Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

Sorozatok — balkézből Két, egyaránt hatrészes té­véfilmsorozat fejeződött be az elmúlt héten. Mindkettőben meghatározó szerepet tölt be a magyar szabadságharc, a zsarnokság elleni küzdelem kérdése. Ezeken túlmenően azonban aligha van más ha­sonlóság, azonosság közöttük, hacsak hozzá nem vesszük még azt, hogy létrejöttük-' ben a magyar filmesek és szí­nészek oroszlánrészt vállaltak magukra, olyannyira, hogy az egyiket kizárólag ők jegyzik. E két tévéfilm: a magyar— francia—olasz—NSZK együtt­működésben készült Sándor Mátyás és a Petőfi. A Sándor Mátyás, Verne Gyula méltán híres regénye a francia Jean Pierre Decourt rendezésében igazi mester­munka. Kalandos, látványos, megbocsátóan naiv és roman­tikusan megejtő, vagyis olyan, amilyennek lennie kell annak a filmnek, amelyik a késő­romantikus Jules Verne va­lamelyik művét választja tár­gyául, és igyekszik hűséggel megőrizni, átplántálni szelle­mét egy másik műfaj sajátos törvényszerűségének meg­szabta keretei közé. Termé­szetesen a filmtől nem kér­hetjük számon a tételes hűsé­get, hiszen amit az író egy- egy szereplőről, tájról, hely­zetről elmond a szóval, tehát a nyelv eszközeivel, azt az el­térő személyiségjegyekkel rendelkező olvasó más- és másképpen képzeli, amiből logikusan következik, hogy a tévében nézővé átalakult olva­só nem ugyanúgy látja X-et, és Y-t, vagy Máltát, Raguzát, ahogyan a film alkotói. Az­tán a film kifejező eszközei — a kép, a hang, a zörej stb. — sokkal konkrétabbak, mint a nyelvi absztrakció, ennél­fogva mindig „földhözragad­tabb” az ábrázolása, mint a kötetlenebbül szárnyaló iro­dalomé. Rövid esztétikai jellegű megjegyzésünket arra szántuk, hogy egy közkeletű nézetet el­oszlassunk; az irodalmi adap­tációnak nem az alapanyagot kell pontról pontra, híven má­solnia, hanem annak szelle­mét. Vagyis akár szereplők is hiányozhatnak, vagy hely­színek, akár a cselekmény eredeti folyása megváltozhat, egy a lényeg: az alapeszme, a mű veleje, végső kicsengé­se ne szenvedjen csorbát Ebből a szompontból a Sán­dor Mátyást nem érheti el­marasztalás. Világosan érzé­kelteti velünk, hogy a főhős nemes ügyért harcol, bosszú­ja jogos, s mesés igazságszol­gáltatása örömmel, elégedett­séggel tölti el a felnőttszíve­ket is. Zaklatott, feszültségek­kel terhes korunkban jólesik látni ilyen történeteket, ami­kor valóban az győz, aki meg­érdemli, s az bűnhődik, aki­nek minden oka megvan rá. Ha mégsem repesünk végül is a kielégültségtől, s nevez­zük „balkezesnek” a megva­lósítást, azért tesszük, mert az eredeti mű sokkal több íz­ÚJ KÖNYVEK A Magyar Tudományos Aka­démia, Nyelvtudományi Intéze­te nagy és fontos munkát tesz le a magyar tudományosság és a nagyközönség asztalára. A nyelvtudományi kézikönyvek anyagukat kétféleképpen dol­gozhatják fel: a nyelvtan (grammatical szokásos tago­lása, illetve a nyelvhasználat . fogalmi tárgykörei szerint, vagy pedig betűrendbe^ ösz- szeállítva a szócikkeket lexi­konszerűen. Grétsy László és Kovalovszky Miklós főszer­kesztésében tavaly megjelent Nyelvművelő kézikönyv ez utóbbi megoldást választotta. A két kötetre tervezett kiad­vány első kötete került ki az Akadémiai Kiadó műhelyéből és nyomdájából. A Nyelvmű­velő kézikönyv jellegét, Szer­kezetét és formáját , tekintve olyan lexikon, amelyben elvi (elméleti), tárgyi és összefog­laló fejezetek, valamint sza­vak, kifejezések használatát megvilágító szótárszerű cikkek és ún. utaló cikkek, vagyis 'valamely rokontárgyú vagy összefoglaló cikkre való uta­lások váltakoznak az abc- rend egymásutánjában A-tól Zs-ig. A kézikönyv, amely a magyar nyelvhelyesség kérdé­seinek első tüzetes, lexikon- szerű foglalata, nem csak a nagyközönség, hanem a hiva­tásos nyelvművelők számára is készült, tehát tudományos alapú és igényű gyakorlati ké­zikönyv. E nyelvészeti lexi­kon a nyelvi ismereteknek legalább a középiskolás fokát megkívánja használójától. Természetesen nagy haszon­nal forgathatják mindazok, akik bizonyos kérdésben szakmabeliek; elsősorban a pedagógusok, de a sajtó, rá­dió, televízió munkatársai, szerkesztők, lektorok, fordítók, szakírók, hivatalos szövegek fogalmazói, közéleti emberek, előadók — tehat azok, akik valamilyen módon vagy for­mában a nyilvánossághoz szól­nak. A lexikonszerű, betű­rendes felsorolás megkönnyíti és meggyorsítja a tájékozódást, az utánnézést, s hamarabb kapunk választ felbukkanó kérdéseinkre, némely bizony­talanságunkra. A kötet 1300 oldal terjedelmű első kötet (A—K) oly’ annyira közhasznú könyv, hogy nem hiányozhat egyetlen iskolából, közintéz­ményből sem. Megjelenését a legöszintébb örömmel e a rég­óta várók megkönnyebbülésé­vel üdvözölhetjük. Szabó Lőrinc a XX. századi magyar költészet egyik legtöb­bet vitatott egyénisége. Sok­oldalú alkotói pályájának megrajzolására Kabdebó Ló­ránt vállalkozott. > Kabdebó kutatásainak eredménye há­rom komoly kötet. 1970-ben jelent meg Szabó Lőrinc lá­zadó évtizede, majd 1974-ben ezt követte az Útkeresés és különbéke című kötet, s nem rég jelent meg Az összegzés ideje, mely Szabó Lőrinc al­kotópályájának, életútjának 1945—1957. közti szakaszát dolgozza fel. Kabdebó e kö­tettel fejezte be nagy Iroda­lomtörténeti vállalkozását. Ha­talmas kiadatlan anyagra, le­velekre. kortársi emlékezések­re, naplókra, verstöredékekre és széles filológiai alapokra támaszkodva rajzolta meg Sza­bó Lőrinc életművét, E befe­jező kötetben kiváltképpen az ekkoriban született két fő­művel foglalkozik részlete­sebben. a Tücsökzenével és A huszonhatodik évvel, kimutat­va kapcsolódásukat az életraj­zi vonatkozásokhoz, nem hagy­va ki az ötvenes évek Szabó Lőrinc-i hallgatásának idejét sem, mikor is a költő szinte kizárólag versfordítósokkal foglalkozott, kiválót alkotva e műfajban is. Pomogáts Béla az utóbbi harminc év terméséből hu­szonhárom verset, választott ki, hogy azokat értelmezve és magyarázva hozza közelebb őket a versolvasók népes tá­borához. A Versek közelről című összeállítás nem az új magyar költészet történetének felvázolása, de a válogatás kapcsán meggyőződhetünk ar­ról, hogy az új magyar líra kiemelkedő csúcsait járjuk be a szerzővel Kassáktól Tan- doriig, Illyéstől Nagy Lászlón át Csoóriig, Juhász Ferenctől Garai Gáborig, -Tökélytől Ve­ress Miklósig. A lírai útika­lauzt Pomogáts elsősorban a fiatal olvasóknak ajánlja. galmat, feszültséget, sőt lát­ványt is tartogat, mint ameny- nyivel ez a nemzetközi pro­dukció rendelkezik. Utalha­tunk a várbörtönből való szö­késre, a végső leszámolásra. A színészek kivétel nélkül jól oldják meg feladatukat, Bujtor István ideális címsze­replő, méltó ellenfele Giusep­pe Pambieri Sárkánya, Clande Giraud Torontóija. Szabó György író és Hor­váth Ádám Petőfi-sorozata az új esztendő hét végein boly­gatta fel a kedélyeket, szer­zett elnéző híveket, jobbára azonban vérmes ellenzőket. Magam az