Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-10 / 289. szám

Ahol fogy a gumicsizma

Téglagyári emberek

Van ennyi sár? Nem léteák. Aki Szecseny után leszáll az autóbuszról, hogy netán a téglagyárhoz gyalogoljon,

igencsak erősítse meg a szívét, mert elriasztja az az irdatlan locspocs. ami a bekö- tőúton megtelepedett. Ha ugyan az út nevet megérdemli még az a izürke valami, amin a téglát hordó járműveknek közlekedniük kell. A véletlen persze arra vezérelhet egy terepjáró teherautót és akkor mindjárt más a dolog. A gvárbeliek szerint ugyan a vállalat évekkel • ezelőtt megígérte a járható utat, de idáig még nem történt semmi.

Miskolcá István gyárvezetőn éppúgy gumicsizma van, ínint azon a fiatalemberen, aki Bözsit, a bányalovak e kései utódját noszogatja a keskeny sínek között. Mert ha sár van a bekötőúton, akkor itt, a szárítószínek, műhelyek és a kemence között egyenesen sártengerMiskolczi István az elején kezdi:

— Nem teljesítjük a tervünket. Nyolc és fél millió nyers téglát számítottunk, de

ettől igencsak elmaradunk, csakúgy, mint az égetett téglával. Az oka? Később kezdtük tavasszal a nyerstégla-készítést, mert hideg volt. Akkor pedig nem lehet haladni, mert megfagy a nyersanyag. Gyakran volt géphiba, nem kaptunk megfelelő szenet sem. Aztán az emberek. Néhányan nem akarták igazán, hogy haladjunk. Hiába a takarékos nyersanyag-felhasználás, meg a többi, ha a tervet nem teljesítjük.

Tizenegy éve vezeti a gyárat, sok mindent megélt már itt. Bosszantja a sikertelenség.

Oláh Feri bácsi lassan negyedszázada indul reggelente ide ki, a hegyek közé. Fogai között laposraharapott végű cigaretta.

— Az első tíz-tizenöt évre szívesen emlékszem — gondol vissza az idős villanyszerelő. — Akkoriban nagyon jól kerestünk. mert a gyárnak szépen haladt a szekere- Mostanában sok a gond. Ezek a maiak nem olyanok, mint a régi téglagyáriak. Tíz óra alatt nyolcvanezer nyers téglát is megcsináltak, pedig akTermei a kombinát

Uszty-ilimszkben

Az uszty-ilimszki cellulózkombinát kibocsátotta első termékét — a fehérített cellulózt

A kombinátóriás építése 1974-ben kezdődött, amikor az Angara jobb partján az elhagyatott tajga közepén leverték az első cöveket az építkezéshez. Az uszty- ilimszki cellulózkombinátot magyar (köztük nógrádi), NDK-beli, lengyel, bolgár Ifjúsági brigádok és természetesen élenjáró szovjet kom- szomolista brigádok építették.

Az építkezés folytatódik; az építők 1 milliárd 26 millió rubelt építettek be, de még hátravan a kombinát második termelési lépcsőjének üzembe helyezése.

A kombinát meghökkentő méretű: több mint egy kilométer hosszú, 97 méter magas és egyetlen tető alatt helyezkedik el.

Telemann-emlék bizottság

1981-ben lesz a 300. évfordulója Georg Philipp Telemann, a nagy német zeneszerző, korának legnépszerűbb és legtermékenyebb komponistája (1681—1767) születésének. Az évforduló méltó megünneplésének előkészítésére Magdeburgban emlékbizottság alakult, amely Werner Herzig főpolgármester elnökletével az ország kulturális életének számos kiválóságát tömöríti soraiban.

Magdeburgban — Telemann szülővárosában — régi hagyomány a nagy zeneszerző szellemi örökségének tisztelete, ápolása. A rendkívül termékeny komponista életműve nem kevesebb mint 1500 különféle zeneművet — operát, passiót, oratóriumot, szvitet, hegedűszonátát, kamaraművet, zongoradarabot — foglal magában.

A FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységében jól képzett

BZr ^-mbergárda végzi a gépek, berendelések javítását, karba t?sát, Horváth Attila és Tóber Ferenc tmk-lakatos — iinkön — NDK gyártmányú, hidraulikus működtetésű, egyetemes olló nagyjavítását végzi.

kor gőzgépekkel kellett termelni. Ma? Van kérem egy halom villanymotor, ami lényegesen gyorsabb, mint az a másik, a gázos, és mégse csinálunk többet negyvenezer nyersnél. Nekem elhiheti, a gyár szinte semmit nem változott ez alatt a huszonöt év alatt. Akkoriban úgy álltak a melóhoz a dolgozók, ahogy kellett. Nekem benne van a kezem ebben a gyárban, mert én kezdtem a villamosítást, hát nem örülök, hogy így van, ahogy van.

Sugár László vékony ember. Szinte hihetetlen: éppúgy tolta a fúrikot — a talicskát — három mázsa téglával megrakottan, mint a vállasabb társak. Most „házmester” az égetőkemencénél. Az ő dolga az öreg Hoffman kamráinak kitakarítása a kipirult téglák után. a zöldesszürke nyersek elé neki kell fölhúzni a falat, hogy a tűz az agyagból háznakvalót izzítson.

— Amikor kezdtem, akkor megkerestem úgy két és félezer körül. Ma kétezerrel többet viszek haza. de nem élek jobban, mint azelőtt. Ügy gondolom többet érdemelnék- Kévés a pénz. Talán rosszul szervezik a munkánkat Vagy tudom is én? Ugye jó munkához jó szerszám kell. Ezek a fúrikok? Csakhogy szét nem esnek. A régiek a kezükbe nem vennék, hogy dolgozzanak velük.

Szuhányi Bertalanná rábólint. Bent. a meleg kamrában enyhül valamit az arca.

— Mi asszonyok ott vagyunk, ahol a baj van. Nyáron a nyers téglával dolgozunk, rakjuk a szárítószínekbe. Most, télen váltva a másik csapattal, ellátjuk a kemencéket anyaggal, vagy itt segítünk az égetettek kirakásánál. Egy ilyen nagy méretű tégla nyolc kiló, egy műszak alatt négyezret fogunk meg. Kevesen vagyunk, mostanában az idő sem kímél bennünket.

Baranyi Fálné sokallja, amit hallott— Nem tudunk mi már máshol dolgozni. Megszoktuk.

A másik oldalon Bodnár Pál és Hugyecz János szapora mozdulatokkal tömi tele az üres kamrát— Nemigen marad meg az űj ember. Régi gyár, nehéz munka — tagolja a mozdulatok ritmusára Bodnár Pál. — Másutt könnyebben, többet keresnek a fiatalokMi tagadás, Szécsényben még szinte az ősi módszerekkel készül a tégla. Minden nehézség ellenére a hatvanöt munkásból ötven „régi szaki” — évek óta itt dolgoznak. ök látják, hogy az idő szalad, de a gyárban mintha állni látszanék- Tuniuk kell, hogy csak együtt mozdíthatják ki a gyár kátyúba ragadt szekerét. Addig még néha beleragad a gumicsizma a sárba.

Hortobágyi Zoltán

Hőemelkedés •

Sok emberi betegség egyik korai tünet jelensége az egészséges szervezetre jellemző állandó testhőmérséklet szokatlan megemelkedése, a láz. Ugyanez háziállatainknál, sőt. a vadon élő emlősöknél, madaraknál is jól ismert kórtünet. Annál különösebb az a legújabb megállapítás, hogy a növények is lázasak lehetnek.

Amerikai kutatók cukorrépánál és gyapotnál észlelték, ha a növény gyökerei megbetegednek és emiatt a gyökéren át történő vízfelvétel korlátozottá válik, akkor növekszik a levelek hőmérséklete. A délben mért hőmérséklet 3—4 fokkal haladja meg az egészséges növényre jellemző értéket. Az akut vízhiányban szenvedő növényeknél már korábban is mértek hőemelkedést, eddig azonban nem tudtuk, hogy a gyökerek egy részének megKommunisták a lakóterületen

A szocialista társadalom építésének fontos jellemzője és egyben jelentős forrása is a közösség érdekében végzett önzetlen munka. Pártunk XII. kongresszusa ilyen összefüggésben is méltatta a lakóterületi pártszervek és az ott dolgozó kommunisták helytállását, széles körű öntevékeny munkáját. E pártszervezetek taglétszáma a társadalmi folyamatok hatására fokozatosan növekszik, napjainkban közel kilencvenezer párttagot tömörítenék soraikban. Ennek a jelentős számú párttagságnak mintegy 82 százaléka a nyugdíjasokból tevődik össze.

A lakóhelyeken levő pártszervezeteink a község-, a várospolitikában, a tanácsválasztások alkalmával, a lakóhely szépítésében, a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézésében az elmúlt években nagy tekintélyt és elismerést vívtak ki maguknak. Bizonyították, hogy nincs tétlenségre utalva, — vagy ahogy némelyek mondják —, „politikailag is leértékelődve” az, aki a több évtizedes fáradságos munka után elérkezik a nyugdíjazáshoz, és aki természetesen továbbra is akar valamit tenni a köz érdekében. Ma is akadnak a pártnak olyan nyugdíjba kerülő tagjai, akik bizonytar lansággal, tartózkodással, nem kevés fenntartással lépik át a lakóterületi alapszervezetek küszöbét. Mint később ez bebizonyosodik, ezek a fenntartások indokolatlanok. Alapszervezeteink nyitott ajtóval és nyitott szívvel, bizalommal, közvetlen elvtársi légkörben várják az érkezőket és a legtöbb helyen minden segítséget megadnak ahhoz, hogy az új kollektívába, a korábbitól eltérő munkakörülményekbe a beilleszkedés minél gyorsabb legyen.

Joggal mondhatnánk, hogy a kommunisták számára a párt ügyeiben, a társadalom érdekében végzett munka bármilyen körülmények között a szervezeti szabályzatból eredő alapvető kötelesség. A nyugdíjba kerülő párttagok helyzetét azonban nem lehet csak a kötelességekre leegyszerűsíteni. Aki igazán szerette munkáját, becsülte hivatását, tiszteletet adott és kapott munkatársai tói, harminc-, negyvenéves aktív tevékenységét nem tudja egyszerűen úgy abbahagyni, hogy ma leteszi a szerszámot és holnap már csak a nyugdíjasévek következnek. A régebben nyugdíjba menők ma már sokszor mosolyogva emlékeznek, a fiatalabb generáció viszont talán nem is gondol arra, hogy milyen mély érzelmi hatásokat kell magukban leküzdeni azoknak, akik életvitelük új szakaszához érkeznek. Ez alól a kommunisták sem kivételek. Nagyfokú megértést, mind a munkahelyi, mind a lakóterületi pártszervek részéről figyelmes munkát igényel, hogy az aktív munkában eltöltött hosszú évek után a régi, megszokott munkahelyi, elvtársi közösségekben átsegítsék őket arra a területre, ahol gazdag politikai tapasztalataikat közéleti jártasságukat a jövőben is hasznosítani tudják. Pártszervezeteink széleskörűen keresik azokat a lehetőségeket, amelyek az átvezető utat lerövidítik, illetőleg amelyek feloldják az új környezet adta szorongás, bizonytalanság

érzését.

Már eddig is bizonyított, hogy e tekintetben az egyik legalapvetőbb dolog olyan munkalehetőségek biztosítása, melyek során meggyőzővé válik, hogy van értelmes célja és hasznossága annak a viszonylag aprónak tűnő, de a párt, a társadalom szempontjából mégis igen magas értékű tevékenységnek, melyet a lakóterületen lehet és kell kifejteni. Ezt pedig másként nem lehet megvalósítani, csak úgy, hogy ha minden itt dolgozó párttag a korábbi közéleti munkáját, felkészültségét. egészségi körülményeit következetesen figyelembe vevő pártmegbízatást kap. Hiszen ma már egyre nagyobb számban kerülnek a lakóterületi pártszervekhez felsőfokú állami és politikai iskolát végzett párttagok, volt párt-, állami és gazdasági v&etők.

A lakóterületi pártszervezeteink az irányító pártszervekkel karöltve napjainkban is azon fáradoznak, hogy mind gazdagabb tartalommal töltsék meg munkájúkat. Törekvésük kétirányú. Egyrészt szélesítik és gazdagítják azoknak a munkaformáknak a körét és tartalmát, melyek a község- és város- politikai tevékenység eredményes végzésére irányulnak. Másrészt szervezetileg' is rendezik soraikat, javítják a belső pártélet színvonalát. Cél a mai társadalmi körülményekhez és igényekhez igazodó politikai fórumok kialakítása.

Több helyen már rendszeresítették a fórum jellegű pártnapókat. Másutt meghonosodtak a politikai vitakörök. Irányító pártszerveink egyre magasabb száma ismeri fel art a lehetőséget, hogy a területén levő lakóterületi alapszervezetek tagsága mintegy állandó társadalmi aktívagárdaként mozgatható.

Lehetne sorolni tovább azon alkalmas és célratörő kezdeményezéseket, melyek lakó- területi pártszervezeteink és tagjaik sajátos helyzetének legjobban megfelelnek, hiszen ahány terület, annyi lehetőség.

A lakóterületi alapszervezetekbe érkező és az ott dolgozó párttagok jó politikai közérzetének lényeges kérdése az értelmes, céltudatos munka mellett az egymás iránt érzett felelősség, a kollektíva segítőkészségének kibontakoztatása. Szerencsére túlvagyunk már azon, amikor e pártszervek fórumain gyakran a személyeskedés, egymás érdemeinek vitatása kötötte le az időt és a figyelmet. A beteglátogató csoportok munkája, a szociális bizottságok, a tagság életkörülményeivel foglalkozó taggyűlési napirendek mind bizonyítékai a közösségi együvé tartozás, az egymással törődés megvalósulásának.

dr. Latos István, az MSZMP KB alosztályvezetője

A minőség (görbe) útja

Mibe kerül ez nekünk?

AZ ÜZEMEKET, gyárakat

járva mindenütt a termék minőségének javítására tett erőfeszítésekről számolnak be az újságírónak. A sikert forintban mérhető eredményekkel igazolják. Mindennek természetes következménye lenne, hogy a vásárló az üzletben az eddiginél jobb, gondosabb munkára valló árut kapjon pénzéért.

Már pedig ez esetben számottevően meg kellene csap- panniok a kiskereskedelmi kifogásokat jelző jegyzőkönyveknek.

— Bár így volna! — sóhajt vágyakozva Osztafin László, a Salgótarjáni városi Tanács kereskedelmi felügyelője,

már lemondó hangszíne is sejteti, nincs minden rendben. —- növényeknél

betegedése is hasonló következményekkel jár.

Ez a felismerés újabb eszköz a növényvédő szakember kezében a növényi betegségek (különösen a kezdetben lappangva jelentkező gyökérbetegségek) korai felismeréséhez. A levelek hőmérsékletének mérése azonban nagyon munkaigényes eljárás, ami termesztett növényeinknél nagyüzemi méretekben aligha lenne alkalmazható. Megszületett azonban a korszerű megoldás is: infravörös légi felvételek segítségéve] jól megállapítható, hogy a nagyüzemi tábla mely részén, milyen mértékben szenved a növény gyökérbetegség miatt vízhiányban (azaz hol és milyen mértékben lázasak a növények). Ez hatékony módszer lehet az időben foganatosítható és térbe- 1-ileg is jól körülhatárolható szakszerű növényvédelmi intézkedések alátámasztására.

Nemhogy megfogyatkoznának e dokumentumok, de évente 10—15 százalékkal gyarapodnak.

Asztaláról egy dossziéba kötött csomót — lehet úgy két- kilós — emel fel:

— Tessék, ez a harmadik negyedév termése. Mennyiségi és minőségi reklamációk a salgótarjáni boltokból. A minap hoztak át a Pécskő Üzletházból ötvenet, valameny- nyit a cipőosztályról, bő egy hónap alatt gyűlt össze.

Lapozzunk csak kicsit bele! Mi nem tetszett ezeknél a lábbeliknél az átvevőnek? Akadt a szállítmányban színhibás, számhibás (csak jobb- vagy ballábas cipőből áll a pár), cippzárhibás, csathibás, tűzéshibás, páron belüli mérethibás. Ügy tűnik, valamennyi 'lehetőséget „lelkiismeretesen” végigzongorázták a gyárban.

De ne fenjük nyelvünket minduntalan a cipőgyárakon, hisz’ kínálnak e jegyzőkönyvek más választékot is. A gurigaszövet kevesebb kelmét tartalmaz, mint kéne, jóllehet rajta a végét jelző originál jelzés. Híja van a nagy dobozokban, ugyancsak eredeti csomagolásban érkező csokoládénak. italnak. Első osztályú áron érkezik a másodosztályú áru, és citálhatnánk vég nélkül a fineszes variációkat.

KERESKEDŐ legyen a talpán, aki jó érzékkel, aprólékos átvétellel valamennyi hibát, hiányt felfed! Pedig kénytelen vele, akármilyen időt rabló munka is ez, hiszen az átvételtől számított nyolc napon belül ki kell derülnie a turpisságnak, különben az üzlet kára lesz

Ezek szerint tehát napirenden vannak a reklamációs viták a szállítóval? Dehogy! Ha a városi tanács pecsétje a jegyzőkönyv alján díszeleg, a

szállító sző nélkül elfogadja

a kifogást.

— Igazság szerint a helyszínen ellenőriznie kellene a reklamáció jogosságát — mondja Osztafin László. —• Erre húsz év alatt egyszer volt példa, akkor is hiába jött a szállító képviselője, a bolt bizonyította igazát.

Reménytelen vállalkozás volna kideríteni most, niibe kerül nekünk mindez. A városi tanács két kereskedelmi előadójának ideje tetemes részében a reklamációs ügyeket kell intéznie. Pénzbe kerül a hibás áru ide-oda utaztatása. A bolti dolgozók, ha nem akarnak megrövidülni, energiájuk teljes latbavetéséve! számlálják, mérik, vizsgálják a szállítmányt. Perlekednek a hátsó helyiségben a szállítóval, odakinn meg a vevők morognak, miért oly lassú a kiszolgálás?

Levenda Józsefné, a városi tanács osztályvezetője a téma említésére is ingerült:

— NÁLUNK SEMMI másban, csak néhány köteg aktában jelenik meg a tömérdek munka, a kifogásolt tételek ellenőrzése, az ügyintézés, s az, hogy ingajáratban vagyunk a boltok és a tanács között. De szívesebben csinálnánk, ha legalább némi jelét tapasztalnánk a javulásnak. Ügy tűnik azonban, hogy ezért senki, még csak ejnye-bejnyét sem kap, megy minden a régi csapáson. Javasoltam már több ízben: vizsgálják meg a népi ellenőrök a szállítók fegyelmét, magatartását, ez talán segítene kilendíteni a holtpontról a kilátástalan küzdelmet.

Havi átlag 200 jegyzőkönyv.' Elpocsékolt idő, pénz, idegölő bosszúság.

S megy mindé« tovább a mága útján? — sz, m. —.

NÓGRÁD - 1980. december 10., szerda 3