Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

VIZSGADRUKK A Maus-akció . Felnőttoktatásról a BRG gyáregységében Január vége, február eleje a felnőttoktatásban is a vizs­gák ideje. Munkások, admi­nisztratív dolgozók, középszin­tű vezetők százai készülnek ilyenkor a számadásra. Van, ki könnyen, van, ki nehezen tanul, abban azonban minden­ki egységes, hogy drukkol, „szorít” a vizsgák előtt. De ez természetes, mindenkori em­beri tulajdonság. Miért menet* ü'nek? A BRG salgótarjáni gyáregy­ségében az oktatási csoport irodájában beszélgetünk a ta­pasztalatokról, a felnőttoktatás jelenlegi helyzetéről, problé­máiról. Kovács József személy­zeti előadó szerint: — Az utóbbi években ál­talában annyian tanulnak ná­lunk a különböző oktatási for­mákon, tanfoyamokon, ameny- nyire a gyárunknak szüksége van, és amennyit különösebb nehézség nélkül elbír az üzem. A beiskolázást a gyári szük­ségletek szerint irányítjuk, mi­közben igyekszünk figyelembe venni dolgozóink egyéni ér­dekeit. Mostanában mintegy 40—50 fő vesz részt rendsze­resen a képzésben- továbbkép­zésben. Ez a létszám keve­sebb a korábbiaknál, csaknem a felével, de akkoriban a je­lentkezés után sokkal teteme­sebb volt a lemorzsolódás. A múlt évben a betanított, a szakmunkások, a középfokú munkakörben — például elő­adói, technikusi státusban — dolgozók közül több mint más­fél százan tanultak: alap-, kö­zép- és felső fokú szinten. A gyár összes dolgozóinak lét­száma 1200—1300 között mo­zog. Legnagyobb érdeklődés a szakmunkások és a középfokú végzettséggel rendelkezők ré­széről nyilvánult meg. Ez nem speciális BRG-tapasztalat. Az másutt is. Azok, akik már rendelkeznek egy végzettséggel, műveltséggel, látókörrel, sok­kal bátrabban, céltudatosab­ban szánják rá magukat is­mereteik gyarapítására, mint mások. A legtöbb gondot a hiányos általános iskolai végzettségűek beiskolázása jelenti, öt éve még 19-en jártak az általános iskola valamelyik osztályába, az utána következőkben is egy tucatnyian, a múlt évben vi­szont már mindössze 4-en, je­lenleg pedig ketten. Igaz, nem túlzottan nagy a restancia: a hetven hiányos végzettségű kö­zül körülbelül — kora miatt — 15 jöhet a beiskolázásnál számításba. — Roppant nehéz az általá­nos iskola szervezése — mond­ja Mucsina Lászlóné oktatási előadó. — Amikor megyek a csarnokokba agitálni, szinte menekülnek előlem, annyira nem szeretnek beszélni a do­logról. .. Hogy miért menekül­nek? Egyesek azt mondják, azért nem tanulnak, mert ki­veszi erejüket a bejárás, a család — nálunk sok nő dol­gozik —, az egészségi állapot, mások a váltott műszakra hi­vatkoznak, s akad, aki kereken kimondja: úgysem kapok érte több pénzt! De jó, anyu! A hetvenes évek elején, ami­kor a felnőttoktatás témaköre a középpontba került, azok, akik elvégezték a nyolc osz­tályt egy forint órabéremelés­ben részesültek. Ez azonban hamarosan feszültséget okozott, joggal reklamáltak a nyolc általánossal rendelkezők; ők akik rendesen tanultak gye­rekkorukban, miért nem kap­nak annyi pénzt, mint a most tanulók. Az órabéremelést azó­ta eltörölték, egyszeri jutal­mat fizetnek. Tanulásért, amit normális körülmények között nem most kellene végezni. De hát ez — gyakran a tanuló­nak is — kényszerhelyzet, ugyanakkor szükséges. Még ma is vannak, akik ezt a társa­dalmi és egyéni szükségességet nem értik meg. Aki megértette Szemán Ká- rolyné, 32 éves, kétgyerme­kes fiatalasszony az előkészítő raktárból. Betanított munkás. Az 5—6. osztály anyagából ja­nuár 19-én vizsgázott a Rá­kóczi úti iskolában. Jeles és jó eredményeket kapott, téte­lesen el is mondja