Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
lövette Bernien HU MOH Eduard ögulava: Eltűnt a férjem! Párbeszéd az őrszobán. Rendőr: Hallgatom, asszonyom. Bejelentő: Önhöz küldtek kérem, mert eltűnt a férjem... — Hogyhogy eltűnt? — Úgy történt, hogy tegnap délután három óra tájt elhagyta a házat, és mind ez idáig nem jött vissza. Felcsengettem valamennyi rokonunkat, ismerősünket, de sehol sem találtam. — Mi a neve, asszonyom? — Madame Voyard. — Köszönöm. Nos, tehát a férje eltűnt? — Borzalmas éjszakám volt! Olyan ideges voltam, olyan szomorú... — Most hagyjuk a szomorúságot, asszonyom. Kérem, adjon személyleírást a férjéről. — Hogyan? — Azt hiszem, világosan fejeztem ki magam. Szükségünk van a férje személyleírására. — Az igazat megvallva... nem is tudom... — Magassága? — A magassága... azt kérdi? Pontosan nem is tudom... — No, de legalább úgy hozzávetőlegesen? Magas, közepes termetű, vagy talán alacsony a férje? — Hát, bizonyára. 1 ‘ azt hiszem, leginkább közepes termetű lehet... . — Súlya? — Mármint a súlya,.. De hát tulajdonképpen honnan tudhatom? Hiszen soha nem mértem meg... — Vagy úgy, a férje súlyát sem tudja! Hát ez remek. De legalább a szemének a színére emlékszik? Remélem, ez csak nem esik nehezére? — A szemének a színe? Hát persze, a szeme... barna. De talán kék? Vagy esetleg szürke. Nem gondolja? — Tőlem kérdi, asszonyom? — Nem, dehogy, semmit sem kérdezek öntől. — Hát jó, és milyen ruha volt rajta? — Mármint amikor elment hazulról? Biztosan felvette a felöltőjét... Talán a kalapját is feltette, nem tudom pontosan... Még mi volt rajta? A kutya is vele volt, az biztos. — Milyen fajtájú? — Bullterrier. A színe fehér, szürkésbe játszó. A hátán van egy kis fekete volt. A súlya: tizennégy és fél font. A farka: tarka. Három lába fehér, a negyedik — a bál hátsó — pedig fekete... — A férje? — Dehogy: a kutyám.:' — A kutyáját, kedves asz- szonyöm, feltétlenül ‘ megtaláljuk!- ‘ Oellért György fordítása A számítógép tévedése A számítógép tévedése foly- aztán nem habozott és felvett tán egy marseille-i ember 240 000 frankot. Amikor a 240 000 frankos ajándékhoz ju- bank rájött a hibára, az ügy- tott. Nagy meglepetésére a fél mindent elismert. A pénzt számítógép a folyószámláján azonban már elköltötte. Mos! 250 300 frankos egyenleget ?la,vi 200 bankos részletekben w . ij « . kell visszatérítenie a pénzt, mutatott. A meglepett ember ami kb 100 éves törl^zt^nek megkérdezte a pénztárost, de felel meg. — Ä papám azt mondja, hogy mindig kellemesebb adni, mint kapni. — M* a papád? Pap? — Nem, boxoló? * — Hallgasd csak John, milyen gyönyörűen énekel a csalogány — suttogta a feleség. — Miért csodálkozol? Még nem nős, nincsenek adósságai, nem fáj a foga — miért ne énekelne?! * „Horgászfelszerelés és -öltözet olcsón eladó. Telefon: 545-31. Ha a kagylót férfi veszi föl, kérem, mondják: Téves kapcsolás.” * Az én betegségemre aligha van önnek orvossága, — sóhajt a beteg. ■— Ne aggódjék: — válaszolja az orvos —, annyi orvosságunk van, hogy némelyikhez még betegséget sem találtunk. * — Miért mindig csak a házas- embereket kéri meg, hogy maradjanak itt munka után, igazgató úr? — ök sohasem sietnek haza. * — Papa, miért kukorékolnak olyan korán a kakasok? — Hogy meg lehessen őjcet hallani még a tyúkok ébredése előtt. > * A fényképész megkérdezi ügyfeleit: — Uraim, kis- vagy nagyméretű képet kérnek? ’ — Kicsit. — Akkor nem kell mosolyogniuk! — Csak most ne legyen áramszünet! A számtanpélda Pável Kurocskin a karosszékben kényelmesen elterpeszkedve a tv-híradót nézte, amikor odament hozzá a tízéves fia. Na lássuk! — Apu, van itt egy szám- tanpélda, nem akar kijönni az eredmény — mondta mélázó hangon és a plafonra sandított. Segíts már, légy szíves! — Egy cső, nevezzük A-nak 4 óra alatt tölt meg egy medencét, egy másik cső. nevezzük B-nek, 2 óra alatt. Ha mindkét csövön egyszeri« folyik a víz, mennyi idő alatt telik