Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
t Folytatta munkáját a szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Tolytatás az í. oldalról.) hány évtized alatt hatalmas alkotómunkával százados elmaradottságot hozott be. A feudalizmus igája alatt nyögő országból alapjaiban és intézményrendszerében szocialista állam, közepesen fejlett ipari ország lett. S ha továbbra is céltudatosan dolgozunk, akkor belátható időn belül szocialista alapon felemelkedhetünk a fejlett ipari országok sorába. . Ezeket az eredményeinket becsüljük, örüljünk nekik. De eközben ne csak magunkra gondoljunk. Pártunk, munkás- osztályunk, népünk erőfeszítéseit, munkáját, harcát 35 év óta a világ népei figyelik. Sokan közülük még kegyetlen körülmények között élnek. Számukra, csakúgy, mint a világ minden népének mi azzal nyújtjuk a legnagyobb segítséget, ha becsületesen helyt- állunk a szocialista építőmunkában. Ma szerte a világon ez a leghatásosabb propagandája a szocialista társadalmi rendnek, és a szocialista eszméknek. Amikor tehát népünkkel együtt népünkért dolgozunk, akkor nemzetközi kötelezettségeinket is teljesítjük. Az elmúlt 35 esztendőben hazánkra azonban nemcsak barátaink figyeltek, hanem az imperialisták, a szocialista eszme és rend ellenségei is. Ök természetesen másképpen értékelik a magyar nép felszabadulását és vívmányainkat, mint a jóakaratú emberek. A felszabadulást közvetlenül követő években idehaza is, Nyugaton is nagy hangerővel bírálták viszonyainkat, a Magyarországon végbement ^ eseményeket. Azután, az idő előrehaladtával, itthon elcsitultak a szocializmus ellenségei, egy részük el is hagyta az országot, de az imperialisták vál- • tozatlanul fogalkoznak hazánk belső viszonyaival, s ajánlatokat is tesznek, hogyan kellene szerintük problémáinkat megoldani. A nyugati propaganda kezdettől fogva azt hangoztatja, bogy Magyarországon „kommunista diktatúra” van, az ál- lamnak „túl nagy a hatalma”, a szakszervezeteket „államosították”. Ezek a propagandaszervek élénken „törődnek” a munkások élet- és munkakörülményeivel, az emberi jogokkal, és erősen foglalkoztatja őket „a magyar nép sorsa". Szocialista vívmányok De miről is van sző valójában? A felszabadulás előtt az ellenforradalmi rendszer kegyetlen elnyomással sújtott mindenkit, aki szót emelt az emberek jogaiért, majd ugyanez a rendszer belekényszerí- tette az országot a magyar nép nemzeti érdekeivel ellentétes fasiszta háborúba. Akiknek akkor nem fájt sem a munkások szociális helyzete, sem az emberi jogok igazi hiánya, sem pedig a magyar nép sorsa, azoknak ma sem az a gondjuk, hogyan él a magyar munkás, és vannak-e nálunk a szakszervezeteknek jogaik. Az imperialistákat — még, ha újabban némileg másképpen is fogalmaznak — valójában csak az foglalkoztatja, miként lehetne visszafordítani a történelmi fejlődés kerekét De mivel egy bolygón lakunk, s a különböző társadalmi rendszereknek egymás mellett kell élniük, az imperialistáknak tudomásul kell venniük: Magyarországon győzött a munkásosztály és a népi demokratikus rendszer formájában megteremtette a saját hatalmát Ez a magyar nép első számú és visszavonhatatlan vívmánya. Magyarországon soha többé nem lesz földesúri, kapitalista rendszer! A termelési eszközök társadalmi tulajdonban maradnak, s az embernek ember általi kizsákmányolását nálunk soha senki vissza nem állíthatja! Nem kevésbé fontos nagy vívmányunk, a szocialista nemzeti egység, ez a mi legfőbb politikai erőnk. Amikor 2 NÓGRÁD - 1980. azt mondjuk: belpolitikai helyzetünk szilárd, létrejött és erősödik a szocialista nemzeti összefogás, akkor arra gondolunk, hogy a párt irányításával a párt és a tömegek, beleértve a korábban különböző pártállású és az eltérő világnézetű embereket is, közösen dolgoznak a nép javára, a fejlett szocialista társadalom felépítésén, országunk, nemzetünk felvirágoztatásán. Ezt az egységet és összeforrottságot senkitől sem hagyjuk megbontani, s minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a jövőben még tovább erősödjék A szocialista nemzeti összefogás élén a munkásosztály forradalmi pártja és maga a munkásosztály halad. Ennek az összefogásnak további szilárdítása és gyarapítása a legfontosabb feladatunk. A tömegeket pedig csak nyílt politikával, meggyőző érvekkel nyerhetjük meg. Van történelmi tapasztalatunk i& éppen elég, s ne felejtsük, nem könnyen jutottunk hozzá. Mi már sokféle csatát láttunk, és érdemes jól megjegyeznünk, hogy az ellenség, ha megfeszül is, nem tud nekünk annyit ártani, mintha saját magunk hibázunk. Az ország helyzetének elemzését, értékelését állandóan napirenden tartjuk, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szembenézünk, azokat nem söpörjük a „szőnyeg alá”, mert maguktól nem oldódnak meg. Keressük a megoldások útját-módját, azt, hogyan tudnánk jobban dolgozni, még több eredményt elérni a politikai munkában, a gazdasági építés területén, a szociális és kulturális kérdések megoldásában. Nálunk nem a kevesek diktatúrája érvényesül, népi demokrácia van a szó legjobb értelmében. Társadalmi rendszerünk sajátos vonása, hogy előrehaladásunk menetében államunk fokozatosan össznépi állammá alakul át. A jövőben is a szocialista demokrácia fejlesztésének útját járjuk. Hogyan és miként fejlesztjük tovább a szocialista demokráciát Magyarországon minden területen, a párt munkájában, az állam tevékenységében, a társadalmi életében, a szakszervezetekben, azt nem a szocializmus ellenségei fogják eldönteni, hanem mi magunk. És, hogy a magyar szakszervezetek hogyan, miképp bontakoztatják ki az üzemi, munkahelyi demokrácia útjait, módjait és lehetőségeit, azt a magyar szakszervezetek fogják meghatározni, kidolgozni, megoldani, és nem mások. Nagy vívmányunk és erős támaszunk, hogy internacionalista barátságot és szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával, a világ haladó erőivel. Ez nagy erő, eddigi eredményeinknek hatalmas segítője. Magyarország internacionalista kapcsolatait a jövőben is erősíteni kívánjuk, megbontani senkitől sem hagyjuk. A fejlett szocialista társadalom építésének előttünk álló szakaszát illetően a XII. pártkongresszus megfelelő eligazítást adott. Hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket elemezve dolgozta ki alapvető útmutatásait. Figyelembe kellett venni a szocialista fejlődés hazánkban éléit szintjét, s a nemzetközi gazdasági viszonyokat, amelyek bennünket alapvetően érintenek, hiszen exportunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem 50 százalékát Mindezeket felelősség- teljesen mérlegelve, a kongresszus egy szolid fejlődési ütemet ajánlott, a következő öt évre a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növekedését tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy 1981 és 1985 között a nemzeti jövedelem 14—17, a reáljövedelem 6—7, a lakosság fogyasztása 7—9 százalékkal növekedhet Ezeket a számokat azonban nem szabad mechanikusan értelmezni minden területre. A termelés például nem mindenütt fog 3 százalékkal növekedni, mert erősen differenciált fejlesztésre kell törekednünk. A mérsékelt december 14., vasárnap ] ütem mellett is erőteljes műszaki, technológiai fejlesztést kell elérnünk. A kongresszus azt a feladatot is kitűzte, hogy megőrizzük az életszínvonalban elért eredményeket, és javítsuk az életkörülményeket. Ez azt jelenti, hogy a lakásépítést lényegében az eddigi lendülettel folytatjuk és új kórházakat, iskolákat is építünk. Fejlesztjük az egészségügyet, és meg kell oldanunk bizonyos nehéz szociális problémákat. Foglalkoznunk kell a legalacsonyabb összegű nyugdíjak emelésével, könnyíteni akarunk a gyermeknevelés gondjain, javítani kívánunk a pályakezdő, családalapító fiatalok helyzetén. Az életkörülményeket jelentősen javítja majd az ötnapos munkahét bevezetése is. Reális program Megfelelő programunk van a kultúra és a műveltség fejlesztésére. Ezzel ' kapcsolatban megemlítem — hiszen a szakszervezetek nem kevés kulturális intézményt tartanak fenn és még többre van befolyásuk —, hogy a kultúra fejlesztése nem mindig jelent új létesítményeket, a meglevőket is lehet a jelenleginél sokkal jobban kihasználni. Jobban kell gazdálkodnunk azzal a pénzzel is, amit művelődésre és kulturálódás- ra költünk. Gondoskodnunk kell hágónk, szocialista vívmányaink védelméről