Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
Tanácskozik a szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatဠi 2 oldalról.) meny. következetes munkát igényel. A szakszervezetek ezúttal Is hangsúlyozzák, hogy mindarra. amit az életkörülmények és az életszínvonal javításában elértünk, büszkék lehetünk. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy az eddig elért színvonal még nem az, ami céljainkban szerepel. Tovább akarjuk javítani az életkörülményeket, tovább akarjuk növelni az életszínvonalat. A VI ötéves terv előkészítésében a szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt életszínvonal-intézkedéseket reálisnak és igazságosnak tartjuk. Reálisnak, mert nem tűznek ki többet, mint amennyire megvan a lehetőség. Igazságosnak, mert oda juttatják a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk Ha a gazdálkodásban többet érünk el a tervezettnél, senkinek ne legyen kétsége, hogy ezt a többletet is megfelelő módon elosztjuk. A tervben célként tűztük ki: — Növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot; — Emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjak összegét, illetve a gyermekgondozási segélyt; — Tovább akarjuk bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az általános iskolai hálózatot; — Könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását és keressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakásépítési akcióba; — A családi pótlék emelésével segíteni szándékozunk a nagycsaládosoknak; — Jelentős intézkedéseket teszünk az egészségügy fejlesztéséért, a szolgáltatások javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt javításáért. Mit fejeznek ki ezek a szándékaink? — Társadalmunk humanitását : — Azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni; — E szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot; — Még tovább szorítják vissza a nem munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét; — Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növekedni fog azoknak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Mindezért terveink találkoznak a dolgozók igazságérzetével. Ezért tartják a szakszervezetek is reálisnak és igazságosnak a VI. ötéves tervben foglalt célkitűzéseket. A mai világgazdasági helyzetben értéke és tekintélye van az olyan szándékoknak és terveknek, ha egy ország vállalkozik arra, hogy meglevő eredményeit megőrzi, sőt több tekintetben tovább is fejleszti. Tudjuk, hogy ma még több a jogos igény, mint amit jelenleg ki tudunk elégíteni. Tudjuk azt is, hogy vannak még bér-, jövedelmi és szociális feszültségek, amelyeket —, amint a lehetőségek engedik — fel kell majd oldani. De most, ha nem tudjuk egyszerre mindenkinek a jogos igényét kielégíteni, akkor természetesen rangsorolni kell országosan is, üzemi méretekben is. Nem tudunk egész rétegek helyzetén egyidejűleg javítani, tehát nagyobb szerepet kell kapnia az egyéni elbírálásnak a bérek és jövedelmek elosztásában, a végzett munka alapján. A szociális helyzet javításáról Szükséges az is, hogy segítsünk azokon a dolgozókon, családokon, akiknek a szociális helyzetén javítani kell. Különösen fontos, hogp az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyilvánosságára még nagyobb figyelmet fordítsunk a munkahelyeken. Ott ugyanis sokat tehetnek azért, hogy a szocialista elosztás valóban a társadalmi igazságérzetnek megfelelően történjen. A mai helyzetben növekszik a vállalatok felelőssége abban, hogy az életszínvonalat megőrizzük, hogy a reálbér ne csökkenjen, és a legfontosabb társadalmi juttatások reálértékét szinten tartsuk. Ma már bevonult gyakorlatunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szak- szervezeteknek eddig és most is gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a véleményünk, hogy szocialista viszonyok között az árakat nem szabad emelni. Ez az álláspont —, ma már látjuk —, tarthatatlan. Az életnek megvan a maga realitása. Nekünk is tudomásul kellett venni azt, hogy az árak nálunk sem maradhatnak mozdulatlanok. A termelési költségek növekedése miatt. Ez, jól tudjuk, gondot okoz. Például olyan gondot, hogy az árak emelkedése az átlagnál súlyosabban érint egyes dolgozórétegeket, családokat és egyéneket Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni és számolni kell vele az életszínvonal-politikában, mint tényezővel. Ezért úgy véljük, a kormánnyal együtt nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy az áremelkedések ne okozzanak nehézséget életszínvonal-politikánk megvalósításában. Az állami szervek minden árintézkedés indokoltságát, szükségességét és hatását sokszorosan mérlegeljék, azaz „százszor mérjünk, mielőtt egyszer döntünk”. Ez arra is kötelezi az állami szerveket, hogy mielőtt döntenek az árak emelkedéséről, gondosan elemezzék a termelési költségek alakulását, növekedésük indokoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasztói árakat. Ugyanakkor tovább kell szigorítani az állami szervek árellenőrző tevékenységét, meg kell akadályozni a visszaéléseket, a nemtörődömséget, a hanyag munkát. Mozgalmunk számára gondot okoz az is, hogy az áremelkedések hatásainak az ellensúlyozására nem készültünk fel. A fogyasztói ár emelkedésének hatása ellen ma még szocialista viszonyok között sincs más eszköz, mint a béremelés, amely-a munkásmozgalomnak szinte egyetlen eszköze száz év óta. Ügy véljük, hogy ebbe nem kell beletörődnünk. Találni kell más eszközöket is. Ehhez szükséges elemezni, hogy a dolgozó emberek jövedelmét milyen kiadások, milyen arányban terhelik. A szakszervezetek számára úgy tűnik például, hogy a lakás- fenntartás terhei hazánkban a jövedelmekhez mérten magasak. A kiadások gondos elemzése szükséges életszínvonal-politikánk pontosabb, részletesebb körvonalazásához. Ez lehetőséget adna az életszínvonal összetevőinek egymáshoz viszonyított harmonikusabb alakításához. mint húsz éve konszolidált viszonyok között végzik munkájukat. Ez önmagában jó dolog. De a konszolidált viszonyok között mindig megvan a veszélye annak, hogy munkamódszerünk formálissá válik és feladatainkat rutinból végezzük. Megvan a veszélye annak is, hogy tevékenységünk nem a feladatok megoldására, vagy csak a feladatok megoldására, hanem az eljárásokra és a szokások megtartására irányul. Minden forradalmi mozgalom alapvető követelménye, hogyha befolyást akar gyakorolni a társadalom fejlődésére, ha változást akar elérni, akkor önmagának is változni kell, igazodva a megnövekedett igényekhez. Kötelesek vagyunk tehát keresni a jobb munkamódszereket, hogy nagyobb befolyásunk és hatásunk legyen céljaink, elveink megvalósítására, a szocialista építőmunkára. A társadalmi munkamegosztásban a szakszervezetek feladatai világosak. Azokkal a feladatokkal kell foglalkozni, amelyek megfelelnek hivatásuknak, jogkörüknek. De ezekkel érdemben kell foglalkozni! Erélyesen szelektálni kell, kevesebb feladatot kell kitűzni, de azt alaposan és következetesen kell elvégezni. A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan képzett apparátus. Kevesebb papírosmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át- meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivistái. Felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezik dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Valamennyi szakszervezeti tisztségviselő közül ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgozótársaikat is, hiszen közöttük élnek, velük együtt dolgoznak. A tagságnak jobban kell is- merriie azt, amit érte, nevében a szakszervezeti szervek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi magáénak és sajátjának a szakszervezetet. Ha mindig megértésre, támogatásra, védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdéseire, aggályaira. Munkánk javítását befolyásolják az állami irányításban bekövetkező változások. Ki kell munkálnunk, hogy az iparági szakszervezetek miképpen működjenek együtt az ipari minisztériummal, milyen szervezeti formái legyenek ennek és milyen feladatok hárulnak a Szakszervezetek Országos Tanácsára. Tovább növekszik a vállalatok önállósága, de a szak- szervezeti szervek önállósága is abban, hogy a vállalati döntésekben, a döntések végrehajtásának ellenőrzésében részt vegyenek. Ehhez az üzemi szervezeteknek sokoldalú támogatást kell kapniuk a szak- szervezeti mozgalom vezetésétől. Azon leszünk, hogy minél hamarabb megtaláljuk azokat a célszerű szervezeti formákat, módszereket, amelyekkel az új körülmények között segíteni tudjuk az ipar tevékenységét. Együtt a nemzetközi szakszervezetekkel Erősítjük és bővítjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel. Az a törekvésünk, hogy a szocialista országok szakszferve- zetein túl az egész nemzetközi munkásosztály is lássa és ismerje, hogy a magyar szak- szervezetek a munkáshatalom birtokában mit tesznek a dolgozókért. A fejlett tőkés országokban működő szakszervezetekkel kiépült kapcsolatainknak gyakorlati, haszna is van: tapasztalatokat szerzünk arról, hogy a fejlett tőkés országok szakszervezetei hogyan oldják meg a tagságuk számára fontos kérdéseket. A fejlődő oszágok szakszervezeteinek a segítése internacionalista kötelességünk. Ebben nem élveink és világnézetünk exportja a célunk. Az vezet benünket, hogy erőinkhez mérten segítsük ezekben az .országokban a szak- szervezeti munka megteremtését és fejlesztésének lehetőségeit. Tisztelt elvtársak! Napjainkban nagy érdeklődés kíséri a sajnálatos lengyelországi eseményeket. Hogy ott mi történt, azt mindannyian tudjuk. Az események in" dítékainak föltárása és elemzése nem a mi feladatunk. A magyar szakszervezetek szolidárisak a szocialista Lengyel- országgal, a lengyel dolgozókkal. Reméljük és hisszük, hogy a szocializmus vívmányait Lengyelországban a párt, a kormány, a szakszervezetek, a dolgozók meg tudják védeni és megtalálják a kibontakozáshoz vezető utat. Mélyen hisszük azt is, hogy ugyanakkor levonják a tanulságokat azokból a hibás módszerekből, amelyek ezt a helyzetet előidézték, lesz energiájuk a hibák megszüntetéséhez, a szocialista építőmunka folytatásához. Lesz erejük szembeszállni minden olyan szándékkal, amely a szói cialista rendszer ellen irá-$ nyúl. Hazánk és a szakszervezetek életében egyaránt jelentős időszakot zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedj tek eredményeink. Űjabb lépéseket tettünk előre. Ugyanakkor gondokban sem volt szűkmarkú ez az időszak.' De mindezzel együtt érdemes szétJ néznünk az országban. Van' mit látnunk, tapasztalnunk! Látjuk, hogyan épült hazánkj gyarapodott népünk. Gazdagabbak, érettebbek lettünk.' Ugyanakkor nehézségek is jelentkeztek az energiaválság, a nemzetközi piac és sok egyéb tényező hatásaként. Ezek saját gyöngeségeinkre, de erőinkre is rámutattak. Arra, hogy van tudás, van képesség és akarat népünkben, hogy úrrá le-; gyünk godjainkon. Munkánk eredményéről Á szakszervezetek belső életéről Tisztelt kongresszus! ebben néhány kérdésnek különleges jelentősége van. A következő években a Belső munkánk fejleszté- szakszervezetek belső mozgal- sének a szükségességét már mi életét is tovább kell ja- huzamosabb idő óta érezzük vítani. Hogy ez így legyen, A szakszervezetek is több Tisztelt kongresszus! A magyar szakszervezetek elveiket és legszebb hagyományaikat követve vesznek részt a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Szolidárisak minden olyan szakszervezettel, amely a dolgozók érdekeit szolgálja, és arra törekszenek, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban tovább erősödjenek és váljanak uralkodóvá a sokoldalú kapcsolatok, egymás tisztelete. megbecsülése és a közös feladatokért érzett felelősség alapján. Ennek megfelelően nemzetközi tevékenységünknek lényegében két fő iránya van. Az egyik a kétoldalú kapcsolatok erősítése, a másik a Szakszervezeti Világ- szövetségben kifejtett tevékenységünk. Segítjük a Szak- szervezeti Világszövetség tevékenységének és céljainak, pozitív törekvéseinek megismertetését, megvalósulását Az utóbbi időben — legutóbb éppen a főtanács moszkvai ülésén — tettünk konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy a Szakszervezeti Világ- szövetség tevékenysége tovább javuljon megfeleljen a mai, kor követelményeinek. A szocialista országok szak- szervezeteivel való együttműködésünk állandó erősítése természetes törekvésünk. Azonos elvi alapok és azonos társadalmi berendezkedés köt össze bennünket Ez olyan erős kötődés, amely módot ad a lehető legszorosabb baráti és testvéri együttműködésre. A szocialista országok szak- szervezetei sok tekintetben azonos feladatok megoldásán fáradoznak. Keressük azokat az eszközöket, amelyekkel saját országainkban a dolgozó emberek boldogulását szebb életét a szakszervezetek a legeredményesebben tudják segíteni, miközben szüntelenül erősítjük a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét. Gazdag és sokrétű az a terület, ahol kapcsolataink erősödhetnek. A konkrét kérdésekben egymás véleményének és tapasztalatainak ismerete kölcsönösen gazdagít bennünket és segíti kölcsönösen a munkánkat. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom egyik pólusa a Szakszervezeti Világszövetség, de létezik még két másik nemzetközi szakszervezeti központ is. A három szakszervezeti szövetség együttes létezése realitás. A dolgozó emberek ügyének szolgálata túlnő az országhatárokon és megoldásuk nem bírja el a nemzeti korlátokat, a nemzeti önzést. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban, ha annak hagyományaihoz hűen és következetesen akarunk tevékenykedni, akkor a jelenleginél erőteljesebben és meggyőzőbben kell kiemelni azt, ami összeköt bennünket Ahová eljutottunk, oda munkánkkal jutottunk el. A munka mindig központi kérdés volt számunkra, de a jövő minden eddiginél jobban középpontba állítja és életünk egészét meghatározó tényezővé teszi. „Az élet anyját” tiszteljük a munkában, amelytől minden eddigi és „jövendő győzelmünk” ered. Célunk változatlan; a szocializmus építése! Olyan élet megteremtésén munkálkodunk,. amelyért a munkás- mozgalom és a magyar nép legjobbjai a múltban is és ma is küzdöttek. Jelentős eredményeket értünk el — ezeket kell és érdemes megőrizni, megvédeni és tovább gyarapítani. A mi nagyszerű hivatásunk, a munkáshatalomért érzett felelősségünk szüntelenül arra ösztönöz bennünket, hogy mindig jobbítsunk munkánkon. Most is ezt kell tennünk, mert a mozgalom utóbbi öt esztendeje sém volt hibáktól mentes. Még nagyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel» még odaadóbb munkás- lelkiismerettel kell ügyünket képviselni, feladva a csalha- tatlanságba vetett hitet... A munkásosztály szolgálata nem bírja el a formalitást, á felszínességet, az önzést. Mi büszkék vagyunk arra, amit népünk alkotómunkájávaí elértünk, de nem hányhatunk szemet problémáink, gondjaink felett. Társadalmunk a munka társadalma. Igazságosabb minden eddigi társadalomnál. Ezt a társadalmi rendszert mi hoztuk létre. Közös küzdelmeink, közös törekvéseink testesülnek meg mindabban, amit elértünk, és amire büszkék vagyunk. Ez ad nekünk jogot arra is» hogy elégedetlenkedjünk azzal, amit még nem oldottunk meg. Kongresszusunk méltó fórum arra, hogy reálisan értékelje az elmúlt években végzett munkánkat és megszabja a további fejlődésünk tennivalóit. * Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után az elnök bejelentette, hogy a szám- vizsgáló bizottság nem kíván szóbeli kiegészítést fűzni a bizottság korábban küldött írásos jelentéséhez. Az elnök javaslatára a kongresszus úgy döntött, hogy a SZOT és a számvizsgáló bizottsági jelentést, továbbá a határozattervezetet, valamint a szakszervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslatot együttesen vitatják meg. Ezután sor került a hozzászólásokra A szakszervezetek kong rés z- szusa ma folytatja munkáját NÓGRÁD - 1980. december 13., szombat 3