meg a medence? — Ennyi az egész? Na, lássuk csak! Mi naponta tucatszám találkozunk ilyen feladatokkal a Vízügyi Hivatalnál. Nos. A cső. Milyen az átmérője? Nincs róla adat. Na, mondjuk közönséges, másfél colos cső. De ilyent nem lehet szerezni, még csak nem is ígérnek. Ezék szerint egyedül a B csővel fogjuk megtölteni a medencét. Ez, úgy néz ki, kisebb átmérőjű. Ilyen van is, meg nincs is. Van, de rossz. Reped, törik — egyszóval használhatatlan. De le kell fektetni, hiszen szorít a határidő. Kiássuk az árkot, amelybe majd lefektetjük. Illetve, nem ássuk ki, csak kínlódunk, hiszen Vopszikov nem ad árokásó gépet, mert Zsu- csenko most a saját nyaralója építésén dolgoztatja. Az árokra számítsunk egy pár napot. Aztán megjön az árokásó gép, de ekkor meg ember nincs.1 Ilyen fejetlenség láttán azonnal továbbállnak az ánberek. Erre is számítsunk fel néhány napot. Aztán találnak embert, kezdik az ásást. Várjuk a csőfektetőket. Mennyi ideig várjunk rájuk? Itt több eset is lehetséges. Ha Vopszikov rendes gépet ad, akkor hamar megvannak. De két nap mindenképpen kell. Na, lent van a cső, szigetelték, betemették; most várhatunk addig, amíg rákapcsolják a vízhálózatra. És, akkor kiderül . . . — Jól elhúzzák — koty- tyantott közbe a fiú. — De azt a medencét, amely a példában szerepel, hamar, óráki alatt meg kell tölteni. — A számtanpéldának is a valódi életet kell tükröznie! Gondolom, az új tankönyveket majd eszerint szerkesztik. — A példában már le vannak fektetve a csövek. Tölt-} sük már meg. apu! — Na jó. Le vannak fektetve. Ekkor viszont kiderül, hogy csak szivattyúval lehet megtölteni a medencét, hi-} szén nem vízszintesen fektették a csöveket . . . Egy hónap is beletelik, amíg szereznek szivattyút és felállítják.' Na, a szivattyút is fölállítot-, ták, engedik a vizet, és akkor megreped a cső. Kiássuk, megjavítjuk — megint mehet a víz. Megint megreped a cső. Még néhányszor kiássuk,, megjavítjuk, és akkor kiderül, hogy új cső kell — erre is rászánunk egy hónapot. Az ] eddig eltelt időt vedd annyi-' szór, ahányszor kezdhetjük élőiről. Mondjuk, legjobb esetben is csak három-négy hónap alatt telik meg a medence. N-na! Érted már, fiam? Így kell számolni! Most nézd meg a megoldást, és láthatod, hogy jól számoltunk. Micsoda? Egy és egynegyed óra?! Ez misztikusan hangzik. Vagy számolni nem tudok, vagy a paradicsomi Vízügyi Hivatalinál történt ez a dolog. Oroszból fordította: Bratka László Most pedig fogom, és letekerem ezt a spulnit. Szép türelmesen és visszafelé persze, ahogyan azt a dolog természete megkívánja. Én már tudom, amiről a nyájas olvasó csak most, tőlem szerez tudomást, hogy ugyanis ez a spulnd nem közönséges szerzet. Cérnáján csomók, görcsök vannak. A gubancokat az óesztendő kötötte a szálra. némelyiket szorosra. másokat /könnyen oldódóra. s van, amelyiket szertelenségében egészen bolondosra. Mindig kedve szerintire. Szóval, most letekerem ezt a spulnit. Még nem tudom, eljutok-e a végére, az a görcsök számától függ. Mert mindegyiknél megállók egy szóra. A sima cérna a tovatűnő, ráncos képű. aszott öregember, az óév főzöngéje, azzal most nem foglalkozom. Jöjjenek a mellékzöngék, a huncut kis görcsök! * Félig kész építkezés felvonulási területén taposom a havat. Didergek, arcom, kezem Iliül a hidegtől. Fagyoskodásom csak a hevenyészve berendezett irodában enged, ahol a szedett-vedett holmik egvetlen igazán kitűnő darabja. a kályha ontja magából jó olajszagú melegét. Mielőtt alaposabban bebaranTe golnám a hólepte építkezést, itt vértezem fel magam némely információkkal. Segítségemre ebben az építésvezető és annak jobb keze, helyettese van. Ahogy kedélyesebbre fordul a beszélgetés, megengedek magamnak egy csipkelődő kérdést: — Két korcs mahl va tál is áll a közelben. Nem viszi kísértésbe az építőkéit? Informátoraim túlontúl hevességgel tiltakoznak: — Hová gondol?! Nemhogy italos embert nem látunk, de még a nedűt