utóbbiak táborát gyarapítóm. Az első rész még kíváncsivá tett, a második né­mileg konzerválta, a negye­dik végképp elvette, aztán hullámzó lelkiállapotban mé­giscsak végignéztem mind a hat részt. A költő halálát be­mutató képsorokért megérte: filmszerű volt, drámai, ízlé­ses. Bárcsak ez jellemezte vol­na az egész produkciót Saj­nos, azonban nem. Tele van ez a mű kínosabbnál kíno­sabb pillanatokkal, üresjára­tokkal. Szeretem visszafo­gottságát, a hazafias érzel­mekben tanúsított mérték- tartását; ám egy kicsit túl­zottnak tartom. Ügy vélem, ebből az óvatos rendezői kon­cepcióból született az a Petőfi, akit a sorozatból megismer­hettünk. Horváth Petőfije nem egy országot, nem tudna láz­ba hozni, de még egy nagy­községet sem. Kevés benne a tűz, a zseni megszállott lobo- gása Akadtak akik — beszélge­téseim során — azt kifogásol­ták, hogy túlságosan alacsony ez a Petőfi. Erről aligha te­het a rendező, hiszen ő olyan Petőfit választott, amilyen az a leírások alapján a valóság­ban volt. A gond inkább az. hogy ez a „lángoszlop” nem tud beteljesedni, a képernyőn, a Józsa Imre megformálta fi­gura nem tud „a Petőfi” len­ni —, ahogyan istenítette a nép, ahogyan képzeletünkben él ma Is. Ennek okát viszont főként már a rendezőben és koncepciójában, valamint a forgatókönyvben látom, amely képregényhez illő felületesség­gel dolgozza fel a költő éle­tét születésétől a haláláig. Ily módon aztán egyetlen szí­nészi játék sem tud — talán üyll Attila Metternlchjét, Márkus László köpcös besú­góját kivéve — kiteljesedni, szükségszerűen ragad meg az Illusztrációnál. Amit pedig a film legfőbb bábái tesznek a negyedik részben, megjelenít­ve a Négyökrös szekér című vers születését, egyenesen el- rettenőt. Tanítani kellene: ezt nem szabad! Mint azt a pökhendi, hangos szájbigy- gyesztést sem, melyet Petőfi mutat be újdonsült apósának, mielőtt elkocsizna imádott Júliájával. Petőfiről az ötvenes évek első felében mozifilm is ké­szült. a Föltámadott a tenger. A költőhöz méltó munka azonban ez idáig még nem. Szabó György és Horváth Adám is adósa maradt, Mi­kor adják — adjuk — meg e tartozást?! (sulyok) Kulturális fesztivál Japánban 1981-ben öt világhírű NDK művészegyüttes vendégszerepei Japánban az „NDK kulturális fesztivál” eseménysorozatén A Berlini Állami Opera ba­lettegyüttese, a Berlini Álla­mi Zenekar, a lipcsei Ge­wandhaus Bach- zenekar. a Drezdai Állami Opera és a Drezdai Állami Zenekar mű vészei április 30-tól július 0- ig turnéznak e távolkeleti or­szágban. összesen 89 előadást tartónak fellépnek többek kö­I zöt! Tokióban, Oszakában. Nagoyában. 4 NÓGRAD - 1981, január 20., kedd Ingázó iskolások — ingázó pedagógusok HA VALAKI közvélemény- kutatásit tartana Magyarnán- dorban, azt kérdezve az ott lakóktól: mi hiányzik legjob­ban a községnek? — valószí­nűleg egyöntetű választ kap­na: egy új iskola. Ez a régi vágy a mostani tervidőszak­ban végre megvalósul; 1982- ben kezdik a nyolc tantermes­nek tervezett iskola építését, 1983--84-es befejezéssel. Tor­naterem is lesz! Néhány adat a jelenlegi helyzetükről: a körzeti iskolá­nak 337 tanulója van, köztük 62-en bejárók. Hogy hormon? Debercsényből elsőtől nyolca­dikig, Mohoráról és Cserhát- halápról a hetedik-nyolcadi­kosok, a többi halápi gyerek Mohorán tanul. Ezzel is össze­függ, hogy a falun megszo­kottnál nagyobb arányban napközisek, 181 tanuló. Nem csak a gyerekek „ingáznak”, a pedagógusok egy része is — ezzel a saaikosellátást egyre magasabb saintre emelték: Magyarnándorban 89,6 száza­lék, a vele közös igazgatás alatt álló- Mohorán 74,2 — a hiányszak Nándorban a ké­mia és rajz. „Pendlizik” egy testnevelő, egy matematika— fizikás, egy biológia—földraj­zos és egy alsós tanító. Az órarendben igazodtak ehhez; vagy teljes napjukat a má­sik községben töltik, vagy a buszjárattól függően átjönnek a pedagógusok. A tankötelezettségi törvéhy végrehajtásában jó eredmé­nyeket értek el: a diákok 95.5 százaiéira 14 éves korig, 97 százaléka 16 éves korig befe­jezi az általános iskolát. Ho­gyan sikerült elérni, mit tet­tek a lemorzsolódás csökken­tése érdekében? — ezt kér­deztem beszélgetésünk elején Smida Tiborné megbízott igaz­gatótól, aki a gyermekgon­dozásin levő igazgatót helyet­tesíti. — Amiben előnyösebb hely­zetben vagyunk a városi is­kolák többségénél: nem kell különösebb felmérés ahhoz, hogy megismerjük, melyik gyereknél mivel van gond, miben kiemelkedő, hiszen nem ismeretlen a tanárnak egyik gyerek sem, a kisebb tantes­tületben jobb az információ­mozgás, mint egy nagyobban. A tanórai differenciált foglal- leteket tartottunk. Tavaly a kozás mellett rendszeres kor- művelődési háznál közösen is- repetálás is folyik — külön meretfelújító1 tanfolyamot hir- figyeltünik arra, hogy a gyen- dettünk alsÓ6 matematikából gébb tanulók, ha csak egy — ezt én tartottam — nem mód van rá, napközisek le- az új anyagot akartuk „meg­gyének. A hiányzási átlagunk tanítani” velük, csak rávilá- nem túl magas, de sok volt gítani a fő jellemzőire, az igazolatlan közte. Igyekez- Kevés helyet ismerek a me- tünk fellépni ez ellen, meg- gyében, ahol ilyen sokrétű, értetni a szülőkkel, hogy élő lenne az iskola és a köz- egy-két nap kiesés is zavart művelődési intézmények kap- okozhat a tanulásban, külö- csolata. Smida Tiborné el- nösen a gyengéknek. A 11 na- mondja: minden tanév előtt pos ciklus sokat segített ne- egyeztetik a programokat, ter- künk: ha nagyobb vásárlás veket, lehetőségeket dr. Kecs- miatt akarták elkérni a gye- keméthy Gyuláné igazgatóval reket, ma már inkább ilyen- — ki mit tud adni, mit vár kor viszik. Csökkentette a a másiktól, ahogy egy jő há- bukások számát az év végi zasságban. Az elég mostoha pótlózás is: negyven tanuló- körülmények között dolgozó ból végül csak öten kaptak iskola sok szakköre működik elégtelent. a házban — például tánc-, báb-, — Legutóbb, az őszi neve- díszítőművész-, fotószakkör — lés! értekezletükön a család- a szaktárgyakhoz kapcsolódó­iskola kapcsolata, együttmű- ak maradtak az iskola falai ködösének feladatai „kerül- között. A könyvtárban ked- tek az asztalra” Miért éppen veitek a kihelyezett órák; ezt választották? többször tartottak már rend­— BÁR RENGETEGET ja- hagyó foglalkozásokat is,' vult a kapcsolattartás, ót kell mellyel a képzőművészeti, ze- gondolnunk, hogyan lehet- n®i nevelést szolgálták. A nénk mindinkább partnerek a tananyaghoz kapcsolódó fii- nevelésben. A korábbi évek- meket megszerzik, a tanul- ben a fogadóórákat alig hasz- mányi kirándulások szervezé- náltók ki, most már rendsze- seben is segítséget kapnak — resebben jönnek a szülők. Az hogy csak néhány területét osztályfőnökök különösen a említsük a közös munkának, hátrányos helyzetű, veszélyez- A legfontosabb (amit talán az tetett gyerekek családjának évek óta jól működő nyolca- felkeresését teszik rendszeres- dikosok klubja igazol legbe- sé — hiszen éppen ők azok, szédesebben) a művelődési akiket ritkán láthatnak a házból „rá lehet látni” az is- szülői értekezleteken. Egyéb- kólára, összehangolódott a két ként 80—90 százalékos a rész- intézmény. vételi arány — legmagasabb AZ ISKOLAÉPÍTÉST na- első-másodikban és hetedik- gyón várják Magyarnándor- nyolcadikban. Öröm számunk- ban — de addig sem marad ra, hogy egyre több apuka magára az iskola — az álla­jön el, sőt egyes csalódból mi gazdaság egyik brigádja mindkét szülő itt van. Hogy például rendszeresen jár sé­miben akad gondunk? Prob- giteni. Ha csak arra gondo- léma még a vallásos nevelés, lünk, hogy az udvari épület- a világnézeti kettősség — szárny 100 esztendős, hogy a igaz, 41,1 százalékról 35,8 szá- villanyhálózat elavult — van zalékra csökkent a hittanosok miben segíteni. A gazdaság aránya és a szülők nagy ré- autóbuszával többször mentek sze úgy vallja, csak a nagy- már az iskolások kirándulás- szülők kedvéért íratták be a ra, körzeti sportversenyre. És gyereket. Ami örvendetes: ami szintén nagyon fontos: a a szülők közül sokan érdek- tartalmi munkában is együtt- lődnek a nevelés-oktatás kér- működnek, a pályaválasztást, dései iránt, tanácsot' kérnek a munkára nevelést segítik, és meg iá fogadják. Az H-j—Ök is látják: az együttműkö- nevelési-oktatási dokumentu- dés nem „divat”, hanem tény- mok megismertetése érdeké-, leg közös érdek! ben részletes szülői értekez- G. Kiss Magdolna A leletek vallatása A régészet fiatal tudomány. A régmúltra vonatkozóan az emberi társadalom mindenféle megnyilvánulásával foglalko­zik, vagyis annak anyagi és szellemi oldalával egyaránt. A régi élet lehető teljes megis­merése vagy rekonstrukciója sokoldalú munkát követel. For­rásfeltáró tevékenysége első­sorban az, hogy az ásatások révén felszínre hozza régi né­pek, kultúrák emlékeit. E fel­adat óriási felelősséget ró e tudomány művelőire. Amit ugyanis egyszer feltártak és jól. rosszul, írásban, képben rögzítettek, az már' eredeti helyzetébe soha nem kerülhet, és nem Is kerül vissza. Van­nak. akik ? ártják: a régé­szet az ásó tudomány?i Ez azonban csak részben igaz, valóságosabb ez a megállapí­tás, ha az „ásó” szót komplex módon értelmezzük. Az ásó ma egyrészt gépeket, másrészt érzékeny műszereket, búvór- és egyéb felszerelést stb. je­lent. Európában a régészeti ku­tatások a 18. században indul­tak (pl. Pompejben), s a múlt században érték el első virág­korukat. A technika, a ter­mészettudományos kutatások terén lejátszódó ugrásszerű fejlődés a régészetre is hatott. Meggyorsította és új lehetősé­gekkel gazdagította a feltárás és a feldolgozás munkáját, így ma már könnyűszerre] meg tudják állapítani példá­ul egy régi agyagadény korát (amit régebben csupán becsül­ni lehetett). Egyszerűen azon az alapon, hogy az agyagban levő minimális mennyiségű radioaktív fémek sugárzásá­nak hatására bizonyos fokú roncsolódási folyamat indul meg a kerámiagyártásban, s az anyag kristályszerkezete károsodást szenved, és annak állapotától — azaz korától — függően változik a . luminesz­cenciája. Itt azután már az ér­zékeny műszereken a sor, hogy segítségükkel elvégezzék a pontos kormeghatározást. Képünkön: a régmúlt időkből származó agyagedények tör­melékekből való összeállítá­sán fáradozó szovjet régésze­ket láthatunk,'akik munkájuk során ugyancsak élnek a mo­dern technika adta lehetősé­gekkel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents