Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-31 / 305. szám
Védett könyvtárak December a Krímben (3.) Csokonai műveit gyűjti Vargha Balázs otthonában Vargha Balázs Csokonai- kutató otthonában egész szobát töltenek meg a könyvek. A „könyvtárteremben” íróasztal és kényelmes karosszék, no meg kéziratok várják gazdájukat, aki az alkotás óráiban ide húzódik visz- sza. Itt a könyvek a kollégák, a bennük megbúvó adatok pedig a munka ösztönzői. Hogyan lehetséges, hogy e könyvek nem a szabad idő eltöltésének eszközei, vagy a bibliofil szenvedély csilla* pítói? Egyszerű a válasz! Ez a szobányi kötet ugyan szórakozást is nyújt, de — lévén nagyrészt Csokonai-irodalom, vagy Csokonai életéhez, munkásságához kapcsolódó kiadvány — elsősorban munkaeszközként funkcionál. — Sikerült-e Csokonai műveinek valamennyi kiadását összegyűjtenie? — fordulok az állomány boldog tulajdonosához. — Csaknem teljes a gyűjteményem, de arról már letettem, hogy a hiányzók mindegyikét megszerezzem. Vannak olyan Csokonai-ki- adványok, amelyek — szerintem — sohasem kerülnek elő. De, bár hallatlan élmény fölhajtani egy-egy mű első kiadását, számomra talán ennél is izgalmasabb,. ha rejtett Csokonai-vonatkozások- ra bukkanok. — Hogyan is kezdődött ez a könyvgyűjtő szenvedély? — Nem vagyok könyvgyűjtő, s nem is akartam az lenni soha. Könyveimet nem értékükért gyűjtöm, hanem a munkámhoz kellenek. Igaz, akkor még’ nem foglalkoztam irodalomtörténettel, amikor debreceni diákkoromban szert tettem az első Csoko- nai-kiadványra. Szert tettem, mondom, mert nem állíthatom, hogy megvásároltam. A könyv ára 40 pengő volt, s ekkora „vagyonnal” én nem rendelkeztem. De Bertók úr, az antikvárius hitelbe is odaadta. Hamarosan elkerültem Debrecenből és mikor a felszabadulás után ismét összeakadtam Bertók Lajossal, ő már nem foglalkozott könyvkereskedéssel, egyetemi tanár volt és lektor. Hát így került hozzám ez az 1805-ben kiadott, Alkalmatosságra írt versek című kötet, amelynek külön érdekessége, hogy a beírás szerint Csokonai barátjának és művei kiadójának, Márton Józsefnek a tulajdonát képezte. Később könyvgyűjtőkkel ismerkedtem meg, akik eladtak, illetve aukciókon vásároltak. Néhány könyvet édesapám könyvtárából örököltem, A Dorottya-példá- nyom pedig Örkényé volt, aki A kultúra terjesztéséhez hozzátartozik a propaganda. Nagyobb közművelődési intézményeink — például a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ, a balassagyarmati Mikszáth, a rétsági Asztalos János, a pásztói Lovász József Művelődési Központ — évek óta havi rendszerességgel megjelentetik műsorfüzeteiket, melyekben a közönséget tájékoztatják az intézményben működő kiscsoportokról, kulturális rendezvényekről. E füzetek célja tehát a tájékoztatás, ezzel elválaszthatatlanul a mozgósítás, az érdeklődés felkeltése. Persze közben egy lényeges dologról is árulkodnak: lehetővé teszik olvasóiknak, hogy képet alkossanak, tartalmi, formai szempontból egyaránt, az intézményben folyó mindennapi munkáról. • Amikor közreadjuk ezen írásunkat, elmondjuk, hogy a fenti szempontok alapján vizsgálódtunk, s a konkrétumok ellenére hosszú hónapok tapasztalatait summázzuk, azzal a nem titkolt reménnyel: ebben az esztendőben átteHubay Miklósnak ajándékozta, ő pedig nekem adta, mondván, hogy Csokonai az én területem. — Érdekességként készítette az asztalra Gessner művének Kazinczy-fordítását, az Idylliumi című kötetet. Hogyan került ez a könyv a Csokonai-gyüjteménybe, hiszen — tudtommal — nincs kapcsolat e mű és Csokonai életútja, alkotásai között? — Látszólag valóban így van, csakhogy ez a példány Csokonai egykori diákjáé, Hatvani Gál Lászlóé volt, akinek segítségével — és Tol- dy Ferenc közreműködésével — a fennmaradt Csokonai- kéziratok az Akadémiai Könyvtár kézirattárába kerültek. De nem ez az egyetlen, rejtett Csokonai-vonatkozást tartalmazó könyvem. Néhány éve vettem például egy, diákok verseit és prózai írásait tartalmazó, Öröm-ünnep című kötetet. Ez a könyvecske az egyetlen hiteles forrása Csokonai egyik anekdotájának. Vagy a Kovács József fordította Én eás! E mű magyar tolmácsolója kötete kiadását megelőzően Debrecenben tanított Az Én eás előszavának megírását 1799-re tehetjük. Ez idő tájt Csokonai fizetés nélküli segédtanítóként nyomorgott Csurgón, de Kovács József büszkén írja: „így gyakorlottam én hajdan az én Tanítványaimat; és nem ditsekedem, hanem tsak mások’ ítéletét mondom, ha azt mondom, hogy igen sokra vittem sokakat közzülök. Egy azzok közzül V. Csokonai Mihály, a’ kit szép munkáiról jól esmér a’ Magyar Közönség”. — Vajon a könyvtárszobában sorakozó folyóiratkötetek is összefüggésbe hozhatók Csokonai életművével? — A régi lapokban a Csokinthetőbb, tartalmasabb kulturális műsorfüzeteket vehetünk kezünkbe. Lássuk a salgótarjáni műsort! A novemberi számban többször Visszatér a Gyertek, mesélünk! rovatcím. Fölöslegesen. Egyébként is ebben a szerkesztésben és tördelési formában rendkívül nehezen látható át a program. Köny- nyen félrevezet és a kedvet egyáltalán nem hozza meg; nyilván önnön magában értve, és nem elolvasás után. Holott egy műsorfüzetnek már első ránézésre vonzónak kell lennie. Ugyanúgy, mint egy kultúrháznak. A megyei művelődési köz- pont filmműsora gazdag. Ám tapasztalat szerint a vasárnapi „Nagy siker volt!” vetítéseket meglehetősen gyér közönség látogatja. S ami ezen kívül szomorú: az intézménynek (leszámítva a karácsony előtti munkaszüneti napokat) egyetlen vasárnapi kulturális ajánlata. Aztán működik a filmklub is. Olyan, amilyen programmal. Egy jó bevezető előadás azonkonai műveiben szereplő kor- történeti adatok eredetijét keresem. Az özvegy Karnyó- né, s az két szeleburdiak című komédiában például szerepel egy boltossegéd, aki a napóleoni háborúk híreit igen furcsa módon „magyarázza”: a hadvezéreket a városok nevén szólítja, a városokat pedig a hadvezérekről nevezi el. Ezt a zűrzavart csak egy korabeli folyóiratkötet haditudósításainak a segítségével tudtam megfejteni. Természetesen megtaláltam volna ezt az újságot a nagykönyvtárakban is, de szaporábban lehet dolgozni, ha csak a polcig kell elmenni. — Hány kötetet számlál ez a gyakran forgatott gyűjtemény? — Őszintén szólva, sohase számoltam és remélem, még jó pór évig nem is le§z rá időm! Annyi adatot rejtenek ezek a könyvek, hogy előbb az elbújtatott kincseket kell a Csokonai műveit kedvelők elé tárnom. ☆ Mit rejteget még számunkra Vargha Balázs állománya? Többek között az egyik legkorábbi, Toldy Ferenc tollából származó, kéziratos formában fennmaradt szerzői jogi értekezést egy borítólapon, valamint az úgynevezett Debreceni Grammatika azon becses darabját, amely Kassai Józsefnek, a 19. század egyik legjobb nyelvészének bölcs kritikai megjegyzéseit őrzi. „Nem is vagyok illetékes e mű birtoklásában” — szerénykedik búcsúzóul a tulajdonos, aki nemcsak Csokonaival és a hozzá kapcsolódó alkotókkal, művekkel foglalkozik. Érdeklődése a 16. és 17. század irodalmára és a nyelvészetre is kiterjed. Mátraházi Zsuzsa ban sokat jelenthetne, meg- könnyífahetné a befogadást. A Kohász Művelődési Központ programajánlata is ébreszt gondolatokat Csak kiragadva: miért nem rendeznek népxialestet, ha nótaestre (ez egyébként általában gyakori) futja az erőből. Szerintünk az is lehet olyan vonzó, igényes, mint a könnycsorga- tós műdalozás. Hirdetnek fórumot, de nem írják oda, hogy miről és kiknek, csak azt, akiknek részvételével. De hát akkor ki menjen el? Az ifjúsági és művelődési házban Bagó László diszkózik — filmvetítéssel. A programból nem derül ki, hogy mit játszik. Azt-e, amit a November 7. Filmszínház, vagy azt, ami oda nem juthatott el. Szóval nerft tudni, mint azt sem, hogy a diszkósnak van-e vetítési engedélye. Helyet kap a műsorban a könyvtár és a múzeum is. Az előbbi , zenemű- és hangtár részlegének programjában azonban nem értjük, hogy mit kíván jelezni egy-egy zeneszerző neve. Egyszerűen csak közük a nevét. Persze ebben a füzetben is akadnak jó dolgok, éppen úgy, mint a továbbiakban, mégis inkább a negatívumokra figyelmeztetünk, mért hiszünk a propaganda hasznosságában. Balassagyarmati műsor. Az év e'ején nagyon szépen változott külszínében. Izgalmasabb lett szerkesztése. Jó, NÓGRÁD — 1980. december 31., szerda Hogyan csábít a műsorfüzet? Borivóknak való A 16. századbeli nagy magyar költő, Balassi Bálint Borivóknak való című versét zárja ezzel a sorral: „Igyunk, lakjunk egymással vígan sze- retetbül”. Puskin pjedig, aki — bár száműzöttként került a múlt század elején az ország déli tájaira — a Krímet Is megszerette Pohárköszöntőiében egyenesen így kiált fel: „— Éljen a habzó, isteni bor!” Mert hiszen, mint írja, „ifjú időnk is elrepül ám!” Ha a költőknek hinni lehet bármely nép fiai is. a jó bor nemes örömök forrása. Az idő predig valóban röpül, holnap ismét új esztendő köszönt ránk. Köszöntsük pohárral, benne ezúttal krími borokkal. Ezekről akarok szólni. Nem vagyok borszakértő, még csak nem is mindennapi italom a hegy leve. Ezért különösen örültem, amikor a minőségi krími borok kóstolgatása előtt azt a megnyugtató azerbajdzsáni közmondást hallottam, amely szerint „ki a bort. mint vizet issza, értékét egy cseppet sem tudja”. Ügy látszik, azok a magyarok, akiiekéi együtt voltam Jaltában, ismerik a bor értékét s föltehetően nagyon sok vizet isznak. (Ha egyszer a bort nem úgy itták, mint a vizet). De félre a tréfával. A borkóstolót, amely nem volt „kötelező”, sőt néhány rubelt is fizetni kellett érte a Jalta Szálló Masszandra bárjában rendezték meg, teljes sikerrel. A poharakban hétféle vörös és fehér bor gyöngyözött, a kóstolás pezsgővel zárult. Az először kóstolt kissé savanykás száraz atustai bort a szakértők körében világszerte ismert masszandraiak követték. Fehér és vörös portói típusú borok, mézédes csemegeborok. Van közöttük olyan, amelyik pirított dióízt hagy maga után, ezt négy-öt évig a szabad ég alatt érlelik. Magam is láttam Masszandrában ilyen kádakat A másik fajta virágillatot áraszt Az Aju- Dag cukortartalma 18 százalékos. A Vöröskői fehér muskotályt pedig szakértők szerint nem is szabad másként fogyasztani, csak állva. Mondják, tearózsa illatát ontja magából. Ezt — bevallom — nem éreztem, a kóstolás sorrendjében ez volt a hetedik pohár, mindenesetre a 23 százalékos cukortartalomról így is meggyőződhettem, az első korty után. A krími borászat központja egyébként Masszandra. Ez elsősorban Lev Golicin érdeme, aki felújította a százados szőlőskertek nemesített állományát, s a korabeli Oroszország legnagyobb borpincéje a múlt század kilencvenes éveiben épült itt. Most a masszandrai borászati kombinátban 33-féle bort érlelnek. Ezeket több mint húsz országba exportálják, a nemzetközi borversenyeken számtalan aranyérmet nyernek. Van Masszandrában egy világhírű bormúzeum is, ahol 700 bormintát őriznek, köztük kétszáz éves borokat. Például a Xeres de la Fritera 1775-ös. Ezeket a féltett borokat természetesen csak a legritkább esetben lehet látni, a háború idején elszállították őket, utána kerültek vissza Masszandrába. A déli partvidék szőlészetének és borászatának világhíre elválaszthatatlan a Magaracs központi szőlészeti és borászati kutatóintézet tudományos tevékenységétől. Ez az intézet országos méretekben összehangolja a borászati munkát, nemzetközi kapcsolatai széles körűek. A borok után 1976-os száraz vörös pezsgőt bontottak. Méltó betetőzésé volt ez a vidám hangulatú délutáni borkóstolásnak. Nem is lehetett másként, hiszen Francia- ország után a Szovjetunióban készítik a legtöbb és kitűnő minőségű pezsgőt a világon, évente 190 millió palackkal. A felbontott palack durranása, a nemes ital gyöngyö- zése közepette nem volt nehéz elhinni a moldavai mondás igazságát, amely szerint a bor a nap és a föld szerelmének gyermeke. Azt a kislányt is kezdtem érteni, akiről Nyikolaj Gnat- juk énekel a rigai Raimond Pauls Baraban, azaz Dob című dalában. Ezt a fülbemáJ szó vidám dalt idén az egész Szovjetunióban éneklik, talán a legnépszerűbb táncdal 1980-ban Arról szól, hogy egy kislány táncol a dobon. Kérik, hogy vigyázzon, mert a sarkával beszakíthatja a dobot. Ö azonban tovább táncol.- mert, aki szerencsésnek érzi magát, dalol az egész világról. A kislány másokat is erre biztat A borkóstolón levőket eredménnyel. Igaz, elhangzott olyan mondás is, hogy a mértéktelenül fogyasztott ital megrövidíti az életet. Lehet benne valami, mert, ha reggel nem iszom, a nap istentelenül hosszú, idézték a választ is. Csakúgy, mint ezt a párbeszédet: — Az alkohol lassan ölő méreg. — De hová sietnénk!? (Véne) ' Tóth Elemér j Andersen mesevárosa hogy feltünteti az intézményben működő szakköröket, amatőr művészeti csoportokat, jó, hogy az őszi kezdéskor — mint annyi más intézmény — meghirdette az újabb beiratkozást, hiányoljuk azonban, hogy ezekről a csoportokról nem tájékoztat Pedig így nagyobb lenne a csábereje. Helyette közli másodszor is Farkas András helyi festőművész kiállítási megnyitójának beszédét. Olvashatunk továbbá Psotalrén estjéről a novemberi számban, csak azt nem tudjuk, hogy az estre mikor kerül sor, mennyiért és hol vásá- rolhatóak a jegyek. A könyv barátkor tagjai az Üj Magyar Lexikonnal ismerkedhetnek meg egy foglalkozáson. De miért? Ha még nem ismerik, akkor miért könyvbarátok? Negyedévenként foglalkozást tart a honismereti kör. Egy évben négyszer találkoznak, de akkor miért kör a nevük? A művelődési központban francia nyelvbarátkör dolgozik. De hol van a TIT? Kifogásaink formálisnak tűnnek, ám lényegében — tessék meggondolni! — tartalmiak. Rétsági hívogató. Első oldalán mindig verssel, de legtöbbször nem tudja megmagyarázni az ember az apropóját. Gőzünk sincs, mi indokolja novemberben József Attila versét közölni, és mi a decemberiben Hervad Gizelláét. Bár a cél nemes. A füzet tördelése szellőtlen, kínosan áttekinthető, tartalmi- ■ lag azonban egyike a legjobbaknak. Itt olyasmikről olvashatunk, melyek tényleg a gazdagságot bizonyítják. Például tűzoltóünnepről, népfrontválasztási programról, népművelők módszertani napjáról. Sőt: a kismamák klubjáról. Ez már azért is figyelmet érdemel, mert úgy érezzük, mintha az intézményekben a rétegművelődés, a differenciáltság követelménye csorbát szenvedne. A legtöbb helyen van egy középvonal, attól lefelé (gyerekek) és felfelé (nyugdíjasok, idősebbek) nyugodtan unatkozhatnak — olyan kevés igazán nekik való alkalomra invitálják őket A pásztóiak nagyon szűk- markúan bánnak (lehet anyagi gond miatt) a tájékoztatással. Csak a közművelődési intézmények programját közük, a TIT-ét, moziét könyvtárét nem. Elképzelhetetlen, hogy közösen is ki lehetne adni ezt a füzetet? S milyen öröm, az intézményben eszperantó szakkör működik! Tartalom, ízlés — szorosan összefüggő fogalmak. összhangjuk megvalósítása nem egyszerű. Gyakran akaratlanul sem vesszük észre, hogy hibáztunk. Csak később derül ki, amikor nem jöttek el az emberek a programokra, amikor már magunk is képesek vagyunk kívülről látni a dolgokat. Cikkünket ehhez szántuk — segítségül! Sulyok László Ahhoz, hogy hipp-hopp g mesék birodalmában teremjenek Szosznovij Bor város kis lakói — elegendő egy lépsést tenniük a lakóházuk kapujából. Az atomenergetikai központjáról nevezetes fiatal város építői (a település Leningrád közelében van) egész kis mesebeli álomkertet alkottak a gyerekeknek és a világhírű mesemondóról, Andersenről nevezték el. Csúcsos bástyák, várak tucatjai találhatók a mintegy kéthektárnyi területen — valamennyi rendkívül alkalmas arra, hogy bontogassa a gyermeki fantázia szárnyait. A főbejáratnál gyermekrajzok fogadják a látogatókat, odébb az ólomkatona bástyája látható. A miniatűr városháztéren áll a kis kávézó, amelynek színpadán gyermekszínészek szórakoztatják a még kisebbeket Természetesen, akárcsak a mesékben, minden háznak neve van. A Hófehérke és a hét törpe házikója mellett ott áll a három kismalac otthona. A lelkes építők ígérik: hamarosan elkészül Andersen háza is, amelyben múzeumot rendeznek be. Fennállása óta nagy látogatottságnak örvend ez a mesevilág, rengeteg látogatót vonz, hiszen azok a felnőttek, akik ide hozzák gyermekeiket, a séta során szinte visszaidézik maguknak is saját gyerekkoruk varázslatos mesevilágát. Képünkön: Egy ilyen csodálatos városkában valóban nem nehéz ideképzelni Andersen mesehőseit. Az esernyő Nielson már nem tudott elég esernyőt vásárolni magának, nagy szórakozottságában mindig elhagyott egyet-egyet. Amikor születésnapjára új ernyőt kapott kis fémlapot erősített rá, amelyen rajta volt címe és az alábbi mondat: Aki megtalálja ezt az ernyőt, megtarthatja magának, de küldjön 10 koronát. Egy hét múlva Nielson elvesztette, s fél év múlva már 260 koronája gyűlt össze.