kérésünk­re. — Kicsit ideges voltam a vizsgán — meséli —, mert ar­ra gondoltam, hátha nem si­kerül. Persze készültem. Négy nap tanulmányi szabadságon voltam és vasárnap is át­vettem az anyagot, bár akkor már a gyerekek miatt nem tudtam úgy odafigyelni. — Nagyobb gyermeke, a kislány, mint mondta, negye­dik osztályos. Mit szólt a vizs­gaeredményéhez ? — ö, anyu, de jő neked! — lelkendezett, és láttam rajta, hogy őszintén örül. Összefogtak Miért nehéz a szervezés? Valószínű azért is, mert a leg­többen, akik könnyen szívesen tanultak, már a korábbi évek­ben megszerezték az általános végbizonyítványt. Aztán, ez is lényeges: mintha a múló évek­kel együtt járó változásokat nem tudta volna követni az érdekeltségi rendszer, a megfe­lelő, igazságos érdekeltségi for­ma. Persze nem elhanyagolha­tók a tudati tényezők sem. Erről Geszner József 35 éves gépla­katos győz meg végérvényesen. — A fiam elsős, ötödikes a lányom. Olyan erős matekot tanul a kislány, hogy odahaza egyiken sem tudtunk segíteni. A feleségemmel úgy döntöt­tünk, hogy magamra vállalom a segítést, s hosszú kihagyás után tanulni kezdtem. A szak­munkások szakközépiskolájá­nak másodikosa vagyok. — Csak ennyi volt az indí­ték? — Tanulásra késztet a világ is. Fejlődik a társadalom, a vállalat, szükséges a tájéko­zottság. Persze nem akarok nagy szavakat használni, de így igaz. Az emberek gon­dolkodóbbak, kritikusabbak, mint régebben, a jelenségeket meg kell magyarázni. A helyes magyarázathoz pedig a tudás nélkülözhetetlen. Ezek miatt is döntöttünk a tmk-s srácokkal többen úgy, hogy összefogva tanulunk. Geszner József az elkövet­kezendő napokban tesz írás-és szóbeli vizsgát. Esténként, amikor a gyerekek elaludtak, kivonul a konyhába, és ta­nul. Aztán vizsgák előtt há­rom napot intenzíven. — A humántárgyakat úgy szoktam tanulni, hogy vázla­tot csinálok, és azt megtanu­lom. Aztán két-háromszori ol­vasás elég. Vizsgák előtt már csak a vázlatra támaszkodom. Ez a módszer viszont nekem kevés a fizikához; matemati­kához. Ezekben a tárgyakban szerencsére segítenek is a kol­légák. A géplakatos az első évvé­gén osztálya legjobbjai között volt, noha — mint mondjá — ő a legidősebb férfi. Szorgal­ma, igyekezete bizonyára meg­hozza gyümölcsét a mostani félévben is. Felnőtt fejjel nem könnyű tanulni. De érdemes... Sulyok László HORTHY MIKLÖS balulsi­került kiugrási akciójában fontos szerepet játszott, hogy még a fegyverszünetet bejelentő kormányzói prok­lamáció elhangzása előtt a Gestapo elrabolta ifjú Hor­thy Miklóst, és az ő sorsával zsarolta a következő napi al­kotmányos alkudozásokon az államfőt. Hosszú ideig úgy tudták, hogy a kormányzó fiá­nak és Tito megbízottainak tárgyalásairól árulás foly­tán szerzett tudomást a Magyarországot megszállva tartó hitleristák titkosszol­gálata. 1964-ben aztán a csehszlovák—nyugatnémet ha­táron húzódó Sumava-hegy- ség egyik tavában vízmente­sen lezárt ládákra bukkan­tak, s egyikükben egy „Unter, nehmen Maus” — vagyis „Egér-akció” feliratot viselő irattartóra. Az akció gondo­san összegyűjtött és rendsze­rezett okmányait a hírszer­zőiskola Főhivatal VI. számú, az RSHA, a Birodalmi Biz­tonsági Főhivatala VI. számú, külföldi hírszerzéssel foglal­kozó osztálya. És egyértelmű­en bizonyítja, hogy ifjú Hor­thy Miklós soha nem Tito megbízottaival, hanem kezdet­től fogva a Gestapo ügynö­kéivé] tárgyalt. S hírszerző­nyelven szólva egy „játszma” áldozata lett. Miután 1944. szeptember 10-én már a finnek is letet­ték a fegyvert, apja megbízá­sából ifjú Horthy Miklós Tito útján kapcsolatot igyekezett teremteni a szövetségesekkel. A család