Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. ÉVF., 292. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1980. DECEMBER 13., SZOMBAT Mai számunkban: Negyedszázados a zeneiskola Kutasói mozaik Súlyemelő OB BCÖszSntjük a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletét! A párt vezetésével a Hazafias Népfrontban testesül meg társadalmunk osztályainak és rétegeinek poli- .. tikai szövetsége, a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű állampolgárok együttműködése...” — áll a Magyar Szocialista Munkáspárt Programnyilatkozatában bizonyságul, hogy a Hazafias Népfront mozgalom milyen fontos szerepet tölt be a fejlett szocializmust építő társadalmunkban. Ennek a gondolatnak szellemében gyűlnek össze megyei küldöttértekezletre ma reggel Salgótarjánban a Hazafias Népfront aktivistái, hogy megvonják mérlegét miként vették ki részüket abból a nemzeti programból, amelyet az MSZMP XI., a HNF VI. kongresszusa jelölt meg valameny- nyiünk számára. Teszik mindezt azzal az igénnyel, hogy leszűrjék a munka tanulságait, feltérképezzék az újabb lehetőségeket, megszabják feladataikat, amelyek valóra váltása hozzásegít a népfrontmozgalom alapvető célkitűzésének megvalósításához, a szocialista nemzeti egység szilárdításához. Az eszmecsere a pezsgő és tartalmas viták évében zajlik, folytatása a párt XII. kongresszusa, a tanácsi és képviselői választások, a szakszervezeti kongresszus előkészítése kapcsán megnyilvánult társadalmi aktivitásnak, s jelentőségét növeli az ötéves terv fordulója is. A népfront olyan kerete a nemzeti összefogásnak, amelyben minden társadalmi intézmény, minden, a politikát támogatni kívánó állampolgár részese lehet a cselekvésnek. A megyei küldöttértekezlet résztvevőinek lesz miről beszélniük, hiszen szinte nincs az életnek olyan területe, ahol ne fejtenének ki gyümölcsöző tevékenységet. Fórumaikon évente több tízezren vesznek részt, s nyilvánitanak véleményt, élnek a szocialista demokratizmus lehetőségeivel. Elsősorban a lakóterületeken, aJnely a népfront legfontosabb színterét jelenti. A népfront munkásai ott találhatók a település- fejlesztési elképzelések születésénél, jelentős részt vállalnak magukra a végrehajtásból. Jellemző, hogy az elmúlt négy esztendőben csaknem háromszázmillió forintot tett ki Nóg- rád megyében az általuk szervezett közhasznú társadalmi munkák értéke. A társadalmi összefogás példái nyilvánulnak meg a gyermekintézmények támogatásában, a környezet kulturáltabbá tételében, az idŐ6 korúak ellátásának javításában. Hosszú lenne a sort számba venni, miikor, kik jelentkeztek és indultak segíteni a mozgalom kereteiben az első hívó szóra. S a lakóterületi munka örvendetes színfoltja az utóbbi időben, hogy mind több üzem, szocialista brigád kapcsolódik be. A Hazafias Népfront helyi bizottságai tervszerűen végzik feladataikat, és tetemes segítséget adnak ahhoz, hogy munkások, mezőgazdaságban foglalkoztatottak, értelmiségiek azonos érdekektől vezérelve, a párt következetes szövetségi politikája szellemében munkálkodjanak mindannyiunk, a nemzet javára. Az alkotóerők tömörítése és mozgósítása, a nyílt véleménynyilvánításra ösztönzés, a felelős állampolgárrá nevelés eredményei kiolvashatók a népfront akcióiból. Aktivistái ott találhatók a környezetet féltők népes táborában, serkentői a honismereti mozgalomnak, ápolói a népek közötti barátságnak, a szolidaritás elmélyítésének, szószólói a béke ügyének. A népfrontbizottságok sikeresen működnek közre a művelődés, oktatás területén adódó feladatok teljesítésében is, népszerűsítői az olvasópályázatoknak, szerepet vállalnak a szülői munkaközösségekben, részt vállalnak a politikai ismeretterjesztésből. A megyében például évente 800 előadást, fórumot szerveznek, amelyen megközelítőleg huszonnyolcezren vesznek részt A népfrontmunka állandó velejárója a kezdeményezés. Megnyilvánul ez a lakóhelyi közösségi élet fejlesztésében, az országos és helyi ötletek felkarolásában. Növekszik szerepe a társadalmi megmozdulások szervezésében, a tanácsok és választóik kapcsolatának szélesítésében, miként erről szó esett a közelmúltban lezajlott falugyűléseken is. Hosszú névsort lehetne összeállítani mindazokról, akik a távol- vagy közelmúltban a népfront , bizottságaiban kóstolták meg a közélet ízét, s azóta más, fontos területen jutottak megtisztelő megbízatáshoz. A Hazafias Népfront segíti bevonni a közéletbe a társadalom mind szélesebb rétegeit, lényeges a szerepe abban, hogy a rátermettek, a munkában is élenjárók kerültek és kerülnek a népképviseleti szervekbe. Törekvésük változatlan, tovább szélesíteni a közéletben szerepet vállalók körét, főként a lakóterületeken. Amint a követelmények a fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában, általában véve az élet minden területén növekednek, nem kivétel ez alól a Hazafias Népfront mozgalma sem. Az elkövetkező időben nagyobb feladatot jelent az országos és helyi tervek kidolgozásában való részvétel, ezek teljesítésére való mozgósítás. Az eddigieknél fokozottabban kell hozzájárulniuk az egészséges, tiszta, kulturált környezet kialakításához, a szocialista együttélés normái érvényesítéséhez. A politika gyakorlatában a határozat végrehajtását nem automatizmusok biztosítják, hanem a döntéseket kísérő sokoldalú, politikai meggyőző, nevelő és szervező munka, amely a népfrontmozgalomban is feltétele a célok teljesítésének. A megyében tevékenykedő népfrontbizottságok eddigi igyekezete, azok az eredmények, amelyekről beszámolhatnak a mai tanácskozáson, biztosítékát is jelentik egyben annak, hogy a Hazafias Népfront az elkövetkező időszakban is élenjáró képviselője lesz a társadalmi haladásnak, soraiba tömöríti és összefoglalja a fejlett szocializmus valamennyi építőjét, függetlenül attól: milyen a világnézetük, pártállásuk. M ert az idézett programnyilatkozatban megjelölt célkitűzések valamennyiünk célkitűzései, megvalósításuk a nemzet ügye. M. Szabó Gyula Megkezdte munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában péntek reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa. A négy és fél millió magyar szervezett dolgozót 800 küldött képviseli, akik az elmúlt öt év eredményeit, gondjait elemzik, s meghatározzák a további teendőket. A kongresszus alapgondolatait a tanácskozóterem erkélyén körbefutó feliratok fejezik ki: Gazdaságunk fejlődése életszínvonalunk alapja! Együtt gondolkodni, együtt cselekedni! A békéért, a szocializmusért, a társadalmi haladásért! A tanácskozáson meghívott vendégként részt vesznek a termelőmunkában élenjáró dolgozók, szocialista brigádvezetők, a művészeti és tudományos élet ismert személyiségei, a szakszervezeti mozgalom veteránjai és ott vannak az állami és társadalmi élet képviselői. A kongresszuson képviselteti magát csaknem 40 ország szakszervezeti mozgalma és több nemzetközi szervezet, köztük a Szakszervezeti Világszövetség. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyő János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd javaslatára egyperces néma felállással megemlékeztek a szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól. Földvári Aladár megnyitó beszédében rámutatott, hogy az elmúlt öt esztendő — sikereivel és gondjaival — fontos szakasza volt nagy nemzeti programunk, a fejlett szocialista társadalom építésének. Népünk jó törekvéssel és akarással, eredményesen dolgozott, alkotott. Szólt arról, hogy a szak- szervezeti mozgalom egyre növekvő szerepet tölt be társadalmi életünkben: felelős részese a politika átfogó alakításának és végrehajtásának egyaránt. Szervezi és mozgósítja négy és fél milliós tagságát a gazdaság- és társadalomépítő munkára és ezzel szerves egységben képviseli, védi érdekeiket. Az elnök rámutatott, hogy az alapszervezeti választások alkalmával, a megyei küldöttértekezleteken és az iparági, ágazati szakszervezetek kongresszusain a szakszervezeti tagság kifejezte egyetértését a párt politikájával. Megfogalmazta, hogy cselekvőén részt vállal a XII. kongresszuson elfogadott nagy társadalmi céljaink és feladataink végrehajtásában. S kifejezte azt is, hogy társadalomformáló építőmunkánknak mindenekelőtt békére van szüksége. Ennek tudatában a magyar szakszervezetek a proletár internacionalizmus elve alapján végzik sokrétű nemzetközi tevékenységüket, amely elsősorban a szakszervezeti és munkáskapcsolatok elmélyítését, az egységtörekvések előmozdítását és a teremtő béke védelmét szolgálja. Ezután a küldöttek egyhangúlag elfogadták a kongresszus napirendjét. Ennek értelmében értékelik a XXIII. kongresszus óta végzett munkát, megszabják a további feladatokat, s döntenek az alapszabály módosításáról; megvitatják a számvizsgáló bizottság jelentését, s végül megválasztják a Szak- szervezetek Országos Tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. Egyhangúlag megválasztották a kongresz- szus titkárságát, továbbá a munkabizottságok vezetőit és tagjait. A titkárságot Gáspár Sándor, a jelölőbizottságot Gyöngyösi István, a mandátum vizsgáló bizottságot Simó Tibor, a szavazatszedő bizottságot Juhász Ottó, a határozatszövegező bizottságot Jakab Sándor, az alapszabályszövegező bizottságot Gál László vezeti. Az elnök ezután javaslatot tett a megválasztandó Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a számvizsgáló bizottság létszámára. A javaslatot egyhangúlag elfogadva a kongresszus úgy határozott, hogy a Szak- szervezetek Országos Tanácsába 211, a szám- vizsgáló bizottságba 29 tagot választanak majd meg, s arról is döntöttek, hogy a SZOT elnökségének 35, a titkárságnak pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rátért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentését a XXIII. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek további feladatairól, illetve szóbeli kiegészítést fűzött a SZOT írásos jelentéséhez, amit a küldöttek már korábban kézhez kaptak. GÁSPÁR SÁNDOR: Az előrehaladás kulcsa: a dolgozók és a vezetők jó kapcsolata Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A XXIII. kongresszusunkon úgy fogalmaztuk meg feladatainkat, hogy magasabb szinten tudjuk segítem társadalmi céljaink elérését, népünk, országunk boldogulását, szellemi és anyagi gyarapodását. Nem új programot hirdettünk meg. Nem új célokat tűztünk magunk elé. A munkáshatalom erősítése- a dolgozók érdekeinek képviselete és védelme mindig alapvető feladata, hivatása volt és marad a szakszervezeti mozgalomnak. A számvetést az elmúlt öt esztendő munkájáról elvégeztük. Ezt az írásos jelentés tartalmazza. A társadalmi helyzet általános elemzése nem feladatunk, ezt megtette pártunk XII. kongresszusa. Ezzel az elemzéssel mi egyetértünk. Azt kell most számon kérni önmagunktól, hogy milyen színvonalon, milyen hatásfokkal dolgoztunk? Eleget tettünk-e a társadalom életében betöltött, egyre növekvő szerepünknek? Tudjuk-e képviselni tagságunk érdekeit, törekvéseit? Megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Magyarországon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségek; kel rendelkezik, amelyek biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelményeknek. Ä szakszervezeti mozgalom elfoglalta az őt történelmileg megillető helyet. Részese a hatalomnak és nem csak a politika végrehajtásának a segítője- hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is. A szakszervezeti tevékenység általános elveire vonatkozó alapvető megállapítások ma is helyesek és érvényesek. De ez nem jelent változatlanságot. Űj utakat kellett törni. Ehhez útmutatót adott a lenini tanítás és támaszkodhattunk a magyar szakszervezeti mozgalom hagyományaira. Mi ennek alapján és saját helyzetünkre építve indultunk el. Hosszú — még ma sem befejezett — folyamat eredményeként kialakult a szakszervezeteknek a párthoz, a kormányhoz, a munkáshatalomhoz való viszonya.. Ez nem mindig volt rendezett. Nekünk saját történelmi tapasztalatunk van arról, hogy szocialista viszonyok között sem automatikusan és nem önmagától alakul ki és fejlődik a szakszervezetek szerepe. Ha a politikában torzulás jelentkezik — és nálunk 1956. előtt ilyen torzulás jelentkezett —, akkor ez érezteti hatását a szakszervezetek szerepének érvényesülésében is. A sajátos magyar személyi kultusz azt eredményezte, hogy a pártot olyan tulajdonságokkal ruházták fel, amelyekkel nem rendelkezett és soha nem is rendelkezhet, úgy vélték: képes mindent önmaga elvégezni. Formailag minden rendben volt. Léteztek szakszervezetek, de jogkör és hatáskör nélkül. Ennek az időszaknak ezért az volt a sajátossága, hogy a szakszervezeti mozgalom ugyanazt csinálta és ugyanúgy, mint a párt és a kormány. Ezzel a szakszervezeti mozgalom jellegtelenné, „arcnélkülivé” vált. A Magyar Szocialista Munkáspárt felismerte, hogy szakítani kell ezzel a felfogással és gyakorlattal. Szocialista viszonyok között a tulajdonos a nép, a munkásosztály. A párt, a kormány, a szakszervezet együttesen, de saját hi-r vatásuk szerint szolgálják a népet, a munkásosztályt, a dolgozókat. Az így kialakult munkamegosztásnak az a következménye, hogy a párt, mint vezető erő, tud építeni az önállóan dolgozó szakszervezetekre. Tud különböző véleményeket, tapasztalatokat összegezni és ennek alapján dönteni. Ahhoz, hogy a társadalom vezető ereje szintetizálni tudjon, különböző véleményekre van szüksége, amelyekből ki tudja választani a legjobbat. A szocialista építőmunka még ma is sok ismeretlent tartalmaz. Gondolkozni kell. Minél több szervezet gondolkozik — a maga ismeretei, felkészültsége, tömegbázisa alapján — annál kisebb a tévedés lehetősége. A vitatkozáshoz több vélemény kell. Nem véletlenül épült be a mi társadalmunk irányításába az az elem, hogy ma már a munkásosztály, a dolgozó nép élet- és munkakörülményeit, a társadalmi fejlődés egészét érintő egyetlen lényeges kérdésben sem lehet dönteni a szakszervezetek nélkül. Ha vannak a szocialista társadalom fejlődésének törvény- szerűségei — már pedig vannak —, akkor — véleményem szerint — ez is közéjük tartozik. Nemzetközi méretekben még ma sem csitult el, sőt mostanában felélénkült a vita arról, hogy a szakszervezetek a szocialista társadalom viszonyai között milyen szerepet játszanak. Nagyon sok fogalom keveredik ebben a vitában és a viták indítékai is egészen különbözőek. A szakszervezetek és az állam Sokan érthetetlennek tart- szakszervezetek függetlenségét.' ják, hogy a szocialista szak- A mi álláspontunk ezzel a szervezetek együttműködnek kérdéssel kapcsolatban is- az állammal. Az ilyen fel- mert. fogást vallók számon kérik a (Folytatás a 2. oldaloru)
