Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-05 / 285. szám
Hatévesek a esepregi négyes ikrek. Kovács Adrienn, Zsuzsa, Katalin, Ildikó. Felvételünk az óvodában készült Veszélyes felelőtlenség Utak—télen Hóesésben indulunk a KPM megyei Közúti Igazgatóságának ellenőrzőkocsijával, hogy megnézzük, milyen állapotban várják a telet a megye útjai. A borongós délelőttben a 22-es úton haladunk Salgótarjánból. A ludányhalászi elágazás és Szécsény között a 42—44-es kilométertáblák környékén eleinte elszórtan látunk megcsorbult szegélyjelző oszlopokat, majd a menetirány szerinti bal oldalon meglehetősen hosszú szakaszon folyamatosan hiányoznak. Átrobogunk Szécsényen, a túlsó végén 'a vásártér környékén elágazó útról valamilyen jármű nagy sártolonco- kat hordott a 22-esre. Ahogy tovább hajtunk, örhalom előtt újra a megrongált szegélyjelzők sorával találkozunk. A hugyagi elágazónál is sok hiányzik belőlük. Ahogy elhagyjuk örhalmot, az út mentén a hó jótékony takarója alól is ki-ki bújik a szétszórt szemét Ez különben legtöbb községünk határában tapasztalható. Emitt épp egy lyukas fürdőkád kéklik a fehér pelyhek alól. Közben a vasúti átjáróhoz érünk, előtte ugyancsak sár terül, vagy 20 méternyi — az úton. A csesztvej elágazás után 200 méteren szétszórva a sár. A nagyobb rögök ugyan az út szélére dobva, de a finom iszap szinte az egész burkolatot takarja. A nyomok az út menti szántás felé mutatnak. A környéken szintén sok a törött szegélyjelző. Szintén híja van a különösen sötétben és ködben hasznos műanyag oszlopoknak Jobbágyi és Szarvasgede között, Az út egy szakaszán a jobb, később a bal oldalán Nagylóe és Szécsény között az Ültetés-domb előtt megint megfarol az autó. Az út menti kukoricatáblából csak úgy az árakba hányt csuhén keresztül hajthatott ki előttünk valami jármű 80 méterre besározva az olvadó hólétől csúszós burkolatot. Szécsény után Ludányhalá- szi felé fordulunk. Ahogy elhagyjuk az elágazót itt is, ott is kátyús az útpadka. A község belterületén végig sáros a burkolat. „Amióta betették a vízvezetékcsövet az útpadkába, azóta mindig ilyen” — dörmögi a gépkocsivezető. Lipták Pál Közvetlenül a község után sárgás agyag borítja az úttestet, 50—100 méteren. Jobb oldalról hozták be a járművek. Itt a burkolaton is bele-bele zöttyen egy kátyúba a kerék. Nógrádszakál. A község végét jelző tábláról a ' feliratot áthúzó vörös csíkot — a speciális fényvisszaverő fóliát — valaki leszaggatta. Az egész megyében tapasztalható, hogy a vezető oszlopokat is csonkítják a fényvisszaverők miatt Kitörik, türelmesebbek bicskával kifaragják, majd megpróbálják leszagattni a műanyagról. Folytatjuk utunkat. Az egy- házasgergei elágazónál a szemben levő földútról mindkét irányba több száz méterre hordták ki a sarat Különösen Salgótarján felé nyúlik ki hosszan a csuszamlós szakasz. Hasonló a helyzet Ka- r an csalja Salgótarján felé eső végénél is. — Bár az úthálózat — különösen a főútvonalak — állapota kielégítő, a tapasztalatok meglehetősen elszomorítóak — fordulunk Szakos Pálhoz, az igazgatóság főmérnökéhez. — A legteljesebb mértékben egyetértek. A felsoroltak nekünk is nagy gondot okoznak. Vegyük csak a sok helyről hiányzó szegély jelzőket! Évente mintegy ezret rongálnak meg úgy, hogy ki kell cserélnünk. Az esetek többségében nem balesetről, hanem szándékos garázdaságról, vagy esetleg figyelmetlenségről van szó — különösen, ahol nagy mezőgazdasági gépek közlekednek az-utakon. Ez azt jelenti, hogy évente minden tizedik oszlop helyett újat kell állítanunk, ami, ha figyelembe vesszük az árát, nem olcsó mulatság. Éppen ezért az oszlopokkal szegélyezett utak hossza jövőre nem is gyarapodik. Az erre szánt összeget a pótlás felemészti. Ha erre nem lenne szükség, évente 25 kilométerrel szaporíthatnánk az így jelzett utakat. Ami a sárfelhordást illeti, veszélyességét nem kell külön ecsetelni. Végzetes baleseteket okozhat, éppen ezért a KRESZ és a rendeletek egyértelműen kötelezik a jármüveket, hogy ha földútról burkolt útra hajtanak, előtte le kell tisztítani a járművekről a sarat. Megoldást jelentene, megfelelő hosszúságú burkolt. felhajtók építése, ezt szorgalmazzuk ' is, különösen a termelőszövetkezeteknél, amelyek azonban anyagi helyzetükre való hivatkozásra halogatják. Bizonyos szempontból igazuk van, hiszen a megye területén több mint 500 ilyen felhajtó sávot kellene építeni, ami magában nezve sok, de ha kettőt, hármat „összevonnának" — és erre sok helyen van lehetőség, hiszen van, ahol 200 méteren három ilyen felhajtó út Is van —, akkor csökkennének a költségek. — Mi lesz a megrongált táblákkal? — Folyamatosan gondoskodunk a felúj {fásról, de alig győzzük a versenyt a rongálókkal. A jobb eset, ha csak kővel dobálják meg, a sokszor tízezer forintnyi értékű táblákat, de van, amelyiket légpuskával lövöldözték össze, vagy erőfitogtatásból összehajtják. — Szemét? — Amíg a községek nem alakítanak ki megfelelő lerakóhelyet, tehetetlenek vagyunk. — Kátyúk? — Az alsóbbrendű utakon a szükséges javításokat november végéig akartuk befejezni, az időjárás egy-két helyen közbeszólt. Itt a tél, az egyik legbale- setveszélyesebb időszak a közlekedésben. Jó lenne, ha az úton járók gondolnának azokra is, akik utánuk jönnek! — t — Arra kérem Tóth Attilát, hívja össze az ABC-ben dolgozó KISZ-tagokat, lévén ez a legnagyobb egység a Salgótarján és vidéke ÁFÉSZ-nél, így bizonyára itt kapható a leghitelesebb kép az ifjúságmozgalmi .munkáról. Néhány percet várok, a KISZ-tagok csak nem gyűlnek... Aztán kiderül, a harmincfős létszámból, az ÁFÉSZ KlSZ-szerve- zetnek egyedül Tóth Attila tagja. KEVESEN KEVESET t Attilát igazán nem érheti bírálat, Íriszen a remekül dolgozó Nógrádi Sándor Szocialista Brigád vezetője, nemrég fölvették a pártba, s ahogy mondják becsülettel elvégzi munkáját. Még az is megbocsátandó, hogy úgy emlékszik, tagja a szövetkezeti KISZ-vezetőségnek — mint mondja kulturális és sportfelelős —, de később kiderül ez év tavaszától megszűnt a mandátuma. Űj felállásban dolgozik a vezetőség. Igaz, erről keveset tudnak a többiek. Február óta egyszer volt taggyűlés, a rendezvények is oly ritkák, mint a fehér holló. — Magam is inkább a brigádmunkára fordítom az erőm, ott jobbak a lehetőségek, a feltételek, s így * az eredmények is — mondja Tóth Attila. — A KISZ működésének számtalan nehézsége van, kezdve a bejárástól a két műszakos munkarendig. Mikor, hol találkozunk? Igaz, végre van egy klubhelyiségünk, de egyelőre program nélkül,... Az egész mozgalmi munka feltételeit alaposan meg kellene vizsgáin!, aztán dönteni: merre tovább, melyik úton? Falugyűlés Szécsényben Egy akarattal a közös célért ÍRATLAN SZABÁLYA, szokása a falugyűlésnek, hogy a vezetőség tagjai, a vendégek a pódiumon, vagy a színpadon elhelyezett piros asztal mögött ülnek, a hallgatóság pedig az asztalon innen a széksorokban foglal helyet. Ez így jó, igy ünnepélyes. Ám a falugyűlés akkor tekinthető igazán sikeresnek, ha a beszéd, a vita fonala során az asztal szabta korlátok leomolnak, eltűnnek. Mert akkor azt jelenti, hogy az asztalon innen s túlnan ülők egyféleképpen éreznek, együttgondolkoznak, egy akarattal munkálkodnak az élet gazdagabbá, szebbé tételén. A közelmúltban Szécsény nagyközség falugyűlésén valahogy Imigyen történt. Ahogy folyt a beszéd, élénkült a vitakedv, úgy tűnt el színpad, piros asztal, díszemelvény, vezetőség és hallgatóság közül, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a jövő feladatait, hasonlóan az eddig! jó gyakorlathoz, csak a közösség ereje, az együttes cselekvés valósíthatja meg. Már a kezdet is hangulatteremtő, kedvcsináló volt. A Kubinyi Ferenc Múzeum énekkarának műsora és az általános iskolások furulyacsoportja melegséget varázsolt a művelődési ház nagytermébe. Még Inkább fokozódott a figyelem, amikor Tóth Endréné, a nagyközségi népfrontbizottság titkára megtartotta beszámolóját az elmúlt öt esztendő munkájáról, és ismertette a község fejlődésének legfontosabb állomásait. Mert valójában Szécsény, az elmúlt tervidőszakban az eddigi idők legnagyobb arányú fejlődését élte át. Űj lakótelepek épültek, korszerűsödtek az utak, bővült a kereskedelmi hálózat. A nagyközségben élő munkád sok, termelőszövetkezeti tagok, értelmiségiek, alkalmazottak összefogása, munkája tette lehetővé a településfejlesztési célok sikeres megvalósítását. Ott voltak a népfront aktívái, tagjai a társadalmi munkaakciókban a lakóhely szépítésénél. A lakosság, az üzemek, intézmények dolgozói 1979-ben 5,5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek, amelyből 871 forint jutott minden lakosra. Ezzel az eredménnyel a nagyközségek közötti versenyben Szécsény első helyezést ért el. Szép sikereket hozott az „Egy nap Szécsényért” és az „Egy üzem, egy iskola, óvoda, bölcsőde” mozgalom. A népfront a tanáccsal, a KISZ-szel és , a Vöröskereszttél való jó kapcsolata alapján hirdette meg a „Tiszta virágos községért” mozgalmat. A művelődési, oktatáspolitikai célok szolgálatában is bekapcsolódtak a népfrontosok; író-olvasó találkozókat, olvasópályázatot, könyvhőnapot szerveztek. A .klubmozgalom szélesítésére alakult a nyugdíjasklub, a nők klubja és a kertbarátkor. A NÉPFRONTBIZOTTSÁG beszámolójához kapcsolódva Czeglédi János, a nagyközségi tanács titkára részletesen ismertette a falugyűlés résztvevőivel a tanács elmúlt időszakban végzett munkáját, és a VI. ötéves terv fejlesztési célkitűzéseit. Jóleső érzés volt hallani, hogy Szécsény mi mindennel gyarapodott. Megépült húszezer ember bevásárlóvendéglátó központja, egy »12 tantermes általános iskola, készül a 100 férőhelyes óvoda, az egészségügyi ellátás két körzetben történik, emellett szakorvosok biztosítják a gyógyítás korszerű feltételeit. Több utcában megtörtént a csapadékvíz-elvezetés, a villanyhálózatépítése. A tervekről szólván a vb- titkár hangsúlyozta, hogy a további tennivalóknál ismételten számítanak a lakosság segítségére. Tervezik új körzeti orvosi rendelő építését, a vízellátás biztosítására 500 köbméteres magastározót, gond és megolásra vár a szemétszállítás. Szükséges az összefogás a várkert rendbetételéhez, a parképítéshez. És szóljunk a legvégén — célzatosan — a szécsényiek legnagyobb álmáról, az új művelődési központ megépítéséről. Amelyhez a meglevő anyagi erőink kevésnek bizonyulnak — hangsúlyozta a vb-titkár — ezért kérjük a nagyközség lakosságát, az üzemek, gyárak dolgozóit, a népfront tagjait, hogy mozgósítással, önkéntes hozzájárulással, társadalmi munkavállalással segítsék a kultúra méltó házának létrehozását. Hiszen az együttes cselekvés már eddig is csodákat tett. Szinte valamennyi hozzászólásból, legyen az bár dicsérő, vagy elmarasztaló, a község szeretete, féltése csengett ki. Többen szóvá tették az utak, parkok tisztaságának, virágosításának további javítását. Szabó Sándor, a Salgótarján felől jövő út mentén elhelyezett szeméttelep megszűntetését, vagy facsoporttal való elhatárolását kérte. Jusztin István javasolta, hogy az EL- ZETT gyár felé építsenek kerékpárutat. Többen szóltak a közvilágítás hiányosságairól. Ugyancsak többek aggodalma volt; mi lesz Szécsénnyel, miután járási székhelyből nagyközséggé lépett vissza. Megáll a fejlődés? Dr. Hütter Csaba ország- gyűlési képviselő, a szécsé- nyi tsz elnöke a kérdésekre megnyugtató válaszokat adott. — S, hogy mi lesz Szécsénnyel ? Tovább épül és fejlődik, átvészelte a „lefokozással” járó nehézségeket. Ezentúl is arra kell törekedni, hogy tovább lépjünk az urbanizáció útján. Ez csak a község lakóinak segítségével válhat valóra. Igencsak késő este volt már, mikor a falugyűlés megválasztotta a negyventagú népfrontbizottságot, a! 13 tagú elnökséget, valamint a két megyei küldőt-' tét. KÉSŐ ESTE volt, de sem: ki nem sietett, mert az emberek érezték; érdemes megállni, elidőzni a megvitatot- tak felett. A mindannyiuk életét szebbé, tartalmasabbá tevő jövő érdekében. — rí» — Egy KISZ-alapszervezetről — több szemszögből Merre tovább« melyik úton Kovács Imréné bő egy esztendeje végzett a kereskedelmi szakmunkásképző intézetben. Karancsberényben lakik, ott KISZ-tag. — Minden szempontból kedvezőbb nekem az otthoni szervezet, közeliek az ismerősök, a programok is jobban illeszkednek a szabad idomhoz — magyarázza —, nyilván, hogy ott fizetem a tagdíjat! „ELÉGEDETT VAGYOK” Mondja a szövetkezeti elnök, Vincze József, aki éppen a napokban számolt be a MÉSZÖV előtt az ifjúságpolitikai határozat, s a törvény megvalósításának helyi tapasztalatairól. Itt említette a KISZ-fiatalokról, hogy „Az eddig végzett munkájuk alapján aktivitásuk a gazdasági és mozgalmi feladatok végrehajtásában egyaránt jónak értékelhető.” — Jóllehet a szervezettség és a szervezti élet jobbításában vannak teendőik — fűzi hozzá. — Most, hogy az új épületbe kerültünk erre is megvan a lehetőség. A régi helyen arra sem volt mód, hogy valahol összejöjjenek. Az orvos is az én irodámban rendelt, hetente egyszer,., itt viszont szép Kisz-klubot kaptak a fiatalok, csak hangulattal, rendezvényekkel kell vonzóvá tenni Mi ehhez minden támogatást megadunk. Még egy szóra maradjunk ,a fiatalok támogatásánál. A szövetkezet a gyesen levő kismamáknak évente 500 forint támogatást nyújt. Az elmúlt években 200 ezer forintot adott azoknak, akik valamilyen lakásmegoldást találtak, pénzzel és szövetkezeti részjegyekkel ösztönzik a szakmunkás- tanulókat, de fölsorolni ia nehéz lenne mindet Summázva elmondható, hogy bőven csordogál a közös kasszából támogatás a fiataloknak. Ezért is meglepő, hogy az ilyen törődés mellett halódik az ifjúsági szervezet. De kérdés: MEGHAL-E? A megyeszékhely főtéri, új épületének negyedik emeletén található a klub. Vadonatúj benne minden, 24 kényelmes, lakkozott szék, csinos, gurítható asztalokkal, hatalmas ablakokkal. A falon 25 oklevél, majd mindet a tekézők és a focisták kapták. Itt beszélgetünk. — 1973-ban alakult a KISZ- alapszervezet, mindössze hat fővel — mondja Kajtor Lász- lóné, KISZ-vezetőségi tag. — Most névlegesen 26-an, de valójában 11-en vagyunk, mivel sok közöttünk a gyeses. Egyébként a szövetkezet 428 dolgozójából több mint másfél százan harminc éven aluliak. Tehát éppen lehetne szervezni.^ A KISZ-titkár, Fodor István, mozgalmi zsargonnal szólva önkritikát gyakorol: — Személy szerint sem tettem meg mindent, hogy jobb legyen a KISZ-munka, hogy többen dolgozzanak velünk. Persze, magyarázatokat mondhatnék, hogy két hónapon át katona voltam, járok a marxista—leninista esti egyetemre, építkezem, közbejöttek családi ügyeim... és igy tovább. Mindemellett úgy érzem, az újításhoz „friss erőre” van szükség. Kérem majd, hogy választás után más végezze a titkári munkát. Addig is igyekszünk egy kis pezsgést hozni a klubba, a mozgalmi éetbe. Őszintén szólva, nem nagyon hiszek abban, hogy a szövetkezetnél valamiféle ugrásszerű változás következik be, mindazok ellenére, hogy a szándék megvan. Mert ez kevés, ha a körülmények nem engedik érvényre jutni. Tudniillik a munkahelyi szétszórtság, az eltérő munkarend már két olyan akadály, amely eleve magasabb az átugorható- nál. És a két másik rivális: az iskolai és a lakóterületi alapszervezetek (nekik is „kötelező” a létszámszervezés!) jóval előnyösebb helyről startolhatnak, mint a szövetkezeti. Megoldásnak tehát csak az látszik, hogy alapos fölmérés után a szómba jöhető közösségnek — légyen az akármeny- nyi — igény szerinti programot adni. De ehhez a vezetőségnek is dolgozni kell... Tanka László NÓGRAD — 1980. december 5., péntek
