Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-12 / 291. szám

Befejeződtek a szovjef—indiai tárgyalások Leonyid hazaérkezett Moszkvába Kis Csaba, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Hazaindulása előtt kato­nai tiszteletadással búcsúz­tatták csütörtökön Üj-Delhi­ben Leonyid BreZsnyevet. Az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke négyna­pos hivatalos látogatásának befejeztével elutazott az in­diai fővárosból. Brezsnyev Űj-Delhiben megbeszélést folytatott Ni- lam Szandzsiva Reddi köz- társasági elnökkel és több­ször tárgyalt Indira Gandhi miniszterelnökkel. A tárgya­lásokon igen részletesen te­kintették át a nemzetközi helyzetet, különösen az ázsiai kontinens problémáit, vala­mint a kétoldalú kapcsola­tok távlatait, a továbbfej­lesztésükhöz szükséges ten­nivalókat. A megbeszélések eredményeként közös közle­ményt fogadtak el, amely ösz- szegezi a két ország együt­tes véleményét. Aláírták a szovjet—indiai kereskedelmi és árucsere-forgalmi szerző­dést az 1981—85. közötti idő­szakra, a tudományos és mű­szaki együttműködés továb­bi kiszélesítéséről szóló szer­ződést, valamint egy film- művészeti együttműködési megállapodást és egy két év­re szóló kulturális' munka­tervet. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára találkozott az Indiai Kommunista Párt vezetőivel. Fogadta az indiai —szovjet kulturális és bará­ti társaság küldöttségét is. A szovjet államfő látoga­tását igen nagy figyelemmel kísérték . Indiában. Nagy visszhangot keltettek szerda esti beszédének a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos megállapításai. A Perzsa-öböl térsége békéjének biztosítá­sára vonatkozó javaslatait csütörtökön első oldalon kö­zölte minden Üj-Delhiben megjelenő lap. Ugyancsak fontosnak tar­tották indiai politikai körök­ben a két félnek Afganisz­tánnal kapcsolatos eszme­cseréjét A lapok véleménye szerint az alapkérdésben tel­jes az egyetértés: Afganisz­tán helyzetének ' rendezésére olyan politikai megoldást kell találni, ami biztosítja az ország szabadságát, függet­lenségét, a beavatkozás meg­szüntetését. Mindkét részről nagy hangsúlyt helyeztek ar­ra, hogy az Indiai-óceán tér­sége legyen békeövezet. A kétoldalú kapcsolatok fejlesz­tésében a politikai együttmű­ködésen kívül jelentős előre­lépés történt gazdasági téren is. Ezt példázza, hogy a Megemlékezés Mező Imre születésének 75. évfordulójáról Mező Imre, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége- a Budapesti Pártbizottság 1958. november 1-én hősi halált halt titkára születésének 75. évfordulója alkalmából csü­törtökön koszorúzási ünnepsé­get tartottak a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Mező Imre sír­iénál. Az MSZMP Központi, és Budapesti Bizottsága nevében Maróthy László, az M^!MP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság el­ső titkára» Katona Imre, a Központi Bizottság tagja, az Elnöki Tanács titkára helyez­te el a hála és a kegyelet ko­szorúját. Virágokkal borítot­ták Mező Imre sírját család' tagjai, a hozzátartozók, az egykori harcostársak, bará­tok, a Mező Imre nevét vise­lő közösségek. úttörőcsapa­tok. iskolák, KISZ-szervezetek és szocialista brigádok képvi­selői. A kegyelete® megemléke­zés az Intemacionálé hangja­ival ért véget. Szovjetunió jelentős további segítséget nyújt Indiának energiagazdálkodása fejlesz­téséhez és korszerűsítéséhez, energia- és nyersanyagforrá­sai feltárásához és kiaknázá­sához. India közvéleménye rend­kívül baráti fogadtatásban részesítette a szovjet állam­főt. Bár a program nem tette lehetővé a hivatalos megbe­szélések mellett a különlá- togatásokat, a tudomány pa­lotájában, Üj-Delhi legna­gyobb kongresszusi csarno­kában, a főváros lakosságá­nak képviselői az egész or­szág szeretetteljes üdvözle­tét tolmácsolták Leonyid Brezsnyevnek és a többi szovjet vendégnek. \ Csütörtökön már a délelőtti órákban • ezrek sorakoztak föl a repülőtérre vezető út­vonal mentén, hogy búcsút vegyenek a szovjet delegá­ciótól. A katonai repülőtéren a szovjet államfő búcsúztatá­sára megjelentek a politikai pártok vezetői, a közélet ve­zető személyiségei. Ott voltak az indiai kormápy tagjai In­dira Gandhi miniszterelnök vezetésével. A szovjet államfő, akinek kíséretében ott volt Andrej Gromiko külügyminiszter, Ivan Arhipov, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese és több más személyiség, Nilam Szandzsiva Reddi köztársa­sági elnökkel együtt érkezett a repülőtérre: Szívélyes bú­csút vett a megjelentektől, majd megtekintette az indiai hadsereg három haderőne­mének díszalakulatát. A szov­jet és az indiai himnusz alatt 21 diszlövést adtak le a szov­jet államfő tiszteletére. A különrepülőgéphez Indira Gandhi és Reddi elnök kísér­te el Brezsnyevet, s mele­gen búcsúztatták. A szovjet államfő IL—62 típusú kü- löngépe röviddel délután egy előtt — helyi idő szerint —, indult útnak. Leonyid Brezsnyev látoga­tásáról közös közleményt ad­tak ki. Tegnap Leonyid Brezs­nyev visszaérkezett Moszk­vába. Haderőcsökkentés Közeli álláspontok David C. Reece kanadai nagykövet elnökletével csü­törtökön megtartották Bécs- ben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lássorozat 258. plenáris ülé­sét. A tanácskozáson a cseh­szlovák küldöttség vezetője, dr. Emil Keblusek szólalt fel. A csehszlovák küldött be­szédében egyebek közt megál­lapította, hogy a tárgyaláson szereplő kérdések egy részé­ben azonos, vagy nagyon kö­zeli álláspontok alakultak ki és ez lehetővé tenné, hogy mi­előbb megkezdődjék a haderő­csökkentés első szakaszára vo­natkozó megállapodás szöve­gének kidolgozása. Hangsú­lyozta, hogy az álláspontok közeledése a szocialista or­szágok messzemenően kompro­misszumos javaslatainak eredménye. Sajnálattal álla­pította meg ugyanakkor, hogy az 1980-as évben — beleértve a 22. fordulót is — egyetlen nyugati javaslatot sem terjesz­tettek elő. A NATO-országok sajtószó­vivője ezzel szemben megis­mételte a nyugati félnek már ismert, sokszor hangoztatott álláspontját a létszámkérdés és az úgynevezett kiegészítő intézkedések fontosságáról. Kijelentette, hogy nem érde­mes megkezdeni az első egyezmény megszövegezését mindaddig, amíg ezekben a kulcsfontosságúnak mondott kérdésekben neon alakul ki egységes álláspont. A jelenlegi forduló utolsó plenáris ülését jövő héten, csü­törtökön tartják a bécsi Hof- burgban. (MTI) Per Pakisztánban Egy pakisztáni katonai bí­róság szerdán megkezdte 24 ellenzéki perét A letartózta­tottak között van Murtaza Bhutto, a jelenlegi katonai rezsim által kivégzett Ali Bhutto fia is, akinek vezeté­sével a vádlottak állítólag ál­lamellenes összeesküvésben vettek részt. Az őrizetbe vett tizenkét egyetemista tagadja a vádakat, további tizenegy társuk ellen távollétükben fo­lyik eljárás. (MTI) Taps és tenyér A közhelyekben általában van igazság, az pedig régi közhely, hogy a világpolitikai porond két legfontosabb sze­replője a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Így aztán érthető, ha a két nagyhatalom vezetőinek beszéde mindig a nemzetközi figyelem középpontjába kerül, mintegy „ki­sajátítja” a világsajtó első oldalait. Az a beszéd, amit Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió ál­lamfője mondott az indiai parlament két házának össze­vont ülésén, a szokásosnál is nagyobb visszhangot keltett. Ennek két legfontosabb oka a helyszín és az időpont. Ami a helyszínt illeti, a szovjet államfő a földkerekség második legnépesebb országának törvényhozása előtt szólt, olyan állam választott képviselői előtt, amelynek erkölcsi­politikai tekintélye nemcsak az úgynevezett harmadik vi­lágban, az el nem kötelezettek mozgalmában számottevő, hanem igen sokat számít a világpolitika egyéb fórumain is. Ami az időpontot illeti, elég néhány alapvető tényre gondolnunk: az Egyesült Államok a hatalomváltás kényes és fontos időszakát éli; a Közel- és Közép-Keleten veszé­lyes ' tűzfészkek várnak eloltásra, a Távol-Keleten pedig változatlanul számolni kell egy nyíltan expanzív hatalom — Kína — veszélyes lépéseivel. Leonyid Brezsnyev e nem akármilyen szószékről egy­szerre adott általános világpolitikai helyzetelemzést és speciális ázsiai körképet. Nemcsak a színhely, hanem ama tény tudatában, hogy a kontinensen immár az emberi­ségnek jóval több mint fele éj, így Ázsia jövője minden­képpen meghatározó jelentőségű. szovjet államfő a „Ki­nek használ?” ősi kérdésfeltevése alapján szólt a tragikus és értelmetlen iraki—iráni konfliktusról, bizonyos nem­ázsiai erők pakisztáni és perzsa-öbölbeli aknamunkájáról, amelyet egy nem létező „szovjet fenyegetés” ezerszer ha­zugnak bizonyult jelszavával végeznek. Emlékeztetett arra a veszélyre, amit a hírhedt Carter-doktrína jel'ent a Kö­zel- és Közép-Keleten: ennek alapján a sok ezer kilomé­terre levő Egyesült Államok „létfontosságú érdekeire” való hivatkozással fenntartja beavatkozási szándékát a Perzsa­öböl térségében. Volt a Brezsnyev-beszédnek egy képe, amely villám­gyorsan bejárta az.étert és a világsajtót „Mi a nehézsé­gek felszámolásáért küzdünk, de mint azt egy indiai köz­mondás tartja, egy tenyérrel nem lehet tapsolni.” Aligha­nem ez a mindenkinek szóló üzenet a Brezsnyev-beszéd lényege. Az üzenetet meghallhatta minden illetékes — most már „csak” az kell, hogy meg is értse. Ettől függ, hogy boldog, békés új éve lesz-e jövőre a világnak. Harmat Endre Iroki jelentés Palme ismét közvetít Az iraki kormány benzin­korlátozást léptetett életbe szerdán, az iraki—iráni há­ború 81. napján. A rendelke­zés értelmében naponta vál­takozva a páros, illetve a pá­ratlan rendszámú gépkocsik közlekedhetnek. A korlátozás megszegőinek felelősségre' vonással kell számolniuk. Az intézkedés a diplomáciai tes­tület tagjait nem érinti. * Szerdán befejezte algériai tárgyalásait Isidoro Maljjúer- ca kubai külügyminiszter. Háromnapos látogatása során Bendzsedid. Sadli elnökkel és Mohamed Benjahia külügy­miniszterrel tárgyalt arról, hogy miképpen lehetne poli­tikai eszközökkel véget vetni K ádár János írta Mező Imréről: „Mező Imré­re emlékezni és szólni róla, egyidejűleg szívbe mar­koló fájdalom és büszkeség mindazok számára, akik kö­zelről jsmerték őt. Fáj, hogy nincs már közöttünk, de büsz­kén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép ilyen kiváló har­cost, hőst nevelt és adott az igaz ügynek.” Mező Imre 75 évvel ezelőtt, 1905. december 13-án született a Szabolcs megyei Ramocsa- házán. Tízen voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Nem vé­letlen, hanem törvényszerű volt abban az időben, hogy egy ekkora család minden gyermekének már korán, gye­rekfejjel, munkát kellett vál­lalnia a szűkös megélhetésért. Ráadásul félárván, hisz’ édes­apja meghalt, amikor Mező Imre alig múlt kétéves. A munka lett az iskola helyett nevelője. Még nem volt tíz­éves, amikor már dolgozott. Kemény elhatározással „autodidakta” módon tanult meg írni, olvasni — 16 éves korában —, majd a szabó mesterségből sikeres vizsgát tett. Kisvárdán, Debrecenben és rövid ideig Budapesten volt szabósegéd. A nagy nyomor elől vándorolt ki Ausztrián, Németországon keresztül Bel­giumba. Antwerpenben tele­pedett le, egy rokonnál kapott szállást. Ebben az időben a húszas­harmincas években több ezer magyar emigráns, politikai menekült élt itt, s Mező Im­re hamarosan kapcsolatba ke­rült velük. Számosán közülük már részt vettek a belgiumi „Élete, áldozata nem volt hiábavaló 75 éve született Mező Imre // munkásmozgalomban: 1927­ben őt is felkereste a kint élő magyar kommunisták egyik képviselője, aki bekapcsolta a párt munkájába. Tartotta a kapcsolatot a kint élő magya­rokkal és terjesztette köztük a párt megbízása alapján a kommunista kiadványokat, így többek között a Moszkvá­ban megjelent Sarló és Kala­pácsot, a Bécsben kiadott Űj Márciust és más lapokat. A Vörös Segély aktivistájaként sokakat megnyert a mozga­lomnak. A pártfeladatok végzése so­rán nagyszerűen tudott kons- pirálni, kiváló szervezőkész­ségre, megbízható emberis­meretre tett szert. Állandóan tanult, képezte magát. A po­litikai irodalom olvasása mel­lett megtanult németül, fla- mandul, majd később spanyo­lul és franciául is. A német marxista klasszikusokat ere­detiben olvasta. Politikai elő­adásokat tartott az antwerpeni kikötőben dokkoló magyar hajók legénységének. Agi­tálta, szervezte őket. Hama­rosan a Belga Kommunista Párt keretében működő ma­gyar kommunista csoport ve­zetője lett, egyúttal az illegális Német Kommunista Párt bel­giumi összekötője is. NÓGRÁD - 1980. december 12., péntek 1936 őszén — októberben — Mező Imre az elsők között volt, akik segíteni Indultak harcolni Spanyolországba. Figueras, Albacete, Madrid, a Jarama folyó völgye, Ex­tremadura, Ebró és más spanyol helységnevek, csata­helyek jelölik Mező Imre spa­nyolországi állomásait. Több­ször is megsebesült. A máso­dik, súlyosabb sebesülése nyo­mait élete végéig őrizte. A brigádban is folytatta párt­munkáját. Ö volt a nemzet­közi brigád pártvezetőségé­nek összekötője a magyar zászlóalj pártszervezetével. Több mint két évig harcolt a nemzetközi brigád kötelé­kében. A szabadságharc leverése után őt is internálták. Sike­rült kiszabadulnia, s ezt kö­vetően egy ideig — a háború kitöréséig — Franciaország­ban, Passyban élt. A második világháború kezdetén katonának jelentke­zett sok más „spanyolossal” együtt abban a hitben, hogy harcolni fognak a fasizmus el­len. Az akkori francia kor­mány taktikázása folytán azonban erre nem került sor. Szírián, Bejrúton át kalan­dos út után visszaérkezett az egységes Franciaországba, s a francia kapitulációt köve­tően Mező Imre is bekapcso­lódott a nómetellenes parti­zánmozgalomba. Egyik irá­nyítója volt a Francia Kom­munista Párt keretében dolgo­zó és harcoló külföldi szárma­zású kommunisták ellenállási mozgalmának. 1945-ben tért haza tizen­nyolc évi távoliét után. Ma­gával hozta a Belga, a Spa­nyol, a Francia Kommunista Pártban szerzett tapasztalata­it. amelyeket idehaza nagyon jól tudott a napi politikai munkájában felhasználni. Ezért került a Budapesti Pártbizottságra instruktor­nak, a szervezési osztályra. A Budapesti Pártbizottság első titkára ekkor Kádár János volt. 1947-ben a pártbizottság üzemszervezési alosztályának lett a vezetője, egyben a pártválasztmány- tagja. (Ak­kor ez a pártbizottságnak fe­lelt meg, míg az akkori párt- bizottságon ma a végrehajtó bizottságot értjük.) Ezzel fe­lelőse a budapesti nagyüze­mekben szervezett és folyta­tott tervpropaganda-agitáció- nak és a munkásegység létre­hozása érdekében megindított kommunista—szociáldemokra­ta vitáknak. Huszonöt nagy­üzem tartozott hozzá. Az 1949-es választásokkor országgyűlési képviselővé vá­lasztották. 1950 nyarán ne­vezték ki a Budapesti Pártbi­zottság titkárává. Ezt a tiszt­ségét 1953 szeptemberéig vi­selte, amikor is a SZOT ter­melési osztályának vezetője lett. 1954. októberében került vissza ismét a Budapesti Párt- bizottságra titkárnak. 1956 júliusában a Központi Vezető­ség tagjává kooptálták. Ezt követően, csakúgy mint ad­digi politikai tevékenységét az jellemezte, hogy az agitá- ciós munkában, a párt és a munkásosztály érdekében őszintén kell beszélni a prob­lémákról, a felmerülő nehéz, sokszor kényes kérdésekről is. Szilárdan hitte, hogy a munkások megértik az őszin­tén feltárt nehézségeket és készek is küzdeni azok meg­szüntetéséért. Egyre több kér­dés, egyre több megoldásra váró feladat sűrűsödött ösz- sze, melyek nem vártak ha­lasztásra. Legjobb tudása, kommunista lelkiismerete sze­rint igyekezett teljesíteni a rábízott munkák sokaságát. A párt neki adta feladatul az 1956. október 6-i Rajk Lász­ló és társai temetésének meg­rendezését. 1956. október 30-án az el­lenforradalmárok , megtámad­ták a Budapesti Pártbizottsá­got. Mező Imre mindvégig a helyén maradt. A harc során halálos sebet kapott. Meg­operálták, de életét már nem tudták megmenteni,, novem­ber 1-én reggel meghalt. A tiszta szívű, tiszta em­lékű, bátor forradalmárt november 16-án temet­ték el. Utcák, intézmények, szocialista brigádok viselik a nevét Nógrádban is annak az embernek, aki egész élete so­rán mindvégig hű voLt az eszméhez, a munkásosztályhoz. 75. születésnapján kegyelettel adózik emlékének a szocialista Magyarország. V. S. az iraki—iráni háborúnak) Malmierca. Fidel Castro el­nök személyes megbízottja — mint ismeretes — több ízben járt Bagdadban és Teherán­ban, valamint a közép-keleti térség más országaiban az el nem kötelezettek mozgalmá­nak képviseletében. Olof Palme, a Svéd SzociJ áldemokrata Munkáspárt el­nöke, az ENSZ főtitkára sze­mélyes megbízottja, a jövő év elején ismét Irakba és Iránba utazik — közölték szerdán New Yorkban, az ENSZ székhelyén. Az iraki— iráni háborúval kapcsolatos ENSZ-közvetítés lehetősége­iről Palme szerdán megbe­szélést folytatott Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárral. s ezt követően jelentette be utazási tervét. A svéd ellenzéki poli­tikus novemberben lezajlott bagdadi és teheráni látogatá­sait 'ténymegállapító jellegű­nek nevezte, amelyek — mondotta — lehetőséget ad­tak neki arra. hogy személyes kapcsolatokat alakíthasson ki. Hadgyakorlat Afganisztánban Mint a Bakhtar afgán hír- ügynökség jelentette, az el­múlt napokban Afganisztán különböző területein hadgya­korlatot tartottak, s több ope­ratív akciót hajtottak végre az állambiztonsági szervek, a népi milícia, a fegyveres erők tagjai és pártaktivisták. Ártalmatlanná tettek és le­tartóztattak több ellenforra­dalmárt, köztük a Baghlan tartományban tevékenykedő felforgató csoport vezetőjét, valamint egy másik csoport vezérét és társait. (MTI) Közös fegyverek A Pentagon és a japán had­ügyi hatóságok képviselői szerdán tárgyalásokat foly­tattak Tokióban újabb fegy­verfajták és hadfelszerelések közös kifejlesztéséről és elő­állításáról, a két ország fegy­veres erőinek szabványosítási problémáiról, valafnint Japán amerikai fegyverimportjának növeléséről. A megbeszélés az Egyesült Államok és Ja­pán katonai együttműködé­se további bővítésének i*. kinthető. í

Next

/
Thumbnails
Contents