozni tudjuk az úgynevezett szívó­hatást. Beszerzésünk körülbe­lül 45 százalékát saját nagy­kereskedelmi vállalatunktól kapjuk, és csak kis részét a helyi nagykerektől. Ez egy­részt bizonyos- áruválaszték­stabilitást jelent, de monopol­cikkeink is vonzák a vevő­ket. Hogy csak néhányat em­lítsek: a Coratron nadrág (harminc mosás után is meg­tartja eredeti formáját), az A—Z kozmetikai cikkek csa­ládja, elasztikus kordbársony- anyagok, a Nomád-család... Ezek csak nálunk kaphatók. De szolgáltatásaink is, mint például a Centrum-szervizt, (egyes műszaki cikkek díjta­lan házhoz szállítását), ruha­igazítást, gyorsított OTP-ügy- intézést, többek között ezért hoztuk létre. — Hogyan tudják a külön­böző társadalmi rétegek és korosztályok igényeit kielégí­teni? — Minden réteg Számára kellő választékunk van, de különösen szívügyünk a cse­csemők és gyermekek ellátá­sa. Ebben nagy segítségünkre van saját termelőüzemünk, a Centex; ugyanis lehetővé te­szi, hogy férfi-, női és gyer­mekruhákat egyaránt rendel­jünk, s arra is van lehetőség, hogy akár egyedi méreteket készítsenek. Néhány áruhá­zunkban oedig kijelöltünk olyan osztályokat, ahol egy bizonyos árucikkből minden méret megtalálható (extra méret is!). A Centrum-hétfő elnevezésű akciónk szintén bizonyos rétegek — főleg az idősebbek, a nyugdíjasok — igényeinek kielégítését szolgál­ja. A húszszázalékos árenged­mény lehetővé teszi, hogy ol­csóbban megvehessék. amit szeretnének, (mert teljes árá­ban esetleg nem tudnák). Leg­többjük rendszeres újságolva­só és a sajtóból értesül arról, hogy mikor, mit lehet kanni. — Milyen a Centrum Áru­házak és a vásárlók viszonya? — őszintén törekszünk ar­Tehervagonok Űj vagon sorozatgyártásá­hoz kezdett hozzá a szaraje­vói ENERGOINVEST gazdasá­gi társulás tagja, a „Vaso Miskin Crni” vagongyár. A tehervagonok speciális alumí­nium-ötvözetből készülnek, 25 százalékkal könnyebbek a ha­gyományos vasúti kocsiknál, és Igen alkalmasak szén, ce­ment, foszfát, gabona és más speciális teheráru szállítására. Ez évben száz készül az új­típusú teherkocsiból. ra, hogy megnyerjük a vevő­ket; ehhez biztosítjuk a meg­felelő áruválasztékot, igyek­szünk javítani a vásárlási kö­rülményeket, egész évben fo­lyamatosan szervezünk külön­böző reklámakciókat. Ilyen volt például a fehér hetek, vagy a Budaprlnt-akció. De több ízben rendeztünk már és fogunk is még áruházi árucse­réket, itt -a szocialista orszá­gok cikkeit mutatjuk be, a tájnapokon pedig egyes me­gyék árukollekcióit. De ebben az évben újabb kellemes meg­lepetést tartogatunk vevőink­nek, amit most még nem árulhatok el. Ígérjük, időben értesítjük róla majd a vásár­lóközönséget. Oravecz Éva — Az egyik legnagyobb csalódásunkat a jobbágyi szö­vetkezet KlSZ-tátkára, Bállá Sanyi okozta — mondja né­mi keserűséggel Balogh Tibor, a pásztói járási KlSZ-bizott- ság munkatársa. — Néhány évvel ezelőtt, egészségügyi ál­lapotára való tekintettel, se­gítettük őt jobb munkakörül­ményekhez. Láttuk benne a szorgalmat, a lelkesedést... aztán az. utóbbi fél évben, úgymond a tönk szélére ju­tott az ottani alapszervezet. Sanyi nem jött el a felkészí­tőkre sem. Sőt az egyik érte­kezlet előtt, azt kérte, ha mór nem tud eljönni, írjuk le az elhangzottakat és küldjük el neki... Ez azért már több a soknál. A Pásztói Építő-, Szerelő- és Szolgáltatóipari Szövetke­zet jobbágyi telepén dolgozik Ba.lla Sanyi, A szövetkezet el­nöke szerint jól végzi a mun­káját. Azonban a korábbi idő­szak mozgalmas KISZ-élete ugyancsak alábbhagyott. Sanyi a tmik-ban dolgozik, csoportvezető, előtte -gondno­ki teendőket látott eí. — Akkor jóval több idői tudtam szakítani a KISZ- munkára, mint most — mond­ja kissé dühösen, majd hoz­záfűzi : — Egyébként, amikor titkárrá választottak, mór jó ideje megvolt ez a munkakö­röm ... Most azonban a mun­kahelyi teendőim annyira le­Önl^éntes rendőrök o lakosságért A közrend és közbiztonság Oszvald Gyula Nógrád megyében jelenleg 158 csoportban 1250 önkéntes rendőr dolgozik, s legnagyobb létszámmal a közbiztonsági és a közlekedési állomány tevé­kenykedik. Évente több mint 30 ezer esetben teljesítenek szolgálatot önállóan és rend­őrrel. — Ezeket a gondolato­kat nemrégiben Szerémi Sán­dor rendőr ezredes, megyei rendőr-főkapitány fogalmazta meg az önkéntes társadalmi segítők megyei tanácskozásán. Tehát, mint az említett szám­adatból is kitűnik, nemrit­kán találkozhatunk egy-egy önkéntes rendőrrel, aki éppen munkáját végzi. Ezúttal há­rom régi, tapasztalt önkéntes­sel beszélgettünk, mindennapi munkájukról, társadalmi te­vékenységükről. 1. Oszvald Gyula négy eszten­deje lépett be a negyedszáza­dos múlttal rendelkező önkén­tes rendőri csoportba, amely a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben működik. Koráb­ban 18-an voltak, azonban az elmúlt évben csökkentették a létszámot 13-ra. — Nem vagyunk babonások — fűzi hozzá Oszvald Gyula —, úgy éreztük, munkánkat ennyien is el tudjuk végezni. A fölösleges létszámnak sem­mi értelme. Közösen dolgoznak az üzemi rendészettel, hiszen céljuk is azonos: a törvényes rend fönntartása. Ismerik őket jól a dolgozók, sőt nem egy eset­ben segítséget is kérnek. Al­kalmanként részt vesznek egy-egy városi akcióban is, légyen szó az autólopások el­követőinek földerítéséről, vagy éppen csak „egysaerű” razziáról. Az események, sztorik töm­kelegéből Oszvald Gyula azt említi első helyen, amikor beavatkozásuk eredményekép­pen jó néhány forintot meg­mentettek. — Ügy történt — emléke­zik, hogy láttunk a hamuhe­gyen vagy 35—40 kiselejtezés­re váró ZIL autót. Ott voltak közügy! Bognár Sándor minden felügyelet nélkül, sza­bad prédán . . . hordták is a mozgathatót az alkalmi tolva­jok. Gyorsan jelentettük az esetet a rendőrségnek, ők a Volánt intézkedésre kérték föl, s néhány órán belül ott volt az őr. Ezzel a beavatko­zással megelőztük a nagyobb károkat. Igaz, mások helyett. 2. A mátrakeresztesi csoport tagjai igazán kiveszik részü­ket a társadalmi életből: párt-, tanács-, HNP-tagok, s a község és a járási székhely, Pásztó minden közéleti meg­mozdulásán ott vannak, noha létszámuk mindössze hat. — A 670 lélekszámú kis­község minden jelentősebb eseményén ott vagyunk — mondja a 25 éve működő csoport vezetője, Bognár Sán­dor. — Még egyetlenegyszer sem kellett elővennem az iga­zolványt, ha valamilyen köz- beavatkozás szükségeltetett, ismernek mindannyiunkat, tudják, a közrend, közbizton­ság közügy! Hozzá kell ten­nem, nem csak Mátrakeresz- tes, hanem Pásztó urbánus fejlődését is segítjük mun­kánkkal, jómagam a nagyköz­ségi tanácson dolgozom,' így lehetőségeim, emberi kapcso­lataim- ís bővebbek,,­—■ Mikor van a legtöbb dol­ga az önkéntes rendőröknek? — Ezt sokszor előre nem lehet kiszámítani, megmonda­ni. De vannak olyan esemé­nyek, mint például a búcsú­járás, amikor bizony akad jócskán dolgunk. Aztán idő­szerű „téma” a kontárkodás. Sokan végeznek olyan mun­kálatokat, amelyekhez nincs meg a jogosultságuk, nem rendelkeznek igazolvánnyal, ennek megakadályozásában segíthetünk. Bognár Sándort nemegy­szer lakásán is fölkeresik, mondják, segitségre lenne szükség, Nem volt még rá pél­da, hogy ne segített volna, amennyire csak lehetőségei Kurali Gyula engedték. Mert vallják aa önkéntesek, az elsőrendű cél: mindig a megelőzés. 