Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
f Á gyermek és a könyv " 1 ; .valamint a házat is alulról kezdik építeni, azon- képpen a magyár irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermekeknél kell kezdeni” — írja Benedek Elek a magyar gyermekirodalom atyja. Természetes, hogy Benedek Elek megállapítását nem úgy kell értenünk, hogy azért olvassunk, neveljük gyermekeinket az olvasásra, hogy olvasóközönséget teremtsünk, hanem elsősorban azért, hogy utódainkból értékes emberek, a társadalom hasznos tagjai váljanak. A gyermek- irodalmat nagyon sokáig egészen furcsán és helytelen módon értelmezték, egy leguggoló lehailó, gügyögő irodalmat értettek alatta, az irodalomnak le kell szállnia a gyermekekhez. Nem így van. A gyermekirodalom az irodalom szerves és elidegeníthetetlen része, csupán olyan specifikumokkal rendelkezik, melyek figyelembe veszik az életkori sajátosságokat, addigi élményanyagukat, erkölcsi világképüket. A gyermekirodalomnak önálló léte, létjogosultsága van, hasonló esztétikai ismérvekkel és követel mén vekkel, mint az úgynevezett felnőtt- irodalomnak. A gyermeket azonban nem csak beszédre, helyes viselkedésre és a társadalom különböző írott és íratlan normáinak ismeretére kell megtanítanunk, hanem meg kell tanulnia olvasnia is, meg kell szerettetni vele az olvasást, annak örömét. Az elmúlt korok gyermekirodalma két nagy hibába esett Egyrészt állandóan és szinte kizárólag pedagógiai célzatú volt, „szájbarágós”, másrészt a gyermeket nem tekintette a maga szintjén sem értelmes lénynek az irodalmi befogadás szférájában, csupán leereszkedő hangnemben vélte elérhetőnek értelmét Nem kell mondani, hogy a inai 5—10 évesek valóságérzéke, valóságérzékenysége milyen nagyfokú, elég csak a tv Delta műsorának népszerűségére utalnunk, hogy az autótípusok ismeretéről ne is beszéljünk. Ez már a világra eszmélés, észlelés első pillanatában megnyilatkozik, ezért a mese is más értelmet kapott az utóbbi két évtizedben. Nincs már vasorrú bába, vagy kéményseprő, aki elviszi a rossz gyerekeket. Még a képzeletet megújító mesében is a valóságelemek kerülnek túlsúlyba. Á jó és a rossz harca, a kaland, de csupán olyanok, melyek mentesek a transzcendentális momentumoktól A legkisebbek könyvhöz, olvasáshoz való szoktatása azonban még a mesék felolvasása előtt kezdődik; a leporellókkal, lapozgatókönyvekkel, képeskönyvekkel. És az sem baj, ha netán a kétéves fiúcska összetépi, vagy várat készít belőle. S később, amikor a hallott mese, vagy történet élménnyé válik, amikor a 3—i éves észreveszi, hogy „apu, ezt tegnap másként mondtad”, a mese nemcsak a szórakoztatás, vagy az elaltatás funkcióját tölti be, hanem egy nyiladozó értelem emlékezetét is megmozgatja. Ebben a korban a rövidebb lélegzetű mesék ajánlhatók, mint például a Móra Kiadó nagyszerű összeállítása, a Mindennapra egy mese, Benedek Elek népmeséi gyűjtésének minden egyes kötete, vagy Illyés Gyula nagyszerű 77 magyar népmese című válogatása. Nem szabad elfeledkeznünk a versekről, többek között a memóriagyakorlatok miatt sem. Szerencsére egyre kevesebb szülő „produkáltatja” gyermekét a1 „vendégek előtt” versmondással. kitéve őket az esetleges „belesülés” lelki traumának. A verset nem megtanuítatni, hanem megszerettetni kell, annak nyelvi, stiláris szépségét, s nem utolsósorban belső ritmusát, zenéjét. Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Zelk Zoltán, vagy Kormos István gyerekversei irodalmi értékű, rangú alkotások, s ha ilyeneken nevelődik a gyéreik, bizonyos, felnőttkorában nem áll meg a krimik, vagy Jókai olvasásánál. A mese- és verseskönyvekben a képek szerepe kisegítő, de meg kell értetnünk, hogy nem egy-egy vers, vagy mese tartalmának rajzi elmondásáról van szó, hanem a mű lényegének más eszközökkel, egyéni módon való megjelenítéséről. Természetesen szükséges, hogy a környező világot valósághű képekben ismerje meg a gyerek; állatokat, gépeket, növényeket stb. Az olvasóvá nevelés szülők számára legnehezebb szakasza akkor kezdődik, afnikor a gyermek önállóan kezd olvasni. „Az ember klasszikusok olvasására születik — írja Németh László Lányaim című művében —, s egy ép gyerek- lélek sokkal közelebb ül a költészet nagy forrásához, mint egy középiskolával denaturált felnőtt Igenis, össze lehetne állítani remekművekből egy olyan könyvtárat, hogy a gyermek azon jusson el a serdülésig”. Valóban vannak olyan olvasmányok, melyeken generációk nőttek fel, s ma sem porosak, időszerűtlenek. Defoe és Swift, Dickens és Mark Twain, Móra és Gárdonyi, Móricz és Mándy Iván alkotásai többségükben tulajdonképpen eredetileg nem a gyerekeknek készültek — csupán később nemesedtek azzá, olyan művekké, melyek ismerete nélkül aligha válhat valaki alkotó olvasóvá. Nyilvánvaló szükség van kalandos regényekre, indiántörténetekre, s arra a műfajra is, melyet egyszerűen Verne Gyulának nevezünk 100 év óta. Ma már csökken a veszélye annak, hogy a tizenévesek csupán szépirodalmat olvasnak, s elhanyagolják az úgynevezett ismeretközlő irodalmat. Az egyoldalúság inkább más oldalról fenyeget. Egyrészt a sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikus regények túlzott, jelentőségét messze meghaladó kedvelése, másrészt —, ami jobbára csak a most tizenévesekre jellemző — a technika abszolút előnyben részesítése. A tudományos- technikai forradalom korátéljük, de történelmi-irodalmi ismeretek nélkül gyökértele- nek vagyunk. Nemzeti múltunk, művelődéstörténeti értékeink megbecsülése, a humánum tisztelete, majd gyakorlata nélkül nehezen képzelhető el tartalmas élet. A társadalomtudományokban olyan világviszonylatban is kiváló sorozatok állnak a nagyobb gyerekek rendelkezésére, mint a Képes Történelem, a Képes Földrajz, vagy az Így élt Az összefüggéseket jól kiemelő, sok képpel bemutató sorozatok nem csak az iskolai tananyaghoz kapcsolódnak, hanem segítik a helyes történelmi, politikai tájékozódást is. A Móra Kiadó Természetbúvárok könyvespolca című sorozatában a tudományok szinte minden ágát népszerűén bemutató köteteket találunk. Ismeretterjesztő gyermekkönyvkiadásunk az utóbbi néhány évben hatalmasat fejlődött Elég, ha utalunk a kisebbeknek szóló Bölcs bagoly, illetve a Búvár zsebkönyvek, vagy a nemrégiben indult Kolibri könyvek című sorozatokra, vagy a társadalomtudományok területén a már kamaszoknak szánt Iránytű című sorozatokra. A művészeti ismeretterjesztés még nem érte utói ezeket a valóban nagyszerű kiadvány- típusokat. Az említett sorozatok inspiráló hatásúak — sok esetben életpályákat dönthetnek el — nem is említve látókörtágító hatásukat A magyar gyermekkönyvkiadás napjainkban vált nagykorúvá — választékában, a művek tartalmi, s formai színvonalában a legjobb európaiakkal .is felveszi a versenyt. Tudni kell a széles választékból ésszerűen, tudatosan választani; egyrészt, hogy az ismeretek és olvasmányok a tudomány és a szépirodalom gazdag palettáját mutassák be. másrészt, hogy módot adjon ez a választásra, a specializálódásra is Az olvasás a iellem- és ízlésnevelés eszköze az ember formálásában, ezért a szülő feddő és biztató szeme ott kell legyen gyermekei olvasmányainak kiválasztásában is. Zöld Ferenc Szepesi József3 Nekem is vannak Nekem is vannak vágyaim, szerelmem, csókom, átkom, s van múzsám, mely ha búsulok, karjával olykor átfon. Nem vagyok más, mint más mohó, apró kis szemcse, porszem: parányi kristály, mely ragyog, bár nincs hozzá mosoly sem. Nekem is vannak álmaim lidércesek, vidámak, s én is merengek szótlanul sorsán a vak világnak.< Gyakran kikezdi lelkemet e nyűgös emberöltő, s szánom az Istent, mert beteg, akár a legtöbb költő. Káldi János: Nagymarosi tollrajz Viszi még a kompot a sebes hullám, a messziség, s megcsöndtíi roppant Nap-szívét az ég. Orsi még a kék katángos, félműit réteket s három fűz rajzát a viz felett az emlékezet. Hallja még álomi szavad rendületlenül — íme, íme, sohase csendesül — a fül. ../ 'í",#* J ánossy Ferenc: Beszélgetők ♦♦♦ ♦♦♦ *** ♦♦♦ ♦♦♦ *+* *** *** *•* *•* *** *** *** *** *** *+* *** *** *** *•* *•* *1* *+* *** *♦* *♦* %* *+* *1* *♦* ♦♦♦ *í* *•* *•* *** *** *** *** *+* *♦* *♦* *♦* *** ^ K ényelmesen elhelyezkedtem a fotelben, amikor a feleségem a két kicsivel elviharzott a Parlament előtti „telkünkre”, hogy nyugodtan nézhessem a mécsesét. A csapatok felsorakoztak, felhangzott a Himnusz. Dúdoltam: Isten, áldd meg a... Hosszú csengetés szakította félbe dúdolásomat. Vulán, a kutyánk, ez a vad, korcs terelő puli, félelmetes vakkan- tással ugrott az előszobaajtónak. Biztosan valamelyik gyerek szaladt vissza, gondoltam, mert állandóan itt felejtettek valamit, ha kirándulni mentek. — Vulán, leülni! — kiáltottam rá, de mindhiába. Nem mozdult az ajtó elől, sőt, felfelugrott a kilincsig. A csengetés megismétlődött. Már tudtam, hogy nem a gyerekek rohantak vissza ittfelejtett játékukért. A konyha és a fürdőszoba közötti kis- hallba tereltem az acsarkodó Vulánt, és siettem ajtót/ nyitni. Egy langaléta fiatalember állt előttem. Mosolygott. Fehér arcán két piros folt sugárzott. Kékesszürke szeme csillogott. — Csókolom, Miska bácsi. Szóval nem ismeretlen. De ki lehet, töprengtem. — Szervusz, tessék —mondtam, de nem mozdultam az ajtóból. Azt hittem, a lányok udvartartásához tartozik. Nem volt kedvem most csevegni vele, amikor már megkezdődött a meccs is. — Nem tetszik megismerni? — kérdezte kissé furcsa, két-, kedö hangon. Fürkészve néztem mosolygós arcát. Ismerős, persze, hogy Bába Mihály: Minden rendben ismerős, gondoltam, a szeme, a homloka, a gödrös áll. — De, de — bólintottam. — Tessék? — kérdeztem újra makacsul, s vártam, majdcsak kiböki a nevét, meg azt, hogy kihez jött és mit akar. — Pityu vagyok, Terehegy- ről. Villám cikázott át rajtam. A bátyám legkisebb fia, ha jól emlékszem. — Gyere! — sodortam be a szobába. ’Leültettem, elzártam a televíziót, és a kamrából előhalásztam az eldugott sört. Töltöttem, ittunk. Közben szüntelenül arra gondoltam: hogyan is ismerhettem volna meg? öt éve nem láttam. Akkor tizenkét-tizenhá- roim éves lehetett, most meg felnőtt ember. A kilenc fiútestvér közül öten élünk még ma is, szétszóródva az országban. Egy- egy nagyobb évforduló sodor össze bennünket csak, amióta anyánkat, aztán 89 évesen apánkat kikísértük szende- regni a Kukuca temetőbe. A testvérek gyermekei is kirajzottak, ki erre, ki arra. Már esztendőkkel ezelőtt is, amikor az M. H. riportereként kószáltam az országban, szüntelenül beléjük botlottam. — Na. mesélj, mi újság otthon? Hogy vannak az öregek? És az unokák? Az ikrekkel hét, vagy nyolc unoka van? Na, és ti, kicsik? Ugye még négyen vagytok otthon gyerekek? A kérdészápor egy pillanatra zavarba hozta. Fölemelte poharát, ivott. — Miska bácsi — nyílt kerekre a szeme —, nálunk minden a legnagyobb rendben van, mindenki üdvözletét küldi az egész családnak. — Örülök — mondtam őszintén —, nagyon örülök, hogy nálatok minden a legnagyobb rendben van. Szívből örülök — tettem hozzá és megveregettem a hátát. — Na, erre igyunk egy kortyot. Van még ott egy üveggel, ahol ez volt, rögtön kihozom azt is. Tudod, kevesen mondhatják el, hogy náluk minden a legnagyobb rendben van. Pityu elgondolkozva nézett rám. Letette a poharat és egyre gyorsabban forgatta az aszitallapon. — Igaz, apu egy kicsit betegeskedett. .. — mondta olyan közömbös hangon, mintha csak azt mondta volna: kicsit süt a nap, vagy esett az eső. Szóval, nem lehetett nagy baj, gondoltam, de azért megkérdeztem : — Na, mi baja volt? Pityu hátradőlt a fotelben, hosszú lábait átvetette egymáson, tenyerét térdére tette. — Nem tudjuk, nem mondták meg. A gyomrával, talán. Egy évig volt kórházban, * leszázalékolták. Fél évvel ezdSbbemtik vele az embereket Szinte érzem: nyársra húzva forgatják őket a pokol lángja fölött, amit a szenvedés szít szüntelenül, s akkor is azt rebbenti el sóhajnyi nyögésük: nálunk mindenha legnagyobb rendben van. Minden rendben! előtt hazaengedték. Kicsit le- — Ä szivem miatt? . Leültem, hogy megnyugodfogyott. ötven kiló sincs. Idegesen kaptam a cigaret- 3ak ef% kicsit. Megittam a — Kicsit? — döbbentem ta után. Kihámoztam! egyet a inaradek soromét. ^ Cigarettameg, hiszen, amikor legutol- dobozból és rágyújtottam. val kínáltam Pityut. jára láttam a bátyust, ki- Hirtelen éreztem, hogy láng- — Köszönöm, nem dohány- lencveinnél is több volt. Mi ba borult az arcom a féléi- 201X1 ~ _mo, ta halkan, történhetett és miért hallgat- metes, gyötrő szégyentől. A “ Stóval,, a szivem miatt. tak betegségéről? — De most szívem rakoncátlankodása mi- kérdeztem még egyszer, már jól van? att minden gondjukat, ba- xnoxf; me2 mindig nehezen — Igen. Most már jól van íukat. bánatukat elrejtették hogy elhanszott ez ................. előiém. A testvér súlyos ba- a mondat. — bólogatott. Gyanút fogtam. Jat még akkor is, amikor a- Hogyhogy! Mi baja volt? fza.n ész megszámlálta nap- ^€g^ost “°^döb™n°ho«y- Négy hónapig bottal járt, KSÍ tóbbef Ä ^ mert a lábán az erek be- Lem Vott - vil4gT Xtó. tem írásaimban. Nálunk minden a legnaIgen — mondta Pityu megértést kérőén, mosolyoggyulladtak, « mély vénák ... ahogy az orvosok mondták. Most nem szabad neki még ■ “ j_ e gy széket sem arrébb tenni, gy rendben, minden na Felugrottam. illetlenül többet kelleténél. Egy másodperc töredékéig rámeresztettem tekintetemet. — De hisz’ ez irtózatos — üvöltöttem fel. Pityu megdöbbent. Ujjai lecsúsztak a pohárról, combjába kapaszkodtak. Tekintegyon szép, minden nagyon jó „ .. . . , — zúgtak a fülembe Pityu Semmit se tudok... korábban elhangzott szaval, kiáltottam. - Egy sort se ír- Elnyomtam a csikket, s . , , . , . t ,, tatok ezekről a szorongató rögtön másik cigarettára kével kísérte sebes lépteimet, baJ°kró1', . „ „ .... gyújtottam. Mintha a füstbe “ alá -a sf"baban- Várt Pityu lehajtotta a fejet, akartam volna elrejteni a várta- a®11® lassítok, megMegforgatta maga előtt az méregtől vörös arcomat Va me£állok, államat szorongaüres poharat Kimentem a lamit már tudtam, de igazán tomeaAlrÓlnVi .be,hoftarn, a sort- csak most értettem meg: nem, * ztán végigcsurgott arF«nt?7áftemtelevára ' °k Panaszkodni sohasem fog- A cán á mindenkit fog£*“***JS Vlr^Lnak- Soha. ™dg akkor sem, ^ lyul ejtő, kedves, táhr,™ o TS k. ’ amikor a koporsót már a ház maszt ígérő, erőt adó mohogy sok volt a gondunk ba- falához dönti a temetési ce- soly: nU WóUrá^óf remónia mestere, ha a man- — De Miska bácsi, miért? akót a hónuk alá szorítják, —, kezdte halkan, de nagyon fpbtm nv,-, itnthogy járni tudíanak! Azt a határozott hangon. — Hiszen táT szinte “«yhajtósra me«' aVer®’ kajdúsági- fusztai, ri‘ ®álu®k mMem a legnagyobb ma e®yfta-Jtasra me= degseget magukkal vittek a rend-ben. Komolyan: minden ina a sort. siklósi várat körülölelő sze- rendben! — Nem akartunk panaszos lid dombok közé is, és meg- Ez megérthetetlen! levelet írni a Miska bácsi szíve miatt. T ' ----------------------------------Me gint felpattantam. I NÓGRAD — 1980. december 7., vasárnap 9 l
