Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-22 / 18. szám

Akciók helyett szemléletformáló* Á barátsági munka néhány kérdése megyénkben A MAGYAR—SZOVJET Ba­ráti Társaság tagcsoportjai megyénkben is fontos szerepet töltenek be a szocialista tu­dat formálásában, az interna­cionalista szellemű nevelés­ben. A barátsági munka sok­színű és eredményes. Nógrád- ban jelenleg 46 MSZBT-tag- csoport működik, számuk to­vábbi gyarapítása helyett in­kább a tartalmi tevékenység hatékonyságának fokozása a cél. A társaság idei tevékenysé­gének egyik lényeges feladata lesz a sorra kerülő VII. orszá­gos értekezlet politikai és szervezeti előkészítése és meg­rendezése. Többi között erről, s néhány más fontosabb te­endőről beszélgetünk Schmidt Andreával, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága munkatár­sával. — Az országos értekezletre való felkészülés jegyében, ter­mészetesen megyénkben is lesznek feladataink, szerves összefüggésben a barátsági munka folyamatos javítását célzó törekvéseinkkel — mond­ja. — Így például az elkövet­kezendő időben áttekintjük a barátsági munka egészét, a megyében működő tagcsopor­tok tevékenységét, az orszá­gos központ tagcsoport-irányí­tó munkáját, hogy csak néhá­nyat említsek feladataink közül. Többi között a szemé­lyi feltételek folyamatos javí­tásáról sem feledkezhetünk meg. A tagcsoportok ezekben a hetekben értékelik munká­jukat, tekintik át kapcsolat- rendszereiket más társadalmi szervekkel, határozzák meg a működési területüknek megfe­lelő tevékenységi formákat, tervezett rendezvényeiket stb. Elsősorban az ügyvezető el­nökségek feladata tevékeny­ségük részletes áttekintése, igénybe véve a pártszervek se­gítségét is. — Miben látja a barátsági munka legfontosabb feladata­it? A TELJESSÉG igénye nél­kül említek néhányat. Termé­szetesen, munkánk szervezésé­ben ma is meghatározóak az MSZMP XII. kongresszusa ha­tározatában foglaltak, hogy to­vábbra is „erősítsük szövetsé­günket, barátságunkat, együttműködésünket a Szov­jetunióval”. A megyei tagcso­portokban kialakultak azok a népszerű munkaformák, ame­lyek jó alapot jelentenek a további munkához. Az állami és társadalmi szervekkel, moz­galmakkal közös munkaprog­ramokat dolgozunk ki és va­lósítunk meg, az együttműkö­dést még hatékonyabbá kell tenni. Az éves programok ösz- szeállításához egyébként nagy segítséget jelent az MSZBT Or­szágos Elnökségének ez évi munkaterve, amely részletesen közli a tervezett országos ak­ciókat, rendezvényeket, a tag­csoportok részére biztosítandó anyagot, az évfordulókat és így tovább. Mindezekhez kap­csolódva, s figyelembe véve a helyi sajátosságokat, tartal­mas programokat lehet össze­állítani 1981-re is. Mindenek­előtt a tartalmi munkára kell figyelni. A munka végzésekor a mai igényekből kell kiindul­ni, össze kell hangolni az üze­mi, intézményi, tömegszerveze­ti lehetőségeket, szélesíteni kell az együttműködést a tár­sadalmi szervezetekkel. Nem feltétlenül szükséges az akciók és rendezvények számának gyarapítása, inkább kevesebb akciót szervezzünk, de azok tartalmasabbak legyenek. A barátsági munkában is ér­vényre kell juttatni a minősé­gi és hatékonysági követélmé­nyeket. A tagcsoportok kisebb közösségekhez is szóljanak, rétegprogramokat valósítsanak meg. Milyen rétegekről lehet szó? Elsősorban a szocialista brigádokról (a barátsági mun­ka sajátos eszközeivel segít­heti a brigádokat kulturális vállalásaik teljesítésében). A fiatalok körében végzett tevé­kenység terjedjen ki például a KISZ-en kívüliekre is, ily mó­don őket is fokozottan be le­het vonni a közösségi formák­ba. Az értelmiségiek különbö­ző rétegei, a bejáró dolgozók, a gyesen levő nők körében is lehetne fokozni ezt a munkát. Lényeges, hogy a tagcsoportok ne csak rendezvényekben gon­dolkodjanak, hanem munká­jukban elsősorban a szemlélet- formálás kerüljön előtérbe. AZ MSZBT Országos Elnök­sége által megfogalmazott 1981. évi munkaterv rendkí­vül gazdag. Idén is számos akcióra, kiemelt rendezvény­re, jelentős évfordulók meg­ünneplésére kerül sor. Ezekről részletesebben más alkalom­mal szólunk. A lényeg az, hogy megyénkben is fokozot­tabban alakuljon k> az együtt­működés az MSZBT-tagcso- portok és más tömegszerveze­tek között, így egészségesebb munkamegosztás jöjjön létre. Számos területen előbbre le­hetne lépni, többi között, a testvérmegyei kapcsolatok erő­sítésében, az iskolán kívüli orosz nyelvoktatásban részt vevők körének szélesítésében, s nem utolsósorban a külön­böző jellegű (ipari, mezőgaz­dasági, iskolai stb.) tagcsopor­tok közötti fokozott együtt­működésben. T. E. Zenei krónika Jubileumi hangverseny Mint hírül adtuk, a salgó­tarjáni zeneiskola január 18- án ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Az ünnepség betetőzéseként este hangver­seny volt a zeneiskola nagy­termében. A huszonöt év alatt városunkban végzett ze­neiskolások közül mintegy százan választották hivatásul a zenét. Közülük valók azok a zenészek, akik este a jubi­leumi hangversenyen muzsi­káltak. A hangverseny színvonalas, helyenként bravúros volt. Var­ga Dóra, aki a miskolci Zene- művészeti Szakközépiskola ta­nulója, Vivaldi: á-moll oboa­versenyének III. tételét kultu­ráltan, muzikálisan adta elő. Remek technika és mély át­élés jellemezte Juhász Zita gordonkázását, aki szintén Miskolcon tanul, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola végzőse és Boccherini: Á-dúr szonátájának két tételét ját­szotta. Tüzes, lendületes já­téka magával ragadta a hall­gatóságot. Illés Gabriella kö­vetkezett, aki a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakos hallga­tója. Műsora — Brahms: Ti­tok és Mozart: Dorabellaáriá­ja a Cosi fan tutte című ope­rából — bizonyítja, hogy sokat fogunk hallani róla. Kulturál­tan, szép artikulációval éne­kelt és a két énekszám stí­lusbeli különbségeit is kifeje­zésre juttatta. Ezúttal Beet­hoven F-dúr hegedűrománca következett, melyet a zeneis­kola tanára, Fodor Sándor játszott; elsősorban a mű paszt,orális hangulatát sikerült velünk megéreztetnie. A műsor változatos össze­állítása révén fagottszólót hallottunk ezután. Pierné szó­lókoncertjét játszotta Horváth István, aki szintén a zeneis­kola tanára. A nagyvonalú nyitórész után a művet első­sorban a humor jellemzi. Ez az előadásban is maradékta­lanul érvényesült. A modem két- és többszó- lamúság érdekes Déldái Bartók hegedűduói. Ezekből játszott néhányat Sándor László és Torják Vilmos, akik szintén zeneiskolai tanárok. Élveze­tes játékukban nagyszerűen érvényesült az egyik kis mű burleszk jellege éppen úgy, mint a másik fátyolos, bo­rongás hangja. Modem oboamű követke­zett. Szatmári György, a sá­toraljaújhelyi zeneiskola igaz­gatója játszotta Draeger Két miniatűrjét. Színpompás, impresszionista hangok, hang- zatok töltötték be a termet meglepően nagy erővel, majd finom suttogással, örülünk, hogy e nálunk még nem hal­lott művet megismerhettük. Ami ezután következett, azt- vadászkürt-produkcióban csak ritkán hallhatjuk. Ros­sini: Prelüd, Téma és Variá­ciók című művét játszotta Fü­zes Péter kürtművész, aki a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának tagja. A nagyszerű művet vir­tuozitással, meglepő könnyed­séggel játszotta Füzes Péter, sikert aratva. A fellelkesült hallgatóság alig akart bele­nyugodni abba, hogy a befe­jező műsorszám következik. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium női karét Rozgonyi István tanár vezényelte, aki néhány évvel ezelőtt szintén tanulója volt városunk zene­iskolájának. Igényes műsoruk méltó befejezése volt az ün­nepi . estének. Igen szép hang- színű, telt, nőies tónusban, igényesen, hitelesen adták elő Kodály Villőjét, Karai Hív a messzeség című művét; já­tékosan-mozgalmasan Bartók Cipósütését, befejezésül pe­dig Balázs Árpád: Fúj a szél című művét. A legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a nagy­szerű műsorban zongorán közreműködő Horváth Ist- vánnéról, Somogyi Zoltánné- ról, Torják Vilmosnéról, Vi­rág Lászlónéról, mint a zene­iskola tanárairól, továbbá a Füzes Péter és Szatmári Györgyöt kísérő vendégmű vésmőről, Illetve tanárnő­ről. A hangverseny hallgatóságá­nak mintegy fele gyermek volt, zeneiskolai tanulók nyolc­tól tizenhat évesig. Figyelő te­kintetük, lelkesült arcuk eszembe juttatta a régi Illés Gabriellát, a régi Füze® Pé­tert, Horváth Istvánt és társa­it, a ma már jó muzsikuso­kat, a hajdani kis kezdő ze­neiskolásokat, Kitartásuk, szorgalmuk, szép eredménye­ik, régi iskolájukhoz való ra­gaszkodásuk követendő pél­da a mai tanítványoknak, akik között — reméljük — sok ígéretes tehetség nő fel. Szilágyi László Kilencvensét év után Megújul az „Ö Hölgy" Minden városnak megvan a maga jelképe — Párizsé az Eiffel-torony. Szidhatták „csúf­ságát” művészek, támadhatták várostervezők: ma már nem vitás, hogy a hatalmas acél- szerkezet a francia főváros szimbóluma. Január elején bosszantó meglepetés érte a tájékozatlan távoli turistát: nem jutott fel az „öreg Hölgy” — így be­cézik a párizsiak a toronyóri­ást — emeleteire. Részben, vagy egészben zárva van. Megkezdődött a korszerűsítés. Megerősítik az emletek pad­lózatát,s elektromosra cserélik ki a második emeletről a har­madikra vivő lifteket. Az ed­digi hidraulikus szerkezetek, amelyek a torony 1889-es meg­nyitása óta szolgáltak, túl las­súak és kicsinyek. A turisták­nak hosszú ideig kellett sor­ban állniok, hogy a torony legfelső szintjére juthassanak. S ha már úgy is tataroznak, megnyitják a közönség előtt a tervező, Gustave Eiffel mér­nök harmadik emeleti kis sza­lonját. Tablósorozaton akarják bemutatni a torony építésének történetét. Később, talán majd nyitnak egy föld alatti múzeu­mot is. Űj látványosságnak Ígérkezik a felvonók egyik hajtógéptermének megtekinté­se. Ezek a kamrák a torony ferde lábaiban vannak. És hogy meddig kell a turisták­nak bosszankodniok? Lega­lább egy évig. Utána azonban az „öreg Hölgy” valóban meg­fiatalodva fogadhatja évi, kö­rülbelül három és fél millió látogatóját. „öreg Hölgy”: a név szere- tetet tükröz. Illették persze durvább kifejezéssel is az acélmonstrumot. A torony épí­tése, sőt már tervezése idején rengeteg szenvedélyes vitát kavart. „Gigantikus, fekete gyárkémény” — mondta róla jó néhány író és művész, aki tiltakozni próbált, amikor Eif­fel mérnök tervét fogadták el az 1889-es párizsi világkiállí­tás látványosságának létreho­zására. A protestálók között volt az ifjabb Dumas, Mau­passant, és Verlaine. Igaz, Apollianire viszont versbe foglalta, Utrillo, Picasso, Cha­gall lefestette. Majakovszkij lelkesedett érte, Henry Ford pedig egyszerűen meg akarta vásárolni. Vita ide és oda — a torony győzött. A világkiállítás fő szenzációja lett, hiszen annak idején a 300 méteres acélszer- kezet a világ legmagasabb építménye volt! özönlöttek a látogatók. Építésének óriási költségei hamar megtérültek. 1909-ben amikor Eiffel eredeti, 20 évre kötött szerződése le­járt, felmerült ugyan lebontá­Az Eiffel-torony: „öreg Hölgy”, vagy haszontalan csúfság? sának gondolata, de addigra a torony már nem csupán tu­ristacsalogató, hanem rádió­adó és a távíróforgalom fon­tos pontja. 1923-ben ismét vi­tát kezdtek a lebontásról. So­kan a világháborúban lerom­bolt franca gyárak helyreállí­tásához akarták felhasználni a torony fémanyagát. A második világháború után már nem vi­tatkoztak. Tv-antennát szerel­tek a tetejére, — ugyan, hová tehették volna ilyen egyszerű­en és magasra a párizsi lapá­lyon? Az Öreg Hölgy megnőtt: teljes magassága 320,75 méter lett. A világelsőséghez persze ez már rég kevés. Sőt, az öreg Hölgy akár féltékeny is lehet: a Pompidou kulturális központ napjainkban már kétszer any- nyi látogatót fogad. Ha úgy tetszik férje, a torony üzemel­tetéséért felelős társaság, amelynek bérleti szerződése ta­valy járt le, elhanyagolta őt. Ahelyett, hogy gondoskodott volna a „Hölgyről”, évekig vi­tázott a városi tanáccsal, hogy ki milyen arányban fizesse a felújítását. A francia újságok az acélszerkezet rohamos rom­lásáról, elrozsdásodásáról cik­keztek. De tévedtek. A mahol­nap már százéves „öreg Hölgy” jó karban van és ar­ra készül, hogy a kozmetikai műtét után még hosszú ideig fogadja a turisták millióit. Sz. G. NÓGRAD - 1981. január 22,, csütörtök ♦>♦1* ♦$* Diákotthon Rútságon Esztendőkkel ezelőtt léte­sítették Rútságon az általá­nos iskolai diákotthont, ahol korszerű körülmények között biztosítják a környékbeli is­kolások hétközi elhelyezését. A gyerekek tanulmányi elő­menetele egyértelműen ja­vult a kollégium igénybevéte­lével, iskolán túli elfoglaltsá­guk is hasznosan telik. So­kan vesznek részt különböző szakkörökben, mások a sport­foglalkozásokat látogatják. Délutánonként a helyi könyv­tár fogadja őket, ahová — képünkön — Benkóné Csabai Mária nevelőtanár is elkísé­ri őket, s olvasmányaik vá­lasztásához tanácsokat ad. Képünkön az alsópetényi Pa* zsiczki Margit és a legéndi Kurnász Erzsébet kölcsönzé­séhez nyújt segítséget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents