Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-28 / 23. szám
Koalíció és népfront Nép» demoVrác'ónk születése ?6 ) A második világháború után Kelet-Európábán a népfrontnak két típusa. pontosabban két változata alakult ki: az ún. „egypártrendszerű” és a „többpártrendszerű” népfront. Az „egypártrendszerű” népfront lényegében egy politikai tömegszervezet volt. amelyben kezdettől fogva a kommunista párt meghatározó szerepe érvényesült (kommunisták töltötték be az államhatalmi pozíciók döntő többségét), míg más pártok, vagy egyáltalán nem léteztek, vagy csak formális szerepet játszottak. Tagjai voltak viszont a népfrontnak a társadalmi és tömegszervezetek (pl- szakszervezetek), valamint az érdekszövetségek, sőt, egyénileg is be lehetett lépni oda. A neutront ezen típusával találkozhattunk Jugoszláviában és Albániában. Albániában a Demokratikus Frontban csak a kommunista párt vett részt, más pártok nem, mert azok működését a kommunista párt 6zektás vonala következményeként nem engedélyezték- Jugoszláviában a Nemzeti Felszabadító Frontban viszont a JKP mellett helyet foglalt még öt, vagy hat párt, közöttük a Horvát Parasztpárt és a Független Demokrata Párt, de csak a kommunista pártnak voltak kiépített, független szervezetei. A többiek csak névleg léteztek, saját pártapparátussal, anyagiakkal nem rendelkeztek, s így szervezkedni sem tudtak. A „többpártrendszerű” népfront ezzel szemben önálló, egymástól független politikai pártok koalíciója, volt, amelyben a vallási pártoktól kezdve a parasztpártokon át a munkáspártokig jellegüket, osztálybázisukat, ideológiai és politikai beállítottságukat, szervezettségüket, módszereiket és mentalitásukat tekintve nagyon különböző politikai szervezetek és csoportok vettek részt, s amelyben a kommunista párt csak az egyik, bár kétségkívül a legfontosabb szereplő volt. A népfront eme típusának is sokféle változata létezett az érintett országokban, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában. A koalícióra lépett pártok száma, egymás közötti erőviszonyaik, a hatalomban való részesedésük mértéke függött az adott ország történeti hagyományaitól, a forradalmi erők helyzetétől, s a demokratikus átalakulás radikalizmusától. A „többpártrendszerű” népfront 1944 és 1948 között három fejlődési szakaszon ment keresztül. Az első szakaszra, amelyet a „széles” koalíció időszakának nevezünk, az a jellemző, hogy a népfrontban, s következésképpen a kormányban, a parlamentben, az államigazgatásban stb- valamennyi legálisan működő antifasiszta párt és csoportosulás részt vesz. A pártok reprezentatív politikai szervezetek, valódi társadalmi erőket és érdekeket képviselnek. A politikai pluralizmus sértetlen. A pártok és politikusok szabadon végezhetik tevékenységüket, szervezkedhetnek, lapokat adhatnak ki, viszonylag egyenrangúan élhetnek a szabadságjogokkal. A pártok között harmónia és egyetértés van, s betartják a koalíciós játékszabályokat. .Jelentős társadalmi-gazdasági reformokat hajtanak végre, közöttük a földreformot és az első államosításokat; hozzálátnak az újjáépítéshez^ és az egyes országok gazdasági élete helyreállításához; folytatják a társadalom demokratikus átépítését. kulnak ki. (Romániában a Demokratikus Blokk, Magyarországon a Baloldali Blokk-) A „széles” koalíció országokként eltérő ideig tartott. Romániában és Bulgáriában már 1945 tavaszán lezárult ez az időszak. Lengyelországban azonban csak Í946 őszén. Magyarországon viszont 1947 kora nyarán- A pártszövetségeknek ez a széles körű formája legtovább Csehszlovákiában maradt fenn, s csak az 1948 februári fordulat vetett véget a fennállásának, A „szűk” koalíció — a második szakasz — időszakában a népfrontban és a hatalomban már nem képviselteti magát az összes antifasiszta párt, hanem csak a baloldaliak, s a jobboldali elemektől megtisztult demokratikus pártok. A kormányzati hatalomban megnövekszik a munkáspártok, elsősorban a kommunista pártok befolyása. A polgári, paraszti és vallási politikai szervezetek, valamint a jobboldali szociáldemokrácia zömmel ellenzékbe vonulnak. A politikai harc főként a kormánykoalíció és az ellenzék között bontakozik ki, de a koalíción belül is megbomlik az egység, s nézeteltérések, súrlódások keletkeznek a munkáspártok között is. A baloldal az ellenzéki erőkkel szemben a hatalomért vívott harcban politikai eszközök mellett adminisztratív eszközöket is igénybe vesz. A politikai ellentétek kiéleződése miatt a fejlődés lelassul, belpolitikai válságok sorozata bonyolítja az újjáépítést, a gazdasági nehézségek felszámolását, s a demokratizálódás folyamatának további elmélyülésétEz a periódus országonként szintén különböző ideig tartott: Bulgáriában és Romániában 1945 tavaszától 1947 nyaráig, Lengyelországban 1946 őszétől 1947 őszéig, Magyarországon pedig 1947 nyarától 1948 nyaráig. A polgári ellenzék viszonylag a legerősebb Romániában volt; gerincét az ún. „történelmi pártók”, a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt alkották. Bulgáriában 1945 nyarán N. Petkov, a Népi Földművesszövetség vezérének irányításával kezdődött az ellenzéki szervezkedés, amelyhez csatlakozott a jabboldali szociáldemokrata párt, valamint a polgári arculatú Demokrata Párt. Lengyelországban, a Mikolajczyk vezette Lengyel Néppárt 1946 októberében lépett ki a kormánykoalícióból, s indított támadást a munkáspártok ellen. Mindazonáltal a népi demokratikus erők politikai (de nemegyszer adminisztratív) nyomása a saját programtalanságuk következtében az ellenzéki pártok 1945—46 folyamán fokozatoson vesztettek tömegbefolyásukból, a parlamenti választásokon sorozatos veszteségeket szenvedtek, 1947 nyarán, őszén összeütközésbe kerülve a népi demokratikus renddel, fokozatosan felszámolódtak. Maniut és Petkovot — államellenes szerJutalomból vezető? Kinevezésének megbeszélése nem ment vita nélkül. Az igazgató, a párttitkár, KISZ- és szakszervezeti titkár, a személyzeti vezető kemény szócsatát vívtak a témáról: jó lesz-e az a gyárnak, ha a köz- tiszteletben álló, maradandó érdemeket szerzett Z. elvtársat kinevezik az egvik legfon tosabb munkahelvük, a műszaki osztály élére Mii hozott és mit vitt az esztendő ? Termelési és gazdálkodási tapasztalatok a salgótariáni nagyüzemekben A szoros együttműködés és a konszenzus ellenére azonban már ebben a szakaszban megkezdődik a harc az államhatalom feletti ellenőrzés megszerzéséért, kibontakozik az ún. „pozícióháború”, s megindul —, ha különböző mértékben és ütemben is — a belpolitikai polarizáció. A koalíción belül szőkébb csoportosulások ala— Húsz éve hűséges dolgozónk — így az egyikük. — JMint mérnök, verhetetlen a szakmában, a minisztérium is gyakran tanácsot kér tőle — szól a másik. — Kollégái tisztelik — mondá a harmadik — Hű a rendszerhez, politikailag megbízható — hangoztatta a negyedik. vezkedés vádjával — letartóztatták és bíróság elé állították (a bolgár parasztpolitikust ki is végezték), a Nemzeti Parasztpártot, a jobboldali Népi Földművesszövetséget pedig betiltották, ill. feloszlatták. Mikolajczyk 1947 októberében illegálisan elhagyta Lengyelországot- Ezzel a burzsoázia fő képviselői kiszorultak a politikai hatalomból. A „többpártrendszerű” népfront- fejlődésének harmadik stádiuma: a felszabadulás után létrejött pártkoalíció „lebontása”, s az áttérés a szocialista politikai és hatalmi viszonyoknak megfelelő pórtrendszerre. Erre a korszakra az a jellemző, hogy mindenütt felszámolják a nyílt ellenzéket, ezzel a burzsoázia képviselői a politikai életből is eltűnnek- Egy ideig a kormánykoalícióban munkáspártok mellett részt vesznek a baloldali vezetés alá került demokratikus pártok, de hamarosan megkezdődik a „szűk” koalíció átszervezése. A legjelentősebb lépés e téren a jobboldali szociáldemokrácia kiszorítása a hatalomból, a munkáspártok egyesülése, s az egységes proletárpárt létrehozása. A jobboldali szociáldemokrácia elleni harc 1947 őszén a kommunista és munkáspártok tájékoztató irodájának megalakulása után került előtérbe. Romániában a két munkáspárt már 1947 szeptemberében elhatározta, hogy hozzálát a munkásosztály egységes politikai szervezetének létrehozásához. Magyarországon és Lengyel- országban hosszas politikai harc után 1948 tavaszán született hasonló értelmű döntés, míg Csehszlovákiában, ahol a legerősebb volt a szociáldemokrata munkásmozgalom, csak az 1948 februári fordulat után három hónappal került napirendre a munkáspártok egyesülése. Az egységes munkáspártok létrehozásának ideológiai, politikai szervezeti elveit a kommunisták dolgozták ki, de a végrehajtás során számos helyen a demokratizmus, az egyenjogúság, s a pártszerűség elvét megsértve a volt szociáldemokratákat az új pártban háttérbe szorították. Az egységes munkáspártok létrehozása nagy jelentőségű tett volt; betetőzte a népi demokratikus forradalom győzelmét; a hatalom oszthatatlanul a munkásosztály kesébe ment át, mivel minden kényes pozíciót az egyesült pártok képviselői, jobbára a kommunisták töltötték beA munkáspártok fúziójával párhuzamosan számos országban sor került a baloldali vezetés alá került parasztpártok egyesítésére is. (Pl. Lengyelországban, Bulgáriában.) A parasztpártok mellett több helyütt formálisan más pártok is fennmaradtak Elfogadva a szocializmus platformját. s a kommunista párt vezető szerepét, betagozódtak a kiépülő szocializmus politikai rendszerébe. Vida István Csak egy ember volt, aki némi aggodalommal kérdezte: — Szerintetek mindez elég ahhoz, hogy jó vezető legyen? — De hiszen fehéren, feketén megfelel a káderkiválasztás követelményeinek! — felelte a jelenlevők egyike. — Ha azt hiszitek, hogy egy jó vezetőnek mindez elegendő. akkor hallgassuk meg őt is, mielőtt döntenénk 7— kérte az akadéskoskodó. A tekintélyes testület előtt megjelent mérnök csak sejtette. de biztosan nem tudhatta. hocv mit akarnak tőle Amikor feltették neki, hogy vállalja-e • a számára kijelölt beosztást, nagyot nyelt, azután összeszedte magát, és ígv válaszolt:' — köszönöm a bizalmat, köszönöm azt a szándékukat, hogy eddigi munkámat így Hogyan dolgoztak, milyen eredménnyel gazdálkodtak az elmúlt esztendőben a salgótarjáni nagyüzemek? A gazdasági vezetők, a szakemberek mennyire tudták túltenni magukat azokon a következményeken, amelyek a közgazda- sági szabályozó rendszer módosításával jártak, s amelynek vitája elemi erővel tört fel szinte mindenütt, az első hónapokban? A nagyüzemekben tevékenykedő pártbizottságok, pártvezetőségek, az alapszervezetekben dolgozó kommunisták mennyiben segítették megértetni: a körülmények változásán mindenkinek módja van vitázni, s vérmérséklete szerint elcsüggedni, vagy lelkesedni. Hatásukat ellensúlyozni azonban csak fegyelmezett, pontos munkával, a helyi lehetőségek jobb hasznosításával lehet. A kérdésekre és kétségekre pártmunkások, és gazdasági szakemberek együtt kerestek választ a salgótarjáni városi pártbizottság legutóbbi ülésén. SZERÉNYEBB NÖVEKEDÉS A város ipari üzemei alapvetően a tervezett célkitűzéseknek megfelelően dolgoztak, gyarapodtak 1980-ban. A termelés növekedése szerényebb volt, mint a korábbi években Az üzemek teljesítménye meglehetősen sokszínű képet mutat. Erőteljesebb gyarapodásról adhat számot többek között a ruhagyár, a síküveggyár, ahol az új üzemrészek, munkacsarnokok építése együtt járt a korszerűbb technika, technológia alkalmazásával. Gyorsabban nőtt a termelés azokban az üzemekben is — így a kohászati üzemekben — ahol növelték a munkaigényesebb, de a piacon értékesebb termékek gyártását. »Végül is a város 9 nagyüzemében a termelés értéke meghaladja a 8 milliárdot, de így sem érte el a tervezett szintet. Volt ugyanis néhány olyan akarják jutalmazni. De én ezt nem fogadhatom el. Nem vágyom sem rangra, sem kiváltságokra. Ha engem jutalmazni akarnak, ne bízzanak rám olyasmit, amihez se kedvem, se tehetségem nincs. Én nagyon szeretem a szakmámat de átfogó kérdésekben dönteni, az embereket ellenőrizni, apró-cseprő ügyeket intézni, értük, miattuk és velük naponta bajlódni, munkájukért felelősséget vállalni nem tudok. Miután én itt az üzemben munkámat elvégeztem, csak a kislányom, a zene és a szakkönyvek érdekelnek. Ügy vélem, vezetni csak ehhez való érzékkel, türelemmel, 'ügybuzgalommal lehet. Mindebből úgy érzem, bennem nincs elegendő. — De hiszen az elvtárs úgy ismeri az üzemet, az embereinket és gyártmányainkat, mint a tenyerét! Bebizonyította azt is, hogy él-hal agyárunkért gazdasági egység, ahol alig készült el a terv, máris látszott, hogy teljesítéséhez nincsenek meg a feltételek. Másütt a szervezetlen munka, az anyaghiány vitt el sok ezer forintot. A hazai piac ellátása, s az exporttervek teljesítése ily módon nem kis erőfeszítésekkel járt a város üzemeiben. Még a tervezettől többet és jobb áron exportáló vállalatok — a kohászati üzemek, az öblösüveggyár, a BRG — gazdasági vezetői is gyakorta kényszerültek arra, hogy a piaci igényekhez igazodva mérsékeljék az igényes, de csak veszteségesen értékesíthető termékek gyártását. Arra is volt példa, hogy a külföldre szánt áru hazai piacon talált gazdára, mert jó árat ígértek érte. Mindent egybevetve a szocialista országokba küldött salgótarjáni termékek érték» megközelítette a 700 milliót. A tőkésországokba pedig nem kevesebb, mint 1 milliárd 200 millió forintot érő árumennyi séget szállítottak. Ez lényegében megfelel a tervezett célkitűzéseknek. Az építőipari szervezetek mindegyikének sem sikerül’ egyformán jól az esztendő A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, s a tervező- és építőipari szövetkezet nem teljesítetté tervét. A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és az AGROFIL viszont sikerrel zárta az évet. A termelési szerkezet változtatására, korszerűsítésére irányuló törekvések akárcsak az ipari üzemeknél, az építőknél is fellelhetők. Ám a munkát valójában már tavaly jobban ösz- sze kellett volna hangolni egy-egy szervezeten belül és esetleg a szervezetek között is. Ebben bizonyára sokat segít majd a megyei építési koordinációs iroda, ha tevékenysége folyamatosabb lesz. Az ipari és a kommunális beruházások nem kellő előkészítését a múlt évben is megsínylette az építkezések üteme, minősége és gazdaságossága. Végül is a tervezett beruhá—» Ez igaz! De hát mit csináljak, ha jobban izgat az integrált áramkörök felhasználása, mint az emberek megváltoztatása? Ha jutalmazni akarnak, akkor készíttessék el minél gyorsabban az új fejlesztőműhelyt, mert a lakásomból mégsem csinálhatok szereidét. Ne értsenek félre, de nekem nem az. jelentene jutalmat, ha olyan beosztást akasztanának a nyakamba, amihez alig értek, ami olyan pluszt követelne tőlem, amit én nyújtani nem tudok. Inkább engedjenek még inkább hivatásomat élni. Ismételten megköszönöm a megtiszteltetést, és ígérem, hogy ha eszembe jut valaki, aki szerintem alkalmas lenne erre a posztra, azonnal közlöm az elvtársakkal . . gy. z. zások elkészültek. Kivéve a lakásokat, amelyek száma szerényebb lett a tervezettnél, a kívánatosnál. GAZDASÁGOSABBAN. EREDMÉNYESEBBEN A körülmények kényszert bői sok helyen csináltak erényt. A vállalatok gazdálkodása kedvezőbb volt a korábbi évekénél. Szinte mindenütt nagyobb figyelmet fordítottak a munkaerő hatékonyabb, észszerűbb hasznosítására, a munkások átcsoportosítására, termelékenyebb, hatékonyabb munkaterületekre. A vállalatok egy részében attól sem vonakodtak, hogy szerényebb létszámmal oldják meg feladataikat. Intézkedéseket teltek arra is, hogy ne a költséges túlórával pótolják az elmaradt munkát, Hanem szervezettebben dolgozzanak egész héten, hónapon át. A bérek is jobban kötődtek a teljesítményekhez, bár a lehetőségeket még messze nem merítették ki. A dolgozók átlagkeresete differenciáltan, 1—8 százalékkal emelkedett a város üzemeiben. Az elmúlt évi tapasztalatok mutatják, hogy a nagyüzemek általában teljesítik vagy túlteljesítik nyereségtervüket. Ezt csak részben magyarázza az a tény, hogy az év indulásakor kissé óvatosan terveztek. Sokkal többet nyom a latban, hogv szervezettebben, tervszerűbben végezték munkájukat, nagyobb gondot fordítottak a termelés költségének vizsgálatára, takarékosabban bántak az anyaggal, az energiával. NEM EGYFORMÁN Az idei tervkészítés tapasztalatai általában a termelés további egyenletes emelkedését, a gazdálkodás javulását jelzik. Mindenütt nagy figyelmet fordítanak a népgazdasági egyensúly javítását szolgáló helyi feladatokra, többek között a termékszerkezet korszerűsítésére, a gazdaságosabb termelésre és értékesítésre, az exporttervek teljesítésére, a vállalati gazdálkodás jövedelmezőségének javítására. Erősödik a meggyőződés, hogy az eredményesebb és jövedelmezőbb munka az élet- körülmények folyamatos javítását, az elért életszínvonal megszilárdítását is lehetővé teszi. Természetesen a tennivalók nem egyformán jelentkeznek. Az üveggyárakban elsősoi bán a nagy értékű berendezések hasznosítására, a BRG-ben a termelés folyamatosságára, az önállóan tevékenykedő vasöntöde és tűzhelygyárban pedig a gazdálkodás javítására fordítanak nagyobb figyelmet. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál a gazdálkodás javítását éppoly’ fontosnak tartják, mint az építési igények kielégítését, jó minőségű munkával. Az építőipari szervezetek társulása változatlanul napirenden van. A célkitűzések valóra váltása a korábbinál nagyobb feladatokat ad a nagyüzemi pártbizottságoknak, alaoszer- vezeteknek és a párttagoknak. A pártbizottsági ülésen is sok szó esett arról: fontos, hogy az agitáció, a propagandamunka, a politikai nevelő munka hatékonyabban segítse a XII. kongresszus, a városi pártértekezlet határozatainak egységes értelmezését és következetesebb végrehajtását A tapasztalatok elemzése, az őszinte véleménycserék a pártfórumokon, az alapszervezeti taggyűléseken, a párttagok személyes példája a napi munkában hasznos lendítő- je lehet a tervek teljesítésének. Mint ahogyan az is, ha a pártszervezetek támogatják a bátran kezdeményező, a munkáért felelősséget érző vezetőket, dolgozó embereket. • V. G. NÓGRÁD - 1981. januái 28., szerda Eredményes öt esztendőt, s ezzel elégedettségre okot adó 1980-as évet zártak a FIM Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati üzemében. Tavaiy december 20-án teljesítették terveiket. Képünkön Oláh Mária, aki naponta utazik Nóg- rádszakálból munkahelyére
