Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

Váltó zó Ido, változó társadalom á népesség alakulása Azt hiszem, sokan vannak, akik némi viszolygást éreznek, ha több számot, adatot tartal­mazó írás kerül a kezükbe. Pedig az 1980. évi népszámlá­lás részletes adatait tartalma­zó könyvet lapozgatva, a szá­mok mögött olyan összefüggé­sek tárulnak fel, amelyek az emlékezetnél pontosabban rög­zítik a múltat, és sok terüle­ten jelzik társadalmi, gazdasá­gi életünk várható alakulását, feladatait. Az 1980. évi népszámlálás adatai beszédes számok. El­mondják, hogy az idő mú­lásával mi változott társa­dalmunkban a 70-es év­tizedben, és milyen feladatok megoldására kell a most kez­dődő 80-as évtized kezdetén felkészülnie a társadalomnak a családoknak. Ezeket az ada­tokat felhasználva szeretnék néhány figyelmet érdemlő, he­lyenként tariuságos összefüg­gést felvillantani. Kezdjük mindjárt az ország népességének alakulásával: 1980 elején az ország lakossá­ga 10 709 550 fő volt, a 70-es évtizedben 387 451 fővel gya­rapodott hazánk. Megfelelő-e ez a növekedési ütem, és mi­lyen tényezők befolyásolják? A növekedés üteme valami­vel magasabb, mint az előző évtizedben volt. Ennek okai között szerepel, hogy az 1950- es években született nagy létszámú női korosztály 1970 — 1980 között lépett szülőkorba. Így pl. 1974-ben az ezer la­kosra jutó élveszü’etések szá­ma 17,8, 1975-ben 18,4 volt. Ezekben az években éreztet­ték kedvező hatásukat az 1973. évi népesedéspolitikai intézke­dések is. Tekintettel arra, hogy az él- veszületések száma 1979-re 15 ezrelékre csökkent, a kor­mányzat — a népgazdaság te­herbírásához képest — már tervezi a gyes összegének, to­vábbá bizonyos kategóriákba tartozók családi pótléknak a felemelését. Az ország népességszámának alakulását a születéseken kí­vül a halálozások határozzák meg. Az elmúlt évtizedben ezer lakosra számítva 12,2 ha­lálozás jutott, ami 17 százalé­kos növekedést jelez, az elő­ző évtizedhez viszonyítva. Ez T e r ül e t : Szám (1000 fő) azért alakült így, mert a 70 éves, és idősebb korosztály létszáma ebben az évtizedben 20 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a meghaltak át­lagos életkora — 66 év — két évvel magasabb volt, mint az előző évtizedben, tehát — az életkörülmények javulása, az egészségügy fejlődése, a gon­dosabb társadalmi, családi tö­rődés következtében — to­vább tolódott az átlagos em­beri életkor felső határa. A népesség területi megosz­lása is érdekes képet mutat. Ebben az évtizedben fordulat következett be; aZ ország né­pességén belül a városlakók kerültek többségbe. Ezt az alábbi táblázat is jól szem­lélteti: Százalékban: 1970. 1980. 1970. 1980. Budapest 2 001 2 060 19,4 19,2 Városok 3 109 3 644 30,1 34.0 Községek 5 212 5 006 50,5 46,8 Összesen: 10 322 10 710 100,0 100,0 Megállapítható tehát, hogy Mindezek nagy feladatok elé Budapesten és a városokban állítják a kormányzatot és a él az ország lakosságának ősz­megyei vezetést, hogy a váró­szesen 53,2 százaléka. Ugyan­sok megnövekedett létszámú akkor az évtized folyamán — lakossága részére — a helyi az előző évtizedektől eltérően erőket is felhasználva meg­Fiatal értelmiségiek vitája a levélről — a népességhányad Budapes- felelő, valóban városi színvo- ten csökken. A főváros népes- nalú életmód kialakítását biz- ségnövekedése — természetes tosítsák. Ugyanakkor változat­lanul — helyenként a koráb­szaporodás mérséklődése miatt — csak a bevándorlási több- .... - . . létből adódik. Nagyobb