is. Népünk békéje és biztonsága, ennek megőrzése elsőrendű feladatunk, mert csak békében és biztonságban építhetjük a szocialista társadalmat. Nekünk, szövetségeseinkkel együtt, olyan védelmi erőt kell alkotnunk, amely visszatartja a NATO urait attól, hogy „kísértésbe” essenek. A programunk tehát megalapozott, reális, lelkesítő. Nagy dolog, hogy az adott viszonyok között, hazai lehetőségeinket és a nemzetközi viszonyokat számba véve ilyen célt tűzhettünk ki. Gáspár elvtárs IruYaTf#: Öfeg a legfejlettebb kapitalista országok között sincs sok, amejy jelenleg ilyen pozitív ötéves programot tud nyújtani lakosságának. Nagy megelégedéssel és örömmel mondhatom — és nem csak a magam, hanem a Központi Bizottság nevében is —, nagy erőforrás számunkra, hogy a kongresszus útmutatásait az ország közvéleménye megértéssel és egyetértéssel fogadta, és kész dolgozni a megvalósításáért. Ez óriási hajtóereje a fejlődésünknek. Terveinkben a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítását tettük az első helyre. De az egyensúly megszilárdítása fontos feladat a termelés és az energiaráfordítás, a munkaerőkereslet és -kínálat, a költségvetés vonatkozásában is. Ezek olyan minőségi feladatok, amelyek fontosabbak egyes mennyiségi előirányzatoknál, mert ezek megoldásával erősíthetjük az egész népgazdaság és az elért életszínvonal alapjait. Külön is szólnék arról, hogy becsüljük meg ellátási színvonalunkat, életkörülményeinket. A kibocsátott vásárlóerőnek és a rendelkezésre álló fogyasztási árualapnak egyensúlyban kell lennie. Aki a dolgozó ember javát akarja, az elfogadja és követi azt a szabályt, hogy a kibocsátott vásárlóerő nem haladhatja meg a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek mennyiségét. Ezt a szabályt mi nem egy éve, hanem több mint két évtizede követjük, és nagyon jól bevált. Mert igaz, hogy mérgelődik a munkásember, ha valamit meg akar venni, és nincs meg a hozzá való pénze, de még inkább mérgelődne, ha a pénz a zsebében volna, és nem tudna érte vásárolni. Ha árualap nélkül emelnénk a névleges béreket, attól a dolgozó ember nem kerülne jobb helyzetbe, csak az ellátás romlana. Számunkra fontos politikai kérdés, és ez a dolgozó ember érdekeinek becsületes szolgálata, hogy csak olyan mértékben emeljük a béreket, amilyen mértékben megtermeljük annak anyagi fedezetét. Bár a bérfejlesztéssel összefüggésben tegnap itt gyárt vezetőket bíráltak — s az illetékesek nézzenek is utána a felvetett kérdéseknek —, mi továbbra is az eddigi tisztességes eljárás folytatására törekszünk. A népgazdaságunk jövőjét illetően Is bizakodó vagyok, mert az alapok egészségesek, szilárdak. Most csak arra az egy tényre utalok, hogy 1973- ban, tehát hét évvel ezelőtt rohamosan emelkedni kezdtek a nyersanyag- és energiaárak a világpiacon, hatalmas terhet rakva a mi népgazdaságunkra is. Ezzel együtt értékesítési problémák is adódtak. A magyar népgazdaság azonban hét éve állja ezt a hatalmas nyomást, s ez nem akármilyen eredmény. Derfilátó vagyok azért is, mert reális szemlélet, felelős gondolkozás és cselekvőkészség tapasztalható. Nem csekély az az erő, amely anyagiakban, termelőberendezésekben, valamint emberi tudásban, képességben, akaratban rejlik. Nagy támaszunk a KGST- országokkal való együttműködés, s az abban rejlő további lehetőségeink kihasználása. Ezekkel jobban kell élnünk, fejlesztenünk kell a kooperációs és más együttműködési formákat. A fejlődő országokkal is széles körű gazdasági kapcsolatokat tartunk, amelyeket tovább akarunk bővíteni. Kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is, mégpedig — e tekintetben mindén „félelmet” eloszlathatok — kizárólag a kölcsönös érdekek, előnyök alapján. Ezen a téren a követelmények egyre nőnek, minden — szocialista és nem szocialista — viszonylatban csak olyan üzletkötés jöhet létre, amely mindkét fél érdekének megfelel, s csak olyan árut vesznek át, amely megüti a mértéket. Szívességből rossz minőségű árut mi sem veszünk át, tőlünk sem fogadnak el. Vannak még tartalékok Az élet minden területén van értelme az erőfeszítéseknek. Most két esztendeje, hogy a kormányszervek kicsit szigorúbban szabályozták a vállalati jövedelmeket. Az elején bizony nagyon panaszkodtak a gyárigazgatók, s ennek én örültem, mert addig csak a pénzügyminiszter sóhajtozott, hogy kevés az állami bevétel. A vállalati vezetők azonban lassan hozzáedződtek az új viszonyokhoz, s ma már a vállalati nyereség kezdi meg- közelíteni a korábbit Mindez azt jelzi, hogy vannak még tartalékok! Ezek között is a legnagyobb: a munka. Az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban, minden területen becsületesen dolgozik, helytáll az emberek nagy többsége. Ennek eredménye, hogy a nemzetközi fizetési mérlegünk idén a tervezettnél jobb lesz Jobban takarékoskodtunk az energiával. A beruházásokat' kicsit jobban megfogtuk, most ésszerűbben, összehangoltab- ban építkezünk. A munkaerőgazdálkodás is javult. Régebben például nem volt olyan összejövetel, ahol nem panaszkodtak a munkaerő hiányára. Most megváltozott a helyzet. Ma már a vállalatok olyan terveket is készítenek, amelyek munkaerőcsökkenéssel számolnak. Ez gazdasági és politikai kérdés, mert az érintettek átcsoportosítását tisztességesen, becsületesen fogjuk megoldani. Építési terveink évtizedekre biztosítják az általános foglalkoztatást. Ezen a téren akkor lesz minden rendben, ha akinek munkahelye van, az otti tisztességesen, fegyelmezetten dolgozik. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás nehézségeivel kellett megküzdeni. A dolgozók nagy munkát végeztek. Kitalálták például, hogy helikopterekkel fújják le a havat a kukoricáról, mert akkor a gép be tudja takarítani a termést. Ez persze nem olcsó megoldás, de fontos, hogy semmi se menjen veszendőbe, amiben munka, érték .van, amit megtermeltünk, amire szükségünk van. Minden reményünk megvan arra, hogy a korai tél és a többi időjárási nehézség ellenére mezőgazdasági tervünket — a dolgozók áldozatos munkájával — teljesíteni tudjuk. A fejlett szocialista társadalom építésében a gazdálkodásnak nem könnyű szakasza áll előttünk. Gőzerővel kell dolgoznunk, de meggyőződésünk, hogy érdemes. Szocialista hazánkért, népünkért tesszük. Kedves elvtársak! Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták mindig támaszkodtunk a szakszervezetekre mind a munkásosztály napi érdekeinek védelmében, mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, vagyis a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a szakszervezetek tekintetében is csaknem negyedszázada egyértelmű. A történel^^ harcban és a mindennapi «Plömunkában egyaránt támaszkodott, s a jövőben is támaszkodik a szak- szervezetekre, mert pártunk politikája mindenekelőtt a munkásosztályra, a tömegek támogatására épül. A szakszervezetek sok képviselője tagja a párt vezető testületéinek — a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak — és szpros az együttműködés a párt más szervezeteivel is. Ott vannak legfőbb államhatalmi szervünkben, az országgyűlésben is. Részt vesznek —, s ez nem formaság — a párt gazdaság- politikai bizottságának és a Minisztertanácsnak az ülésein, valamint több más fontos tanácskozáson. Évtizedek óta hatásosan működik ez a rendszer, s ugyanígy kell működnie a jövőben is. Egy rendes gyárigazgató természetesen szem előtt tartja a munkások érdekeit, de elsőrendű gondja mégis a termelési terv megvalósítása. A feladatait jól ellátó szakszervezeti főbizalmi mindent megtesz, hogy a gyár teljesítse a tervét, de ő mindenekelőtt a munkások helyzetével törődik. Ebből az együttműködésből alakul azután ki , a helyes szemlélet és gyakorlat, ami gazdaságirányítási rendszerünk sajátossága miatt különösen fontos. Nálunk ugyanis a beruházási alapok jelentős részével az üzemek rendelkeznek, ők döntik el, hogy azokat mire használják fel. A megadott kereten belül a bér- gazdálkodásban is önállóak, az üzemek döntenek a szociális, kulturális és sportcélra fordítható összegek felhasználásáról is. Ez pedig azt jelenti, hogy üzemeinkben a pártszervezetek és a szakszervezetek felelőssége, önálló cselekvési lehetősége igen nagy. Vagyis a szakszervezetek megfelelő módon bele tudnak szólni az ország és a vállalatok ügyeibe, s erre szükség is van. Éppen e^ért a párt nemcsak ma