sem, mitől azzá lettek volna! Mint végszóra a színházban. nyílik az ajtó. s ím ott a mindenes kislány, karján tálca, azon egy üveg vermutot egyensúlyoz. Az üveg rtiár bontott, tartalma ellenben gyönyörű rubint színben tündököl. A leányzó szótlansága az előbbi, iparkodása azonban sokkal nagyobb. Három poharat vesz elő, tölt, tüsténkedik, angyali szerénységgel, csendes magabiztonsággal. Odakinn süvölt a szél, itt benn duruzsol a kályha, csobog a bíborszín ke re m ital — mennyi harmónia! A főnök jobb keze iszonyú zavarban van, felettese azonban leplezetlenül élvezi a helyzet humorát. — Most azt hiszi — int a sürgölődő leányzó felé —, hogy maga ki tudja honnan jött, és elő kell venni a repít. — Miért, talán nincs igaza? — szólok vissza sértődötten. A leányzó hálásain pillant rám, s mert bizonyára ő is ismeri az etikettet,' miszerint: magad elől végy, ha van mit, más elől ne végy el semmit, az elém tett pohárba csurdítja fölösen az italt. Méltósága teljes tudatában, emelt fővel teszi be maga mögött az ajtót. Ami történt, megtörtént, kár ezen búslakodni, sopánkodni. Magunkhoz vesszük, mi nékünk rendeltetett, mitől könnyűvé válik a szív. elillan a harag, s költői emelkedettség költözik a lélekbe. 't* Hercig kartonlapon étel- bemutatóra hívnak. Több ízben megvádoltak már, hogy szeretek ilyen helyekre jára spul ni, pedig ez nem igaz, aljas rágalom, ón igazán csak a naprakész tájékozottság, a lap érdeke miatt... Akkor hát induljunk. Csakhogy egy kis bibi van. A megadott címen a TIT székháza áll. Gyanús, de azért betérek. Ugyan már, kérem, itt nem szokott ilyesmi lenni! — tesznek helyre, s kifelé menet hátamban ^rzem a csodabogárnak járó furcsálkodó tekintetet. Szúr. Kabáton át is. A szomszédos élelmiszerboltban — annak profiljába már igazán vág! — szintén nem tudnak róla. Pedig ösz- szeverődik az összes, szolgálatban levő kasszás, meg- hányják-vetik kiről mit és mióta tudnak, de , ételbemutató nem szerepel az értékes információk között. Az embernek lánya nem szívesen veszi tudomásul a kudarcot. Felhívom az áfészt, béfészt és céfészt. elhatárolják magukat. Lógó orral és korgó gyomorral térek meg. De nem ez bánt. hogy korgok, dehogy! Hanem, hogy a holnapi lapból ez most hiányozni fog... nit Társadalmizott a brigád, kétezer forint ütötte érte a markát összedugják tejüket, mitévők legyenek a pénzzel. Kiránduljunk! — így a többség közfelkiáltással. Igenám, csakhogy a legolcsóbb, az egri kiruccanás, s az is többe kerül,’ mint amijük van. Megtisztelve fontos mondandóját, feláll az egyik tag: — Fiúk, tegyétek a szívetekre a kezeteket, és valljá- tok be, mi van, ha mi Egerbe megyünk? Irány a Szép- asszony-völgye, és jól bepiá- lunk! Hát' kell nekünk azért elutazni? Küldjük el a kocsit, hozassuk el a bort. itthon Is megihatjuk, sokkal- olcsóbb! — Miért, itthon tálán nem kapunk? — fejleszti tovább az ötletet a másik. — Az még gazdaságosabb! És akkor még birkapörköltre is jut. És lön, amint mondá. Kimentek a közeli akácosba, ettek, ittak, mulatoztak. A kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt. NÓGRÁD - 1981. ji Földink vizsgázik a nagyváros műszaki egyetemén. Hebeg-habog, valahogy nincs formában. Mentő kérdést kap: — Ismeri-e az anyag szerkezetét? — Ismerem, ismerem — így az ifjonc. — Tegnap még tudtam, de mára a fene ebbe a vizsgalázba! — elfelejtettem! — Ember, hogy tehetett ilyet?! — a professzor szeméből a nemes harag villámai lövellnek. — Maga lenne az első, aki ismeri, és maga is elfelejti?! Hiszen én is csak ott tartok, ahol a többi tudós, hogy a tudomány mai állása szerint....! Elégtelennel az indexében kidobja földinket. Ügy kell neki, miért ilyen feledékeny? * Ejnye, csak tekerem, tekerem, nem fogy ez a spuLni. Nem tétlenkedett a ráncosképű óesztendő, jól becsomózta! Mennyi fricska, mennyi görcs! Egyet mondok, kettő lesz belőle: hagyjunk valamit az új esztendőre is! Szendi Márta úr 1., csütörtök