arányú kínál nagyobb — figyelmet gyarapodás a városokban tör- kell fordítani a községekben tént, ugyanakkor a községek- lakók életkörülményeire is. ben lakók aránya tovább csökkent. gy, z. Lesz miből házat építeni A múlt évben 34 ezer ma­gánlakás épült fel az ország­ban. Az idén — becslések sze­rint — 36 ezer készül a csa­ládi és egyedi többszintes há­zakból. Milyen anyagellátásra számíthatnak az építtetők? Az előrejelzés biztató. Az építő­anyagok piacán az idén érez­teti hatását néhány korábbi beruházás. Nézzük először a magán- építés alapvető szerkezeti anyagát, a téglát. A tervezett lakásszámhoz elegendő a tég­laipar kétmilliárd kisméretű terméke, továbbá a Kazinc­barcikán gyártandó 140 mil­lió darab kisméretű téglával egyenértékű gázszilikát fala­zóblokk. Az elmúlt években kevés volt a kisméretű tégla. A január 1-től kőtelező hőszi­getelési szabvány alkalmazása várhatóan rászorítja az épít- tetőket, hogy csak pilléreket és kéményeket rakjanak kis­méretű téglából — ezzel meg­szűnik a hiány is. Cementből lesz elegendő a Tüzép- és Áfész-telepeken. A belkereskedelem 1,8 millió tonnát rendelt, de ha ez ke­vésnek bizonyulna, a gyártók készségesen adnak többet is a kereskedelemnek. A házak födémjéhez köny- nyűszerkezeti anyagokat ke­resnek az építtetők. A Beton- és Vasbetonipari Művek du­naújvárosi és lábatlani gyá­raiban a tavalyinál 20 száza­lékkal többet, összesen 5,2 millió méter feszített vasbe­ton gerenda készül. Többet gyártanak a kerámiaelemeic- ből és vasbetétből összeszerel­hető, Fert-gerendákbol is: a múlt évi 500 ezer folyóméter helyett 600 ezret Növekszik a különböző béléstestek és fö­démpanelek mennyisége is; harmadával készül több az idén. Az alap, a fal és a födém után nézzük a tetőt. Fenyő- fűrészáruból — akárcsak a múlt évben — 330 ezer köb­méter kerül belkereskedelmi forgalomba. Szintén változat­lan a 106 millió darabos cse­répkínálat és a 7—8 millió négyzetméteres síkpalaterme- lés is. A korábbi években több építtető keresett csere­pet, mint ahánynak jutott, igaz. hogy palát minden to­vábbi nélkül vehettek, de ak­kor még nagyobb keletje volt a hagyományos tetőfedő anyagnak. Az idén lesz ele­gendő cserép — ígérik a ke­reskedők — viszont a szürke pala helyett inkább színeset kérnek. Könnyű kezelhetősége miatt hamar megkedvelte a lakos­ság a mészhidrátot. Miután ennek nagyobb hányada im­port, és ezt nem lehet növel­ni., így a zsákos, por halmaz­állapotú anyag helyett dara­bos meszet ajánlanak habarcs­készítéshez a kereskedők. A csempekínálat az új rom- hányi gyár termelésének bő­vülésével nagyobb és talán változatosabb- lesz az idén, mint korábban. A múlt évi­hez képest 250 ezer négyzet- méterrel többet, összesen 4,6 millió négyzetméternyit kínál a belkereskedelem. Sokáig csak a vállalatok, szövetkezetek használtak az építéshez vegyi anyagokat. Mostanság yiszont a lakosság is mindinkább igényli a kü­lönféle ragasztókat, (például csempéhez, tapétához) a glett- anyagot (újfent a tapétához), és lassabban bár, de terjednek a beton- és habarcsadalék­anyagok is. Értékben mérve az elmúlt évben megduplázó­dott ezek forgalma, de a Ke- mikál minden nehézség nél­kül több építési vegyianyagot tud adni a lakosságnak. Ablakokat, ajtókat, a várha­tó igény feletti mennyiség­ben kínálnak a gyártók. Egy­re nő a piacon a jó hőszige­telésű — bár viszonylag drága — ablakok aránya. Németh K. Géza Hasznos kezdeményezésnek bizonyult a KISZ Nógrád megyei bizottságának részéről, hogy a megye minden ifjúsági rétegének kép­viselőit kifaggatják — kérdezik arról, mi a véleményük a kongresszusi levélről, milyen­nek látják az ifjúsági mozgalom helyzetét? Meglehet első hangzásra formálisnak tűn­nek e kérdések, ám végighallgatva e csoport- találkozókat, egyértelmű a megállapítás: tel­jessé teszik a mozgalomról alkotott képet. Nemrégiben a fiatal értelmiségiek egy cso­portja vitázott, beszélgetett arról, ki, hogyan látja önmaga és az ifjúsági mozgalom hely­zetét. A csupasz kérdésfelsorolás is bizonyít­ja, lényeges dolgokról volt szó, nézzünk hát közülük néhányat: milyenek a demokrati­kus lehetőségek? Tudja-e képviselni a KISZ az egész ifjúság érdekeit? Lépést tartanak-e a gazdasági-politikai követelményekkel? Mit várhatnak a tagok a KISZ-től? önképzés esetén egybeesnek-e az egyéni és a társadal­mi érdekek? Mennyire van teli zökkenők­kel a pályakezdők munkahelyi beilleszke­dése? 1. A jelenlevő jogász, orvos, tanár, újságíró és közművelődési dolgozó fiatalok vélemé­nyeiből hamar kitűnt, az eléjük „terített” kérdéshalmaz mindegyike úgyszólván neural­gikus pontként jelentkezik mindennapi mun­kájuk során. Jóllehet, például a demokrácia kérdésben, a dolgokat különbözőképpen, saját helyzetük, érdekeik eltérő szemszögé­ből közelítik meg, abban egyetértenek, hogy a demokratikus lehetőségek bővítésére van szükség. Kérdés azonban miként képzelhető ez? Nem újsütetű megállapítás, hogy a demok­ratizmus fejlődésének akadályai részint szem­léleti-tudati, részint pedig szervezeti problé­máikra vezethetők vissza. Vita van azonban arról, hogy hol található a nagyobb gát, me­lyiknek átugrásához kell (kellene) nagyobb erőfeszítés? Nincs hely és mód arra, hogy most mélyebben foglalkozzunk e kérdéssel, csupán a vitán elhangzottak vetülete emlí­tendő: a szocialista demokrácia nem egysze­rűen a beleszólás jogát, hanem az alkotó együttgondolkodást, a felelős részvétel lehe­tőségének megteremtését is jelenti. És e területen a helyi KlSZ-szervezetek- nek jócskán akad teendője. Hiszen még gya­koriak az e célt szolgáló fórumok üressége, a langyos középszer megtűrése. Mért ugye, attól még, hogy a KISZ-titkár „fölkéri a je­lenlevőket az őszinte, nyílt vélemény elmon­dására”, még nem válik egycsapásra demok­ratikussá a légkör. 2. Mindig berzenkedve hallom azt a kérdést: mit vár a KISZ-től X. Y? Mert eluralkodó- ban van egy szemlélet, amely másféle ki­jelentéseket nem ismer, csak a várok, ké­rek, akarok, szeretnékj kívánok stb. — tet­szés szerint folytatható szavakat Ha a moz­galomról és önmönmagáról van szó. Mi len­ne, ha egyszer úgy szólna ez a kérdés: mit ad ön a KISZ-nek? Eélő, néhol stri csönd lenne a válasz. 3. ■Rugalmasság — valamennyi hozzászóló a KISZ munkamódszeréről beszélve megemlí­tette ezt a szót. Olyan értelemben, hogy bizonyos taktikai dolgokban a mozgalomnak jóval rugalmasabbnak kellene lennie az if­júság változó igényeihez mérten. Jóllehet, nem könnyű feladat és jó néhány berozsdá­sodott információs csatorna tisztítását el. kel­lene végezni, mégis a továbbfejlődéshez ez föltétlenül szükségeltetik. Így látja a kongresszusi levél is, amikor ezt írja: — Növekszik az ifjúság és a KISZ szere­pe a társadalom életében. Az ebből fakadó felelősségnek azonban a jövőben csak úgy tudunk eleget tenni, ha a szövetség munká­ját is folyamatosan a változó körülmények­hez igazítjuk. Apropó: KISZ és társadalom. Annak elle­nére, hogy az 1979-es párthatározat, valamint ennek vetülete az ifjúsági törvény részletei­ben is meghatározta az ifjúság nevelésében szükséges munkamegosztást, gyakorta tapasz­talni ennek torzóit. Emlékszem, hogy egy Ifjúsági parlament előtt az intézményi KISZ-titkárt kérte meg a gazdasági vezető, hogy a számára előírt beszámolót — az ifjúsági törvény végrehaj­tásának helyi tapasztalatairól — írja meg! A szomorú az, hogy maga a titkár sem volt tisztában a dolgokkal, mert elvállalta, mint később elmodta, „nem tehettem mást”. Valóban? Valóban, akkor lesz „jó” a gaz­dasági vezetésnél a KISZ, ha megírja a be­számolóit? Nem pedig akkor, ha a munkát tisztességgel elvégzi, s annak színvonalával vív ki magának elismerést. Netán olyan te­kintélyt, amelynek láttán egyetlen gazdasági vezetőnek eszébe sem jut saját munkáját másra bízni. Ugyanis a KISZ teendője a munkamegosz­tásban nem mások munkájának az átvállalá­sa lehet, hanem sajátja elvégzése mellett az egyéb szervek, szervezetek tevékenységének fi­gyelemmel kísérése, segítése, ellenőrzése. 5. Fiatal értelmiségiekről lévén szó, vissza­visszatérő gond a pályakezdők megélhetési körülménye. Ezen a vitán is szóba került az alacsony kezdőfizetés, a lakásgond és effé­le közismert problémák. Hol segíthet itt a KISZ? Hiszen sem lakásállománnyal, sem fizetésemelési lehetőségekkel nem rendelke­zik. „Indirekt” azonban ott van és ott lehet, ha e témákban a fiatalokról döntenek. Most hagyjuk azt, alkalmanként milyen szerepet játszhat ebben a mozgalom, hiszen ezt mun­kahelye válogatja. Van azonban egy másik bökkenő, neveze­tesen, hogy a KISZ efféle eredményeiről — mert hisz’ vannak! — az érintett fiatalok semmiféle tudomást nem kapnak. Magyarán, nem jut el hozzájuk a hír, hogy például kü­lönféle esetekben a titkár milyen álláspon­ton volt, s mit ért el az illető érdekében. így érthető, ha többen úgy érzik, sehol senki nem segíti a boldogulásukat! 6. i\mikor ez a beszélgetés véget ért, már-már átcsapott igazi' vitába,'InirtTégy jelezve, hogy1 a vélemények „ütközőképesek”, használhatók! valamire nem csak egyszerű információk a mozgalom számára, hanem segítik a kong-, resszusi fölkészülést Ezt nyugtázta zárómon-; dataiban Panyiné Oszwald Katalin is, a me­gyei KISZ-bizottság titkára, mondván, hasz-; nos adalékul szolgálnak a vélemények, ja-i vasiatok. Persze a mozgalmi munka igazi terepe min­den résztvevő számára a szűkebb környezet, a munkahely. Ott kell megvívni azokat a bi­zonyos közelharcokat, amelyek jobbíthatják a helyi szervezetet. És annyi kitűnt, a szán­dék megvan hozzá, ami persze a megvaló­suláshoz — még kevés. Tanka László Pásztóró! Paksra A Fővárosi Kézműipari Vállalat ruhaipari gyáregységé­nek pásztói részlegében a hagyományos termék — gépko- csiüiés-huzat, amely szovjet exportra kerül — mellett ké­szítik a paksi atomerőműnek a különböző védőruhákat. Ta valy utóbbi termékből 3800 darabot szállítottak el Pásztóról. A képen Kiss Béláné szalagvezető új munkafolyamatot beszél meg Branz Józsefné varrónővel. Kismillió füzet, könyv, jegy­zet társaságában található ezekben a napokban leginkább. A falon térkép, az ablakon a függöny elhúzva, minél több fény érje a lakást. A sokada- lom az íróasztalon érthető, Konczné Bodnár Ágnes vizs­gára készül. A műszaki egye­tem városépítési szakmérnöki tagozatának vágott neki. — Építész vagyok. Salgótar­jánban a SZÖVTERV-nél dol­gozom. A településtervezés mindig sokat foglalkoztatott. Itt a ragyogó alkalom. A Beszterce-lakótelepi ott­honban minden berendezési tárgy lakóinak leleményessé­géről, fantáziájáról, a korsze­rű, mégis kényelmes lakás megteremtésének vágyáról árulkodik. — Elsősorban a férjem a nagy ezermester, a házi bar­kácsoló. Ha csöpp ideje van, máris fúr, farag, méricskél, kombinál. Ennek köszönhető, hogy magunk készítettük az előszobafalat, a fotelokat, a kanapét. A nagyszobába a szekrénysorhoz csak a zárt­elemeket vásároltuk, a többit mi eszkabáltuk, hogy a pol­cokról, különféle tartókról, ak­váriumról ne is beszéljek. Szó­rakozás, kikapcsolódás, hasz­nos elfoglaltság mindez szá­munkra. — A munkahelyén? — Érdekes munkával bíztak meg. A Somoskőújfalui ABC- áruház tervein dolgozom. A tálba jól illő épületet szeret­nék. amely alkalmazkodik a környezethez. Jelenleg a ki­viteli terv készül. A barátság szálai Felfedezni Finnországot Tulajdonképpen az építészet vezette el és hozta közel Ág­neshez Finnországot. Amikor az egyetemen a modern építé­szettel ismerkedtek, sok szép képet, filmet vetítettek északi rokonaink városairól, csodála­tos épületeiről. Később már tudatosan kereste az ismerke­dés lehetőségeit. Tanult ve­lük egy finn diák — aki ter­mészetesen magas volt és sző­ke — a mai napig képeslap­szinten leveleznek, aki meg­ígérte, ha egyszer eljut Finn­országba, szívesen kalauzolja. — A nagy alkalom hat esz­tendeje kínálkozott. Egy barát­nőmmel vágtunk neki a vi­lágnak. Valóban barátként fo­gadtak a feleségével együtt. Hagyták, hogy magunk fedez­zük fel az országot, az embe­reket. Ök kiköltöztek a nya­ralójukba, ami faépület egy tó mellett, és csak a kéménye van kőből. Minden csupa zöld, és csupa kék. Csak a Lakás belseje színes. Nekünk meg odaadták a városlakás-kul- csukat és tíz napig ránk se néztek. Akkor eljöttek, meg­kérdezték, van-e szükségünk valamire, és megint búcsút mondtak. Egy érdekes epizód; két dolgot nem tudtunk meg­magyarázni nekik, hogy miért kell rács az ablakra, és mi az a túlóra. Azt válaszolták, hogy senki nem akar bemenni más házába, ők pedig munka­idő alatt szoktak dolgozni... Mindez annak idején Van- taaban történt. Akkor Ágnes­nek még fogalma sem volt, hogy valamikor Salgótarján­ba jön dolgozni. Három éve élnek Nógrádban, és a fin­nek iránti lelkesedése válto- zatlaul megmaradt, örült hát, amikor megtudta, hogy Van- taa Salgótarján testvérvárosa. Aztán felmerült a gondolát, micsoda nagyszerű gondolat lenne egy baráti kört össze­hozni. Néhány lelkes ember­rel összefogva gyűjtötték a tapasztalatokat, leveleztek a körmendiekkel, az oroszlányi­akkal, pécsiekkel, ahol már nagyszerűen működik hasonló baráti kör. Végül tavaly de­cemberben Salgótarjánban is megalakult a finn—magyar ba­ráti kör. Legutóbb a rr isodik összejövetelét tartották. — Szeretnénk sokfajta és érdekes programokat össze­gyűjteni, mindazokat, akik ér­deklődnek a finn emberek mindennapjai iránt. Jó lenne cserekiállításokat szervezni, ápolni a szakmai kapcsolato­kat. Mondjuk oly módon, hogy egyrészt bemutatkozik Vantaa, másrészt bemutatkozik Salgó­tarján. Egyes területeken már meg is valósult a jó kapcso­lat. Mindezeket új ötletekkel még tágítani lehetne. Gondo­lok pedagógiára, népművé­szetre, zenére. A későbbiek fo­lyamán esetleg gondolhatunk utazásra. Ebben is az oroszlá­nyi baráti körtől kérünk taná­csot. A többi már a kölcsö­nös érdeklődésen múlik, re­mélem ebben nem lesz hiány — mondta Ágnes, akit a sal­gótarjáni magyar—finn bará­ti kör titkárává választottak. Remélhetőleg sok örömet és hasznót jelent mindez a két város polgárainak. — cse — NÓGRÁD — 1981. január 21-, szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents