Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-30 / 304. szám
Égy kiesés faoaszfalalai Az STC-dosszié lapjai Okok és oktalanságok (3 ) Vendégünk volt Mindszenty Dános, a HASZ szakfelügyelője A rajt, s az „első félidő” rém éppen a leghízelgőbb eredményeket — mindössze 3 pontot — hozta. Az őszi jobb teljesítménnyel — kilenc ponttal — viszont már nem lehetett behozni a lemaradást. A 23 százalékos teljesítmény — jóllehet, a rosszabb gólkülönbség miatt — csak a sereghajtó címhez volt elegendő! S ez visszavonhatatlanul a kiesést jelentette. A kiesés több tényezővel függ össze. Az okokat — fontossági sorrend és a teljesség igénye nélkül — érdemes felsorakoztatni. Az újonccsapat —, noha a játékosok hozzáállásával nem volt különösebb gond — felkészülése nem volt zavartalan. A Munkácsy úti pálya korszerűsítés miatt nem állt rendelkezésre, a városi sport- csarnok á zsúfolt program miatt nehezítette az edzési lehetőséget; Vendégeskedtek tehát, idegen pályákon edzettek. Legtöbbször a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben és Balassagyarmaton, a Palóc Kupán. Az erősítés csak részben sikerült. Balló Zoltán és Jancsó György alapjaiban beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket. A balkezes, átlövőt játszó Balló azonban — ujjtörés miatt — csak 17 mérkőzésen léphetett pályára. Igaz. 96 gólt lőtt, s ezzel megszerezte a házi gólkirály címét. Kilenc mérkőzésen csapata legjobbja volt. Jancsó 23 találkozón játszott, 92 gólt dobott. Mindössze három alkalommal nem talált az ellenfél kapujába. Egyébként a fél idényt sérülten küzdötte végig, Ä fiatalok — Mizsér, Urbán — csak „kóstolgatták” a légkört. Egyébként a „maródiak" listáján több alkalommal szerepelt Szlávik, Szabó József és Ivanics neve is. A rutinhiánnyal küszködő gárda sorsolása sem volt valami fényes. Az első fordulóban olyan együttesekkel játszott, amelyeknek jó esélyük volt az élmezőnyben végezni. E találkozók esős Időben zajlottak le, s a síkos talaj érthetően nem kedvezett a gyengébb technikai felkészültségnek. Pontosabban: az erőteljesebb csapatoknak jelentett előnyt. Túlzottan érződött a megillerődöttség is . . . A bajnoki évad kellős közepén bekövetkezett keretváltozás — noha eredményeket is hozott — átmeneti gondokat jelentett. Kovács Zoltán, Szlávik, Horváth, és Kovács László „leállása” jó néhány mérkőzésen éreztette hatását. Ha másképpen nem: lélektani vonatkozásban. Az „utódok” — Bodor, Márta, Szőllős, Harmos — beépüléséhez idő kellett. Az edző kénytelen volt a mélyvízbe dobni őket... A váltással is összefüggött, hogy a keret és az összeállítás gyakran változott. Eredménye, hogy mind a 26 mérkőzésen csak Kiss kapus és Drevenka játszott. Egy-egy találkozón nem szerepelt Szabó Attila és Padár. Gulácsi 21 alkalommal védett. A többiek kevesebb esetben kaptak játéklehetőséget. A szakmai munka —, amely szinte teljes mértékben az edző tevékenységére korlátozódott — alapvetően megfelelő volt. A szakvezető igyekezett feladatát ellátni: nemcsak edzője, de intézője, és gépkocsivezetője is volt a csapatnak. Ezért sokszor csak az utolsó percben tudott leülni a kispadra. Nem csak ő a felelős azért, hogy az együttes több esetben partner hiányában - edzőmérkőzéseket sem játszhatott, vagy csak gyönge ellenféllel gyakorolhatott. A TF elleni mérkőzésre késve — Komlóra pedig az utolsó percben érkezett. Gondot okozott, hogy Békéscsabán a csapat orvosi igazolása nem volt rendben. Csak a játékvezetők és a helyi sportorvos lojalitása „segített”. Egyáltalán: amiért a csapatnak rosz- szul ment — nem csak az edző a hibás . . . * A Salgótarján — kiesése ellenére — 5 győzelemmel 2 döntetlennel és 514 góllal „letette névjegyét” az NB I. B- ben. Legalábbis néhány csapat „asztalára”. Az 1980-ra váltott „retúrjegy” érvényessége ugyan lejárt, de újabb váltásra is van mód! Ennek alapja az NB -ben eltöltött 11 év, a jelenlegi gárda, a fiúk akarata, elszántsága, ’a hálás közönség igénye! Tóth István Sporthírek Meranóban a Hübner— Korcsnoj 6akkvilágba.jnak- jelöltek döntőjének párosmérkőzésén a 6. játszma függőben maradt, ötórás küzdelem után a 41. lépésben szakadt félbe a játszma, a szakértők szerint Hübner helyzete kedvezőbb. * Hagenban megkezdődött a nemzetközi női röplabdatorna, amelyen a magyar válogatott első mérkőzésén 3—1 (8, 12, —13, 8) arányban győzött a WC Schwerte csapata ellen. A kíniak 3—0 (3, 0, 1) nyertek Belgium ellen. Mihalik Ferenc él-hal a Stécéért Salgótarjánban kezdett íocizrfi, itt érintette meg a góllövés öröme, a győzelem mámora. Mint mondja az SBTC-ben indult, olyan társak között, akik közül később sokan öregbítették a klub hírnevét. Agócs, Csernák, Oláh Dezső számtalanszor húzta magára az első csapat fekete-fehér sávos mezét, ök aztán többre vitték, mint Mihalik Ferenc, mert hősünkkel az történt, hogy az ifjúsági csapatból kiöregedett. — Vékony dongájú, rossz erőnlétű gyerek voltam, imádÚj utakon az iBUSZ-szal Még nem késő, jelentkezhet és rését vehet az IBUSZ tavaszi kedvezményes utazásain. barátság repülő leningradba 1981. III. 7—12 <4 nap) Részvételi díj: 3450 Ft UNGVÁR (AUTÓBUSSZAL) 1981. II. 3—5 (3 nap) Részvételi díj: 1350 Ft MOSZKVA (REPÜLŐVEL) 1981. III. 13—16 (4 nap) Részvételi díj: 2350 Ft BECS—SALZBURG—GRAZ—SZOMBATHELY (AUTÓBUSSZAL) 1981. III. 7—10 (4 nap) Részvételi díj: 2900 Ft BÉCS—SALZBURG—GRAZ—SZOMBATHELY (AUTÓBUSSZAL) 1981. III. 21—24 (4 nap) Részvételi díj: 2900 Ft SZINAIA—ISZTAMBUL (REPÜLŐVEL) 1981. III. 7—12 (6 nap) Részvételi díj: 7000 Ft THÜRINGIA (REPÜLŐ—AUTÓBUSZ) 1981. III. 8—13 (6 nap) Részvételi díj: 2100 Ft Jelentkezés az IBUSZ salgótarjáni és balassagyarmati irodáiban. Salgótarjánból indult a magasugró Gibicsár István, aki 226 centiméterrel tartja a fedettpályás magyar csúcsot akkor kezdődnek, amikor a sport egzisztenciális kérdéssé válik. Az anyagi ösztönzésünk megfelelő módjait csak tapogatjuk. Most csak beskatulyázzuk minősítési kategóriákba a sportolót, s azután már nem ösztönözzük. Remélem a sportág újonnan kinevezett új vezetése erre is talál megnyugtató megoldást. — Térjünk át a vidék sportjára. Milyen szerepet tölt be az atlétikában a vidék? — Évente 90—100 napot töltök vidéken, s jól ismerem eredményeit, gondjait. Nagyszerű bázisai nőttek ki az atlétikának; Nyíregyháza, Debrecen, s utánpótlás szinten Salgótarján. Egyre több tehetséget nevelnek, csak az említett hiányosságok nehezítik az ígéretek beérését. — Salgótarjánban tehetséges fiatalok bontogatják szárnyaikat. Hogyan ítéli meg ön az STC-ben folyó munkát? — Az ország tizenhárom kiemelt egyesülete közül egyetlen sem tudta — lényegesen jobb körülmények között — azt produkálni, mint amit AnA közelmúltban Salgótarjánban járt a Magyar Atlétikai Szövetség vezető szakfelügyelője. Kihasználva az alkalmat, kérdéseket intéztünk hozzá a sportág hazai és megyei gondjairól. Kíváncsiak voltunk rá, hogyan ítélik meg a szövetségben az atlétika helyzetét, s ezen belül is a vidék szerepét. — Olimpiai évet hagyunk magunk mögött, s a közvélemény atlétáinktól is remélt aranyérmet. Elsősorban Németh Miklóstól, Paragi Fe- renctől és Mátai Andreától vártunk sokat, de csalódnunk kellett... — Számunkra is kudarc volt Moszkva, de csak azért, mert szűk a sportág hazai élvonala. Az NDK olyan ászai, mint Schmidt, vagy Ruth Fuchs is formájuk alatt szerepeltek, de német barátaink tudtak helyettük másokat állítani. Ezzel szemben mi nem tudtuk' ellensúlyozni esélyeseink balsikerét. — Minek tulajdonítja a kudarcot ? — Németh Miklós gyakran volt sérült, derékbántalmai miatt bizonytalan. Paragi minden idei versenyén túldobtá a 90 métert, s az olimpián elért 88 méter is jó formát sejtetett, de úgy látszik, ő nem kimondottan jó versenyzőalkat. Nem bírta elviselni az esélyesség terheit. Ráadásul a gerely nagyon szeszélyes „jószág”, már egy rossz irányból fújó szellő is bizonytalanná teheti a versenyzőt. Mátait influenza zökkentette ki a felkészülés ritmusából, s ráadásul idegileg ő is csődöt mondott. — Nem történtek hibák a formaidőzítésben? — Ezt végrehajtani és megítélni is nagyon nehéz. Emellett jó adag szerencse is kell az esélyek realizálásához. Nekünk ezúttal nem sikerült, de az olimpiai szereplés nem mond el mindent a sportág jelenlegi helyzetéről. Mert, ha csak ennek alapján ítélünk, hibás következtetésekre juthatunk. — Ez mérhető sportág, azt látjuk, hogy ez meg ez nem sikerült. Mi az, ami mégis a magyar atlétika mellett szól? — Az 1974-es atlétikai állásfoglalás óta sokat fejlődtünk. Tömegeket sikerült megnyernünk a sportág számára, és sokkal folyamatosabb, szervezettebb munkát végzünk. Ma már megfelelő utánpótlással rendelkezünk, az IBV-ken rendre a harmadik helyen végzünk. Egyre jobb az ifjúsági mezőnyünk, csak egy valamit nem tudunk még, mégpedig az ifiből felnőttet nevelni. A felnőttkorba való átmenet szinte kivétel nélkül, mindenkinél törést okoz. Valamit rosszul csinálunk, a versenyző csak addig problémamentes, amíg iskolába jár. A bajok gyal János vezető edző kollégáival elért. Sikerűit olyan utánpótlásgárdát nevelniük, amelyikre az országban bárhol büszkék lennének. Erősítő- terem, futófolyosó, ugrószőnyeg is az egyesület erőfeszítései nyomán született, viszont sajnálatos. hogy 1963 óta nem újították fel a futópályát. Ilyen formán nem csak versenyek rendezésére, hanem megfelelő színtű edzésmunkára is alkalmatlan. Ráadásul sérülésveszélyes. — A salgótarjáni atlétabarátok dédelgetett álma a szakosztály „A” kategóriába sorolása. Megvan-e ennek a reális lehetősége ? — Az utánpótlás kiválósága megteremtheti egy A kategóriás szakosztály alapjait. Am ehhez felnőtt atlétákra is szükség van. Nagy egyéniség alakítana a szakosztályon, von- zaná a fiatalokat. A felnőtteknél viszont meg kellene oldani az egzisztenciális kérdéseket. Emellett több edzőt kell szerződtetni, valamint az említett pályaproblémát elintézni: — Mit vár a jövőtől? — Optimista vagyok, egyre több klub teszi magáévá szakmai elképzeléseinket. Tehetséges fiatalokkal rendelkezünk, látjuk hibáinkat, s azon kell dolgoznunk, hogy kijavítsuk őket. Ha sikerül, ismét lesznek kiváló felnőtt atlétáink, olimpiai bajnokaink. — kis« — Mihalik él-hal a fociért tam játszani, de be kellett Látnom, gyengébb vagyok, mint a többiek. Móré János indított bennünket, ő szerverte az első serdülőcsapatot Salgótarjánban. A bemutatkozáskor 7—0-ra kaptunk ki az MTK-tól. Kezdők voltunk, kellemetlenül ért a vereség, de nem szegte kedvünket. Mi csak örültünk a labdának, egymásnak és játszottunk tovább. Aztán a felnőttek között nekem már nem jutott hely, csak a lelátón. De ott is stécés maradtam. Később bekapcsolódott a vezetés munkájába, az ifi III. intézője lett, Wahlkampf Lajos edző munkáját segítette. — Majd 1970-ben gondoltunk egy merészet és megalakítottuk az öregfiúk csapatát. Abból indultunk ki, jó lenne a kiöregedő játékosokat is a klubhoz kötni. No meg, segítsük az életmódváltást, mert bizony nem könnyű az öltözőből más közegbe kerülni. Ráadásul hiányzik a megszokott életritmus, megterhelő edzések után szokatlan a mozgáshiány. Évente több mérkőzést játszanak, s nem csak magyar, hanem külföldi csapatok éllen is. — Először az öregfiúk válogatottjával mérkőztünk, s bár 1—0-ra kikaptunk — Fenyvesi Máté ’őtte a gólt — a találkozó sikere meggyőzött bennünket arról, hogy jó úton járunk. Az évek során olyan ellenfeleket fogadtunk, illetve látogattunk hozzájuk, mint AC Milan, a Bayem München, a Belgrádi Partizán, az Eisens- tadt, vagy a szomszédos Csehszlovákia több patinás klubja. — Mi az, ami munkára sarkallja? — Mint már mondtam, imádom a Stécét. A munkahelyem mellett (1952 óta az EMÁSZ ellenőre) ott érzem igazán jól rriagam. Igaz, vezetőként több országba is eljutottam, de ezt magánemberként is megtehettem volna. Hiszen önellátóak vagyunk, saját pénzünkből utazunk, esetleg a közösen végzett munka ellenértékéből. Emellett fontosak az emberi kapcsolatok, a sok-sok baráti szál, amely mind a sport révén szövődött. — Mit vár a következő évtől? — Jövőre is sok eseményt igyekszem szervezni. Köztük egyaránt szerepelnek hazai mérkőzések és külföldi találkozók. Többek között Neu- feldbe és Frankfurtba is készülünk, s néhány együttest mi is fogadunk. Hogy mit várok? Stécé-győzelmeket. És nemcsak az öregfiúktól... Kosárlabda Karancs Kupát rendeznek Január 3-án Salgótarjánban ismét megrendezik az immár hagyományos kosárlabda Karancs Kupát. A városi sportcsarnokban sorra kerülő tornára a házigazda STC csapatain kívül két férfi- és női együttes jelezte résztvé- telét. A nőknél a Kecskeméti SC és az Eger SE, a férfiaknál pedig az Egri Finommechanika és a MEAFC küldi el sportolóit. A kupa jó felkészülést jelent a január — 10-én kezdődő bajnokságra és ezért sajnálatosnak tartjuk, hogy a Bgy. SE kosárlabdázói távol maradnak a rendezvén yrőL A Karancs Kupa műsora: 8.15: STC—Egri Finommechanika, férfimérkőzés. 9.45: STC—Eger SE, női mérkőzés. 11.15: Egri Finommechanika —MEAFC, férfimérkőzés. 13.00: KSC—Eger SE, női mérkőzés. 14.30: MEAFC—STC, férfimérkőzés. 16.00: STC—KSC, női més» kőzés. NÓGRÁD - 1980. december 30., kedd 1 >
