Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-10 / 289. szám

Őszintén a lakosság előtt

Ha egy tervet megismernek

— A tanácsi munkánk alfája és ómegája, hogy mennyire sikerül a lakosságot bevonni a községpolitikai célkitűzések megvalósításába — kezdte a beszélgetést Járja József, a Varsányi közös községi Tanács fiatal elnöke.

— Varsányban a lakosság milyen érzékenységgel reagál a közügyekre?

— Bevonásukat a tanácsi feladatok megvalósításába elsősorban a tanácstagokon keresztül tudjuk megvalósítani. Nálunk a testületi tagok egy része csupán funkciónak tekintette megbízatását. Ezért az idei tanácstagi választások során jelentősen megváltozott a testület összetétele. Ennek szükségességét éppen úgy látta a párt, a Hazafias Népfront, mint a falu lakossága. Az, hogy valaki csak névleges tanácstag, nem viseli szívén a falu, a választói ügyét, előbb vagy utóbb a köztudatba kerül. Az ilyen személyektől megvonja a lakosság a bizalmat. Az új összetételű testület sokkal aktívabban dolgozik. Igazi élő kapocs az apparátusunk és a lakosság között.

— Ön is a legutóbbi választások során kapott bizalmat?

— Igen.

— Mint a község első számú állami vezetője, mit tart a legfontosabbnak ?

— Megértetni, elhitetni a lakossággal, hogy mi vagyunk értük, s közösen együtt sokkal könnyebben, eredményesebben lehet dolgozni. A mi feladatunk, hogy a községben érvényt szerezzünk a különböző határozatoknak.

— Ügy hallottam, hogy nehéz a lakosságot társadalmi munkára mozgósítani.

— Ez csak részben igaz. Annak idején az óvoda építésénél megmutatták az emberek, hogy tudnak a község érdekében dolgozni. Az viszont tény, hogy egyes községekben könnyebb az embereket egy- egy ügy érdekében megnyerni.

— Mi lehet az oka, hogy Varsányban nehezebb?

— Oda kell figyelni az emberek apró bajaira. Ha egy utcában rossz a közvilágítás, többszöri bejelentés után sem történik változás, elveszi az emberek kedvét Hogy az őszi esőzések idején sárban kell járni, mert nincs járda, bizony bosszantó dolog. Kialakul az emberekben: minek mondjam, ki figyel oda. Ha meghallgatnak is, minden marad a régiben. Legjobb agitáció az őszinteség és a tény. Bizony ilyen keserű szájízzel az emberek nem szívesen mennek társadalmi munkára. Viszont, ha az emberek tisztában vannak egy-egy ügy fontosságával, együtt élnek a faluval, ismerik annak összes gondjait-ba- jait az eredményekkel együtt, tudják a célkitűzéseinket, akkor ott vannak a társadalmi munkában. Aminek örüjök, hogy az utóbbi időben a társadalmi munkavégzésben értünk el eredményeket annak ellenére, hogy az egy főre jutó társadalmi munka értéke elmarad a járási átlagtól.

— Ezek szerint a községben is megmozdult a lakosság?

— A tények egyre inkább igazolják. *

— Én úgy hallottam, hogy az emberek kissé közömbösek.

— Ez a látszatközömbösség. Az okáról már beszéltem. Ügy érzem, hogy egyre inkább múlt időben lehet róla beszélni.

— Hogyan lehetett, illetve lehet az emberek érdeklődését felrázni ?

— A fejlesztési elképzeléseink kialakításába a tanácstagokon keresztül bevontuk a falu lakosságát. Ha az emberek egy tervet megismernek, elfogadnak, akkor végrehajtásáért is tesznek valamit. Mint ez annak idején történt az óvoda vagy a ravatalozó építésénél. Nagymértékben segítik munkánkat a különböző tanácsi bizottságok. A tanácstagoknak nemcsak az a feladatuk, hogy társadalmi munkára mozgósítsanak; döntéseket, határozatokat hozzanak, képviseljék a lakosság érdekeit. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanács anyagi lehetőségeit is őszintén tárják a lakosság elé. Ha az emberek tisztában vannak lehetőségeinkkel, nem lépnek fel irreális követelésekkel. Kértük őket, hogy az apró észrevételeket, hasznos közérdekű javaslatokat továbbítsák, hogy a szükséges intézkedést megtegyük. Fontosnak tartjuk, hogy mozgósítsák a lakosságot a község gazdaságpolitikai célkitűzéseinek a megvalósítására. Ügy érzem, hogy ebben sikerült előbbre lépnünk.

sz. f.

Interpress

Nyomda és kiadó

Budán, egy csendes kis utcában családi házra emlékeztető épületben található az Interpress Nemzetközi Újságíró Szervező Kiadó és Nyomda Vállalata. Az elnevezés talán nem mond túl sokat, bár az Interpress Magazin révén nem is cseng teljesen ismeretlenül. Az Interpress tevékenységéről beszélgettünk dr. Pollák Miklóssal, a vállalat igazgatójával.

— Az Interpress Nyomda

és Kiadó Vállalat mintegy tíz évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy segítse a Nemzetközi Újságíró Szervezet társadalmi célkitűzéseinek megvalósítását —, mondja dr. Pollák Miklós. — Ez az egyetlen magyarországi vállalat, mely egyszerre nyomdai és kiadói tevékenységet is ellát Ezenkívül sok más dologgal is foglalkozunk, így többek között reklámszolgáltatással, rendezvények

megszervezésével, valamint kiadványaink külföldi értékesítésével. Képviselőhálózatunk Európa csaknem minden országára kiterjed.

— Milyen lapokat adnak ki?

— Legnépszerűbb és leginkább ismert kiadványunk az Interpress Magazin, és ennek gyermekváltozata az Interpress Alfa. Két évvel ezelőtt indult a Junior Alfa újságunk, amelyet elsősorban a hét- tizennégy éves gyermekek Számára ajánlunk, szeretnénk hozzájárulni, esztétikai, vizuális kultúrájuk fejlesztéséhez. Meg szeretném említeni még az Interpress Expo és az Interpressgrafik című, negyedévenként megjelenő kiadványunkat Az Interpress Expo az egyetlen szocialista országbeli gazdasági folyóirat, mely, hogy úgy mondjam „főprofilban” foglalkozik a KGST-integráció, valamint a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok kérdéseivel. Orosz és angol nyelven jelenik meg, akárcsak az Interpressgrafik, mely a reklámgrafikával, plakáttervezéssel és a legmodernebb nyomdai eljárásokról közöl cikkeket.

Speciális kiadványunk az APN Interpress Képes Híradó. Ez a kiadvány évente 25—27 alkalommal jelenik meg — magyar, illetve a latin-amerikai országokban spanyol nyelven —, s tulajdonképpen a Szovjetunió életét bemutató, népszerűsítő plakátsorozat

E kiadványok közül az Interpress Magazin mintegy 150—160 ezer, dé a többi is több tízezer példányban jelenik meg.

— Említette a nyomdai tevékenységet. ..

— Igen, ofszet eljárással

működő korszerű nyomdánk van, s mivel kiadók is vagyunk egyszerre, az anyagokat nem csak kinyomtatjuk, hanem — saját grafikusaink, szerkesztőink, fordítóink

közreműködésével — a kiadványt a megrendelők kívánságára el is készíti ük. Nyomdánk a legegyszerűbb kiadványoktól a legbonyolultabb

technikát igénylő termékekig képes előállítani. Sok vállalattal kötöttünk együttműködési megállapodást, s az ő részükre elvégezzük a szerkesztési, nyomdai, s az ezzel összefüggő valamennyi feladatot. S bár a mi áraink úgy hiszem, nem túlságosan magasak, ihégis sok vállalat működtet saját „mininyomdát”, amelyek fenntartása nem mindig gazdaságos.

— Milyen reklámszolgáltatásaik vannak?

— Gondolom, sokan találkoztak már — akár a metró állomásain, akár máshol — a kerek, piros színű, Diapress feliratú vetítő automatákkal, mely különböző termékeket hirdet, vagy más szolgáltatást lát el. Ezenkívül az úgynevezett multivíziós képernyő segítségével igen hatásosan tudjuk — például a nemzetközi vásáron — bemutatni egy-egy vállalat < életét, tevékenységét, fontosabb gyártmányait. Ez a technika még nem eléggé ismert idehaza, de reméljük, a jövőben egyre többen fogják majd tevékenységükhöz felhasználni.

— Mit takar a rendezvényszolgáltatás elnevezés?

— Az úgynevezett Inter- press-szerviz néhány hónapja működik, azzal a céllal, hogy hazánkban sorra- kerülő nemzetközi sajtó- konferenciákat, bemutatókat, megszervezzük, s az ezzel kapcsolatos nyomdai termékeket elkészítsük. Ezek lebonyolításához megfelelő technikai berendezésekkel —, mint például szinkron konferenciatolmács-berendezé- sekkel — rendelkezünk.

Ami az exporttevékenységünket illeti, önállóan exportáljuk az általunk készített nyomtatványokat és egyéb anyagokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy vállalatunk nem végez ügynöki tevékenységet: mind külföldön, mind belföldön csak salát —, vagy általunk előállított — termékek értékesítésével foglalkozunk.

Föld S. Péter

Magyar fakanál exportra

Még a legmodernebb, gépesített háztartásban is megtalálható a főzés egyik ősi eszköze, a fakanál. Helyettesíthetetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a technika századában sem tudta semmi más kiszorítani a konyhából. A kézre álló, jó fo- gású-formájú magyar fakanálról — mely eddig Jószerével csak a háziasszonyok szemében jelentett komoly értéket — kiderült, hogy keresett exportcikk is. A HUN- GAROCOOP magyar szövetkezeti külkereskedelmi vállalat ugyanis fakanálvevőkre talált, két NSZK- beü céggel 2 millió 700 ezer darab eladására kötött szerződést. A géppel készített magyar fakanalak nyolcszázezer márkát hoznak a népgazdaságnak. A HUNGA- ROCOOP eddig is adott el háztartási faárut az NSZK piacán, de ebből az árucikkből korábban, a mostaninak csak 30—40 százalékát értékesítette évente. A fakanálüzlet méreteit jellemzi, hogy a szállítandó mennyiség a Magyar- országon évente gyártott összes fakanálnak 50 százalékát jelenti. Ez egyben annak is bizonyítéka, hogy látszólag jelentéktelen, anró cikkekkel is lehet gazdaságosan, jól kereskedni.

Hiánygyógyszerek

nyomában

Szörnyű fejfájás gyötör, beszaladok hát a közeli gyógyszertárba, hiszen fájdalom- csillapítót recept nélkül is kaphatok. Végre sorra kerülök és...

— Kérek egy doboz Karilt.

— Karil nincs — hangzik a válasz.

— Akkor talán Antineuralgicá-t...

— Az sincs. Hiánycikk.

— Akkor... Mit ajánl?

— Ajánlhatnám az Algopi- rint, vagy a Kefalgint, de sajnos, jelenleg ezek is hiánygyógyszerek.

*

— Persze, kétségbeesni azért nerh kell, mert lehet kapni fájdalomcsillapítót. Mégis sokaknak „fáj attól a fejük”, hogy jól bevált gyógyszerek egyik napról a másikra eltűnnek a gyógyszertárakból. És a furcsa az, hogy ezek jobbára egyszerű és olcsó készítmények. Vajon mi ennek az oka? Nem tudják felbecsülni a szükségletet? Esetleg a gyógyszerészek elfelejtik egyi- ket-másikat megrendelni? Netán a gyógyszergyárak gyártani? Kérdéseinkkel dr. Vá- radi Józsefhez, a budapesti Gyógyszertári Központ igazgatójához fordultunk.

— A „hiánycikkek” nem

hanyagságból, feledékenység- ből származnak, mint ahogy azt sokan feltételezik. A fővárosi gyógyszertárakból például rendszeresen, pontosan beérkeznek a rendelések, s tudomásom szerint így van ez a megyei gyógyszertári központoknál is. A rendeléseket továbbítjuk a gyógyszerértékesítő vállalatnak, amely közvetlen kapcsolatban áll az öt gyógyszergyárral. De sajnos, nemegyszer megtörténik, hogy a kért gyógyszer helyett be kell érnünk a válasszal: a

gyár nem tett eleget szállítási kötelezettségéneik,

— Milyen gyógyszerek van- van még a jelenlegi hiánycikklistán?

— Az említett fájdalomcsillapítók közül az Algopprin csali átmenetileg hiánycikk, tudomásunk szerint a szűk csomagolási kapacitás miatt akadozott a szállítása. A Bolus adstringens eltűnése azonban számunkra is rejtély. Pedig az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, amikor technológiai nehézségekre hivatkozva, beszüntette a Tannocarbon gyártását, ezt

kínálta föl helyette. Hiánygyógyszer továbbá az emésztést elősegítő Lukullin, a fertőtlenítő hatású Uregyt, valamint a Vitacoian is.

— Ön szerint a hiánygyógyszerek pótolhatók más készítményekkel?

— Ha egy gyógyszer tökéletesen pótolható, akkor •semmi szükség nincs gyártására. Minden készítménynek más a hatóanyaga és az orvos hivatott eldönteni, hogy a hasonló, de nem azonos gyógyszerek közül melyik a legalkalmasabb bizonyos betegségek és betegek gyógyítására. Bizonyos gyógyszerek hiánya meghosz- szabbíthatja a gyógyulási időt.

— ön szerint mi szüli a gyógyászatban a hiánycikkeket?

— Tekintettel arra, hogy nincs közvetlen kapcsolatunk az iparral, a kérdésre sem tudok válaszolni. Tapasztalataink szerint azonban a gyárak gyakran hivatkoznak gazdaságossági szempontokra. Csakhogy a gyógyszergyártás nemcsak gazdasági kérdés. Az állam óriási összegeket fordít a lakosság ingyenes orvosi és jutányos gyógyszerellátására. Ilyen körülmények között nem szabadna előfordulni, hogy esetleg a termelés rossz ütemezése miatt hiányok' keletkezzenek.

— Vajon nem befolyásolja ezt a helyzetet, hogy sokait tartalékolnak otthon a szükségesnél lényegesen több gyógyszert?

— Természetesen, ez a ketJ tő összefügg. A hiánygyógyJ szerek arra ösztönzik az an* bereket, hogy amikor történetesen beszerezhető a készít^ mény, akkor nagyobb mennyig séget vásároljanak belőle! Ilyenkor nemigen gondolnak arra, hogy a gyógyszerek csak ideig-óráig tárolhatók, szavatossági idejük is lejár Ilymó* don a házipatikák felújítását nál nagy érték megy vészén-] dőbe.

— Az utóbbi időben előfordul, hogy a gyógyszerész a szabadon vásárolható készítményekből sem adja meg a kért mennyiséget. Vajon ez azt jelenti, hogy ezekből is kevesebbet szállítanak a gyárak?

— A korlátozás nem függ össze a hiánycikkekkel. Rendeletek szabályozzák a gyógyszervásárlást. Ezek szerint egy alkalommal csak annyit szabad kiadni, amennyi átlagos fogyasztás mellett 8—10 napra elegendő. Tudjuk, hogy ezt a rendeletet sokan kijátsszák. Pedig ha meggondoltabban, nagyobb felelősséggel vásárolnának, talán kevesebb gondunk lenne a hiánygyógyszerekkel.

Árokszállási Éva

Szakmunkástanulók érdekképviselete:

Tanulói szakszervezet

A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1974. július 29-érí határozatot hozott a szakmunkástanulók között végzett szakszervezeti munka fejlesztésére, az ehhez szükséges rendszer módosítására- Az elnökség a határozat meghozatalát azért tartotta fontosnak, mert biztosítani kívánta a_ — munkásosztály utánpótlását képező — szakmunkás- tanulók politikai, kulturális nevelését, valamint a szak- szervezethez való kötődését a beiskolázás időpontjától, a szakszervezetek rendelkezésére álló sajátos lehetőségek felhasználásával.

A balassagyarmati 217. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben az 1979/80-as tanévben kezdték meg a tanulói szakszervezet megalakítását. Tátrai Lászlóval, az intézet tanárával, a tanulói szakszervezet főbizalmijával arról beszélgettünk, hogyan sikerült az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka beindítása, melyek az első tapasztalatok?

— A központi határozat egységes fogadtatásra és értelmezésre talált az intézetben — mondta. Az első feladatunk a tagszervezés volt. Az iskola tanulóinak egyhar- mad része — pontosan 354 diák lett az intézetben szakszervezeti tag. A szak- szervezeti munkát szervező és irányító testület a bizalmiak testületé — rendszeresen ülésezett- Ez egyben biztosítéka is volt a színvonalas, becsületesen végzett szakszervezeti munkának. Úgy érezzük, mint ezt a nemrégiben lezajlott választó taggyűlésünk is megállapította —, hogy a szakszervezet, mint új iskolai mozgalom, megállta a helyét, programjaink segítették az iskola munkáját, rendezvényeink jól illeszkedtek a tanulók politikai, világnézeti nevelésének rendszerébe. Mozgalmunk népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint taglétszámunk emelkedése: ma már 661 tagot számlálunk.

I

— Milyen programokat terveztek?

— Kispályás labdarúgó-bajnokságot rendeztünk az iskola osztályai részére. A győztes a szakszervezet által alapított vándorserleget vehette át. Áprilisban egy nagyszabású vetélkedőre került sor, melyen közel 200 tanulónk vett részt. A jól előkészített, színvonala^ verseny jól szolgálta tanulóink általános műveltségének emelését- Több alkalommal vettünk részt közös mozilátogatáson, jártunk színházban, voltunk az őszi BNV-n, s szakszervezetünk rendezte az iskolai kiállítást, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából. Itt említeném meg, hogy sikerült egy olyan szakszervezeti hirdetőt megvalósítani, melyet minden tanuló figyelemmel kísérhet, s időben tudomást szerezhet az egves programok helyéről, idejéről. Mint felsorolásomból kitűnik, munkánk az iskolai közélet minden területére kiterjedt.

— Mit terveznek az 1980/ 81-es tanévre?

— Iskolánk centenáriuma alkalmából az iskolai KISZ- szervezettel és klubkönyvtárral közösen szakmatörténeti kiállítás rendezését, valamint Iskolatörténeti vetélkedőt tervezünk. Az elmúlt évben nagy sikert aratott labdarúgóbajnokságot ebben a mozgalmi évben is megrendezzük, s részt veszünk közös mozi- és színházlátogatásokon is. Bekapcsolódtunk a tanulmányimozgalomba, melyűek keretében figyelemmel kísérjük: tagjaink szereplését, s ösztönözzük őket a jobb tanulmányi eredményekre. Minden iskolai jellegű mozgalomban, mozgósításban aktívan és kezdeményezően veszünk részt.

— Van-e valamilyen érdek- védelmi probléma, amivel a szakszervezetük foglalkozik?

— Nagy gondot jelent tanulóink étkeztetése. Nem a tárgyi feltételekkel van baj, hiszen intézetünk korszerű, jól felszerelt ebédlővel rendelkezik, hanem az itt étkező tanulók számával. Az intézet tanulói létszámának mintegy tizedrésze — 80—100 fő étkezik rendszeresen az intézetben. Ezt kevésnek tartjuk, s ebből adódóan azt vizsgáljuk, mi lehet az oka. Reméljük, hogy rövid időn belül ezt a problémát lő sikerül megoldani — mondta befejezésül Tátrai László.

V. I.

NŰGRÁD — 1980. december 10., szerda 5