Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-23 / 19. szám
Hangszóró mellett Faluról — jelenidőben Történelmünk képeskönyve Semmi kétség, újra — ki tudja hányadszor? — „divatba jöttek” a falvak. Megszűnőben, de legalábbis zóban az a kollektív zás”, amely a falun élést, sőt, sok magyar kis falu esetenként, természetesen il- elmondhatják mindazt lendőbb (?) formában, a falun élő embert is kísérték... így: riportban elmondtak. falun élőt. Mert már jó ré- azért, mert szerencsére gén nem falusi a falusi. Nagyon nagy százaléka városokfigyelmes, gondolkodásra- összevetésre-mérlegelésre sem rest hallgatónak az általá-' váltó- nbsítható érvényű összeha- utálko- sonlítást: alighanem nagyon lakói ISI amit a répáshutaiak ebben az okos Okos elhanyagolta azokat a „könnyez- tetően szép” táj leírásokat, ban, iparilag centrummá tett amelyek önmagukban bár- kisebb-nagyobb helyeken milyen megragadók is dolgozik, de mint mondják — ma is minden harmadik, negyedik ember falun él. A kérdés természetesen az — hogyan? A rádió Jelenidőben című riportsorozatának legújabb darabja (Apró falu — télen) soha nem a lényegről szólnak. Egy táj szépsége — valószínűleg — az ott élőkben szoros kapcsolatban áll az is sokféle, nagyon is eltérő mennyiségi és minőségi változtatást igényelne, nagyon is sokirányú előzetes figyelmet, mérlegelést követelne. Nem ismerem, s velem együtt az ország túlnyomó többsége sem ismerheti a rádióban szerepeltetett Répáshuta falucskát, de ismerős mindaz, amiről szó esett. Ismerős mindenhol az országban, hiszen répáshutai, vagy tolmácsi, ölbei, vagy sokoró- pátkai, garábi vagy lucfalvai, horpácsi, vagy zalaszántói gondok és örömök nagyon sok élet szépségével. Vagy ennék ponton fedhetik egymást. „Ki ellenkezőjével, és akkor lehet oda?” — ez juthatott a az a táj maga a paradicsom hallgató eszébe, amikor a — mégsem lesz szép a hely- répóshutaiak a télidei gázbeliek szemében. A helybeli- ellátási gondokról szóltak, csak egy abban az egyre sza- ek szép iránti elfogultsága — amikor az erdészeti szakemporodó, elnyúló sorban, amely manapság a falut célozza riportként, tudósításként, ilyenolyan valóságos, meg néha élés feltételeinek kiderült ez Kondor Katalin ber arról beszélt, hogy kint igazán jó levegőjű riportjá- az erdőkben szállítási kápából is — többnyire a helyben- oitás —- ahogy ő fogalmazott csak zavaros felmérésként. Mire ezek a sorok megjelennek, már a televízió legújabb vállalkozásának legelső részét is megismeri az olvasó (a javulásával „lakossági energia” — nélkül, „egyre jobban kifejlődhet”, annak hiányában tönkremegy a sokféle, iparnak ha- Az elszaporodó faluriportok szontalan, lakosságnak arapersze nem pusztán divatból, sokkal inkább egy apránként, tévé fél éven át összesen hat de manapság már egyre job- alkalommal majd kétórás mű- ban nyomon követhető, megsorokat mutat be falusi estékről!), ezért mondom: egyre többen fordulnak nem is forduló gyakorlatból keletkeznek. A valósággal kötelezett (elkötelezett) sajtó sem kizárólag kívülálló érdeklő- tesz mást, mint észreveszi azt dóként a mai magyar felé. falu a folyamatot, amikor a falu nyat érő fa, amelyről ő tud... Ki figyeli meg — és hol? — ezeket a javaslatokat, mikor figyeli meg úgy, hogy koncepcióvá alakítsa, koncepcióvá, amely nélkül — úgy tűnik — nem mindig lehet hatékonyan előrelépni, becsülete, társadalmi rangja de legalább oldalra. Traktor, Kondor Katalin félórás riportja vasárnap hangzott el a Petőfi adón, helyszíne a Borsod megyei Répáshuta, a Bükk lábánál, a Bükk-fenn- sík szélénél, valahol Miskolc és Eger között a félúton, e két megyeszékhely közötti átlós vonaltól egy kissé északnyugatra. Az ismert vizsgálati formák, a riportkészítésnél is bevált megközelítési csatornák itt is jól érzékeltették tartalmukkal — milyen életet él ez a falu. És ezúttal is lehetővé tették a sokoldalúan kezd visszatérni, akárcsak a szövetkezétek fantasztikusan szerteágazó ipari tevékenységével, amelyek a helybenélés, helybenmara- dás feltételeit tovább növelik, javítják, mindamellett .a termelőszövetkezetek mérlegén is a pozitív irányba lendítenek. De hiszen maga a hogy szállítani tudjon a falusi lakosság, egy traktor a répáshutaiaknak. Amit közösen tartanának fenn? Amivel fokozható lenne érdekelt, ségük éppen abban, amit Erdei Ferenc így határozott meg: a falu nem vesztheti el soha teljesen önállóságát (autonómiáját). A helybeni élet terv, a gazdasági ‘ciklus sem gazdaságosságát tekintve sem, gondolja másként Kimond- nvert Erdeivel gondolkodva; ja mindenütt a kis falvak és mindenféle falvak alapellátásbeli fejlesztésének szükségességét! Ez azonban nagyon ha ezt az autonómiát teljesen elveszti, elveszti érdekeltségét is az ottani életben. (T. Pataki) Ungvári Tamás: Szem üvegesek Olvasom valamelyik maga- Igazodás elnyomhatatlan ősz- a többséghez igazítanom. Most zinban, hogy az NSZK-ban is főnétől," és a magam számítás- végre, akár tetszik, akár nem, mi vagyunk többen. Ott- a la- tói vezettetve — csiszolt ab- többségiségemnek igencsak lát- kosság ötvenkét százaléka laküvegből szemüveget kezde- ható jelével járkálhatok avi- hord okulárét, s ezzel szá- nek hordani azok is, akik kü- lúgban. Ismét sikerült felszaba- momra, aki magam is két lönben pompásan látnak anél- dúlnom valamiben: szemüve- szódásüveg vastagságú dioptri- kül, csak éppen nem akarnak ges vagyok. Vakok közt félás nagyítót hordok a szemem feltűnni, kiválni a tömegből, szemű a király — tartja a közEgyáltalán, ez a szemüveg- mondás- Hát még akinek négy h Jv ntg dolog s a győzelmünk közeles ™n> ™nt "ekem! A csarodai templom külső képe Az ország északnyugati vé- Ekkor, a XVII. században kap- hatóan naiv ábrázolásban. K. gében, turistáktól alig hábo- ta a román kori torony is nyi- gótikus keresztboltozattal betolt galériás, zsindelysisak- fedett szentélyt a XV. századját. ban építették, s ezután keletKeskeny, mély ablakok — a keztek a templom többi faltornyon ikerablakok — törik festményei, az apostolok né- meg a fal síkját. , Egyszerű gyesével elosztott, párosával kapu vezet a templom belse- az ablakokat közrefogó alak- jébe. jait festették. 1642-ben a góA templomnak eredetileg tikus részleteket levakolták, ladoznak a festett padok. De nem nyugatról, hanem délről és hímzésre emlékeztető né- paticsfela sem az örökkévaló- nyílott a bejárata, ide helyez- pi motívumokkal festették ki Ságnak készült. Lehajtott fej- a szimmetrikus elosztású a templomot. így kívánták a ablakcsoportot is. A nyugati korábban katolikus templomot részen a háromárkádos kar- külsőségekben is reformátussá zat középrésze felett, áriká- tenni. A XVIII. században ke- dokkal áthidalt pillérek közt rült helyére a szépen fara-, emelkedik a templom egyetlen gott emeletes szószék, a hajóvét'Is megörökítette az egyik tornya. - A műtörténetírás ban Rhédey Ferenc epitáfiu- kiazettában, tulipánok, búza- úgy vél1. a templom nyugati ma, s 1777-ben a mai formá- virágok, gránátalmák tarkasá- részének ez a fajta monu- jában kevéssé díszes kazet- gával borította a mennyeze- mentalitása a kegyúr repre- tás mennnyezet. tét, úgy, hogy mindegyik ka- zent&tív^ igényeit szolgálta. a csarodai templom a haJ zetta mintázata más és más. Az épületben színekben, zaj történelemnek szinte kécnrodat temnlom _ a formákban tobzódik a képze- peskönyve. Századok esemécsaroaal templom — a A temnlom énltéséve! eev- „ái. rítottan áll a népi építészet két olyan hasonlíthatatlan gyöngyszeme, mint a csarodai és a tálkosi középkori templomok. Tákos temploma meglehetősen elhanyagolt. Döngölt földpadlóján düledeznek, hajjel kell belépnünk az alacsony kapun, hogy elénk táruljon a mennyezet és a karzat fakazettás színessége. Az egykori asztalosmester, aki nehnev eléír volt icon elée nam a legszívesebben, de saj im a suliban, amikor még hogy 6168 volt’ lgen elég- nos, egy-egy nagyobb fejmozcsupán legfeljebb ablaküveg- Elég volt kisebbségben any- dulatnál leesik a szemüvegem, nél alig vastagabb szemüveg nyi ideig! Üldöztek már, mint c .. ... ... ,. . illeszkedett piszének is mond- szemüvegest, mint fiatalít, ?zeJnuy’fg .n , ul pedig ís- ható -szaglószervem nyergére, mert az is sokáig kisebbség met klseöt>se§ lennék. Én voltam a szemüveges ki- volt, mint értelmiségit — s A végén még üldözni kez- gyó, a vaksi hólyag, aki se eddig ritkán sikerült lépteimet denek. futballkapuba, se úszómeden- ’ XSVÄ é7íté- íetV ATe^pl^Ävel egy- ^ SÄ? - id6s ^festmények csak 1972- tozásai tükröződnek az egy, kSternvi7 ben >^*ültek napvilágra. At- saerü £estett falakon, kilométernyire szel!emült arcú szentek, Mária gyermek Jézussal — megfizet egyik alig néhány van innen. A Káta nemzetség birtokán, Ráfael fia, Gábor építtette a templomot a XIII. század közepén, nem sokkal a tatárjárás . után. A tégla dekoratív hatását felhasználó épület egyszerűsége, s a később hozzáépített galériás fatorony- sisak harmóniája megragadja a mai szemlélőt. A külső vakolat festménymaradványai arról tudósítanak: hajdan az egész templom színes virág- motívumoikkal, reneszánsz ornamentikával volt ékesítve. (Kádár) EZ-AZ Jogos követelés: vezessenek be a vonaton nemfecsegő fülkéket is! XXX Barátnők egymás közt: „Ismered azt a hölgyet, ott szemben?” cébe nem való — egy szemüveg az ántivilágban azt jelentette, hogy tornából is egyköny- nyen felmentették az embert. Engem már régen nem zavar a szemüveg: az előnyeit igyekszem élvezni és nem a hátrányait. Ha szemüveg van rajtam, soha még pucéron sem érzem magam meztelennek: van rajtam legalább egy, igaz, diszkréten átlátszó darab, embervoltom egyik félreérthetetlen jegye, melyet, ha akarok, hát leveszek, ellentétben például a pápaszemes kígyóval, akinek a természet ragasztotta ada az okulárét. Az ember, könyveltem el magamban, optikus lény, mert immár fél évezrede feltalálta a szemüveget, s csak néha borzadok el, laikusként orvosi könyveket is olvasva, hogy a szemüveget a medicina latin tolvajnyelvén éppúgy protézisnek hívják, mint a műfogsort, vagy a műlábat. No, de a leverő pillanatokat is megédesíti az a tudat, hogy többségbe kerülünk. Nincs messze az az idő, amikor az iskolában a sok szemüveges nebuló „mez- telenszemű”-nek csúfolja a szemüveg nélküli kesebbséget, amikor — a többséghez való A hangversenykalauz negyedik kötete Zongoraművek megszerzésében segítenek, írja: muzsikus létemre a sok igen magas színvonalon. Sze- évtizedes zenehallgatás és kri- rencsére, ezek a könyvek tíkusi tevékenység még nem mégsem a beavatottak viszonylag szűk körének íródtak, szerzőjük elsősorban arra törekedett, hogy az adatok pontosak, Biológiailag helytállóak legyenek, megfeleljenek a korszerű műismer- letés követelményeinek. A négy kötet több ezer műismertetést tartalmaz. Pándi net legnagyobb zeneszerzőit, leges hangverseny-látogatói — Marianne érdeme, többi köPándi Marianne hangversenykalauzainak negyedik kötetét Zongoramüvek címmel adta ki a Zeneműkiadó a egyáltalán nem teszi feleslegessé az efféle kalauzokat. S valószínűleg még hosszú ideig így lesz, hiszen a mostamúlt év második felében. Ez ni iskolai oktatásban a részt ve- a könyvsorozat a zenetörté- vők többsége — a jövő esetilletve legismertebb műveiket mutatja be. Korábban már napvilágot látott a Zenekari müvek, a Versenymüvek éa a Kamaramüvek című kötet, általános elismerést aratva a zenekedvelők, a hangversenyek közönsége körében. Annak ellenére: hogy szakemberek és zenészek nem mindig tartják indokolatnak a műsorismertetést, mondván, a zene önmagában hat. felesleges a magyarázat. Ebbe a vitába, természetesen, nem megyünk bele. Megjegyezzük azonban, hogy a zenei műveltség jelenlegi színvonala hazánkban NŰGRAD - 1981. januói 23., péntek sem kapnak olyan mélységű ismeretanyagot, hogy a zene- történet korszakaiban, a zenei műfajok és stílusok töm- kelegébén minden további nélkül eligazodnának. így van ez annak ellenére, hogy a zenei képzés eredményeit lebecsülnénk. S bár a zene- hallgatás önmagában is nemesít. a zenét elsősorban hallgatni kell ahhoz, hogy kifejthesse hatását, nem nagyon tagadható a zenei műveltség mélységének foka sem éppen e hatás létrejöttében és ma- radandóságában. Pándi Marianne hangver- még senykalauz-sorozata azok közé a — sajnos, nem túlságosan sok — könyvek közé tartozik, amelyek e műveltség zött, hogy ezek a hosszabb- rövidebb, de minden esetben tömör műismertetések nem egysíkúak, mind tartalmukat, mind a megírás módját tekintve változatoáak. A szerző — helyesen — mindig más-más mozzanatot emel ki, esetenként a művek keletkezésének körülménvelt. vagy éppen a téma kifejtését tart- 1a lényegesebbnek Valamennyi műismertetésből sugárzik viszont a zene szere- tete. az alkotások iránti kellő alázat, amely az olvasó számára is élvezetessé teszi az olvasást. Nem is lehet másként, hiszen Pándi Marianne mögött imponálóan gazdag előadói, kritikusi gyakorlat áll. S mint irtotta ki belőlem az igazi megrendülést, a mély alázatot és mindig megújuló ámulatot’’. S, hogy ez így van, a hangversenykalauzok olvasói is bizonyíthatják. Űgyszólván valamennyi műismertetés érzékeltet valamennyit a szerző megrendüléséből és áhítatából, azon túl, hogy információt közöl. A Zongoraművek kötetet Pernye András tanulmánya vezeti be A zongoramuzsika előtörténete címmel. E tanulmányban a billentyűs hangszerek történetének mintegy fél évezredével ismerkedünk meg, s ez a történet önmagában is izgalmas mozzanatokban bővelkedik. Ezután következnek hosz- szú sorban a híres művek ismertetései, mintegy 66 zeneszerző több mint 10UÖ szerzeményéről. A válogatás kétszáz év alkotóinak műveit tartalmazza, a XVIII. századtól napjainkig, híres é,s kevésbé ismert alkotások elem zését adja. — tóth e. — — „Óh, már nagyon régen... Gyerekkorunkban majdnem egyidősek voltunk!” XXX „Minden nap hoz régi vicceket!” (Egy humorrovat-vezető szomorú felfedezése). XXX Chicagóban egy féregirtó a patkányveszély leküzdésének egészen új módját vezette be: kígyókat alkalmazott. A bérlők most már a patkányok mellett a kígyókra is panaszkodnak. XXX „Milyen rekedt ma, Grollig- né” — „Igen, a férjem nagyon későn jött haza az éjjel.” XXX A hobbik néha bizony igazán megerőltetőek, többnyire azonban nagyobb velükaz öröm, mint a munka. XXX Jő szervezéssel a munkaidő többé-kevésbé jól fizetett szabad idő. XXX Egyesek azért panaszkodnak a túl hosszú értekezletekre, mert így nem jut idejük felkészülni a többi értekezletre. XXX A förzspresszómban ' már duplát kell rendelnem. ha egy rendes szimplát akarok kapni. Fordította: Zentai Dénes