dolgozik jól együtt a szak- szervezetekkel, s tekinti őket munkatársnak, harcostársnak, hanem országos és helyi ügyekben egyaránt a jövőben is támaszkodik rájuk. Véleményünk szerint 'a szakszervezeteknek önállóan keil dolgozniuk. csak így lehetnek erős támaszai nagy, közös szocialista ügyünknek. Munkájukban természetesen és helyesen érvényesül a párt vezető szerepe. Ennek módja, hogy a szakszervezetekben is dolgoznak párttagok, s az ö feladatuk, hogy érvekkel érvényt szerezzenek a Párt álláspontjának. A párt is, a szakszervezet is a munkásosztály szülötte. A népfrontban is együtt dolgozunk és közösen munkálkodunk a tömegek javára. Szorosan együvé tartozunk és jó szellemben dolgozunk közös céljaink eléréséért A szocialista rendszerben, s így hazánkban is a szakszervezeteknek kettős funkciója van. Az egyik a munkásfiatalom erősítése és a szocialista építés programjának megvalósítása; a másik a szervezett dolgozók érdekeinek védelme, képviselete. E kettős funkció megvalósítása értelmes, szép feladat. Szakszervezeteink — a párttal és minden más aktív társadalmi érővel szoros egyetértésben — tevékenyen harcolnak a békéért. Ennek szolgálatába állítják nemzetközi munkájukat, amely jó, hasznos és további lehetőségeket kínál, s nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy elismerésnek örvend. Felszólalt itt a Szakszervezeti Világszövetség titkára, aki méltatta azt a tényt, hogy a Szakszer- övezeti Világszövetség magyar elnököt választott. Ez is egyfajta elismerése a magyar szakszervezetek gyakorlatának, munkájának. Őrizzék továbbra is ezt a megbecsülést, gyarapítsák tovább nemzetközi tekintélyüket. Kedves elvtársak! Nehéz, áldozatos munkát kívánó belső feladatokat kell megoldanunk, és bonyolult nemzetközi helyzetben kell élnünk és dolgoznunk. A szocialista társadalom a munka társadalma, mi csak a munkából élhetünk, nem úgy, mint a kizsákmányolok. Mai viszonyaink között elsősorban munkával kell nemes céljainkért küzdeni. Feladataink megoldásához van erőnk és nemzetközi hátterünk, támaszunk. A szak- szervezeti mozgalom, egész népünk számíthat arra, hogy a párt betölti történelmi hivatását. A párt pedig számít és támaszkodik a szakszervezetekre, a munkásosztályra, a szövetkezeti parasztságra, az értelmiségre, dolgozó népünkre. A párt és a nép — s elmondhatjuk, hogy a szakszervezet és a tagság — között az első törvény a kölcsönös bizalom legyen. Ez politikánk alapkérdése, A bizalom hatalmas erő, amelyet meg kell őriznünk a jövőben is. A bizalom, a nyílt és az őszinte beszéd jó befektetés. A párt továbbra is ezt a gyakorlatot akarja követni és nagyra értékeli a nép fejlődő politikai érettségét és felelősségét, amely minden fontos kérdésben megmutatkozott. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Végezetül engedjék meg, hogy a Központi Bizottság nevében még egyszer sok sikert kívánjak önöknek és az önök személyében mindazoknak, akiket képviselnek. * Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után Király Mihály, a HVDSZ budapesti bizottságának titkára, a helyi ipari dolgozók ötéves munkájáról számolt be a kongresszusnak. Felszólaló Salgótarjánból Kriston István, a salgótarjáni Volán 2. számú Vállalat szb-titkára a kettős feladat, a termelést segítő munka és az érdekvédelem eredményei mellett felhívta a figyelmet a közlekedésben meghatározó műszaki és forgalmi értelmiség fokozottabb érdekképviseletére, egyben alkotókészségük, szellemi kapacitásuk jobb hasznosítására. Hangsúlyozta azt is, hogy a szak- szervezeti nevelő munkában többet kell törődni a dolgozók szakmai és általános műveltségének gyarapításával, s általában a beruházásokat nem igénylő, de a munka hatékonyságát befolyásoló tényezővel, az egyénnel, a személyiséggel. A továbbiakban az ötnapos munkahéttervezet bevezetésének közlekedési kihatásaival, tennivalóival foglalkozva hangsúlyozta, hogy a főhatóságok ne hagyják figyelmen kívül a közúti közlekedést, nagy szükség van például a lépcsőzetes munkakezdés időpontjának és rendszerének újraszabályozására. A tanácskozás második napja további felszólalásokkal folytatódott, majd négy szekcióüléssel fejeződött be.