egyik bizalmasa, Bor­nemissza Félix, egykori csá­szári és királyi tengerészka­pitány, akkor a Nemzeti Sza­badkikötő és Tengerhajózási Vállalat vezérigazgatója hoz­ta össze a kormányzó fiát Pejacsevichcsel, a fasiszta hor- vát állam budapesti követsé­gének tanácsosával. Szlavó­niai birtokainak környékén, jugoszláv partizánok tevé­kenykedtek, ezért vele üzen­tek Titóéknak: küldjenek meg­bízottat Budapestre. Peja- csevichet 89-es szám alatt ügynökeként tártotta nyil­ván a budapesti hitlerista hírszerzés, amelyet Magyaror­szágon egy bizonyos dr. Wilhelm Höttl, rendkívül tehetséges és ambiciózus fia­talember irányított. Peja- csevich jelentése után ő vet­te kezébe az ügyet. Budapes­ten a belgrádi Gestapo-köz- pont egyik tolmácsa jelent­kezett kapcsolatfelvételre, majd egy Modercin nevű, szerb hazaáruló, az ottanni. né­met zsoldban álló alakulat őrnagya jelent meg a magyar fővárosban, mint „Tito meg­bízottja”. Kitűnően beszélt németül, azt állította magá­ról, hogy a monarchia hadse­regében kezdte pályafutását, mint főhadnagy. Hamis iratai Petricic névre szóltak. A Sumava-hegység tavából előkerült titkos aktában ta­lálható jelentés leírja, hogy Petricic-Modercin 1944. szep­tember 21-én este találko­zott Horthy Miklóssal a Szabadkikötő Eskü tér 3. szám alatti irodájában. Ugyan­ott, ahol jó három héttel ké­sőbb a kormányzó fiát és vele Bornemisszát is a Getapo le­tartóztatta. A beszélgetés so­rán a kormányzó fia sok mindenről beszélt, s hangsú­lyozta, hogy ő „mindig de­mokrata” volt. A Gestapo megbízottja alig tudta a szó- zuhatagot félbeszakítani. Megbízóinak értékelése sze­rint hibázott, túljátszottá a kommunista szerepét és ezzel elriasztotta partnerét. Azt az ajánlatát, hogy szeptember 24- én Péterváradon találkozhat dr. Ribárral, a jugoszláv fel- szabadítási kormány elnöké­vel, az ifjabb Horthy azzal utasította el, hogy az idő­pont túl közeli, ilyen gyorsan ő „nem tud átfordulni”. A HOLTPONTRA került játszmát a Gestapónak mégis sikerült folytatnia. Miután Belgrádban hamis szerb nyel. vű iratokat, meghatalmazást és tárgyalási platformot szer­kesztettek a jugoszláv népi felszabadítás! hadsereg nevé­ben, s azokkal ellátva a 8230- as számú ügynökét Buda­pestre küldte. Az újabb pro­vokátort a már „megbízható” Petric-Modercin vitte el Bor­nemissza Félixhez. Iratai szerint Ivan. A. Siblnek ne­vezte magát, aki alezredesként a 10. partizántörzs politikai biztosa, ö is kapott magyar- országi mozgása megkönnyí­tésére Szabadkikötő igazol­ványt, Horvát Iván névre. És még érkezése napján értesí­tették, hogy másnap, október 15-én reggel 9 órakor várja őt Bornemissza irodájába ifjú Horthy Miklós. Az utolsó pillanatig két­séges volt, hogy a Gestapo meddig folytatja a játékot. Többfajta elképzelést latol­gattak. Az egyik szerint ifjú Horthyt rá kell venni, hogy meghatalmazottat indítson útnak Tito táborába, kísé­rőként a Gestapo a maga em­berét adta volna mellé, aki ily módon beférkőzhetett vol­na a partizánok táborába. Sőt, alkalmasint, a főparancsnok közelébe jutva, merényletet is kísérelhetett volna meg el­lene. Mivel azonban időköz­ben Höttl és irodája olyan értesülések birtokába jutot­tak, hogy a kormányzó való­színűleg még október 15-én bejelenti szakítását a német szövetségessel, úgy. döntöt­tek, hogy a Horthy-fiút le­tartóztatják, s életével, sor­sával zsarolják majd .apját. ÍGY IS TÖRTÉNT. A Maus- akció október 15-én reggel a történelemből ismert módon, fejeződött be. A hitlerista hír­szerzés számára eredményesen. A jelentés négy pontba fog­lalta össze, miért volt hasz­nos az akció a Német Biroda­lom számára: ,,a) Sikerült té­nyekkel bizonyítani: az állami vezető körök komolyan foglal­koznak azzal, hogy kapcsolat­ba kerüljenek Titóval, b) Si­került elhárítani, hogy Hor­thy más utakon keressen összeköttetést Titóval, c) Csupán e játszma alapján si­kerülhetett ifjú Hortnyt, a kapott parancsnak megfelelő­en letartóztatni, d) A kor­mányzót, akit fiának eltűnése rendkívül nyugtalanított, ok­tóber 15-én rá ’ehetett venni, hogy idő előtt mondja be a rádióba kapitulációs nyilat­kozatát, mielőtt még a szük­séges előkészületeket megtette volna”. Pintér István Megjelent a Béke és Szocializmus A Német Szocialista Egy­ségpárt és a Béke és Szocia­lizmus Szerkesztőségének ren­dezésében nemzetközi tudo­mányos konferenciát tartottak Berlinben. „A munkásmozga­lom és a nemzeti felszabadí­tó mozgalom közös harca az imperializmus ellen” témá­ról. A folyóirat januári szá­mában megkezdődött a konfe­rencia anyagának közlése. Né­hány hét múlva nyűik meg Moszkvában az SZKP XXVI. kongresszusa. Alois Indra, Csehszlovákia Kommunista Pártja Elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi gyű­lésének elnöke, a kongresszus­ra készülő lenini pórt ered­ményeit méltatja cikkében. A statisztika szerint az el­múlt, 1980-as esztendő min­den napján mintegy 3 millió gyermek született. Milyen jö­vő vár rájuk? Erre keresi a választ Romes Csandra, a Béke-: világtanács elnöke. A folyóirat cikksorozatot indít a KGST-tagországok gazda­ságirányításának javításáról. Elsőként Hoós Jánosnak, az MSZMP KB tagjának, az Or­szágos Tervhivatal államtit­kárának cikke jelent meg a magyar népgazdaság irányí­tásának problémáiról. Garbo, a kalaposlány Stockholm csupa csatorna, csupa gon­dozott park és csupa üzlet. Hatalmas áru­házak és kis butikok, szupermarketek és alig pár négyzetmé­ternyi árudák. De az áru mindenütt szép, a választék bőséges, és drága. A svéd város üzlet­negyedében, a Kungs- gatánon, a stockholmi Váci utcán sétálok. A színes szalagokkal, zászlócskákkal dí­szített vásárlóutca térbe torkollik. A tér közepe tarka piac — virágot. gyümölcsöt, zöldséget kínálnak a ponyvák alatt. Sze­menként adják az őszibarackot, az al­mát. Egyenként, fóli­ába csomagolva a zöldpaprikát, a para­dicsomot. A tér egyik olda­lán áll a Konserthu- set, híres zenepalota oszlopos épülete. Lép- Qreta Garbo egy 1939-es felvételen. csofeljaroja — mint a mi Nemzeti Múze­umunké — a fiatalok, egyetemisták kedvelt találkozóhelye: A zenepalota előtt Carl Milles svéd szob­rász Orpheus-szobra — Stock­holm egyik szimbóluma. A tér másik oldalán áruhá­4 NÖGKÁD- 1981. január 25., vasárnap 1 zak sorakoznak. Az első, a PUB, a nagy svéd árúházkon- szern egyik üzletháza. Sok­emeletes, modernül felszerelt épület. Mozgólépcső visz két emelet mélységbe és három emelet magasságba. S bent mindent kínálnak, ami szem­szájnak ingere. Van gyerek- megőrző. büfé, étterem, szu­permarket. ruha. cipő, csecse­becse. És természetesen kalap­osztály is. Kalaposztály, ahol hajdanán Greta Lovisa Gus- tavzon kisasszony, a későbbi világsztár, az isteni Garbó dolgozott. Amikor 1920 júliusában Gretát felvették a legnagyobb svéd áruházba, a kalapok kicso­magolását bízták rá. Később két évig a női konfekcióosz­tály volt a munkahelye. Egé­szen addig, míg a 17 éves, fel­tűnően csinos lányt el nem csábította a film. — Greta Gustavson ekkor már szere­pelt az áruház katalógusában modellként, fotómodell volt, s az áruház jubileumi reklám­filmjében szerepet is kapott. Az első igazi filmszerepet az ismert svéd filmrendezőtől, Petschlertől kapta. S hogy a forgatáson részt tudjon venni, fel kellett mondania a biztos pénzt jelentő állását. Az első filmsikert a máso­dik és újabbak követték. El­végezte a színiakadémiát, majd Greta Garbo- aki 18 éves ko­rában vette fel ezt a nevet, elindult a világsiker és Holly­wood felé. A Metro Goldwyn Mayer, a legnagyobb amerikai stúdió szerződtette. Itt 16 év alatt 24 filmben játszott. A Karenina Anna, a Vad orchi­deák, az Anna Christie, a Ma­ta Hari, a Grand Hotel, a Krisztina királynő, a Kamé- liás hölgy, a Walewska gróf­nő egyre növelték népszerűsé­gét. Felfelé ívelő karrierjét a hangosfilm megjelenése sem törte meg. Szerepeinek min­dig határozott karaktert- sa­játos értelmezést adott. Kosz­tümös darabokban több klasz- szikus világirodalmi és törté­nelmi személyt elevenített meg emlékezetesen, hiteles lélek- rajzot nyújtva. Garbo sikerei csúcsán. 36 évesen vonult vissza a filme­zéstől. A ma 75 éves Garbo New Yorkban él teljesen visszavo­nultan. magányosan. Fekete szemüvegbe, kendőbe burkol­va megy ki az utcára — a felismeréstől rettegve. Szerel­meiről, magánéletéről sok kó­sza hír járta. Időnként elter­jedt, hogy ismét filmfelvevő gép elé áll. Most pedig mint­ha oldódott volna zárkózottsá­ga — beleegyezett, hogy egy amerikai újságíró könyvet ír­jon róla. Az 1979-ben Ameri­kában, majd Európa-szerte folytatásokban megjelent könyv: Az isteni Garbo círpű — Igazság egy mítoszról alcí­met viselő mű hozta ismét kö­zel a harmincas évek nagy sztárját. A stockholmi PUB-áruház- ban emléktábla hirdeti, itt dolgozott, itt volt eladó Gre­ta Gustavson — azaz Greta Garbo, minden idők egyik leg­nagyobb svéd származású szí­nésznője. K. M. A maják csatornái A maja városokat és temp­lomokat felfedező régészek szá­mos bizonyítékot találtak e nép magasfokú civilizáltságá- ra. E fejlett kultúra mai ku­tatói előtt azonban nem volt világos, hogy az ország lakói hol találtak megfelelő helyet a földművelésre. A mai Gua­temala, amely az egykori ál­lam helyén terül el, két, föld­művelésre alkalmatlan részből áll: az egyik hegyes és száraz, a másik pedig mocsaras dzsun­gel. Pedig annak idején ez a föld 2—3 millió embert táplált. R. Adams angol régésznek egy repülőgépes rádiólokátor segítségével sikerült az ősi ön­tözőrendszer nyomaira buk­kannia. Minden valószínűség szerint a maják i. e. 300-ban kezdték építeni a rendszert, s közel 1200 éven át fejlesz­tették. Az öntözőrendszer 80 000 négyzetkilométer terület ön­tözését látta el. A radar kép­ernyőjéről lefényképezett kép alapján a régész a helyszínen kezdte tanulmányozni a rend­szert. Meghatározta, hogy a csatornák fél méter mélyekés egy-két méter szélesek voltak, az árkokat egyszerűen kapá­val ásták ki. A trópusi erdők­ből elvezették a vizet, kiszá­rították őket, s ezzel a vízzel öntözték a kiszárított területe­ket. Az ujjlenyomatyétel új módszere Japánban az egyik tarto­mány rendőrségi vegyi kutató labortóriumában az egyik mun­katárs az ujjlenyomatvétel új módszerét fejlesztette ki, amelynek megfelelően ezentúl a ragtapasz ragasztós felének segítségével vesznek ujjlenyo­matokat. Az új módszer teljesen eltér az eddigi rendszerektől, az alapelve az, hogy befestik a ragtapaszt, és az hat a bőr sejtjeire és váladékaira. Ez a módszer állítólag nagymér­tékű fejlődés a korábbi mód­szerekhez képest, mivél hal­vány. sőt akár egyhónapos ujjlenyomatokat is képes ki­mutatni. A ragtapaszt felhasználó bűnesetek száma egyre nő, a bűnözők gyakran használnak ragtapaszt az áldozatok kezé­nek, lábának és szájának be- tapasztására. A rendőrhatóságok ország­szerte nagy érdeklődést mu­tatnak az új módszer iránt

Next

/
Thumbnails
Contents