3. A rétsági járásban 18 ön­kéntes rendőri csoport, mint­egy 170 fővel dolgozik. Az egyik figyelemre méltó kol­lektíva Tereskén ténykedik, az 1100 lakosú községre 10 önkéntes „jut”. Az ő munká­jukat irányitja-szervezi Ku­rali Gyula. — Nem mesélhetek úgyne­vezett nagy fogásokról — mondja — inkább azt monda­nám. a mindennapi hasznos munkát végezzük. Pedig az elmúlt nyáron egy körözött személy elfogásában segédkeztek a tereskei önkén­tesek. Bánkról kapták a hírt, hogy legyenek készenlétben, végül is nagy részük volj, az elfogásban. A járás területén meghir­dették „a legjobb önkéntes rendőri csoport” versenyt. El­ső ízben a keszegiek nyerték, a második „trófeára” a te- r.eskeiek pályáznak . . . — Ügy hiszem, kellő társa­dalmi megbecsülés övezi a munkánkat — említi Kurali Gyula. — Valamikor, régeb­ben nem a legjobb szemmel tekintettek az önkéntesekre sem . . most pedig jönnek hozzánk, fölvilágosítást adnak és kérnek, egyszóval közös ügynek tekintik. — Tervek, elképzelések. — Legfőbb teendőnk a me­zei lopások kiszűrése, csök­kentése lesz, valamint a kör­nyezet- és műemlékvédelem biztosítása. Havonta 24 óra szolgálatot adunk, remélhető­en ez a „tempó” elég lesz dol­gunk elvégzéséhez. * A belügyi munkát segítő önkéntesek II. országos érte­kezletét ez évben tartják. Me­gyénk képviselőinek, Küldöt­teinek, önkénteseinek mostani munkáját az erre való föl­készülés meghatározza. Mint a megyei tanácskozás is pél­dázta: lesz miről számot ad­niuk! Tanka László Jobbágyiban jártunk Ha a titkár menni akar... foglalják az időmet, hogy alig jut másra. Nem panaszkodás­képpen mondom, de hajnal­ban kelek, mivel naponként Hatvanból kell bejárnom, s legtöbbször este hat-hét óra is van, .amikor hazaérek a családomhoz. Két gyerekem vár, ők is igénylik a családi együttlétet... — Akkor miért vállalta el a titkári tisztet? — Két és fél évvel ezelőtt még könnyebben meg tudtam oldani ezeket a gondokat. Mint mondottam, a munka­helyi elfoglaltságom is jobban lehetővé tette. Most ez nincs így. Bő fél esztendeje kér­tem a párttitkárt, válassza­nak mást helyettem. Majd visszatérünk rá, ez volt a válasz... Aztán maradt min­den a régiben. Azért „annyira” nem halt el itt a KISZ-éleí. Hiszen az elmúlt időszakban három több napos kirándulást is szer­veztek, több mint ötvenezer forint értékű munkát végez­tek a szövetkezeti sportpá­lyán, s próbálkoztak egy kis életet lehelni a helyi ifjúsági klubba. — Szinte érthetetlen — jegyzi meg Dancsák Lászlóné vezetőségi tag —, hogy az emberek a nyolcórai munka­végzés után szinte már egy percet nem maradnak, akár­milyen programot kínálunk. — Azt beszélik, hogy ön lesz az új titkár,.. — Előttem is szóba került. Persze ehhez előbb az kell, hogy megválasszanak. Egye­lőre nem tudom, mit tennék. Annyi bizonyos, hogy az új titkárnak nagyon nehéz dol­ga lesz! Bállá Sanyinak sem volt könnyű öröksége. Elegendő, ha Csak azt vesszük, hogy a KISZ-pénzitár kongott az üres­ségtől. amikor átvette. Most pedig 13 ezer forintot szám­lálhatnak. — Bármennyire is úgy lát­szik, én nem érzem magam, pontosabban nemcsak ma­gam tartom hibásnak — veti közbe Sanyi. — Ameddig le­hetőségeim engedték, mindent — Miért nem vett részt a mozgalmi felkészítőkön? — Voltam én! De amikor egy ugyanolyanra hívtak, persze, hogy nem mentem. De minek is? Azokon az előadá­sokon, foglalkozásokon már egyszer részt vettem ... Leg­utóbb pedig én nem azt kértem hogy írják le és küldjék el, hanem, ha van írásos előter­jesztés, abból kérek egyet. Ezt mondtam, arra gondolva, hogy a Dancsáknénaik odaad­hassam, hadd nyerjen egy kis betekintést. Ennyi volt az egész. ★ Valóban „ennyi” az egész ügy. Ám, hogy mégis üggyé vált, annak egészen egyszerű oka van: mindenki a saját szája íze szerint értelmezte a dolgot. Mert, ha a titkár — tisztségének megfelelően, a választók bizalmának eleget téve — még az újabb válasz­tásokig becsülettel és lelkese­déssel végzi a munkáját... mert, ha másoktól több segít­séget kap, lévén kevesebb ideje jutott a mozgalmi mun­kára ... mert. ha az irányító párt- és KISZ-szervek kö­vetkezetesebbek az odafigye­lésben ... Folytathatnánk még, de már így is sok a „ha”. És ezzel még a gond sincs megoldva. (ti) megtettem. NÓGRÁD - 1981. január 28., szerda í»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents